Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-01 / 22. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1974. június 1. Dunaszerdahely a régmúlt időkben nem volt nagy történelmi események színhelye, mégis jelentős szerepe volt a múltban központi fekvése, természeti adottságai miatt. Híres vásárai már az Árpádok korában ismertté tették nevét Pozsonytól Komáromig, Nagyszombattól Pápáig. Minden ember büszke szülőföldjére és ettől az érzéstől nem mentesek a dunaszerdahelyi szövetkezet tagjai sem, mert a hajdani „Aranykert“- közepén olyan szövetkezetei hoztak létre, amelyre joggal büszkék. Ezerkilencszázhatvan Januárjában a Járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági osztály javaslatára a Dunajská Streda-i szövetkezethez két szomszédos gazdaság, a Maié Blahovo-i (Sikabonyi) és a Mlieőany-i (01- látejedi) Élsz csatlakozott. A három gazdaság alkotja ma a Dunajská Streda-i Dukla egyesült szövetkezetét. A közös taggyűlés hangulata nem volt rózsás. A miért, és a hogyan tovább kérdése ott dobolt az emberek {lilében és agyában. Különösen az álattenyésztés terén állt igen rosszul az egyesülés évében a szövetkezet. A szarvasmarha-állományuk hanggal és XBC-vel volt fertőzött. Nagy erőfeszítéssel 1962-ben felszámolták a bangót (fertőző elvetélés); a TBC-t már nehezebb volt száműzni — azonban 1966-ban erre is sor került. Amikor a szövetkezet vezetősége már úgy gondolta, nincs többé akadály és végre tiszta lappal kezdhetnek, újból felütötte a fejét a TBC, s így a 315 darab tehénből csak 74 maradt meg. Padányi Molnár Ferenc fözootechnikus így emlékezik vissza ezekre az időkre. — Annak érdekében, hogy az állami eladási tervet tejből és húsból teljesíteni tudjuk, 84 db tehenet és vemhes üszőt vásároltunk Csehországból. A tervben szereplő többi állatot saját nevelésből pótoltuk. Az állomány feltöltése mellett legfontosabb teendőnk a tenyészállatok kiválasztása volt, amire ma is nagy gondot fordítunk. Három évvel ezelőtt a tehenek 35 százalékát cseréltük ki. most, hogy az álománynnk jó haszontulajdonsággal rendelkezik — húsz százalék az évi csere. A nehéz években a járás több szövetkezete nagy segítséget ayájtott az állomány felújításához. Ma már ott tartunk, hogy nem szorulunk másokra, sőt mi adunk el tenyészüszöket az egyes gazdaságoknak. Az elmúlt tíz év alatt a tejtermelést megdupláztuk. 1963-ban a fejési átlagunk 1635 liter volt. 1973-ban pedig már 3890 litert fejtünk teheneként. Molnár elvtárs egy kimutatást tesz elém. — Kötelezettséget vállaltunk — mondja— hogy ebben az évben a tejtermelést tehenenként 4000 literre emeljük, és a tavalyi 400 kg hús helyett 420 kg-ot termelünk egy hektárra számítva. Az egyesülés évében a szövetkezet növénytermesztése is rosszul állt. 1960-ban a búza hektárhozama 20,60 q volt, az árpáé 22 q, a kukoricáé 17,80 mázsa, a cukorrépáé 209 mázsa. Egy szövetkezeti dolgozó évi átlagkeresete 19 684 korona volt. Sokan otthagyták a szövetkezetét — más munka után néztek, ami bőven kínálkozott, mert a nagyobb méretű építkezések akkor kezdődtek meg a járás székhelyén. A szövetkezet melett működő üzemi pártszervezet igen nagy munkát végzett abban az időben. Meggyőzte a tagságot, hogy a kezdeti nehézségek nem örökérvényűek és lesz még olyan időszak is, amikor szívesen visszajönnének dolgozni a szövetkezetbe azok, akik hűtlenek lettek hozzá. Ha lassan is, de a termelés színvonala évröl-évre javult. A vezetőség stabilizálódott, a munkaerő-vándorlás teljesen megszűnt. A tervszerű munka meghozta az eredményt. 1967-ben már figyelemre méltó eredmények születtek. Búzából 42 q, árpából 30 q, kukoricából 31 q, cukorrépából pedig 344 q termett hektáronként. Ekkor a dolgozók évi átlagkeresete már 23 883 korona volt. Naponta kopogtattak a szövetkezet irodájának ajtaján a megtért „tékozló“ fiúk. Csolnaki Gábor így emlékszik vissza az egyesülés utáni időkre: „Nem ment a munka, látástól vakulásig dolgoztam és alig kerestem valamit. Négy gyerekem volt. Abban az időben a szövetkezet még nem adott családi pótlékot, így kénytelen voltam munkahelyet változtatni. Amikor öt év után benyitottam az elnök irodájába, hát bizony szégyeltem magam. Visz- 4 szavettek, s ez igen jól esett. Azt mondta a pártelnök — nincs semmi baj. Csak most már jól neki kell gyűrkózni a munkának“. A növénytermesztésben a legjobb SUlllllllltlIlililUII eredményeket — a kukorica kivételével — az elmúlt évben érték el, amikor búzából 51,25 q, árpából 41 q, kukoricából 54.53 q, (1972 ben 69,70 q) cukorrépából pedig 449,83 q termett hektáronként. A számok önmagukért beszélnek. 1973-ban egy dolgozó átlagjövedelme 31297 korona volt a tervezett 29 487 korona helyett. Molnár Lajos agronömus szerint, ez még nem a végső eredmény. — A gépesítés tökéletesítésével a terméseredmények még jelentős mértékben növekedni fognak. Ki hitte volna ezelőtt 15—20 évvel, hogy ennyit terem a báza és a kukoricát nem kell kapálni és töltögetni — mondja a mindig jókedvű Lajos bácsi. mely április hónapban volt, a következőket mondta az ünnepi gyűlésen: — Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy valamennyi felelős beosztásban levő dolgozónk és azok is, akik a két kezűk munkájával építik a közöst, megértették az idők szavát, azokat a határozatokat és feladatokat, amelyek valamennyiünkre hárultak ás hárulnak. Termelési eredményeinket állandóan figyelemmel kisérjük, és a havonként sorrakerüló tagsági és vezetőségi gyűléseinken az elért eredményekkel és a felmerülő hiányosságokkal egyaránt foglalkozunk. Valamennyi termelési ágban pártcsoportokat szerveztünk, s ezeknek a tagjai felelősek «г- termelési eredményekért. A csoportok munkája jól bevált és igen eredményes leli. Minden lehetőségünk megvan, hogy termelési eredményeinket tovább javítsuk. — Szövetkezetünk a kiváló termelési eredményeit elsősorban annak köszönheti, hogy mindig lépést tartott az újjal és nem félt a kockázatvállalástól sem. Az üzemi pártszervezet vezetősége mindig a legmesszebbmenő támogatást nyújtotta a szövetkezet vezetőségének és a haladó módszerek bevezetésében nagy segítséget nyújtott — mondja Horváth Sándor elvtars. a szövetkezet elnöke. Csonga Ernő üzemgazdász, aki eddig nem szólt bele a beszélgetésbe, megjegyezte, hogy tíz évvel ezelőtt — mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben csak a felét termelték a mainak. Az út hosszú volt idáig. A szüntelen javulásnak az a magyarázata, hogy a szövetkezethez tartozó három telepen már régebben bevezették a szakosítást, s ez meghozta gyümölcsét. Természetesen az elért eredmények mögött emberek állnak. Padányi Molnár Ferenc, Sznoviczky József. Tösér István zootechnikusok kiváló munkát végeztek. Ugyanígy dicséret illeti a növénytermesztés irányítóit — Molnár Lajost, Horváth Józsefet is. Persze a „sorkatonákról“, az efsz tagjairól sem szabad megfeledkezni, hisz nélkülük hiába lettek volna a jó irányítók. Az üzemgazdász ezután az 1973-as gazdasági év pénzügyi gazdálkodását értékelte. Növénytermesztésből a tervezett 7 millió koronát nem tudták teljesíteni. Közel félmillió korona volt a lemaradás, amit a kukorica alacsonyabb hektárhozama idézett elő. A zöldségkertészet és szőlészet azonban a kukorica által okozott lemaradást nemcsak pótolta, hanem ezen felül is adott hatvanezer koronát. — Az állattenyésztés tervét párezer korona híján másfélmillióval szárnyalta túl szövetkezetünk. Ez azt jelentette — mondta nem kis büszkeséggel Csonga Ernő —, hogy 1973-ban az állattenyésztési termékek eladását a tejen kívül már szeptember elsejéig teljesítettük. A tervezett 3 millió 910 ezer korona tiszta jövedelem helyett 4 millió 948 ezer korona lett a valóságos bevétel, ami kétezer koronával biztosított nagyobb jövedelmet egy átlag dolgozóra 1973-ban, mint 1972- ben volt. Az üzemi pártszervezet elnöke, Alföldi László, a szövetkezet fennállásának huszonötödik évfordulóján, A két elnök szavaiból kiérzodött, bíznak a tagságban és különböző szakágazatok vezető dolgozóiban. Ugyanez érezhető és tapasztalható a tagságnál is, akik bíznak a vezetőkben. Horváth Lajos bácsi, az egyik alapító tag azt mondta: „Nekünk olyan vezetőink vannak, akikhez bizalommal fordulhatunk bármilyen ügyről Is legyen szó. Minden esetben segítenek“. Az elmondottakból megismertük e múltat és érzékeltük a jelent. — Hogyan tovább? — teszem fel a kérdést Horváth elvtársnak, a szövetkezet elnökének. A kérdés nem éri váratlanul az elnököt, és rövid gondolkodás után már sorolja is a jövő terveit. — Elsősorban is a kukorica- és a cukorrépa-termesztés teljes gépesítését oldjuk meg úgy, hogy megvásároljuk a legmodernebb gépsorokat. Eddig is jól voltunk gépesítve, de az új még jobb lesz — mondja határozottan. — Erre a szükséges pénzalapunk megvan. Azután — fűzi tovább gondolatát Horváth elvtárs — az öntözőberendezésünket szélesítjük ki. Most 120 hektárt tudunk öntözni, 1975-re 180—200 hektár öntözését tűztük ki célul. A munkák itt is jól haladnak. Ezután még megtudtam tóle, hogy ebben az évben 30 ár területen fóliasátras zöldségtermesztéssel próbálkoznak. Jövőre már egy hektárra bővítik a fóliás zöldségtermesztést. Nem feledkeznek meg az állattenyésztésről sem. 1975-ben elkezdik egy 550—600 férőhelyes modern szarvasmarba hizlalda és egy 250 férőhelyes automata tehénistálló építését. Az elnök nyilatkozatából kitűnik, mindent alapos meggondolás és felmérés után terveztek be, és gazdálkodásuk nem ösztönszerű, hanem céltudatos, tervszerű. Ezt az eddig felmutatott eredményeik is igazolják. K. MOLNÄR FERENC llllllllillllilIiilUliliillli 1ШШ111Ш11П1Ш11ШШШ1 1П1ШШШШШШП1ШПП!Ш11ШШ1Ш111П1П1Н1!1111111ттш Szorgalmas munka - szép eredmények A felvétel a korytovi farmon levő 120 férőhelyes tehénistállóban készült, ahol a tehenek istállózásának, bekötésének és takarmányozásának új technológiájával kísérleteznek. Ezen a farmon az állattenyésztésben 35 tagú munkaközösség verseng a szocialista brigád címért. A felvételen Volár L. látható. A Nitrát Állattenyésztési Kutatóintézet lužiankyi célgazdaséga közel 1030 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A két farmból álló gazdaságban szakosított termelés folyik. Az állattenyésztésben — főleg a szarvasmarha-tenyésztésben — kísérleteket, tudományos megíigyeléseket is végeznek és több olyan kutatói, kísérlett feladatot oldanak meg, amelyek szerves részét képezik a KGST-tagállamok állattenyésztési kutatóintézetei kölcsönös együttműködéséről szóló határozatnak és az abból eredő feladatoknak. A célgazdaságban 100 hektáron 95—99 szarvasmarhát — ebből 37 darab tehén — tartanak. A múlt évben egy hektárra számítva 1123 liter tejet és 209 kilogramm húst termeltek. Az értékesítést tekintve is szépek a mutatók. Egy hektárra számítva 970 liter tejet és 177 kilogramm húst adtak a közellátásnak. A hús összmennyiségének nagyobb hányada, pontosabban 164 kg, marhahús volt. A sertéstenyésztésben is kiemelkedő eredményeket értek el 1973- ban. Egy kocától átlagosan 25,8 malacot választottak el az év folyamán. Néhány eredmény a növénytermesztésből: búzából 45,63 mázsa, árpából 40 q, silókukoricából 300 mázsa, lucernaszénából 55 mázsa átlaghozamot könyveltek el hektáronként. A felsorolt eredmények nem véletlenül születtek meg. A sikerek a dolgozók szorgalmának, a munkához való helyes hozzáállásnak a törvényszerű következményei. Tagadhatatlan, hogy a szocialista munkaverseny is hozzájárul a jó eredmények eléréséhez. A célgazdaságban három munkaközösség verseng a szocialista brigád cim elnyeréséért. A dolgozók munkakezdeményezésének, szolgalmának, az elért kiváló eredményeknek köszönhető, hogy a lužiankyi célgazdaság a Szlovák Mezőgazdasági A- kadémia keretén belül a legjobb gazdaságok közé tartozik. Matis Pavel Mihál Štefan, a célgazdaság mellett míikiidő pártalapszervezet elnöke, példás sertésgondo- 7.Ó. Ö a vezetője annak a 15 tagú munkaközösségnek, amely a kajsai állatfarmon a szocialista brigád cím elnyeréséért verseng. A szerző felvételei. A minap Kovácsik Gyula mérnökkel, a seiiai fabaújszínai) CSSZBSZ Efsz elnökével beszélgettem. A többi között a gabonatermesztésről is szót váltottunk. — A mi viszonyaink között is nagy jelentősége volt a bőterm* szovjet búzafajták meghonosodásának, elterjedésének — mondotta beszélgetőtársam. — Mi is a szovjet búzáknak köszönhetjük, hogy sikerült lényeges javulást eszközölnünk a gabonatermesztésben. A szóban forgó szövetkezetben 1968-ban mindössze 29,5 mázsa termést adott átlagosan egy hektár őszi búza. A szovjet fajták előnyben A nagyhozamú fajtáknak köszönhető részesítése után jelentősen megjavultak a termelési eredmények. Ezerkilencszázhatvankilencben már 41,9 mázsa búzát takarítottak be a szövetkezet dolgozói egy egységnyi termőterületről. A múlt évi hozam még ennél is nagyobb volt. Kis híján félszáz mázsa hektáron ként. — Az utúbbi néhány év alatt 220 vagonnal sikerült növelnünk az őszi búza évi produkcióját. Ez már hatalmas lépés a fejlődés útján. Az ilyen és hasonló eredményeknek köszönhető, hogy mezőgazdaságunk elismerést érdemlő sikereket ért el a gabona-program teljesítésében — vélekedik az elnök. A seiiai szövetkezet az elsők között kezdte meg a kerületben a nagyhozamú szovjet búzafajták magszaporítő termesztését, s ma is magasabb fokú magszaporítással foglalkozik. Iván Sándor
