Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-29 / 26. szám

1974. június 29. __________________________________________________SZABAD FÖLDMŰVESTMTMTM«^.-_______________________________________________—---------- 9 i sokat esznek, mert keveset emészte­­j nek belőle. A megrágatlan főzelék sok ! salakanyaga megterheli a bélrend­• szert, és a gyermekek egy része ettől ; hasmenést kap. Ezeknek a gyerekek­­. nek az esetében — akikkel mintha , vele született volna a darabos étel i iránti ellenszenv — rendszerint kide­• rül, hogy az anyuka hibás. Hibás, i mert túl hirtelen akart áttérni a da- i rabos kosztra, vagy túl későn, vagy I pedig azért, mért olyankor is erőltette ! az ételt, amikor a kicsinek nem volt • ínyére. ! A darabos ételekhez valő hozzá­­! szoktatást, a rágásra nevelést, az el­választás késői szakaszában, tehát a csecsemőkor utolsó negyedében (7— • 12 hónapos korban) kell elkezdeni, , amikor a gyermeknek már legalább négy őrlőfoga van. Ha egyéves kora után is csak pépes ételt kap a baba, nagyon nehéz lesz leszoktatni rőla. Ekkor már az átpasszírozott főze­lékekben egyre több darabos részt (burgonyát, sárgarépát) hagyunk, amelyet rágás, Illetve erősebb majszo­­lás nélkül nem lehet lenyelni; A dara­bos étel nagyságát és adagját lassan növelve szoktatjuk rá a csecsemőt á rágásra. Nem kell egyszerre minden ételt darabosan adni. Az a fontos, hogy naponta legalább egyszer kap­jon valami rágnivalőt, míg hozzászo­kik. Ügy Is hozzászoktathatjuk a csecse­mőt a darabos ételekhez, ha enged­jük, hogy kézbe vegyen pl. egy borső­szemet vagy egy darabka főtt sárga­répát, és a szájába tegye. Ha minden átmenet nélkül egy egész kanál dara­bos ételt akarnak a kicsi szájába töm­ni, érthető, hogy erélyesen visszauta­sltja. Ugyanebben az időben már adha­tunk $ csecsemő kezébe egy darabka kenyérhéjat kétszersültet, kekszet Szívesen majszolgatja, ha éppen jön á foga, mert a fájó fogínynek még jól is esik a rágás. Felügyelet nélkül ne hagyjuk a csecsemőt ilyenkor, mert ha hanyatt fekszik, akkor a torkára kerülhet egy-egy nagyobb falat, és megfulladhat. Rágnivalőt csak ülő . vagy hasonfekvő csecsemőnek szabad adni. MKS A FIZIKAI MUNKÁRÓL Napjainkban egyre kevesebben vé­geznek nehéz testi munkát. Azonban bizonyos foglalkozások — a nagyira­mú technikai fejlődés ellenére — még mindig erősen igénybe veszik a mun­kás szervezetét. Köztudott, hogy min­denféle munka elobb-utőbb elfáradást eredményez, s ezt természetes dolog­nak kell tekinteni. Azonban nem egy­formán lép fel a fáradtság az embe­reknél. Az elfáradás függvénye lehet a munkás testi-lelki erejének, a munka­hely klímájának (hideg-meleg kör­nyezet), az adott munkához valő hoz­zászokásnak, az egyéni képességnek stb. A fizikai mnnka végzésénél arra kell törekedni, hogy viszonylag kevés energia ráfordítással, nagy teljesít­ményt érjünk el, így az elfáradást késleltessük. Az ember többféle izma között a munkavégzésben az ún. vázizmoknak van szerepük. Ezek mozgatják a vég­tagokat is. A vázizmok a csontokra tapadnak, az erős kötőszöveti szala­gok, köznéven az inak segítségével. Ezek az izmok akaratlagos beidegző­dések alatt állnak, tehát mozgásukat ez az idegrendszer irányítja. A műkö­dő izomzat elektromosságot termel (ez műszerrel is kimutatható) hőmér­séklete növekszik, s működése közben vegyi folyamat is lejátszódik. A legegyszerűbb mozgást is több izom, az izmok egész csoportja végzi. A mozgás tökéletesen harmonikus egységben történik. Huzamos munka­végzés során az izmok elfáradnak. Természetesen nemcsak az izmok, ha­nem az izmoknak parancsot adó köz­ponti idegrendszer is elfárad. A fáradtság egyik tünete az izom­remegés. Oka kicsit leegyszerűsítve az, hogy az ingerparancsok nem elég erősek, illetve az ellentétes izmok is ellenparancsot kapnak az elfáradt központi idegrendszertől. Következ­ményei; ellentétes elmozdulások rán­­gások — vagyis izomremegés jelent­kezik. A fárasztó fizikai munkát vég­ző embernek tehát számolnia kell ez­zel. Másik lényeges tünet maguknak mm az izmoknak az elfáradása: ingerlé­kenységük csökken, vagyis ugyanarra az ingerre enyhébben reagálnak. Ha a központi idegrendszer képes erősebb ingereket küldeni, akkor az izom teljesítménye azonos szinten marad, összehúzódása, vagyis munka­végzése eléri azt a fokot, ami elfára­dás előtt volt. A megerőltetett izom­ban azonban kellemetlen fájdalom lép fel és ez fokozódik, áttevődik az egész szervezetre, általános elfáradás, gyengeség, levertség következik be. A jelenséget minden fizikai munkát végző ember ismeri. Megfelelő pihe­nés után az izmok képesek úgy mű­ködni, mint az elfáradás előtt. Világosan kell tehát látnunk, hogy bizonyos fizikai munka végzése után az elfáradás törvényszerűen bekövet­kezik. Éppen ezért minden fizikai munka végzése közben a megfelelő időben szünetet, pihenőt kell tartani. Ez alatt a fáradtságát kipihent izom regenerálódik, s az újabb munka vég­zése könnyebb lesz. Az izmok működéséhez természete­sen nem elegendő a központi ideg­­rendszer ingerparaucsa. Ahhoz, hogy munkát végezzenek, tápanyagukra is szükségük van. Ezeket az ember nor­mális táplálkozás útján juttatja a szervezetbe. Míg egy szellemi munkát végző, illetve ülő foglalkozású embernek na­pi 2—3 ezer kalóriára van szüksége, a nehéz testi munkásnak S—5,5 ezer­re. Ez tehát a magyarázata annak, hogy a fizikai munkát végző ember táplálékigénye magasabb. Ezt az igényt ki is kell elégíteni. A tápanyagok helyes aránya fedez­heti az izmok optimális energiaszük­ségletét. Meg kell jegyezni, hogy az alkohol semmiképpen sem növeli a szervezet teljesítőképességét, fizikai erejét. Okozhat ugyan átmenetileg né­mi felfutást, de utána a levertség ha­marabb következik be és tartósabb lesz, nem szólva arról a balesetve­szélyről, ami a gépekkel, szerszámok­kal, tűzzel, vegyszerrel bánó ittas em­bert fenyegeti. Dr. Bágyoni Attila Látjuk, hogy a fokozatos elváltozás során a csecsemőnek nemcsak új ízekkel, hanem az ételek új formáival is meg kell barátkoznia. Meg kell is­merkednie a darabos ételekkel, meg kell tanulnia a rágás művészetét Tervszerűén kell ezzel törődnünk megtartva a fokozatosságot, mert a gyerekek egy része nehezen szoktat­ható rá, hogy az ételt megrágja. Nem egy gyermek, — bár minden foga megvan, <— csak áttört (paszírozott) ételt hajlandó elfogadni. Sokan méj óvodás korban is visszautasítják a rá­­gósabb ételt, vagy pedig rágatlanul nyelik le. Az ilyen gyermekek, akik rágás nélkül nyelik az ételt, feltűnően Napfény, víz, friss levegő ... Foto: nk: Ságon törte buksiját. Leharapdálta a margaréták fejét, majd a közeli sűrű. kóróban végzett irtó pusztítást. A pásztor kutyája meg Is pirongatta, de mindez falra hányt borsó volt a kis rosszaságnak. Még ő játszotta a sér-► «$» **• »** **• «j» «j* «j» «j* «J* «j* «J* «j* «J* *** «J* «$♦ «J» «*»«*« *!♦ «J* <$• «£♦ *5» *J* *3» *1* *1* *1* *X* «J* *1* *1* «J* *** «J» «J» «$♦ »J» A szorgalmas méhecskék — ugyanis ők laktak a tarka ládákban — mérge­sen zümmögni kezdtek a hívatlan lá­togató felé. Bocink rájuk sem hederített, törte­tett tovább. — Majd tőletek ijedek meg, csúnya legyecskék! — kiáltotta, s a nagyobb hatás kedvéért hatalmasat taszított az egyik útjába eső kaptáron. Több se kellett a háborgatott mé­hecskéknek. Ahányon csak voltak, a fennhéjázó bocinak estek. Mindegyik zümmögött a fülébe va­lami rosszat, miközben tűhegyes fú­­lánkjukkal öszservissza 'szúrták. — Jaj nekem! faj nekem! — csak ezt tudta mondani futás közben. A mérges kis kaptárlakók azonban egész hazáig kísérték. Édesanyja este hazatérve alig ismert dagadtképű fiára. Hát még a többi állattárs. Mindegyiknek nevethetnékje támadt, amikor megpillantották. No, azért sajnálták is, mert őszin­tén remélték, hogy a kemény lecke jobb belátásra bírja majd. Nem tévedtek, a boci azóta az udvar legkedvesebb, legszőfogadőbb tagja, mindenki nagy örömére. Németh Márta Tehén maminak volt egy fehérfol­tos, ugri-bugrt bocija. — Jó, nem bánom. Ha mindenáron de rosszaságáról máris ismerték az egész gazdasági udvaron. Szétriasztotta a békésen kapirgáló tyúkokat, Kakas-úrfinak pedig ponto­san a sarkantyújára lépett. Nem kí­mélte persze a szelíd természetű ka­csákat, de még a mérges, lármás lúd­­seregtől sem ijedt meg. Szóval az egész udvaron nem akadt olyan lakó, akit ne háborgatott volna. Egy reggel, amikor édesanyja a le­gelőre készülődött, szívszaggatóan sír­­ni kezdett: — Vigyél magaddal engem Is, anyú, ú. ú! Olyan rossz otthon egyedül. tett ládikákra lett figyelmes, jönni akarsz, hát gyere. A legelőn azonban csupa jó bocik vannak ám. — Majd jő leszek én is, meglátod — újongott boldogan. A legelőre érve csakhamar megfe­ledkezett ígéretéről. Máris a rossza­tődöttet. Nagy duzzogva félre oldal­­gott, s amikor nem figyelt rá senki, hazafelé vette az útját. A kertek alatt baktatva tarkára fes­tett ládikákra lett figyelmes. — No, ezt megnézzük! — fogta el a kíváncsiság. Veteményes ágyások, szép sorban ültetett őszirózsákon gá­zolt keresztül, nem sejtve, hogy mi­lyen veszedelem leselkedik rá. VVNVVXVVVNVVVVVVVWAXVVWVVCWB Búcsú az iskolától Eltűnődünk, eltűnődünk Az itt eltelt szép Időkön! Hol is vagytok házi leckék? Tanulni még úgy szeretnénk! int az Irka, int a lecke: Sok nagydiák elmenjen-e? 2. Búcsúzik a pad, a tábla, A kopott iskolatáska. Kiszolgáltak kilenc évet, Velünk voltak, velünk éltek. Integet a pad, a tábla A sok diák búcsújára. 3. r, Elcsendesült az osztály Is, \ A sok virág hervadozik, Minket sirat mind a kettő. Búsan int a táblatörlő. S hull a virág az osztályban A sok diák búcsújára. 4. Ma jöttünk el kiselsősnek, S vége kilenc esztendőnek 1 Helyettünk majd mások jönnek, Padjainkba újak ülnek. Nyikorog a pad deszkája: Minket sirat utoljára I 5. Hej, de sokat hancúroztunk, Lenn a réten játszadoztunk, Kergettük a tarka lepkét, Labdázgatni úgy szeretnénk! Int a lepke, lebben szárnya: elmegven ma sok pajtásai 6. Itt tanultunk betűt vetni, És mindenkor jónak lenni. A számokat megismertük Tanítóink megszerettük. Fáj a búcsú. Mit tehetünk? Könnyes s emmel tovamegyünk. 7. Megköszönjük fáradságuk, Áldozatos nagy munkájuk. Tudás magját ők vetették, Éveken át melengették. Integet a sok szép őrá, Utoljára, búcsúzőral 8. Legyen sikeres munkájuk. Köszönetül ezt kívánjuk! Mese, mese, kismadárka, Kék a lába, zöld a szárnya, Rászállott az iskolára: S mindnyájunknak dalol mára, Búcsúzásra... s utoljára! BUDAI JÓZSEF AZ ARATÄS Idejében és alaposan készüljünk fel a gabonabetakarításra! A függőleges 9. szám alatti szövetkezet ifibrigádja volt kezdeményezője annak az orszá­gos mozgalomnak, melyet a vízszintes 1. szám alatt rejtettünk el. VÍZSZINTES: 9. Lám. 10. Folyó a Dunántúlon (ford.). 11. A kígyó igéje. 12. Francia névelő. 13. Menetrendi rö­vidítés. 15. Fogoly. 16. Ilyen lap is van (éttermekben). 18. A juh hímje. 20. Nóta. 21. A pincé­be. 22. Mázol. 24. Folyó Erdélyben. 26. Védett kikötő­hely. 27. Szlovák bor. 29. Nem fél. 30. Dromedár. 31. Dátum rag. 32. Egyiptomi napis­ten. 34. A bratisle­­vai autók jelzése. 35. Régi római pénz. 36. Ez évi. 37. Nem tud mo­zogni. 38. Kicsi­nyítő képző. 40. Ar­gon vegyjele. 42. Azonosak. 43. Til­tószó. 44. Eszes. 46. Három több szláv nyelvben. 48. Város Algériában. 50. No-és összekapcsolódása. 51. Még van elég erőm hozzá. 53. Tesz. 54. Kettős betű (ford.). 55. Veszteség. 56. Nega­tív válasz. 58. Föléje. 59. Vegyjele. „S“. 60. A kórházak nemzetközi jel­zése. 61. Tagadás. 63. Hangtalan séta. 65. Fehér bottal jár. 67. A Földközi­tenger beltengere. 9. Becézett Mária. FÜGGŐLEGES: 1. Bécsi tojás. 2. Angliai grófság. 3. Csúszós. 4. Kettős mássalhangzó. 5. Egyformák. 6. Ré­gebbi aprópénz. 7. Nagy, tó Közép- Ázsiában. 8. Sertéslak. 14. Az oxigén jele. 17. A teanövény alkaloidja. 19. Tiltószó. 20. Német névelő. 21. Szlo­vákiai vár.os. 23: Ismeretlen névjele. ,25. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 26. Olasz király. 28. Farkas. 30. Tánc. 33. Levegő; görögül. 34. Magas rangú török katonatiszt. 39. Állati szállás. 41. Érzékszerv. 43. Folyó Franciaor­szág és Németország határán. 45. Ten­gely szlovákul. 46. A nagy távon köz­lekedő tehergépkocsik nemzetközi jel­zése. 47. Elektromos töltéssel rendel­kező atom. 49. Egyforma betűk. Sí. Bú. 52..........monda ikerszava. 55. Le­vágott növényszádrak összekötött cso­mója. 57. Kötőszó. 62. Cseh béke. 64. A növényszár alsó vége. 66. Középe európai Kupa. 67. Névelő. 68. Anna' Irena. Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 9. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉSEK, NYERTESEK Lapunk 22. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Legdrágább kincsünk a gyermek. Szapora gyer­mekáldást! Nyertesek: Erdélyi Boldizsár, Mos­tová (Hidaskürt) — Bogyó János, Mo­­hovee (Mohi) — Hajdú Jolán, Jablo­­nov n/T. Lapunk 23. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: A világ népei tartós békére vágynak! Nyertesek: Gergely Ede, VeL Bla­­hovo (Nagyabony) — ifj. Veres Géza, Pastovce (Ipolypásztó) — Jéna Mária, Sil. Jablonica {Szádalmás). » Mikor adjunk rágnivalőt a gyermeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom