Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-29 / 52. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 39. Ahol a mában Az utóbbi években sok újat, tanulságosat hallottam a magyar népköztársasági Bábolnai Állami Gazdaság termelés-szervezéséről, a gazdaság sajátosságairól, újszerű megoldásairól. Nagyhírű lótenyészetérűl, stb. Aztán arra is lehetőség nyílt, hogy személyesen is ellátogassak oda. Őszintén szólva amolyan lótenyésztő gazdaságnak képzeltem Bábolnát. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is ilyen újszerű dolgokkal találkozhatok. Egy szó, mint száz ami ma ot van, az már világszínvonal — holnap a mában. Nagyon gyakori jelenség, hogy a szocialista államok szakember csoportja Bábolnára látogat. De nem ritkaság az sem, hogy a tőkés államok közgazdászai és más szakemberei ámuldozva csodálják eredményeiket, s a vita során nem egyszer szinte aggódva ejtik el a szót, ha ez lehetséges ami Bábolnán van, akkor mit várhatnak ők a jövőben a nyugati világban a jól szervezett kisüzemekkel. A varázsszót rendszerint nem mondják ki — azonban mint az már a tőkés világban lenni szokott — az erősebb, a nagyobb fölfalja a kisebbet, a gyengébbet. Dr. Burgert Róbertnek a kombinát vezérigazgatójának tájékoztatója alapján a bábolnai lótenyészet 180 évre vezethető vissza. Angol és arab telivéreket tartanak. A létszám 887 állat. Természesen mód nyílott az egyes tenyészlovak és a fogatok megszemlélésére is a gondozók közreműködésével. A vezérigazgató elmondta többek közt azt is, hogy a Bábolnai Állami Gazdaság földterülete a szendrői és az uraiújfalusi gazdasággal együtt (az utóbbiak nemrégen csatlakoztak hozzájuk) 19 995 hektár. Ebből a szántó 13 177, az erdő, a rét és a legelő 5524, a szemeskukorica vetésterülete pedig 9224 hektár. Bábolnán, vagyis a központi gazdaságban ahol 7317 hektár a szántóterület a kukoricát — monokultúrában — összesen 6410 hektáron termesztik nagy sikerrel. A kukoricának ilyen nagyban való termesztése magától értetődően megkövetelte a termelési program komplex módon történő megoldását. Elsősorban arra volt szükség, hogy betakarítás után megoldják a szárnak a helyszínen történő felaprítását, a talajba juttatását. a nitrogénes kezelést — a pentozán hatás elkerülése végett — a talaj szakszerű fertőtlenítését, a gyomirtószereknek lehetőleg őszön történő apnlikálását, a mélyszántás tökéletes elvégzését stb. A továbbiakban arra kellett törekedni, hogy a lehető legfőbben kihasználják a nagyteljesítményű kombájnokat, s ilyen hatalmas tömegű kukorica kezelésére, szárítására is gondolni kellett, nagykapacitású szárító berendezések üzembehelyezésével. A kukoricának — monokultúrában — nagy területen való termesztésében nagyon fontos volt az egymásra szorosan kapcsolódó műveletek időben és tökéletesen történő megoldása. Az egész műveletben a legfontosabb volt a rendelkezésre álló idő kihasználása. Dgymond szinkronba kellett hozni az egyes munkaműveleteket, hogy teljessé váljon az iparszerű termelés. Erre a módszerre nem kevesebb, mint 15 év tapasztalata vezette rá őket. A monokultúrás termesztés sokéves tapasztalata mutatja, hogy a fajtaválaszték javításával párhuzamban évenként 3—4 mázsával jobb hozamot értek el kukoricából egy hektár átlagában. Rájöttek arra, hogy az egyéb növények közül a kukorica az, amely iparszerű rendszerezésben leginkább termeszthető. így 64 mázsa szemtermést értek el hektáronként. A vezérigazgató arról is beszélt, hogy a dolgozók száma jelenleg 3500 főre tehető, s ebből a törzsgárda 1775. Nagyon büszkén emlegette, hogy a dolgozók átlagos életkora mindössze 32 év. Az utóbbi esztendőkben számos egyetemi végzettséggel rendelkező fiatal jelentkezett náluk munkára, de számottevő a középiskolás, s a szakmunkás képesítéssel rendelkező is. Egy-egy dolgozó évi átlagjövedelme 36 439 forintra tehető, s ebből az évi nyereségrészesedés 4635 forint. A kukoricán kívül talán számottevőbb a gazdaság baromfitenyészete, amelyet a világ 11 legszínvonalasabb tenyészetének az élvonalában emlegetnek. Az iparszeríí programozott termelésre ráállított farmok szemrevételezése után állíthatom, hogy Bábolna ebben a tekintetben felülmúlja korunkat. így képzelhetők el a jövő baromfifarmjai. Ott tehát nem a mindennapi, hanem a tágabb értelemben vett távolabbi jövőt láthattam. Azért érdemes és kell megnézni, hogy onnan minél megvalósítják hozták létre azt a rendszert, mely eleinte lehetővé, majd későbben szükségessé tette a más gazdaságokkal való együttműködést. Kezdetben 30 ezer hektárra terjedt ki a kooperáció, majd 60 ezer hektárra bővült, 1973-ban 120 ezer hektárt fogott össze, s 1974-ben Magyarországon a kukoricát hasonló módon, mint Bábolnán 220 ezer hektáron termesztik. Tehát Bábolna az egész országot mozgósította. Ennek kapcsán követelménnyé vált a közös kukoricatermesztő vállalat megalakítása Tóth János igazgatóval az élen. Ez a vállalat a következő években tovább bővül, s nemcsak hazai, hanem külföldi vonatkozásban is szoros kapcsolatot teremt a kukoricatermesztő körzetek mezőgazdasági üzemeivel, többek közt hazánkkal is. A Bábolnai Állami Gazdaság ma már ott tart, hogy nagy teljesítményű szárítóberendezéseket is gyárt és szállít megrendelésre A bábolnai típus gyártásához a jogot az USA-tól vásárolták, s a hazai továbbfejlesztés után már javított, tehát ikerváltozatban is gyártják. Az iker kivitelnek az óránkénti teliesltőképessége 30 tonna. November első felében, amikor az állami gazdaságban jártam, a szárítók naponta nem kevesebb mint 160 vagon kukoricát dolgoztak fel, vagyis a teljes mennyiséget, amennyit a KT.AS típusú kombájnok betakarítottak. Mennyi tiszta hatóanyagot dolgoznak a kukorica talajába? Hektáronként nem kevesebbet, mint 580 kg-ot és a Hungazin 500-as gyomírtószerből hektáronként 8 kg-ot permeteznek ki ősszel. így az 1973-as évben többet asszimiláljunk. Nemcsak a materiális jelenségeket, hanem a légkört, a szenvedélyes szakmaszeretetet és más egyebeket. A gazdaság idestova 14 esztendeje foglalkozik baromfitenyésztéssel. Kezdetben 20 839 állatot tartottak, ma azonban már mintegy 1,5 milliót számlálnak. Ebből a „TETRA B“ típus 1 millió 030 ezer 843, a „TETRA t“ 97 470, a „TETRA SL“ pedig 341 ezer 752. Egy év átlagában 140 millió naposcsibét produkálnak. Ebből kb. 80 milliót a hazai megrendelőknek szállítanak. A hátralévő menynyiség jelentékeny hányadát a szocialista országokba, így Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, Lengyelországba és más országokba, továbbá a tőkés nyugati államokba és a Közel-Kelet ták, hogy a gazdaság minden nagyobb nehézség nélkül képes az évi 250 millió naposcsirke produkálására és szállítására, s kis beavatkozással a produkciót 500 millióra is felfejleszthetik. A Bábolnai Állami Gazdaság tehát a napos csibe szállítás tekintetében a világ bármelyik fejlett államának tenyésztőjével versenyképes, sőt a minőség tekintetében jobb. Ezt bizonyítja a keltetőtojásmennyiség évi termelése is. Például a TETRA SL barnaszínű tojóhibrid évi tojástermelése 270, a TETRA L fehér tojóhibridé pedig 275 tojás. A TETRA В húshibrid pedig a világpiacon kiváló minősítést ért el. Ezért a tőkés országok baromfitenyésztői tartanak a bábolnai „árútól“. Ez azt bizonyltja, hogy ennek az állami gazdaságnak döntő szava van a baromfipiacon. A Közel-Keletre például naponta 2—3 napos csibe szállítmányt küldenek, s ez nem kis mennyiség. Érdekes az is, hogy Franciaországban manapság több Bábolnáról származó tojót számlálnak (7—8 millió) mint Magyarországon, s ez nem véletlen, hanem a jó minőség dicsérete a tőkésvilágban. A broyler baromfi minősége tekintetében a Bábolnai Állami Gazdaság a világ három legjobb tenyésztője közt szerepel. Ezt nem Magyarországon, hanem a nemzetközi' kísérletben dolgozó szakemberek jelentették ki. A vezérigazgató arról is beszélt, hogy a nyugati tőkés piacon eléggé fanyalogva néznek a szocialista Magyarország termelési sikereire. Ezért nem engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy oda valaha is gyengébb minőségű árút szállítsanak, hiszen nem kevesebbről van szó, mint két egymástól politikai szempontból merőben eltérő társadalmi rendszer versenyéről, s bár a politikai hovatartozás kérdése nem lehet vita tárgya, a piacon mégis gyakran eszerint fogadják a szocialista állam ámít. Szó esett többek között arról is, hogy a Bábolnai Állami Gazdasággal mintegy 200 mezőgazdasági üzem és 35 ipari vállalat kooperál — van szerződéses viszonyban. Az ipari vállalatokkal való együttműködés azért szükséges, mert többek közt baromfiistállók kivitelezéséhez a holnapot országaiba saját repülőgépekkel szállítják. A vezérigazgató szavai szerint a Közel-Kelet fejlődő országai nagyon jó partnerei a gazdaságnak, mert a mohemedánok kizárólagosan baromfihúst fogyasztanak. A szakemberek tájékoztatása alapján a Bábolnai Állami Gazdaság a jelenlegi baromfi — szelekciós — bázisával a világ ranglista elején van. Ezt nem indokolatlanul állítják, hanem a tudományos kompjuteres elemzés adatai alapján. A programozó számító gépek kimutatA kukoricaszár nehéz tárcsás felaprítása után szervezetten végezték a mélyszántást. és szállításához azoktól kapják az építőelemeket és a belső berendezéseket. El kell mondani azt is, hogy a gazdaság évente 57 millió fogyasztói tojást és 2300 tonna húst ad melléktermékként a piacra és újabban hasonló program kidolgozásán dolgoznak a sertések iparszerű tartásának a megoldásában is, mint amilyen a baromfi etetében náluk már meghonosodott, s ugyanilyenek a törekvések a juhtenyésztés fejlesztésében is. A termelési értékről talán csak annyit, hogy ebben a tekintetben Bábolnán csillagászati számokban beszélnek. Egyegy dolgozó nem kevesebb mint 340 786 forint értéket termel évente, s az egy hektárra jutó termelési érték 65 749 forint. Tehát a gazdaság egy év átlagában 1,5 milliárd forint értékű terméket produkál. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Bábolnai Állami Gazdaság, amely a magyarországi tudományos intézetekkel nagyon szoros — kooperációs — kapcsolatot tart, kiváló eredményeket ér el. Termelésével nemcsak odahaza, hanem a világban is nagyon rangos helyet vívott ki a maga számára. Nagyon dicséretes, hogy a termeléshez szükséges alaptakarmányok többségét maga termeli. Az 55 651 tonna kukorica termésből 34 350 tonnát fogyaszt az állatok táplálására és a takarmány kiegészítőket a keverékgyártáshoz — saját maga szerzi be. Tehát kereskedelmi kapcsolatai minden irányban kiterjednek, s öregbítik a szocialista társadalmi rendszer jó hitnevét. HOKSZA ISTVÁN Szarvasmarhatenyésztés a trebišovi járásban Három évvel ezelőtt jelent meg a CSKP XIV. kongreszszusa után a kormánynak szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséről szóló átfogó határozata. A hosszútávú programból három év még nem sokat mutathat. Az anyagi kihatások, szervezési feltételek persze más jellegűek ebben a programban, mint például a baromfitenyésztésben. Még inkább így van ez, ha élettani szempontból vizsgáljuk a kérdést, hiszen egy jó törzsbaromfi egy év alatt száznál is több csibét adhat, a sertés 16—22 malacot nevelhet évente, ezzel szemben a tehén egyet ellik. Az állomány növelése az istállók megépítése és az intenzívebb takarmánytermesztésre való átállás, nemcsak elhatározás és még csak nem is anyagiak, hanem hosszú idő kérdése. A programot elindító szervezőmunka és a kezdeti gyakorlati lépések már jelentenek valamit. Erről beszélgettünk Štefan Ďurka mérnökkel, a Trebišovi JMI zootechnikusával, aki többek közt az alábbiakban összegezte a tapasztaltakat: — A kormányhatározat után szakember-csoport vitatta meg a járás teendőit. Ennek alapján készült a szarvasmarha-program rövid és hosszú távra szóló terve, s azt az illetékes szervek megtárgyalták és jóváhagyták. A járási tervben meghatározott feladatokról — fajta, létszám, hasznosítási irány — a járási állategészségügyi szakemberek tájékoztatták a mezőgazdasági üzemeket. Megismerve a programot, a mezőgazdasági üzemek főbb vonalaiban szintén megtervezték a helyi teendőket. Elmondhatjuk, hogy a kormány határozatába a járási terv jól beleilleszkedik. Az 1973-as tenyésztési, hizlalási és takarmányozási terv a a legtöbb gazdaságban már a program szellemében készült és így is valósul meg. — Milyen a helyzet a létszámnöveléssel? — A mezőgazdasági üzemekben, különösen serkentően hat az állami támogatás. Járásunkban jelenleg 54 ezer körüli a szarvasmaha-állomány. A fejőstehenek száma meghaladja a 16 ezret. A szarvasmarhák mennyisége az utóbbi év alatt 12 ezerrel bővült, ezen belül a tehenek száma 3678 darab. A háztáji és a szocialista gazdaságokban megállt a csökkenés és mérsékelt az emelkedés. — A gyarapodás mennyire van összhangban a minőségi változással? — A létszám növekedéssel sajnos a minőségi változás nem tart lépést. A hasznosítási célnak megfelelő fajták — ez főleg a tejtípusra vonatkozik — nem kerültek megfelelő számban felvásárlásra. A jobb minőségű tehenek beállítását fékezik az egyes gazdaságok szűkös anyagi lehetőségei. Az állomány tejtípusú keresztezését is határozottabban kellene szorgalmazni. A közös gazdaságokban a háromnegyed évi tejtermelési adatok ugyan az egy évvel korábbihoz viszonyítva jelentős növekedést (11,1 százalék) mutatnak, de ez nagyrészt a létszámnövelésből ered. A jelenlegi költségráfordítások mellett 2800 liter a tehenenkénti hozam, s így a tejtermelés már nem ráfizetéses. A járási terv 1975-re 3050 literes tejelékenységet tűz ki célul. Ennek a megvalósítása a jelenlegi ütemben problematikus. Tehát a most tartásban levő vegyes állomány is képes ilyen termelésre, ami csupán a tartás, a takarmányozás javításán múlik. A szakosított telepeken minél előbb 4000 liter fölé kell jutni a tehenenkénti tejtermeléssel. Ezen a szinten megállni nem lehet, tehát évenként mintegy 10 százalékkal növelni kell a hozamot, hogy a mezőgazdasági üzemek a költségek emelkedését ellensúlyozhassák. A járás mezőgazdasága hízómarha-létszámával is alatta van a tervnek, de a súlygyarapodással sem dicsekedhet. Ma már a napi 920 gramm ráhizlalás kevés és legalább 1200—1400 grammal lehet jövedelmezőbbé tenni ezt az ágazatot. Az állattenyésztés szakaszán a mezőgazdasági üzemekben még eléggé nagy a termelés aránytalansága. Az egyes gazdaságokban a tehenenkénti évi tejtermelés 1200—6800 liter között váltakozik, s ezzel lényegesen romlik a járási átlag. A járás kilenc gazdasága már 3000; 21 gazdasága 2800: míg 17 gazdasága csak 2000 liter tejet termel évi átlagban tehenenként. A legjobb eredményeket a brehoví, a čelovcei, a prachovanyi, a poľanyi, sirníki, a vojanyi és az oborini szövetkezetekben érték el, a legrosszabb eredményt, pedig a dragnói, ptrukšai, milhostavi, hrüai és más szövetkezetekben mutatták fel Az aránytalanságok felszámolása céljából a járási terv az első években a meglévő állományban rejlő termelőképességek kihasználását helyezi előtérbe. A jó tejtermeIő egyedek és a hústípusok külön választása az így elkülönített csoportoknál a maximum kihozása a cél. Az előrelépés gazdaságos sorrendje ez lehet. Mert míg egy liter tej termelése a Maié Trakany-i szövetkezetben csupán 1,68 koronába kerül, addig a Čierna Pole-i szövetkezetben 3,30 korona, holott a feltételek egyformák. Ugyanígy^ beszélhetnénk a zbhííovi és a čičerovcei, a Veiké Raskovce-i és a hrüai szövetkezetekről. Míg egy kg hús kitermelése például a Maié Kamenec-i szövetkezetben 11,40 koronába kerül, addig a brehoviban 18 korona. A szarvasmraha-program sikeres megvalósítását a trebišovi járásban a mezőgazdasági termelés szakosításában az összpontosításban látják. Ezért hozzáláttak a mezőgazdasági üzemek együttműködésének sokrétű fejlesztéséhez. Előtérbe került a kooperációs kapcsolat, kiépítése, s a mezőgazdasági építkezésben is elmélyült a kapcsolat. A kooperáció s az integráció eddigi alakulásából következik, hogy a termelőerők jelenlegi színvonala objektív módon meghatározza az új gazdaságszervezési formák kialakítását a tej- és a hústermelésben is. Ez idő szerint a járás területén különleges célt szolgáló tehénfarm épül a Streda nad Bodrogom-i és a Zemplianská Nová Ves-i gazdaságban. Ezenkívül szakosított farm épül a marhahizlalásra a Slovenské Nové Mesto-i és a Zemplianská Nová Ves-i gazdaságban. Ugyanakkor nagykapacitású farmok építését kezdik más gazdaságokban is. Ezekből láthatjuk, hogy a trebišovi járásban a kooperációs és az integrációs kapcsolat komoly távlatok előtt áll. ILLÉS BERTALAN
