Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-26 / 4. szám

1974. január 26. .SZABAD FÖLDMŰVES, L.Špačinský mérnök,Csc: a nagyvilágban és nálunk З А húsfogyasztás terén Jelenleg és a hosszúlejá­ratú koncepció teljesíté­se során a legfontosabb straté­giai cél elegendő nyersanyag biztosítása — kellé számú vá­góállat kitermelése szocialista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melőegységeinkben. A nyersanyag bázis fejleszté­sében és a húsfogyasztás növe­kedésében elért pozitív ered­mények ellenére maradéktala­nul nem lehetünk elégedettek a fogyasztás összetételével, mi­vel nincs összhangban a racio­nális táplálkozás elfogadott el­veivel. Igen jelentős a sertés­hús részaránya az egész hús­­fogyasztásban, ugyanakkor a belkereskedelmi szervezetek, valamint a fogyasztóközönsóg részéről egyre nagyobb igénye­ket támasztanak a sertéshús mennyiségének növelése iránt. Ezt az Igyekezetei nem lehet célszerűnek tekinteni. A helyes táplálkozás szempontjából ko­molyabb igyekezetét kell for­dítani a marhahús fogyasztás fokozására, mivel a marhahús, a birkahús és a belsőségek na­gyobb mértékű fogyasztása egészségesebb. A sertéstenyésztésben Igen szükséges, hogy mielőbb áttér­jünk az eddigi sertéstlpusok tenyésztéséről a hússertések tenyésztésére, mint amilyenek a landrasse, pietren és ezek hib­ridjei. A húsfajtájú sertések, helyes takarmányozási technika és jómlnőségü takarmánykeve­rékek alkalmazása mellett, — amint ezt a fejlett országok tapasztalatai Igazolják — össz­súlyukból lényegesen kevesebb a zsiradékok aránya, mint a ná­lunk tenyésztett fajták eseté­ben. A nálunk elterjedt fajták 2siradékmennyisége súlyuknak 22 °/o-át teszik ki átlagosan, míg a húsfajtájú^ké csupán 7 százalék zsiradékot tartalmaz. A húsfeldolgozás terén Is né­hány olyan intézkedést kell tenni, amely elősegíti, hogy csökkenjék a zsiradékok rész­aránya az egyes hústermékek­ben s ugyanakkor több legyen az értékesebb tápanyagok ará­nya. Nagyobb mértékben kell szor­galmazni a csökkentett zsírtar­talmú húsáruk és húskonzervek gyártását, ami azt jelenti, hogy a húskészítményeket dúsítani kell a tápanyagellátás szem­pontjából szükséges adalékok­kal, különösen állati eredetű fehérjékkel, illetve teljes érté­kű növényi fehérjékkel. Ezzel párhuzamosan bővíteni Szükséges a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatásokat a félkész ételek előállításának fokozásá­val, a húskonzervek és készle­tek gyártásénak bővítésével, amelyek tehermentesítik és je­lentősen csökkentik a nók ház­tartási munkált, valamint jő szolgálatot tesznek a hétvégi üdülőknek, turistáknak. Az eddiginél lényegesen na­gyobb mértékben kell szorgal­mazni a konyhakész, adagolt, csomagolt hús előállítását fel­tüntetve ezeken a hús fajtáját, súlyát és árát. Ezáltal növel­hetjük az eladás kultúráját és eleget teszünk a higiéniai kö­vetelményeknek, továbbá ked­vezőbb feltételeket alakítunk ki arra, hogy a fogyasztó pénzéért jó minőségű árut kapjon a hi­vatalosan megszabott árért. A húskészítmények esetében is ki kell bővíteni a fogyasztói csomagolás, a kisebb mennyi­ségű adagolás mértékét. A nyersanyagok komplex felhasz­nálásának, jöminőségű kezelé­sének, valamint e minőségi hús­­készítmények és húskonzervek előállítását célzó elvek valóra­­váltása érdekében feltétlenül szükséges az, hogy a húsipar kapacitásait növeljük, átépítsük és új kapacitásokat létesítsünk. Vonatkozik ez a vágóhidakra, a feldolgozó üzemekre és a konzervkészítő üzemekre egy­aránt. A jelenleg és a legköze­lebbi ötéves tervben megvalósí­tásra kerülő építkezéseket a legkorszerűbb technika és tech­nológia elveinek szem előtt tartásával kell végrehajtani, ügyelve a termelés kultúrájára, a higiéniai és egészségügyi kö­vetelmények betartására. Különös figyelmet kell fordí­tani a hütö- és fagyasztó kapa­citások építésére, mivel e té­ren jelenleg komoly problémák merültek fel. A folyamatos és jő minőségi ellátás szempont­jából a húsiparban azonban nemcsak a hűtő- és fagyasztó kapacitásokat kell kiépíteni, ha­nem létre kell hozni a nélkü­lözhetetlen „hűtőláncot“, azaz a hűtökocslkat, amelyek elvég­zik majd a húsáruk szétszállí­­tását a kereskedésekbe, a hús­boltokba viszont feltélenül biz­tosítani kell a mélyhűtő pulto­kat. Ez az átépítés komoly köve­telményeket támaszt a beruhá­zási eszközökkel szemben, mi­vel a jelenlegi termelési-műsza­ki alap (egyes nagyobb, új hús­kombináton kívül) kapacitását és műszaki felszerelését tekint­ve olyan állapotban van, hogy ezt a feladatot sikeresen nem teljesítheti. Napjainkban a hús­ipar kapacitásai az optimális kihasználáson túlmenőért más­­félszeresen túlterheltek, — sőt egyes. csúcsidőszakokban még ennél is jobban. Még összetettebb a helyzet az egyes körzeteket tekintve, ahol a kapacitások hiánya még égetőbb kérdést jelent. Ez a probléma a legszembetűnőbben Délhyugat-Szlovákla legtermé­kenyebb járásaiban ütközik ki. Hangsúlyozni kell, hogy az építkezések előkészítése, terve­zése, projekciója a húsipar dol­gozóitól és a projekcíós intéze­tektől óriási erőfeszítést köve­tel meg. Erre utal a húsipar kapacitásainak széthelyezését és hosszúlejáratú fejlesztési koncepciójának megvalósítását célzó feladat Szlovákiában az 1980-as és az azt követő éve­kig. Ezzel kapcsolatban az épí­tőiparra és a gépl-technológial berendezéseket gyártó vállala­tokra is komoly követelmények hárulnak, mível milliárdos be­ruházásokról van szó. A SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ Ugyanúgy mint nálunk, a KGST keretébe tömörülő többi orszá­gokban is számolnak azzal, hogy egyre növekszik majd a tápérték szempontjából jelentő­sebb, értékesebb élelmiszerek fogyasztása. Számolnak azzal, hogy az állati eredetű termé­kek szükséglete a jövőben ál­landóan növekvő irányzatot mutat. Az értékesebb élelmi­­szeripari termékek fogyasztá­sának növekedését feltételezi a KGST-be tömörült országok együttműködését és szocialista gazdasági Integrációját szorgal­mazó komplex program gyakor­lati megvalósítása, további el­mélyítése és tökéletesítése. Ez a program a szocialista építés általános törvényszerűségeivel és a szocialista gazdaságirányí­tás alapelveivel összhangban a tervek szerves koordinálása út­ján, amely az együttműködés megszervezésének és a széle­sebb méretű áruforgalom ki­alakulásának alapvető módsze­rét képezi, egyik legfontosabb céljaként a tagországok anyagi és kulturális színvonalának fo­kozását tűzte ki. A húsipar terén ezért a KGST összes tagországa számára ki­tűzték a legfontosabb feladato­kat, kidolgozták az élelmiszer­­ipari cikkek szükségletének növekedését feltételező prognó­zist az 1985—1990-es évekig, továbbá meghatározták a mező­gazdaság és az élelmiszeripar egyes ágazatainak termelési mennyiségét és egyes kiemelt termékeinek legyártását előse­gítő feltételeket. Az élelmiszerfogyasztás növe­kedésének feladatait a mező­gazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének távlati terveit szemelőtt tartó koordinálásával kell elérni, különösen a kivá­lasztott termelési ágazatokban. Emellett biztosítják za érdekelt országok szoros együttműködé­sét a mezőgazdaság és az élel­miszeripar szakosítása s együtt­működésének kialakítása terén. Ezen felül szerződések szabá­lyozzák a mezőgazdasági és élelmiszeripari nyersanyagok, gyártmányok, készítmények be­hozatalát és kivitelét. A szocialista integráció kom­plex programjának keretében kitűzött hosszúlejáratú együtt­működés számol azzal, hogy je­lentős mértékben kibővül az egyes országok közötti koope­ráció a biológia, a nemesítés, a magtermesztés folyamatainak fejlesztésőben, a betegségek és a kártevők elleni harcban, to­vábbá a talaj termőerejének fokozásában, valamint a mező­­gazdasági termelés Ipari mód­szereinek kidolgozásában. Megegyezésre Jutottak továb­bá a gazdasági állatok és a baromfi takarmányozási fizio­lógiája elméleti alapjainak meghatározásában kialakított együttműködés kérdésében is. Hogy az említett intézkedé­seket a gyakorlatban hogyan valósítják meg, azt a KGST tag­országai képviselőinek legutób­bi értekezlete is igazolja, amely az állatok egészségügyi védel­me terén nemrég Košicében megtartott értekezletén meg­tárgyalta azokat az intézkedé­seket, amelyeket a gazdasági állatok fertőző betegségei elle­ni harc terén az együttműkö­dés megkövetel és rögzítette a legszükségesebb intézkedéseket. Az integráció további fejlesz­tésével e téren az SZSZK kor­mánya is foglalkozott 1972 ja­nuárjában és 40-es számú hatá­rozatával az említett feladatok biztosítását célzó intézkedések összességét fogadta el. Gyakorlatilag két évvel a komplex program dokumentu­mának elfogadása után meg­állapíthatjuk, hogy lényegében következetesen valósítjuk meg a kitűzött feladatokat, főképp ami a fogyasztás növekedésének és az állattenyésztési termékek, beleértve elsősorban a hús, szükségletének növekedését il­leti. Megemlítettük, hogy a nyu­gat-európai fejlett országokban is kidolgozták az élelmiszer­fogyasztás projektumát 1980-ig az alapfontosságú élelmiszerek és a táplálkozás legfontosabb tényezői szempontjából. Ez a projektum a fejlődés általános irányzatát gyakorlatilag Nyugat- Eurőpa összes Iparilag fejlett országaira érvényesen regiszt­rálja és feltételezi a növényi eredetű legfőbb kalőriatartalmű élelmiszerek, tehát elsősorban a gabonafélék és a burgonya fogyasztásának csökkenését. Ugyanakkor számol azzal, hogy a cukorfogyasztás mérsékelten emelkedik, gyors ütemben nö­vekszik a zöldség és a gyü­mölcs, valamint az összes állati eredetű élelmiszer, elsősorban a hús fogyasztása. A tej fo­gyasztásában mutatkozó fejlő­dés aránylag lényegtelen lesz. Feltételezik továbbá, a zsiradé­kok fogyasztásának stagnálását, ugyanígy egy szinten marad a kalóriafogyasztás, amely ±5 százalékos ingadozással a 3100 középérték körül marad. Feltételezhető tehát öz állati eredetű fehérjék fogyasztásá­nak gyors növekedése, amely­ben az abszolút növekedés min­den országban nagyobb, mint az összes fehérjefogyasztás téhyleges növekedése. Az eddigi fejlődés azt mutat­ja, hogy az állati eredetű fe: hérjék biztosításában 70 száza­lékra az állati eredetű élelmi­szerek fogyasztása szerepel. Ez­zel szorosan összefügg a glici­­dek fogyasztásának rohamos csökkenése, mivel a glicid tar­talmú élelmiszerek kalóriatar­talmának csökkentését feltéte­lezik a 45 százalékos szintre, habár jelenleg meghaladja az 50 százalékos részarányt. E programmal összefüggés­ben számolnak azzal, hogy első­sorban a húsfogyasztás emel­kedik. így például Franciaor­szágban egy lakosra eső 1965-ös évi 82 kg-os fogyasztással szem­ben 1980-ra 105 kg-os húsfo­gyasztással számolnak. Hollan­diában ugyanezen időszak alatt 51,9 kg-ról 69,4 kg-ra emelke­dik majd a húsfogyasztás érté­ke. Svédországban 53 kg-ről 60,4 kg-ra, az NSZK-ban 66-ről 87 kg-ra, Svájcban 62-ről 81 kg-ra, Belgiumban 68-ról 84 és Nagy-Britanniában 75-ről 83 kg-ra növekszik a húsfogyasz­tás. Összehasonlítás céljából meg­említem, hogy 1980-ig Csehszlo­vákiában a húsfogyasztásnak 96 kg-ra, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 80 kg-ra kell emelkednie. Ez tehát azt jelenti, hogy hazánk, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság az első három ország közé tar­tozik majd Európában a húsfo­gyasztás mértékét tekintve. A nyugat-európai országok számára a FAO által kidolgo­zott élelmiszerfogyasztási ter­vezet kapcsán meg kell jegyez­ni, hogy az európai szocialista országoktól eltérően, ahol a közélelmezés céljait a párt. és az állam vezetése biztosítja, a nyugat-eurőpaí burzsoá álla­mokban a közélelmezési terve­zetek végrehajtása lényegesen nehezebb, és kevésbé hatásos. A jelenlegi gyors áremelkedés, különösen az élelmiszerek, a hús, a baromfi árának emelke­dése, valamint az infláció egyre nagyobb térhódítása e projek­tum megvalósítását, tehát az állati eredetű élelmiszerek fo­gyasztásának növelését hátrá­nyosan befolyásolja, Ugyanígy az alapforitosságü takarmányadalékok termelésé­ben és eladásában mutatkozó válság (a halliszt, a szója, és ezek fehérjei], a takarmány­adalékok árának rohamos nö­vekedése, valamint az USA rész­leges embargója a szója és a szójadara kivitelét illetően lé­nyeges mértékben sújtották és sújtják a nyugat-eurőpaí or­szágok állattenyésztését. Ez az állattenyésztési termékek árá­nak, különösen a hús és a ba­romfi árának növekedésében, tehát az említett áruk kiske­reskedelmi árának emelkedésé­ben mutatkozik meg. Mindezek a jelenségek azt mutatják, hogy a FAÖ által 4 nyugat-európai országok számá­ra kidolgozott közellátási prog­ram nem elég szilárd, mivel hiányoznak végrehajtásának legalapvetőbb tényezői. Más­részt a szocialista országok programjának céltudatos teljesí­tése egyértelműen mutatja a szocialista gazdasági rendszer fölényét, a szocialista tervgaz­dálkodás előnyét, amely meg­teremti a lakosság ellátása és a racionális táplálkozás elvei gyakorlati megvalósítását biz­tosító hosszúlejáratú koncepció sikeres teljesítésének alapfelté­teleit. Az élelmiszerfogyasztás, első­sorban az állati eredetű élelmi­szerek — a hús, a baromfi, a tej és a tojás — fogyasztásának növekedése az utóbbi eszten­dőkben újfent Igazolja a CSKP XIV. kongresszusa által hozott határozatok helyességét, а C3KP és a kormány által kitűzött közélelmezési stratégia megva­lósításának fontosságát. Ezért jogos az a követel­mény, hogy következetesen fo­kozni kell mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk munkaigye­kezetét és munkaaktivitását. A növényeknek memóriájuk van és képesek az állatokéhoz hasonló feltételes reflexek kiépítésére — ez a meghökkentő következtetés vonható le IVAN GUNNAR pro­fesszornak, a szovjet Tymirjazev Mezőgazdasági Akadéima tagjának legújabb kísérleteiből. A fiatal árpahajtás egyszerre „kiabálni“ kezd, ha gyökereit for­ró vízbe merítik. Hang természe­tesen nem hallható, de a növény­hez csatolt elektronikus detektor regisztrálöcsúcsa hevesen mozogni kezd a papíron. VITALIJ GORCSAKOV szovjet ku­tatónak sikerült áramvezető szál­­köteget elkülöníteni a tök szárá­ból, s ehhez a köteghez mikro­­elektródokat csatlakoztatni. Ez­után különböző módszerekkel In­gerelte a növény gyökerét, például egyszerűen elvágta a gyökeret. Bi­zonyos távolságra a vágás helyé­től másodpercek múltán villamos impulzus jelent meg. Mai tudományos felfogásunk sze­rint a növényeknek nincs ideg­­rendszerük és nincsenek érzék­szerveik. Hogyan reagálnak hát a környezett ingerekre?* Hogyan hat-Emlékező növények nak rájuk a fizikai ingerek? Az élő szervezetek villamos folyamatait tanulmányozó elektrofizíológia próbál választ keresni ezekre & kérdésekre. Válaszként a környezeti inge­rekre, villamos jelek keletkezne^ az állatok idégsejtjetben, s ezek á jelek azután később elérik a köz­ponti idegrendszert, az agyat. Je­lenlegi műszereinkkel már nem­csak az állatok és az emberek szi­vének, agyának villamos tevékeny­ségét elemezhetjük. Az egyre na­gyobb érzékenységű műszerek hoz­zásegítik a tudósokat, hogy felku­tassák a növények, fák, bokrok' villamos „hangjait“. Immár labora­tóriumi kísérletek százai bizonyít­ják, hogy az ídegimpulzusokhoz na­gyon hasonló Impulzusok találha­tók a növényekben Is. Ml több, belső folyamataik koordinálását és a környezettel való egyensúlyukat olyan komplex válaszadőrendszer segítségével valósítják meg a nö­vények, amely valamennyi életfo­lyamatukat ellenőrzi. Régőta tudjuk már, hogy ha a napsütéses Órák számát jelentősen meghosszabbítjuk, a növény „elfá­rad“ — vagyis a növényeknek Is pontos életritmusük van, mint az állatoknak. A legújabb elektroni­kus vizsgálatok nemcsak megerő­sítették ezeket a megfigyeléseket, hanem azt is kimutatták, hogy a gyökerek funkciója a szív funk­ciójára emlékeztet: összehúzód­nak, gerjesztett és gátolt működési fkzisaik váltakoznak. A növények olyannyira érzéke­nyek a fény iránt, hogy megfelelő visszacsatoló rendszert alkalmazva felhasználhatók a növényházak világításnak ki- és bekapcsolásá­ra. De még meghökkentőbb, hogy a növények — mind a rövid, mind pedig a hosszú távú — memória elemeivel is rendelkezenek. Ha a bab gyökerét nulla fokra hűtik le, majd ezután meleg vízbe merítik, a hidegre adott reakció jelei nem tűnnek el azonnal az oszcilloszkóp ernyőjéről. A nö­vény még mindig „emlékezik“ a hidegre — azt mondhatnánk, ré­sen van. Az uborka, bab, búza, bur­gonya és boglárka esetében is ta­pasztalták, hogy emlékeznek a xenonlámpa felvillanásainak frek­venciájára. Bizonyos fényimpulzus­­sorozat után a növények rendkívüli pontossággal reprodukálták az elő­re meghatározott ritmust. Az egyes növényfajok különböző ideig em­lékeznek az ingerre — a boglárka 18 óráig „emlékezett“ a fényrit­musra. A tudósok azzal is megpró­bálkoztak, hogy feltételes reflexet építsenek ki a növényekben. Egy filodendron közelébe bizonyos ás­ványt helyeztek és villamos áram­ütést mértek a növényre. Ezt a leckét sokáig ismételték. Bizonyos idő elteltével a filodendron akkor is reagált az ásvány közelítésére, ha nem mértek rá áramütést. A növényi „idegrendszer“ kuta­tásának nagy elméleti és gyakor­lati jelentősége van. Ha sikerül feltárni a növényi „idegrendszer“ alapjául szolgáló folyamatokat, ta­lán mesterséges rendszereket is tervezhetünk majd növekedésük, fejlődésük vezérlésére. (APNJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom