Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-27 / 17. szám
(Folytatás az 1. oldalról.] ián. „mini“ szórófejek jönnek elsősorban tekintetbe. A füles és Íves szórófejek holt tere a fülek mögött alacsony nyomáson nagyobb és a centrifugál szórófejek sem szórnak megfelelően. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kisteljesítményű szórófejek könnyebben eltömődnek. Különösen a nyeles szórófejek hajlamosak erre. A „mini“ szórófejek ugyan nem érzékenyebbek, mint a nyitott lyukúak, de nehezebben tisztíthatök. Ha a víz tisztasága nem kifogástalan, minden öntözővezetékbe nagy szürőfelületű szűrőt kell elhelyezni. ÖNTÖZŐVEZETÉK Öntözővezetéknek egyre inkább PVC csöveket használják, amióta a fejtrágyát mind gyakrabban az öntözővezetéken át juttatják ki. Mütrágyaoldattal való öntözés utón a fémcsöveket ugyanis tiszta vízzel át kell öblíteni, ami lombtrágyázás esetében egyértelmű a trágyaoldatnak a lombról való lemosásával. Alumíniumcsövek alkalmazásánál problémát jelent a más fémekkel való érintkezés is, mind a felfüggesztésénél, mind fém szórófejek használatánál. Elvétve ott használnak garantált minőségű alumíniumot, ahol teljesen csöpögésmentes esőztetést kell biztosítani. Legtöbb esetben azonban a PVC csövek is megfelelnek, olcsók és kémiailag ellenállók. Öntözővezetéknek csak kemény PVC-csövek használhatók. A lágyítót tartalmazó csövek nemcsak deformálódnak, hanem a növényekre is ártalmasak lehetnek. Még a kemény PVC- csöveket is jóval sűrűbben kb. 75 cm-enként kell felfüggeszteni (ill. alátámasztani), mint a fémcsöveket. Ha ugyanis a ipeleg és a víz súlyának hatására a csövek hullámosak lesznek, a mélyebben fekvő szórófejek, a kikapcsolás után is hosszú időn keresztül csepegnek. Ha a csepegés érzékeny szabb csöveken szükségmegoldásként a cső végén nagyobb nyílású szórófejeket is használhatunk. Általában inkább a nagyobb átmérőjű vezetékek használatát ajánljuk, mert ezekben a nyomáscsökkenés kisebb. Példaként megemlítem, hogy 10 m3/óra átfolyás esetén 1 atm. nyomásveszteség, különböző átmérőjű Szórófejes öntözés fólia alatt kárt okozhat, leszívó szelepet célszerű beépíteni. Segítségével a vezeték kiűrül, mihelyt a nyomás csökken. VÍZELOSZTÄS A gyakorlatban tapasztalhatjuk, hogy egyetlen öntözőrendszer sem ad teljesen egyenletes vízelosztást. Az öntöző csőtávolságok, a szórófejek, a nyomás és a csőhosszúságok helyes megválasztásával, a gyakorlat számára kielégítő vízelosztás érhető el. Kis távolságokon fellépő különbségek a talajban kiegyenlítődnek. A csőméretek tervezésénél különös figyelmet kell fordítani az egy csőszakasz első és utolsó szórófeje közti nyomásesésre. Ez nem lehet több 20 %-nál, ami a kiadott víz mennyiségében kb. 10 %-os különbséget jelent. Ilyen távolságon a talajban a kiegyenlítődés már nem megy végbe. Vékonyabb- hoszcsöveken az alábbi csőhosszúságokon következik be: 8 méteren 1 collos csőben 25 „ 1,5 „ Kétszáz méter hosszú fóliasárakban általában 24,32 vagy 48 m-es csőszakaszok fordulhatnék elő. Ha a 7,5 m-es sátorban 2 szál csövet helyezünk el, 1,5 m-es szórófejtávolsággal, akkor 2 atm. nyomásnál az első szórófejnél legalább 40 mm átmérőjű (24 m hosszban), ezután 32 mm átmérőjű (24 m hosszban) csövet kell használnunk. Egyszerre max. 400—500 m2 öntözhető egy darab egy és fél collos lecsatlakozásról, ha a víz nyomása 2—3 atm. A VÍZBIZTOSÍTÁS ELŐFELTÉTELEI A szőrófejes öntözés egyszerre nagymennyiségű vizet használ fel. Ezért alapvezetékeinél általában három csőméretet kell betervezni. Ilyen öntözési rendszereknél már a víz nyomását és szállítását az általában használt hidroforos vízellátó rendszerek nem tudják biztosítani. A nagy mennyiségű vízfelhasználás miatt az egynapi vízszükségletet célszerű tárolni nyílt vagy zárt medencében. A szórófejes öntözés beindításakor külön nyomásfokozó szivattyú beállítása szükséges, amelynek nagysága összefüggésben van az elosztó hálózatban fellépő nyomásveszteségekkel és az egyidejűleg üzembehelyezhető helyekkel. KÜLÖN FIGYELMET IGÉNYEL A VÍZ SZŰRÉSE A szórófejes öntözés mechanikailag megszűrt vizet igényel. Moszatok, homok, iszap és egyéb szennyezettség a szórófejeket eltömíti, illetve a szelepeket vízáteresztővé teszi. Ezért a felhasználandó víz kémiai összetételén kívül a mechanikai szűrést a tároló előtt, több lépcsőben el kell végezni. Az ismertebb külföldi rendszereknél a nyomásfokozó és a fogyasztóhely között több szűrőrendszert iktatnak be, rendszerint minden mágnesszelep előtt. A szűrőrendszerek folyamatos tisztítása sokkal kevesebb időt igényel, mint az esetleges eliszapodás, vagy homoklerakódás miatt bekövetkezett károk helyreállítása. Bózner Miklós, Hurbanovo (Ógyalla) Palántanevelés fóliás hajtatáshoz A fütetlen hajtatósátrak és ágyak gazdaságos hasznosításának alapvető feltétele, hogy jól fejlett palántákat ültessünk ki. A palántanevelés fűtött berendezést igényel. Nagyobb mennyiségű palántát fűtött fóliasátorban, hobbiházban vagy trágyafűtésű melegágyakban nevelhetünk. A fóliasátrat is fűthetjük trágyatalppal, a hőszigetelést pedig kettős fóliatakarással javíthatjuk. Kisebb veteményeskert számára napos, nem túl száraz, egyenletesen fűtött helyiségben is nevelhetünk palántát. Állandó hőmérsékletű, délkeletre, délnyugatra nyíló ablakú konyhában ideális feltételeket teremthetünk. Ha fűtőtest is van, akkor tegyük vízzel töltött tálcára a szaporítóládákat; itt a kis növények (a gyökerek erőteljes fejlődését serkentő) talpmeleget és páratelt környezetet is kapnak. Ne riadjunk vissza a palántanevelés gondjaitól, akár ha kisebb sikertelenségek árán alakul is ki egyéni módszerünk. A saját nevelésű növények esetében magunk határozhatjuk meg, hogy melyik fajtát termesztjük, a vásárolt palántáknak viszont sem az eredetében, sem a fajtájában nem bízhatunk teljes mértékben. A nevelés során az egyes zöldségfélék eltérő hőigényét igyekezzünk tartósan kielégíteni. A hidegtűrőket a (salátát és a káposztaféléket) kelésig 15—20 C-fokon. a melegigényeseket (a paprikát, paradicsomot, uborkát) 25—30 C-fokon tartsuk. Kelés után mindkét esetben 8—10 C-fokkal csökkentsük a hőmérsékletet, amíg a lomblevelek megjelennek, különben a csíranövények e fényszegény időszakban nagyon megnyurgulnak. A magvakat .szaporítóládába vessük — ezt hulladék faanyagból házilag is elkészíthetjük. A 30 X 60 cm nagyságú, 7 cm magas ládák könnyen kezelhetők. (A használt fotótálak is alkalmasak erre a célra.) )ó minőségű melegágyi földdel vagy dúsított tőzeggel töltsük meg a ládákat, aljukra a felesleges víz elevezetése céljából, 1—2 eines kavicsréteget tegyünk. A magvakat szórva vagy sorba vethetjük, és 1—2 cm-nyi rétegű szitált földdel takarjuk. A kikelt növényeket az első lomblevelek megjelenése után tűzdeljük át gyepkockába, tápkockába, agyag- vagy műanyag cserépbe. A kiürült tejfölös poharakat és egyéb háztartási mőanyagdobozokat is gyűjtsük össze erre a célra. Az uborkát ne tűzdeljük, hanem nedves homokon, szűrőpapíron csíráztassuk elő, és rögtön földlabdába vessük, mert gyökerei sérülékenyek, megsínylik a tűzdelést, s a kiültetést is. A drazsírozott magvak is rögtön tápkockába, cserépbe vethetők. A palánták kiültetését, ameddig lehet, késleltessük, mert hőigényüket a szaporítóhelyiségben könnyebben állandósíthatjuk. Kiültetés előtt edzzük a palántákat, hogy zömök termetű, szárazságra, hidegre kevésbé érzékeny anyagot kapjunk. Ezt úgy érhetjük el, hogy csökkentjük a hőmérsékletet, ugyanakkor több fényt juttatunk. Az öntözést szüneteltetjük, csökkentve ezzel a levegő és a talaj nedvességtartalmát. Az utolsó öntözővízzel adjunk foszfor és káli fejtrágyát. Az edzést 8—10 napig folytassuk. —r— A baromfipestis elleni védőoltás Nagyon jó hatású a vakcinázás, idejében alkalmazva szinte teljesen biztos védelmet nyújt e betegség ellen. Egy-egy pestisvakcinázás elé mégis aggodalommal nézünk. Meglehetősen elterjedt ui. az a nézet, hogy a vakcinázás termeléscsökkentő hatású: a tyúkok lágyhéjú tojásokat adnak, sőt sokszor teljesen be is szüntetik a termelést. Van úgy, hogy ilyenkor lobban fel például a baromfikolera is, s ki is pusztítja majdnem az egész állományt. Kétségtelen, hogy mint minden vakcinázás, ez is bizonyos fokú megterhelést okoz a szervezetnek. Arra törekedjünk tehát, hogy vakcinázás idején különös gonddal szüntessünk meg lehetőleg minden „gyengítő körülményt“. A vitaminokkal, ásványi anyagokkal, fehérjékkel való megfelelő ellátás ilyenkor különösen fontos, adjunk ún. „vitaminlökést“ is állatainknak, s ne kapjanak dohos, penészes, vagy éppen megsavanyodott takarmányt. Fokozott mértékben fontos az ólak kielégítő légcseréje is, valamint, hogy orsóférgek se gyengítsék ellenállóképességüket. A baromfipestis elleni vakcinának többféle változata használatos: 1. A „csibevakcina“ olyan gyenge, amellyel még a naposcsibék is ártalom nélkül immunizálhatók. 2. A „Lávák“ vakcina a 2 hetesnél idősebb csirkék aktív immunizálására való. 3. A „H“ vakcina vagy tyúkvakcina 40 dkg-nál nehezebb, fejlett, kitollasodott, egészséges, helyesen tartott és takarmányozott növendékek, tyúkok, gyöngytyúkok és pulykák baromfipestis elleni immunizálására alkalmas. E 3 féle vakcina közül leggyengébb a „csibevakcina“, a legerősebb a „H“ vakcina, így természetes, hogy az utóbbi oltása után várható a legnagyobb oltási reakció. A kötelező baromfipestis elleni oltásoknál ezzel a „H“ vakcinával oltanak, természetesen csak a 40 dkgnál súlyosabb egyedeket, s ez az oltás aztán általában 1 évig tartó védettséget nyújt. Kisebb az oltási reakció a „H“ vakcinás oltás következtében ha a szervezet előzőleg már bizonyos fokú ún. alapimmunitással rendelkezik. így például a baromfikeltető állomások kelés után a csibéket immunizálni szokták baromfipestis ellen. Mi, baromfitartók is itathatunk csirkéinkkel „Lávák“ vakcinát 2 heles korukban, sőt később is újra szabályos időközönként (például 5, 10 és 15 hetes korban). EzZel elérhetjük egyrészt, hogy növendékcsirkéink is folyamatosan védettek a baromfipestis ellen, másrészt később így a „H“ vakcina oltás sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem is viseli meg őket. Személyes tapasztalataim a következők: ф Állományomat csak március elején, vagyis 11 hónapos korukban, 80 °/o-os termelésnél itattam le először Lávák vakcinával és semmiféle oltási reakciót nem tapasztaltam. (Ugyanígy cselekedett két másik ismerős baromfitartó s náluk sem volt e vakcina itatásának semmiféle káros, vagy termeléscsökkentő következménye.) • Tavaly 3 hetes korban itattam először Lávák vakcinát, aztán újra 3 hónapos korban. A csirkéken egyik alkalommal sem mutatkozott semmiféle bágyadtság vagy étvágytalanság, ugyanolyan elevenen mozogtak és jól érezték magukat, mint máskor. • Az lett volna jó, he 5 hónapos korban, vagyis még a termelés megkezdése előtt olthattunk volna „H“ vakcinával. Sajnos, erre csak 6 hónapos korban kerülhetett sor, s a termelés ekkor már 40 °/o-os volt. A termelés azonban egyáltalán nem csökkent, sőt, szép egyenletesen tovább emelkedett, csak most kissé lassúbb tempóban, mint oltás előtt, összesen csak 2—3 lágyhéjú tojást találtunk. • Régebben a csirkéket esztendőkön át minden évben nyár elején, 3 hónapos korban beoltottuk „H“ vakcinával. Soha, semmilyen oltási reakciót nem idézett elő állományainkban egy-egy ilyen nyáreleji védőoltás, pedig mindig voltak az oltásra kerülő egyedek között saját kelésű csirkék is, amelyek tehát nem voltak napos korban immunizálva. • Van viszont egy nagyon rossz emlékem is: 1961. szeptember 5-ikén, 6 nappal az őszi pestis védőoltás után fellépett állományomban a baromfikolera, s nagyon sok nyugtalanságot és kárt okozott. Sajnos, sok baromfitartó tyúkjai valóban abbahagyják a termelést és sok esetben éppen a pestisoltás után. De nem biztos, hogy mindig az oltás következtében! Nagyon sok esetben okoz termeléscsökkenést éppen ebben az időszakban a fénycsökkenés, a takarmány fehérjetartalmának a csökkenése, vagy különféle betegségek (például a nátha) fellépése is. Kétségtelen, hogy a rosszul fejlett, nem megfelelően tartott és takarmányozott, orsóférgek által legyengített, kellő ellenállóképességgel nem rendelkező állományokat jobban megviseli a vakcinázás is. Mindig törekedjünk tehát — vakcinázás dején meg különösképpen — a lehető legtökéletesebb, állataink igényeinek legjobban megfelelő tartásra és takarmányozásra. Csőri Istvánná l!lllllllj|l!lllíll!llllllljl!lllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllll!lllllfi A csirkék vakbélkokcidiozi' sát az Eimeria tenella nevű coccidium okozza, amely a bélsárral ürülő oocysták útján terjed. Ezek a fejlődési alakok nagyon ellenállóak, a gyakorlatban használt fertőtlenítő szerekkel nem pusztíthatok el, azonban körülbelül 50 C-fokos hő hatására megsemmisülnek. A szervezetből kijutva nedves környezetben 48 óra múlva válgyógykezeléssel megakadályozható. Gyógykezeléssel akkor érhetünk el eredményt, ha a fertőzött helyen előre gondolunk a betegség fellépésére, és megelőző gyógykezelést végzünk, vagy az állomány nagyon alapos megfigyelésével a betegséget idejében felismerjük, és azonnal gyógykezeljük. A gyógyszerek a coccidiumok fejlődését gátolják, és ezzel seKülönös gondot kell fordítani arra, hogy olyan itatókat használjunk, amelyek környéke nem nedvesedik át, illetve az átnedvesedett almot el kel) távolítani, mert az oocysták fertőzőképessé válását elősegíti. Gondolni kell arra is, hogy a coccidiumok egyetlen gyógyszer használata esetén ellenállóvá válhatnak ezzel a gyógyszerrel szemben, ezért egy-egy megbeMIT VÁRHATUNK A TÖRPETYÜKOKTÓL Jelenleg a könnyű testű, „törpésített" tyúkok tenyésztésbe vétele még nem indokolt, minthogy teljesítményük (tojáshozam, tojássúly) még nem kielégítő. A törpenövésű pecsenyecsirke anyáktól többet remélnek, mert rendes nagyságú kakastól származó ivadékaik, mind húshozamban, mind vágási eredményben, a rendes pecsenyecsirkékkel egyenértékűek, de felnevelést és tartási költségeik kisebbek. (Dt. Gefl. W.) A TOJÁS HATÁSA A TYÜKOK TAKARMÁNYÉS VÍZFELVÉTELÉRE A takarmányjelvétel nagyobb volt azokon a napokon, amikor tojásrakás volt, viszont kisebb, amikor sgm tojásrakás, sem avulás nem fordult elő. A tojásrakás napján a vízfogyasztás ts növekedett. Közvetlen a megfő jás előtti í—2 órával csökkent a takarmány- és vízfogyasztás, de utána növekedett és 1—2 óráig magas szinten maradt. — tegyünk? Mit nak fertőzőképessé. A csirkék általában 1—4 hetes korban a legfogékonyabbak, később ez csökken. A betegség kiállása védettséget eredményez. A takarmánnyal, ivóvízzel felvett oocysták a vakbél nyálkahártyájában elszaporodnak, és ezt követően körülbelül 1 hét múlva mutatkozik a betegség. Először mindig csak 1—2 állat betegszik meg, majd, miután ezek nagy tömegben ürítik a kórokozót, hirtelen tömeges megbetegedés és elhullás lép fel. Mindez kellő higiéniával és gítséget nyújtanak a szervezetnek a védettség kialakulására. A csirkék megbetegedése, illetve az immunizálódás attól is függ, hogy az egyes egyedek milyen mértékben fertőződnek. Tekintettel arra, hogy a fertőtlenítőszerektől a zoocysták elpusztítását nem remélhetjük, viszont hőhatásra érzékenyek, forró fertőtlenítő folyadékkal kell a fertőtlenítést végezni. Nagyon fontos továbbá a megfelelő vastagságú rétegben terített száraz alom, mert abban az ürülék elsüllyed, és ezáltal a fertőződés mértéke csökken. tegedés során felváltva különböző kokcidiozis elleni gyógyszereket ajánlatos használni. Általában jól bevált a takarmányhoz 1 %-nyi mennyiségben kevert Sulfamix. A Phykokcinnal történő gyógykezelés igen nagy gondosságot és pontos adagolást igényel, mert a legkisebb eltérés vagy tartós alkalmazása súlyos megbetegedést, vérzéses kórképet okozhat. Ez pedig a kokcidiozistól függetlenül — elhullásokat, illetve fejlődési visszamaradást válthat ki. Dr. Szécsényi István
