Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
Júliusban egyetlen tenyésztőnek sem szabadna megfeledkezni arról, hogy a tél majd megkérdezi mit csináltunk nyáron. Vagyis már most kell készülni a télre, s be kell készíteni a téli takarmányokat. Télre mindig fiatal füvet, herét, lucernát kell kaszálni, mégpedig virágzás előtt. Az időben levágott növények több tápanyagot tartalmaznak, tehát etetésükkel jobb eredmény érhető el. A kései kaszálásból Gondoljunk a télre származó széna már csak alomnak való! A herét és lucernát állványokon szárítjuk, hogy ne töredezzenek le a legértékesebb részek, a levelek. A szénát védett helyen (szénapadlás, takarmány csűr) vagy kazalban tároljuk. Az új szénából csak 6—7 hét elteltével adjunk az állatoknak, mert az éretlen széna emésztési zavarokat okoz. Sohase adjunk az állatoknak penészes vagy rothadt szénát, sőt az ilyet almozásra sem tanácsos alkalmazni. —g— A körnYezet és 3 légzószervi megbetegedések Л lúgztiszervi megbetegedések kórokozói rendszerint az évnek abban a szakában jelennek meg, amikor a napi hőmérséklet nagyon változó, valamint a kemény hideg időszakban. Télen, amikor a ventillátorok működtetésével vagyunk kénytelenek a tiszta levegőt biztosítani, alacsonyabb a hőmérséklet az istállókban. A hibás, vagy nem megfelelő technológiai megoldások és felszerelés gyakran hozzájárul, hogy az állatok környezeti körülményei az elviselhetőnél rosszabbak legyenek. A rossz minőségű levegő erős stresszként hat a szárnyasokra, mert szervezetüknek még nagyobb munkát kell kifejtenie, hogy a testen belüli megfelelő állapotot fenntartsák. Mi, emberek, nagyon hamar észrevesszük a rossz levegőt a szobában, rosszul érezzük magunkat, ha a szoba túlzsúfolt, a levegő elhasznált. Rontja a helyzetet, ha a rossz levegő még füsttel is telített, amit különösen az érez, aki nem dohányzik. Ugyanígy elképzelhető, hogy a baromfi sem kedveli, ha nevelőhelyének levegője rossz, ezenfelül a hely túlzsúfolt, és semmit nem képes csinálni ellene, az ólat sem hagyhatja el. A madárfélék az emlősökhöz képest különleges légzőszervi berendezésűek. Az emlősökhöz hasonló orrjárattal és légcsővel vannak ugyan ellátva, s ezeken keresztül jut a levegő a tüdőbe, és ugyanezen az úton távozik is a tüdőből. Eltérően azonban az emlősöktől ehhez járul még az ún. „légzsák“-rendszerük. A légzsákok a tüdővel összekötöttek, s behálózzák az egész testet, sőt még egyes csontok üregeit is. E papírvékonyságú zsákoknak igen nagy szerepük van a légzőszervi rendszerben. Ezek által válik lehetővé, hogy az egészséges állat a jó környezeti körülmények között jól szabályozhassa testhőmérsékletét és megfelelően cserélődjön szervezetében az oxigén és széndioxid. Ez a „légzőrendszer“ nagyon bonyolult és komplex, ezért egyben könnyen sebezhető is a normális funkciójának betöltésében akadályozó körülményekkel. A megfelelő tápanyagellátás alapvetően fontos ahhoz, hogy a légzsákok sejtjei, valamint a légzőszervi berendezés egyéb szerveinek sejtjei egészségesek maradjanak. Pornak és kártékony gázoknak — például az ammóniának — a belélegzésével súlyosan károsulhat a légzőszervi és egyéb szervek munkája. Ez magában súlyos stressz, mert az állat szervezetének meg kell próbálnia kivédeni a „hiányállapotot“. Ennek következménye a takarmányhasznosítás megromlása. A helyes takarmányozási és tartási (környezeti) körülményeknek együttesen kell jelen lenniük ahhoz, hogy a légzőszervi megbetegedések elejét vegyük. Ezek nagy kárt okozhatnak az egész baromfitenyésztésnek és az iparnak, nemcsak a megromlott gazdasági eredmények folytán, hanem a vágási selejtezések és kobozások számának növekedésében is. Az említett megbetegedések veszélyesek különösképpen azért, mert ha a rendszer egy része megtámadott, a betegség a szó szoros értelmében bárhol elterjedhet a szervezetben. Ez az esete annak, amikor a vágószalagon az egész állatot kobozni kell. A környezetben természetesen számos vírusféle (organizmus) előfordulhat, amely a betegségben szerepet játszhat, ezért jó tudni, hogy ezek közül melyik a helyi probléma okozója. Ha ezt azonosítani tudtuk, jól felhasználhatjuk ismeretünket különleges ellenőrzési és védekezési módszerek kidolgozásában. V. B. ÁiMTtcrszffeCcYi attácsadő A nyár nemcsak örömöt, gondot és problémát is tartogat a tenyésztő számára. A nyúltenyészetekben elérkezett a mixomatózis elleni oltás ideje. Igaz, 3—4 nappal a védőoltás utűn már immunisak az állatok a fertőzéssel szemben, mégse halogassuk az oltás időpontját. Inkább korábban oltsunk, mintsem hogy késői legyen a bánat. A mixomatózis a liázinyulak legalattomosabb fertőző betegsége. Vírus váltja ki, s az esetek többségében a házinyúl az emésztőszervekbe jutott vírussal fertőződik, takarmányfelvétel útján. A vírus a nyálkahártyákon, a sebzett bőrön keresztül is behatolhat a testbe, sőt a szúró rovarok (szúnyogok, bolhák stb.) is a bőr alá juttathatják. A fertőzés gyorsan és nagy távolságokra terjed, mert a szúró rovarok rövid időn belül 200—300 kilométerre is elhurcolhatják a vírust. A betegség tünetei: a fertőzött állat gyorsan soványodik, nem eszik, nehezen és rekedten, hörögve lélegzik, majd kimerültén elhullik. Az első tünet a kötőhártya-gyulladás és a szemhéjak erős megduzzadása. Néha a nyúl ki sem bírja nyitni a szemét. A duzzadt szemhéj alól nyálkás genny csurog. Később az egész fej és test megduzzad. Különösen a végbélnyílás és az ivarszervek tájékán észlelhetők kisebb-nagyobb duzzanatok. Az állatokra a bágyadtság jellemző. A betegség heveny lefolyású. A házinyulak 10—12 nap alatt elhullanak. A gyógykezelés csak kivételes esetekben jár sikerrel, s a fertőzés már majdnem azonos a pusztulással. Ezért van nagy jelentősége a védőoltásnak és a különböző megelőző óvintézkedéseknek. Ä betegséget általában zöldtakarmánnyal hurculják be a tenyészetekbe, ezért nagyon okosan teszik egyes nyúltenyésztők, hogy egész évben szénával takarmánynznak. A fertőzött területeken egyáltalán nem tanácsos a zöldtakarmányok alkalmazása. Legjobb, ha magunk is termelünk jó minőségű takarmányt, mert az üregi nyulak igen gyakran hordozói a betegségnek és megfertőzik az egész határt. Az óvintézkedések közé tartozik az is, hogy a nyúlketrecek ajtaját és egyéb nyílásait sűrű drótfonattal kell ellátni. Ez az intézkedés megvédheti a nyulakat a szúnyogok veszélyes szúrásaitól. Nyáron egyébként rendszeresen kell rovarirtó szerekkel kezelni, permetezni a ketrecek falait. A vadászok bizonyára tudják, hogy a mixomatózissal fertőzött üreginyulakat ki kell lőni. A tenyésztő az udvar bejárata, vagy az ólak elé feltétlenül tegyen egy kisebb ládát, s ebbe helyezzen erős fertőtlenítő oldattal benedvesített fűrészport. Ez a lábbeli fertőtlenítésére szolgál. A fertőzött nyulak mindig nagy mennyiségű vírust választanak ki ürülékükkel s ezzel fertőzik az állatszállást. Ezért a beteg állatokat azonnal el kell távolítani (leölni), a ketreceket és a különböző eszközöket 3 %-os kloraminnal vagy 2—4 %-os nátronlúggal kell fertőtleníteni. A beteg állat érintése után a kezünket 2 %-os klórszeptolban mossuk meg. Vigyázat! A beteg nyulak húsa nem alkalmas fogyasztásra. Az elhullott vagy leölt nyulat ajánlatos azonnal elégetni. A nyulat nem szabad megnyúzni, mert a gereznával a betegség tovább terjeszthető. A betegség tüneteinek észlelését azonnal jelenteni kell a járási állatorvosnak vagy a járási nemzeti bizottságnak, az állományt le kell zárni, a beteg-gyanús állatokat nem szabad kiállításra küldeni, eladni, kölcsönadni (bak) stb. A mixomatózis nem hurcolható át más állatfajra és emberre. (Rybka F.| Mixomatózis - a nyulak legalattomosabb betegsége / Kertés m ©Kii 1 Szlovákia minden termelő • körzetében jó adottságok vannak a gyümölcstermesztéshez. A legjobb feltételekkel a 200 méter tengerszint feletti magassággal rendelkező körzetek bírnak, ahol a gyümölcsösök összterületének mintegy fele található. A jobb minőségű, értékesebb fajták telepítése csak 1950 után vette kezdetét, s öt évvel később már 8687 hektáron termett gyümölcs Szlovákiában. Érdemleges fejlődést főleg az utóbbi tíz évben értünk el, mégpedig az intenzív gyümölcskertek és ültetvények létesítésével. Javult a fajta-összetétel, jobb eredményeket értünk el a faiskolákban és sikerült növelni az egy fára jutó átlagos termésmenynyiséget. Az év elején Szlovákiában 24 206 hektár gyümölcstermő területet tartottak nyilván, ebből 21757 hektáron folyik szocialista nagyüzemi termelés. A gyümölcsösök összterülete I960 óta 10 284 hektárral nőtt Szlovákiában. S mit mondanak a távlati tervek? 1980-ig 29 500, 1985-ig pedig 32 500 hektárra kell bővíteni a gyümölcsösök termőterületét. A bővítés mellett természetesen gondoskodni kell a régi, felszámolásra váró ültetvények újratelepítéséről, valamint az öregebb gyümölcsösök felújításának folyamatos biztosításáról is. A tények tudatában el kell ismerni, komoly feladatok várnak gyümölcstermesztőinkre az elkövetkező időszakban. Ha a távlati fejlesztési terv irányszámait valóra váltják, akkor 1985-ben a nyugat-szlovákiai kerületben 15 ezer, a középszlovákiaiban 7,8 ezer, a keletszlovákiaiban pedig 9,7 ezer hektár gyümölcsös lesz. Az új ültetvényekben már a legjobban bevált, perspektív fajtáknak kell dominálni, s a telepítésnél következetesen kamatoztatni kell a leghasznosabb hazai és külföldi tapasztalatokat. A távlati fejlesztési terv számol azzal, hogy az új ültetvények létesítése, az extenzív és elöregedett gyümölcsösök felújítása, a termelés belterjesebbé tétele jelentős mértékben hozzájárul az évi össztermelés hathatós növeléséhez, a piac és a lakosság jobb gyümölcs-ellátásához. A távlati fejlesztési terv szerint az 1970-ben elért 20 mázsáról 1985-ig legalább 42 q-ra kellene növelni a gyümölcsfélék hektáronkénti átlaghozamát. Ugyanakkor az almagyümölcsünk átlaghozamának legalább 150—200 q között kellene mozogni az intenzív gyümölcsösökben. Az átlaghozamok javulása lehetővé tenné az évi felvásárlás növelését is. Az utóbbi években átlagosan 38 ezer tonna gyümölcsöt vásároltak meg az átvevő vállalatok a termelőktől. A tervek szerint 1980-ban már 121, öt évvel később pedig 163 százalékkal több gyümölcsöt kellene értékesíteniük a termelőknek. A fejlesztési terv természetesen számol a kistermelőkkel, a gyümölcstermesztéssel foglalkozó kiskertészkedőkkel is. Nem csoda, hisz napjainkban cca 68 ezer hektárnyi kertet tartunk nyilván, s ezen területnek mintegy 2/3-án gyümölcsöt termesztenek az emberek. A kilátások szerint feltételezhető, hogy a házikertekben és a kiskertészkedők kerttelepein tovább szaporodnak a gyümölcsfák, minek következtében a lakosság önellátása 1980-ban 38 százalékkal, 1985-ben pedig már 53 százalékkal magasabb szintű lesz, mint amilyen pillanatnyilag. А XIV. pártkongresszus által kitűzött feladatďk teljesítése során szocialista mezőgazdaságunk elérkezett a fejlődés azon szakába, melyre a termelőerők minőségileg újszerű fejlődése a legjellemzőbb. S ez a fejlődés mindinkább megköveteli a szervezés fejlettebb formáit, a nagymértékű összpontosítást és szakosítást. Ennek következtében a gyümölcstermesztés fejlesztésében is egyre jobban előtérbe kerül a termelés összpontosításának és szakosításának kérdése, illetve az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásának szükségessége. Pillanatnyilag cca nyolcszáz mezőgazdasági üzem foglalkozik Szlovákiában gyümölcstermesztéssel, ugyanakkor a termőterület, tehát maga a termelés igen felaprózott. A távlati elképzelések szerint — a termelés összpontosítása és szakosítása révén — 1980-ig 463-ra kellene csökkenteni a gyümölcstermesztő nagyüzemek számát. Ebből 46 üzemben 101—300 hektáron, 116-ban 51—100 hektáron és 262-ben 11—50 hektáron teremne gyümölcs A tudományos dolgozók eddigi hazai és külföldi ismeretei arra engednek következtetni, hogy a termelő eszközök és a munkaerők effektiv kihasználása szempontjából a 200—300 hektáros gyümölcsösök felelnek meg legjobban a kor követelményeinek, a szakosított nagyüzemi termelésnek. Persze, sok mindenről lehetne és kellene is még beszélni, mert az elmondottakkal koránt sincs kimerítve a téma. Elmondhatnánk például, hogy a fejlődés tervezett ütemének biztosítása érdekében rugalmasabbá, korszerűbbé kell tenni a felvásárlást, a célnak megfelelő tároló-kapacitásokat kell építeni, módosítani keli a felvásárlási árrendszert, valamint a biztosítási rendszert is, mert a gyümölcstermesztés bizony sok kockázattal (tél, tavaszi fagyok, jégverés stb.) jár, s mindezt nem viselheti egyedül a termelő. És így tovább, és így tovább! No, de a további elképzelésekről, tervekről, problémákról majd legközelebb. Foto: —bor KAOEK GÁBOR.
