Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám
1974. január 12. .SZABAD FÖLDMŰVES. v Ladislav Spačinský mérnök Csc: Hústermelés a nagyvilágimn Az egész világon, a világ minden országában az élelmezés kérdései egyre időszerűbbek és mondhatnánk igen bonyolult problémát képeznek. A lakosság élelmiszerellátásában jelentős helyet foglal el a húsellátás és az egy lakósra eső húsfogyasztás mutatja legjobban az élelmiszerellátás helyzetét. Rendszerint azokban az országokban, ahol a húsfogyasztás a racionális táplálkozás ajánlott elveivel összhangban áll, tehát egy lakósra évente 60—70 kilogrammot tesz ki, ott helyes élelmezési helyzetről beszélhetünk; viszont ott, ahol a húsfogyasztás (esetenként a halfogyasztás) alacsony — az 50 kg-os évi fogyasztás alatt van, kedvezőtlen az élelmezési helyzet. Ha a világ élelmezési színvonalának kérdését vizsgáljuk, a kalőrikus telítettség és a racionális élelmezés elvei gyakorlati alkalmazásának színvonala szerint az egyes országokat három alapfontosságú csoportba oszthatjuk: — Az első csoportba sorolhatjuk azokat az országokat, ahol a kalorikus telítettség mértéke elérte, illetve túllépte az optimális 2800 kalóriát lakósonként naponta. Ezekben az országokban az élelmiszerellátás fejlettebb fokának megvalósításához kezdenek, azaz fokozatosan megoldják a racionális, helyes étkezés elemeinek gyakorlati alkalmazását. Az országoknak e csoportjába tartoznak a szocialista tábor országai, továbbá Észak- és Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, továbbá Ázsia és Afrika néhány országa. — A második csoportot alkotják azok az országok, ahol a kalorikus telítettség foka megközelíti az optimális szintet és az országok kormánya olyan intézkedéseket tesz, hogy a lakosság élelmiszerellátását kedvezőbb szintre emelje. Ilyenek Dél-Európa egyes országai, Közép-Amrika és a Közel-Kelet egyes gazdagabb országai. — A harmadik csoportba sorolhatjuk azokat ez országokat, ahol a népélelmezés kalorikus értéke lakosonként naponta 2000 kalória körül van, tehát az opitmális telítettség szintje alatt. Ezzel kapcsolatban felemlíthetjük, hogy ezekben az országokban a lakosság túlnyomó része éhínséget szenved, amint azt az ENSZ e kérdéssel foglalkozó bizottságának a FAO-nak jelentései Igazolják. Elsősorban azokról az országokról van szó, ahol az ún. „populációs robbanás“ érezteti hatását. A lakosság számának természetes növekedése ezekben az országokban évente körülbelül 3 százalékot tesz ki, míg például az európai országokban a lakosság természetes szaporulata hozzávetőleg 1 százalék körül van. Az említett országok kormánya az FAO-szervezet, valamint a fejlett országok segítségével igyekszik növelni az élelmiszerek előállítását olyan mértékben, hogy az élelmiszeripar termékeinek mennyisége nagyobb legyen, mint a népszaporulat százalékaránya, mivel a helyzet pillanatnyilag az, hogy sok országban gyorsabban növekszik a lakosság száma, mint az élelmiszerek előállítása. Egyúttal ezekben az országokban kellő Intézkedéseket tesznek a nép- • szaporulat csökkentésére. Említést érdemel, hogy a népélelmezés minden országban két alaptényező fügvénve: • az első a biológiai tényező, amely a tápanyagok ténylegesen felhasznált mennyiségét és a lakosság optimális élelmiszerellátásához szükséges tápanyagmennyiség összegét képviseli a racionaális élelmezés elvei szerint, # a második tényező a gazdasági szempont, amely összefoglalta az egyes élelmiszerek és előállításuk mennyiségét, illetve az élelmiszerek behozatalát és a lakosság reális vásárlóerejét, ami azt jelenti, hogy lehetőségük nyílik megvásárolni az egyes élelmiszereket olyan mennyiségben, hogy a lakosság kalóriaszükségletét kielégítsék, illetve a közellátásban érvényre juttathassák a racionális , élelmezés elemeit. A lakosság élelmiszerellátásának ezt a két szempontját minden olyan országnak figyelemmel kell kisérnie, amely bármilyen szervezett módszerrel igyekszik befolyásolni a lakosság élelmiszerellátásának fejlődését. A bevezetőben említettük, hogy a hús és a hústermékek a közélelmezés általános színvonalában jelentős helyet foglalnak el. Mondtuk azt is, hogy a húsfogyasztás a lakosság életszínvonala fejlett, illetve alacsony szintjének egyik mutatója, tehát képet ad az illető ország lakosságának helyes vagy helytelen táplálkozásának, élelmiszerellátásának állapotáról. Vessünk egy pillantást a hústermelés néhány számadatára, amint az világviszonylatban mutatkozik az egyes világrészekben, illetve az egyes fontosabb élelmiszer-előállító országokban. A világ hústermelése 1970-ben összesen 79,6 millió tonnát tett ki. Ebből 38,7 millió tonna volt a marha- és borjúhús, 34,1 millió tonna sertéshús és 6,8 millió tonna birkahús. Világviszonylatban a hústermelés igen dinamikus fejlődést mutat. A legutóbbi tíz esztendőben, pontosabban 1960 és 1970 között, a hústermelés értékben kifejezve 85,5 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogv 43,9 millió tonnáról a már korábban említett 79,6 millió tonnára emelkedett. MILYEN A HELYZET AZ EGYES VILÁGRÉSZEKBEN? A legnagyobb hústermelő 1970-ben (amely évből rendelkezünk olyan összefoglaló adatokkal, amit a FAO világszervezet adott ki Rómában 1972-ben), Európa, amely összesen 29,9 millió tonna húst termel és a világ hústermeléséhez 37,5 százalékkal járul hozzá. A marha- és borjúhús termelés ebből 13,1 millió tonna, a sertéshús termelés 14,8 millió tonna és birkahús termelése 1,8 millió tonna. A világrészek között a második legnagyobb hústermelő Amerika, elsősorban Észak- Amerika. Az amerikai világrész összesen 26,7 millió tonna húst termel és a világ hústermelésében az 1970-es esztendőben 33,5 százalékkal vette ki részét. Hústermelésének legnagyobb hányada a marha- és borjúhús termelésére esik, amelyből az össztermelés 17,7 millió tonnát tesz ki. Ebből kitűnik az, hogy Amerikában a hústermelés vonalán túlsúlyban van a marha- és borjúhús, mivel össztermelésének 66 százalékát, tehát egész hústermelésének kétharmadát teszi ki. Észak-Amerika egész hústermelése 19 millió tonna, ami a világ évente előállított húsmennyiségének 24,7 százalékát teszi ki. A harmadik legnagyobb hústermelő világrész Ázsia, amely 1970-ben 16,4 millió tonna húst termelt, ebből 4,1 millió tonna marha- és borjúhúst, 10,3 millió tonna sertéshúst és 2 millió tonna birkahúst. Ázsia tehát a világ hústermelésében 20,7 százalékkal vesz részt. A világrészek között á legkisebb hústermelők Afrika és Ausztrália. Afrika évente 3,5 millió tonna húst, ebből 2,3 millió tonna marha- és borjúhúst, 0.3 millió tonna sertéshúst és 0,9 millió tonna birkahúst termel. Ez a világrész tehát 4,4 százalékkal tárul hozzá a világ hústermeléséhez. Ausztrália, Oj Zélanddal nálunk együtt 3,1 millió tonna húst termel, ebből marha- és borjúhús termelése 1,5 millió tonna, sertéshúsból 0,2 millió tonnát és birkahúsból 1,4 millió tonnát állít elő. A világ hústermelésében Ausztrália 3,9 százalékkal részesedik. Emellett érdekes, hogy a világ brikahús termelésének teljes egy ötödét szolgáltatja. Amint a felsorolt adatok mutatják, a hústermelés és mondhatjuk a húsfogyasztás is Igen különböző az egyes világrészekben, ha a termelést összehasonlítjuk a lakosság számával. Ezek szerint Európa áll a hústermelés terén az első helyen, viszont a lakosság számát véve alapul, Ázsia mögött a második helyen van. Európában egy lakosra évente 46,7 kg a kitermelt húsmennyiség. Ezen kívül Európa jelentős húsmennyiséget vásárol Dél-Amerikából és Ázsiából (a Kínai Népköztársaságból sertéshúst) és jelentős mennyiségű birkahúst hoz be Ausztráliából és Oj Zélandból. Ha számításba vesszük az egyéb húsfogyasztást, a baromfi, a vad- és házinyúl-hús fogyasztását, úgy elmondhatjuk, hogy Európában évente az átlagos húsfogyasztás meghaladja a 60 kg-os menynyiséget lakosonként, Európa a világ lakosságának Í7,7 százalékát adja, a hústermelésben 37,5 százalékos részaránnyl szerepel, míg az egy lakosra eső fogyasztásban Jelentősen túlszárnyalja a többi világrészt, tekintette! arra, hogy húsimportja igen nagy. Amerika, lakosainak számát tekintve, amely 1970-ben körülbelül 521 milliót számlált, a harmadik világrész. Az egy lakosra eső hústermelése 51,2 kg-ot tesz ki évente. Az említett négyféle húscsoport (marha-, borjú-, sertés- és birkahús) fogyasztása azonban kisebb, mivel kitermelt húsmennyiségének jelentős részét elsősorban Európába és Kelet-Ázsiába szállítja. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a húsfogyasztás Amerikában egy lakosra számítva csaknem olyan színvonalat ér el, mint az európai fogyasztás szintje. Emellett megemlítendő az is, hogy a húsfogyasztás'terén Amerika egyes országai között hatalmas különbségek mutatkoznak. Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban az egy lakosra jutó húsfogyasztás (beleértve a baromfihúst is), évente körülbelül 100 kg, viszont a vele szomszédos Mexikóban az egy lakosra eső húsfogyasztás alig 20 kg. Ázsla_ a legnépesebb kontinensnek számít. Lakosainak száma körülbelül 2,1 milliárd főt számlál, ami a világ összlakosságának 57,6 százalékát jelenti. A hústermelése, amint azt a FAO statisztikai jelentése feltünteti, 16,4 millió tonna s így egy lakosra item egészen 8 kg hús jut évente. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy egves ázsiai országok, mint pl. a Kínai Népköztársaság, jelentős mennyiségű húst szállít más világrészekbe, __ elsősorban Európába, másrészt pedig komoly húsmennyiségeket hoz be különösen Délkelet-Ázsiába Ausztráliából, Oj Zélandból és Amerikából, elmondhatjuk, hogy húsbehozatala és kivitele lényegében kiegyenlítődik és így a húsfogyasztás, beleértve a baromfihús fogyasztását is, igen alacsony, nem haladja meg évente az egv lakosra jutó 10—12 kg-os határértéket. Említést érdemel azonban az is, hogy Ázsia egyes országaiban igen komoly tételeket jelent a tengeri halak fogyasztása, ami egyes esetekben teljesen kiegyenlíti a húsfogyasztásban mutatkozó különbségeket. Erre példaként szolgál Japán és még néhány, a tenger mellett fekvő ázsiai ország. Afrika a földrészek sorában lakosainak számát tekintve a negyedik helyen áll. A lakosság összlétszáma 347 millió. Az egy lakosra eső hústermelés 10 kg-ot tesz ki évente. Emellett érdekes az, hogy egész Észak- Afrika vallási okokból gyakorlatilag egyáltalában nem termel sertéshúst. Afrikában túlsúlyban van a marha-, borjú- és birkahús termelés. Egész hústermelésének csupán 3 százalékát képviseli a sertéshús. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy különösen a közép- és dél-afrikai államokban jelentős a vadhús fogyasztás, valamint az édesvízi és tengeri halak fogyasztása is. A lakosság számát tekintve és területre nézve is a legkisebb világrész Ausztrália és Óceánia, ahol nem egészen 20 millió a lakosság száma. Az egy lakosra eső hústermelés viszont rendkívül nagy, évente 158,6 kg-ot tesz ki. Habár az Ausztráliában kitermelt húsmennyiség jelentős részét szállítják ki Európába és Délkelet- Ázsiába, az egy lakosra eső évi húsfogyasztás e legkisebb világrészben a legnagyobb. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy 1970-ben a földkerekségen 3,6 milliárd ember volt. A hústermelés pedig egy lakosra számítva elérte az évi 22 kg-ot. Az egy lakosra eső hústermelésben Ausztrália áll az első helyen 158,6 kg-mal, őt követi Amerika — 51,6 kg, a harmadik helyet Európa foglaja el 46,7 kg-mal, majd Afrika következik lakosonként 10 kg-os termeléssel és az utolsó helyen áll Ázsia nem egészen 8 kg-mal. HAZAI VISZONYAINK Érdekes lesz összehasonlítani a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak az egy lakosra eső évi hústermelését az európai átlaggal és a világ átlagával. Csehszlovákiában 1970-ben 955 ezer tonna húst termeltünk, ami egy lakosra számítva 67.2 kg termelést jelent. Ez tehát háromszorta több, mint a világátlag, és 20 kg-mal több az európai átlagnál. Ha figyelembe vesszük azt. hogy 1970-ben Csehszlovákiában hozzávetőlegesen 120 ezer tonna húst hoztunk be és ehhez hozzászámítjuk a baromfihús fogyasztást, egyértelműen megállapíthatjuk,, hogy hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mind a hústermelés, mind a húsfogyasztás terén az európai és a világ-élvonalba számít. Szlovákiában a hústermelést 1970-ben a hazai sertésvágásokat is hozzászámítva, elérte a 296 ezer tonnát, ami egy lakosra számítva 65,4 kg-os hústermelést lelent évente. Ha számításba vesszük azt, hogy a Szlovákiában kitermelt hús egv bizonyos mennyisége kivitelre kerül, illetve az ország más területeibe szállítják, úgv megállapíthatuk, hogv a Szlovák Szocialista Köztársaság is a hústermelést és fogyasztást illetően szintén az élenjáró európai országok között szerepel, mivel az össz-európai átlagot 18.7 kg-mal szárnyalja túl, ami az európai átlagnak 1,4-szeresét jelenti. Nem lesz érdektelen, ha olvasóink számára felsoroljuk az egyes világrészek legnagyobb hústermelő országait. Európában a legnagyobb hústermelő ország a Szovjetunió, amelv 1970-ben 8.7 millió tonna húst termelt, ami az európai produkciónak 29.3 százalékát, a világ hústermelésének pedig 11 százalékát jelenti. Ezzel szemben a lakosság számaránya a világ népességének 5,7 százaléka. A Szovjetunió Ázsia egész hústermelésének 53,4 százalékát adja, viszont Ázsia lakosságának a Szovjetunió lakossága egy tizedrészét teszi csak ki. Európában a második legnagyobb hústermelő az NSZK, amely 1970-ben csaknem 3,5 millió tonna húst termelt és az európai húsprodukciónak 11,6 százalékát adja. Csaknem annyi sertés-, marha- és borjúhúst termel, mint az egész afrikai kontinens. A harmadik legnagyobb európai hústermelő Franciaország, amely 3,1 millió tonna húst produkál, ami szintén annyi, mint amennyit Ausztrália és Óceánia produkál. Franciaország ez európai hústermelésben 10,2 százalékkal részesedik. Sorrendben a negyedik az európai hústermelők között Nagy-Britannia, amely évente 2.2 millió tonnát állít elő és az európai hústermelésben 7,2 százalékkal részesül. Az ötödik helyen a Lengyel Népköztársaság áll, 1970-ben elért évi 1,9 millió tonna termelésével. További fontos hústermelők Európában még Hollandia, a Német Demokratikus Köztársaság és Dánia. Csehszlovákia az európai országok sorrendiében a kilencedik helyen áll, és Európa hústermeléséhez 3.2 százalékkal járulj hozzá. Emellett köztársaságunk lakosságának számaránya 1970-beri Európa összlakosságának 2,2 százalékát tette ki. Ez a mutató arra is utal, hogy Csehszlovákia, de Szlovákia is az egy lakosra eső hústermelésben európai méretben is élenjáró helyei: tölt be. Amerikában legnagyobb hústermelő az USA, amely 1970-ben 16.3 millió tonna húst termelt, ami lényegében az amerikai földrész hústermelésének 61 százalékát és a világ hústermelésének 20,5 százalékát jelenti. Az USA hústermelésének legnagyobb a marha- és borjúhúsa teszik ki, amely csaknem 10 millió tonna. Az amerikai kontinensen a második legfontosabb hústermelő ország Argentina, amelynek 1970. évi hústermelése 3,1 millió tonna volt. Ez esetben is döntő többségben van a marha- és borjúhús, öszszesen 2,7 millió tonna, ami az ország egész hústermelésének' 87 százalékát képviseli. Argentína az amerikai világrész hústermelésének 11,4 százalékát adja. További jelentős hústermelők Amerikában még Brazília. amelv évente 2,7 millió tonnát. és Kanada 1,5 millió tonna termeléssel. Ázsiában a legfontosabb hústermelő a Kínai Népköztársaság, amelv 1970-ben 11.2 millió' tonna húst termelt. E menynyiségből 8.3 millió tonna' volt a sertéshús. A Kínai Népköztársaság Ázsia termelésében 68,1 százalékkal vett részt. E- mellett a lakosásg részaránya az egész kontinens 36,7 százalékát teszi ki. Ázsia második' legnaevobb hústermelője Tanán, évi 9Ю ezer tonnával, ami csupán 45 ezer tonnával kevesebb, mint Csehszlovákia hústermelése. Afrika legjelentősebb hústermelőié a Dél-Afrikai Köztársaság, amelynek termelése évente 610 ezer tonna. Komolyabb mennyiségű húst termel még az Egyesült Arab Köztársaság, Etiópia és Szudán. Ausztráliában, ahol csupán két állam van. á hústermelést részletesen már korábban ismertettük. Az Ismétlések elkerülése céljából tehát erre nem térünk' ki, csupán azt kellene még megjegyezni, hogv Üf- Zéland, az egész világrész 3.1 millió tonnás évi termeléséből kerek egymillió tonnát nvűit, ami Ausztrália és Óceánia össztermelésének egyharmadát kép. viseli, (Folytatjuk)
