Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-22 / 25. szám

ф Kellemetlen, ha az usziba j rackfa a már diónagyságú ter­mések zömét elhullajtja s esak néhány gyümölcsöt érlel be. A jelenség feltételezel) oka a hiá­nyos, vagy az egyoldalá táp­anyagpótlásban keresendő. Ha ésszel 2 kg sznpcrfoszfátot és 1,5 kg kálisót ásunk be a talaj­ba a fa körül — valamivel na­gyobb körben, mint a fa koro­nája —, s tavasszal 1,2 kg ara mónsalétrommal trágyázunk, akkor megakadályozhatjuk a bajt. Abban az esetben, ha a talaj sok nitrogént tartalmaz — ezt az ószibaruck fákon az erős hajtások, a levelek nagysága és színeződése stb. jelzi —, tavasz­­szal ne alkalmazzunk nitrogén­tartalmú műtrágyákat. A termés elrúgását okozhatja a genetikai származás (főleg a magról ültetett egyedeknél), de oka lehet a vízhiány vagy a víztöbblet is. ф Romániában széleskörű kí­sérleteket folytattak a gomba­­termesztéshez oly szükséges ló­trágya helyettesítésére. Bebizo- j nyosodolt, hogy a baromfi és \ sertéstrágya ugyancsak alkal-. más erre a célra. Sőt az istálló- ; trágya is alkalmazható, de eh- 1 hez a trágya mennyisége 25—50 ; %-ának megfelelő adag búza­­szalmát kell keverni. Ha nincs búzaszalmánk, akkor forgácsot, ' fürészport vagy falombot is ke-1 verhetünk a komposztba, de j ezen anyagok nem haladhatják j meg a komposzt mennyiségének 25 %-át. ■ A kiskertészkedóknek he­lyenként sok gondot okoznak a kerti csigák. Ezeket a Limacid elnevezésű készítmény haszná- j lati utasítás szerinti alkalmazá­sával lehet sikeresen irtani. A sárközökben — kiegészítő in- j lézkedéskéut — égetett meszel ajánlatos elszórni. A A kiskertek egresfái alá az istállótrágyán és az ősszel be­dolgozott komposzlon kívül igen hatásosan alkalmazható a Cererit kombinált műtrágya. Ez a trágyaféleség kis csomagolás­ban is kapható. 4 A nitrogéntúltengés vagy a mész-, kálium- és fuszforhiány a nehéz hideg, nedves földben élő almafákon rákos megbete­gedést idézhet elő. Ilyen eset­ben a talajt le kell csapolni, pótolni kell a hiányzó meszel (50 kg dolomit mészkő egy ár­ra). A rákos helyeket éles kés­sel ki kell vágni egészen az egészséges szövetig; a sebet 1 %-os töménységű ecetsavval kitisztítjuk, 3 “n os kékkőHidat tat fertőtlenítjük, végül beken­jük ollóviasszal. A baj okozója egyébként a Nectria galligena Is lehel. A vasfíírész lapiából igen célszerű késfűrészt készíthe­tünk, amit azután sokoldalúan felhasználhatunk kiskertünk­ben. A fűrészlap egyik végére cca 100 mm-es műanyag vagy gumicső darabkát húzunk. Az egyoldalas fűrészlapra 10 mm, a kétélűre pedig 20 mm belső átmérőjű tömlődarabkát célsze TANULJUNK / EGYMÁSTÓL f CSINÁLD MAGAD! rű felerősíteni. A kisebb átmérő esetében a 2—3 mm, a nagyobb átmérő esetében pedig az 5—6 mm vastag anyagból készült tömlő a legmegfelelőbb. Ne fe­ledjük, hogy a fűrészlap, illet­ve most már a késfürész fogai­nak a kéz felé, a markolat felé kell mutatniuk, mert a késfü­­résznek akkor kell vágni, ami­kor magunk felé húzzuk. Az egyoldalas fűrészlap szé­nád végét hegyesre köszörül­hetjük. Ez könnyebbé teszi a szűk helyeken való manipulá­ciót. A fűrészlapot 200 mm-esre rövidítjük, hogy vágás közben ne hajoljon el, ne görbüljön meg. Az így készített késfürész hasznos segítőtársa lehet a kis­­kertészkedőnek! —zth — ,\\V\\\\\4\\\\\\\\\4\44\4\\\\\\\4\\\\\\\\4\\\\\\4\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\W\\\WXX\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V, tanácsadó A meleg napok igen kedveznek a kártevők­nek. A molyukon kívül nagy mértékben terjed­nek a levéltetvek. levélbolhák, takácsalkák és a különböző gombabetegségek is. A kártékony rovarok ellen 0,15 %-os Metationnal vagy An- Ihio készítménnyel permetezhetünk. Ha varaso­­rtas ellen akarunk védekezni, akkor a perme­tezést 0,4 %-os Perozinnal. 0,2 v/o-os Ditliane­­val, vagy 0,06 a/o-os Fundazollal kombináljuk, lisztharmat ellen pedig 0,1 %-os Karathaneval vagy 0,5—0,7 %-os Snlikol K-val. A kései cseresznyéket még megvédhetjük a térgesedéstöl. Permetezésre 0,15 %-os Anthiot vagy 0,2 %-os Metation E 50-et alkalmazunk. Az első esetben 18, a másodikban 10 nap az egészségvédelmi, biztonsági idő. A levélhernyók ellen 0,2 %-us Metalion, 0,3 %-os Arafusfotion, a levéltetvek ellen 0,2 %-os Fosfntion vagy Arafosfotion, az újabbak közül 0,1 %-os Unden, esetleg Pirimor alkal­mazható. A szőlőskertben befejezzük a gyomirtást, folytatjuk a betegségek, főleg a peronoszpóra elleni védekezést. Egyes tapasztalatuk szerint jól beválik a kombinált permetezés: 100 liter vízhez 0,2 % Dithane, 0,2 % Thiovit és 0,2 % Metation, sót aki teheti 0,5 % karbamidot is adjon hozzá, llyinódon egyszeri fáradsággal vé­dekezhet a lisztharmat, a peronoszpóra, a rág­csálók és molyok ellen, ráadásul egyúttal meg­oldhatja a fejtrágyázást is. Ha műtrágyával végezzük a tápanyagpótlást (szuperfoszfát és kálisó), vigyázzunk, nehogy megégessük a levélzetel. Készüljünk az alany­­tőkék zöldoltására. Fontos a hajtásválogatás is. A meddő és fe­lesleges hajtások eltávolítása után ernsebhen fejlődik a tőke, szebbek, nagyobbak lesznek a fürtök. Ne halogassuk a kötözést sem. —г— \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\S\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\4\\4\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\4\W Idézet N. Péter, z i olvasónk leveléből: „Mindössze harmadik éve foglalkozom szőlőtermesztéssel, s így bizony eléggé hiányosak még a növényvédelemmel kap­csolatos ismereteim. Tapaszta latokról ne - is beszéljünk. Azt hiszem, nem én vagyok az egye dűli, aki ilyen problémákkal küszködik, ezért gondolom, hogy hasznos volna, ha a lap többet foglalkozna a növényvé­delem kérdéseivel.“ Eddig az idézet, s most lás­suk a tényeket. Lapunk rend­szeres olvasói tudják, hogy so­hasem idegenkedtünk a nö­vényvédelmi szaktanácsadástól, A lap küldetéséhez és adott le­hetőségeihez mérten, aránylag sok Ilyen témájú írást jelentet­tünk meg a múltban, főleg az utóbbi hónapokban. Azonban olyan sok érdekes és fontos téma, hasznos tudnivaló kínál­kozik megírásra, leközlésre, hogy az adott lehetőségek lehe­tő legtökéletesebb kihasználá­sával sem tudunk több helyet szorítani a növényvédelemnek. Ha azt akarjuk, hogy minden olvasónk megtalálja a lapban és annak szakrovataiban a szá­mára legérdekesebb írást, akkor még sokoldalúbbá, színesebbé, érdekesebbé és témagazdagab­­bá kell változtatnunk a Szabad Földművest. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jövőben nem szándékozunk a növényvédelem időszerű kérdéseivel foglalkoz­ni. Sőt, állandósítjuk a növény­­védelmi rovatot! Persze volna egy kérésünk is. Olvassák — kedves olvasóink — rendszeresen a lapot! Ha N. Pé­ter és a hozzá hasonló olva­sóink, levelezőink így tennének, akkor nem kerülte ^volna el a figyelmüket, hogy „Növényvé­delmi tanácsadó“ című rova­tunkban már minden fontosabb növény egész évi vegyszeres védelmének kérdéseivel részle­tesen foglalkoztunk. Ha év köz­ben időnként visszatérünk egyes növényvédelmi teendőkre, azt csak azért tesszük, hogy ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét az adott időszak legfontosabb teendőire. Végezetül még egy jótanács. Aki teheti, szerezze be Vanek Gáspár mérnök „A gyümölcs­termő növények, szőlő és zöld­ségnövények betegségeinek és kártevőinek atlasza“ című kézi­könyvét. A múlt évben magyar nyelven is megjelent, s nem­csak a betegségek és kártevők leírását, jellemzését, hanem a leghatásosabb védekezés mód­ját is tartalmazza. Egyszóval megéri utána nézni, mert hasz­nos segítőtársa lehet nemcsak a kezdő, hanem a tapasztalt kiskertészkedőnek is. SZERKESZTŐSÉG Д szoptató nyúlnak ha­tározott mennyiségű tápanyagokra van szüksége ahhoz, hogy kellő mennyi­ségű és minőségű tejet tud­jon termelni utódai számára. Ha a napi takarmányadag összetétele nem felel meg a tápanyagokkal szemben tá­masztott követelményeknek, akkor az anya gyorsan ve­szít a súlyából, csökken az ellenálló képessége, sőt problémák merülhetnek fel a fiókák fejlődésében, növe­kedésében is. Ezért a te­nyésztőnek úgy kell irányí­tani a takarmányozást, hogy az utódnevelés ne menjen az anya egészségének és te­­nyészkondíciójának rovásá­ra, ugyanakkor biztosítva le­gyen a fiókák problémamen­tes felnevelése is. A vemhes nyulaknak egy­általán nem ajánlatos főtt burgonya felhasználásával készített keverékeket adni. Ugyanakkor a szoptató anya napi adagjának igen hasznus összetevője lehet a főtt bur­gonya. Ez esetben a burgo­nyán kívül szénamorzsalé­kot, szárított, ,, morzsalékos csalánt, Roboranl stb. hasz­nálhatunk fel a keverék el­készítéséhez. A burgonyáról el kell távolítani a csírákat, mert annak szolanin tartal­ma toxikusán hat az anyára és a fiókákra is. A főzővizet is le kell önteni a burgonyá­ról, mert az is tartalmaz ká­ros anyagokat. A takarmány sótartalma is kihatással van a tejtermelés­re. A szoptató anya napi adagjába 1—2 gramm sót keil keverni. Az adag attól függően változik, mit ete­tünk az állattal. Ha kapáso­kat vagy zöld lucernát adunk az anyának, akkor növelni kell a takarmánysó napi adagját. A tenyésztői gyakorlatból jól ismert tény, hogy a lak­­tációra kedvezően hatnak a zab- és árpadaráből készí­tett eledelek is. Igen kedve­ző hatás érhető el pl. a kő vetkező keverékkel: 4 rész zabdara, 2 rész árpadara, 1 rész bűzakorpa, 1 rész borsódara és 2 rész lenmag. Mihelyt a fiókák önállóan kezdenek enni, szükséges növelni az anya napi takar mányadagját. Ez általában a születés utáni negyedik hé­ten következik be. amikor a fiókák elhagyják a fészket. A második hónapban egy fiókára 40—60 gramm szénát számítunk naponta, a har­madik hónapban 70 -90 grammot, a negyedikben pe­dig 120 grammot. Egy fióka naponta 300 gramm kapást és 60 gramm szemestakar­­inányt képes elfogyasztani. Ezek az adatok a maximu­mot jelzik, ezért a minden­napi gyakorlatban figyelem­be kell venni a fiókák korát és fajtáját is a napi adag meghatározásakor. Holitscher Péter к A szoptató nyúl tápanyagszükséglete Lelkes kisállattenyésztő A falu mögött húzódó kaná­lis bal partjának kaszálása köz­ben találkoztam Bödök Jenővel, akiről Töiíon (Tanyon) azt be­szélik, hogy jelenleg a község legeredményesebb nyúllenyész­­tője. A nyugdíjas férfi mezőőr a szövetkezetben, s már több mint hat éve tagja a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének. Az egyik szénaboglya tövében kezdtük a beszélgetést. Elmon­dotta, hogy az első években baromfitenyésztéssel foglalko zott, kisebb-nagyobb sikerrel. Köztudott azonban, hogy a csir­kenevelés a kiváló takarmány­­lápok alkalmazása ellenére is rengeteg időt, sok türelmet kö­vetel. Jenő bácsi munkabeosz­tása pedig ezt nem teszi lehe­tővé, hiszen kora reggeltől ké­ső estig járja a határt. Igaz, a felesége is segített az etetéskor, számítása szerint mégsem volt kifizetődő a baromfi tenyész tése. Az elmúlt év elején azután Gál Árpád elvtárs, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Komárnoi (Komáromi) Járási Bizottságá­nak alelnöke előadás keretében javasolta a szervezet tagjainak, hogy próbálkozzanak meg nyu­­lak tenyésztésével foglalkozni. Bödők bácsi hallgatott a jóta­nácsra, s a fajta megválasztásá­nál a belga nyulakat részesí­tette előnyben. Fél év elteltével persze ő is rájött, habár nagyok a nyúlfiókák, egyszeri ellésnél mindössze négy, esetleg öt ki­csit választhat el anyánként. Ezért úgy határozott, hogy olyan fajta tenyésztésével fog­lalkozik tovább, amelynek hasznossága jóval felülmúlja a ráfordítás értékét. A kaliforniai íehér nyúlóan ezt meg is ta­lálta. Kérésemre az idős férfi meg­mutatta nyúlállományát is. A baromfiudvarba érve első észre­vételem az volt, hogy a régen disznóállásnák használt ólakat a házigazda ésszerűen használ­ja ki. Egy-egy ketrecben 40—50 levágnivaló tapsifülest helyez el. Május végén számuk elérte a száznegyvenet. Majd szakmai kérdésekre terelve a szót el­mondotta; tizennyolc anya és Kora tavasztól késő őszig annyi füvet kaszálok és szárí­tok — mondotta Jenő bácsi —, hogy télen sem okozzon problé­mát a nyitlak etetése. Foto: -óp— két apaállat képezi törzsállomá­nyát. Lehetőleg úgy Intézi, hogy az anyák fele egyidőhen elljen, mivel a róluk való gondoskodás így egyrészt sokkal könnyebb, másrészt a felvásárló üzemnek egyszerre nagyobb tételben tudj» leadni a szerződésileg vállalt hüsmennyiséget. Az érté­kesítés terén nincsenek problé­mái, mert a nitrai BRANKO minden hónapban 2,50 kilo­gramm súlytól átveszi és á helyszínről elszállítja a nyula­kat. Az eladott hűsmennyiség ellenében azután takarmánytá­pot vásárolhat, amelynek má­zsája 250 koronába kerül. A nyulak az említett súlyt öt hó­napos korukban érik el. A kaliforniai fajtát húsra ki­fizetődő tenyészteni, sőt kilójá­ért nem 15, hanem 16 koronát fizetnek, ami abból adódik, hogy a felvásárló üzem a nyulak fe­hér prémjét jobban értékesít­heti. Jenő bácsi egyszeri ellés után anyánként nyolc-kilenc nyúlfió­­kát választ el hathetes korban. A süldő nyulak reggel és este takarmánytápot, száraz füvet, s napjában négyszer vizet kap­nak. Zöldet csak a szoptató anyáknak ad, de természetesen ők sem nélkülözik a takarmány­tápot. A leválasztott nyúlfió­­kákkal kizárólag száraz elesé­­get etet, mivel a zöldtől csupán „elpocakosodnak“ a nyulak, s így a várt súlygyarapodás is elmarad. A cél pedig éppen ar­ra irányul, hogy a süldők a leg­rövidebb időn belül elérjék a leadásukhoz szükséges súly­mennyiséget. A lelkes kisállat­tenyésztő ebben nz évben már (május végéig) 150 nyíllal érté­kesített. —óváry

Next

/
Oldalképek
Tartalom