Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-02 / 9. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. március 2. Mezőgazdaságunk eredményei és feladatai a novemberi plenáris ülés vetületében Irta: LADISLAV ČUPÍK mérnök, az SZLKP KB osztályvezető-helyettese A CSKP KB novemberi és az SZLKP KB decemberi plenáris iilése tartalmában szorosan kapcsolódott az 1972-es februári és áprilisi plénumnknak a tárgyköréhez, s nagyan jelentős szerepet töltött be a CSKP XIV. kongersszusa határozatainak megvalósításában. A plenáris ülésen leszögezték, hogy szocialista társadalmunkban nagyon kedvezőek a feltételek az ötéves tervidőszak célkitűzéseinek vaióraváltására. Örvendetes tény, hogy szocialista mezőgazdaságunk a múlt évben sok tekintetben előretört és a gabona termesztésében elérte az ötéves terv utolsó évére előirányzott feladatot. Nem a véletlen műve — hanem a tudatos, a korszerű termelés-szervezés eredménye —, hogy a múlt évben a mezőgazdasági nyerstermelés az 1936-os valósághoz képest 90 százalékkal emelkedett; a mezőgazdasági terület 10 százalékos csökkenése mellett. Ilyen sikereket a mezőgazdasági termelés szempontjából a legfejlettebb országokban sem értek el! MIBŐL ERED MINDEZ? Abból, hogy nálunk a mezőgazdasági termelésben a felaprózott kisparaszti küiterjes termelés felett a szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek, s így a földterületnek mintegy 90 százalékán korszerű nagyüzemi termelés folyik. A kis- és középparasztok saját erőből képtelenek lettek volna ilyen rövid időn belül a kezdetleges színvonalú kisgazdaságok korszerű nagyüzemi termelésre való átépítésére. Szükségük volt ebben az egész társadalom, a munkásosztály hathatós, sokrétű politikai és gazdasági segítségére. Az utóbbi évek termelési eredményeinek értékelése azonban feltárta a fogyatékosságokat is, melyeknek a felszámolása pártunk alapszervezeteire hárul. Gyenge pontnak mutatkozott például a terimés takarmányok termesztése. Ilyen takarmányokból — szénaegységre számítva 1973-ban — mintegy hét százalékkal értünk el kevesebbet, mint az előtte való esztendőben. Ezt nem lehet és nem szabad objektív okokkal magyarázni! A szárazságra való hivatkozás csak részben fogadható el, mert éppen abban a száraz évben értük el a legkiválóbb gabonatermést. Meg aztán a rétek és a legelők hozama tekintetében még most sem tartunk az 1937-es év hozamainál, tehát itt is felbecsülhetetlen értéket rejtő tartalékaink vannak. Ha például a szőbanforgó területekről hektáronként csak egy mázsával érnénk el többet, úgy országos méretekben legalább 40 ezer tonna olyan gabonamegtakarítás válna lehetővé, amelyet jelenleg a szarvasmarhák atkarmányozásában felhasználunk. Talán mondanom sem kell, hogy a rétek és legelők termőképességének a fokozásában sokszorta jobbak a lehetőségeink mint gondolnánk. Az ÜKSUP hároméves felmérése azt bizonyította, hogy a Szlovákia területén lévő mintegy 390 ezer hektár rét és legelőterület semmiféle műtrágyát nem kapott. Persze helyenként célszerű lenne megvizsgálni például azt is, hogy a gabonákra adott nagy műtrágyaadag nem volt-e felesleges?! A cukorrépa és a burgonya terméseredményének a vizsgálatánál ARRA LETTÜNK FIGYELMESEK, hogy az egyes évek hozamai közt néhány járásban, de a hasonló éghajlati és talajviszonyok között termeld gazdaságok eredményében is viszonylag nagy az eltérés. A helyzetet még ezeknek a fontos növényeknek a gépesített betakarításában észlelt vontatott előrehaladás is bonyolítja. Sokhelyütt aránylag nagy az emberi munkaráfordítás, a szállítási költség és a betakarítási veszteség. A betakarító gépek szakszerűtlen, felületes üzemeltetése nem egyszer 15—20 százalékos termésveszteséggel járt. így nem csoda, hogy a múlt évben jóval kevesebb cukorrépát gyűjtöttünk be, mint eredetileg terveztük. A múltbeli gyakorlat, mely szerint a takarmányfehérjék hiányzó hányadát főleg a tőkés országokból importáltuk, napjainkban szinte lehetetlen, mert a takarmányfehérje összetevők világpiaci ára az utóbbi két évben mintegy két-hároinszorosára növekedett. Bár a takarmány és az étkezési hüvelyesek termesztésében vannak jó tapasztalataink, ezek termesztését az utóbbi években kissé elhanyagoltuk, sőt olyan megjegyzések is elhangzottak, hogy a hüvelyesek termesztéséhez való ragaszkodás akadályozhatja a szakosítás kibontakozását. Ma már köztudomású, hogy Ľubomír Š t r o u g a 1 elvtárs, a CSSZSZK kormányának az elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja, a párt novemberi plenáris ülésén ezt a kérdést mint halaszthatatlan, azaz sürgető feladatot jelölte meg. Ennek kapcsán idén 12 ezer hektáron vetünk hüvelyeseket, s ebből a szója több mint 4000 hektár lesz. az Érdekesség kedvéért csak annyit, hogy például 1972-ben a szója termőterülete 300 hektár körül volt. Szólnom kell arról is, hogy ez év április elejétől a hüvelyesek termesztésének fejlesztése céljából Horná Streda székhellyel szakosított tudományos-kísérleti munkahelyet létesítünk. Ennek a munkahelynek olyan feladatot szánunk, hogy szoros kapcsolatban a termelési gyakorlattal módszertanilag és szervezésileg irányítsa a hüvelyesek, de főleg a szója nagyüzemi termesztését. így az ötéves tervidőszak végére a szója termőterülete hazánkban eléri a 23 ezer hektárt, s arányosan módosul majd az egyes hüvelyesek termőterülete is. Bizonyos fórumokon már szóba kerüli, hogy Szlovákiában nem teljesítettük a sertéshús árutermelési tervét. Ebben a helyenként kiütközött állatbetegségek is közrejátszettak. Am a közép-szlovákiai kerületben, ahol nem pusztítottak a fertőző betegségek, a sertéshús árutermelési tervét mégis csak 93 százalékra teljesítették! A hizlalásra szükséges malacok beszerzésében ugyanis nem a saját forrásokra, hanem a külföldről történő behozatalra alapoztak. Ez arra figyelmeztet, hogy A TERV CSAK AKKOR LEHET REÁLIS, ha az túlsúlyban a saját forrásokra támaszkodik. Az idei feladatok folyamatos teljesítése azt követeli, hogy a mezőgazdasági üzemekben átmeneti kocákkal hidalják át a problémákat. A vágómarhahús termelésének 30 százaléka a tehenek, 15 százaléka pedig az üszők sorából származott. Sok még a tennivaló a továbbtarlásra szánt üszőnevelésben, a gondos kiválogatásban is. A múlt esztendőben nem kevesebb mint 60 ezer üsző került a vágóhidakra. Gondot okoz továbbá az állatok hizlalásában felhasznált abraktakarmányok aránytalanul nagy mennyisége is. A pártprogram — mint ismeretes — a szemes takarmányok takarékosságára hívta fel a termelőket. A közelmúltban történt felmérések szerint a hatvanas évek valóságos abrakfogyasztásához (5,5 kg) a múlt évben 1 kg sertéshús termeléséhez már csak 4,2 kg abrakot fogyasztottak a mezőgazdasági üzemekben, mégis azt kell mondanunk, hogy még mindig van lehetőség az adag csökkentésére. Az egyes szakosított szövetkezeti és állami üzemközi nagyhizlaldák eredményei ezt megerősí‘ tik. Példa erre a Nyitrai Üzemközi Baromfitenyésztő Vállalat, ahol 1073-ban 180, a levicei és a racsai üzemközi baromfifarmokon pedig 170 gramm takarmánykeveréket fogyasztottak egy tojás termeléséhez. Ezzel szemben a szlovákiai átlag 200 gramm volt. Az említett üzemközi vállalatokban 1 kg brojler baromfihús termeléséhez 2,4—2,6 kg abrakot fogyasztottak, a szlovákiai átlag pedig 2,9 kg volt. A sertéshús termelésében a Calovoi (nagymegyeri) Nagyhizlaldában, a Krupái, a Hrnčiarovcei és más Efsz-ben 3,8— 4,1 kg takarmánykeveréket használtak 1 kg hús termeléséhez, a szlovákiai átlag pedig 4,2 kg volt. Ha a tojás és a hús termelésében А ТАК ARM ANY ADAG ОТ AZ ALSO HATÄR ALA szorítanánk,„úgy mintegy 120—140 ezer tonna abrakot takaríthatnánk meg a népgazdaságnak. A szőbanforgó problémának megoldását a közelmúltban kidolgozott komplex tervezet hivatott sikerre vinni. Ennek a megvalósításában a mezőgazdasági irányító szerveken kívül részt vesz a gépipar, az energetika és az egészségügy irányító szerve is. Leginkább a takarmányszárító kapacitás kibővítéséről, a csontliszt termelés, a takarmányliszt, a takarmányélesztő és a lizin műszaki gyártásának a fokozásáról van szó. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek az utóbbi évek során dinamikus fejlődésen estek át, a hasonló természeti viszonyok közt termelő gazdaságok eredményeiben aránytalanul nagy a különbség. Ez egyrészt az irányítás színvonalának hiányosságaiból, másrészt abból ered, hogy ésszerűen Iiaszuálják-e ki a közgazdasági ösztünzók-adía lehetőségeket. Nem ritkaság például, hogy egyes kerületi és járási szervek a jól szervezett, kiváló eredményeket elérő gazdaságokat (járásokat) a kelleténél jobban beterhelik. Ezzel mentesítik a gyenge közgazdasági színvonalon lévő üzemeket (járásokat), sokszor egyes túlbuzgó vezetők ösztönzésére, akik úgy'Vélekednek, hogy náluk a feladatok teljesítéséhez jók a feltételek. Erre csak azt mondhatjuk: szemellenzős gazdaságpolitika az olyan, mely KONZERVÁLJA A MARADISAGOT! Az ilyen gyakorlat csak tovább szélesíti a jók, a közepesek és a gyengék közli űrt. Az ilyen megkülönböztetés tehát nemcsak hogy ellentétben van a CSKP KB áprilisi plenáris ülése határozatával — mely az elmaradott gazdaságoknak a fölfejlesztését is programra tűzte — hanem egýben takargatja a gyenge színvonalú gazdaságok irányításában és káderpolitikájában kiütköző fogyatékosságokat! Az idei feladatokkal összefüggésben csak annyit, hogy a gabonatermesztés fellendítésében továbbra is a CSKP XIV. kongresszusa és az áprilisi plenáris ülés irányelvei alapján kell eljárnunk. Ez az esztendő ugyanis döntő fontossággal bír az öt évre szóló feladatok lehető legjobb teljesítésében. Ennek kapcsán tavasszal számolnunk kell a kukorica vetésterületének a bővítésével — esetleg az árpa rovására. A növénytermesztési feladatok teljesítéséhez mintegy 5 százalékkal több műtrágyát használunk fel, tehát Szlovákiában kb. 200 kg tiszta hatóanyag jut egy hektár mezőgazdasági területre. Nagyon kedvezőtlen azonban az egyes műtrágya szállítmányok beérkezése a termelőkhöz. Az első negyedévben sajnos még egy negyedét sem kapják meg az egész évi szükségletnek. Az állattenyésztésben továbbra is a tejtermelést kell a felszínen tartanunk, mert a tej nemcsak emberi táplálékul szolgálhat, hanem egyre nagyobb jelentőséggel bír (szárított tejl a takarmánykeverékek gyártásában. Tehát nagyon fontos — mondhatnánk nélkülözhetetlen — összetevője az iparilag gyártott abrakkeverékeknek. Ezért a tej termelésében még NAGYOBB EREDMÉNYEKKEL SZÁMOLUNK mint a múltban. Az összes takarmányalap — a terimés takarmányok hiánya ellenére is (gondos takarékossággal) — fedezi az idei szükségletet. Évközben sor kerül a takarmánykeverékek termelésének a fokozására, de ezzel párhuzamosan intézkedések történnek az abraktakarmányalap lehető leggazdaságosabb kihasználására. Az építkezési beruházások az irányelvek szerint készülnek, ám a mezőgazdasági üzemekben törekedni kell a meglévő istállók korszerű technológiára való átépítésére. A műszaki bázis jó feltételeket nyújt a termelés fellendítésében. A múlt évben Szlovákia mezőgazdasági üzemei 1600 gabonakombájnt kaptak, s idén 950 új kombájn kerül a gazdaságokba. Az említett mennyiségből az E—512-es típusú 450; a Niva 400; a Kolos pedig 100 lesz. Az idei ármódosítás rezorton belüli jelleggel bír, s az előző évek intézkedéséhez kapcsolódik. A vágó baromfi kilónkénti felvásárlási árának 1 koronával való csökkentését a brojler takarmánykeverék árának 6 százalékos módosításával egyenlítik ki a mezőgazdaság javára. A naposcsibék darabonkénti realizálási ára 0,30 koronával csökken, s a száraz fűszerpaprika felvásárlási ára kilónként 9,27 korona felárral javul. A többi árszabályok és prémiumok alapjában nem változnak. Az idei terv teljesítésének a feltételei tehát minden tekintetben reális támpontot nyújtanak a 6. ötéves terv alapjainak lerakásához, az arra szorosan kapcsolódó össztársadalmi célkitűzések teljesítéséhez. Л kártevők elleni harcban is szem előtt kell tartani a növényvédelem hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkisebb költséggel védjük meg növényeinket a betegségektől és a kártevőktől. Hogy mennyire hatékony a munkánk, az elsősorban a védekezés technológiájától és a használt szerektől függ. Általánosan ismert a készítmények árának az emelkedése. Például az aránylag olcsó Lindán (HCH) típusú szereket felváltották a drágább, foszforsav észterei, még a talajfertőtlenítésben Is. Ezért a talajfertőtlenítés költségei növekedtek. Az okkal, oknélküli porozásnak, permetezésnek véget kell vetni, mert az nem■csak a termelési költséget növeli, hanem egyben a környezetet is fölöslegesen beszennyezi. Tudatosítani kell, hogy a kiszórt, kipermetezett készítmények nem mazés már csak részeredményeket adhat, minek következtéidén jelentős termésveszteség várható. A talajlakó kártevők felmérése gazdasági szempontból indokolt s különösen azzá válik a jövőben, amikor a viszonylag olcsó Lindán (HCH) tartalmú szereket a jóval drágább — más típusú hatóanyagot tartalmazó — talajfertőtlenítő granulátumok váltják fel. A felméréseket augusztus és szeptember hónapokban kell elvégezni a gabona, a kukorica, a cukorrépa és a zöldségfélék vetésére kijelölt földeken. A felmérést átlag-négyzetméteres módszerrel végezzük, úgy hogy a parcellát átlósan átjárjuk és 50X50X49 centiméteres szondákat ásunk. A kiásott talajból kézzel átmorzsolva kiszedjük a kártevőket. Az eredményt egy négyzetméterre számítjuk át. Pajöros kártétel esetén a szonda Előrejelzés a talajlakó kártevők elleni védelemhez radnak meg ugyanazon a területen, hanem a természetben a körforgás részeként lényegesen nagyobb területeket szennyeznek meg. Elsősorban a víz legjelentősebb hordozója és terjesztője a szennyező anyagoknak. A levegő, de az állatvilág is résztvesz az alkalmazott szerekkel való szennyezésben. A természetes körforgásban — a felépítésben és a lebontásban — nem maradnak vissza szennyező anyagok, vagyis mérgek. Az ember- tevékenysége azonban nem ilyen folyamat, rengeteg szennyező, salak és mérgező anyagot hagy maga után. Ezáltal a saját életterét veszélyezteti. A környezetvédelem hazánkban is mindinkább előtérbe kerül; ezért tartjuk fontosnak a propagálását. Szokássá vált a gyakorlatban, hogy a vélt nagyobb biztonság hiedelmében növelik a készítmények adagjait s akkor is védekeznek, amikor arra semmi szükség. Ennek a helytelen gyakorlatnak aztán hátrányai vannak. A védekezés technológiájához tartozik annak az eldöntése, mikor védekezzünk. Meg kell határozni, milyen egyedsűrűségnél, melyik időpontban végezzük például a talajfertőtlenítést. Ehhez természetesen alaposan ismernünk kell a kártevők biológiáját s ebből kiindulva előre jelezhetjük azok előfordulását. A talajlakó-kártevők elleni eredményes küzdelem nagy mértékben függ a talajban lévő rejtett életmódú kártevők időbeni felderítésétől. A megkésett védeke-100X100X60 centiméteres legyen. A kártevők jelenlétének értékelését az alábbiak szerint végezzük: 1. Ha a drótférgek száma 1 m2-en 0—5, akkor gyenge a fertőzés; 5,1—10, akkor közepes a fertőzés, 10,1—, akkor erős a fertőzés. 2. Ha a pajorok száma 1 m;-en 0—0,4, akkor gyenge a fertőzés, 0,5—1,0, akkor közepes a fertőzés, 1,1— akkor erős a fertőzés. Ahol a fertőzés gyenge, ott védekezésre nincs szükség. A közepes fertőzés esetén — a kultúrától függően — úgy védekezhetünk, hogy növeljük a vetőmagmennyiséget, vagy azt csávázzuk rovarölőkészítménnyel, esetleg talajfertőtlenítést végzünk. Általában minden olyan parcellát fertőtlenítünk, ahol átlagosan öt darab a m2-ként talált kártevők száma. A felvételezés során kitűnik, hogy a talajlakő-kártevők egyenlőtlen elhelyezkedése miatt sohasem alakul olyan helyzet, hogy válamennyi tábla kezelésre szorulna. Ezzel jelentős összeget takaríthatunk meg. A kézi talajfelvételezés költsége egy hektárra számítva 10, esetleg 12 korona, ezzel szemben a talajfertőtlenftés 190—210 korona hektáronként. így például egy 50 hektáros parcella fertőtlenítésének elhagyásakor a megtakarítás 2500 hektáros terület előrejelzési vizsgálatának költségeit fedezheti. Az előrejelzés módszerének az alkalmazásával megtakarítható költségeket egy magyarországi gazdaságban készült táblázat szerint készítettük el. > íd о -f и « > í(D -2 ® S « Cli -Z £3 c 0) :p 0 III s c ^ и Я > 40 £} tb J2 tu c § Ш JD ; О 4-1 ^ £2 я ® 1S 2 £ ад о <л 22 1969 532 486 1926 96 994’ 8 234 1970 740 369 2671 66 051 66 409 1971 912 544 3292 97 376 65 872 1972 620 388 2238 69 452 41 528 A talajfertőtlenítésen kívül a talajkártevők mennyiségét a helyes vetésváltással is csökkenhetjük. A vázoltak az előrejelzési módszerek közül a legfontosabbak. Jó eredményeket adnak a költségek jelentős csökkentéséhez. A kezelés ugyanis csak a közepesen fertőzött parcellákon szükséges. A talajlakó kártevők a kezelést követő években csökkennek. Az előrejelzési módszert minden nagyobb gazdaságban érdemes bevezetni, de főleg ott, ahol nagy területen folytatnak monokultúrás termelést. Blabla Károly mérnök
