Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

1974. május 25. SZABAD FÖLDMŰVES. 9 Napfürdőzünk Hétvégi szabadidőben, melegebb napokon a városiak kedvelt szórako­zásává vált a kirándulás. A minden kényelemmel ellátott, korszerű lakó­telepekről kisebb népvándorlás indul a falvakba, a vizek partjaira, a hegy­vidékekre, az erdők aljára, vagy az apró kertekkel körülvett hétvégi pi­henőházakba. A cél mindenkinél és mindenütt ugyanaz: kipihenni a ro­hanó élet okozta fáradalmakat, fel­üdülni, erőt gyűjteni az elkövetkező munkásnapokra. Természetesnek és szükségesnek tartjuk ma már a pihenésnek ezt a formáját csakúgy, mint a napfürdő­­zők látványát a padokon, a strando­kon, a többszintes épülettömbök er­kélyén, ablakaiban, tetején is. Úgy tűnhet azonban, mintha a környezeti ártalmak által kikényszerített, a lehe­tőségek adta szokás lenne kialakuló­ban, pedig szó sincs erről. A napfény, a tiszta levegő, a víz fontosságát már nagyon régen ismeri az emberiség. A csoportos kirándulás, a napfürdőzés elterjedése viszont csak mintegy száz évre vezethető vissza. A múlt század második felé­ben jött divatba, amikor elterjedt az úgynevezett természetes gyógymód. Olyan gyógyintézetek kezdtek ekkor működni, ahol a beteget mindenféle gyógyszer nélkül, kizárólag a szabad levegővel, napfénnyel — s bármilyen furcsa — hideg vízzel, hidegvizes locsolgatással kezelték. A világ első vízgyógyintézetét például hazánkban egy nagyhírű tudós Vincent Priessnitz alapította Jeseníkyben. Öt követte a századforduló táján egy bizonyos Kneipp páter, aki Magyarországon, a Balaton északi partján hozott létre hasonló vízgyógyászati intézetet. A gyégykúrához tartozott ezekben az egészségügyi létesítményekben a rácsos oldalú fabódékban vett légfür­dő, mezítlábjárás a harmatos fűben, a tornászás és a víz melletti csaknem mezítelen napozás. Ez utóbbi különö­sen nagy feltűnést keltő cselekedet volt akkdriban, nagyanyáink idején. Nem keltett kisebb szenzációt az erdős hegyen vett légfürdő sem. A vendégek ugyanis elindultak felfelé a hegyre és közben fokozatosan leve­tették ruhadarabjaikat. A hegytetőre végül is már meztelenül érkeztek. (Talán — jut eszembe — ez lenne a kapitalista nyugat legújabb divatőrü­letének a Streakingnek, a meztelen futásnak az őse?) A hegytetőn azután tornászással, fafűrészeléssel és favá­gással töltötték idejüket. Végül jött a nedves fűben mezítláb-járkálás, va­lamint az öntözőkannával történő hi­degvizes locsolgatás! A régi divat tehát újraéledt. A ter­mészetimádók széles tábora, a sátoro­­zók népes serege az egykori szokást nem hagyja fele­désbe merülni. A könnyű, szellős ru­ha szeretete, a tisz­ta levegő és a nap­fény iránti igény egyre népszerűbb. Kirándulunk, nap­fürdőzünk évről­­évre — egyre töb­ben. Mindenütt, a­­hol erre alkalom kínálkozik. Mert egészséges. Kanizsa István mm a w ’• ♦*» «*♦ «J» •** •*« •** »j* •*« **• »*♦ •*» •*» .j* ♦*« ♦* Ruhaakasztó, gyermekeknek „Rend a lelke mindennek!“ — Igaza van a közmondásnak, hiszen a lakás­ban szanaszéjjel hagyott ruhadarabok, könyvek, apróságok kellemetlen be­nyomást keltenek a látogatókban. Rendet tartani, a levetett ruhadarabokat a helyükre tenni — olyan alapvető dolgok, amelyekre már a kisgyerme­keket rá kell nevelni. A játékok, tankönyvek számára rendszerint biztosít a szülő külön polcot, asztalkát vagy íróasztalt. Am a ruháknak, főként a felső ruhadaraboknak — már csak a nagyok szekrényében szorítanak he­lyet. De mit tegyen az apró emberke, ha a ruhaakasztót nem éri el és a vállfát nem tudja felakasztani? íme a megoldás: 40—50 cm-es seprnnyél darabra erősítsünk sodrott zsi­nórt, vagy műanyag szigetelésű villanydrótot és azzal azt a szekrény ere­deti ródjára erősítjük, ily módon „lehúztuk“ a fogast a gyermek magassá­gára. Ha a gyermekünknek egyszer megmutatjuk, hogyan kell a ruhát fel­akasztani, másodszorra már önállóan is meg tudja oldani ezt a cseppet sem nehéz feladatot. B—D Egyszer volt, hol nem volt — de nem a mesében, hanem a kiskertben történt, a nagy almafa alatt. Öreg volt már, repedezett kérgébe petéket, lár­vákat dugdostak oda a gondos szü­lök. A piros fejű fakopács kétszer is el­főtt és szorgalmas munkával irtotta a férgeket az öreg almafáról. Hosszú csőrével komolyan kopogtatta az ágakat, melyik repedésben van jó fé­­regfalatocska. Olyan volt a fakopács, mint a dok­tor bácsi, amint kikopogtatta a fa hátát, oldalát. Szép. tavaszi reggel volt, egy kis hangya igyekezett az almafára. A fakopács egyik nagy ág hóna alatt dolgozgatott és hogy, hogy nem, egy lárvát kiejtett a csőréből. A han­gya észrevette. A lárvához rohant. Be­levájta csápocskáját és húzni akarta, de a lárva akkora volt, mint egy bab­szem és a kis hangya sehogy sem tudta megmozdítani. Arra jött a hőscincér. Megállt és lót nevetett. — Csak nem akarod hazavinni ezt a nagy terhet? — De haza én! — válaszolt a han­gya. A hőscincér csak nevetett. A kis hangya nem törődött vele. Annyi időre állt csak meg, amíg haj­szál-lábával letörölte a verejtékező homlokát és gondolkodott, hogy mi­tévő legyen. Aztán hirtelen futásnak eredt. De induláskor így szólt: — Nemsokára újra jövök! Ha van időd, várj meg! Alig tűnt el a hangya, már mozdult a fűszál, és alóla egymás után jöttek gyorsan, fürgén a hangyák. Voltak vagy harmincon. Nekiestek a lárvának és teljes ere fűkből henger getni kezd­ték. A babszem megindult. Átgurult szalmaszálon, lapos homokcsomón. A hőscincér most elkomolyodott. Szárnyait ts összeillesztette és meg­­illetödötten figyelte a munkát. A lárvának, mintha száz kis lába nőtt volna — egyszeresük megindult. Ahány hangya aláfért, mind aláfa bújt, úgy vitték. Á hőscincér állt és nézett utánuk. A kis fekete népség lassan eltűnt a szeme elől. A hőscincér nem volt okos bogár, de azért így okoskodott: — Lám, még a hegy is elmozdul a helyéről, ha sokan akarják. Még ak­kor is azon gondolkozott, mikor egy orgonabokor áljába helyezkedett dél­utáni szundikálásra. LÁNG ETELKA Zümmög a traktor, félek tőle! Porzik a határ; — fáj a szíve, de nem sokáig, mert a zápor rászórja mind azt, ami fáj most. Dörög az égbolt, félek tőle! Magamra húzom a takarót. Alszom egyet, de holnap már fejem felett, a pacsirta szól. ÖVÄRY PÉTER Ki mintveti ágyát... A jó alvásnak egyik előfeltétele az is: milyen a fekvőhelyünk Az ideális fekvőhely kényelmes, de nem puha, inkább rugalmas. A párnánk lehető­leg lapos legyen és ne túl puha. jó, ha a lábunk alá egy összehajtogatott takarót teszünk, hogy a lábunk kissé magasabban legyen, mint a törzsünk, mert a láb úgy jobban pihen. A túl meleg takaró nem jó, mert izzaszt és álmunk nyugtalanná válik. Kényel­mes, bő hálóruhát használjunk. A szűk hálóruha elszorítja a vérkerin­gést, zsibbadást, rossz álmokat okoz­hat. Mit tehetünk még az alvás érdeké­ben? Felnőttnek naponta legalább 7—8 órai alvás, illetve pihenés szükséges. Este lehetőleg 9—10 óra körül feküd­jünk le, inkább reggel keljünk koráb­ban. így pihentetöbb az alvásunk. Ne vacsorázzunk későn és csak könnyű éleleket fogyasszunk. Ideális időpont vacsorára az 5—6 óra vagy legfeljebb a 7 óra. így az elfogyasz­tott ételt szervezetünk még feldol­gozza a lefekvésig. Lefekvés előtt egy pohár tejet vagy gyümölcslevet igyunk, esetleg gyümölcsöt együnk, így nem lesz kellemetlen éhségérze­tünk. Ne igyunk későn fekete kávét, sze­szes italt, erős teát. Ágyban már soha ne dohányozzunk. Este kerüljük az idegességet, az idegtépő vitákat. Sem gyermeknek, sem felnőttnek nem jó zaklatott ide­gekkel lefeküdni. Kapcsolódjunk ki teljesen az esetleges kellemetlen napi ügyekből. Ügy sem segítünk azzal, ha gondolatban vissza-visszatérünk ezek­hez. Lefekvés előtt ne olvassunk iz­­galmsa könyveket, amelyek félelmet, zaklatottságot keltenek bennünk. In­kább vidám témával foglalkozó íráso­kat lapozgassunk. Este lehetőleg mindig tetőtöl-talpig mosakodjunk meg. Lefekvés előtt nyitott ablak mellett, vagy jól kiszel- Ioztetett szobában végezzünk néhány tornagyakorlatot, gyakorlat előtt, köz­ben és utána néhány mélylélegzo gya­korlatot, amellyel jól átlevegőztetjük a tüdőnket is. Lefekvés után nyújtóz­kodjunk jó nagyokat, ez pihenteti a szervezetet. Lehetőleg hanyatt fekve aludjunk el. Így minden testrészünket, izmunkat pihentetjük. Izmainkat tu­datosan lazítsuk el, még arcizmainkat is. Ha az orvos kifejezetten nem írja elő, ne használjunk altatószereket! Sokkal hasznosabb, ha betartjuk a jó alváshoz szükséges fenti tanácsokat. CSMH Miért gyakori ws kn>n a rák? A rák főként az idős kor betegsége, ezt a tényt két módon lehet magya­rázni. Az egyik feltételezés szerint az idős szervezet sejtjei fokozottan hajlamo­sak kóros átalakulásra, a másik ma­gyarázat szerint a szervezet védeke­zőrendszerének (az immunrendszer­nek) ébersége az idő múlásával csök­ken. A modern elképzelések szerint ugyanis az immunrendszernek kettős feladata van. E rendszer sejtjei al­kotják a szervezet azon „hadseregét“, amely megvédi őt a külvilág kóroko­zói ellen, ugyanakkor a „rendőrség“ feladatait is az immunrendszer végzi, vagyis őrködik a szervezet saját szö­vetei felett, és megakadályozza a sej­tek kóros szaporodását, a rosszindu­latú daganatok keletkezését. Számos kísérleti adat szól amellett, hogy a sejtek kóros elfajulása az egészséges szervezetben is igen gyak­ran bekövetkezik, azonban a nyirok­rendszer sejtjei elpusztítják a meg­változott sejteket, és elejét veszik a daganatképződésnek. P. Ebbesen koppenhágai kutató öt­letes kísérlettel kereste a választ az említett kérdésre. Öreg egérről és fiatal egérről ültetett át bőrdarabokat ugyanarra a fiatal egérre, majd az állatot egy hatékony kémiai rákkeltő anyaggal (dimetilbenzantracénnal) kezelte. Figyelte ezután, hogy van-e különbség a rákos elfajulás gyakorlá­sában az átültetett bördarabokban. A MlBMííl-- TANÁCSADÓ kísérlet eredménye szerint az öreg álatokról származó szövetekben há­romszor gyakrabban lehetett rákot kimutatni, mint a fiatal bőrdarabok­ban. Minthogy a védekezőberendezés, a befogadó állat immunrendszere azo­nos volt, a különbség magyarázatát az öreg sejtek fokozott elfajulási haj­lamában kell keresni. Dr. Mészáros Károly .lERÖZTREJTVÉRY Е|ртивиигГицт1ЕШ1щин!ИНИн8 ÖNTÖZÉS VÍZSZINTES: 1. Első idézetünk, folytatva a függőleges 13. sorban. 10. Vágással darabokra aprít. 11. Lúd. 12. össze­vissza tálal. 19. Nátrium vegyjele. 15. Az első em­ber pár névjele. 16. Zol­tán Béla. . 18. Korhol. 19. A technikai atmoszféra rövidítése. 21. Alant. 23. E. A. H. 25. Kártyajáték. 28. Román pénzegység. 29. Traktorrész. 31. Áthe­lyez. 33. T-betüvel a vé­gén: vízforrás. 34. Az is­ten neve a mohamedán vallásban. 36. Főütőér. 38. Acél németül. 40. Glédák. 42. Zita egyik típusú be­tűi. 44. Irányít végez va­lamit. 46. Férfinév. 47. Helység németül (ŐRT). 49. Ázsiai főváros. 51. Öt­száznégy római számmal. 52. Kérdés. 54. Indulat­szó. 55. Vonatkozó név­más. 57. Idejében. 60. Kettős másalhangzó. 61. Gyümölcs. 63. Elárusító (é. h.). 65. Fordított zamat. 67. Pozitív töltésű elektród. 69. Latin hitvallás. 71. Ceruza. FÜGGŐLEGES 1. A galántai autók jelzése. 2. Török katonai rang. 3. Cseh köszöntés. 4. Énekel. 5. Mindenség németül (ALL). 6. Hamis. 7. Angol szeszes ital. 8. Göngyöleg szlovákul. 9. Fél satú. 10. Második idézetünk. 13. A vízszintes 1. folytatása. 15. Nóta. 17. Barlangban van! 20. Tejtermék. 22. oTva. 24. Nyak németül. 26. Csecse­­möhang. 27. Induló. 30. Kis Katalin. 32. Valaki szlovákul. 35. Sírhalom. 37. Rádió betűi (é. h.). 39. HTON. 41. Be­cézett nagyszülő. 43. Három hang­szerre írt zenemű. 45. Azonos a víz­szintes 65-el. 48. Kugli. 50. Caola be­tűi. 53. Visszalapozl 56. Női név. 58. ....a lelke mindennek (mondás). 59. Kicsinyítő képző. 60. Süteményhez való édes mártás. 62. Bronz közepe. 64. Német névelő. 66. Sziklás sziget a Marseillei öbölben. 68. Kötőszó. 70. Lágy fém. Beküldendő a vízszintes 1. és füg­gőleges 13., valamint a függőleges 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 18. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Május kilence­dikén ünnepeljük meg felszabadulá­sunk évfordulóját. Könyvet kaptak: Komjáti Ilona, Diakovce (Deáki) — Varga Károly­­né, Ladice (Lédec) — Lamos László, Zlaté Klasy (Aranykalász).

Next

/
Oldalképek
Tartalom