Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-28 / 30. szám

Állati eredetű horgászcsalik Az eddig ismertetett állati eredetű csalikon kívül van még sok többé-kevésbé használatos, sőt tiltott csali is. Vannak vidé­kek, ahol harcsázáshoz a lóna­­dályt, s a csukák és a harcsák fogására a békák egyes fajait szeretik használni, továbbá az egereket, a fiatal verebeket stb. A téli hónapokban, amikor gondot okoz a megfelelő csali beszerzése, a házi baromfi be­lét használják csalinak, de meg kell jegyeznünk, hogy nem kényszerűségből, sőt ellenkező­leg, a baromfibél igen hatásos keszegcsali. A csalik e csoportjába sorol­hatjuk a sajtot is, amelyet fő­leg a márna nagyon szeret, de ízlik a keszegnek is. Friss sajt­tal is horgászhatunk, de jobb a sajtot előzőleg kockákra vágni és éjszakára tejbe áztatni, így elasztikussá válik és jól tart a horgon. Az állati eredetű csalik közé tartoznak a csalihalak is. Szük­ségesnek tartjuk ezekkel tüze­tesebben foglalkozni. Gyakorlatilag valamennyi ra­gadozó halunkat, a pisztrángot, a saiblingot, a csukát, a har­csát, az angolnát, a süllőt, a Sügért, a ragadozó önt, a fejes domolykót és elvétve a márnát, sőt a pontyot is csalihalra fog­luk. Legszokásosabb élő halra fogni a ragadozó halakat, még­pedig többféle módon; úszó se­gítségével (a ragadozó halaink többségére így horgászunk), lenekezéssel (süllő és harcsa), íiszós horgászattal (főleg a ra­gadozó őn, de a csuka is, eset­leg a többi ragadozó), széllel vitetve a zsinórt (ragadozó őn Žs további halak) stb. Vannak halfajok (harcsa, süllő), ame­lyekre döglött hallal, sőt hal­szelettel is horgászhatunk. Von­tatáskor is döglött hallal hor­gászunk, miközben a csali le­het friss vagy formaiinban kon­zervált hal. Gyakran jelentős nehézsé­gekbe ütközik az élő csaliha­lak beszerzése és eltartása. Leg­egyszerűbb horgászás előtt fi­nom horoggal kifogni őket. Eh­hez is horgot használunk, leg­jobb szakáll nélkülit, hogy ne sebezzük meg a kishalat. A ki­fogott kishalakat bádoglemez­ből készült csalihaltartó kanná­ba tesszük, amely lehet egy vagy kétrészes, kivehető lyug­­gatott betéttel. A csalihalakat csalihalfogó hálóval Is kifog­hatjuk, mely rendszerint 1X1 méter méretű. Ez esetben a kis­halakat beetetjük úgy, hogy fi­nomabb korpát vagy apró ke­­nyérdarabkákat stb. dobunk szét a vizen. A sebes folyású vízben vagy ha fúj a szél, a kenyérdarabkákat a csalihal­fogó háló közepébe köthetjük. Aránylag biztos horgászmód a csalihalak kifogása palackba. Á palack legyen színtelen üveg­ből vagy műanyagból, 2—3 liter űrtartalma. Fontos, hogy a pa­lack nyaka kellő szélességű le­gyen, hogy a kishalak zavarta­lanul beléjük úszhassanak. Leg­jobb, ha a palack fenekére né­hány trágyagilisztát vagy ha­sonló csalit helyezünk. A palac­kot óvatosan megtöltjük vízzel, hogy kiszorítsuk belőle a lég­buborékokat, majd spárgára kötve a mederfenékre fektet­jük. Hogy minél több kishalat csaljunk a palackhoz, a kör­nyékén finom korpát hintünk szét. A korpát csipegető halak a palackba helyezett csalira ha­mar rátalálnak, s rövid időn belül beleúszkálnak a palackba. löntét vagy sűrű fonatú kis ki­emelőszákkal fogjuk ki, vagy — ami kevésbé esztétikus — villára szúrjuk fel. A kifogott kölöntét rögtön megöljük és ho­rogra tűzzük, de tartalékba is eltehetjük bojtorjánlevélbe cso­magolva, hogy ki ne száradjon. Abban nem bízhatunk, hogy mindig sikerül közvetlenül a horgászás előtt a szükséges csalihalakat kifogni, mert van úgy, hogy rögtön horogra kerül a kishal, de megtörténhet az is, hogy még a pikkelye sem akad a horgunkba. Ezért biztosabb a szükséges csalihalakból tarta­lékot készíteni. Gondot okoz A pisztrángos vizeken már csak augusztusban horgászhatunk, mert itt végetér az idény. —k— A halakkal megtelt palackot egyszerűen kiemeljük a vízből. Ennek a módnak az az előnye, hogy a ragadozóhalak horgá­szata közben csalihalkészletün­­ket minduntalan friss halakkal egészíthetjük ki. Egyes speciális csalihalakat, mint amilyen például a réti csík, a vázolt módok egyikével, vagy sűrűbb fonatú erősebb merítőszálakkal fogjuk ki a nö­vényzetből vagy az iszapból. Tekintettel a törvényes ren­delkezésekre, a pisztrángvize­ken a csalihalakat sem foghat­juk ki földigilisztára és hasonló csalikra, azért a pisztráng leg­kedveltebb csaliját, a botoskö­azonban a csalihalak tárolása és szállítása. Kisebb mennyi­ségben a csalihalakat kannába is tárolhatjuk és szállíthatjuk, de nagyobb mennyiség tárolá­sára és szállítására jobb az oxigénnel vagy levegővel meg­töltött igelitzacskó. A szokvá­nyosán alkalmazott ígelitzacs­­kót megtöltjük 2—4 liter vízzel, behelyezzük a kishalakat, s az oxigénbombából oxigént eresz­tünk a zacskóba. Ezt olyképpen végezzük, hogy a zacskó felső részét tenyerünkben összegön­gyöljük, s a bomba tömlőjét kö­zépen a zacskóba vezetjük. Mi­dőn a zacskó megtelt oxigén­nel, a zacskót bal kezünkkel jól tartjuk, s jobb kezünkkel né­hányszor fel-le fordítjuk, hogy felső része légmentesen lezárul­jon. Ezután a felső összegön­gyölt részt áthajtjuk és átkö­­tözzük. Ilyen környezetben a kishalak néhány napig Is élve maradnak és állandóan frissek és élénkek. Ha nincs oxigén­bombánk, a zacskót közönséges kerékpárpumpa segítségével is megtölthetjük levegővel. A csalihalak horgászatakor méltányolnunk kell a kifogható legkisebb méretre és esetleg az egyes halfajok védelmi idejére vonatkozó törvényes rendelke­zéseket. így például a lápi póc nálunk igen ritka halnak szá­mít, s tekintet nélkül a törvé­nyes rendelkezésekre, nem sza­bad csalihalnak használni. Ami azt illeti, hogy melyik csalihalra kapnak rá a ragado­zó halak legjobban, általános­ságban az az elv érvényes, hogy valamennyi rabló hal gyakorla­tilag hatalmába keríti a kisha­lakat, tekintet nélkül a fajbeli hovatartozóságukra. Fontosabb a zsákmány térfogatbeli alkal­massága. Ezt véve tekintetbe, a galócázásra, harcsázásra és csukázásra nagyobb kishalat is alkalmazhatunk, de a ponty, a ragadozó őn, a keszegek, a sül­lők, a sügérek stb. horgászatára a kisebb halak alkalmasabbak. Ha azonban elegendő kisha­lunk van és választhatunk kö­zülük, kínáljuk fel a ragadozó­nak a legkedveltebb, esetleg legszokásosabb táplálékát, vagy­is azt a csalihalat, amelyre az illetékes ragadozó hal a kör­nyezetében leggyakrabban va­dászik. Ezért a pisztrángot és a saiblingot botoskölöntével, kövi csíkkal vagy csellével, a galó­cát keszeggel vagy Petényi már­nával csaljuk horogra, a csuká­nak koncért, kelét, küllőt, ezüs­tös balint vagy sügért, a süllők­nek és a sügéreknek szívárvá­­nyos öklét és kurta baingot, a keszegnek kövi csíkot vagy vá­gócsíkot kínáljunk fel, s a har­csa számára akár nagyobb ke­szeget, kárászt, réti csíkot, a ragadozó őn részére pedig szél­hajtó küszt stb. tűzzünk a ho­rogra. Figyelmeztetnünk kell még a csalihalakkal való óvatos bá­násmódra, miközben érvényes az az elv, hogy a csalihalaknak minél hosszabb ideig kell ki­tartaniuk a horgon és széles hatósugárban kell mozogniuk, mert így hamarabb kerülnek a ragadozó hal látóterébe és azt előbb támadásra Ingerük. Ezért ajánlatos általában a legedzet­tebb csalihalakat, például a koncért, a kelét, a küllőt, a ká­rászt, a réti csíkot, a csapósü­gért stb. előnyben részesíteni. A szélhajtó küsz és a sujtásos küsz nem él sokáig a horgon. —k — Golyós lövedék Már az első vadászfegyverekből, amelyek cilindrikus csöve (egész hosszában egyforma átméretű) simafuratú volt, a söré­tes lövedéken kívül ólomgolyóval is lőttek. Ezeket a lövedékeket a további fejlődés folyamán kiszorí­tották a hengeralakú ólomgolyók, amelyek repülés közbeni stabilitása a kiválasztott célpont felé már nagyobb volt. A későbbiek folyamán, amikor megkezdődött a többé-kevésbé keskenyebb csőtorkolatú sörétesfegyverek gyártása, időszerűvé vált a különféle alakú és szerkesztésű ólomlövedékek sorsának megoldása is. Ezek közé tartozott például a német gyártmányú Brennecke, Ideál, a csehszlovák gyártmányú S-Ball, amelyek teljesen vagy részben üregesek, illetőleg kívülről bordázattal vannak ellátva, hogy alkalmazkodhassanak a csőtorkolat szű­küléséhez és bizonyos tengelykörüli körmozgást vegyenek fel, nehogy keresztben forogjanak a levegőben. Ezeket a lövedé­keket a vadászgyakorlatban a mai napig használjuk. Amikor ezeket a gyárilag készített lövedékeket pillanatnyilag nem lehetett az üzletben beszerezni, egyes vadászpuska-mesterek egyszerű módszerekkel házilag kezdték előállítani. Fi­gyelmeztetni kell vadásztársadalmunkat, hogy az ilyen nem tökéletes lövedék esetleges alkalmazása veszélyes. A hivatatlan házi lövedéköntők gyakorta helytelen keménységű ólommal dolgoznak és lövedékük formája is eltérő a kívánt paraméte­rektől, aminek következtében a lövés leadásakor a fegyver megrongálódásán kívül a vadász is megsérülhet, esetleg halá­losan megsebesülhet. Nálunk az érvényben levő rendelkezések értelmében a fen­tebb ismertetett öntvénylövedékeket, kizárólag vaddisznó lö­vésre használhatjuk, vagyis a szarvas, a dámvad, a muflon és az őz vadászatakor az ilyen lövedékek alkalmazása tilos. Ugyancsak tilos sörétes tölténnyel csülkös vadat lőni. Sajnos, LÖVEDÉKEK SÖRÉTES FEGYVERBE (Balról fent) 1. Gömbölyű ólomgolyó, 2. Ideal lövedék, 3. Bren­necke lövedék, 4. S Ball bordás ólomlövedék, 5.—6. S-Ball 1972, az acél magot műanyag veszi körül (elölnézetben és kereszt­­metszetben). — Ob. tusrajza — A vadról való gondoskodás kapcsán e hónapban befejezzük a terimés takarmányok készítését és begyűjtését. Már most intézzük a hereféleségek vagy a jóminőségű széna beszerzését, lehetőleg szerződéses alapon, a szállítási határidők feltünte­tésével. Gondoskodjunk a takarmány megfelelő raktározásáról és annak minőségét időként ellenőrizzük. A területjárás során kisérjük figyelemmel a vad tartózkodási helyeit, főleg a csülkösvad esetében, hogy a kilövés idejéig megismerjük vadállományunkat, mert így a selejtezés munkája könnyebb és biztosabb lesz. Augusztusban vadászhatunk gímszarvasra, szarvastehénre, szarvasborjúra, őzbakra, vaddisznóra (korra és nemre való tekintet nélkül), borzra, vadkacsára, sárszalonkára, örvösga­lambra, balkáni gerlére és az egész évben lőhető kártékony vadfajokra.' К. K. sörétes puskába azonban egyes felelőtlen vadászok, főleg a déli járásokban a nyulat .„összetévesztik“ az őzzel. Amennyiben a vadász vétene a vadászati törvény vagy annak végrehajtási rendeletéi ellen, nemcsak jogi büntetés sújtaná, de fegyelmi eljárás is indulna ellene. Ezzel összefüggésben közöljük, hogy vadászfelszerelést for­galmazó üzleteinkben árusítani kezdték a sörétes puskában alkalmazható lövedék-újdonságot, az S-Ball lövedék 1972-ben szabadalmazott legújabb változatát. Ezt a „lövedék-slágert“ a Blanícke strojírny, n. p. Vlaším dolgozói hívták életre, s mű­szaki és ballistikai alkalmasságát az illetékes prágai ellenőrző intézet vizsgálta felül. (Csl. zkušebna zbraní a stfeliva pro ci­vilní potrebu). A hozzáértő szakemberek részére ezen vizsgá­lati eredmények legfontosabb részeit az alábbiakban ismertet­jük. A tárgyalt lövedék esetében egy teljesen új, egyben maradó lövedékről van szó, amely acél magból áll, amelyet műanyag palást vesz körül, s mindez megfelel a sörétes lövedék belső szabványméreteinek a szokványos kaliber- vagyis öbméretek­­ben. Az új lövedékeket, amelyeket 12-es valamint 16-os öbmé­­retben gyártanak a vadásznyilvánosság nyilván nagy érdeklő­déssel fogadja. Az új S-Ball (patent CSSR 1972) ballistikai és technikai ada­tai tehát a következők: Vizsgált értékek Mennyiség (súly) puskapor . . , , , lövedék ..... Ütném a csővégen (Eo) ■ (kilopondméterben) . Ütőerő 25 m távol. (E 25) . A lövedék behatolási mélysége (puha fenyőfába 50 m-röl) 14 cm — Szóródás (10 lövés átlaga) 50 m-re fegyverféleség , . . ZB 132—20 cm JZ 18—20 cin fegyverféleség . . . ZP 49—20 cm ZP 45—22 cm Legkisebb lötávolság . . 970 m 900 m Az ismertetett új S-Ball 1972-es töltény lövedéke pontosabb, hatásosabb és biztonságosabb az eddigieknél, s tépőhatása, va­lamint ölőképessége is nagyobb. Kiválóan alkalmazható vad­disznóra, mégpedig legkevesebb 35—50 méternyi lőtávolságra, főképpen Dél-Szlovákia síkvidéki és ártéri erdőiben. Alkalmaz­ható szűkülő csőtorkolatú sörétes fegyver, valamint 65 és 70 mm-es tölténykamra esetén is. Dél-Szlovákia vadászai, akik nagyobbrészt apróvadra vadász­nak és ezért sörétes fegyverrel rendelkeznek, bizonyára nagy megelégedéssel fogadják az új „S-Ball 1972“ jelzést viselő töl­tény egyöntetű lövedékét, amely kisebb távolságra, kiváló bal­listikai tulajdonságai kihasználásával előnyösen alkalmazható vaddisznó lövésre. MARTIN KULICH (Bratislava) 12-es öbinéret 16-os öbméret 2Д g 24,4 g 248 kpm 175 kpm 1.4 g 24,0 g 241 kpm 184 kpm A SZVSZ KB Elnöksége 1973. június 29-i ülésén jóváhagyta az élő vad felvásárlási és el­adási árait, amelyek az 1973/ 1974. évi idényre vonatkozóan lépnek életbe. Az élő vad illetékes negyed évre (zárójelben) vonatkozó felvásárlási árai a következők: szürkefogoly (a 4. és az 1. n.) 50.— korona, fácán (a 4. és az 1. n.) 50,— korona, mezei nyúl, bak (a 4. és az 1. n.) 150.— korona, mezei nyúl, nőstény (a 4. n.) 150.— korona, mezei nyúl, nőstény (az 1. n.) 200.— korona. Ezek az árak egy darab vad­ra vonatkoznak, a modrankai vagy a salai vadbefogó állomás­ra szállítva. Ha a vadásztársa­ság száz százalékra teljesíti szerződéses élővad eladási kö­telezettségét, akkor minden fá­cán után két korona, a szürke­fogoly után pedig egy korona felárat fizet a vadbefogó állo­más. Egy mezei nyúl után a 4. negyedévben (nemre való te­kintet nélkül) 23 korona fel­árat, s ugyancsak egy mezei nyúl után az 1. negyedévben (nemre való tekintet nélkül) 28 korona felárat fizetnek. Az élő vad eladási árai: szürkefogoly (a 4. és az 1. n.) 70.— korona, fácán (a 4. és az 1. n.) 70,— korona, mezei nyúl (a 4. negyed évben) 135,— korona, mezei nyúl (az 1. negyed évben) 165.— korona. A fenti árakat ivararány szem­pontjából a szürkefogoly eseté­ben 1:1, a fácánra vonatkozóan 1:3, a mezei nyúl átadásakor pedig 1:1 arányban értelmez­zük, a szállítási költségek térí­tése nélkül. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom