Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
1S74. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES. .15 A vándorlásról főleg kezdőknek A tapasztalt vándorméhészek gazdag ismeretek alapján tervezik, előkészítik méhcsaládaikat a vándorlásra. Ezeket a sorokat tehát nem nekik szántam, noha talán az ismétlés, az áttekintés esetleg hasznukra lehet. Írásomat főleg az e téren tapasztalatokkal nem rendelkező — mégis vándorolni szándékozó — méhészeknek szántam. Elsősorban tisztában kell lenni azzal, mit akarunk elérni a vándorlással: méz — és virágpor, Illetve édesharmat gyűjtését, vagy megporzás céljából vándorlunk-e. Az elhatározás után feltétlenül szükséges meglátogatni a vándortanyát, s az ügyet megbeszélni a helybéli méhészekkel Is. Az érvényben levő előírások szerint persze csak egészségügyi okokból lehet kifogást emelni a vándorlás ellen, mégis célszerű megnyerni a helybeli méhészek beleegyezését is. Ajánlatos a kiszemelt helyet táblával megjelölni, s azon feltüntetni a vándorméhész címét és méhcsaládéinak a számát. Ez azért ts tanácsos, hogy a későbben odaérkező méhészek tudomást szerezzenek arről, hogy a kijelölt helyre valaki már igényt tart. Ugyanis sok kellemetlenség származott már abból, hogy a későbben érkező a már lerakott méhcsaládok elé állította saját kaptárait. Ez nagyon helytelen és nem becsületes eljárás. Számos esetben bírósági ügy keletkezett belőle. • MIKOR TANÁCSOS ÜTRAKELNI A MÉHEKKEL? A mézelés kezdetének az Idejét, melyet vándorlással szándékozunk kihasználni, ellenőrizni kell. Legcélszerűbb a vándortanyára akkor érkezni, amikor a mézelés megkezdődött. Helytelen az a nézet, miszerint a méhcsaládokat jóval hamarabb kell a vándortanyára szállítani, hogy a méhek megpihenhessenek, s az űj környezettel megismerkedhessenek. Ilyen esetben megérkezés után a méhek azonnal a tájat vizsgálják, s a mézelés szempontjából kevésbé hasznos virágokat látogatják. Az ilyen méhek a főhordásban rendszerint nem vesznek részt, mert folyton azokat a virágokat keresik, amelyeket legelőször megtaláltak. (Hűség a virághoz.) Példa erre két vándorméhész tapasztalata. Az egyik öt nappal az akácvirágzás kezdete előtt érkezett a vándortanyára. A másik — noha méhcsaládai valamivel gyengébbek voltak mint az előző méhészé — éppen az akácvjrág mézelésének kezdetén érkezett. Ennek következtében az utóbbinak 20 százalékkal nagyobb mézhozama volt, mint az előbbinek. a méhcsaládok elkészítése VÁNDORLÁSHOZ. Tudnunk kell, hogy a méhcsaládok áthelyezésével járó zörejek ellenkeznek a méhek természetével. Ezért a vándorlásra kiszemelt családokat lelkiismeretesen kell felkészíteni az útra. Nagyon fontos, úgy elzárni a kaptárakat, hogy azokat egy méh sem hagyhassa el. A kaptár emelése és a szállítóeszköz-. re való vitele közben a méhek rendszerint felzúdulnak, igyekeznek kijutni a kaptárból. Ha valamelyiknek sikerülne egy lyukon vagy repedésen kijutnia, azonnal követnék a többiek, s így csaknem lehetetlenné válna a további munka végzése. Ez akkor lenne veszélyes, ha a szállító eszköz vontatásához lovakat használnánk. Mire kell ügyelnünk a kaptárak lerakása és szállítása előtt? Elsősorban a kereteket olymódon kell rögzítenünk, hogy szállítás közben helyükről el ne mozdulhassanak. Ha az űr (a fészek és a mézkamra) nincs teljesen keretekkel betöltve, akkor az utolsó kereteket rögzíte-. nünk kell, hogy szállítás közben ki ne mozdulhassanak helyükről, különben sok méh életét veszélyeztetnénk a zúzódás által. Ha bizonyos körülmény következtében a méhek felzúdulnak, elsősorban a nyílt mézsejtekre tódulnak, s anynyt mézet szívnak magukba, amennyit csak bírnak. A méhésznek ezért arról is gondoskodnia kell, hogy elegendő fedelezetlen mézet tartalmazó sejt álljon a méhek rendelkezésére. Tanácsos a szállítást megelőző napon minden szállításra kerülő családnak egy liter cukoroldatot nyújtani 1:1 arányban. Mézszlvás által is emelkedik a léputcákban a hőmérséklet, minek következtében a méhek igyekeznek létszámukat apasztani a léputcákban. Ezért szükséges, hogy a kaptár úgy legyen szerkesztve, hogy üres, lépmentes hely is legyen benne. Ez az ún. menekülő tér. Ha a kaptárban nincs menekülő tér, akkor a méhész egy-két keretet (főleg a mézkamrából) kivehet, s mint már említettem az utolsó keretet rögzíti. A legtöbb használatban levő modern kaptár rendelkezik menekülőtérrel; vagy a fészek alatt, vagy pedig a mézkamra felett. A zárórosta és a felső keretlécek közti tér legalább 5 cm magasságú. Minél távolabbra visszük a családokat, annál fontosabb a menekülő tér szakszerű kiképzése. A vándorlásnál használt kaptároknak szellőseknek kell lenniök. A méhek felzúdulása következtében hévül sok vízpára és hő fejlődik. Megfelelő szellőztetés által a hőmérséklet a kívánatos szinten tartható, mert a felesleges víz elpárolog. Csák éjjel tanácsos a méhcsaládokkal vándorolni, amikor a hőmérséklet alacsony, s a világosság nem zavarja a méheket. Ha rövidebb (20 —30 km) útra vándorolunk, akkor korán reggel is szállíthatjuk méhelnket. Minél jobb az út, annál előnyösebb a szállítás. Azt a szabályt kell betartanunk, hogy célszerűbb a hosszabb, de jobb út, mint a rövidebb, de roszszabb. A vándortanyára érkezve lerakjuk a kaptárakat. Ha a sötétség miatt nem tudnánk azokat a kijelölt helyekre tenni, várjunk még világosodni kezd. A röpnyílásokat virradatkor nyissuk ki, hogy a kirepülő méhek megállapíthasssák új helyüket. Svanczer Lajos Vadászat déli szélben A déli szélnek különleges jelentősége van vadászati szempontból és többféle egyéb tekintetben is. Először is, a déli szél majdnem mindig simán, egyenletesen fúj, ellentétben az északi és a nyugati széllel, amelyek igen gyakren örvénylő, lökéses jellegű légmozgások. Ez igen fontos különbség, mert az örvénylő szél a beléje kerülő idegen anyagokat igen gyorsan felhígítja ás szétoszlatja, ellenben az egyenletesen fúvó, örvénymentes szél a belejutó szennyezéseket változatlanul továbbszállitja. Például, ha valamilyen szagos vagy illatos anyag kerül a déli szélbe, akkor ez a szag vagy illat nagy távolságra eljut anélkül, hogy csökkenne az erőssége. Ellenben az örvénylő jellegű északi szél a szagokat gyorsan felhígítja és szétoszlatja. Ebből következik, hogy déli szél idején a vadat a déli oldal felől nem lehet észrevétlenül megközelíteni. A déli szél tehát sok esetben irányt szab a vadász útitervének. A déli szélnek egy másik, igen jól ismert tulajdonsága az, hogy „esőt hoz“. A déli szél fellépése ugyanis többnyire a közeledő esőnek az előjele. Ez is egy korlátozást jelent a vadászat megtervezése szempontjából: ki kell használni azt az időt, amely még az eső megindulása előtt rendelkezésünkre áll. Kérdés persze, hogy a déli szél megindulása után mennyi idő áll még rendelkezésünkre az esőzés beköszöntéséig? Vannak esetek, amikor a déli szelet már fél nap múlva követi az eső, de vannak olyan esetek is, amikor a déli szél napokig eltart és csak azután következik be az esőzés. űsztől tavszig a déli szél legtöbbször ködképződéssel jár együtt. A táj körvonal! eltűnnek a ködben, a vad bajosan látható meg és a célzás nehéz feladattá válik. Ezzel szemben az északi szél előnyösebb, mert rendszerint szétoszlatja a ködöt és kedvezőbb látási viszonyokat teremt. Nagyon sok ember szenved úgynevezett meteoropátiában, ami annyit jelent, hogy déli szél idején nyugtalanul alszanak, napközben is rosszul érzik magukat, nyugtalanok, idegesek, és nehezebben oldanak meg finom alkalmazkodást kívánó, kényes természetű feladatokat. Igaz, a sokat szabadban tartózkodó emberek közt aránylag kevesebb a meteoropata, mint az állandó szobai életmódot folytatók között. De azért a vadászok körében is szép számban találkozunk velük. Ezek a vadászok a déli szél idején sokszor rosszkedvűek, indiszponáltabbak, bizonytalanabbul céloznak és a vadászatban kevesebb örömet találnak, mint más időjárási napokon. Másrészt ismeretes, hogy maguk az álatok is érzékenyek a déli szél iránt, vagyis ők is meteoropaták. Azonban a szabadon élő állatok is, kivélt a madarak, nyugtalanná válnak az esőzések előtt és általában az időváltozások bekövetkezése előtt, és ennek során megváltoztatják megszokott magatartásukat. Az év meleg hónapjaiban a déli szél nem tartozik a kellemes időjárási jelenségek közé. Fokozza a meleget és a fülledtség kínzó érzetét hozhatja bennünk létre. Fülledtnek akkor érezzük a levegőt, ha nem csak magas a hőmérséklete, hanem egyúttal nagy a vizgőztartalma is, amt megnehezíti a verejték elpárolgását és ezáltal hőpangást hoz létre a szervezetben. Ilyenkor a nehezebb terepen való gyors járás igen kellemetlen, sőt bizonyos életkoron felül (kivált magas vérnyomásban ssenvedö személyek számára) veszedelmes is lehet. A déli szélnek mindezeket a tulajdonságait szem előtt kell tartenunk, amikor vadászatunk napján déli szél köszönt reánk. Dr. Aujeszky László A felelőtlenség netovábbja Az 1982. március 9-én kiadott 23. számú törvény 22. cikkelye kimondja, hogy a vadászterületeken egész év folyamán tilos a száraz fűvel, gyomnövényekkel borított területek, valamint a nádasok felégetése, a száraz rőzse tüzelése stb. Ugyanezen törvény tiltja az élőnövények, bokrok irtását is. Az élő sövények és bokrok felszámolását, a kiszáradt növényzet felégetését csakis a nemzeti bizottságok engedélyével lehet végrehajtani. Sajnos, egyesek nem ismerik, vagy nem akarják ismerni ezeket az előírásokat. Legalábbis erre vall az a tény, hogy egyesek az év bármely szakában hozzálátnak az Irtáshoz, tüzeléshez, mit sem törődve azzal, hogy tettükkel tetemes károkat okoznak, többek között nyugtalanítják, sőt olykor el is pusztítják az erdő-, mező hasznos vadait. Bizonyíték minderre az az eset is, amely ez év áprilisának derekén — az erdők hónapjában! — történt a farnái (farnadi) vadász-körzetben. Április 17-én egy ismeretlen tettes, vagy tettesek, felgyújtották a helyi szövetkezet nádasát. Ez a nádas több mint 1,5 hektáron nyújtott védelmet az apró haszonvadnak. Az eredmény — az éllatok úgy menekültek ahogy tudtak, közülük jópár odaveszett a lángokban. A felégetett körzet egyes helyeit bejárva négy vadkacsa-fészekben és öt fácán-fészekben találtunk elhagyott tojásokat. A fészkek körüli növényzet a lángok martalékává vált. Kell ehhez kommentár? Nem hiszem. Annyi azonban bizonyos, hogy vadászainknak a jövőben éberebbnek kell lenniük, hogy elejét vehessék hasonló brutális cselekedeteknek, mert a vadállomány siekeres fejlődése nagyban függ attól, milyen életfeltételeket biztosítunk vadon élő állataink számára. Az említett tüzet okozó felelőtlen személyhez vagy személyekhez hasonló embereket pedig szigorúan és példamutatóan meg kall büntetni, hogy a jövőben se nekik, se másoknak ne legyen kedvük a gyújtogatáshoz. Persze büntetés csak akkor szabható ki, ha a tetteseket elfogják, illetve tetten érik. És Itt van szükség vadászaink éberségére. Spanyo Ferenc Néhány szó a horgászversenyekről A horgászversenyek nyújtotta szórakozás nemcsak az idősebb korosztályra van kedvező hatással, hanem az ifjúságra is, akiket nemcsak a halfogás fortélya serkent, hanem a legjobb eredményekért kitűzött díjak is. Az elmúlt évek alatt több alkalommal voltam tanúja az említett versenyeknek, melyeket a Szlovák Horgászszövetség komárnot helyi szervezetének vezetősége szervezett. Bátran vallom, hogy ezek a versenyek minden tekintetben ktfogáslalagászversenyekre, melyeknek kettős célja lehet. Az első, hogy a versenyző sporthorgász rendszeresen készül az előre meghirdetett versenyre, a másik hogy állandóan — legalább is egy ideig — a szabad természetben tartózkodik, ami különösen napjainkban feltétlenül kívánatos. Főleg a fiatalok számára, akiknek fejlődését nagyban elősegítheti a szennyezéstől mentes levegő. A folyóvizek partjait járva gyakran találkozom fiatalokkal, akiknek többsége horgászás közben élvezi a természet szépségeit. Akadnak olyanok is, akik csupán szórakozásból mennek ki a folyóhoz, ahonnan felfrissülve térhek haza. Napjainkban sok szó esik a fiatalkorúak bűnözéséről. Természetesen a helyi horgászszövetségek vezetőt is felelősek az ifjúságért. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy a felnövő ifjú nemzedékből becsületes állampolgárok, a szocializmust építő tettrekész fiatalok váljanak. A már említett versenyek sokat segíthetnek ezen a téren, mert elvonják a fiatalok figyelmét olyan dolgokról, amelyeket egyébként elkövetnének. A versenyeket megelőzően Horgászverseny a Vágdunén. nők voltak. A versenyzők száma nem egyszer megközelítette a száz főt. A versenyek lebonyolításának helye a komárnoi közúti és vasúti híd közötti Vág szakaszának balpartja volt — az ún. „Aranyszigeten". Az említett hely minden tekintetben megjelelt a horgászverseny megszervezésére és lebonyolítására. Ez a hely évekkel ezelőtt kedvelt kirándulóhely volt. Nem hiányoztak a hozzátartozók és ismerősök sem, akik végigszurkolták a versenyt. Nagy kár, hogy az utóbbi években a technikai versenyek kerültek előtérbe. Véleményem szerint ezek nem vonzóhatásuak. Ugyanis célba találni a horoggal szárazföldön, nem olyan Izgalmas, mint amikor a horogra akadt halat kell kiemelni a vízből. Ez nemcsak az én véleményem, hanem sok száz horgásztársamé is, akiket egyáltalán nem ragad magával a technikai verseny. Ez éppen olyan mint pl. a tűzoltó versenyek, ahol a motor beindítása és a víz használata nélkül versenyeznek az elsőségért. De térfünk vissza a hor-(Foto: A. J.) szakmai előadásokkal köthetnék le a fiatalokat, akik tájékozódnának arról, hogy az egyes haljafták a folyóvíz melyik táján tartózkodnak, stb. Továbbá a halászati törvényeket is megismerjék. Látókörüket bővíteni lehetne a horgászfelszerelések megismertetésével, továbbá, hogy mit kell tudni egy sporthorgásznak, ha a folyóvíz közelében tartózkodik, ha komolyabban megsérül, stb. Az ilyen tematikájú előadásokat rendszeresíteni lehetne a kezdők, majd a haladók számára. Ügy gondolom, nem lenne kár sem az időért, sem pedig a ráfordított néhány koronáért. Javaslom, hogy az egyes horgászszervezetek a múlt tapasztalatai alapján szervezzenek horgászversenyeket a felnőttek, valamint az ifjúság részére. Egészen bizonyos, hogy nemcsak az említetteknek szereznek vele örömet, hanem önmaguknak is. Egy Jól sikerült horgászverseny összekovácsolja az embereket, akik az idők folyamán jó barátokká válhatnak. Ss ez mindennél többet jelenti Andrlekin Iónét T I L О S! Pieétanynak a nevezetes fürdővárosnak talán nincs is olyan vendége, aki na látogatná mag a fürdöszigeten levő három kis tavat. A Viktoria Regia hatalmas levelei kösött ne figyelné meg az ezernyi apró, színes halakat. A tavakba engedett víz eléggé meleg ahhoz, hogy a halacskák jól éressék magukat. Ott látható a mexikói kardfarkú hal, vagypedig a szemfoltos pontyocska, melynek a szine világos olajzöld, vagy zárga. A hím alig 2,5 cm, a nőstény pedig 3, 3,5 cm. Ha valaki huzamosabb ideig figyeli a tavak lakóit, azt is észrevessi, hogy vannak benne 0,70, 0,90 kg-os fejesdomolyók is, de akad bennük nyálkás compó is. Krajčovtô Ferdinánd
