Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-17 / 33. szám

iu. , SZABADFÖLDMŰVES 1974. augusztus 17 z alábbiakban egy régi, igaz történetet mondok el. Akkoriban a Nyitra fo­lyót még nem bújtatták a folyószabályozás kény­szerzubbonyába. Ősrégi formájában szeszélyesen kanyargóit a fűzfákkal, náddal, egyéb vízinövényekkel, bok­rokkal benőtt partjai között. A folyó bővelkedett halakban, a nádasokban a vadkacsák, vízityúkok, búbosvöcs­­kök vigarp élték életüket. Este meg­szólaltak a bölömbikák, melyeknek rémületet keltő hangja megrettentette fiatal, fantáziáktól terhes szívünket. A folyó partjai még arról voltak ne­vezetesek, hogy bőven kúsztak a fo­lyó tükre felé a vadszeder indái, me­lyeknek szúrós ágat között a nyár fo­lyamán pirosra érett gyümölcs csábít­hatta a vakáció örömeit élvező fiata­lokat. Volt a Nyitra folyónak egy kanyaró, melyet nemcsak mi, hanem az idő­sebb jürdözök is messze elkerültek. Ez volt a rettegett Hangóczy-kanyar, mely nevét egy fiatal távúszótól kap­ta. Hangóczy több kilométert úszott a folyón lefelé, mikoris az itt állandóan kavargó örvények a mélyre húzták és a fiatal úszó halálát okozták. Nyáron, az iskolaév zárásának be­köszöntése előtt néhány nappal fel­hangzott ajkainkon a minden évben megismétlődő csatakiáltásnak is be­illő ének: Holnapután Ilyenkor, nem parancsol direktor, sem a bíró, sem a pap, csak az, aki enni ad... A bizonyítvány kiosztása után máris rohantunk a folyó partjára, kedves helyeinkre. A nádasban sátrakat ver­tünk, indiánosdit játszottunk, a szom­széd utca fiataljai voltak rendszerint az ellenfeleink. Néha a csata komoly verekedéssé fajult, de a végén elszív­tuk a békepipát és néhány napig béke honolt közöttünk . Hárman voltunk jóbarátok; Laci, Pista és én. Laci volt közöttünk a pa­rancsnok, az indiánfőnök, kemény le­gény volt, kissé vad természetű, néha fékezhetetlen Indulata. Az akaratát mindig keresztül vitte. Talán féltünk is tőle. Pista szelíd természetű volt, én meg csak az ötödik kerék szerepét töltöttem be. Laci fejében született meg egy szép júliusi napon a terv, melyet mi ketten is örömmel fogadtunk. A terv a követ­kező volt: a nádasban ott vesztegelt egy ismerős halász csónakja evezők­kel együtt. A csónakot elköltjük és a folyón lefelé folytatjuk kalandos ki­rándulásunkat. A tervet délután meg­valósítottuk. Azon a napon csodálatos erővel ön­tötte forró sugarait a nap. A bőrünk pirosra pörkölődött, de mi ezt alig éreztük, élveztük az álomba ringató csendet a nádiveréb csicsergését. Itt­­ott felrepült egy megzavart vadkacsa, melynek röptét sokáig kisértük figye­lemmel. Már elhagytuk a zúgót, mely két részre osztotta a folyót. Az egyik ág éltető erőt adott az Aujeszky-malom őrlő kerekeinek, a másik ág pedig körülölelt egy nagy földdarabot, me­lyet még ma Is szigetnek neveznek. Ahogy így lassan lefelé ladtkoztunk a folyón, egy vízre boruló fűzfa ágán Laci észrevett egy fészket, melyből riadtan kiröppent egy nagyobb madár. Mikor a fa közelébe értünk, Laci la­pátja a magasba lendült. Észrevettem szándékát és rákiáltottam: — Laci, ne tedd, megbánod... De figyelmeztetésem már későnek bizonyult. A lapát teljes erővel lecsa­pott a fészekre, mely ágastól, leveles­től együtt a folyóba zuhant. Még egy ideig láttuk a fészket, a benne levő két fióka véresen rángatózó, utolsó pillanatokat élő testét. A folyó sodra pedig vitte a fészket, valahová a vég­állomás felé. Mélységes csend lett úrrá rajtunk. Nem szóltunk egy árva szót sem, a tragédia vasmarokkal szorította össze szivünket. Ügylátszik, Laci is meg­bánta meggondolatlan tettét. De fia­talok voltunk, csupa életkedvvel te­lítve. Hamar elfelejtettük ezt a saj­nálatos intermezzót. A csónak pedig vitt minket mind messzebb és mesz­­szebb a tett színhelyéről. Egyszerre Pista, aki a csónak orrán ült, öröm­mel felkiáltott: — Gyerekek, nézzétek, milyen gyö­nyörű bokor és mennyi rajta a csábító szeder ... A parthoz kormányoztuk a csónakot és megfeledkezve minden elővigyáza­tosságról, mindhárman a csónak szé­lére ugrottunk. A csónak a tehertől oldalra billent, víz került bele, felbo­rult és mi a vízbe zuhantunk. Még ma sem tudom, hogy kerültem a partra. Csak azt vettem észre, hogy kezem egy fűzfa gyökerébe kapaszkodik. Mi­kor kissé megpihentem, akkor vettem észre, hogy Pista kócos feje Is felme­rült a vízből és szintén menedéket ke­res a gyökerek között. De akkor ré­mülten vettük észre, hogy Laci né­hány perc elteltével sem bukkant fel. Lehet, hogy a felborult csónak alá került és elvesztette tájékozódó ké­pességét. A rémület dermesztő kezé­vel _összeszorította szívemet. Rádöb­bentem; hogy Laci elveszett, belefűlt a vízbe. Minden erőmből ordítozni kezdtem: — Emberek segítség... segítség ... mentsétek meg. A réten az emberek füvet kaszálták. Kiabálásunkra a folyó partjára siettek és mi zavarodottan elmagyaráztuk ne­kik, hogy mi is történt. Akadt néhány vállalkozó kedvű kaszáló, akik hamar levetették amúgy is gyér öltözetüket és a folyóba ugrották. Lemerültek a folyóba és keresték Laci testét. De kutatásuk eredménytelen maradt. Ké­sőbb mindinkább kiszélesedett a kí­váncsiak és együttérzők gyűrűje. Meg­érkezett a városi hullaszállítók jelleg­zetes feketeszínű kocsija is. Nem tu­dom, ki értesítette őket. Még mindig a parton ültem egy szál úszónadrágban. Dideregtem, jóllehet a nap adakozóan ontotta a forró su­garakat. Magambaroskadva ültem, fél­tem a következményektől, remegtem a hazamenés gondolatától is. Es amint így könnyes szemmel, dideregve ültem a parton, fejem felett elhúzott gyors szárnycsapásokkal egy madár. Megis­mertem, a vadgalamb volt, mely szél­sebesen vágta a levegőt, mély, búgó hangokat hallatva, kereste tönkre­ment fészkét és siratta elveszett fió­káit ... Andre) Rišnovský iiiiiiiiiíiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii i........i.. Az első szélesebbkörü felmérés A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság a magas technikai szinten levő országok közé tartozik. A termelés extenzív fejlődése — ami a kezdeti stádiumra volt jellemző — átalakult intenzív fejlődéssé — melynek oka főleg a tudományos ismeretek bővíté­sével a termelés részletekig ható szervezésével magyarázható. Az ál­landó, mindenre kiterjedő fejlesztés nemzetgazdaságunk szempontjából el­engedhetetlen tényező. Itt nem sza­bad megfeledkezni az emberről, kinek képessége, ismeretei általános meg­elégedettségének szinte döntő ténye­zője. Habár más országokban volt erre példa, hazánkban először végeztek — behatóbb kutatást a főiskolát végzett egyének érvényesülésével és terme­lésbe való bekapcsolódásuk módiával. Dr. július Lichocký, az Iskolai Kutatási Központ igazgatójának veze­tése mellett általános felmérést vé­geztek az 1987-ben államvizsgázott főiskolai hallgatók körében. Vázlat­pontokban ismertetve a következő felméréseket és következtetéseket vé­geztük és vonták le a szakemberek: A szám szerint 4508 volt főiskolai hallgatóval történt felmérés pozitívu­maként említhető meg az, hogy az össziétszám 90 százaléka megszabott időn belül végezte el tanulmányait. Nem volt ilyen kedvező a helyzet az előmeneteli eredményekkel; ebből csu­pán 10 százaléka volt a tanulóknak kitüntetett osztályzatú. A főiskolai stúdium iránt legna­gyobb érdeklődés Bratislavából és a nyugat-szlovákiai kerületből jelentke­zők részéről történt. Középiskolát végzettek közül minimális számban jelentkeztek a fejlődés szempontjából visszamaradtabb területekből. (Vefký Krtíš, Hnmenné, Košice-vidék, Stará Ľubovňa, Svidník, Vranov). Itt a szü­lők, és a pedagógusok részéről egy­aránt nagyobb ösztönzés szükséges, mivel ez közgazdaságunk szempont­jából döntő tényező. Megállapítást nyert az a tény, hogy a főiskolások többsége nem helyez­kedik el az állandó lakóhelye közelé­ben. Nagyobb százaléka a nyugat­szlovákiai kerületben, Bratislavában keresett és talált állást annak elle­nére, hogy képesítésükkel ellentétben álló munkát végeznek, szociális kö­rülményeik nem bebiztosítottak. Ezidáig a vizsgált egyének 80 szá­zaléka kötött házasságot, hol a lányok többsége azonos végzettségű partnert választott, a fiúknál viszont ez már nem mondható el. A volt hallgatók többsége szövetke­zeti lakással rendelkezik, egy részük a szüleinél lakik. A legtöbb esetben lakáskérdésük megoldatlan — főleg az otthon és a munkahely közötti nagy távolságkülönbség miatt. A munkahely kérdésénél legna­gyobb nehézségeik a mezőgazdasági mérnököknek és többek között a ko­­gicei (kassai) kohászati fakultás nö­vendékeinek voltak. A negatívumok főleg abban mutatkoztak meg, hogy a végzett hallgatók állandó lakóhe­lyük kötelében, s annak környékén nehezen találtak képesítésüknek meg­felelő munkát. A felmérésnél fokozott fluktuációt állapítottak meg a szakemberek, fő­leg a tanulmányok elvégzése utáni első és második évben. Itt szükséges megemlíteni, hogy a vizsgált egyének 17 százaléka nem abban a szakmában dolgozik, mint amelyre képesítése szól. Nagyrészben fennáll ez a mező­­gazdasági főiskolát végzett egyének esetében is, s emellett 35 százalékuk pedig olyan munkakörben dolgozik, melyhez középiskolai végzettség is elegendő. A munkaadó „kádergazdálkodásá­nak“ viszonylatában a vizsgálat egész sor nyitott problémát tárt fel. Ezek megmutatkoztak a képzett szakember anyagi helyzetének megoldása, a há­zastárs elhelyezése és a lakáskérdés körül. Az egyes üzemeknek, vállalatoknak a helyi szakszervezetnek és más in­tézményeknek fokozottabban kell fog­­lalkozníok a fent említett kérdések­kel. mivel ezek helyes intézésével po­zitív irányba befolyásolhatják majd a szakmunkaerő vándorlást, a terme­lékenységet s nem utolsósorban az egyén munkáiéval való megelégedett­ségének szintjét. A rožňavaí (rozsnyól) járásban Betliar (Betlér) községben' levő — ősi kastélyban elhelyezett múzeumot — a kirándulók tízezrei látogatják. Foto: —tt— Kutya-napozás. Mesterség és hivatástudat Löffler Béla bemutatkozása a komáromi Dunamenti Múzeumban kamarajellegű volt. Művészetének tárgykörét röviden a következő­képpen határozhatnánk meg: szól­ni az emberhez, folytatni a szob­rászművészet nagy hagyományait alakban, arcmásban, csoportos kompozíciókban. Löffler Béla minden alkotásában az embert keresi. Modell után ké­szített portréi (Fábri, Schönherz) a jellem- és lélekábrázolás példa­képei. Aprólékos gondossággal örökíti meg az arc ráncait, a te­kintet kifejező erejét, a testnek jellegzetes mozdulatait. Különösen a kecses ritmusú női alakjai a formaképzés gazdagságával és vál­tozatos kompozíciójával tűnnek ki. Vonzó és érdekes a csiszolt bronz- és elefántcsont szobrocskák tanulmányozása. Ezek a finom fi­gurák a mindennapi életből merí­tik mondanivalójukat. Érmein, pla­kettjein az emberiség sorsát érin­tő kérdésekre keresi a választ. Humánus tárgykörének tartalmát, érzelmi magatartásával mélyíti el. Kompozícióinak bensőséges lírája, a természet közvetlen hatása alatt komponált érmeinek míves rajzú alakjaiban, emberábrázolásában és formai kiegyensúlyozottságában rejlik. Fában faragott művei közül a legtöbb egészséges népi humo­rával, tudatosan expresszív vonal­­vezetéssel, határozott, virtuóz könnyedséggel párosul. Tiszafába, cédrusba vésett alakjainak hosszú sora megannyi sajátos jellem, bá­jos alakzat, korszerű, tetszetős és egyben értékes művészet is. Fi­nomra cizellált márványszobrai re­mekművek. Az ölelkező mozdulat­tal egymáshoz tapadó alakok (Sze­relmesek — márvány 55 cm), szin­te kényszerítik a nézőt, hogy kö­rül járja. Löffler Béla ma is dolgozik és alkot. Ojabb műveit tekintve meg­állapíthatjuk, hogy az időszerű eseményekről, a fiatalokat meg­előző gyorsasággal vesz tudomást. Így kifejeznivalójában ő is a mai kor alkotója. Kívánjuk, hogy a most 68 esztendős kassal művé­szünk mintegy öt évtizedes mun­kássága után is, újabb alkotások­kal gazdagítsa szobrászművésze­tünket, kulturális életünket. —szék— ZOLCZER JÄNOS: í%,mmélílelnéímti &m$&m Vannak olyan napok, amelyek sötétebbek, Mint a legsötétebb éjszakák. Vannak olyan éjszakák, amelyek fényesebbek, Mint a legfényesebb napok. A fájdalom sosem kérdi kire köszönthet. A tisztások fűszálain,' a harmatcseppeken, az esti szélben A legsötétebb fájdalmak is mosollyá oldódnak. fázunk előtt — otthon a porban — még a lábnyomunkat nem fújta el a szél. Még mindig olyan a szél, mint amilyen akkor volt? A fenyőfa Illata a kertben, még mindig gyantaszagű? Ugye, a diófa lombja még télen is zöld, ha haza megyek? És milyen nélkülem a kisszobám? S az öregharang még mindig olyan lágyan, elnyúltan Rengeti a házunk előtti akácok lila selymén az illatokat, ha rátok köszönt a tavaszi Este? 6h, meséld el nékem anyám ... KALITA GABOR. 2,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom