Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-16 / 11. szám

A méhcsaládok biológiai fejlődése

Amint az embernek élettani vonatkozásában a fejlődéshez szüksége van különféle vitaminokra, napsugárra, pihenésre (nyugalomra), sportolásra stb., éppen úgy szüksége van a méhcsaládnak is. A méhcsaládnak az erőben, egészségben tartásához kell hogy ismerjük a méhek élettani fejlődéséhez szükséges tennivalókat, s ezeket a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell.

Módosított anyarács 10-keretes kaptárhoz

(H. V.)

о

сл

'(Л

и

О

v2

"О

'О

cti

2

C

CS

Kezdjük a méhek élettanát az első feladatoktól.

1. Az ébredés olyan időszak, mely nagyon fontos ahhoz, hogy a méhek az első tisztuló repülést megtehessék és vizet vigyenek a kaptárakba.

2. Az élet megindulása a kaptárban akkor következik be, amikor a fürt belsejében megszűnt a nyugalom, s a méhek több kalóriát termelnek a Hasításhoz, s ezzel a fürt belsejében a hőmérséklet eléri a 35 C fokot. Ehhez a méheknek szükségük van a segítségre:

a) egészséges fejlődés csak száraz kaptárban lehetséges, tehát igyekezzünk ezt elősegíteni megfelelő röpnyilással, jó anyagból készült kaptárral, mely kevés nedvességet szív magába;

b) a meleg megőrzésével (jól takarjuk a méheket) a kaptárban ne legyen páralecsapódás.

Mint tudjuk az anyarács használatának abban van a jelentősége, hogy megakadályozza az anyának a méztérbe való átvándorlását. Az anyarács tehát úgyszólván elkülöníti a költőteret a mézkamrátől, mégpedig abból a célból, hogy a méhész a mézkamrában tiszta, álcáktól mentes mézhez jusson. Mostanáig kétféle anyarács használata volt szokásos, mégpedig a Prokopovics és a Haneman féle.

Bizonyos, hogy az anyarács nagyon megkönnyíti a méhész helyzetét a méhcsaládok kezelésében, ugyanakkor a méhek számára akadály. A dolgozó méh, mely nektárt gyűjt, minden kirepülés alkalmával teleszívja magát nektárral és teli gyomorral tér haza, hogy terhét elraktározza, ám csak nehezen vonszolja át magát az anyarácson. Ilyenkor nagyon összenyomódik a gyomra, ami a dolgozó méhben nem vált ki jó hatást.

Hordáskor a dolgozó méhek

tízezrei repülnek a nektárt adó növényekre, virágporra. Visszatéréskor az anyarács nagyon akadályozza őket terhük elraktározásában. Persze ilyenkor célszerű volna az anyarács eltávolítása, ám a megfigyelések azt mutatták (hizlalt keretekkel vagy más módszerrel),hogy egyik próbálkozás sem tökéletes. Így továbbra is megmaradtunk a Prokopovics-féle anyarácsnál, mely herefogóval egészült ki. A méheknek a méztérbe való beeresztésekor a költőtérből átakasztjuk a kereteket a méztérbe, s a keretekkel a herék is odakerülnek a Hasítással együtt. A régi anyarács behelyezésével meggátolhatjuk a heréknek a költőtérbe való visszajutását, s így úgyszólván bezárva maradnak. Azonban a módosított anyarács használatával a herék a forgólapokon át újra a költőtérbe mehetnek. A módosított anyarács nagyon célszerű a családoknak a méztérben való átteleltetésére, vagy

egyéb alkalmakra. Tavasszal előfordul, hogy megtelik a méztér méhekkel, a keretek Hasítással, s az anyának már nincs helye fiasítás-rakásra. Ilyenkor ugyanúgy mint a herék, az anya is átbújhat a forgó fémlapocskákon a költőtérbe, a kaptár népének egy bizonyos hányadával s ott erőteljes Hasításba kezdhet.

Olyan esetben, ha netalán az időjárás nem kedvezne a fiasítás-rakásra, az anya -már nem térhet vissza a méztérbe, így a költőtérben marad. Ilyenkor a méhésznek gondoskodnia kell róla, tartsa szemmel, hogy baja ne essék. A méztérben hagyott Hasítás lassan kikel, s az üres lépőkbe a dolgozó méhek nektárt gyűjtenek. Ilyenkor a méhész munkája csak abból áll, hogy bővítse a költőteret, fölrakja a méztereket, elraktározza a mézzel teli befödelezett kereteket, stb. (to-sin)

A gyors fejlődéshez a fentiek betartása mellett sok virágpor és méz szükséges a méheknek. Virágporhiányban szenvedő családoknál, bármilyen népesek is, a Hasítás csökken, a család legyengül. A méhszükséglet fokozódik, mert fűteni kell a fészket, ha nincs fűtőanyag (méz), akkor szenved a család, végül elpusztul.

Abban az időszakban, amikor a vízfogyasztás nő, segítsük elő az itatást tiszta vizű hatóval. A fiatal méheknek 10—20 napos korukban a viaszmirigyük megduzzad, ezért ne hagyjuk kárbaveszni. Adjunk módot az építésre. Időben bővítsük a fészket, használjunk építőkereteket.

A biológiailag fejlett méhcsalád alapja az anya, a sok nép, elegendő élelem és víz, jól rendezett fészek és a meleg. Ha ezek közül bármelyik is hiányoznék a családok életében, fejlődésében visszaesnek. Ezért igyekezzünk a méhek élettanát megismerni és segítsük elő minden feltétel biztosítását. így az eredmény nem maradhat el.

Teendők

Március második felében sor kerül a családok alapos átvizsgálására. 14—16 °C meleg, szép időben munkához láthatunk.

Ha a népesség eléri a 6—7, esetleg a 8 utcányit, akkor családunk jó. A keretek egyenkénti vizsgálatakor megbecsüljük a most már rohamosan fogyó mézkészletet. Az a jó, ha egy családnál legalább 6—8 kg méz van a hónap végén. Nézzük meg, hogy a Hasítás táblás-e, összefügg-e, egyöntetű-e, elfoglal-e legalább négy keretet. Tud-e az anya tovább terjeszkedni? Nem állja-e útját selejtes vagy virágporos lép? Rendezzük a fészket. Közvetlenül a falnál egy jó mézes-vlrágporos keret legyen. Beljebb a fedett, majd a nyitott fiasítás következik. Befejezésül a petézésre alkalmas, negyednyl mézkoszorús lépek zárják a fészket. Ha egy családos a kaptár, úgy is rendezhető a fészek, hogy középre a Has keretek, két szélén a petézésre alkalmas, majd a záró mézes keretek kerülnek.

Ha a fiasítás szétszórt, ablakos, túlzottan herés, kevés is a néphez viszonyítva, Ilyenkor az anya selejtes. Ne tűrjük megl Adjuk oda egész fészkét egy közepes családnak. Némi füstöléssel „veszekedésre“ nem kerül sor.

Ritkán az is előfordul, hogy közbejött okok

miatt nem kísértük jól figyelemmel valamelyik család fejlődését, s az közben elanyátlanodott, majd álanyássá vált. A rendezetlenül, oldalra ragasztott, többedmagával lerakott petéről, púposán fedett Hasításról ez most mindenképpen szemünkbe ötlik. Ilyenkor minden lépet szedjünk ki a fészekből, zárjuk le a kaptárt, majd a lépeket a méhestől távolabb, napos, száraz helyen lerázzuk, letisztítjuk a méhektől. Az árva jószágok bekéredzkednek szomszédaikhoz. A lesöpört Has lépeket ki kell olvasztani, a mézesek továbbra is alkalmasak maradnak.

a méhészetben

Vizsgálatok közben a szükséges takarítást is el kell végeznünk, semmi hulladék, morzsa ne maradjon a kaptárban, mert a molyok menedékévé válnék. Ha télen erősebben beázott a kaptár, ezt már felnyitáskor észlelhetjük. Ilyenkor legeredményesebb a száraz, tiszta kaptárral való csere. A meghibásodottat helyéről kiemeljük a méhekkel együtt, helyébe az üres, ép kaptár kerül. Ezután átrakjuk a családokat. A lecserélt kaptárt később tatarozzuk. Az átrakások alkalmával is fontos a művelet gyorsasága, nehogy a fiasítás megfázzék. Az átnedvesedett takaróanyagot szárazzal cseréljük. (M)

Luzsicza László

Améhlakásokkal és lépépítéssel foglalkozó cikkünkben a méhlakás kérdéseit úgy foglaltuk öszsze, hogy kitűnjék a vezérfonal, mely jelenlegi ismereteink szerint a legalkalmasabb megoldást igazolja.

Vezérfonalunk alapját és irányát minden kérdésben három tényező adja meg:

1. A természetes méhlakások és lépépítés biztos adatai.

2. A méhcsalád legmagasabb biológiai fejlettségével és munkabírásával kapcsolatos szakmai és gyakorlati megállapítások, és azok a természet által szabott törvények, melyek ezt irányítják.

3. A méhész legmegfelelőbb, mindenhol egyaránt használható, legolcsóbb termelési eszközei.

E tényezők feltételeinek alapos felboncolása teszi lehetővé, hogy minden berendezési résznél megállapíthassuk a méhcsalád jellegét, vagyis azt, hogy a berendezési rész mikor szükséges, a korszerű méhészkedés szerint hogyan alkotható?

Ezek azok a kérdések, amelyekről a méhésznek előbbutóbb döntenie kell. Sokszor bizony csak több évtizedes gyakorlat hozza meg a megfelelő megoldást, mert a méhész kénytelen maga keresztülvergődni a próbálkozásokon. Ezért a szakirodalomnak kell határozottan állást foglalnia még a legbonyolultabb kérdésekben is.

A méhlakásnak ma már eldöntetlen kérdései nincsenek. Amikor felismertük a keretméret, Illetve a méhlakás legmegfelelőbb nagyságát, a további kérdések már nem okoztak gondot.

A vizsgálatok évtizedes szakmai és gyakorlati megállapítások eredményei. Indokolásaik olyan alaposak, hogy további ellenérvek felsorakoztatása szinte gyerekes lenne. Hazánkban született meg legelőször az országosan használatra javasolt egységes „Csehszlovák“ kaptár.

Azonban ennek az egységes kaptárnak berendezési részeit még nem tudtuk egységesen elfogadni, mert gátolják az optimális lakhatást és a mikroklíma kialakítását, megbolygatják azokat a törvényszerű folyamatokat, amelyek a mindenkori szabályszerűséget és kiegyensúlyozottságot vannak hivatva biztosítani. Továbbá rendkívül hoszszadalmas és fárasztó munkát igényel a méhésztől s a kaptár ára is drága. Ezért további kísérletek alapján megszületett az egységes kaptár hátsó falába épített megfigyelőablak, s mögötte az egész fészek szélességére terjedő építtetőkeret, s amint ezt eltávolítjuk, a helyére beállítható a csak ehhez a kaptárhoz használható etető.

Most nem foglalkozhatunk teljes részletességgel e kapárrészek megoldásának előnyeivel, vagy hátrányaival. Csupán arra mutatunk rá, hogy termelő méhészkedésben nem mindegy, hogyan és miként építtetünk?

A méhcsaládoknál az építtetés biológiai életszükséglet, s az általánosan érvényes törvények szerint zajlik. Maga az építtetés csak egy tevékenység, melyet a méhcsalád főfejlődése során végez. Szerves része még

további egyidejűleg végzett három tevékenységnek is, melyek mint láncszemek kapcsolódnak egybe. Tehát az össztevékenység négy alkotóból áll és a fizikai törvények szerint azokat az anyagváltozásokat jelenti, melyek a méhcsaládot egyes fejlődési szakaszaiban kísérik. E négy alkotó a következő:

1. A mikroklíma kialakítása és fenntartása (meleg levegő és nedvesség).

2. A teljes lépépítmény, annak megújítása és karbantartása.

3. Az élelem biztosítása.

4. A szükséges munkabírás biztosítása. (A munkaerő biztosítása.)

Brenner ezeket méltán alaptevékenységnek nevezi, mert a méhcsalád nélkülük nem létezhet, utódokat nem biztosíthat. Ez a természet által szabott szankciós törvény, mert ha bármelyik szerveslény, — így a méhcsalád is — akár csak egyet közülük nem tudna teljesíteni, elpusztulna.

Ha ezen alaptevékenységeket vizsgálat alá vesszük, megállapíthatjuk, hogy mindegyikük még három fontos tényezőtől függ:

1. A tevékenységi alkotó feltételétől.

2. A méhcsalád azon képességétől, mely a feladat elvégzi sét Jehetővé teszi.

3. Attól a környezeti adottságtól, amelyben a feladat teljesíthető.

E törvényekre most azért emlékeztetünk, mert csak így érthetők az építtetéssel kapcsolatos fontos tudnivalók. Tehát az építtetés nem más, mint az össztevékenység alatti alkotás.

A méhcsalád lépépítéséhez szükséges, hogy minél több viaszlapocska termelődjék, amiből a lép készülhet. Ahhoz 'siszont, hogy a viaszmirigyek jobban működhessenek, nagyobb mennyiségű friss virágpor és nektár beözönlése és fogyasztása szükséges. Ez általában a gyümölcsfák virágzásával indul meg.

A viaszlapocskák léppé való átdolgozásához nagyon fontos az építőméhcsoport munkabírása. A dajkaméhek idővel építőméhekké lesznek, s ekkor a pempőt termelő mirigyek elsatnyulnak, de kifejlődnek a viaszmirigyek. A viaszlapocskák biológiai életszükségletként termelődnek, s az építő méheknek a lapocskákat valamilyen lépépítési formába kell feldolgozni. Ha nem lenne rá módjuk, összevissza építgetnék a lépek széleit, s a felesleget elhullatnák.

Ehhez nagyon szükséges ä környezeti adottság, amelyben a feladat elvégezhető. Ez nem egyéb, mint az állandó 35 C fok meleg, a mindig egyszintű és az egész kaptárra kiterjedő mikroklíma. Ha a méhcsalád nem képes az építőméheknek ilyen környezetet biztosítani, akkor nincs építés. A hőmérséklet azért is fontos, mert lágyan tartja • viaszt és a léppé dolgozásra kevesebb energia szükséges.

E három elősegítő körülmény egy irányban hat. Ha bármelyik hiányozna, a méhcsalád építeni nem tudna. Abban az esetben, ha bármelyik tényező nem lenne egyforma értékű, az építés nagyon vontatott lenne.

Szirmai István

4

\

Méhlakások

berendezése

v

Egy idős méhésznél

„A jövő héten gyakorlatra megy az egész osztály, egy régi ismerős méhészetébe. Nála tartózkodunk délig, aztán viszszatérünk az iskolába.“

Amikor szavaim elhangzottak, a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola negyedikes diákjai közt élénk hangulat uralkodott. Tudták róla, hogy a látogatásra sor kerül, azonban az időpont ismeretlen volt számukra, ezért ujjongtak a szabadban való hasznos időtöltésnek.

A vasútállomáson Haviar bácsi, az idős méhész várt bennünket. Kiszálltunk a vonatból, aztán az erdőn keresztül vezető úton eljutottunk ismerősünk példás méhészetébe. Mindannyian sokat tanultunk az idős méhésztől. Azért járunk hozzá évente, hogy diákjaink tapasztalatot gyűjtsenek a méhészkedésről, s ebben Haviar bácsi sok segítséget nyújt.

Diákjaim a méhesből kihordták a méhészkedés kellékeit. Ismerősünk közben elkészítette a szükséges kellékeket, majd szenvedélyesen belekezdett előadásába. Áttekintést nyújtott az évi teendőkről. Megmagyarázta, hogy melyik szerszám mire kell és hogyan használható. Beszéli a méhek biológiájáról, s ismertette a törzskönyvezés fortélyait is. A fiatalok számára a legtanulságosabb a törzskönyvezésről való gyakorlati előadás volt, mégpedig azért, mert ez az alapja a sikeres méhészkedésnek. Így a diákok ezt a témát jegyezték fel többségben.

Haviar bácsi újítását is bemutatta, vagyis egy olyan keretet, amelyet anyanevelésre szerkesztett. Ebben a keretben az anyakalitkák Izárkák} helyett kis kamrákat láthattunk. A keret felépítése nagyon egyszerű. Kis kamráiban egyszerre tizenöt anya nevelése lehetséges.

A végén kérdés-felelet formájában vita, majd a fiatalok játéka következett. Akadtak köztük olyanok is, akik az idős méhész felügyelete mellett kaptárt bontottak, bekukkantottak a költőtérbe, megkeresték az anyát, s e közben bizony néhány méhszűrással is tapasztaltabbak lettek. Mindezek sok élményt nyújtották az életbe készülő fiataloknak. Hazatérőben nem hiányzott szívet derítő énekük sem. fasuj)

Egy alapszervezet életéből

A méhészet további fejlesztése leginkább a méhészkedők sokaságának az öntudatosságától azok szakmai ismereteinek a színvonalától fiigg. Alapszervezetünk — LuCenecen — mind az össztársadalmi, mind pedig a gazdasági értékek kifejlesztése tekintetében jelentős tevékenységet fejt ki. Á szakmai fejlődés elmélyítése céljából rendszeresen előadásokat tartunk tagjaink számára.

Üjra közeleg az idő, amikor méhcsaládaink közé mehetünk, ezért fontosnak tartottuk elbeszélgetni többek közt az anyanevelésről is. Ezenkívül gyakorlati bemutatón is részt vettünk, ahol ngyancsak a korszerű anyanevelést tárgyaltuk. (jaf)

!♦ *!• *!* «?♦ *!* «% л »% л л л л л л ♦% «> л «*« ♦> л ♦> *> *> л л л л ♦>

* v v v v

v v v v

T^V

kta att ata ata ata

ata ata ata ata ata