Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-14 / 37. szám

1974. szeptember 14.. SZABAD FÖLDMŰVES ,9 Nyári hőségben találkoztam a VoJ- nlcei (Bátorkeszi) Egységes Földmű­vesszövetkezet tag­jaival, akik a helyi kultűrházba siet­tek. Elkísértem őket. Kiváncsi vol­tam, hogyan is né­zett ki náluk a szövetkezet 25 év­vel ezelőtt. Sok olyan mozzanatról szereztem tudomást, amelyek hűen tükrözik a történelmi idők küzdel­meit Az elmúlt két és fél évtized alatt mély redök keletkeztek az ar­cukon, de annak ellenére még ma is a régi lelkesedéssel veszik ki részüket az alkotómunkából ezek az alapitő tagok. Többen már átadták a staféta­botot a fiatalabbaknak, mások lépést tarifa a feddéssel tovább haladnak a megkezdett úton. Nehéz, göröngyös volt a kezdet útja és sok-sok erőfe­szítésre, önfeláldozó helytállásra volt szükség, amíg az egykori kisgazdasá­gokból 3185 hektáros, több millió ko­ronás vagyonnal rendelkező szövetke­zetei hoztak létre. Sok-sok vajúdás, felvilágosító mun­ka után 72 taggal 1949. szeptember 20-án alakították meg a szövetkeze­tei. A földművesek a közös gazdaság kormánykerekéhez az alkotókedvvel teli Podhradszky István elvtársat ál­lították. Az első összpontosítás után csak öt traktoruk és 20 lovuk volt. Nem csoda, hogy a vékony bevételből kevés pénz jutott a munkaegységre, és volt olyan időszak, amikor a tagok három hónapig egy fillért sem kap­tak. Az előrehaladást lényegesen fékez­te az osztályellenség felforgató te­vékenysége is, amelynek következté­ben több kis- és középparaszt hátat fordított a közösnek. Akkoriban a fa­lusi pártszervezet minden erejét az egység megteremtésére összpontosí­totta. A népnevelők állandóan bizony­gatták a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit és a régi útra visszatérőket is gyakran meglátogatták. Amikor ezek látták a jóindulatot, és azt is, hogy a közösben a földművesek jobban boldogulnak, elfogadták a szövetke­zeti tagok baráti jobbját. A forrongások után, a hatvanas évek kezdetén a tagság minden ener­giáját a termelő munkára fordította. Sóhajtozva emlegetik a múltat és visszatekintve úgy vélik, volt abban a küzdelmes időszakban valami szép is. Felvillan a szemük, amikor szóba kerül, hogy az általuk megalapozott közös gazdaság szlovákiai méretben is az élenjárók közé tartozik. A meg­elevenedett múlt után már á mába lépünk. A tavaly épített irodaház a legkor­szerűbben van felszerelve. Az állat­tenyésztő telepen lévő szociális helyi­ség — az átöltözésre és a mosdásra berendezett szobák — a dolgozók ké­nyelmét, élét- és munkakörülményei­nek javítását szolgálja. Az elnöki iro­dában számtalan kitüntetés, elismerő oklevél bizonyítja, hogy a bátorkeszi szövetkezetben igazán eredményes munkát fejtenek ki. Zatykó István elvtárs, a szövetke­zet elnöke, „Az építésben szerzett érdemekért“ és a Munkaérdemrend tulajdonosa. 1962-től forgatja a szö­vetkezet kormánykerekét, méghozzá nem kis sikerrel. Az egy hektárra jutó nyerstermelés értéke már eléri a ti­zenöt ezer koronát. A munkaterme­is: búzából 50,5, árpából 49,2, borsó­ból 38 mázsás hektárhozamot értek el. A kertészeti csoport pedig már évről-évre Jövedelmezően termel. Eb­ben a gazdaságban lépten-пуощоп az ipari termelési formák előretörésével, a munka kultúrájának magasabb szintre emelésével találkozunk. A vezetőség bőkezűen támogatja az Ifjúságot is. Az idén 40 ezer koro­nát kaptak az ifjúsági klub berende­zésére. A sportszervezetet is méltó­képpen támogatja, autóbuszt biztosít részükre és felszerelést vásárol. Az idén 12 lakásegységet adnak át a boldog szövetkezeti tulajdonosok­nak. Látják ezt a sokoldalú gondosko­dást a szövetkezeti tagok is, ezért a rendelkezésükre álló kedvező terme­lési feltételeket a lehető legnagyobb mértékben kamatoztatják. • • MEGÁLLÁS NÉLKÜL - A SZEBB HOLNAPÉRT ASZ lékenység olyan magas fokú, hogy van elegendő pénzük a többtermelést biztosító beruházásokra. Az elnök dítanak gépek vásárlására, új épületek építésére és a berendezések korsze­rűsítésére. Megvalósítják a XIV. párt­­kongresszus határozatait a nagyüzemi termelésben. A bátorkeszi efsz ezen a téren a legjobbak közé tartozik a ko­­márnoi járásban. Híresek arról is, hogy a beruházási építkezéseket idő előtt befejezik mint pl. a magyar gyártmányú MGF—OB jelzésű szárí­tóüzemet, amelyet felhasználnak he­reliszt készítésére és szemesek szá­rítására. Üzemel már az 5000 férőhe­lyes sertéshizlalda, amelyben 120 va­gon húst termelnek ki évente. Ebben a hizlaldában egyszerűsítették ás ész­­szerűsítették a termelési folyamato­kat. Megfelelő higiéniai körülmények között egy dolgozó 900 db hízósertést gondoz. A súlygyarapodás kielégítő és a termelési költség jelentősen csökkent. Az indulás pedig nehéz volt az állattenyésztésben is, de az állat­­állomány fokozatos felfrissítésével és a munkafegyelem szilárdításával meg­teremtették a többtermelés feltételeit. A hízósertések napi súlygyarapodása darabonként 0,5 kg, a hízőszarvas­­marháké 1,067 kg; 670 db tehénnél 2946 literes a fejési átlag. Megtudjuk, hogy a termelés maga­san kifizetődő a növénytermesztésben A SZNF 30. évfordulójának tisztele­tére 500 ezer korona értékű kötele­zettséget vállaltak a termelés fokozá­sára, az élet- és munkakörülmények javítására. Megemlíthetjük a szocia­lista brigád cím elnyeréséért verseny­ző dohánycsoport tagjait, akik a SZNF 30. évfordulójának tiszteletére növelni akarják a termelést, és a ker­tészeti csoportot, amely az említett évforduló tiszteletére 55 600 koroná­val növelik a termelést, ami azt je­lenti, hogy 239 mázsa zöldséget ter­melnek terven felül. Az alapító tagok és az utánuk következők tehát ügye­sen, ésszerűen kihasználva a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit, virágzó szövetkezetét teremtettek. A valami­kori vágyak, álmok, íme a gyakorlat­ban válnak valóra. A szövetkezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából többen kaptak emlékérmet, oklevelet. Értesülésünk alapján joggal mondhatjuk, hogy el­ismerést érdemelnek a veteránok és követőik egyaránt. Az elődök szívós küzdelme, álhatatos szorgalma terem­tett szilárd alapot, amelyre az utó­daik bizton építhetnek, persze nagy­­nagy összefogással, egységes akarat­tal. Tovább kell folytatni a szakmai­­politikai tudásgyarapítást, a munka- és életkörülmények javítását, a társa­dalmi, a közösségi és egyéni érdek jő összehangolását. Miriák Ferenc A hős partizánfalu, Sklabina a nyárvégi napsugarakban fürdik. A kör­nyező erdők fenyőfái ontják az ózont. Igazán kellemesen érezzük magunkat a martini járásnak ebben a roman­tikus hegyvidéki falujában ahol há­rom évtizeddel ezelőtt nagy esemé­nyek játszódtak le. Jozef Bobčekkel, a helyi pártszervezet elnökével és Vladimir Chmurnival, az efsz elnöké­vel tekintjük meg a hősi harcokat elevenítő múzeumot, a fasiszták bar­bár tetteiről tanúskodó temetőt és a váraljai részt, amelyet a német fa­siszták felperzseltek és a földdel egyenlővé tették. A temetőben az emlékmű mellett egyforma sírkövekről olvashatjuk a forradalmi nemzeti bizottság kivég­zett tagjainak neveit. A két szemtanú közül a szövetkezet elnöke idéz fel egy-egy epizódot azokról, akik bátran szembenéztek a halállal. Napirenden: az őszi munka # Rugalmas szervezéssel a veszteségmentes betakarításért! A túróéi „Kantor“ völgy a felkelés kapuja volt, mert már 1944. augusztus 7-től szovjet ejtőernyősök ereszked­tek le. A kijevi központból érekezett ide a szovjet Velicsko, Aszmolov tá­bornok ás más közismert partizán­parancsnok, valamint sorkatona. Fo­gadásukra a kommunisták jól előké­szítették a talajt, mert már 1944 jú­niusában 60 illegális nemzeti bizott­ság dolgozott, amelyek legfőbb fel­adata az érkező partizánok ellátása és fegyveres ellenálló csoportok szer­vezése volt a járásban. A sklabinai forradalmi nemzeti bizottság tevé­kenysége példaképpé vált. Az illega­litásban dolgozó vezető kommunisták segítségével fogalmazták meg azt a beszámolót, amely 1944. augusztus 21-én hangzott el a nagy nyilvános gyűlésen és kimondta, hogy fel kell újítani a csehek és szlovákok, vala­mint az itt élő nemzetiségek köztár­saságát. A köztársaság feladarabolása óta ezen a napon lengett először újra szabadon a Csehszlovák Köztársaság zászlaja a forradalmi nemzeti bizott­ság épületének homlokzatán. A német fasiszta megszállókkal és a gárdistákkal paktáló bérencek ha­marosan hírül vitték a fasiszta igazgatási szerveknek, hogy mi tör­tént Sklabinán. Azon a napon a fiatal Vladimír Chmúrni épp különleges megbízatásának teljesítése után jött lefelé a lejtőn, a Kántor völgyet sze­gélyező erdőkből. Kollár, az erdőke­rülő már kifejezte neki aggodalmát, mert jelentették neki, hogy a néme­tek megtorlásra készülnek. Amint a váralatti utcasorhoz közeledett, egy­szerre csak a rémülettől földbe gyö­kerezett a lába. A völgy lánctalpak csikorgásától volt hangos. Az ásító ágyúcsövekből hamarosan lángnyel­vek csaptak ki, és a golyók lecsapó­dása után egymásután roggyantak össze a családi házak. Szeptember 30-a fekete betűkkel Íródott be a falu történetébe. A Ges­tapó a besúgás alapján elfogta a for­radalmi nemzeti bizottság tagjait én Martinba, a járás székhelyére száll!« tóttá. A Tiso kormányát szolgáló kön’ igazgatási szervek azzal az ürüggyel, hogy az elfogott sklabinal polgárok banditák, és német, valamint szlovák katonákat támadnak meg, meghozták a drákói ítéletet. Mindannylukat ha­lálra ítélték. Pedig akkoriban még nem is folytattak harci tevékenységet, Vladimír ekkor élte át élete legszo­­morúbb napjait. Többi elhurcolt tár­sával együtt neki is ásni kellett azt a tömegsírt, amelybe a 22 sklabinal hős bukott a fasiszták sortüze után, 0 megmenekült, mert kiskorú volt, dé a mülbergi koncentrációs táborbe hurcolták, ahol szenvedésein csak Д velük szimpatizáló német munkás­mozgalmi harcosok segítettek. Szívesebben beszélt a felszabadulá­si időszakról, a jelenről, a jövőről, Teljesítve a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát, ók is megalakították as egységes földművesszövetkezetet. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság 25. évfordulóját máris megünnepel­ték. Igaz, nehezek a termelési felté­telek, mert a tengerszint felett MOO— 1500 méter magasban gazdálkodnak, ennek ellenére nagyon szép termelési eredményeket érnek el. Különösed nagy hozamokat ad a rozs, a zab ée a burgonya. De az állattenyésztésben is elég magas a hasznosság foka. A tehenek évi tejhozama darabonként több mint 3000 liter. A hegyi legelő­kön tenyésztési célokra alkalmas üszőborjakat nevelnek. Nagyon sokat tesznek a közös gazdaság tagjai élet- és munkakörülményei javításának ér­dekében. Másfél millió korona értékű munkával és beruházással portalant­­tották a gazdasági udvarok útjait, járdákat készítéttek, és ma már a kisebb-nagyobb parkocskák virágai teszik kellemesebbé a gazdasági épü­letek környékét. Átadták rendelteté­sének a szociális épületet is. amely­ben kedvükre tisztálkodhatnak és át­öltözhetnek a dolgozók. A Kantor völgyben valamikor sok nemzet partizánjai találkoztak. Segb tették Túrúc népét a Dávid és Góliát harcában. A sklabinaiak sohasem fe­lejtik el a nagy szovjet haza harco­sainak hósi tevékenységét. Állandóan .ártják velük a kapcsolatot, gyakori vendég itt Velicsko és Aszmolov tá­bornok, valamint más szovjet parti­zán. A közös gazdaság a barátság ápolása céljából felvette a kapcsola­tot az uzlovái „Fjodorovka“ nevű kol­hozzal (tulai körzet) és a vezető ta­gok kölcsönösen kicserélik nézetei­ket a termelési folyamatok korszerű­sítésével kapcsolatban. A sklabinai Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfor­dulója nevű Efsz tehát ápolja a hősi harcokban vérrel pecsételt barátsá­got. Balia Iózsef ünnepeltek , A komárnoi (komáromi) járás székhelyén is méltóan ünnepelték meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfor­dulóját. A díszbe öltözött Május 1 téren felsorakoztak a mezőgazdasági üzemek dolgozói ts, hogy az Idei aratási munkákat értékeljék. Az ünnepi nagygyűlésen a párt- és kormányszervek képviselői Is megjelentek. július Varga, a CSKP KB mezőgazdasági osztályvezető­je ünnepi beszédében többek között elmondotta: „Hazánk dolgozó népe kegyelettel és hálával emlék­szik a Szlovák Nemzeti Felkelés Ismert és Ismeretlen hőseire, akik szabadságunkért áldozták életüket. Külön öröm, hogy a komárnoi járásban a szocialista mezőgazdaság 25. évében búzából több mint 56, árpából pedig 53 mázsás hektárhozamot értek el a mezőgazda­­sági üzemek; ez világszinten is jó eredménynek számít. EZ elsősorban a szocialista öntudatból, a munkához való becsületes viszonyból ered és nem utolsó sorban a bőhozamú szovjet búzafajtáknak, a korszerű gépeknek köszönhető Nyugodtan kimondhatjuk: jól dolgoztak az agronómusok, a mechanizátorok és valamennyi munkás, akik résztvettek a betakarítási müvel^tQjiben, mivel bát-—И——————и—mm— ran alkalmazták és kihasználták a technika új vívmá­nyait. Az Idei nagyszerű eredmények mezőgazdaságunk általános fejlődéséről tanúskodnak. A Jóbői persze so­sem elég. A fehérjeprogram megvalósítása érdekében tovább kell fokozni a takarmányfélék hektárhozamát s azok minőségét is.“ Az ünnepi beszéd elhangzása után a Szocialista Ifjú­sági Szövetségbe tömörült fiatalok a kormány képvise­lőinek az új kenyér szimbólumaként átadták az aratási koszorúkat. Majd ezt követve egymás után vonultak fel a díszemelvény előtt a Járás üzemeinek dolgozói. Külön említést érdemelnek az „allegorikus“ kocsik, melyek' hűen tükrözték az eddigi eredményeket, s egyútal a Jövő feladatait. Például a meliorációs szövetkezet kocsiján szemléltetően feltüntették; hogy 1965-ben a járás terü­letén mindössze 900 hektáron létezett öntözőhálózat. A’ távlati tervek alapján az öntözhető terület 1975-ben 10 021, 1990-ben pedig eléri majd az 50 404 hektárt A kétnapos ünnepség alatt többek között a Járás pol­gárai megkoszorúzták a felszabadító-tengerész szobrát Továbbá a kulturális műsor keretén belül a „Szőttes“ éá a „Lúčnica“ népművészeti együttesek színvonalas élű­­adásának tapsolhatott a nagyszámú közönség. Ováry Pétéi SÜRGET AZ IDŐ hatóság és a járási felvásárló üzem íözösen intézkedett, hogy a száritó­­tapacitást növelje. Ilymódon a fel­vásárló üzem *Z4 darab Kuzbas típusú gördülő szárítót szerzett be: a járás nezőgazdasági üzemei részére. Sőt az jgyéb műszaki segítségről is kellő­képpen gondoskodik: a Kuzbas-szárí­­:ók kezelőit szaktanfolyam keretében készíti fel, a szükséges szakismere­­eket megszerezhetik a szövetkezetek 3 célra kiszemelt dolgozói. Lám, így segíti a járási mezőgazda­­sági igazgatóság, illetőleg a felvásárló izem — a Dunajská Streda-1 (фта­­szerdahelyi) járásban — a mezögaz­­lasági üzemeket, s szakembereiket az dszí betakarítás problémáinak sikeres negoldásában. Mindebből kiviláglik, az irányító szervek is szívügyüknek tartják az ősziek termésének veszte­ségmentes betakarítását. (kovács) Alighogy befejeztük az aratást, s a bő gabonatermés rendeltetési he­lyére került, máris újabb nekirugasz­kodás következik: jól kell megalapoz­ni a jövő évi termést, Idejében földbe kell jutttatnl az őszi kalászosok mag­ját, ugyanakkor egyre jobban sürget a silózás, a cukorrépa, a burgonya s más növények termésének betakarí­tása, majd gondos, szakszerű táro­lása. Eléggé jöl tudatosítják ezt többek között a Kis-Duna menti Jahodnái fpozsonyeperjesi) Efsz-ben is, ahol javában folyt ottjártunkkor az Istálló­trágyázás, a vetőszántás. Godó János, a szövetkezet agronő­­musa már arról adhatott számot, hogy az olajos repcét már elvetették. Tel­jes ütemben készülődnek a cukorrépa betakarítására, valamint a búzavetés­re. Az előbbit szeptember 20-án, az utóbbit már e hőnap közepén szeret­nék megkezdeni. — Ügy igyekszünk majd a búza vetéssel, hogy októberre már csak egyharmadnyi maradjon. Vetőmaggal nincs problémánk: a jubilejná és a Kaukáz búzafajtát átcseréltük, az egyikből közel a felét, a másikból meg 30 százaléknyit vetünk. A többi? Száva és Iljicsovka lesz... — tájékoz­tatott az agronómus, majd a cukor­répa várható terméshozamára vonat­kozólag elmondotta, hogy az öntöző­­berendezésük 202 hektárnyi területre méretezett. Mindössze 25 hektárnyi cukorrépát öntöztek, négy-öt alkalom­mal. — Ezen a területen, öntözés nélkül 200—250 mázsát is nagyon nehéz elérni hektáronként — foly­tatta Godó agronómus. — Mennyire becsülhető az öntözött és a nemöntö­zött közötti terméskülönbözet? Hek­táronként legalább 70—80 mázsa. Vagyis, érdemes öntözni. — S miért nem öntözték a cukor­­répaterület nagyobbik felét? Talán arra már nem jutott öntözővíz? — Víz éppen jutott volna, csakhát akkor meg a gyümölcsészet és a ker­tészet sínylette volna meg, amely ugyancsak jól meghálálja a mester­séges csapadékot. Kereken kijelentette, talajviszonyaik egyáltalán nem kedvezőek: a dombo­sabb területek homokosak — az előbb említett 25 hektáron azelőtt csak mohart tudtak termeszteni, mi­vel futőhomok volt, sikerült azonban az utóbbi években feljavítani, termőb­­bé tenni —, a laposok meg erősen kötöttek. Silókukoricájuk hetven hektárnyi. Betakarítására egy OROS és kétK—2-6- os kombájnt alkalmaznak. — A silózás technológiáját módosí­tottuk — újságolta a fiatal szakem­ber. — Míg tavaly a felszecskázott zöld tömegre juttattuk a karbamidot, az idén már az álló növényzetre. Ily­módon nem áll fenn annak a veszé­lye, hogy az egyik helyre sok, a má­sikra kevés jut — az egyenletes el­osztás ezzel az újítással sokkal biz­tonságosabb. Bár a silózáshoz szeptember 9-én láttak hozzá, még így is belenyúlik majd jócskán a vetés időszakába. — Ha már az újítás az előbb szóba került, megtoldanám azzal, hogy a répafej silózását megelőzően, ugyan­csak karbamidot juttatunk a még földben levő cukorrépa lévélzetére. Ezáltal a levélzet veszít nedvesség­­tartalmából, s tápanyagdúsító, ízesítő célt Is szolgál. Röviden: jobb minő­ségű a répafej-szilázs. S még a kukoricatermés betakarí­tásáról, Illetve a felkészülésről is vál­tottunk néhány szót Godó agronómus­­sal. Tekintettel arra, hogy a kukorica­­termés gépi betakarítása ma már nem okoz különösebb problémát, annál jobban előtért« kerül a szárítás prob­lémája — ebben a csallóközi járás­ban. A múlt évi tapasztalatokból ki­indulva a járási mezőgazdasági igaz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom