Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-08 / 23. szám
A fészek első ellenőrzését két-három órával a nyulak ellése után szoktam elvégezni. Cél: a fiókák egészségi állapotának megállapítása, az alom előzetes elbírálása. Ilyenkor megvizsgálom a fészek állapotát, megszámlálom a fiókákat, eltávolítóm az élettelen utódokat és a magzat-burkok esetleges maradványait, mert ezek gyorsan bomlásnak indulnak és veszélyeztethetik a fiókák egészségi állapotát. Az életképtelen fiókák általában a születés utáni három nap folyamán hullanak el, ezért naponta legalább egyszer ellenőrzőm az almot. A fészek Az első ellenőrzéskor azt ís megfigyelem, nincs-e az almozáshoz mérten túl magasan a fészek, mert több ízben megfigyeltem, hogy ha a magasra épített fészekből kiesnek a fiókák, akkor nem ellentudnak visszamászni, megfáznak és elhullanak. Egyes tenyésztők szénával, szalmával stb. szórják, takarják be á fészket. Szerintem ez nem tanácsos. A fészket főleg az első öt-hét napon igyekszem őrzésének körültekintően gondozni, mert a fiókák számára ez a legkritikusabb időszak. A lülenc-tizenegyedik napon a fiókák már kezdenek látni — ekkor újra megvizsjelentősége gálom a fészket, az almot., Ha a fiókák szeme még ekkor^ is össze van ragadva, vagy“ csak nehezen tudják az állatok kinyitni a szemüket, akkor kamillafözettel és óvatos masszírozással segítek a fiókákon. Ha már látnak, további ellenőrzésre« nincs szükség — csak feleslegesen zavarnánk az állatokat. Meg kell említeni, hogy egyes tenyésztők — a többéves gyakorlat ellenére — félnek hozzányúlni a fészekhez, nehogy az anya számára ismeretlen, idegen szagot hagyjanak hátra. Én az ellenőrzés idejére eltávolítóm a ketrecből az anyát. Amikor visszateszem őt a helyére, sárgarépát, száraz kenyeret vagy hasonló ínyenc falatot teszek elé, amivel eltérítem a figyelmét a történteKről. így bármikor nyugodt körülmények között vizsgálhatom meg a fészket és az anya sem lesz Ideges. Holitscher Peter A nyulak talpfekélyének gyógyítása |^|int ismeretes, a talpfekély egyedi megbetegedés. Okozója leginkább a nagytestű fajták súlya, a bakoknál az idegesség és általában az alom nyirkossága vagy a rossz fenékrács szálkás, kiálló drótszálai. Én is fenékrácsos ketrecekben tartottam a nyulakat. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az egyik állat rosszul lép, váltogatja a lábait; később már feltűnően sántított, ezért tüzetesen megvizsgáltam. A hátsó végtagokon zárt daganatot észleltem. Sorba vettem az egész állományt. Egyes példányoknál hasonló, a talpfekélyre jellemző tüneteket állapítottam meg. A talpfekély azzal kezdődik, hogy a fenékrácson, vagy a durva, kemény padlózaton kidürzsölödik az állatok hátsó végtagjainak szőrzete, sót a bőr is, később gennyesedő nyílt sebek jönnek létre. A tenyésztő gyakran csak akkor figyel fel a bajra, amikor már savós-véres váladék szivárog a sebből és az állat többet fekszik, mint mozog vagy áll. Az előrehaladott állapotban levő betegséget nehéz kikezelni, mert hosszadalmas, gondos kezelést igényel, viszont nagy a fertőzés lehetőség* A talpfekély felfedezése után eltávolítottam a ketrecek fenékrácsát, helyette más padlózatot készítettem. A ketrec hátsó részét keskeny lécekkel padlóztam le úgy, hogy a lécek között keskeny rést, hézagot hagytam. Az első részt deszkapadlóval borítottam, az ajtó elé belülről S cm magas, illetve vastag lécet erősítettem a padlóra. Igaz, így TENYÉSZTŐI TAPASZTALATOK nehezebb a ketrec tisztogatása, ám a vizelet gyorsan elszivárog és az alom száraz marad. Arra a helyre, ahol a legtöbbet tartózkodnak az állatok, textilanyaggal bevont műanyag habdeszkát erősítettem. Az állatok szívesen tartózkodtak ezen a száraz, puha fekhelyen. A fekélfes végtagokat hidrogénperoxiddal fertőtlenítettem, majd bekentem „Cobra" gyógykenőccsel. (Ez a kenőcs minden gyógyszertárban kapható, óra 1,80 korona.) Háromnapos időközökben még három alkalommal kentem be az állatok beteg végtagjait. Az eredmény: tizenkét nap után az állatok végtagjai meggyógyultak. Igaz, a sebek után egyes helyek örökre csupaszon maradlak, de ez csak szépséghiba. Fontos, hogy • hasznosság ismét a régi színvonalra emelkedett. Tenyésztötársaimnak ajánlom, hogy az említett vagy más betegségek tüneteinek felfedezésekor azonnal forduljanak orvoshoz, vagy legalább kérjék ki a tapasztaltabb tenyésztők véleményét, s ne halogassák a kezelést, mert ha nem teszik meg idejében a szükséges intézkedéseket, teljesen legyengülhet, esetleg kipusztulhat az állomány. Ing. V. ROMAN Gombatakarmány Az NDK-ban érdekes kísérletet végeztek: malacokkal, kecskékkel és baromfival gombát etettek. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy az állatok sokkal ellenállóbbak a gombában található természetes mérgekkel szemben, mint az emberek, ezért ez állatokkal olyan gombák is etethetők, amelyek az ember számára mérgezők. Ajánlatos azonban a gombát előbb megfőzni és a fözövizet kiönteni. A tudományos dolgozók megállapították, hogy az így elkészített gomba takarmányértéke majdnem azonos a korpáéval, de az egyes gombafélék esetében ez az érték igen változó. A szénhidrátok keményítő formájában vannak Jelen és a szerves savak mellett cukortartalom is kimutatható. A gombával etetett tyúkoknál javult a tojáshozam. A kísérletet végző szakemberek megjegyezték: ügyelni kell arra, hogy csak friss gomba kerüljön az állatok takarmányadagjába! (Lehrbrief) Aránylag ritkán, de előfordul, hogy a tyúk nembírja megtojni a tojást. Ilyenkor az állat a pingvinekre jellemző testtartásban áll. Legtöbbször félrehúzódik az ól homályosabb sarkába és erőlködve igyekszik kinyomni testéből a már terhére levő tojást. Hogyan segíthetünk rajta? Legegyszerűbb és legcélravezetőbb eljárás, ha egy kevés meleg — nem forró — olajat fecskendezünk a kloákájába és óvatosan masszírozva igyekszünk kinyomni a tojást. Néha már az is elegendő, ha meleg helyiségbe tesszük a tojót. Itt ugyanis a meleg hatására felengednek a görcsbe rándúlt hasizmok és a tyűk könynyea kinyomja a tojást. • NYÜLTENYÉSZTOKNEK A nyúlnak 160 izma van. Ahhoz, hogy fel tudjon állni vagy mozogni tudjon, mindössze 32 izomra van szüksége. Ezt az érdekességet az ukrán tudósok állapították meg, amikor különböző emlősökkel kísérleteztek. Az emlősök legtöbb fajtája igen sok tartalékizommal és idegszállal rendelkezik — állapították meg a tudósok. Feltételezhető, hogy ezeket a tartalék izmokat és idegszálakat csak végszükség esetén „mozgósítják“ az állatok, vagyis akkor, ha valamilyen veszély fenyegeti őket és menekülniük kell. £ GALAMBTENYÉSZTÖKNEK A tapasztalatok szerint jól beválik a halzsír galambokkal történő etetése. A halzsír adagolásával ugyanis fedezni lehet a galambok A- és Dj vitamin szükségletét. Természetesen csak a friss hibátlan halzsír (alel meg erre a célra, mert a* öreg zsir kedvezőtlen hatással van az állatok szervezetére. A galamboknak vedlés előtt és télen van legnagyobb szükségük vitaminokra és ásványi anyagokra, pzért főleg ebben az időben van jelentősége a halzsír adagolásának. A halzsir kedvezően befolyásolja és meggyorsítja a toll váltást és magas tényezetlséget kölcsönöz a tollazatnak. A halzsír adagolása: a szemes takarmányra csepegtetjük, majd kis ideig rázogatjuk az edényben a szemet, hogy minden magot vékuny filmszerű olajréteg borítson. Vigyázat! Téves az az elv, hogy ami jó, abból sokat kell adni. Ez esetben a túl nagy adag inkább káros, mint hasznos. Jól bevált szokás a kisebb adagokban történő, heti háromszori adagolás. A halzsírral kezelt szemestakarmányt feltétlenül etető edénykékben kell „felszolgálni“. Félévszázaddal ezelőtt, 1924 ben, a volt szőlészeti—gyümölcsészeti iskolából Borászati Intézetet hoztak létre, s ezzel elődeink lényegében lerakták hazánkban — az akkor még fiatal Csehszlovák Köztársaságban, — a szőlészeti és borászati kutatói munka kibontakoztatásához szükséges alapokat. Az intézet tevékenysége eleinte túlsúlyban az ellenőrzésre korlátozódott, s csak jóval később vette kezdetét a kísérletezés és a tulajdonképpeni tudományos-kutatói tevékenység. Az intézet szótérdemlő fejlődéséről csak attól az időtől fogva beszélhetünk, amikor hazánk mezőgazdaságában is győzelemre jutottak a szocialista termelési kapcsolatok, és létrejöttek az első szocialista szőlészeti üzemek, melyeknek léte megteremtette a tudományos-kutatói tevékenységhez, valamint a tudományos ismeretek gyakorlati átültetéséhez szükséges feltételeket. 1A tudományos-kutatói tevékenységben az utóbbi negyedszázad folyamán, vagyis a szó-Ötven év tükrében cialista mezőgazdaság építése, fejlesztése idején érte el az intézet a legjelentősebb eredményeket. Ez érthető is, hiszen a gyakorlat a nagyüzemi technológiák bevezetése során felmerült fontosabbnál fontosabb kérdések egész sorára kért és várt mielőbbi választ a tudományos intézettől, annak dolgozóitól. Otven év alatt összesen 98 tudományos-kutatói feladatot oldottak meg az intézet dolgozói, ebből 77-et az 1960—1973-as időszakban. A Szlovák Mezőgazdasági Akadémia 1971-ben II. díjjal jutalmazta Ing. A. Veres docens, CSc. és Ing. A. Valachoviő „A különféle metszési módszerek hatása a középmagas vezetésű szőlők biológiai és gazdasági tulajdonságaira“ című munkáját. A következő évben Ing. A. Zembery, CSc. munkája III. díjat kapott az Akadémiától. A tudományos ismeretek gya'rapodása és széleskörű gyakorlati kamatoztatása nagyban hozzájárult a szőlőtermesztés foko(Folytatás a 2. oldalon.)
