Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-07 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1974. szeptember 1_. Szocialista mezőgazdaságunk úttörői Fáradhatatlan harcos A „kis Moszkva“ leghaladóbb szel­lemű lakói mindig megalkuvás nél­kül küzdöttek a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Amikor a történel­mi Jelentőségű IX. kongresszus hatá­rozatot hozott a íalu szocializálásá­ra, SeCiankyn (Szé­­esénkén) a falusi pártszervezet tag­jai úgy határoztak, hogy Jó politikai­­szervező munkával megalakítják az egységes földmű­­*„ vesszövetkezetet. Az fljert'Itüzdók egyike volt Takács Ferenc élv társ ís.Több lársával együtt 1949-ben megalakították a gépszövet­­kezetiet, a következő évben pedig az egységes földművesszövetkezetet. Két és fél hektár földecskéjét 6 is a kö­zösbe adta. Bizony nehezen indultak. Mindössze 200 hektár földjük volt, 12 szarvasmarhájuk, 40 sertésük és 32 üszőborjút vásároltak Csehország­ból. A kívülállók nem Jó szemmel nézték a közös gazdaság születését és több szabotázs-akciót hajtottak végre. Lelegeltették a szövetkezet ve­tését, rétjeit és más módon is akadá­lyokat gördítettek a fejlődés útjába. A kommunisták azonban hittek a jö­vőben és a velük tartókkal éjt nap­pallá téve dolgoztak a közös vagyon gyarapodásáért. Takács elvtárs a kez­det kezdetén három évig forgatta a közös kormánykerekét. Később anya­kocákat gondozott és más munkát Is végzett. Aktívan résztvett a politikai­­társadalmi életben és munkájával mindig példát mutatott másoknak. A közigazgatásban Is érdemdús tevé­kenységet fejtett ki. Már a 71. évét tapossa, de még mindig fiatalosan gondolkodik és bár nyugdíjat élvez, mindig ott van, ahol a közös gazdaság problémáiról, fejlő­déséről van szó. A felsőbb szervek nagyra értékelik az önfeláldozó kom­munista munkáját és ezt számos ki­tüntetéssel Jutalmazták. Felvidul az arca, amikor arról be­szélek, hogy az egyesült efsz ma már a Vejký Krtíš-i [nagykürtös!] Járás­ban az élenjárók közé tartozik. A fia­tal vezetők gyakran elbeszélgetnek vele, kikérik tanácsait, tájékoztatják a sikerekről és ez nagyon Jól esik neki, mert úgy érzi: tisztelik és be­csülik azért, amit a közért tett. (balia) Ereztem,, az igaz utat keressük Negyedszázada, amikor országszer­te kezdetét vette a szocialista mező­gazdaság alapjainak lerakása, Pali bátyámnak hét hektár földje volt. Igaz, nem egy dűlőben, de jó kövér földek voltak. Miként lehet az, hogy mégis a szövetkezet létrehozása mel­lett kardoskodott? Nem hivalkodik, csendesen ejti a szót: — úgy érez­tem, az igaz utat keressük! Így történt, hogy Varga Pál nevét ma ott olvashatjuk az izsal szövetke­­zet alapító tagjai­­í Ч:Ш, пак névsorában. A kezdetben öl évig volt kormá­nyosa a gazdaság­nak. Az idő vasfoga és a temérdek gond kikezdték az egészségét. Egy ideig a baromfifarmon dolgozott, majd volt elnökhelyettes, kertész, sőt néhány évig a szövetkezet építőcso­portjában is tevékenylkedett. Kommu­nistához illően mindenütt megállta a helyét. Egy évtizede jegyezte el ma­gát végleg az állattenyésztéssel. Ál­talában 280—300 hízósertést gondo­zott. Hogy nem rosszul, azt nemcsak az általa elért 65—70 dkg-os napi súlygyarapodást átlag bizonyítja, ha­nem a szövetkezet vezetőinek elisme­rő szavai is. ö maga így vélekedik a megtett útról: „Nem volt leányálom de megérte a küzdelmet. Ma már olyan .színvona­las mezőgazdaságunk van, amilyenről álmodni sem mertünk volna valaha. Tudja, ml akkor tizenöt-tizennyolc mázsa gabonát csépeltünk egy hek­tárról. Es elégedettek voltunk. Ma meg? Ha nem látnám, el sem hiszem, hogy ugyanazokon a földeken 60—70 mázsa is kitermelhető hektáronként. S hogy nekem mit adott e negyedszá­zad? Sokat. Mindent. Igaznak, he­lyesnek bizonyult az út, amelyen el­indultunk. Nem fényűzően, de jót élünk. Három gyereket becsülettel felneveltem. Pali fiam mérnök, az efsz főállattenyésztője, Kati lányom bőrgyógyászati szakorvos, Marika pe­dig tanítónő. Ok is elérték céljukat, s számomra ez a legnagyobb öröm". Pali bácsi most hatvan éves, pár hete nyugdíjas. Amikor munkatársai mint nyugdíjast köszöntötték, megfo­gadta, ameddig az ereje engedi, bese­gít a csúcsmunkák idején. —dek— Mindenütt megállta helyét — 1949 tavaszán összeült az előké­szítő bizottság. Beszélgettünk. Szóba került a szövetkezetesítés. Valaki azt kezdte magyarázni, hogy annak lé­nyege az emberek átalakítása lesz. Magunk között ment minden, mint a karikacsapás. Az emberek azonban kissé gyanakodva fogadták a tervet. Huszonhármán kezdtünk közösen gazdálkodni... Azóta eltelt huszonöt év. Pénzes elvtárs valahova messzire, vagy na­gyon mélyen önmagába tekint. Jó lenne kitalálni miféle gondolatok ke­ringnek a széles homlok mögött. Ta­lán látja magát újra az uradalom végtelen szántóföldjein. Nézem őt. Arcának kigyulladó rózsáit, szemének fel-fellobbanó füzét. Önmagáról nem szeret beszélni. Ülök mellette. Figye­lem határozott, gyors mozdulatait, s kérdéseimre röviden, néhány szóval válaszolgat. Ma már hatvanhat éves, nyugdíjas. Volna miről beszélnie, hi­szen megjárta sok felejthetetlen he­lyét a világnak. Inkább arról beszél, hogy mennyi gazemberséget csinált az idén a rossz időjárás, a sok eső. Annak ellenére az ötvenes évekhez viszonyítva megduplázódott az idei gabonahektárhozam. ö is ott volt vé­gig az aratásnál. A mázsánál szorgos­kodott egész nap. Szívesen elbeszél akármiről, de arról a régi világról egy szót sem ejt többet. Nagy T. Nemsokára negyedszázada lesz, hogy Královičove Kračanyban (Király­­fiakarcsán) egy húsznál alig idősebb fiatalasszony férjével együtt belépett az akkor_.a!akult földművesszövetke­zetbe. SZABÓ JÜ­­LIA azóta is hű maradt a szövetke­zethez. Mindenütt megállta a helyét, szorgalma, munka­szeretete' sohasem lankadt. Férje ol­dalán éjt nappallá téve dolgozott ő is, hogy három fiukat becsülettel felne­velhessék. Mindegyiküknek jó szak­mát adtak a kezébe. Szabóné sohse húzódott a munká­tól, s így a szövetkezetben a sertés­­hizlaldától a kertészetig, a tehené­szettől a baromfifarmig csaknem min­den munkahelyen dolgozott. Az első időben férjével együtt a sertéseket gondozta, majd hat évig a kertészet­ben dolgozott. Ot hosszú esztendeig mindennap, reggel-este megfejte a gondjaira bizott 24 tehenet. Több mint egy esztendőn át a baromfifarmon szorgoskodott, mert a tehenészetben szerzett reumája már nem engedte meg, hogy továbbra is az istálló pá­rás légkörében dolgozzék. Férje ha­lála után egészségi állapota tovább romlott. Hosszabb gyógykezelés és fürdő után ma ismét a szövetkezet gazdasági udvarában találhatjuk őt. Mi is a mázsaházban találkoztunk Szabó Júliával, aki a gondok, beteg­ség és a csapások dacára ma is für­ge, mozgékony, fiatalos. Ezt szavai szerint annak köszönheti, hogy min­dig bízott saját erejében, sohasem hagyta el magát és a munkában igye­kezett a lehető legjobb eredményt elérni. S a szövetkezet vezetői Szabó Júliát bármilyen munkával bátran megbízzák, mert tudják — amit vál­lal, azt becsülettel elvégzi. (obenau) A nyugdíjas Pénzes István az 1920-as években napszámosként Galántán dolgozott. Nyurga, sovány legényként érkezett, maga mögött hagyva tizenhét évet. A Nitra-környéki napsütötte dombok ,' fia szorongó cso­­ij dálkozással nézett I körül a galántai I síkságon. Nyugtá­ul lan természete nem hagyta őt békén. Már az 1920-as években a fiatalok csoportjának volt a vezetője. 1929- ben katonáskodott, 32-ben megnősült, tzekuen az években már odahaza, Vinodolon a Nemes-féle grófi birto­kon dolgozott. Az események gyor san követik egymást. Részt vesz a második világháborúban. A vinodoli kis házból indult s ezer meg ezer ember sorsát példázva szenvedések, küzdelmek útján érkezett meg a szo­cialista jövőt építő emberek közössé­gébe. 1945. május ötödiké óta párttag és a hnb elnöke. — Munka akadt bőven — mondta. Kiváló dolgozó resztül törtük a fejünket, hogyan is lehetne többet kicsikarni a földből. E veteránok mindketten párttagok. Még a 30-as évek elején léptek a kommunisták soraiba. Az ország egyik legnagyobb szövetkezetében az irá­nyítókkal együtt az üzemi pártszer­vezet viselte a legnagyobb felelőssé­get. A legnehezebb időben mintegy 30-an dugták össze gyakran a fejüket, bíztatták egymást és a tagokat, majd­csak jórafordul. Ezerkilencszáznegyvenkilenc őszén mintegy 80-an írták alá a belépési nyilatkozatokat. Akkor a földterület 1300—1400 hektárnyi lehetett. Mind­össze két rozzant traktoruk volt, s a mezei munkák dandárját lovasfoga­tokkal végezték. Száraz Ferencet, aki előbb a nagygazdáknál bérelt földön dinnyét termesztett, a szövetkezetben is azzal bízták meg. Jónéhány évig kertészkedett, majd az építőcsoport­nál dolgozott. Ezerkilencszázhatvan­­nyolcban lett nyugdíjas és azóta a mezei csoportban szorgoskodik. A nyugdíjjal együtt legalább négyszer annyi a jövedelme, mint férfikora de­lén a szövetkezet megalakulásának első évében volt. Szalai bácsi a mezei csoportban dolgozott, és nyolc évig az ellenőrző bizottság elnökeként tevékenykedett. — Akkor öregedtem meg. Hej, de sok volt a tennivaló! Persze nem látni rajta az öregedést, vidám, jókedélyű ember, és mint nyugdíjas mezei őrként védi a közös vagyont. Megindult a menet. A két alapító­tag ott lépkedett a zászlók, transzpa­rensek alatt, amelyen a számok az elért szép eredményeket hirdették az ország egyik legnagyobb — 6000 hek­táros — szövetkezetében. -tt-G ó dán у Mihály a lúöi szövetke­zetbe lépésekor még a huszonévesek közé tartozott. Afféle mindenesként dolgozott akkor, éppen ott, ahol a legjobban szorított a csizma. A haj­dani agrárproletár így lett társtulaj­donosa a kezdetben számtalan nehéz­séggel, s problémával küzdő, ellenben ma mér élenjáró közös gazdaságnak. JÓ ideig trakto­ros volt, s ha a helyzet úgy kíván­ta, a mezei cso­portban is dolgo­zott, hogy a töb­biekkel együtt megalapozzák a jó­lét, a boldogabb holnap alapját. Me­zőőrként szolgálta néhány évig a kö­zöst, s hét éven át a pártelnöki tisztséget is betöltötte. Politikai ismereteit hathónapos isko­lán gyarapította. Az utóbbi tíz évben meg példás állatgondozó; növendék­marhái naponta 80 dekagrammtól jó­val többet szednek magukra, vagyis a sülyqyarapításl tervet Jelentősen túlteljesíttl. Tehát, eredményes tevékenységét méltó társadalmi elismerésben része­sítették: a mezőgazdasági miniszter „A szocialista mezőgazdaság kiváló dolgozója“ című reszort-kitüntetésben részesítette, s a szocialista mezőgaz­daság 25. évfordulója érdemérmét is megkapta. Gódány elvtárs aktív tagja a hnb plénumának, a közbiztonsági bizott­ságnak, a párt és a szövetkezet ellen­őrző bizottságának is tagja, s a reá bízóit feladatokat lelkiismeretesen, példásan teljesíti. Sorsával elégedett: a közösből eredő évi jövedelme több mint 40 ezer korona. Megjegyezte; kinek-kinek olyan a Jutalma, amilyent megérdemel. (holsszaj Veteránok emlékeznek Egy szikár férfi beszélget társával a Nové Zámky-i (érsekújvári) járási aratási ünnepségen. SZÁRAZ FERENC, a Dvory nad Zitavou-i (Udvardi) Efsz alapító tagja, Szá­lai Mártonnal ép­pen a nagy hoza­mokat emlegették, amelyet a menet­ben lévő transzpa­rensekről olvastak le. — Ezt sem gon­doltuk volna, hogy megérjük — mond­ta a tagbaszakadt Márton bácsi tár­sának. — Kezdetben, ha elértük a húsz mázsát hektáronként, azt már csodának tartottuk — emlékezik Fe­renc bácsi, — Pedig hány estén ke-Az ö érdeme is... Sipos János a príbetai (perbetei) szövetkezet alapító tagja. A kezdeti évekről röviden a következőket mond­ta: — Tulajdonképpen a gépszövetke­zet képezte a közös gazdságunk alap­ját. 1950 februárjában alakuló gyűlést hívtunk össze. Ezen a gyűlésen nem­csak a falu lakosai, hanem dr. Gustáv Husák elvtárs is jelen volt, akinek bíztató szavai ránk, szervezőkre, s a lakosságra is nagy hatással voltak. Ennek kézzelfogható eredménye az lett, hogy az év végén már négyszáz szövetkezeti tagot számláltunk. Természetesen, szólt Sipos elvtárs a nehézségekről, az itt-ott előfordu­ló nézeteltérések­ről, a parázs viták ról, az ellenséges­kedésekről, majd a kilépésekről, — rmelynek következ­tében a szövetke­zet földterülete a kétharmadára csökkent. A továbbiakban ml mondjunk el egyet-mást erről a veterán harcosról, a szövetkezeti eszme hirdetőjéről: Sípos János először csoportvezető­ként, majd könyvelőként dolgozott a szövetkezetben, s 1952-ben a bizalmat beléje helyezve, a taggyűlés szinte egyhangúlag elnökké választotta. Egyszeriben megsokasodott a gond­ja, dolga. De nem hátrált meg a ne­hézségek elől. A 16 mázsás gabona­­hektárhozamot négy év alatt sikerült tíz mázsával emelniük. Persze, a fqlu reakciós elemei nem hagyták nyug­ton, áskálódtak alatta, bonyodalmakat teremtettek, hogy nehezítsék a közös előrehaladását. Ekkor, 1956-ban le­mondott az elnöki tisztségről. Az ál­lattenyésztésben, majd a növényter­mesztésben dolgozott. Példásan! Két év sem telt el jóformán, amikor a tagok többsége kérelmére könyvelői teendőkkel, majd később ismét elnöki tisztséggel bízták meg. Nos, a szö­vetkezet ettől az időtől kezdődően talpraállt. Tehát, ha ma — negyedszázad múl­tán — számba veszik az eredménye­ket, az alapítókról se feledkezzenek meg. Az ő érdemük is.-lta-Szállnak az évek A deres üstökű, megnyerő arcú KELEMEN IMRÉT mindig jékedélyíí, közvetlen embernek ismertem. Pinciuá (Pinc — luöeneci járás) falujának lakói is a legjobb véleményt mondták róla. Ez megmutatkozott a szövetke­zet megalakításánál is, mert amíg Imre, a jól gazdálkodó középparaszt ki nem mondta az „igent“, nem ala­kult meg az efsz. A jó felfogású, mezőgazdasághoz értő földműves az ötvenes években mint a jnb mezőgazdasági bizottsá­gának a tagja, okos tanácsaival nagy­ban hozzájárult, hogy a háború vér­zivatara és más okokból a járásban ritka búzát, ritka árpát termő föld talajművelése, tápanyagellátása meg­javuljon és ezáltal gazdagabb legyen a termés. Az efsz megalakulása után rövide­sen a közös élére került. Az elnökre ф hallgattak vezető társai, s a tagok, mert hasonlóan ba­rátságos, szóértő volt, .mint tisztség­be választása előtt. Az ő és a megértő vezetők jó irányí­tó munkájának volt köszönhető, hogy a szövetkezetük a legjobbak közé tartozott a járásban. Lassanként a technika fejlődéséhez mérten kicsinek bizonyultak az Ipoly környéki néhány száz hektáros szö­vetkezetek, s ezért az elmúlt eszten­dőben társultak. Több mérnök, szak­ember került a „nagy“ szövetkezetbe. De Imre bácsi gyakorlatára, szakértel­mére továbbra is szükség volt. Nem kisebb feladattal bízták meg, mint az állattenyésztés irányításával. Ezt a munkát is jól végzi és mindent megtesz, hogy az állatok hasznossá­ga növekedjen. Keleme Imre a közeli napokban tölti be a hatvan esztendőt. Maga sem akarja elhinni, hogy ilyen gyor­san elszálltak az évtizedek. Azt állít­ja, jól van ez így, legalább lesz már ideje megpihenni. De láttam az arcán, nem gondolja ezt komolyan és azt hiszem, még a jövőben is találkozunk vele, mint a közös aktív segítőtársá­val. -tt-Szívügye a mezőgazdaság Életútja küzdelemmel, szorgos mun­kával, a falusi élet problémáinak is­meretével telített. így jellemzik ba­rátai, ismerősei, de az idegen is ezzel a benyomással távozik, ha Csájl Istvánnal, a Geöejovcet (csécsi) Győ­zelmes Február Efsz elnökével beszél­getett. л Korán megismer­te a nélkülözést. Édesapjának tíz éhes gyerekszájba kellett élelemről gondoskodnia. Ist­ván szinte gyerek­fővel kóstolt bele a napszámosok életébe, a nagybir­tokokon. Így tehát a felszabadulás új világ kezdetét je­lentette számára. Ott bábáskodott a szövetkezet bölcsőjénél, fáradhatatla­nul agitált, magyarázta a közös gaz­dálkodás előnyeit. Különböző politi­kai és szakiskolázásokon vett részt. Mint jó szervező, s vezető, számos szakaszon munkálkodott. Szíve min­dig a mezőgazdasághoz húzta. A szö­vetkezet tagsága az elnöki tisztet 1962-ben testálta rá. Csáji elvtársra jellemző a szerény­ség; önmagáról nem szívesen beszél, pedig élete összeforrott a szövetke­zettel. Szűkszavúan csak annyit mond: örül, ha kötelességeit jól tel­jesítheti, s ha munkájával elégedett a tagság. Közéleti és politikai tényező: tagja a CSKP KB-пак, a kerületi pártbizott­ságnak, a hnb képviselője, a helyt pártszervezet alelnöke, s a tömeg­szervezetek működését ts jelentősen elősegíti. A politikai, társadalmi és mezőgaz­dasági szakaszon végzett érdemdús tevékenységét számos kitüntetés bizo­nyítja, s díszoklevél. A CSKP 50. év­fordulója alkalmából Az építésben szerzett érdemekért című állami ki­tüntetést kapta, s az idén a szocia­lista mezőgazdaság 25. évfordulója alkalmából adományozott érdemér­met. Csáji Istvánnak, 50. születést évfor­dulója alkalmából kívánunk friss al­kotóerőt, sok sikertI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom