Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 13. szám
I 5974. mar«üs 30. л ■mmí' sxäbäd ътимо v ш> b Katka Gažparovičová Balogh Géza, és társadalmi elismerést jelentő kitüntetései. (N. Kovács István felvételei) Реп a héten, pontosan március 28-án ismét jelentős napot ünnepelhettünk. E rügyfakasztó hónap végén a tanítókat, pedagógusokat köszöntöttük. Azokat az embereket, akik nem kisebb terhet vetek a vállukra, mint azt, hogy derék polgárokat, becsületes hazafiakat neveljenek az emberpalántákból, jó és megbízható munkásokat, mérnököket, orvosokat stb. adjanak a szocialista hazának. Munkájuk nehéz, fárasztó, de végtelenül szép, s aki szívből csinálja és hivatásának tekinti a tanítóságot, azt általában mindenért bőven kárpótolja tevékenységének eredményessége. Az eltelt évtizedek folyamán e nemes pályán is sok minden megváltozott. Nemcsak a mezítlábas nebulók tűntek el az ütött-kopott padokból, (akik többnyire csak télen téphettek a tudás gyümölcséből, mert ősszel és tavasszal általában ők is kenyérkeresnkké váltak), de az alacsony, egészségtelen kis falusi alma máterok is. A tandíj is rég ismeretlen fogalom, s már jó pár éve a tankönyveket sem kell fizetni. A korszerű iskolákban, — amelyek gomba módjára szaporodnak — az egészséges környezeten kívül valamenyi modern tansegédeszkös is megtalálható. A közelmúltban a galantal járási iskolaügyi tanjelügyelöségen jártunk, ahol a jelenlegi helyzetről, a tervekről és az előforduló kisebb-nagyobb ■problémákról Vojtech Zúzák elvtárs, az iskolaügyi szakosztály vezetője tájékoztatott. Elsősorban is az iráni érdeklődtem, hogy a járás pedagógusai közt még hány százalék a szakképzettség nélküli. — Ezernyolcvanhárom tanítónk közül 1007 rendelkezik megfelelő képesítéssel, ami 1965-höz viszonyítva 50 százalékos javulás, — mondotta Vojtech Zúzák. — Ez úgy hiszem, szép eredmény, különösen ha még azt ts figyelembe vesszük, hogy a képesítésnélkültek zöme csak beugró, vagyis helyettesít anyaszabadság vagy egyéb kimaradás esetén. — Melyek azok a szakok, ahol a legnagyobb hiány mutatkozik pedagógusokban? — Ezek főleg azok a tantárgyak, melyekből kevesebb óra van, s egyegy ilyen tanító kisebb iskolában ,.nem élne meg“. Ilyen szak pl. a testnevelés, zene, képzőművészet stb. A magyar iskolákban annak ellenére, hogy az utóbbi három-négy évben e téren 30—40 százalékos javulás állt be, még a szlovák szakos tanítókból is hiány mutatkozik. — Milyen a járás iskoláinak felszerelése „divať-e még a váltott műszak? — Ami a felszerelést illeti, itt évröl-évre jobb a helyzet. A szertárakban csaknem minden szükséges tansegédeszköz megtalálható. E célra évente mintegy 1, és Vt millió koronát használunk fel, s már előfordult, hogy bírálatot is kaptunk bőkezűségünkért. Sajnos, a két műszakot még nem tudtuk, és hamarosan nem is fogjuk tudni kiküszöbölni. Noha e téren is sokat javult a helyzet, jelenleg a gyerekek 16,1 százaléka (3234 tanulój jár két műszakban iskolába, ami még az idén, illetve a közeljövőben ismét csökken, hiszen szeptemberben már átadjuk Jelkán (fókán) a 22 tantermes új iskolát, Vlöanyban I Farkasdonj pedig egy hasonló iskola építését kezdjük el. Javítanivaló tehát akad még bőven. Mi ennek tudatában ülünk majd össze a tanév végén, hogy egy alapos elemzés után kiküszöbölve a negatívumokat új koncepciót dolgozzunk ki, — egyszerűbben szólva ésszerűsítsünk. — Az 1968/69-es kritikus évek bebizonyították, hogy fiatalságunk ideológiai nevelésének elhanyagolása nagyon súlyos hiba volt. Nos, e szomorú tapasztalat tanulságait miként szűrték le és ültették a gyakorlatba a galantai járásban? — Iskoláink nagyon tervszerűen és intenzíven foglalkoznak az ifjú nemzedék politikai képzésével. Aprólékosan analizáltuk a helyzetet, s ennek alapján egy öt évre szóló koncepciót dolgoztunk ki. Sokat vállaltunk magunkra, de merem állítani, valamenynyi felaadtunkat becsületesen teljesítjük. Az alábbiakban két pedagógust mutatunk be az olvasóknak. Egyikük Balogh Géza sok évtizedes eredményes munka után nemrég tért megérdemelt pihenőre. Katka G asparovičová előtt még ott tornyosul a kérdőjelek sokasága. Ö most indult el a pályán. Balogh Géza bácsi (bár nem tudom, hogy a bácsizás a kor ellenére helyénvaló-e, hiszen olyan jó testi és lelki erőnlétben van a nyugdíjas tanító) mindjárt az elején meglepett. Azzal fogadott ugyanis, hogy a legjobbkor jöttünk, mert most éppen nincs órája. Csodálkozó tekintetünkre mindjárt azt is elmondotta, hogy noha már nyugdíjas, még bejár helyettesíteni. Nem pénzért teszi, hisz az 1780 koronás nyugdíjából gondtalanul megél. Egyszerűen a szíve húzza viszsza abba az iskolába, ahol csaknem egy emberöltőt töltött. Mennyi is volt az pontosan? ^AZ^ nÚJH LímberJ KOVÁCSAI — Könnyű kiszámítani, — mondotta az ősz pedagógus. — Ezerkilencszázhuszonkilenctől 1973. júliusáig, tehát kerek 45 esztendőt töltöttem a Dőlné Sáliby I alsószeli) iskolában. Ezerkilencszázötventől, mint igazgató ténykedtem. Már az első években megszerettem a falut, fokozatosan az embereket is megismertem. Láttam, szorgalmas, becsületes nép lakik erre, s noha bratislavai vagyok, egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy visszamenjek a városba. Pedig hívtak. Negyvenöt év egy helyben. Csaknem fél évszázad. Egy ember életében rengeteg idő. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy sokan еду-két év után odébbállnak. — Nagy segítséget jelent ez a pedagógusnak, ha ismeri az embereket, életkörülményeiket, jómagam három nemzedéket neveltem fel. Első tanítványaim gyerekei, sőt unokái is a kezem alól kerültek ki. Igen jó érzés, hogy sokan, noha másfelé vetette őket a sors, időnként meglátogatnak, írnak. Volt tanítványaim közt vannak orvosok,'mérnökök, tanítók, sőt egy vezérkari ezredes is. — Milyen volt a búcsú pillanata? Több mint négy évtized után nem lehetett egyszerű, egyik napról a másikra otthon maradni. — Búcsúztatásom igen-igen megható volt. A tantestület tagjai, a járási küldöttek, a párt képviselői, a szakszervezet, a gyerekek, külön-külön búcsúztak, s eihalmoztak ajándékokkal. Nagyon emlékezetes volt az a nap, és sokan meghatottságukban nem tudták elrejteni könnyeiket. Az iskolaév végén lettem nyugdíjas, tehát az otthonmaradás nem jelentett különösebb nehézséget. A szeptemberi tanévnyitón azonban megjelentem, egyszerűen nem tudtam otthon maradni. Azóta is csaknem naponta bejárok az iskolába. — Az ember azt hinné, hogy egy nyugdíjas, főleg pihenéssel, sétálgatássál, olvasással tölti szabad idejének javát. A szabad idő fogalmát azonban Balogh bácsi jóformán nem ismeri. — Szabad idő?. — csodálkozott a felvetett kérdésre. — Számomra jóformán ismeretlen fogalom. A tanítóság mellett is mindig voltak funkcióim, feladataim, melyek lekötöttek. Ezerkilencszázharmincnégyben például én alaktíottam meg a községben a sportszakosztályt, magam voltam a labdarúgócsapat vezetője, edzője. A kultúrmunkából is alaposan kivettem részem, amit a CSEMADOK 10. és 20. évfordulóján emlékplakettel és arany oklevéllel méltányolt; 1935-től napjainkig vezetem a népkönyvtárat, sőt az iskolai könyvtár gondozását is rám bízták. A Szlovák Tudományos Akadémia kérésére a község dűlőneveit is feldolgoztam. Az iskolai bélyegkört vezetem, s ha ehhez még hozzáadjuk a község, a CSEMADOK és a szövetkezet krónikájának vezetését, úgy hiszem, senki sem kételkedik abban, hogy nem unatkozom. Hogy mindezt érdemben el tudom végezni, azt annak is köszönhetem, hogy délelőttjeimet fizikai munkával töltöm. A ház körüli és kerti teendők szellemileg felfrissítik az embert. Balogh Géza sokévi eredményes munkájáért több kitüntetésben részesült. Többek között megkapta az ÉRDEMES TANÍTÓ című emlékérmet is. Az idős pedagógusnak további életerőt és szellemi frissességet kívánunk, hogy még sok éven át járhasson abba az iskolába, mely annyira a szívéhez nőtt. Katka Gašparovičovát az ember könnyen összetévesztheti tanítványaival. Nem csoda, hisz oklevelén még alig száradt meg a tinta, s csak néhány hónapja annak, hogy a diákból, — aki lámpalázasan ment vizsgázni — vizsgáztató lett. Azt hiszem, az első napok, hetek, a Dunajská Streda-i Mezőgazdasági Középiskolában nem kevésbé voltak izgalmasabbak, mint a legnehezebb vizsgák a főiskolán. — Kétségkívül — mondotta a fiatal tanítónő. — Az első napokban nagyon féltem, milyen lesz a fogadtatás a gyerekek részéről. Minden nagyszerűen sikerült. Egy hét alatt úgy alkalmazkodtam, hogy csak na! A kollégák segítettek átvészelni a kezdeti nehézségeket, s a gyerekekkel sem volt eddig bajom. Kezdeti elképzeléseit mindenben fedezte a valóság? — Távolról sem. A főiskolán ugyanis az embert elméletileg tökéletesen felkészítik, a gyakorlatban azonban sok olyan bonyolult helyzet adódik, amiről a tankönyvekben nem esik említés. Az ilyen váratlan vagy kényes helyzetekben edződik az ember. — Miért választotta ezt a hivatást és szlovák létére hogyan került magyar iskolába? — Már elemista koromban elhatároztam, hogy a tanítói pályát választom. Gyermekkori elhatározásomban egyszer sem inogtam meg. Persze mindehhez hozzájárult, hogy mindig nagyon jó osztályfőnökeim voltak, akik példaképül szolgáltak, s elhatározásomat még csak elmélyítették. Ide, ebbe a pazar iskolába többékevésbé véletlenül kerültem. Az igazgatóság szlovák szakost keresett, s én, — mivel szlovák-orosz szakos vagyok, s magyarul is tudok egy kicsit — jelentkeztem. Itt ismét szerencsém volt, nemcsak azért, mert kevés kezdő mondhatja el, hogy ilyen korszerű iskolában tanít, de azért is, mert nagyon jó kollektívába kerültem. Egy kicsit zavar ugyan, hogy magyar nyelvtudásom hiányos, a gyerekek szempontjából viszont jó, mert így kénytelenek velem szlovákul beszélni, s ez csak javukra válhat. — Végezetül egy utolsó kérdést. Mit gondol, diákjai szigorú „tanítónéninek" tartják? — Hát ezt nem tudom egész pontosan. Azt hiszem nem vagyok szigorú, inkább igényes és következetes, de mindenekelőtt igazságos. Ezt a diákok nagyon méltányolják. Példaképpen megemlítem, hogy nőnapkor az a fiú gratulált elsőnek, aki előző nap ötöst kapott tőlem. A fiatal tanítónőre még sok akadály, buktató vár pályafutása során, ám hisszük, hogy valamennyivel sikeresen megbirkózik, mert a tanítást életcélul tűzte ki maga elé, s munkáját lelkiismeretesen, szeretettel végzi. Egy iskolai SZISZ szervezet életéből A Safarikovoi (Tornaijai) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolából sok száz szakember került ki az életbe és kerül ki a közeljövőben is. A diákok között csallóközieket is szép számmal találhatunk, akik az érettségi után kerültek az iskolába, hogy két év elteltével szakérettségit szerezzenek. Látogatásunk során többek között okoci (ekecsi), čalovoi (nagymegyeri) stb. fiatalokkal is találkoztunk az iskolában. Amikor bekopogtattunk a második számú diákotthonba, a tanulók éppen a klubhelyiséget rendezték. Takács Lajos igazgatóhelyettes, ezért a vendégszobába invitált, hogy majd ott elbeszélgethetünk az ifjúsági szervezet munkájáról. Bodnár Magdolna, az ifjúsági szervezet elnöke, Albert Erzsébet titkár és Balogh Tibor politikai felelős kérdéseinkre elmondották, hogy a SZISZ alapszervezet munkája sokoldalú, de főleg három fő kérdésre irányul: a politikai, kulturális és sporttevékenységre. Az elmúlt évben mind a három ágazatban aktív tevékenységet fejtettek ki. A politikai iskolázásokat rendszeresén tartották, amelyben nagyon sokat segítettek a nevelők, akik munkájuk mellett, mint aktivisták is sokrétűen tevékenykednek. Valamennyi évfordulót méltóan ünnepeltek, s két alkalommal negyven-negyven tanuló Banská Bystricán tanulmányi kiránduláson vett részt, ahol többek között megtekintették a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát is. Bekapcsolódtak a Signál 30 elnevezésű országos versenybe, s a vállalt kötelezettségeiket előre láthatólag maradéktalanul teljesítik. Legutóbb méltóan emlékeztek meg a Februári Győzelem 26. évfordulójáról. Nagy jelentőségű esemény tiszteletére színvonalas kultúrműsort adtak elő a helyi művelődési házban. Az ifjúsági szervezet munkáját dicséri az a tény is, hogy minden osztálynak van külön emlék-sarka és faliújsága. Az anyagot mindig a különböző évfordulókkal összhangban válogatják össze. Szorosan együttműködnek a helyi alapiskola pionírszervezeteivel, ahol húsz rajvezetőjük fejt ki aktív tevékenységet. A kulturális tevékenység terén sem alszanak a diákok. Minden évben megrendezik a „Ki mit tud“ vetélkedőt, s a legjobbak esztrádműsor keretében nemcsak a városban, hanem a környező falvakban is fellépnek. Persze színdarab betanulásától sem riadnak vissza. Rövidesen Tóth Miklós „Kutyaszorítóban“ című színművét adják elő. Azjgy szerzett pénzből kirándulásokat szerveznek, valamint a tánccsoport részére ruhákat vásárolnak. A farsang sem múlhat el jelmezbál nélkül, amelyre a tanulók maguk készítik el a maskarákat. A három győztest könyv és tárgyi jutalomban részesítik. A tanév kezdetekor az új diákokkal ismerkedő estet rendeznek, ahol az ifjúsági szervezet zenekara szolgáltatja a talp alá valót. Szombatonként a teadélutánokat pedig szellemi vetélkedővel kötik egybe. A könyvbarátok körében hét kötelező és öt szabadon választott művet olvasnak el a diákok. A könyvek tartalmát azután egymás között megvR tátják. A sport vonalán a lövész-, asztalitenisz-, kosár- és röplabda- és a labdarúgócsapat érdemel elismerést. Minden tavasszal és ősszel iskolai sportnapot rendeznek, melynek keretében a labdajátékokon kívül az atlétikát ií előtérbe helyezik. Az iskola női labdarúgócsapata május elsején összeméri erejét, tudását a helyi gimnázium lányaival. Legsikeresebben az asztaliteniszezők szerepelnek Pelle Ottó, Bodnár Kálmán és Rasztócky András összetételében, akik a járási versenyeken már számos jó helyezést értek el. A sportkörök munkáját azonban nagyban hátráltatja az a tény, hogy az iskolának nincsen tornaterme. Szerencse még, hogy a trenčíni ruhagyár Safarikovoi fióküzeme saját tornatermét rendelkezésére bocsátja a mezőgazdasági technikum diákjainak. Végezetül meg kell említenünk, hogy a szakiskola mellett tevékenykedő tanulmányi csoportok teljesítik küldetésüket. Egy-egy kollektívát két jó és két gyengébb előmenetelű tanuló képvisel, akik a tanítás befejezése után közösen Oldják meg a másnapi feladatokat. Elismerésre méltó az is, hogy már negyedik éve „Ifjú Üzemgazdász“ címen havonta egyszer az iskola mellett diáklapot adnak ki a fiatalok, melynek terjedelme nincsen korlátozva Elmondhatjuk továbbá, hogy a 197 tagot számláló ifjúsági szervezet a tái* sadalmi munkába is aktívan bekapcsolódik. Vállalták, hogy a mezőgazdaságban 1600, a város szépítésében pedig 800 órát dolgoznak le társadalmi munkában. ÖVÄRY PÉTER Jubileumi A Košicei (Kassai) Óvárosi Helyi Szervezet ünnepi dalesttel emlékezett meg a CSEMADOK negyedszázados jubileumáról. Ez alkalomból f. évi március hó 4-én a helybeli Thália Színház termében gyülekezett össze az óváros közönsége, hogy megemlékezzék a kör 25 éves fennállásáról. A művelődési egyesület mivel is tehette volna jobban jellegzetessé megemlékezését, mint olyan dalesttel, melyen megszólalnak nemcsak Erkel, Puccini, Verdi operarészletei, hanem részletek Kacsog és Farkas daljátékaiból, valamint a felejthetetlen Kálmán és Lehár operettdallamok. Bródy Irma zongoraművésznő kíséretével olyan művészek tolmácsolták ezeket a dallamokat, mint Mikes Ibolya, a budapesti Országos Filharmónia szóf ф S. •, emlékest listája, valamint )uhász Pál operüénekes, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. E két kifejező erejű énekes azonban arról sem feledkezett meg, ami a közönségnek mindig kedves hangversenytárgya: a virágénekekről és népdalokról. Minden egyes számukat elismerő tapsvihar követte, ami kijutott a nem kisebb művészetet képviselő Boháti Lajosnak. 0 az est folyamán ismételten kacagtatta meg a közönséget hol tréfáival, hol paródiájával, hol tréfás énekével. Az estet a szervezet elnöke, dr. (eres József nyitotta meg és ő is mondott köszönetét az est előadóinak. A szervezet elégedett lehet az est ntán, mert méltóképpen emlékezett meg a CSEMADOK jelentős évfordulójáról. MOHR GEDEON, Koftice A korszer! fóliasátrakban a szellőztető berendezést is megoldották, Fot> tt—
