Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-12 / 41. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. október 12. A csehszlovák-szovjet barátság jegyében ÜNNEPI MANIFESZTÄCIÖ SVIDNlKEN A kárpát-duklal győzelem 30. évfordulója és a csehszlovák néphadsereg napja alkalmából nagyszabású ünnepségsorozat volt a harcok színhelyén. Az ünnepségen Lnbomír Štrougal, a CSKP KB elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök vezetésével a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége és társadalmunk más vezető egyéniségei is részt vettek. A baráti találkozón résztvett a szovjet hadsereg küldöttsége Pavel Fjodorovics Batyickij marsall, a Szovjetunió Hőse, honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével. A Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erői főparancsnoksága küldöttsége, Matvej Tyimofejevics Nyikityin vezérezredessel az élen, valamint a Csehszlovákiában állomásozó középső hadseregcsoport küldöttsége, Ivan Ivanovics Xyenyiscsev vezérezredes, a Szovjetunió Hőse vezetésével. A Lengyel Néphadsereg küldöttségét Broni jozef Urbanowiez tábornok, honvédelmi miniszterhelyettes vezette. A koszorúzást ünnepségek után sor került a Duklai-hágón épült új kilátó torony megnyitására is. A délutáni órákban a svidníki szabadtéri színpadon került sor a nagyszabású manifesztációra, melyen Ľubomír Štrougal CSKP KB elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, a párt- és kormányküldöttség vezetője beszédet mondott. Ünnepi beszédében hangsúlyozta: a kárpát-duklai hadművelet katonaipolitikai jelentősége többek között abban rejlett, hogy nagy ellenséges »A\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V Várható volt, hogy hasonlóan, mint egy jó esztendővel ezelőtt Chilében, a jobboldali reakció Portugáliában is véget akar vetni az ország demokratikus irányban történő fejlődésének. Csakhogy a chilei tragédia jó tanulság volt. A demokratikus erők felkészülve várták a szélsőséges erők döntőnek vélt rohamát és alapos visszavágással parancsoltak álljt a puccsa] kísérletezőknek. öt hónap alatt már a harmadik súlyos válságot sikerült leküzdeni Portugáliában. A portugál jobboldal, mindenekelőtt az április 25-én megbuktatott fasiszta rendszer hívei legutóbb Lisszabonban akartak naggyűlést tar-Reményteljes győzelem tani. Az egész országból többezren indultak el a fővárosba, hogy megmutassák a jobboldal erejét, hogy nyílt összecsapásba keveredjenek a demokratikus erűk híveivel. Az esetleges vérontással kompromittálni akarták a katonaságot, és mindazt, amit ebben az országban az elmúlt hónapok alatt tettek. Mint ismeretes, a jobboldal támadási kísérlete kudarccal végződött. A Fegyveres Erők Mozgalma és a demokratizálódási folyamat folytatásáért harcoló haladó erők meghiúsították az ellenforradalmi puccskísérletet, megerősítették azoknak a politikusoknak a pozícióit, akik a gyarmatosítás felszámolását következetesen véghez akarják vinni, a belpolitikai demokratizálási folyamattal egy időben. A rendkívül kiélezett válsághelyzetben felgyorsult a vezetésben levő erők egységesítése, és a vereség után a jobboldal látványosan elszigetelődött. Tarthatatlanná vált Antonio de S p i n о 1 a államfő pozíciója is, pedig a tábornok-elnök neve április óta mintegy jelképezte a portugál társadalom megújhodását. A jobboldali tüntetés engedélyezésével Spinola az eddiginél nyíltabban vallott színt és ezzel egyértelműen bátorította a reakciót. Az államfő magatartása a tegnapi ellenfeleit is buzdította, akik puccs útján akartak hatalomra kerülni. A portugál köztársasági elnök szerint a fasiszta Fegyveres Erők Mozgalma eltért eredeti programjától. Többek között ezzel indokolta Spinola elnök a lemondását. Az államfő lemondása után történt, hogy a portugál államtanács rendkívüli ülésén állást foglalt a Fegyveres Erők Mozgalma által kibontakozott demokratikus folyamat és a gyarmati rendszer felszámolása mellett. Ez egyszersmind azt Jelenti, hogy a hatalomból ki kell rekeszteni azokat, akik szembe kerültek a népi erők demokratikus, haladó programjával. Sőt a legutóbbi napokban nyíltan ellenforradalmi összeesküvést szőttek ellene, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a portugál és a nemzetközi nagytőke, valamint a finánctőke érdekeit keresztező törekvések folytatását. A portugál államtanács COSTA GOMES tábornokot, a fegyveres erők edmgi vezérkari főnökét nevezte ki új köztársasági elnökké. A demokratizálás erőinek győzelme után a változások folyamatai tisztultabb légkörben folytatódhatnak. Mindamellett a portugáliai helyzet még sok veszélyt rejteget magiban. A veszély elhárítása érdekében követelik a kommunista és más baloldali pártok, hogy tisztítsák meg az államapparátust, a rendőrséget, bíróságot a jobboldal híveitől és a demokratizálási folyamatai egyetértő megbízható egyéneke* állítsanak helyükbe. —tt— Д békés együttműködésért Az NDK megalakulása 25. évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozat volt a Német Demokratikus Köztársaságban. A kicsúcsosodó ünnepségen résztvettek a szocialista országok küldöttségei — köztük a CSSZSZK Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége Is. Az SZKP KB szovjet párt- és kormányküldöttséget Leonyid Brezsnyev főtitkár vezette, aki felszólalt az ünnepségen és köszöntötte a jubileumi évfordulóját ünneplő NDK-t és beszélt a nemzetközi helyzet jelenlegi legégetőbb problémáiról. A nagyszabású ünnepség keretében Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának a marxizmusleninizmus eszméi győzelméért folytatott harcban szerzett érdemekért az SZKP és az NSZEP, valamint a Szovjetunió és NDK együttműködésének megszilárdításáért a Német Demokratikus Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a Marx Károly Érdemrendet adományozták. A jelentős évforduló alkalmából dr. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkár«, és dr. Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, a köztársasági elnök képviseletében Is, táviratban üdvözölték Erich Honeckert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárát, Willi Stophot, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökét és Horst Sindermannt, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. erőket kötött le, amelyeket ezért nem vethettek be a Szlovák Nemzeti Felkelés ellen. Ez lehetővé tette, hogy a felkelő érők két hónapon keresztül ellenálljanak a hitleristák nyomásának, megőrizzék a felkelő területet és a Vörös Hadsereg megérkezéséig folytassák a partizánharcot. A kárpát-duklai hadművelet elválaszthatatlan és jelentős része volt a második világháború zárószakaszának és nemzeti felszabadító harcunknak. A közösen kiontott vér megszilárdította a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek mély barátságát. Ezért hadseregünk forradalmi s harci hagyománya jogosan a duklai hagyatékra támaszkodik s ezért október 6-a a csehszlovák néphadsereg napja. Beszéde további részében az elért 30 éves fejlődésről beszélt, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett népünk áldozatos munkájából született. Ez azért vált lehetővé, mert a szocialista rendszer szilárd láncszeme vagyunk és a Szovjetunióhoz, valamint a szocialista közösség többi országaihoz testvéri barátság fűz, hogy a szoros együttműködés — minden téren — jelentősen elősegítette hazánk gyorsütemü fejlődését. A nagygyűlésen felszólalt P. A. Batyickij marsall, a szovjet hadsereg küldöttségének vezetője is. Beszéde bevezető részében szólott a 30 évvel ezelőtti duklai harcokról és azokról a súlyos áldozatokról, amelyeket a kárpát-duklai hadműveletek követeltek. Kiemelte, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok jelentősen hozzájárultak hazánk gyors felszabadulásához és a fasizmus fölött 1945 májusában elért végső győzelem eléréséhez. Majd őrömmel állapította meg, milyen jelentős eredményeket ért el Csehszlovákia az elmúlt évtizedekben. Megelégedéssel nyugtázzuk — jelentette ki, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia barátságának, sokoldalú politikai-katonai-gazdasági és kulturális együttműködésének sikeres fejlődését a szocialista internacionalizmus elvei vezérlik. A továbbiakban szólt a Varsói Szerződés jelentőségéről, amely biztosítéka népeink békés építőmunkájának. A svidníki nagygyűlés üdvözlő levelet küldött a Szovjetunió népeinek, amelyben népünk a legőszintébb bajtársi és elvtársi üdvözletét küldte nagy barátainknak és vezetőinek, valamint a dicső lenini pártnak. Az üdvözlet kifejezte azt is, hogy a jobb és igazságosabb világért vívott közös küzdelmünkben, a közös célokhoz való hűség, a szovjet nép iránti testvériség szelleme vezérli hazánk fiait. Negyedszázaddal ezelőtt, hazánkban minden téren szükségessé vált a szocialista gazdasági alap megteremtése. Ez megával hozta, hogy a nemzeti bizottságok hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a lakosság gazdasági és kulturális igényeinek a kielégítése érdekében. Szinte törvényszerűvé vált az alkalmazottakkal dolgoztató még meglevő iparosok üzleteinek, műhelyeinek államosítása és az ember ember általi kizsákmányolás teljes felszámolása. Ezek után már 1949- ben — a helyt nemzeti bizottságok irányításával kialakultak az első kommunális üzemek, s ezekhez fokozatosan csatlakoztak a kisiparosok is. Minden esetre az indulás nehézségekbe ütközött, mivel nem voltak ez irányban egységes nézetek és a helyi nemzeti bizottságok sem rendelkeztek a kellő szervezési és irányító tapasztalatokkal. Ehhez még az is hozzájárult, hogy mindjárt a háború zők munka környezetének az alapos megváltoztatását is. A XIV. pártkongresszus határozatainak sikeres teljesítését elősegíti az üzemekben kialakult szocialista munkabrigád mozgalom. A helyi műszaki szolgáltatási vállalatokban és a kommunális üzemekben az eltelt húsz év alatt a munkateljesítményeket több mint ötszörösére, a lakosságtól való bevételeket a háromszorosára és a dolgozók létszámát pedig a kétszeresére növelték. Mindezt bizonyítja az is, hogy a fehérnemű mosását — a lakosság részére — az ötszörösére és az öltönyök tisztítását pedig a nyolcszorosára fejlesztették. Az utóbbi három évben 24,8 százalékkal növelték a munkatermelékenységet. [A kommunális üzemek 43,6 százalékra.) A februári győzelem 25. évfordulójára tett kötelezettségvállalásaikat a múlt évben is jóval túlszárnyalták. Például a munkateljesítményüket 16,9, Negyedszázad a nép szolgálatában befejezése után erre a célra nem lehetett nagyobb beruházásokat fordítani. Később a szocialista társadalom fejlődése megkövetelte a kommunális üzemek formálását és mikor a nemzeti bizottságok már fel lettek vértezve a szükséges szervezési és irányító tapasztalatokkal és rendelkeztek bizonyos gazdasági alappal is (1953- ban) kialakították a — a szervezetileg önálló — helyi gazdálkodási formát, mint külön ágazatot. Minden esetre ez elősegítette a nemzeti bizottságok gazdasági fejlődését is. Ma már a Szlovák Szocialista Köztársaságban 54 helyi ipari, 108 közüzemi szolgáltatási, 3 kerületi nyersanyag-hulladék gyűjtő központ és 111 műszaki szolgáltatási vállalat működik. A nemzeti bizottságok 213 községben költségvetési berendezéssel és 1124-ben pedig valamilyen üzemmel rendelkeznek. Százhuszonhét lakásgazdálkodási vállalat és szervezet gondoskodik a lakásalap állandó fejlesztéséről. Mintegy 86 ezer dolgozót foglalkoztatnak, amelynek 43,4 százaléka női munkaerő. Az eltelt 25 év folyamán 121 közszolgáltatási házat, 48 közszolgáltatási pavilont, 88 mosodát, 153 vegytisztítót, 88 autószervizt építettek és 27 hektár mezőgazdasági területen üvegházat adtak át rendeltetésének a helyi gazdálkodás üzemei. Az eltelt időszakban a maradi kistermelés, fejlett ipari ágazattá fejlődött és ki tudja elégíteni a lakosság igényeinek széles skáláját. A gazdasági fejlődés magával hozta a dolgoa lakosságtól való bevételeiket 14,9 és a piaci alapjukat pedig 81,8 százalékkal teljesítették túl. Az üzemekben létre jött, „a szocialista módon élni és szocialista módon dolgozni“ mozgalom. Hatvankétezernégyszáz dolgozó bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe és a kötelezettségvállalások értéke meghaladja a 3,4 millió koronát. A kötelezettségvállalások az új termékek előállítására, valamint a népnek való szolgáltatások megjavítására irányulnak. Eddig már sikerült 205 új terméket előállítaniuk, 382 kollektíva elnyerte a szocialista munkabrigád címet és további 1005 kollektíva versenyez ezen nemes cím megszerzéséért. Az ifjúsági szövetség több mint ezer tagja bekapcsolódott a „Fényszóró“ mozgalomba. A pártszervek a Szlovák Szocialista Köztársaság, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége is figyelemmel kisérik a helyi gazdálkodás eredményeit. Például a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya már az idén is többször tárgyalta a szolgáltatások fejlesztésének a szükségszerűségét, valamint annak minőségi javítását, és határozatokat fogadott el azok gyorsabb fejlesztése érdekében. A kormány idén is, hasonlóan, mint a múlt évben, jóváhagyta, hogy a nemzeti bizottságok 30 millió koronáért gépeket és gépi berendezéseket vásárolhassanak. A májusi pártplénum határozatai értelmében pedig fejleszteniük kell a tudományos-technikai forradalom vívmányait a „tudomány-technika-termelés-szQlgáltatás“ jelszavával. Gál A kínai mezőgazdaság helyzete A „kultúrforradalom“ és a maoizmus hatása ф A gépesítés színvonala és a „nagy“ terméseredmények Kínában ф Mao Ce-tung népellenes politikájának az eredményei és az agrárválság. Huszonöt évvel ezelőtt súlyos harcok nyomain jött létre a Kínai Népköztársaság. Hasonló jubileumi évfordulók alkalmával rendszerint felméréseket szoktak készíteni, s ezért mi is szeretnénk rámutatni, hogy az eltelt időszakban milyen eredményekkel „dicsekedhet“ Kína, a mezőgazdaság területén? Ismeretes tény, hogy Kínában a Népköztársaság kikiáltása utáni években, mikor még az ország népe egy úton haladt a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival, mezőgazdasága elért bizonyos eredményeket. Minden esetre elsőként megszüntették a nagybirtokokat és végrehajtották a földreformot, s ezekután az állam évről-évre több földet, gazdasági felszerelést, műtrágyát juttatott a parasztság rendelkezésére, elősegítette az öntöző rendszerek kiépítését. A mezőgazdasági termelésnél alkalmazták a Szovjetuniótól és más szocialista államoktól szerzett tapasztalatokat s így aránylag gazdagabb eredményekkel dicsekedhettek. Például 1957-ben a gabona termését az 1949-es évhez viszonyítva a kétszeresére növelték. Az egy személyre eső termelés elértp a 288 kilogrammot s ez 185 millió tonna gabonát jelentett. Ezek után a kormány értékelte a reális helyzetet, melynek alapján kidolgozta a nemzetgazdaság fejlesztési tervét a második ötéves terv időszakára (1958—1962). Többek között a mezőgazdaság fejlesztésének tizenkét REMÉNYEK ÉS CSALÓDÁSOK évre szóló programját (1956—1967) s ennek alapján az 1957-es évben a Kínai Népköztársaság mezőgazdaságának már 360—375 millió tonna gabonát kellett volna termelnie. Sajnos, a munkásosztály vágya! Kínában nem teljesülhettek, mert 1958- ban a népi kommunák alakulása idején a mezőgazdaságban csoportosuló nem kívánatos elemek, valamint Mao és csoportja olyan nyomást gyakorolt a mezőgazdaságra, hogy a termelés színvonala 1960-ban olyannyira csökkent, hogy gabonából csak 160 millió tonnát termeltek. A „nagy“ hírnévnek örvendő „kultúrforradalom“ (1966— 1969) olyan hatással volt a mezőgazdaságra, hogy az egyes tartományokban és körzetekben a lakosság az éhséggel küszködött. Ez a válság még napjainkban Is tovább tart. Arról tanúskodnak a kínai és a világsajtóban megjelent hírek is. A maoista párt X. kongresszusának (1973 augusztusában tartották) az anyaga nem foglalkozik az ország általános fejlődésével, az anyagi és technikai bázis alapjainak a fejlesztésével, a gazdasági fejlődés helyzetével s egyáltalán nem a mezőgazdasággal. A honkongl China News Analísis hetilap június 7-én nem véletlenül írta, hogy „a Kínába látogató profeszszorok, akik meg akarják ismerni Kína gazdasági helyzetét, csalódás érte őket, mert egyáltalán nem tudnak találkozni vezető személyiségekkel, akik felelősek Kína gazdasági fejlődéséért“. Az igazság kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a pekingi propaganda —, ha ritkán is — megírja a valóságot. A Zsen-min Zsi-pao című újság például elismerte,, „hogy minden jó lenne, ha meg lehetne oldani az élelmezési kérdést.“ Milyen statisztikai adatokkal szolgál a maoista propaganda a kínai és külföldi olvasóknak? Kijelenti, „hogy az utóbbi három évben a Kínai Népköztársaságban nagyon jó terméseredményeket értek el“. A hivatalos kínai jelentések szerint azt állítják, hogy 1971-ben 246 millió tonna volt a gabonatermésük, 1972-ben 240 millió tonnára becsülik és az 1973-as esztendőben pedig már 250 millió tonnával számolnak. Viszont a külföldi ökonómusok állítása szerint, ezek az adatok nagyon „túlzottak“ és nem felelnek meg a valóságnak. Most, hogy Kína lakosságának a száma a 900 millióhoz közeledik, a pekingi propaganda olyan terméseredményeket jelent, (250 miliő tonnát), amilyet még soha nem értek el. Az angliai Financial Times című lap a gabona betakarítással kapcsolatban — Kínában — azt kommentálja, hogy ha 1973-ban Igazán elértek volna ilyen jó termést, akkor sem oldódik meg Kínában az élelmiszer kérdés, mert óriási nagy a népszaporulat. Ugyanezeket a gondolatokat igazolja az amerikai Foreign Agriculture című lap is, amely rámutat, hogy a „Peking győzelmi kijelentése ellenére is“ 1973-ban Kínában nagyon megérezték a gabona, olajosmagvak és a gyapjú hiányát“. A kínai községekben — ugyanúgy mint azelőtt — még mindig főleg csak kézi erővel folyik a föld művelése. Az alap termelési eszközök a saját kezűleg készített gazdasági felszerelés, s ezt a népi kommunákban maguk a földművesek készítik. A kínai tájékoztatási eszközök szerint SIN—HUA — minden esetre eltúlozva — azt írja, hogy az országban 260 ezer traktor van. Viszont azok többsége, csak kis teljesítményű kerti traktor és segítségükkel nem tudnak nagyobb területet megművelni, mint a szántóterület 15 százalékát. Azokon a területeken, ahol rizst termelnek, csak 230 ezer kisteljesítményű vetőberendezés áll a földművesek rendelkezésére. A SIN—HUA agentúra kijelentései szerint Kínában a mezőgazdasági termelés gépesítésének a színvonala nagyon alacsony. Ugyanezt állítják azok a szemtanúk is, akik meglátogatták Kínát. A nyugat-németországi Spiegel című folyóirat is ez év áprilisában azt írta, hogy a munka nagy részét, még mindig kézi erővel végzik. Legtöbb népi kommunában a maradi ekékkel szántanak s azt maguk a földművesek’ húzzák. Az országban a forgalmat többnyire két kerekű kárékkal bonyolítják le s azokat is gyerekek, nők, vagy idős emberek húzzák. A maoisták népellenes politikája a legjobban abban nyilvánul meg, hogy olyan Jelszót tűztek ki: „a falunak csak a saját erejére kell támaszkodni.“ Ez a maoista újságok szerint azt eredményezi, hogy a falunak szükségszerű a lehető legtöbb gabonát leadni és a lehető legkisebb mennyiséget meghagyni a falu lakosságának a közélelmezésére. Továbbá hangsúlyozzák, hogy életbe kell léptetni a következőket: Az államtól ne kérjenek pénzt, gabonaféléket és semmilyen anyagot. Az ilyen agrárpolitikával természetesen óriási károk keletkeznek a mezőgazdasági termelésben. Annak már elmúlt 25 esztendeje, hogy Kínában felszámolták a koumintangl rezsimet és likvidálták a föld nagybirtokosi tulajdonjogokat. Minden bizonnyal ez alatt az idő alatt a mezőgazdaságban óriási eredményeket lehetett volna elérni. Sajnos, ez nem így történt. A Mao-Ce-tung népellenes politikája és csoportja a mezőgazdasági termelést is mély válságba sodorta. T. Trofimov (APN)
