Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-23 / 8. szám
1874. február 23. SZABAO FttbDWtľVBS & | Mzágszeríe ax elmúlt napokban tartották a zárszíímadó közgyűléseket. A Búd Efsz vezetősége a szépen feldíszített szövetkezeti klubban adott számot a tagságnak a múlt évi gazdálkodásról. A közgyűlésen részfvett H1 a v á 6 mérnök elvtárs, a járást pártbizottság vezető titkára, a szomszédos szövetkezetek elnökei és más meghívott személyek. Magyarországről két tsz is, a komáromi és a tiszakécskei képviseltette magát az ünnepélyes zárszámadő közgyűlésen. A tiszakécskei »Tiszagyöngye« Termelőszövetkezet küldöttségét Fazekas Béla elnök vezette. A Kecskemét közelében lévő mezőgazdasági Üzemmel már tíz esztendeje tartanak fenn baráti kapcsolatot a hátiak, kölcsönösen látogatják egymást, s a vezetőség és a tagság kicseréli tapasztalatait. A kapcsolat lényegében onnan ered, hogy az egyéb kultúrák mellett mindkét mezőgazdasági üzem foglalkozik szőlő- és gyümölcstermesztéssel. Tavaly mindkét részről 45—45 tag vett részt a kölcsönös tanulmányúton, s közülük mindenki hozott, vitt valami hasznosat a tarsolyában. A barátság az évek során annyira elmélyült, hogy a két szövetkezet tagjai rokonként mennek egymás családjaihoz s kellemes órákat töltenek el együtt. A szövetkezet vezetői arra is lehetőséget teremtenek, hogy megismertessék a tanulmányúton lévőkkel az országuk nevezetességeit. A beszámolók megtartása, az üdvözlések, hozzászólások után sor került a vezetőség megválasztására. Elnöknek újból az országszerte ismert, jó szervező képességű szakembert, Retkes Lajost választották meg. A befejező részben sor került a legjobb dolgozók megjutalmazására. Sokáig felejthetetlen marad a nyugállományba vonulók búcsúztatása és megjutalmazása. Közülük O t i 1 János és felesége egyszerre vettek búcsút a szövetkezettől, hogy élvezzék a megérdemelt nyugdíjat. Az alábbiakban nem a beszámolóban elhangzott ígéretes számokról, eredményekről, problémákról írok, hanem három tagról, akik a negyed évszázad alatt sokat tettek a szövetkezet felvirágoztatásáért. Olyanokról, akik mindig tudták, hogy a közös fejlődése az elsődleges, s ez jelentheti csak az egyéni boldogulás útját is. M Ki vtw Ezerkilencszáznegyvenkilenc őszén különösen sok volt a terefere a Dunára integető búd pincesorok mélyén. Nem csoda, hiszen valami újról, ismeretlenről, a szövetkezet megalapításáról vitatkoztak. A hegy leve ] megoldotta az emberek nyelvét, s közülük legtöbben elítélték a mezőgazdaság kollektivizálását. Az előkészítő bizottság a „soha nem lépünk ! be“ kijelentések ellenére is seré- , nven dolgozott és rövidesen megala- i kltották a közöst. Rá egy jő évre a , legnagyobb ellenzők is beadták a de- , A Februári GytizeJem eredménye HARMAN számadó közgyűlésen a résztvevői számára. A család bemutatása után a szövet« kezetre, a megalakulást időszakra te« relődött a sző. — A kezdet már csak olyan, mini egy rossz álom — emlékszik a házi« gazda. — Különben az első tíz év« ben az állattenyésztésben dolgoztam. Azért kellett azt választanom, meri a gyerekek kicsinyek voltak, s óvodát akkoriban még nem ismertünk, így aztán, amikor a feleségem elindult a kertészetbe dolgozni, én már otthon voltam, és vigyáztam a csöppségekre. Nagyon kellett a pénz — és így a feleségemnek is munkába kellett állni —, mivel telket kaptunk zony akkor a még kevés összespórolt pénzecskéből csupán szoba-konyhára A vezetők és vendégek a zárszámadó közgyűlésen. A szövetkezetben egyre jelentősebb szerepet játszik a szőlőtermesztés. A kevésbé értékes, ritka búzát termő dombos területen 72 hektár szőlőt Retkes Lajos elnök az elmúlt évi gazdálkodásról számol be. felül van a szövetkezet vagyonának az értéke. Az akkori 19 milliós össztermeléssel szemben tavaly már 36 millió 300 ezer koronát értünk el, I vagyis ugyanannyi földterületen mevnyolcszorozódott a termelés. M A tagság a zárszámadó közgyűlésen (az első sorban a nyugdíjba vonulók) AJ! AORONOMÜS rás legjobbjai között. Napjainkban már komplex gépi munkával végzik a kukorica és a cukorrépa termesztését. A tápanyagellátás jónak mondható és már 250 kg-ot (tiszta tápanyagban) adagolnak hektáronként. Sajnos foszforból még mindig hiány mutatkozik. C s e k e s József szintén azok közé tartozik, akik az egészfalusi szövet..................kezet létrehozásának kezdetétől a közösben tevékeny, kednek. A fiatal, szorgos férfi egyaránt dolgozott a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Eleinte mint takarmányos sokszor boszszankodott az állatok etetése miatt. A rossz minőségű takarmánytól alig néhány litert adtak a tehenek és minimum volt a súlygyarapodás. Ez természetesen kevés keresetet is jelentett. Bizony sokszor előfordult, hogy 500—600 koronát vitt haza a családnak havonta A nyitott szemmel járó fiatalember hamarosan rájött, hogy a szakértelem fokozása elengedhetetlen követelmény. A vezetőséggel egyetértésben elvégezte a mesteriskolát. Aztán , komoly funkcióval bízták meg, agro- , nómus lett. Akkor döbbent rá, hogy j a mesteriskolán tanultak nem elegendők a gazdaság szakszerű irányításához. Ojból iskolapadba ült hát, és Komárnoban (Komáromban) elvégezte a mezőgazdasági középiskolát. 1 A technikum sikeres befejezése ; után egyik legfontosabb feladatai kö- , zé tartozott a jó minőségű takar- ( mányalap megteremtése az állatálla- . mány részére. Abban az időben eléggé nagy aránytalanságok voltak í jutalmazásban, s ez befolyásolta a ta gok munkakedvét. Ezért mindent elkövetett az igazságos normák megállapításáért. Eleinte gondot okozott a kertészet mellett a bővülő szőlőtáblák megművelése. Ezt is sikerült jó szervezőmunkával megoldani. Napjainkban már minden olajozottan megy. A nyolc csoportvezetővel minden délben találkozik az agronómus és megbeszélik a legfontosabb tennivalókat. A két mezei komplexbrigád is jól végzi a munkáját. A gabona betakarításánál a „veterán“ kombáinosok többször véeeztek я iátelepítettek, s abból 52 már termőre fordult. Tavaly 146 mázsás ótlagho- i zamot értek el hektáronként, ami re- kordtermést jelent. Mivel a telepítés- jó előre átgondoltan nagyüzemi mó- I dón történt, — a fajták helyes meg. választásával — és a szőlőben lelki, ismeretes szakemberek dolgoznak, s így minden bizonnyal a jövőben is kiváló eredményeket érnek el. Az agronómus szerint a vezető legfőbb erénye az igazságosság, a pontosság és a példamutatás. Azt is vallja, hogy a tanulásban egy percre sem szabad megállni. Napjainkban annyi sok az új hasznos tudnivaló, hogy azok ismerete nélkül nem lehet helyesen irányítani a gazdaságot. Csekes elvtársat — a fontos beosztása mellett — lelkes kultúrmunkásként is ismerték. Evek hosszú során mint vezető tevékenykedett a CSEMADOK-ban, tanította a színdarabokat, szervezte a falu dolgozóinak művelődését. Az idő eljár, s a közelmúlban Csekes József is betöltötte 50. életévét, amelyből közel a felét a közösben dolgozta le és egyik fő részese a BúCi Efsz hírnevének. NT A „SORKATONAIT“ KÖBÜL Kevés olyan rendezett községet ismerek, mint Búč. A mellékutcák nyílegyenesek, az utak portalanítottak, s mindenütt járdán kopoghatnak a sietők cipősarkai. Az utcákat tavasztól őszig pompás zöld köntösbe öltözött fasorok teszik hűssé, kellemessé. Az egyik diófasoros utcában van Bernáth József rangos háza. Az 50 körüli pirospozsgás arcú férfi az udvaron tett-vett, amikor ráköszöntöttem. A házigazda egyedül volt _____ otthon. A lánva már évekkel ez- i előtt férjhez ment és most a két kis unoka nevelésével foglalatoskodik. A . két fiú mesterséget tanult, és Ко- i márnóban dolgozik. A feleség pedig 1 éppen a jó.falatokat készítette a zárit tellett és csak az ötvenes évek vői. gén tudtunk hozzátoldanl néhány S helyiséget, illetve akkor tudtuk bet fejezni az építkezést. Bernáth elvtárs a legnehezebb Időben az ellenőrző bizottságban is tevékenykedett. Az akkori munkájukról a következő a vélyeménye: — Az ídőtájt úgy volt, hogy a tagok csak saját magukat szerették, nem pedig a szövetkezetét. Én akkor is azt vallottam, hogy aki Búőon nem tud megélni, az másutt sem igen boldogul. Ez bé is igazolódott. Sokan elmentek másüvé dolgozni, de még úgy sem boldogultak, mint az itthon maradottak. Mi, akik mezőgazdasági Idénymunkások, részaratók voltunk, nagyra értékeltük a fél hektár háztájit és sokat ki tudtunk hozni belőle. A fiatal koráról ezek az emlékek jutottak az eszébe: — Ha akkoriban véletlenül bementünk egy jobb gazda házába, a szép bútorok láttán majd leesett az állunk a csodálkozástól. Most már valamennyi falusi házban korszerű a lakberendezés és a fürdszoba, az természetes. Az is előfordult, hogy nyáron hiába dolgoztunk szakadásig. Tizenhat esztendős legényke lehettem, amikor komolyan megbetegedtem. Hogy gyógyítani tudjanak, el kellett adni az egész nyáron keresett kenyárnekvalót. Most ilyen gondunk igazán nincs. — Jelenleg milyen szakaszon dolgozik? — Már nyolcadik esztendeje a szőlőben tevékenykedem. Szeretem ezt a munkát, örülök, hogy részese lehetek az efsz-ünk jövedelmét jelentősen befolyásoló részleg művelésének. — A jövedelmük mikor kezdett gyarapodni? — A hatvanas évek derekán. De mindjárt megmutatom. — Rövid keresés után rá is akadt egy kis füzetre a konyhaszekrényben. — Például' 1966-ban, amikor már a lányom is dolgozott, 44 ezer koronát kerestünk a gabonajuttatás és a fél hektár háztáj^ jövedelme nélkül. Tavaly ketten az asszonyommal ugyanannyi volt a pénzbeli jövedelmünk. — Ezek szerint valamit félre is tudnak tenni. — Az csak természetes. Józsi fiam, az idősebbik, meg jőnéhányan fiatalok összebeszéltek és szövetkezeti lakást építenek a faluban. Nemrégiben ezért az ő betétkönyvét egészítettük ki 40 ezerre. De azért annyi még a mi könyvecskénkben is akad, hogy egy Skodát bármikor megvehetnénk. Aki nem él nagy láboh, az szépen tud félretenni. Láthatja menynyi szép új házat építettek a szövetkezett tagok. Akik kitartottak a kezdeti nehéz években és szorgalmasak, manapság aligha cserélnének az ipari dolgozókkal. — A vezetőkkel elégedettek? — Nem hízelgek akkor, ha igennel felelek. Közülük a hosszú évek során legtöbben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és jórészt nekik köszönhető, hogy elismert szövetkezetként emlegetnek a járásban. A negyedszázad alatt összeforrtak a dolgozók a közössel s ma már valóban Húgukénak tartják azt. Tóth Dezső j velőből ökonómus lett és 1962-től az { elnöki tisztséget tölti be. A szakember vallomása szerint na. gyón sokat jelent, hogy alaposan . megismerkedett a könyvvitellel és a t számokon keresztül is jól látta a gaz. dálkodás menetét. Sok minden közre. Játszott, de az ésszerű, célszerű gaz. dálkodásra való törekvés — a sok, féle ellentétes irányítás ellenére is — . meghozta a várt eredményt, j Honnan indultak és hová értek az , elmúlt negyed évszázad alatt? L — Már csak rossz emlék a kezdet — . említi mosolyogva a jókedélyű, hat- I van felé járó Retkes. — Nem voltak gazdasági épületeink és mivel semmiféle uradalmi telepet nem örököltünk, mindent magunknak kellett létrehozni. Az emberek nagyon kedvetlenek voltak, mert a munkaegység értékeként alig kaptak valamit. Jónéhányan azonban nem csüggedtünk, és rövidesen felépültek a gazdasági farmok. Sajnos, több helyütt. Ha most kezdenénk, minden bizonnyal csak egy gazdasági udvarunk lenne. Az ökonómus-elnök élő statisztika. A számok el vannak raktározva az agyában, s ha szükséges, bármikor kirukkol velük. — Akkoriban még régi pénzben számoltunk, — emlékezik az elnök. — Ezerkilencszázötvenkettő őszén az összvagyonunk értéke 3,3 millió korona volt. Napjainkban 72 millión könyvvitel, a gazdaságosságra törekvés jelentette az ugrásszerű fejlődést. Persze a pártszervezetben, ahol mindent megvitattunk, célul tűztük ki az egész tagság szakmai-ideológiai nevelését. E cél megvalósításának az érdekében kultúrházat építettünk, amelyet szövetkezeti klubnak rendeztünk be, s azt hiszem, elsők közt az országban nálunk irányította hivatásos dolgozó a művelődési életet. Retkes elvtárs az efsz irányítása mellett komoly társadalmi munkát is végez. Ezerkilencszázhatvannégytől a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Dolgozott a járási pártbizottság elnökségében, a járási mezőgazdasági társulás vezetőségében, s régóta tevékenykedik a helyi szervek munkájában. Bár lassan kopogtat a hat* van, de még mindig fiatalos lendü* lettel dolgozik, nem ismer fáradságot, munkaidőt, ha a közös érdekeiről van szó. — Jól bírom magam, de azért hatvan után nyugállományba megyek, hogy szenvedélyemnek, a kertészkedésnek hódolhassak. Utánpótlás van a családban. A nagyobbik fiam, aki most katona, Šafárikovon (Tornaiján) végezte el a mezőgazdasági műszaki középiskolát, a kisebbik a komárnól mezőgazdasági iskolába jár — s rajtuk kívül jónéhányan vannak még olyanok, akik majd átveszik a „stafétabotot“. rekukat, és az országban az elsők között alakult meg az egészközségi szövetkezet. Retkes Lajosnak mindig jó viszonya volt a paraszti munkához. Kertészeti szakiskolába azért járt, hogy tovább fejlessze tudását és ott dolgozzon, amihez a legnagyobb kedve volt. A kezdet kezdetén különösen szakemberekből volt nagy hiány a szövetkezetekben. Ezért az újdonsült vezetők örömmel üdvözölték, amikor az életerőtől duzzadó Retkes elvtárs igent mondott, és tagja lett az efsznek. A szakértelmét mindjárt ki is használták, 6 lett a vincellér a néhány hektáros régi szőlőtelepítésen. Nem sokáig, mert a vezetők rájöttek, hogy a könyvvitelnek nagyon fontos szerepe van a 2000 hektáros gazdaságban és ennek a feladatnak az elvégzésére legalkalmasabbnak Retkes Lajost tartották. Késbb a köny-1972-ben is csak 8,8 millió korona értéket termeltünk, tavaly már a tag. Ságnak több mint 10 millió koronát fizettünk ki munkadíjként. — Mikor kezdődött a minőségi változás? — A traktorállomások átszervezése után hozzánk kerültek a gépek és azokat jobban ki tudtuk használni, alaposabb talajművelést végeztek a traktorosaink. Az előrehaladás egyik tényezője tehát a gépesítés volt — állítja határozottan az elnök. — A másik a szakirányítás kérdése. Nyíltan megmondtuk a funkciók viselőinek: „ha továbbra is a beosztásodban akarsz maradni, el kell végezned a szakiskolát.“ Megfogadták tanácsunkat és szakképesítést szereztek a különböző iskolákon. Tehát a gépek közvetlen irányítása, a szakemberképzés, a tudomány és technika gyorsütemű fejlődésének a kihasználása s nem utolsósorban a precíz
