Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-31 / 35. szám

1974. augusztus 31. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Evről-évre eredményesebben Augusztus tizenhetedikén a galán­­tai LENIN téren ünnepi gyűlésen vet­tek részt a járás mezőgazdasági üze­meinek dolgozói, hogy számavegyék az idei aratás eredményeit. Ebben az évben az aratási ünnepéllyel össze­kötött szövetkezeti napnak különös hangsúlyt adott, hogy a SZNF 30. év­fordulójának szellemében zajlott le. Az ünnepélyen megemlékeztek a me­zőgazdaság szocializálásának 25. év­fordulójáról, mint hazánk szocialista átalakulásának fontos feltételéről. A mezőgazdaság szövetkezetesítésének huszonöt esztendeje az élet, a terme­lés, a munka, a szövetkezeti dolgozók helyzetének forradalmi átalakulását eredményezte. Olyan időszak ez, amelyben a munkásosztály mellett megszilárdult és azzal szorosan ösz­­szeforrott a szövetkezeti parasztság osztálya is. A járás mezőgazdasági dolgozói a párt politikájának alapvető célkitűzé­seit abban az értelemben teljesítették és teljesítik, ahogy azt a CSKP XIV. kongresszusa és a párt járási konfe­renciája meghatározta. Ezen a terüle­ten a gazdasági feladatok teljesítése nagyobb lendülettel folyik, mint azt az ötéves terv feltételezte. Állandóan emelkedik az állattenyésztés színvo­nala s jók a feltételek a mezőgazda­­sági termelés más ágazatai fejlődésé­ben is. Az elmúlt három év alatt az alapvető élelmiszerek fogyasztását saját termelésből fedezték, ami teljes mértékben megfelel a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak. Л ter­melés növekedését mindenekelőtt a munka belterjesebbé tételével, az ön­költség csökkentésével és a termelé­kenység növelésével érték el. A galántai járás dolgozói ebben az évben 30 279 hektárról takarították be a gabonát. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legkedveűzbb, az aratást tizenkét nap alatt végezték el. Ez mindenekelőtt annak köszön­hető.* hogy a szövetkezeti dolgozók alaposan felkészültek az aratásra. 340 kombájn dolgozott szerte a járásban, ezek közül 120 más járásból volt se­gíteni. A jó munkaszervezés mellett a szövetkezetek és állami gazdasá­gok dolgozói minden erejüket a széni veszteség csökkentésére fordítottak. Ebből a célból a kombájnosok között szocialista munkaversenyt szerveztek. A versenyt értékelték és a legjobba­kat jutalmazták. Első helyezést ért el Szalay Ernáiméi kombájnos (Tirin­­da Pavol segédkombájnos). a Salai „Ba­rátság“ Efsz dolgozói, akik 186 hek­tárt arattak le és 10 230 mázsa gabu­­nát csépeltek ki. Második helyezést ért el a Galántai Állami Gazdaság­ból Re ék a Elemér (Cemez) 196, hektárt aratott és 9537 mázsa gabo­nát csépelt ki. A harmadik helyezést szintén a Salai „Barátság“ Efsz kom­­bájnosa — Belovié Ľudovít (Miš­­kovié) érte el, 120 hektárról aratva le a gabona! és 6602 mázsa szemet csépelt ki. Örömmel állapítható meg, hogy kö­telezettségvállalásukat, — mely sze­rint a járás szövetkezeti dolgozói bú­zából 50 mázsás hektáronkénti átla­got érnek el — nemcsak teljesítették, hanem túlszárnyalták, hiszen a ga­bona átlaghozama 53 mázsa volt. (Búza 55,18, árpa 48,40 mázsa.) így a galántai járás előkelő helyre ke­rült a nyugat-szlovákiai kerületben. Terv szerint 1 009 689 mázsa gabonát kellett termelniök, s 284 815 mázsá­val többet termeltek. Terven felül 41 ezer mázsa gabonát adtak a közellá­tás részére. A gábonasladási tervét másodiknak teljesítette a járás Szlo­vákiában. Ezekben a jő eredményekben tük­röződik a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak magas fokú szakképzettsége, a jól kiválasztott szovjet gabonafajták kiváló minősége és a felhasznált szerves- és műtrá­gyák évről-évre növekvő mennyisége. Ezért elismerés illeti a salai DUSLO nemzeti vállalat dolgozóit is. Az eredmények felsorolásán kívül megállapíthatjuk azt is, hogy a né­hány kisebb területen bizonyos ga­bonafajtákból elért 70—80 mázsás hektárhozamok azt bizonyítják, hogy a járás mezőgazdasági üzemei még jelentős tartalékokkal rendelkeznek. Az elkövetkezendő évek feladata lesz eme tartalékok feltárása, hogy mi­nél több kenyeret és más fontos me zögazdasági terméket juttassanak szo­cialista társadalmunk asztalára. Az ünnepi gyűlés és az aratási ko­szorú átadása után a járás mezőgaz­dasági dolgozói mintegy nyolcezren vonultak lel a város főutcáján. A föl­­vonuláson részt vettek a többiek kö­zölt a žihareci szövetkezet dolgozói, akik búzából 66,8. árpából 66.51 má­zsa hektáronkénti hozamot értek el, a trsticeiek, akik búzából 65,11, árpá­ból 65,39 mázsát; a diakovceiek, akik búzából 63,87, árpából 60,24 mázsát értek el slb. A jól végzett munka után jól esik a pihenés, a szórakozás. A galántai járás vezető dolgozói erről sem feled­keztek meg. Az ünnepi felvonulás után a járás dolgozói gazdag kultu­rális műsort nézhetlek meg a szabad­téri színpadon, vagy kellemes dél­utánt tölthettek a városi parkban. Megnézhették a kiállítást, amelyen a járás kisállattenyésztoi mutatták be kiváló állataikat, a kiskertészkedök pompás zöldség- és gyümölcsfélesé­geiket stb. A jói sikerült szövetkezeti napot és aratási ünnepélyt az SZLKP és a Nemzeti Front járási bizottsága, a Já­rási Nemzeti Bizottság, a Parasztszö­vetség járási Bizottsága és a jednota Fogyasztási Szövetkezet járási vezető­sége rendezte. Nagy Teréz Diákszemmel Egv évvel ezelőtt kezdte meg ta­nulmányait a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán Kurdi István, akivel elbe­szélgettem a főiskolások életéről. — Huszonegy éves vagyok — vallja magáról — és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogv jól választottam. Jól választottam már akkor, amikor a kilencéves alapiskola végeztével a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Kö­zépiskolára jelentkeztem. Itt még job­ban elmélyült a mezőgazdasági mun­ka iránti rokonszenvem. Elhatároz­tam, hogy főiskolára megyek. Sike­rült. Ezt elsősorban tanáraimnak kö­szönhetem, akik megfelelő alapokat nyújtottak ahhoz, hogy Nitrára kerül­hessek. — Egy kicsit szorongva bár, de na­gyon vártam az iskolaév kezdetét — folytatta. — Elsősorban azért, mert tudtam, hogy számomra új, ismeret­len környezetbe kerülök, mely jófor­mán teljesen megváltoztatja eddigi életemet. A szorongás pedig azért volt, mivel tudtam, minden kezdet nehéz. Ezek után már magára az iskolára, a tanulásra és a főiskolások szabad idejének eltöltésére terelődött a szó. — Nagyon jó érzés — fűzte to­vább a szót István — nyítrai diák­nak lenni. Alig egyhetes ott-tartózko­­dásom után új barátokra, régi isme­rősökre, idősebb diákokra találtam, akik aztán megismertették velem a főiskolát. Elmondták — amiről aztán magam is meggyőződtem —, hogy az intézmény három tagozatán: növény­tan, közgazdaságtan, .gépesítés; ma­­gasszintü szakképzésben részesülnek a hallgatók. A tanári kar nagytudású professzorokból áll, akik már külföl­di egyetemeken is tevékenykedtek. Többek között nálunk tanít Prof. Ing. CSc. Viktor Sidor, aki a KGST mező­­gazdasági bizottságában képviseli ha­zánkat. A tanulási lehetőségek úgy szak-, mint anyagi szempontból biztosítva vannak. A főiskola keretén belül mű­ködik egy állandó jellegű mezőgaz-Vannäk üzemek, vállalatok ahonnan egyszerűen azért mennek el munká­sok, mert nincs üzemi konyha, meleg koszt. Ezt Ismerte fel a kosicei fúrásban lévő perini ! perényi) szövetkezet el­nöke is. 1972-ben új szociális létesít­mény épült. Erre már nagy szükség volt, hiszen a „Győzelmes út“ három község határát és lakosságát fogja össze. A központban megépült a kor­szerű üzemi konyha, szép, tágas ebédlővel. Fiatal, csinos lányokat is felvett az elnök, egyrészt azért, mert jobban bírják és gyorsabban végzik a munkát, mint az idősek, mársrészt ezért, mert nem mindegy az, hogy csinos vagy nem csinos felszolgáló­tól kapja az ember az ebédet. Minden feltétel megvolt hát, hogtj a dolgozók kulturált körülmények közt étkezhessenek. Az anyagi felté­tetek nagyobb *észét a szövetkezet szintén fedezi. Csak egy valaki hiány­zott a legfontosabb: egy olyan fősza­kács, aki igazán jól tud főzni. Emle­gettek egy asszonyt, de az fejőnőként dolgozott a brigádban. Mindenki azt mondta, hogy úgy senki se tud főzni a környéken, mint Terembecká Jolán. Mármint az efsz fejőnője. Az elnök gondolt egyet. Üsse kő, mondjanak bármit, elcsábítom. El is ment a lakására. Éppen ebédhez ké­­szilitek. — Látom, hogy éppen jókor fövök — kezdte az elnök. — Ebédeljen velünk — mondta ké­rőén Terembecká. — Jó, nembánom, úgy se ettem még ma. Az ebéd kiváló volt. ízletes, gusz­tusos, nagy adag. Az elnök kertelés nélkül megmondta, hogy mijáratban van, hogy mit szeretne. Terembecká örült a lehetőségnek, de kérte, hogy a zootechnikussal is beszélje meg a dolgot. A zootechnikus vonakodott, s bár nem szívesen, végül mégis elengedte Terembeckát, mert eszébe jutott vala­mi: rövidesen elkészül az úf szakosí­tott tehénfarm, úgyis csökkenteni kell a fejönők számát. Menjen, legalább nem lesz probléma vele. Terembecká átment az új konyhába. Boldogan szemlélte birodalmát, mert. mi tagadás a konyha mégsem istálló. Főzött is szívvel-lélekkel, olyan ebé­det készített, hogy a szájukat nyal­ták és a hasukat simogatták utána az emberek. De a személyzeti munkával kapcsa latos rendelet Terembeckát se kerülte dasági kiállítás, mely lehetővé teszi az elméleti oktatás gyakorlati részről való elsajátítását is. Ezenkívül ren­delkezésünkre áll az intézmény ha­talmas könyvtára, mely. bővelkedik a jobbnál jobb tudományos munkákban. Továbbá kéthetenként jelenik meg a „Poľnohospodár“, ami nem más, mint a professzorok és a diákok munkái­ból összeállított diáklap, mely szin­tén nagyban hozzájárul szaktudásunk gyarapításához. , — Milyen szórakozási lehetőségek vannak a szabad idő hasznos és tar­talmas eltöltésére? — tettem fel a kérdést. — A szórakozási lehetőségek egész sora áll rendelkezésünkre — mondta István. — Kezdeném mindjárt a sport­tal. Ha akarnám, talán nem is tud­nám egyszeriben felsorolni azokat a sportágakat, amelyeket iskolánk ta­nulói űznek. Egyszóval sportegyesüle­tünk, a Slávia VŠP keretén belül szép lehetőségek nyílnak a sportot kedve­lő hallgatók számára. — Kulturális téren sem maradunk le. Sok nagysikerű fellépésünknek tapsolhatott már a közönség. Termé­szetesen külföldön is többízben fel­léptek már. A magyar nemzetiségű diákok a CSEMADOK városi szerveze­tébe tömörültek. A kulturális rendez­vények egész sorának voltak már részesei diáktársaim. — S végül, de nem utolsósorban: aktívan működik a SZISZ szervezete is. Kihangsúlyoznám a szervezetnek a kommunista párttal való szoros együttműködését, mely elsősorban tartalmas politikai iskolázásoban, elő­adásokban nyilvánul meg. Ezenkívül közelebb hozza egymáshoz a diáko­kat, hisz a főiskolán a távoli Chilé­ből. Bolíviából, Szudánból tanulnak fiatalok. Európa szocialista államai­nak hallgatóiról nem is beszélve. A SZISZ internacionalista légkörének köszönhető, hogy a főiskolán tanuló különböző nemzetiségű fiatalok jól élnek együtt és közös egyetértésben küzdik le a tanulásban é's magánéle­tükben előforduló esetleges nehézsé­geket. Ilyen hát egy fiatal iőiskolai hall­gató élete, ilyen a Nitrai Mezőgazda­sági Főiskola egy diák szemével Rarak László cl. Egyik napon a szakmai képzett­ségéről kérdezte az ökonómus. Vala milyen statisztikai kimutatáshoz kel­lett. A szakácsnő elszomorodott s ment egyenesen az elnökhöz. — • Mibai. Terembecká? Mibe segíthe­tek? — kérdezte az elnök. — Felmondok. — De mi baj? Mi történt? Miért akar felmondani? — Hát... a papír miatt — felelte Terembecká, mert azt hitte, hogy a: elnök már mindent tud. — Milyen papír miatt? — Нет tudja? — Nem. En semmit se tudok ... — Hát... nem mondtam ... mert nem kérdezte... Nekem nincs szak­­képesítésem. Egyszóval én gyerek ko­romtól az állattenyésztésben dolgoz­tam. — Ahá — kazdte kapisyálni a dolgot az élőnk és vakargatni a Je lét. — Hűm, hűm ... Értem már. De mit lehet ilyenkor csinálni? —- Felmondok, elnök elvtárs, azaz: lemondok. Kérdeztem a zootechnikust, azt mondta vissza vesz a brigádba. Az elnök mosolyogva kérdezte: — Mi lesz ma az ebéd? — Csirkeragú-leves, hagymásrosté­lyos, uborkasálát a és barackos pi­te... — No, jó. Menjen és csinálja. Főzze meg azt a finom ebédet. Terembecká szomorúan elment. Délben az elnök elsőnek ment ebé­delni. Azonnal hivatta a szakácsnőt. — Üljön le ide, velem szemben — mondta neki. — Határoztam. A fész­kes fenébe megy maga. de nem az istállóba! Akarom mondani: télen a klubban szervezünk egy szakács tan­­iolyamot. Maga is elvégzi azt az is­kolát és kész. A szakma a kisujjában. Tanul hozzá egy kis elméletet. Majd meglátja, magából még mestersza­kács lesz. — De addig mit csinálok? — Csináljon mindent éppen úgy, mint eddig. — De, hát így is lehet?-- így lehet csak igazán — mondta az elnök és nagyot nevetett. Terembecká Jolán elrohant és kaca­gó, boldog ábrázattal tért vissza. Há­lálkodni akart, de az elnök nem hagyta. — Ne hálálkodjon — főzzön tovább­ra is jót az embereknek. Az emberek­nek jó koszt kell, nem papír. Remél­jük, értjük egymást... Illés Bertalan Hány szál virágot? Lukács Lázsióné. vagy ahogyan legtöbben szólítják Lenke néni — a Lučeneci (losonci! helyi Szolgáltatási Vállalat virágüzletében immár 25 éve tevékenykedik. A virágok gondozását, elárusítását édes anyjától örö­költe — mondja Malatincová Etela, az üzlet egy­kori dolgozója, akit már nyugalmi állományba helyez­tek, de azért még most is el-el jár az üzletbe félnapra segíteni. Viszont, hogy milyen eredményesen tevékenykedik, arról a napi több ezer koronás bevétel ad tanúbizony­ságot. Mivel az embert a virág elkíséri a születéstől a sírig, gondolhatjuk, hogy Lenke néninek jőnéhány virágvásárlója lehet naponta, főleg Nőnap, ballagás, iskolaév zárás és más ünnepek alkalmával. Tehát bizo­nyos, hogy a 25 év alatt rengeteg vágott-, cserepes virágot adott el. Időközönként én is be be térek a nevezett üzletbe, hogy megcsodáljam Lenke néni ügyességét, tréfás ked­vét, a természetes közvetlenségét és szolgálatkészségét. Jellemző rá, — ha a szükség megköveteli —, hogy na­gyon határozottan és magabiztosan tud fellépni. Min­dent megtesz annak érdekében, hogy a tervet teljesítse, sót bekapcsolódik a szocialista brigádmozgulomba is. Munkájának kitűnő eredményét dicsérik az üzletben elhelyezett és szépen bekeretezett oklevelek Is, melye­ket ,,a kiváló munkáért, a munkaversenyben elért ered­ményeiért és a terv sikeres teljesítéséért“ kapott. Az elárusítási nagy elfoglaltsága mellett még aktív tagja a Szlovák Nőszövetség, valamint a Csemadok helyi szervezetének. Hogy hogyan bírja mindezt? Egyszerű a magyarázat! Elsősorban is nagyon megértő a férje, Laci bácsi mindenben segíti munkáját és munkából hazatértekor szeretettel várja kényelmesen berendezett otthonukban. Az a családi harmónia, amely otthonában körülveszi, s a vevőkör szeretető az üzletben és a velük járó ki­egyensúlyozottság, elégedettség ad nap mint nap üj erőt Lenke néninek. Mitagadás, már közeljár a nyugdíj kor­határhoz, bár ez még nem látszik rajta. Mozgása fiata­los, friss, eszeágában sincs még nyugalomba vonulni, pedig tiszteletre méltó az až Idő, amit már a vállalatnál ledolgozott. Az embert elgondolkoztatja, vajon a 25 év alatt a sok eladott virág mellé hány hozzáértő, önzetlen tanácsot, kedves szót és mosolyt — esetenként részvét nyilvánító szót — mellékelt, amiért talán nem is kapta meg mindig az őt megillető megbecsülést, bár régebben a vállalatnál többször jutalomban részesítették. Mindsn esetre jó látni, hogy Lenke néni fényképe régóta ott van a Lucsnec-i (losonci) járás legjobb dolgozóit nép­szerűsítő galériában, a POĽANA üzemi klub előtti, — virágokkal övezett — kis téren, szemben a proletár­forradalom nagy vezérének, Leninnek a szobrával. Az ismerősei közül a jubileumi évforduló alkalmával sokan gratulálnak Lenke néninek, s ehhez mi is csatla­kozunk és további jó erőt, egészséget kívánunk! Kanizsa István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom