Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-04 / 18. szám

1974, május 4. SZABAD FÖLDMŰVES A» ENSZ statisztikai kimutatása többek között elárulja a követ­kezőt: „1980 után világviszonylatban is javul az átlagéletkor a mezőgazda­ságban. Ok: a mindennemű korszerű­sítés. .Első olvasásra talán túl egy­szerű ez a következtetés, azonban okkal fogalmazódott így, amit — ha még ma nem is elég kifejező — sa­ját példánkból is már jól ismerünk. A Tekovské Lužianky-i (kissallói) gazdaságban nagyon sok megelége­dett szövetkezeti tag dolgozik. Nem csoda. Itt az emberek megbecsülik a lakóhelyük közelében adódó munka­szaktudáshoz, elkezdődhetett a ko­molyabb munka. Igen, a szót néhány kimutatással, számmal lehet igazolni: a szövetkezet az utóbbi években háromízben ' el­nyerte a minisztérium vándorzászla­ját, s az oklevéltárból nem hiányzik a Munkaérdemrend sem. A múlt év átlaghozama gabonafélékből 53 má­zsa volt, a tejhozam tehenenként 3058 liter. Szép eredményeket értek el a magtermesztésben, a virágkerté­szetben. Csupán néhány felvillantott adat, ami körülírás, magasztalás nél­kül is tényként szolgál. S az egyesi-Lelkesen alkalmat, örömmel dolgoznak, ami párhuzamosan maga után vonja a „jól menő szövetkezet“ jelzőt is. Fiatalok után kutatva ebben a szö­vetkezetben nem hallottuk az oly sok helyen megszokott irónikus kifeje­zést: „Ja kérem, minálunk egy ötven­éves is fiatalnak számít!“ »• Katas Sándor mérnök, elnök­­helyettes, funkciójához képest a még nagyon is fiatalok közé tartozik. Még a harmincat sem lépte át, de munká­jának eredménye már igazolt. A ter­melésben dolgozók véleménye alapján egy olyan vezetőről van szó, akinek a jő eredmények elérésén kívül szív­ügye a dolgozók bármiféle gondja, problémája, amelyre a legtöbb eset­ben megoldást talál. Hogyan Is látta a kezdetet a szö­vetkezet elnökhelyettese? — Hat évvel ezelőtt végeztem az ökonómiai szakon Nitrán, s itt, a szö­vetkezetben kezdtem. A beilleszkedés nem okozott problémát. Ismerősök, falubeliek közé jöttem ide. Nagy je­lentőséget tanúsítok Molnár elvtárs, a szövetkezet tapasztalt elnöke segít­ségének. Közgazdászként dolgoztam először, s ő avatott be a helyi csomó­­oldő lehetőségekbe: hozzákapcsolva a beszél arról, hogy azok közé a fiata­lok közé tartozik, akik 1973 nyár­utóján részt vehettek a Berlinben megrendezett X. Világifjúságí Talál­kozón. Pedig részéről ez is nagy bi­zonyítéka a minden vonalon kifejtett lelkes munkaszellemnek. — Ez a találkozó felejthetetlen élmény volt számomra. A manifesztá­­ció legapróbb megmozdulásaitól a tömegprogramokig egyet fejezett ki: a békeszeretetet, a lelkesedést, a nyu­godt együttélést. Barátságot kötöttem chilei fiatalokkal, azokkal, kik jelen­leg a junta véres politikája következ­tében nehéz napokat élnek át, kikkel a világ haladó népei együtt éreznek. Bízom abban, ha a világ új nemze­déke ilyen szellemben él és gondol­kodik majd — ami ezen a fesztiválon megmutatkozott — idővel a föld min­den országa szabad ország lesz, s a vietnami, chilei példa is már csak Szabó Sándor raktári könyvelő ◄ Zuberen Michal m traktoros tés alkalmával megválasztott alelnök­­nek, Katas Sándornak is köszönhető. 3? Szabó Sándor, raktári könyvelő. Közismert, hogy beosztása mellett több jelentős funkciót is betölt. Mint a szövetkezet kulturális bizottságának az elnöke így nyilatkozik erről a te­vékenységéről: — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon szép kultúrház áll rendelkezésünkre. A tágas, mo­dernül berendezett helyiségek, a szín­házterem alapot ad, így már csak rajtunk múlik, hogyan is használjuk ki az adott lehetőségeket. Ügy érzem, ez eddig sikerült. Főleg műkedvelő csoportok meghívására tartunk nagy igényt. A múltkor például a Balaton­­boglári Mezőgazdasági Iskola színját­szó csoportja szerepelt nálunk nagy sikerrel. Van egy szép könyvtárunk, s a szakkönyvek bő skálájával is ren­delkezünk. Jól működik a falusi SZISZ szervezet is. Közösen készítjük elő például a falusi fiatalok sportvetél­kedőjét, azt az akciót, amit mi is nagy örömmel és lelkesedéssel fogad­tunk. Szabó Sándor nagyon szerényen a történelemből lesz ismeretes. ^ Zuberec Michal traktoros 1965- től tagja a szövetkezetnek. Egy olyan gárda legkiválóbb tagjai közé tarto­zik, akik a rájuk bízott feladatokat tökéletesen végzik, s hol a felvető-Kuvács Sándor zootechnikust a Tekovské Lužianky-i ^szövetkezet on­­drejovcei (endrédi) részlegében ke­restem fel. Az ipolysági MMKI elvég­zése után pályája sokféleképpen ala­kult. Először a Lévai Mezőgazdasági Felvásárló Üzemben dolgozott eladó­ként, majd a štúrovói (párkányi) pa­pírgyárban. Ezzel aztán egy időre sza­kított a szakmájával. A falusi mező­­gazdasági szakember azonban ide­gennek érezte magát az iparban. Idő­közben otthon, faluja szövetkezeté­ben megüresedett a zootechníkusi ál­lás, szükség volt a szakemberre. Ko­vács Sándor az ondrejovcei szövetke­zet zootechnikusa lett, s mint utólag a vezetőktől és tagoktól kitudódott, munkájában senki sem csalódott. — Eleinte voltak neh észégek is — mondta szerényen a zootechnikus. — Sokszor nem nagy dolgok, rendsze­rint az apró mozzanatok okoztak problémát. Például mennyit kellett egyszer azért „agitálnom“ egy idő­sebb állatgondozót, hogy a borjaknak naponta három-négyszer is szoptatás­ra van szüksége. Aránylag jó kollek­tívában dolgozom, amelyben a meg­értés kölcsönös. és fiatalon diött problémákat csoporton belül oldják meg. Mikor a traktorostól affelől érdeklődtem, hogyan veszi ki a részét a tavaszi munkákból (olykor mé ga reflektor mellett is folyt a munka) — így felelt: — Ilyesmit, magától értetődő, meg­másíthatatlan kötelességnek tartok, amit a többiek és saját érdekemben teljesíteni kell. Ez az egyszerű „kell“ szavacska, sokszorosan aláhúzta Zuberec Michal emberi tulajdonságait. Erőt, fiatalsá­got, kitartást sugall, olyan tulajdon­ságot, amit értékelni kell. Kovács Sándor véglegesen mező­gazdász lett. Itt építi tovább jövőjét, merész tervei ezen a szakaszon való­sulnak meg. S a mondottak szerint ezek a tervek nagyon nemesek. Köz­ügyét szolgálnak majd ... Az országban egyre gyakrabban le hét találkozni olyan szövetkezeti ta­gokkal, mint a Tekovské Lužianky-iak. A jó eredmények, az aránylag már most kielégítő átlagéletkor, tekintet­tel a jövőre nagyon is jó jel. Bízunk abban, hogy a bevezetőben említett statisztikai kimutatás hamarosan be­igazolódik. KALITA GÄBOR Hol tart ma hajógyártásunk? Igaz, lapunk küldetésétől kissé távol áll a hajógyártás, hi­szen mindenekelőtt a földművesek gondjairól, sikereiről szok­tunk hasábjainkon beszámolni. Most azonban eltekintünk a témakülönbségtől és a komárnoi (komáromi) hajóépítők mun­kájáról számolunk be. Tesszük ezt azért, mert Európa legna­gyobb folyami hajógyárának dolgozói az ötéves terv egyik olyan fontos időszakába léptek, hogy világszínvonalú termé­kekkel biztosítják népgazdaságunknak tett vállalásaikat. A fémlemezek hatalmas dörgésében három hajótipus születik egyszerre. Mindhárom egyedi széria, olyan, ami­lyen eddig még nem szántotta egyet­len folyam hullámait sem. Az ötödik ötéves tervidőszak kezdetén komoly feladat előtt álltak a hajógyáriak. Gyártási programjuk teljesen megvál­tozott, s ennek ellenére folyamatos munkával kellett biztosítaniuk a kö­vetkező ötéves tervek sikerét is. Legelőször a RMNĹ-2700-as folyami tengerjárót készítették el és bocsá­tották vízre. Ez a hatalmas „úszó raktár“ telhetetlen gyomrában 2700 tonna árut szállít. Alkalmas ömlesz­tett termékek (pl. gabona), darab­áruk (gépek), de konténeres szállí­tásra is. Hatalmas terhével, mely két teljes vasúti teherszerelvénynek felel meg, 20 km/ó sebességgel halad és irányítására elegendő húsz főnyi sze­mélyzet. A teherhajó, amely a Balti­tengertől. a Nagy-Volga csatornán a Fekete-tengerig közlekedik, különle­ges fenékmegoldása következtében alkalmas arra, hogy a közbeeső ten­gerek partmenti sávjában (mintegy 20 tengeri mérföld) is közlekedhes­sen. Ez a teherhajó-széria beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a szov­jet megrendelők elégedettek a hajó­val. Tavaly március végén bocsátották vízre a KBT 40U/200-as jelzésű veder­soros, osztályozóberendezéssel ellátott kotróhajót. Ez az úszómű a tudomá nyos-muszaki forradalom hajógyári példája. Teljesítményével és „tudásá­val“ a világon egyedülálló. Ez a ko­losszus ugyanis óránként 450 köbmé­ternyi kavicsot emel a felszínre, azt a hajón három szemcsenagyságúra osztályozza és lemossa, megtisztítja. Ezzel megtakarítható a parti osztá­lyozóberendezések felépítése, s a ka­vics átrakodás nélkül szállítható. Az úszómű különlegessége az is, hogy a hajógyárban először használták ki rajta a szocialista integráció adta le­hetőségeket. Mivel egyazpn állam nem tud minden terméket világszín­vonalon elkészíteni, szükséges, hogy azl a baráti szocialista országok ter­mékeivel pótolja. Ez történt a hajó­gyárban is, ahol az úszómű motorjai csehszlovák, az osztályozóberendezés magyar, az elektromos motorok né­met, a navigációs berendezések szov­jet gyártmányúak. A kotröhajó irá­nyítása teljesen automatizált. A bag­­gennester kabinjából csak a kavi­csot felszínre hozó „vedreket“ figyel­heti. A többi berendezés munkáját viszont egy világító fénytábla mutat­ja, ahol az esetleges meghibásodáso­kat piros lámpácskák felgyulladása jelzi. Mint egy kompjúter, úgy dolgo­zik a bagger központi irányítóberen­dezése. Ha pl. valamelyik szállító­szalag meghibásodik, automatikusan, a baggermester beavatkozása nélkül, „átirányítja“ az anyagot egy másik szalagra. A bagger első mintapéldá­nyának üzempróbái sikeresen befeje­ződtek, s hamarosan útrakelbet ren­deltetési helyére. Az ötéves tervidőszak legnagyobb hajójának vízrebucsátására is nemso­kára sor kerül. Ez az OL-400-as sze­­méiyhajó, amely a világ legnagyobb folyami személyhajója lesz. Nem cso­da, hiszen a 136 méter hosszú, turis­tacélokra épült hajön 382 utas és 84 főnyi személyzet tartózkodhat. Ez az úszó „üdülőtelep“ a szovjet személy­­hajózás megrendelésére készül. A ha­jógyár tervezői a lehető legnagyobb kényelmet biztosították. A nyaralók és a személyzet egy-három személyes kabinokban utazhat, szórakozásukat zeneszalon, bár, olvasóterem, könyv­tár, különféle társalgók és a napfé­nyes fedélzeten egy 150 személyes amfiteátrum biztosítja. Külön érde­kesség, hogy szeszélyes időjárás ese­tén az egyébként teljesen nyitott amfiteátrum fölé, gombnyomásra mű­anyagtető borul, s zavartalanul foly­tatódhat tovább a filmvetítés, az elő­adás. Nem kel) félni azoknak sem, akik a Balti- vagy a Fehér-tenger ki­kötőjében szállnak hajóra. A személy­hajó légszabályozó berendezése állan­dó, kellemes levegőt biztosít. Nem kell megállni vízfelvételre sem, hi­szen a hajón egy ozónizációs beren­dezés segítségével a folyóvízből nye­rik az ivóvizet. S hogy a hajó ne szennyezze a folyóvizet, a szennyvíz külön tartályokba ömlik, amelyeket a városi, illetve kikötői szennycsator­nákba nyomnak át a hatalmas szi­vattyúk. Nagyon érdekes a hajó telefonköz­pontja. Innét menetközben a világ bármely városát kapcsolhatják. A te­lefonközpontban bejelentett számot a „telefonkisasszony'' rádiótelefonun közli majd a hajóhoz közelebb eső várossal, s az kapcsolja a két szá­mot. Egy-egy ilyen kapcsolás alig vesz el pár percnél több időt. A kapitány és a kormányos fárad­ságos munkáját automata kormány könnyíti. A girokompasz (összetett iránytű) segítségévet beállított úti­irányt a repülőgép automatakormá­nyához hasonlóan állandóan betartja, s a hullámzás, illetve a szél által elő­idézett kilengéseket korrigálja. A sze­mélyhajó berendezéseit szovjet, ma­gyar, lengyel, keletnémet, bolgár és csehszlovák kooperációs vállalatok készítik el. A hajóóriás a „GENERÄL SVOBODA“ nevet viseli majd. így adózunk tisztelettel köztársasági el­nökünknek, Ludvík Svoboda elvtárs­nak, a Szovjetunió és Csehszlovákia Hőse kitüntetés viselőjének. Bízunk abban, hogy a komáméi hajóépítők teljesítik az 1974. évi mun­katervüket és így biztosítják ötéves tervük megvalósítását. Ez nemcsak az ő, de a mi szívügyünk is, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulnak nép­gazdaságunk megszilárdításához, gaz dagodásához. MOROVTCS LAJOS „Zsákba­macska az \ utcán Lučenec (Losonc) forgalmas főutcájának egyik legnépesebb pontján, a Marx és a Vasúit utca találkozásánál, kora tavasztól késő őszig, reggeltől délutánig, jó időben, mindig egy tucat em­ber álldogál és beszélget. Amo­lyan kis sziget, kisvárost hír­börze az utcának ez a pontja. A csoport kellős közepén há­romkerekű motorkerékpárról, kis asztalka mellől Józst bácsi (Kúrák József) helybeli rokkant nyugdíjas, a bizományos, szlo­vák és magyar nyelven kínálja a „zsákbamacskát“, azaz a Cseh­szlovák Vöröskereszt sorsjegyeit a járókelőknek. Nála bárki pró­bára teheti a szerencséjét. Öt koronáért lehet nyerni ugyan­ennyit, tíz- húsz, ötven és száz koronát, a nagyobb nyeremény­ről — autó és üdülés —• nem is szólva. S az emberek játékos kedvűek, amihez hozzájárul Jó­zsi bácsi nagy ismeretsége is. Állandóan veszik a sorsjegyet, — kisebb-nagyobb szerencsével. Mondják, hogy egyszer Itt már gazdára talált egy új autó ts. Egy falusi ember lett a tulajdo­nosa. — Egy liter bort és egy szá­zast adott örömében a szeren­csés nyertes — árulja el egy idősebb ember, Jani bácsi, aki kétkerekű kis kézikocsijával al­kalmi fuvarokra várva, szintén ott tanyázik szép Időben min­den nap. A körülállók bólogatnak és olyan is akad, akt kevesli az ajándékot. Az emberek élcelőd­­nek, nevetnek és szinte vala­mennyien ígérik: hasonló hely­zetben többet adnának jutalom­ként. Azután próbát tesznek, de Fortuna istenasszony (nem hiá­ba nő!) csak nem akar rájuk mosolyogni. „Nem nyert — kö­szönjük!“ — áll sok felnyitott papíron. A felvágott levélkék azután egy dobozba kerülnek. Azt hi­hetnénk, hogy már értéktelenek, szemétre valók. Pedig nem így van. Legalábbis nem mindenki számára haszontalan a kihúzott lotéria. Akad ugyanis, akt az asszonyát téveszti meg vele. Egy középkorú, kalapos férfi például egyszerre négy darabot kér el belőlük. Széles mosollyal az okát is megmagyarázza: — Húsz koronáról így számo­lok otthon el... Anyukám, pró­bálkoztam, játszottam, de nem nyertem — mondom az asszony­nak. Közben fejkendős falust néni érkezik unokájával. A dundi sző­ke kislányt bíztatgatja, aki egy pillanatig tétovázik, majd ki­emel egy lotériát és — nyer 100 koronát. Természetesen örül a nagymama és unokája, moso­lyog a vegyes gyülekezet. A meg­csappant önbizalom újra meg­növekszik. Egyszerre többen ts nyúlnak ismét a pénztárcájuk után. Fogy a nemes célokat szolgáló .zsákbamacska". Kora délutánra alig marad pár darab. Pedig Józsi bácsi hosszúkás kis dobozában egy csomagban 500 darab sorsjegy van. — Az elmúlt évben 50 csoma­got adtam el. Átlagban négy-öt dobozzal fogy el egy hónapban. A lotéria darabjáért 25 fillér ju­talékot kapok, lói jön ez a kis nyugdíjkiegészítés és az időmet is hasznosan töltöm el — tájé­koztat Józst bácsi, amikor egy kissé csökken a forgalom. Az idén újból „kinyitotta a boltot" Józsi bácsi az évek óta megszokott helyén. Azóta az is­merősök és ismeretlenek százai köszöntötték és próbálták sze rencséjüket. Holnap újra felke resem, 'és veszek egy-két loté riát. Mert ügye, — sosem lehet tudni, kinek kedvez a szerencseI Kanizsa István _______________J \ Kalas Sándor, a Tekovské Lužianky-i szövetkezet alelnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom