Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-28 / 30. szám
KÍÍUÖLDI AMUR ÉS BUSA KERESZTEZÉS Singh, S. B. és társai részletes tanulmányt írtak az 1959-ben Indiába telepített amurról és a két busaíajról. Az anyagból megtudjuk, hogy a pontyfélék közül Indiában a fehér busa növekedik a leggyorsabban. 1962- ben sikerült az új halakat először szaporítani, melynek során hipofízissel és a fehér busánál SYNAHORIN hormonpreparátummal dolgoztak — eredményesen. Ä- szerzők szerint hektáronként 15 mázsa ivadék nevelése a leggazdaságosabb. A tanumány végén ismertetik, miként sikerült a fehér busát (ikrás) és az amurt (tejes ] egymással keresztezni, (Acad Sei. India) ILLATTAL TORRECSALT HALAKf Szovjet halászati kutatók rendkívül érdekes és figyelemre méltó megállapítást tettek. Eszerint a halak különféle illő anyagok kibocsátásával ismerik fel fajtársaikat. A jövőben talán ennek segítségével —- vagyis íiä mesterséges szaganyagokat bocsátanak bizonyos vízterületekre — sikerül szétszórt halrajokat összeterelni és hálóval megfogni. A megfelelő módszer kifejlesztésén most dolgoznak. (URANIAj HERINGBÖL ÉL EGY NÉP S S szerző nem túlzott, ízíahd lakói ugyanis főleg halászattal, méghozzá heringhalászattal keresik mindennapi kenyerüket. A jó képekkel illusztrált cikkből megtudjuk, hogy a heringfogási szezon körülbelül fiat hétig tart, ennek során 5 halászbárkák százai fogják ä halak tonnáit á fjordokfian. A partra tett halakat až asszonyok azpnnal válogatják, osztályozzák, kibelezik, sózzák. Egy-egy hordó sózott hal elkészítéséért 33 korona jár, gyakorlott sózó Ssszony Óránként három fiordót is elkészít — márpedig ez 70 koronának felel meg. Heringfogási szezonban napi 14—16 órát dolgoznak a nők és a férfiak, éš tanít ilyenkor keresnek, fiagyjából abból kell élniük figész évben. (Halászat 73/H) ez az aranyosnak is mond- E ható teremtés a tiszta és gyorsfolyású vizeinket kedveli, ott tartózkodik legszívesebben. Megtalálható már a pisztrángos vizek alsó határán, de néha ugyancsak elkerül csendesebben folydogálő vizeinkbe. így hát honos a Duna, sőt még a Vág vizében is. Tartózkodni szeret hazánk felsőbb vidékein létesített hatalmas víztárolókban, ahová őkéimét a természetet kedvelő és annak különféle halfajait csodáló horgászok telepíthették. Nagyon érdekes kis halfajta ez a kövi márna (Nemachilus bartatulus), amely főleg mivel vizeink alján heverő kövek között tartózkodik legszívesebben, fenékhalnak', vagy legalábbis nálunk kőhalnak nevezik. Nagyon is szapora, de egyik fő hibája az, hogy nem nő nagyobbra, csak olyan 10—15 centiméter nagyságúra. Teste ügyes és elegáns, mondhatnánk, kis híján hengeralakú. De azért alul a hasa, jóformán teljesen laposnak mondható. Feje kónuszosán képzett, amely elöl hirtelenül csapott, úgyhogy testének alsó része teljesen lapos. Ezt pedig azért alkotta a természet ilyenre, hogy jobban tudjon lapulni és megállni a sebes vizek alján uralkodó eléggé nagy vízáradatban. Kicsi kis szemecskéi vannak, amelyekkel azonban kitünően lát. De ez két szempontból is szükséges. Egyrészt azért, hogy megszerezhesse táplálékát, másrészt meg azért, hogy idejében eí tudjon rejtőzködni a márnát szívesen fogyasztó s vizeink alján utána kutató ragadozó halak, főleg a süllők és a harcsák erlől. E kis kövi márnának összesen hat bajuszocskája van. Ezekből négy rövidebb halacskánk felső szájaszélén helyezkedik el. Kettő viszont az alsó szájaszéléről lóg lefelé. Szája máskülönben egész kicsike és lefelé irányuló, ami azt bizonyítja, hogy eledelét főleg a folyók alján szerzi be, illetőleg keresi. Uszonyai, kis testéhez viszonyítva aránylag nagyok, beleértve a hát és az alsó uszonyait, valamint farkuszonyát is. De ne csodálkozzunk ezen, hiszen tudjuk, hogy e kis állatkának meg kell mérkőznie a sebes folyók áramlataival és ezen zord körülmények között is fenn kell tartania magát. De ez még nem minden, mert védekeznie kell a ragadozók telhetetlen étvágya ellen, mert ezek ízletes húsáért szívesen vadásznak rá. Testét egészen aprócska pikkelyek fedik. De csak két oldalán, mert a háta és a hasa teljesen pikkelymentes vagyis csupasz. Oldalát kétfelől fekete csík díszíti, a háta pedig olajzöld színű. Oldalai világosabbak, s emellett teste itt-ott rendszertelenül sötétebben márványozott. Kis halunk egyébként nem mindig ragaszkodik ehhez a színéhez, mert színeivel igyekszik mindig a környezethez idomulni. Ezzel is védekezik támadói ellen. Előfordul, hogy teljesen egyszínű. Ilyenkor fehér, vagy szürkés, olajzöldbe átmenő színezetű. Ügyességén és szépségén kívül sajnos van egy alapvető hibája. Nem az, hogy természetadta fizikai felépítése következtében mindig a fenéken tartózkodik, hiszen tipikus fenékhal, amely nappal alig vonul ki rejtekhelyéről. Előfordul, hogy mégis elindul, illetve tömegesen elindulnak, s végigússzák a folyó köves, agyagos fenékrészeit. Főleg olyanokat, amelyek közel fekszenek a kövecses, mély patakhoz, s élelem után keresgélnek. Megesznek minden található élelmet, a különféle bogarak és víziférgek lárváit, a hernyókat. Ezt a jelenséget a horgászok is észreveszik, mégpedig úgy, hogy a horgaikra felcsalizott gilisztáikat „hernyóikat“ mind egy szálig leeszikl Akárhányszor csalizik is újból és újból a horgász, a kivontatás után mindig csak a tisztára kopasztott fényes üres horgát látja viszont. Ilyenkor aztán már vége is a horgászatnak és főleg a halfogásnak, mert a kövimárnák által lekopákztott üres szakállas horogra már nem megy rá semmiféle hal. S emellett a kis márnák igen fürgék és alulról valószínűleg nevetve lesik, hogy hogyan csapódik ismét a vízbe a horgász pompás hernyókkal felcsalizott horga. Ilyenkor aztán alighogy az ólom a felcsalizott horoggal a fenékre száll, rávetik magukat és pillanatok alatt lekopasztják azt. Méghozzá Qlyan finoman teszik ezt, hogy a parton ülő horgász ebből semmit sem vesz észre. Mérgében felkiált, ha a percekkel előbb bevetett horga kihúzása után, megint csak a fényesre kopasztott horgát, szakállasát látja viszont. Nem is egy horgásznak rontják el ilyen módon szabadszombatját vagy éppen vasárnapját. Mert a nehéz és verítékes munkával megszedett „hernyóit“ vagy földi gilisztáit, attól függ, hogy ezeket ki minek nevezi, egykettőre elfogyasztják. Ilyenkor mondják aztán elkeseredve, hogy nem fogtunk ma semmit, mert zabái a kövi márna, vagyis a „kövihal“. Ilyen esetben ezek a kis kőhalak olyan gyorsan szedik le a csalit, hogy nem lehet valamirevaló halat fognunk, mert hiába jönne egy nagyobb hal a környékre, nem kap rá a horogra, mert a csalit a kis kövi márnák régen leették. Megtörténik azonban az is, hogy ilyen alkalommal egy-egy horogra akad belőlük, ami azonban ritka eset. Azért mérgünkben mégse vágjuk földhöz a „köhalat“, mint ahogyan azt a paptetűkkel, a semmirevaló legmocskosabb sügérfajtával tenni szoktuk. Gyorsan szereljünk fel egy süllőző horgot és vessük be egy süllőfogásra alkalmas mélyebb köves helyen. Meglátjuk, hogyha ott egyáltalában süllő, harcsa vagy csuka tanyázik, hogy egy-kettőre foghatunk belőle „kőhalunkkal“, mert a nevezett ragadozók csemegeszámba veszik, valószínűleg jobb a húsa, mint a többi haleleségnek számító keszegvágy egyéb sügérfélének. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárno (Komárom) Horgász-teendők — AUGUSZTUS — E hónapban az összes halféleség jól kap a szokásos csalitra. A pontyfélék érdeklődést tanúsítanak a tészta iránt — ami főként a pontyra és a dévérkeszegre vonatkozik — továbbá a főtt borsó, a kukorica, a burgonya és a gersli iránt. A koncér, a márna és a paduc eredményesen kap rá a természetes csalira. A jászkeszeg, a fejes domolykó, a keszeg és a többi halféleség, amely élelmét a víz színén keresi, könnyű szereléssel, rovarcsalira fogható. A compót kora reggel vagy későn este trágyakukacra akaszthatjuk meg. Beetetéskor a csalétket egészen a part közelében lévő füves részekhez juttatjuk el. A horgászás hajnali három és este huszonkét óra közötti időben végezhető. Augusztus első felében csúcsosodik ki a pisztrángos vizeken műlégyre végzett horgászás, s az idény itt augusztus 31-ével be is fejeződik. A pisztrángos vizek tilalmi időszaka április 15-ig tart. ' —к— iwsm—■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■» A kövi márnáról 7. SZÁM a mikor 1969-ben a Szlová” kiai Vadászok Szövetsége mint önálló szervezet megalakult a vadászat fejlesztésének jelenleg végrehajtásra kerülő koncepciója még nem létezett. Amikor a vadászat elvi iránytása a SZSZK Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumhoz került és a SZVSZ legjobb szakembereinek segítségével elkészült a vadászatfejlesztés szlovákiai terve. Felkerestük Fekete Dénes mérnököt, a SZVSZ KB elnökségének tagját a SZVSZ prešovi járási szervezetének elnökét, aki elsők között tanulmányozhatta át az új irányelveket. Afelől érdeklődtünk tőle, hogy mi a véleménye a már jóváhagyott koncepcióról? — Az új koncepció egész terjedelmében részletesen foglalkozik a vadászat megoldást kívánó kérdéseivel. A koncepció minden elismerést megérdemel, mert nemcsak precíz, hanem experimentális is, ami szerintem a legfontosabb. ф Nézete szerint vajon az irányelvek ezen távlati jellegű összetétele vadászatunk fontos határkövének mondható-e? — Természetesen. Hiszen a budapesti vadászati világkiállításon tiszta képet kaptunk arról, hogy milyen szinten mozog jelenlegi vadászati színvonalunk európai- és világméretben. A világkiállítás kinyitotta a szemünket. Visszatükröződött belőle lemaradásunk. A valamikor híres csehszlovákiai vadászat a különböző állatfajok trófeái értékében kevés kivétellel háttérben maradt. Nálunk lemaradás észlelhető mind az állatok tenyésztésében, mind pedig a nemesítésükben. Hiszen valamikor trófeaminőségben például jóval a magyarországi vadászok előtt voltunk, újabban viszont eredményeikkel megelőztek bennünket, amit sokéves céltudatos munkájuknak köszönhetnek. A prešovi járás annak ellenére, szép sikereket ért el Budapesten, ahol tíz aranyérmet szerzett, mégpedig négyet őzért, kettőt hiúzért, kettőt farkasért, kettőt pedig vaddisznóért, illetőleg azok trófeáiért. A brnoi országos kiállításon tíz darab érmes őztrófeával vettünk részt. Ami a trófeák minőségét illeti, járásunk a kelet-szlovákiai kerületben a második helyen áll. # Térjünk vissza a koncepció megvalósításával összefüggő elképzelésekhez járási szinten. Eredmények és tervek Л Anyaság ... F. Gibala gipsztanulmánya. >■ __ (áCucsera Szilárd felvétele) — Rájöttünk mindenekelőtt arra, hogy figyelmünket két ágazatra kell irányítanunk, mégpedig: 1. a szárnyasvad telepítésre — különösen fácán tekintetében,- 2. az őzfélék tenyésztésére, a trófeák pontértékének emelése érdekében. Kívánjuk, hogy ezen kérdésekkel aktívan foglalkozzanak járásunk vadászai. A fácántenyésztés mindenütt új, s az nálunk is úttörőmunkává válik. Az őzfélék tenyésztésében az utolsó négy év folyamán szemmellátható eredményt értek el Strážé, Prešov, Tulčik és Gregorovice környékén. Ez mindenekelőtt a természetadta lehetőségeknek és a helyi erős törzseknek köszönhető. # A jövőben milyen feladatok várnak még a vadászokra járásuk területén? — Az említett természetadta lehetőségeket szelekcióval javítani kívánjuk és a céltudatosan kiselejtezésre szánt állatokat kilőni. Speciális takarmányokkal növelni akarjuk a takarmányozás intenzitását. Szerintem szakszerű munkával 4— 5 év alatt elérjük, hogy a trófeák értéke 15—20 ponttal javul. Elképzeléseink szerint számunkra ez a leghelyesebb út. Щ Bizonyára örül annak, hogy járásukban sikerült meg1973. jÜLIUS 28 A TARTALOMBÓL 0 Prémesállatok a Szovjetunióban ф A tizenkettes g. Golyós lövedék sörétes puskába л Vadászilaptár — augusztus q Látóhatár Mielőtt a puska eldörrenne 0 Verseny A Több mint egy millió ponty évente . Állati eredetű horgászcsalik (II.) A A csuka ^ Ritka szerencse Külföldi vizeken ^ A kövi márnáról д Horgász-teendők, augusztus honosítani a fácánt, még olyan helyeken is, ahol a múltban talán soha sem volt. — Járásunk vadászszervezete egyedüli Szlovákiában, amely saját fácánossal rendelkezik. A többi fácános mind állami. A természeti feltételek szakszerű vizsgálata és értékelése szerint járásunkban húszezer hektárnyi földterület alkalmas fácántenyésztésre. Telepítési tervünket már túlléptük. ф Hogyan állnak további elképzeléseik végrehajtásával? Terveink megvalósítása időtartamban néhány évet igényel, miközben főleg az alapvető feladatok és a felmerülő részletkérdések rugalmas megoldása a fontos. Az új vadásztársaságokat ez év februárjában alakítottuk. Nyolcszáz vadászunkat negyvennyolc társaságba osztottuk szét. Egy-egy vadásztársaság 4500—7000 hektárnyi vadászterülettel rendelkezik. Amennyiben újabb területen telepítettünk vadat, így alkalmunk adódott újabb 28 társaság létrehozására, átlag 4500 hektárnyi területtel. Az új vadászkörzetek teljes egészében megfelelnek a vadtenyésztés feltételeinek. ILLÉS BERTALAN
