Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-11 / 32. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. augusztus 11. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 32. szám. Szakmelléklet Az érdekköri szövetségbe tömörült, valamint a többi tenyésztő tájékoztatója és tanácsadója Műszárítókkal több fehérjedús takarmányért A növekvő állatállománynak egyre több fehérjedús takarmányra van szüksége. Ez egyrészt a hektárhozamok fokozásával, másrészt a begyűjtéssel járó veszteségek csökkentésével állítható elő. A talaj egyre termőképesebb, mert a megfelelő istállótrá'gyázás mellett már a növények számára biztosítani tudjuk a szükséges mennyiségű ipari trágyát is. A kimutatások szerint az évelő takarmányok hektárhozama az utóbbi években megkétszereződött. Számos mezőgazdasági üzemben már száraz anyagra számítva elérték vagy túlhaladták lucernából például a száz mázsás hektárhozamot is. A mennyiség tehát egyre több, azonban főleg a múlt évben, de egyes körzetekben idén is, rendkívül nagyok voltak a veszteségek a begyűjtéskor. Voltak olyan parcellák is, ahol a lekaszált lucernát annyira átáztatta az eső, hogy tápértéke már csak az árpaszalmáéhoz volt hasonló. De jelentős mennyiségű fehérje ment veszendőbe azért is, mert a lucernát forró napsütésben gyűjtötték, amikor az értékes levelek nagy része a földre pergett. Főleg a herefélék legkisebb veszteséggel járó begyűjtésére az utóbbi időben több erőfeszítés történt. Ahol van rá lehetőség, a mezőgazdasági üzemek zöld vagy fonnyasztott állapotban silózzák, illetve szenázsolják, vagy a nedvességtartalom csökkentése után úgy kazalozzák, illetve színek alá rakják, hogy az utánszáritást ventillátorokkal lehessen elvégezni. Ilymódon a begyűjtéssel járó veszteségek a lehető legkisebbre csökkennek és a takarmány tápértéke igen nagy. Azonban ezekkel a begyűjtési módszerekkel még nem merítettünk ki minden lehetőséget. A leggazdaságosabb, ha a herefélékből főleg a lucernából lisztet készítünk. A felmérések azt mutatják, hogy például a lucerna meleglevegős szárítása és lisztté őrlése következtében 55 százalékkal több fehérje és kilencszer több vitamin marad meg, mint a hagyományos szárítási módszerrel. Felsőbb szerveink látva az ilymódon szerezhető hatalmas fehérjemennyiségeket, az első LKB típusú lucernaliszt-szárítót a BajCi (Bajcsi) Állami Gazdaságon építették fel. Az első tapasztalatok alapján továbbiakat helyeztek üzembe, és 1968- ban már tizenhárom műszárító működött, amelyek egy év alatt 13 650 tonna vitamindús lisztet készítettek. A szárítókapacitás, különösen az 1969—1971-es években növekedett ugrásszerűen. Ebben az időszakban külföldi licenció alapján sikerült üzemképes állapotba helyezni a BS—6-os csehszlovák lucernaliszt-készítő üzemet is. De emellett műszárítókat hoztunk be Magyarországról — az LKB, MGF, TGSZ—06 típusokat, valamint a lengyel M—804-es tipust. Közben kifejlesztettük a csehszlovák BS—18 tipusú műszárítót is. Nemrég a galantal, VeTký KrtíS-1 (nagykürtösi), komárnoi és más járásokban jártam, és örömmel értesültem róla, hogy évente háromnégy műszárítőt is üzembe helyeznek. Olyan körzetekben is készítenek lucernalisztet, ahol erről pár évvel ezelőtt még álmodni sem mertek. Tehát évről-évre több műszárítónk van, azonban sajnos állandó üzemeltetésben csak körülbelül a fele működik. Évente egy-egy műszárítóra 1200—1600 óra üzemeltetés jut, pedig a szükségletek szerint legalább 2500 órát kellene működtetni őket. A szakemberek szerint a berendezések működtetése akkor a leggazdaságosabb, hogyha három műszakban, megállás nélkül huszonnégy órát dolgoznak naponta. Természetes, hogy ilyen üzemeltetés jó munkaszervezést és kooperált tevékenységet igényel. Arról van szó, hogy a szárítóberendezésekkel rendelkező üzemek más gazdaságok részére is tartósítsanak takarmányféléket. Fel kell számolni a szárítóberendezések kimondott idényjellegű működtetését. A csehszlovák BS—6-os műszárítóval például tartósíthatunk lucernát, lóherét, rétifüvet, babot, kukoricát, búzát, rozsot, árpát, zabot, cukor- és takarmányrépát, burgonyát, készíthetünk szárított répaszeletet, továbbá petrezselyem, heremag, sör- és komlómaláta, baromfitrágya, de még korszerűsítéssel, újabb terményfélék szárítására teszik alkalmassá. A jelenlegi műszárítókkal a tartósított mennyiség 20—30 százaléka granulált (szemcsézett), 80—70 százaléka pedig liszt állapotban kerül raktározásra, illetve takarmányozásra. Bár a műszárítás terén jelentősét léptünk előre, az elért eredményekkel távolról sem lehetünk megelégedve. A tervek szerint az 1975-ös évben 232 ezer, 1990-ben pedig 525 ezer tonna takarmányfélét tartósítunk a műszárítők segítségével. Ekkor sor kerül már például a hüvelyesek teljes mennyiségének tartósítására. E nagymennyiségű lucernaliszt, valamint szemcsézett takarmány előállítására 1975-ben 136, 1990-ben pedig 200 darab műszárítóra lesz szükség, amelyek mindegyike évente 2500 óráig lesz átlagosan üzemeltetve. A takarmányfélék műszárítással való tartósításának előnyéről ma már mezőgazdasági üzemeink vezetőinek nem kell sokat beszélni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy már olyan mezőgazdasági üzemek is készítettek lucernalisztet, amelyek nem rendelkeznek szárítóberendezésekkel, mert tudják, hogy az ilymódon tartósított takarmánnyal lényegesen fokozhatják az állatállomány hasznosságát. Ma a müszárítók a mezőgazdasági üzemek legjobb segítőtársai a csapadékos Időjárás esetén, mert megfelelő szintre csökkenthetik velük a búza, árpa és a kukorica nedvességszintjét is. A Tešedikovoi (Peredi) Efsz például a kukorica nagy részét is a műszárítókban tette raktározásra alkalmassá. Majba Józsefnek, a szövetkezet elnökének egyáltalán nem főtt a feje, amikor a hűvös és nedves időjárás miatt lassan csökkent a kukorica nedvességtartalma, mert a műszárító segítségével ezt rövid idő alatt a normának megfelelő szintre csökkentették. A bevált műszárítókkal tehát ugyanennyi mennyiségű nyersanyagból lényegesen több fehérjedús takarmányt tartósíthatunk, mint a hagyományos módszerekkel, ezért minden erünkkel arra kell törekedni, hogy a berendezések üzembehelyezésének ütemét meggyorsítsuk. BÁLLÁ JÖZSEF Az aratás gyors befejezését nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem a falun élő értelmiségiek, nyugdíjasok és gyermekek is elősegítik. A Vinicai (Ipolynyéki) Efsz határában Petényi Ferenc tanító lódította föl a préselt szalmakockákat a pótkocsira. Bende István a Moldavai (Szepsi) Mezőgazdasági Gépipari Technikum tanulója és Oroszlán László, aki most végezte el a kilencedik osztályt, valamint István bácsi, a nyugdíjas, szorgoskodott a szalma betakarításnál. A buslncei (bussai) határban is megálltunk néhány percre. Az idei aratásnál öt tanító szorgoskodott, s köztük Bán elvtárs is, aki már tizenegy éve ül a vaskolosszus nyergében. Az ö szorgossága késztette a többi pedagógust is arra, hogy részt vállaljanak a legfontosabb betakarítási munkálatoknál. MÁR MOST TEREMTSÜK MEG a jövő évi gazdag termés * LEGFŐBB ELŐFELTÉTELEIT ® Gabonaeladásból — Szlovákia túl a 100 százalékon • Egy járás, amely bizonyított: elérhető az 50 mázsás nözamátlag ■# Miként sikerült a szomszéd járásnak? • hasznosítsuk a gabonatermesztés legjobb tapasztalatait Két örömteljes hírt is közölt a Csehszlovák Sajtóiroda, illetőleg a napi sajtó. Szlovákia kerületeinek mezőgazdasági üzemei augusztus 2-án 102,3 százalékra teljesítették az állam iránti gabonaeladási kötelezettségeiket, a rendkívül aszályos évszakok ellenére — továbbá, a szocialista mezőgazdaság történetében elsőként a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásnak sikerült túllépni az ötven mázsás hektárhozamot. Ez több éves céltudatos törekvésünk kimagasló eredménye. Lényegében mit is bizonyítanak ezek a kézzel fogható tények? Szocialista hazaszeretetet, a munkás-paraszt szövetségen alapuló államrendünk iránti elkötelezettséget. Az ilyen derekas helytállás erkölcsi hatóereje túljut a járás határain, tömegeket mozgósít. Megerősíti a járások mezőgazdasági üzemei dolgozóiban azt a tudatot, hogy a tartalékok következetes felkutatásával, a legjobb termelési-, szervezési- és irányítási tapasztalatok hasznosításával, a mezőgazdaságtudomány legújabb vívmányainak gyakorlati alkalmazásával képesek a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból származó igényes feladataik teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Különösen akkor, ha a fejlett iparunk az eddiginél még hatékonyabban segíti a mezőgazdaság továbbfejlesztését, mégpedig nagyteljesítményű, korszerű mezőgazdasági gépekkel, gépalkatrészekkel, elegendő műtrágya, növényvédószer gyártásával — illetőleg behozatal útján. HÄT A SZOMSZÉD JÄRÄS MIT CSINÁL? Tulajdonképpen a szomszéd alatt a galántai járás értendő. Jól felzárkóznak a csallóközi járás mögé — csupán néhány mázsával kevesebb a járási hektárhozam-átlag. Legalábbis ez tűnt ki a járási mezőgazdasági igazgatóság foagronómusának — Ján Knežonak — az idei gabonabetakarításról és a jövő évi termés megalapozásáról széló tájékoztatójából. — Ilyen gyors aratásra (8—10 nap), ily csekély szemveszteségre és bö termésre bizony nem számítottunk — újságolta örömmel a járási agronómus. — Hogy csak néhány mázsa hiányzik az ötvenböl (járási átlag!), ehhez igen lényegesen hozzájárult a jó vetőágykészítés, a legjobb vetőmag-fajták összeválogatása, a szakszerű tápanyagutánpótlás, az agrotechnikai határidők betartása, a helyes növényvédelem, az agronómusok téli iskoláztatása, az alapos és idejében történő felkészülés a gabonabetakarításra, a csoportos kombájnaratás, a szemveszteség ellenőrzése, a premizálás és a jól irányított szocialista munkaverseny. Érdemes itt hozzáfűzni, hogy számos szövetkezetben a búzavetés előtt és utána is öntöztek; a sarjadó, zsenge gabona így gyorsabban fejlődött és felerősödve indulhatott a télbe. Ezt tették többek között a Tešedikovoi (peredi), a Žihareci (zsigárdi) Efsz-ben is, ahol 54,1, illetőleg 55,5 mázsa gabonát takarítottak be az idén hektáronként, kiérdemelve a gabonatermesztésben a második, illetve az első helyet, járási méretben. — Mely Lúza- és árpafajták adták a legmagasabb hektárhozamot? — Búzából a Mironovi, Auróra, Kaukáz és a Jubilejná; árpából az Ametyst és a Elgin a remekelt, amelyekből az egyes mezőgazdasági üzemek közel 70—75 mázsás csúcshozamokat értek el. Mint például a Galántai Állami Gazdaság, a zsigárdi, peredi és a mostovái (hidaskürti) egyesített Vörös Csillag szövetkezet. — A járási gabonabetakarítási verseny győztes kombájnosaiként kiket üdvözölhet a Szabad Földműves? — Az első helyen mindenekelőtt R e c s к a Elemért, a Galántai Állami Gazdaságból (E—512-es, 196 ha, 6120 mázsa), másodikként Szalai Jánost a Salai (vágsellyei) Efsz-ből, harmadikként František C i b o r á t (Czibulát?), a Slovenské Pole-i (úrföldi) Állami Gazdaságból; az SZK—4-es kombájnon dolgozók közül meg P áleník Imréé (Kráľová pri Senci — Szenckirályfai Efsz) és Ludevif Krajčovičé (Galántai Állami Gazdaság) a győzelmi pálma. A következő évi bőséges gabonatermés legfőbb előfeltételeit úgy teremtik meg a mezőgazdasági üzemek, hogy megint kiváló magágyat készítenek, a búza vetésterületének 60 százalékába Aurórát és Kaukáz t, 35 százalékába Jubilejnát és Mironovit, 5 százalékába pedig Libelulát és Savát vetnek. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, valószínű, hogy az agronómusok járási értekezletén már kicserélik legfrissebb gabonatermesztési tapasztalataikat, s a vetési idényben hasznosítják is. Mert, a nem hasznosított tapasztalat, csupán holt tőke! Fabatkát sem ér. A szalmaletakarítással máris végeztek, s a tarlőhántás, illetőleg a középszántás jól halad, elegendő traktor áll rendelkezésre, Így éjjeli műszak bevezetésére nemigen lesz szükség. Csupán a műtrágyaellátás hiányos, ami nem éppen örvendetes jelenség. Annál is inkább, mert — mint a tapasztalat mutatja —, az elegendő tápanyag lényegesen befolyásolja a gabona terméshozamát. —nki—
