Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-18 / 20. szám

1974. MÄJÜS 18. / XXV. évfolyam, 20. szám Ära: 1.— Kčs Vitathatatlan: a jó takarmányalap az álattenyésztés alfája-omegá­­ja. Éneikül nincs jövedelmező állattenyésztés, nincs elegendő hús, tej, tojás. Ami azután az élelmiszer­ellátás egyenletességét is felborít­ja... A hiányos takarmányalap job­bára csak a haszonállatok létfeltéte­leit biztosítja, úgyhogy azok haté­kony termelésre már képtelenek. Természetes, hogy ilyen körülmé­nyek között még a legnemesebb, nagy hasznosságú állatállomány erőn­léte is leromlik; csökken a beteg­ségekkel szembeni ellenállóképesség, ilyen esetben azután hamarabb ti­zedeli az állományt járvány, vagy egyéb kér. Tehát, ha ennyire kulcsfontosságú a saját erőforrásokból származó ta­karmánybázis, tenni is kell érte. Ugyanakkor a gazdaságosság elvének szem előtt tartása is lényeges szem­pont. Most, a takarmánybegyüjtés első szakaszában nem árt fontolóra venni egynéhány dolgot, főleg ami a ta­karmánytermesztés szerkezeti váltn­­zásával, haladó irányzatával van ösz­­szefüggésben. A szálastakarmányok boglyázása, majd kazalozása még néhány évvel ezelőtt is sok gondot, bajt okozott. Minden más munkát háttérbe kellett szorftani, s az emberi-, valamint gé­pi munkaerőt, szállítóeszközök egész sorát a takarmánybegyüjtésre kellett összpontosítani. Még így is nemegy­szer a renden rothadt a lucerna el­ső, második, vagy harmadik kaszála­­ta, általában az esős, szélsőséges idő­járás, illetőleg az elavult munkaszer­vezés. a rugalmas intézkedések hí­ján. Nos, a szálas takarmányok bog­lyázása, kazlazása — hála a korsze­rű technika és technológia előretöré­sének — már-már a divatját múlja, legalábbis Nyugat-Szlovákia délibb tárásaiban (éppúgy, mint a kukorica­­kapálás). Bár az egyes járások még nem rendelkeznek elegendő univerzális szárítóüzemmel, a meglevők három­műszakos üzemeltetésével, a maximá­lis teljesítőképesség kihasználásával lobbára győzik a lucerna szárítását és feldolgozását, tápdús takarmány­­lisztté. A szárítóüzemek tulajdonosai szerződést kötnek a szomszédos me-Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja zögazdasági üzemek vezetőségével, s mindkét fél .jól jár. Azokban a járá­sokban, ahol az önzés lép előtérbe, helyénvaló, ha a járási mezőgazda sági igazgatóság illetékes szakembe­rei tesznek ajánlatot a szárítóüzem­­tulajdonosoknak, a szomszédos szö­vetkezetekkel, állami gazdasággal való célszerű együttműködésre — a szárítóüzem maximális üzemeltetésé­re vonatkozólag. Ez utóbbi megol­dást praktizálják többek között a ko­­márnoi járásban is. Viszont az előb­bi megoldás követendő példáit szol­gáltatta már évekkel ezelőtt is a galántai, valamint a Dun. Streda-i járás számos szövetkezete, üzemkózi társulása, vállalata. Node, maradjunk még egy pillanat­ra a többéves takarmányok termesz­tésének kérdésénél. Köztudott, hogy a lucerna fehérjében gazdag takar­mánynövény. Termesztéséről semmi­képp sem mondhatnak le a mezőgaz­dasági üzemek. Viszont a szántó 22— 23 százalékán termesztése számos szövetkezetben indokolatlan. Vagyis, csökkenteni kell a többéves takar­mányok vetésterületét, mégpedig a szemesek javára. Persze, ugyanakkor maximális hektárhozamok elérésére kell törekedni, hogy kisebb terüle­ten, legalább annyi legyen a termés, mint annakelőtte. A komárnoi járás­ban dédelgetett terv; lucernaszénából elérni legalább a 100 mázsás hektár­­hozamot! Hogyan? Az öntözési lehe­tőségek teljes hasznosításával, továb­bá szaskzeríi tápanyagutánpótlással és a veszteség legkisebbre csökken­tésével. S mit tesznek a Csallóköz szivé­ben? A cél; szemeseket termeszte­ni a szántó 65 százalékán. A több­éves takarmányok területe a jelenle­gi 16 százalékról 10.6 százalékra csökken. Természetesen, a Dun. Stre­­da-i járásban nem elégszenek meg a száz mázsás hektárhozam-átlaggal. Ha a Hnbicei (gombai) Állami Gaz­daságban — aránylag kedvezőtlen talajviszonyok között — öntözéssel — négy kaszálatból 120 mázsát tud­nak betakarítani hektáronként, ez az átlaghozam általánosítható az egész járás területére. S ha már ennél a járásnál tartunk, még egy fontos do­logról nem szabad megfeledkezni: itt a szilázs lesz a takarmánybázis fő része, igen számottevő hányada. 5 máris helyben vagyunk! A silókuko­rica vetésterülete bővül az idén, a múlt évihez hasonlítva közel félezer hektárral. A silókukoricát természe­tesen főnövényként termesztik, nem úgy, mint egynémely járásban, ahol a másodvetésű jobbára csak zöldta­karmányozásra hasznosítható ... Az előbbiekben szó esett a gazda­ságosság elvének következetes érvé­nyesítéséről. Hát, ez utóbbi járásban bizony először, másodszor és harmad­szor is számolnak a szakemberek, s csak azután terveznek, intézkednek. Mert, a silókukorica kétségkívül a maximumot képes adni hektáronként — legtöbbet bármiféle zöldtakar­mányt adó növénykultúrák közül. Fő: a 35—36 százalékos szárazanyag-tar­talom. Mivel a szilázs a monodiétás takarmány alapja, változtatnak a si­lózás eddigi technológiáján. Míg az ezelőtti években közvetlenül a siló­­záskor adagolták a karbamidot, az egyenletes elosztást nem minden esetben tudták biztosítani. Most új megoldással kísérleteznek: -a karba­midot a silőzás előtt, kint a határ­ban juttatják a növényzetre, szava­tolva az egyenletes elosztást. . . Sőt, a silókukorica egy részét szárítják, s brikettezik. mint például az Okoői (Ekecsi) Efsz-ben is, ahol a kísérle­tek eredménnyel kecsegtetnek. Ha ténylegesen a szilázs lesz a jö­vő takarmánybázisának alapja, úgy nagyon is indokolt a silókukorica hibridvetőmag kellő mennyiségű be­hozatala. Az idén Jugoszláviából és a Magyar Népköztársaságból szerez­tünk be; ebből a hibridfajtákból ve­tettek a komárnoi járás mezőgazda­sági üzemeiben is. Mindemellett hiá­nyolják az említett mezőgazdasági üzemek szakemberei a hazai, topof­­níky-i kései silóhibrid-fajtát, amely­nek zöldtömegével elégedettek ... Nyugat-Szlovákiában az egyéves őszi- és tavaszi takarmánykeverékek teljesen háttérbe szorulnak, olyany­­nyira, hogy járásonként alig éri el a néhányszáz hektárt. Viszont, sokkal fehérjedúsabb takarmányfélék kerül­nek helyébe: a takarmányhüvelye­sek. A CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozata értelmében ezek területének el kell érnie a 20 ezer hektárt, ami nem csekélység, hiszen háromszorosa a múlt évi vetésterü­letnek. Annál is inkább, mert a vető­magbeszerzés körül nehézségek mu­tatkoztak. Például a komárnoi járás­ban későn kapták, s nem a megfe­lelő minőségű szója-vetőmagot. Ily­­módon a tervezett 350 hektárnyi he­lyett csak mintegy 280 hektár szója lesz az idén, ami közel hússzorosa a tavalyinak. A komáromitól jóval előbbre jutott a dunaszerdahelyi járás, ahol a szó­ja vetésterülete a tavalyi 234 hek­tárról 549 hektárra bővült, s a ta­karmányhüvelyesek vetésterülete a múlt évihez arányítva ötszörösére (220 ha-ra) emelkedett. Ez igen lé­nyeges előrelépés. Remélhető, hogy az ország más kerületei, járásai is megteszik a magukét, hogy ne kell­jen drága valutát kiadni a . takar­mányfehérje behozataláért. E tekin­tetben alapozzunk főleg saját erő­forrásainkra, lehetőségeinkre. A me­zőgazdasági üzemek újítói máris az­­irányban tevékenykedhetnének, mi­ként lehetne a takarmányhüvelyesek begyűjtésénél az eléggé jelentős élő­munka-ráfordítást csökkenteni, a cséplésnél előforduló veszteséget (magtörés, stb.) minimálisra leszorí­tani. Kétségkívül: a fehérjeproblémán csak úgy lehetünk úrrá, ha a mező­­gazdaság vezető-, szakember- és mű­szaki gárdája, valamennyi dolgozó­ja szívügyének tartja annak megoldá­sát — ki-ki a maga posztján, s kö­zös erővel. Csakis így váltható való­ra ez a pártkitíízte, nagyon igényes feladat! (KOVÁCS) Uj módon, gazdaságosabban Kiváló Egy kicsit furcsán hangzik a cím, mégis valóság, s immár Valticén nyolcadszor került sor a többnapos ünnepségre, ahová az ország minden részéről emberek, zarándokolnak, hogy megtekintsék a mesésen szép várkastélyt, s annak hatalmas, hűs lovardájában megízleljék hazánk leg­jobb borait. A borvásár első napján a szervező bizottság a legkiválóbb szőlészeti-bo­rászati tudományos dolgozók részvé­telével szemináriumot rendezett a szőlészet-borászat Időszerű kérdései­­-rőt A magasszintű értekezleten mint­egy 160 szakember vett részt, hogy az előadáson hallottakat, látottakat később majd a gyakorlatban is alkal­mazzák, megvalósítsák. Hibaként róhatjuk fel, hogy az or­szágos tanácskozáson Szlovákiából aránylag kevés mezőgazdasági és bo­rászati üzem képviseltette magát. — Kár ilyen értekezleteket kihagy ni, — állapította meg tárgyilagosan Varga József, a gbelcei (köbölkúti) szövetkezet főkertésze» — Mindig van új a nap alatt, s valamennyiünket nagyon érdekel többek között, hogy mi az oka a közép- és a magaskor­­dons művelésnél a szőlőtőkék kiszá­radásának. A borászattal foglalkozók pedig igazán sokat vihettek haza a tarsolyukban. A szeminárium befejezése után ke­rült sor a borvásár megnyitására, é-s az országos versenyen résztvevő díj­nyertes borok „gazdáinak“ megjutaí­­mazására. Arany, ezüst, bronzérmeket és különdíjakat kaptak a jó borok vákiába. Talán ezért érdemel külön elismerést a vidranyi (hodosi — Dun. Streda-i járás) szövetkezete. Az efsz­­ben tevékenykedő szőlészeti-borászati szakemberek, Braniša Ladislav mér­nökkel az élen mór többször igazol­ták, hogy a Csallóközben is lehet ki­váló borokat készíteni. Az idei orszá­gos borversenyen a Sámmlling és a Csabagyöngye fajta boruk aranyér­met, a Leánykájuk pedig ezüstérmet kapott a nehéz „mezőnyben". Abszo­lút győztesként a znojmói borokat említhetnénk, amelyeket hat arany­éremmel jutalmaztak. A nagydíjat, a blatniökai (okr. Hodonín) Tramin a „borok királya“ kapta. A borversenyen valójában orvos­ságként (féldecis díszes poharakban) szemlélgetik a jó nedűk színét, kós­tolgatják ízét, zamatját. A szakembe­rek kritikus szemmel és váltig állít­ják, nálunk is megvan az alapanyag a kiváló minőségű bor készítésére. Azt hiszem igazuk van, s éppen ezért élni is kell a lehetőséggel. Azt vi­szont a bíráló bizottság dönti el. hogy „aranyat“ éró bort küldtek-e a versenyre. A jókedv italának tradíciós vetél­kedője nagyon hasznos a borkészítés szempontjából. Helyes lenne, ha a Szlovák Szocialista Köztársaságban is gondolnának a rendszeres borver­senyek megrendezésére. Igaz, a szö­vetkezetek megalakulásának negyed­­százados évfordulója alkalmából a Nitrán kicsúcsosodó ünnepségen sor kerül borvetélkedőre Is. De ezt rend­szeressé kellene tenni, mert a járá­sonként megrendezett borversenyek mellett ez elősegítené, hogy az ed­diginél jóval több szlovákiai üzem vegyen részt az országos versenyen, s hazánk legjelentősebb szőlőterme­lő vidékéről ezáltal minél több bor­fajta jusson el a nemzetközi borver­senyekre is. Tóth Dezső borok fesztiválja közül a bíráló bizottság által meg­határozott legkiválóbbak. Háromszáznegyven fajta fehér, vö­rös, rószaszín bort és ürmöst értékel­tek, pontoztak mígnem meghozták a végső döntést. A közelmúltban megtartott borve­télkedőn is kiderült, hogy a szlová­kiai szőlőtermelő korkészítő üzemek­ben nincs meg a . kellő érdeklődés — a borversenyt irányítók szerint — a fontos vetélkedő iránt. Ezt azzal is Igazolhatjuk, hogy míg a szőlészetek nagy része (64,4 százalék) Szlová­kiában van, addig a bírált boroknak mindössze 20 százaléka volt Szlová­kiából. Ez természetesen megmutat­kozott az érmek elosztásánál is. A 33 arany, a 18 ezüst és 24 bronzérem közül elenyészően kevés került Szlo-Ridli Dénes, Kiss Móric és Varga Zoltán a vidranyi (hodosi) szövetkezet szőlészeti-borászati szakemberei, valamennyijének jutott egy-egy érem. —tt— Lapunk tartalmából Zöld vagy lila .. Megbecsülik a nőket Takarékoskodjunk az elektromos energiával s Az álmok valóra váltak Tudományos fejlődésünk alaptényezője az ember Néhány szó a vízgazdálkodásról A BRANKO idei tevékenységéről Щ A tartalékok feltárásával a jobb eredmények eléréséért • Tárcsás kultivátor gyümölcsösök megművelésére Ш Tapasztalataink a kukorica öntözéséről A lehetőségek tökéletesebb kihasználásával a termelés fellendítéséért Hogyan védjük a szója növényzetét a gyomok, kártevők és betegségek ellen Növényvédelmi tanácsadó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom