Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-11 / 32. szám

Segítsünk-e a kisgalambnak nehéz keléskor? Sok esetben felmerül szakem­berek között is a kérdés, sza­bad-e segítséget nyújtani a bú­­jásnál, vagy pedig jobb az ilyen „gyenge“ galambot elpusztulni hagyni? Számos gyakorlati te­nyésztő azon az állásponton van, hogy nem szabad segítsé­get nyújtani a bújásnál különö sen olyan galamboknak, ame­lyek esetében igen fontos az életerő és a teljesítmény. A to­jásból való nehéz kibúvás oka a galambszülőpárok egészségé­ben keresendő. Ez a gyanú megerősödik, ha korábban ezen szülőpárnál gyakori volt a ter­méketlen vagy elhalt tojás. Az ilyen szülőpártól származó ne­hezen kelt állatokat ne hagy­juk meg továbbtenyésztésre, a tojót pedig selejtezzük. SEGlTSEGNYÜJTÄS FORDÍTOTT FEKVÉS ESETÉN Ha bújásnál azt látjuk, hogy a tojást a kisgalamb a hegyes végén ütötte fel, akkor fordí­tott volt az embrió helyzete az egész idő alatt és valószínű, hogy a kisgalamb saját erejé­ből a tojást elhagyni nem tudja. Ez esetben mérlegelhető, ad­junk-e segítséget vagy sem. KÜLÖNLEGES FAJTÁK A magas színvonalra kite­nyésztett különleges rendelteté­sű fajták, amelyeket erős bel­tenyésztéssel hoztak létre, már eleve gyengébb életerővel bír­nak. Bár tenyésztői szemmel nézve jobb eljárás, ha azonos fajtából friss vért szerzünk be, vagy más fajtával végzünk cseppvérkeresztezést, mégis nyitva marad a kérdés, hogy megkíséreljük-e a tojásban re­kedt kisgalamb megmentését. Ez esetben érdemesnek látszik a beavatkozás. NEM TŰL KORÁN Aki segítséget akar nyújtani a bennrekedt kisgalambnak, an­nak megfelelő gyakorlattal kell rendelkeznie. Ajánlatos a mű­veletet előbb elsajátítani egy több éves gyakorlattal bíró te­nyésztőnél. Semmi esetre sem szabad elsietni a dolgot mielőtt a köldök nem záródott, mert a kis állatok menthetetlenül elvé­reznek. Ha a kisgalamb felütöt­te a héjat, de nem jut tovább előre, úgy az a veszély fenye­get, hogy a belsőhéj kiszárad és megszilárdul. Ilyenkor csep­pentsünk egy kis tiszta étolajat a belső héjhártyára és ezzel megakadályozzuk annak kiszá­radását.. Amíg a belső héjhár­tyán élénk piros vérerek látha­tók, nem szabad a tojás kibon­tását megkezdeni, mert a kis­­galambok olyan sok vért vesz­tenének, hogy pár óra alatt fel­tétlenül elpusztulnának. A bOjási időpont A segítség nyújtásának kér­dése szorosan összefügg a bú­­jási időpont pontos ismeretével. Szakszerűen tartott, egészséges, életerős galambok a 17. vagy 18. napon kelnek. Annak érde­kében, hogy a két tojás azonos időben keljen, ajánlatos az első tojást a fészekből elvenni és helyébe egy kis gipsztojást ten­ni mindaddig, míg a második tojás nincs a fészekben. Ezen eljárással biztosítható, hogy mindkét tojás azonos napon fog bújni. FÉSZEK ELLENŐRZÉS Ha egy fészekalj bújásának idejét ellenőrizni akarjuk, úgy tudnunk kell, hogyan viselke­dik a kotlás alatt levő galamb. •• SIKERÜLT IZOLÁLNI A „BLUECOMB“ KÓROKOZÓJÁT Az Egyesült Államok Iowai Állami Egyetemén N. R. Adams és M. S. Hofstad kutatóknak si­került kimutatni pulyka és csir­ke embrióban a Bluecomb (ejtsd: bljukomb) néven ismert betegség kórokozóját. Á Bluecomb, más néven fer­tőző enteritisz mintegy 20 éve okoz problémát, főleg a pulyka­állományokban. Még ma sincse­nek a kutatók teljesen egy vé­leményen a betegség okát, illet­ve kórokozóját illetőleg. A ku­tatók szerint a véleménykülönb­ségek fő oka, hogy a kórokozót eddig nem sikerült kimutatni. Az említett kísérletben a kuta­tók azt találták, hogy a kór­okozó pulykaembrióban a 15. nap után, csirkeembrióban pe­dig csak a 16. nap után kezd szaporodni. Azt remélik, hogy a felfede­zés után mind a megfelelő gyógyszerek feltalálása, mind pedig vakcina előállítása rövi­desen lehetővé válik. A Poultry Digest szerkesztő­ségi megjegyzése szerint eddig már többen is jelentették a kór­okozó, illetve kórokozók meg­találását. Valószínűnek látszik, hogy hasonlóképpen a közön­séges baromfináthához, szintén számos kórokozó idézhet elő külső megjelenésében hasonló megbetegedést. (Baromfiteny. 73) tAII/ITteiSZIiei/CYI aukcsadc Az influenza és a japán fürjek Észak-Olaszország mintegy 13 fürjtenyészetében állapítottak meg А-vírusos influenza fertőzéseket. Tapasztalatok szerint a betegség súlyossága és lefolyása az állattartástól és a kör­nyezeti körülményektől függött. A fiatal szervezetben rendsze­rint légzőszerv! zavarokat és légzőszervi elváltozásokat mu­tattak ki, a kifejlett állatoknál a betegség rendszerint tünet­mentesen zajlott le. A tenyészetekben az elhullás aránya 15— 80 százalék közötti volt. A spontán fertőzött 13 állomány álla­tainak embrionális tojásaiból 24 vírustörzset sikerült izolálniuk az állatorvos kutatóknak. A törzsek az А-típusba tartoztak, írja az Archív für Exp. Veter. Medicín. (Baromfit. 73) Tölgymakk etetése galambokkal A tenyésztési idény beindu­lása előtt a törzsgalambokat, számunkra teljesen újszerű „vértisztító kúrának“ vetik alá. Ez esetben nem a drága gyógy­szerekre kell gondolni, hanem a jól beérett és szakszerűen tá­rolt tölgymakkra. A tölgymakkot eddig mint ga­lambtakarmányt, a fejlett ga­lambtenyésztéssel rendelkező államokban csak kisegítő takar­mánynak tekintették. Ma már a tölgymakkot bőséges keményí­tőtartalmán kívül csersavtartal­­ma miatt gyógyszerként is ete­tik. A tölgymakk bizonyos mennyiségű zsírt is tartalmaz, és ez kiváló hatással van a ga­lambok tollazatára. A tölgy­makkban levő zsír a galambot nem hizlalja. Az elfogyasztott tölgymakkdara eltávolítja a ga­lamb szervezetéből a vissza­maradt hűgysavat. A tölgymakk­ban levő csersav a bélférgeket is elpusztítja. Hogy mennyire természetes a tölgymakk eteté­se, ezt igazolja az a tény is, hogy a tölgyerdőkön keresztül húzódó autóutakon a vadgalam­bok sorban ülve várják, hogy egy-egy autó széjjellapítson egy-két tölgymakkot. Az etetés időtartama maximálisan 8 nap lehet, ez az idő bőségesen ele­gendő, hogy tenyészgalambjaink megfelelő kondícióba jöjjenek — írja a Geflügel-Börse című szaklap. Számos esetben heves mozdu­lattal védi a fészekben levő to­jást és ügyelni kell arra, hogy az ellenőrzés Ideje alatt a meg­levő tojás, vagy tojások meg ne sérüljenek. Ellenőrzést akkor végzünk, amikor a galamb a fészkét etetés idején elhagyja. Mielőtt a tojásban levő kisga­lambnak segítséget nyújtunk, vizsgáljuk meg a tojást. Ha a tojás tompa végének Уз-а körül van vágva és erőteljes kopo­gást hallunk, úgy segítségre nincs szükség. Más a helyzet, ha a kiszámí­tott bújási időben csak egy kis lyukat látunk a tojáson, vagy a hegyes végét kezdte kivágni a kisgalamb. Ez esetben segít­séget lehet nyújtani. ELŐVIGYÁZATOSSÁG FONTOS Már említettem, ügyeljünk arra, hogy a belső héjhártyán ne legyen vérrel töltött érhálő­­zat. Ha a belső héjhártya erei már üresek, akkor a meglevő kis lyuk bővítésével megkísé­relhetjük a kisgalamb fejét ki­hozni a tojásból. Többet ne te­gyünk egyelőre, mert számítani kell arra, hogy a köldökzsinór még nem záródott, illetve a megmaradt sziktömlő még nem húzódott be a hasüregbe. Ha a kisgalamb egyébként egészsé­ges, úgy saját erejéből el fogja hagyni a részben kibontott to­jást. Kászonyi János A GALAMB BEGYTEJÉNEK AMINOSAV ÖSSZETÉTELE A begytej 30 %-a zsír és 54 %-a fehérje. Ezenkívül 0,2 gli­kogént, 4,7 % ásványi sót, vala­mint kis mennyiségű A, Bt, és Вг vitamint tartalmaz. A fehér­jéket felépítő aminbsavak kö­zül legnagyobb mennyiségben a glutamin és aszparaginsav, valamint a lecin fordul elő. Ezek az aminosavak a fehérjék 14, 11, illetve 9 %-át teszik ki. Lizin, Valin, fenilalanin, treonin, arginin, tirozin, alanin, glicin és i-leucin közel egyenlő arány­ban fordul elő (4—5%). Pro­lin, metionin, triptofán és hisz­tidin kisebb mennyiségben ta­lálható (írja a Currir Science Bangalóra). TERMÉSZETES NEWCASTLE BETEGSÉG EGY GALAMB­­ÄLLOMÄNYBAN A Newcastle-betegség vírusa természetes körülmények kö­zött nagy mortalitással betegí­­tette meg a vizsgált állomány galamb egyedeit. Az izolált ví­rust SPF naposcsibék fertőzésé­vel és a szerológiai vizsgála­tok alapján Newcastle-vírusnak identifikálták, írja Hilbrich P., a Deutsche Tierartzt. Wschr. л hannoveri lapban. Érdemes a r> híradásra figyelemmel lenni. " Vitaminok a baromfi életfunkciójában I. A baromfi tápláléka a fehér­jéken, zsírokon, szénhidrátokon, vizen és ásványi sókon kívül vitaminokat is tartalmaz. Míg az említett vegyületek a szer­vezetbe kerülve, annak anyag- és energia forgalmában vesz­nek részt, addig a táplálékok­ban levő vitaminok az anyag­csere folyamatokat irányítják. A „vitamin“ elnevezés Funk lengyel biológustól származik, aki a rizs héjából a beri-beri betegség gyógyításához alkal­mas hatóanyagot 1912-ben elő­állította. Mivel ez a vegyület az élet fenntartásához, a normális sejtműködéshez nélkülözhetet­len, továbbá nitrogént is tartal­maz, így nyerte a vita — élet + amin új elnevezést. A vitaminok nem sorolhatók a mindennapi értelemben vett tápanyagok kö­zé, mivel nem szolgálják az állati szervezet „üzemanyag­szükséglet“ fedezését. Az állati és növényi eredetű takarmányokban jelentős vita­minmennyiség mutatható ki. Igaz, hogy a legtöbben csak egy két vitaminfajta található. Azért kell a vegyes takarmá­nyok etetésére törekedni, hogy állataink valamennyi vitaminból megkaphassák szükségletüket. A rövid múltra visszatekintő modern baromfitartás magával hozta a takarmányozás ugrás­szerű fejlődését is, aminek egyik fontos lépcsőfoka a vita­minok hatásmódjának tisztázá­sa. Megoldást találtak a vita­minkészítmények mesterséges úton történő ipari előállítására is. A vitaminok száma ma már meghaladja a harmincat. Meny­­nyiségük kifejezésére a milli­grammot (mg) használjuk. Leg­többjükből csak egy pár milli­grammra van szükség, azonban ezt a csekély mennyiséget fel­tétlenül biztosítani kell, külön­ben súlyos élettani elváltozá­sok, megbetegedések léphetnek fel. Fiatal állatokban a zavar­talan növekedést, fejlődést irá­nyítják, felnőtt állatokban az egészség fenntartásához és a szaporodás folyamatosságához szükséges. A vitaminok elsősor­ban a sejtanyag cserében aktí­vak, tehát működésük az egész szervezetre kihat. Tartós vita­minhiány jelentkezése esetében az anyagcsere-forgalomban za­varok keletkeznek, amiből kö­vetkezik a sejtműködés beszün­tetése, illetve súlyos esetben az állat elpusztulása. Több fontos vitamint ismerünk, amelyek ha a takarmánnyal folyamatosan nem jutnak a szervezetbe — hiánybetegséget — avitamino­­zist okoznak. Amennyiben a szervezetből minimálisra csök­kent vitamint rövid időn belül pótolni tudjuk, a hiánybetegség meggyógyítható. Ezt a tényt bi­zonyítja az az állatkísérlet is, amit galambbal hajtottak végre: Az állat tíz napon át csak hán­tolt rizst kapott enni. A Bt-vita­­min hiánya következtében sú­lyos beri-beri ideggyulladás ke­letkezett s a tizedik napon reg­gel teljesen bénultan, görcsbe torzult testtel találták ketrecé­ben. Már arra lehetett követ­keztetni, hogy a galamb ago­nizál, mikor egy pár csepp B- vitamin-tartalmú élesztőkivona­tot csöpögtettek csőrébe, ami­nek hatására négy óra múlva gyógyultan, már a háztetőre is fel tudott repülni. A gyakorlati életben előfor­dult, hogy a takarmányban egyik vagy másik vitamin hiány­zik, illetve csekély mennyisége nem képes a szervezet szükség­letét teljesen fedezni. Ezt a rész­leges vitaminhiányt hipovitami­­nozisnak nevezzük. Amennyiben az állatok tojás- vagy húster­melésében visszaesést észlelünk, továbbá ha csökken a szer­vezet ellenállóképessége, illetve romlik a takarmányhasznosulás, elsősorban vizsgálnunk kell a takarmányokkal szervezetbe ju­tott vitaminok mennyiségét. Mindig arra kell törekedni, hogy az optimális termelés, il­letve az egészségi állapot meg­tartása érdekében a maximális vitamineg'yensúly biztosítva le­gyen. A baromfi vitamin igényét sok tényező befolyásolja: Foko­zottabb igényt támaszt a tyúk­féle a víziszárnyasokhoz viszo­nyítva. Nagyobb és folyamatos vitaminellátást követel a növen­dékbaromfi, a kifejlődött idő­sebb állatokkal szemben. Külö­nösen a tenyész tojást termelő állatok vitaminellátására fordít­sunk nagy gondot, hisz a tojás jó kelési eredményénél és a ki­kelt állatok felnevelésénél nem közömbös, hogy a szülőktől mennyi „életet serkentő“ anya­got kaphattak. A tenyésztojás kifogástalan termékenysége is csak akkor remélhető, ha a ka­kasok vitaminellátása maximá­lis. A hímivarú állatok kásebb mértékben képesek az életfon­tosságú anyagok raktározására, mint nőivarú társaik. Megfigyel­ték, hogy vitamnihiány eseté­ben növendékállatok között a kakasok 3—4-szeres arányban betegedtek meg, vagy pusztul­tak el. Nemcsak tenyésztojást termelő állataink zavartalan vi­taminellátását tartsuk szem előtt, mert a kizárólag áruto­jást termelő tyúkok anyagcsere­forgalma is megköveteli ezt. Egy tojóhibrid évente testsúlyá­nak 6—8-szorosát termeli meg tojásban, érthető tehát, hogy az egészség megtartása és a za­vartalan termelés érdekében tökéletes vitamin ellátottságról kell gondoskodni. A takarmánykeverékek minő­ségi összetételével is szoros kapcsolatban van a vitamin- több B2—Bi2-vltamint, folsavat, szükséglet fedezése. Kevés nikotinsavat, kolint igényel. Tö­­nyersrostot tartalmazó, fehér- rekedjünk mindig arra, hogy jedús takarmányból az állati valamennyi vitaminból az opti­­szervezet gazdaságosabban tér- mális mennyiséget állataink fő­méi, kevesebbet igényel. Ugyan- lyamatosan megkapják. így akkor az aktív anyagforgalom előzhető csak meg, hogy kóros zavartalan lebonyolítása foko- tünetek kíséretével hiánybeteg­­zottabb vitaminellátást követel, ségek lépjenek fel, ugyanakkor Zsiradékkal dúsított hizlalóta- a legnagyobb hús- és tojáster­­karmány rendszeres etetése melőképesség megteremtését esetében a pecsenyecsirke, pl. segítjük elő. A baromfi vitaminszükségletét — 1 kg takarmányra számítva — az alábbiak szerint ajánlatos fedezni: Vitaminok Tyúkféle Tenyész­csibe 0—4 hetes nővén dék 5—10 hetes hibrid és te­nyész pulyka kacsa TI 'S А-vitamin NE (nemzet, e.) 6600 8800 8800 B800 6000 8000 Dj-vitamin NE (n. egység) 550 1100 900 1300 450 800 E-vitamin NE 26 26 30 30 30 30 Кз-vitamin mg 1,2 2,4 1,4 3,0 — — Bi-vitamin mg 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 B2-vitamin Riboflavin mg 4,0 6,0 4,0 6,0 4,0 5,0 Вз-vit. Pantoténsav mg 12,0 12,0 10,0 14,0 12,0 12,0 Bs-vit. Nikotinsav mg 40,0 50,0 30,0 50,0 50,0 50,0 Be-vit. Piridoxin mg 4.5 4,5 3,5 3,5 3,0 3,0 Biotin mg 0.1 0,1 0,2 0,2 0,1 0,1 Folsav mg 0,7 0,7 0,7 1,2 — — Kolin mg 1500 1500 800 1800 1400 1500 Bi2-vitamin mg 15 12 6 10 10 5 C-vitamin mg 200 150 100 150 100 100 Az А-vitamin egy nemzetközi egysége (NE) megfelel 0,344 meg A-vitaminacetátnak. A D-vitamin egy nemzetközi egysége megfelel 0,025 meg D3- vitaminnak. Az E-vitamin egy nemzetközi egysége megfelel 1 mg dl-alfa tokoferolacetátnak. Nagymértékű vitamin túlada­golás is betegséget okozhat (pl. A—D3 vagy Вб-vitamin), amikor hipervitaminozissal találkozunk. Közvetett úton a vitaminháztar­tás egyensúlyát már kisebb ará­nyú túladagolás is megzavar­hatja. Amennyiben stress-terá­­pia esetében „vitaminlökést“ al­kalmazunk, fokozottabb figyel­met kell a vitaminok közötti helyes arány kialakítására for­dítanunk. A szervezet ellenálló­képességének gyors helyreállí­tása érdekében a legfontosabb vitaminok — A—D3-vitamin, ri­boflavin, pantoténsav, nikotin­sav, kobalamin és C-vitamin — keverékétől várhatunk kedvező hatást. Egyes vitaminokat a baromfi szervezete is elő tud állítani. A sárgaszemű kukorica, a sár­garépa, a zöld növényi részek bőséges mennyiségben tartal­maznak provitamin karotinoid­­festékanyagot. Rendszeres fo­gyasztással elérhető, hogy emésztés közben a vékonybél­falban А-vitaminná alakuljon át. Ezért bír a szabadtartásos baromfinevelés nagy jelentőség­gel. A vándorólazott növendék­pulykák teljes mértékben fedez­ni tudják А-vitamin, illetve a közvetlen napfény tartós élve­zésével D3-vitamin szükségletü­ket. Az állatok testében raktá­rozott dehidrokoleszterin D3- vitaminná asszimilálódik át. Amikor a vitaminok felfede­zése kezdetét vette, kémiai szerkezetükre vonatkozóan még elképzelések sem voltak, ezért felismerésük sorrendjében az ABC nagybetűit használták meg­jelölésükre. Egyes vitamincso­porton belül számjegyekkel kü­lönböztették meg a más-más vegyülettől származókat, (Pl. Bi, B2, stb. vitamin.) Amely vi­taminnak kémiai szerkezetét időközben felfedezték, új elne­vezését (pl. B2-vitamin = ribo­flavin) használjuk. (Folytatjuk.) KERÉNYI ERVIN, agrármérnök ♦ >4Ф4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom