Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-22 / 51. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

10

M28. deeenÄHM* 22.

Karácsonyfavásár.

SVEJK

FIGYELEMREMÉLTÓ BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN

A táj lenyűgözően szép. Ezt csak az autóbusz ablakán látják. S ha még megállhatnánakl Nincsen rá idő.

Az arcokra kiült a várakozás izgalma. Milyen lesz a fogadtatás? Ki, milyen szobát kap? Lesz-e ismerkedési est?l S ki tudná még megmondani, hány gondolat kuszálódott össze a fejekben. Mert mindenki várt valamit ettől az úttól. Hogy megkapja-e, azt majd a hazatérésnél igazolja.

Körös-körül hegyek, hófehér karokkal ölelik az érkezőket. Végre a kanyargós út végén — elég magasan az országút felett — megpillantották a szállót. Megérkeztek. A lebukó nap sugarai megcirógatták a hóval borított tájat, s a hatalmas ablakokon visszaverődve különös színt kölcsönöztek a fogadtatáshoz. Perceken belül mindenki elhelyezkedett. Jutka is megkapta az egyágyas szobát. Elégedett volt. Időben jelezte, egyedül szeretne lakni. Teljesítették kérését. A szoba kellemes benyomást tett rá. Modern bútorok, a falon szép képek. Egészen felvidult. Kinézett az ablakon. Csend volt mindenütt. Erre vágyott egész évben. Teljes nyugalmat akart. A sok munka és minden egyéb probléma után ez most rá is fért. Ogy tervezte, a kikapcsolódás, a csend helyrebillenti majd egyensúlyát. Gyorsan átöltözött, s még szürkület előtt egy rövid sétára indult.

Ahogy kilépett az épületből, csodálatos látvány tárult a szeme elé. Minden hófehér amerre csak ellát. Az éles hegyi levegő óvatosságra inti. A fenyőfák, mint virágzó őrszemek mozdulatlanul állják körül a kis tisztást, ahol az épület meghúzódik. Lent a völgyben már kigyúltak a lámpák. Fényük úgy pislákol, mint ősszel a jánosbogaraké. Milyen érdekes. Egy régen hallott dal sorai jutnak erről az eszébe: „Te vagy a fény az éjszakában“. Mikor is hallotta ezt a dalt énekelni? Bizony, van már annak huszonöt éve. Különös, hogy éppen ma, ilyen helyzetben gondol erre! Valaki egyszer azt mondta: hosszú évek után a legváratlanabb pillanatban bukkan fel olyan emlék, amire az ember már nem is számít. Lám, milyen igaza volt! Hogyan is jutott ez most eszébe a villanyfényről. Hiszen éppen azért jött ide, mert nem akart egyedül lenni az emlékeivel. Sajnos mégsem tud szabadulni tőlük, mert azóta nagyon sokszor eszébe jut az a karácsony ...

A háború utáni évek karácsonyai egy ideig szegényesek voltak. Számukra azonban szép volt, mert szerették egymást. Mint minden fiatal, tele voltak vágyakkal, tervekkel. És mi lett belőlük! KülöA-külön az évek során sok mindent elértek. Együtt azonban semmit. Tervezték, hogy öszszeházasodnak. Nem így történt. A sors messzire sodorta őket egymástól. Aztán mindketten mással indultak az életnek. Mégis magányosak maradtak. A legnehezebb, amikor az ünnepek következnek. Mindenkinek van valakije, akihez tartozik. Ajándékot kap, ajándékot ad. A barátok ugyan valamit pótolnak, de azt a melegséget amit a szeretett lény ad, nem pótolja senki.

Nagyon sokszor eszébe jut a múlt. Már hosszú évek óta nem szegényes a karácsony. Van mindene. Anyagilag a szövetkezetben jól jön ki. Télen kevesebb a munka, több idő jut a művelődésre, szórakozásra, de a tépelődésre is. Különféle emlékeket dolgoz ki. Egyszer a sötéttel, máskor a világossal játszott. A sakkfigurák néha még engedelmeskedtek, bár az élettől többször kapott mattot. Valamit elrontottak! Igaz, mindig nagyon sok nehézség akadályozta útjaikat. Az a levél aztán mindere pontot tett, amelyben visszakapta szabadságát. Ogy érezte, nem tartozik senkihez. Az élettől azután mégis megpróbált valamit kiharcolni. Diplomát szerzett. Bizony, hány• átvirrasztott éjszaka ára ez a kis könyvecske, amely igazolja: mezőgazdasági mérnök.

Az államvizsga után olyan fáradt volt, hogy huszonnégy órát aludt egyfolytában. Ügy zuhant bele az ágyba, mintha semmi sem érdekelné többé a világból. A promóción nem is tudott koncentrálni. Csak azt érezte, hogy valami befejeződött, valami után ponvilágon. A promóción nem is tudott iqazán örülni, pedig úgy megküzdött érte.

Munkáját szereti. Persze bizonyítania kell nap mint nap. Ne a nőt lássák benne, hanem a szakembert. Az évek szakadatlan munkában, harcban teltek el. Sokszor harcolnia kellett önmagával is. Lassan megszokták, elismerték. Ehhez pedig hosszú idő kellett és rengeteg energia. De megküzdött az előítéletekkel. Falun mindent másképpen bírálnak el még ma is. Mindenki mindenkit ismer. Egy lépést sem tehet anélkül, hogy ne tudnák. A falunak íratlan törvényei vannak. Azokat be kell tartani. Nem ellenőrzik, csak számontartják. Néha ez jó is. Elfelejti magányosságát.

Töprengései közben elég messze került a szállótól. Az emlékek nyomában időzve nem is tudatosította, hogy nagy pelyhekben hull a hó. Igaz a hegyekben legtöbbször fehér a karácsony. A gyermekkori ünnepvárás pillanatai jutottak eszébe. A hópelyhek kedvesen simogatták az arcát. Siető léptekkel indult visszafelé. A társalgóban kellemes meleg fogadta. Félhomály volt. A kandallóban apró szikrákkal patogott a tűz, különös fénnyel világította meg a szobában ülök arcát. Mint eqy festmény, olyan volt első benyomásra. Még címet is adott npki: „Barátkozás“. Aztán csendben oda ment az ablakhoz. A hó egyre nagyobb pelyhekben hullott. Behúnyta a szemét, s visszapergette a negyedszázadot... Nézi-nézi a hópelyheket, mindig eszébe jut az a karácsony.

Akkor az ablaknál álltak egymást átölelve ... Kint sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó, s együtt álmodták, szőtték a jövőt, amelyet most külön élnek. Ketten ... egyedül...

KURUCZ LUJZA

Alig van ember, aki ne ismerné Svejket — a derék katonát, a tréfák csattanós lovagját. Aki egyszerre finom és fajtalan, művelt és egyűgyű, hívő és profán, imponáló • vagy akár pofonra ingerlő. De azt már kevesebben tudják, hogy Svejk szemtelennek és kihívónak tűnő hetvenkedései mügéit hatalmas adag politikum és józan filozófia rejlik.

Jaroslav Hašek cseh író remek komédiája ez a Svejk, amelyet most a Magyar Területi Színházban láthattunk Pándy Lajos ízes fordításában, K o n r á d József arányosan tartózkodó rendezésében. Elképzelése ötletes és újszerű. Nyilván meglepődnek majd azok, akik holmi autóstalizmánt, filcből készült „népies vásárfiát“ óhajtanának látni Svejk személyében. Az olykor abszurdnak is tűnhető, 12 képre bontott, két részes cselekmény reális értelmezést kap itt, egy sajátsosan átgondolt rendezői koncepcióban, amikor Jozef Svejk, a „jó“ katona, ellensúlyként kerül a néző elé, hogy találóan szúrós bírálatával ítélje el a monarchia urait, azok erkölcsét, önző magatartását. Dicséret illeti E. F. Burian cseh színháztudóst és rendezőt is, aki Hašek regényét ilymódon dramatizálta, kitűnő színpadi érzékkel, az eredetivel szinte azonos szellemben.

A cselekmény központjában Jozef Svejk áll, aki mindig a jobbról, a szebbről, az igazibbról álmodozik. Ezért válik a hatalom előtt is gyanússá. Anarchista hírbe keveredik. Lázad és undorodik az őróla tudomást nem vevő világtól. Konrád József rendezése tehát a „népi figurává eszményített“ (olykor helytelenül értelmezett) Svejkkel ellentétben, a valóságos kis embert mutatja meg, aki a durva rációval szemben a dolgok mélyére látó tudatos, vagy akár ösztönös felismerését; a külső világ ellenségeivel szemben tanúsított, szubjektiven belső, de átélt élményeit hangsúlyozza, hogy azután ezeket általánosíthassa. Konrád olyan Svejkre összpontosítja figyelmét, aki úgy játszik a monarchia uraival, mint muzsikus a hangszerén. Koncepciójában hatásosan ötvöződik a humor és a komolyság, a játékosság és a drámaiasság, a groteszk és a realitás. így az átlag néző is könnyen ráérezhet az alakokat mozgató társadalmi helyzetekre, azok politikai hátterére, amelyek cselekedni kényszerítik a józan egvedeket — tömegeket egyaránt. Ez a Svejk (mint színpadi mű) nem naív népi játék, olyan szereplőkkel, mint katonatisztek, hűbéri urak, könnyű níinskék, kispolgárok, „melósok“ vagy kocsmatöltelékek. Hanem érveket felsorakoztató gúnykéne egy olyan társadalomnak, amely figyelmen kívül hagyja a kisember jogait, eltiporja nézeteit, megsemmisíti cselekedeteit.

A játék felszabadultan pereg Platzner Tibor könnyen mozgatható-átállítható, olykor frivol díszletében. Nagyszerű ütemű zenével (Gulyás Sándor m. v.) és ötletes színpadi koreográfiával (Kvočäk József) erősítve a cselekményt, amelyhez egyenlő értékű jelmezeket tervezett Csonka István m. v„ aki ugyancsak jő munkatársnak bizonyult.

A címszerepet Dráfi Mátyás alakítja. Az ő Svejkje gondolkodik, tudatosan cselekszik. Józan és értelmes — nem „játssza meg“ a svejki-tucatfigurát. Esetlen, olykor félbemaradt mozdulatai tragikussá teszik cselekvéseit. Pedig nem szánalomra méltő alak. Ha ravasz is. önvédelemből az. Furfangjal spontán született ötleteiből fakadnak, Ezért őszinték és érdekesek.

Nagyszerű és korszerű színészi teljesítmény.

A népes szereplő gárdából Tóth László tábori lelkészét kell megemlíteni legelőször. Groteszk figura. Játéka újabb valőröket tár fel színészi egyéniségéből. De vigyáznia kell, nehogy a rendező koncepciós „groteszkje“ a karikatúrán túl, holmi kacagtató burleszkké minősüljön fölöslegesen. Érdekes Palotás Gabi (bárónő) alakítása, akinek minden mozzanata „ferencjőzska“ világát idézi, valamint Ferenczy Anna (Kati) szerepének ötletes és kecses megformálása.

ízesen alakítja szerepét Siposs Ernő (dr. Grünstein) és ha kissé modorosán, de annál találóbban Lukas főhadnagy szerepét Ropog József. A kisebb szerepekben figyelmet érdemel Bogár Gáspár (altiszt), Siposs Jenő (Krausz ezredes), Pőthe István (cvikkeres) jelenléte, akik végig megőrizték figuráik, olykor furcsának tűnő jellegét. Kár, hogy a csoportjelenetek ritmusa (a szimulánsok képét kivéve) kissé egyenetlen. Zavaróan hat a személlyel „helyetesített“ kutyus is, amelynek rosszul értelmezett (és még gyatrábban végrehajtott) abszurditása, már-már az ízléstelenség felé hajlik.

Ettől eltekintve jó előadásnak nevezhetjük a Svejket, ami egyben újabb bizonyítéka annak is, hogy az értékes színpadi alkotások örökértékűek. Mondanivalójuk mindenki számára, és minden időben úiabb tartalmakat fedez fel, s olyan igazságokat rögzít, amelyekről nem kell, és nem is szabad megfeledkeznünk. —szék.

j Édesapám

emlékére

Fehér ágyon i liheg az élet

I fáradtan néz

■ a szemembe.

J Köhögni próbál

i nincs hozzá ereje,

jj megviselte a múlt

. kegyetlen nyomora!

, — Learatta a gabonát,

vágta a rendet' "' kévébe kötötté i Ifjúságát.

Ha fellázadt eltiporták;

j de mégsem koplalt

! a családja! —

' Csak egyszer lopott

az életében s azzal nekünk örömet hozott, i Volt fenyőfánk

] karácsonykor.

< • Szemében ! örömünk láttán

■ az igaz apa

; könnye csillogott.

. Másnap

csendőrök lármáztak i keresték

— de nem lelték ...

i — Üres már az ágya.

A koszorúk

! csonttá fagytak,

' de emberségét

megőrzőm s tovább viszem — amíg élek!

ÖVÄRY PÉTER

E2F2

Zoboraljai népszokások

A, zoboraljai palóc tájegység falvaiban a népviselet, népdal, népszokások, hagyományok ápolása napjainkban se megy ritkaságszámba. A palócföld falvainak jellegzetes életéhez mindenkor szorosan hozzátartoztak az elmaradhatatlan népszokások, de megállapítható, hogy a századforduló idejétől fokozatosan csökkent az ősi eredetű népszokások száma

A régi palóc falu élete elképzelhetetlen volt a fonó, kukoricafosztás, tollfosztás. aratóünnep, májusfa állítás, szerelemfa égetés, szégyenfa ültetés, betlehemjárás, halotti tor, lakáskoledálás és sok más szertartásos népszokás nélkül, melyek közül soknak ma már nem hódolnak, míg egyesek szerényebb keretek közé szorultak.

Karácsonyvárás idejének régi népszokásai közül számos érdekes népszokás' maradt fenn, melyek részben a vallásos érzület és a babonás hiedelmek keverékei, a vallás és babona ötvözetei.

Karácsony, a gyermekek várva-várt örömteli ünnepének sok szokása megmaradt. A feldíszített karácsonyfa, ajándékozások, felköszöntők, jókívánságok, rokonlátogatások szokása a régi, de a betlehemesek gyermekraja egyre gyérül.

Éjfélkor a templomba vonul a falvak vallásos népe és részt vesz az éjféli misén. A karácsony estéjét nemcsak a kisgyerekek várják epedve, de az eladósorban levő lányok is türelmetlenül számolják a napokat, hogy a karácsonyest óráiban hódolhassanak a titkok fátylát fellebbentő babonás szokásoknak.

Az ünnepi vacsora előtt a családfő, a hátán egy köteg szalmával jön be a házba. Áldást mond, majd a szoba négy sarkába egy-egy diót hajít az „angyalkáknak“. A szalmaköteg mindaddig a hátán marad, míg a gyermekek össze nem szedik a diókat, amelyeket a család tagjai azonnal feltörnek. Ha a dió valamelyik „csíkja“ nem élvezhető, azt jelenti, hogy az a családtag, aki feltörte, az év bizonyos szakában beteg lesz. A diótörés után a családfő letesz' szaimaterbét, melv karácsony éjjelén

nyugvóhelyül szolgál. Hite szerint az elkövetkező évben kínzó betegség gyötörné, ha a karácsony éjszakáját, a betlehemi jászolra emlékezve, nem töltené a szalmán. Ezt a szokást főleg a vallásos öreg palócok tartották.

Nyitraegerszegi eredetű a parázsolás évszázados szokása, mely még néhány évtizeddel ezelőtt a legtöbb palóc faluban ismert volt. Verses köszöntő ez, melyet karácsony táján mondtak el a rokonok, a szomszédok látogatása alkalmával is, de főleg karácsonyesti köszöntőnek számított.

Ez a szokás még abból az időből származik, amikor a falu plébánosa és a kántor járta végig a falut karácsonyi jókívánatokkal. Parázsra hintett tömjén illata szállt a levegőben, a minisztráns egész úton szorgalmasan csilingelt. A portára érve hangzott el a parázsolás-köszöntő az összesereglett háznépe előtt. A parázsolás-köszöntő szövege az egyes falvakban némi eltérést mutat.

Szerencsés ünnepeket kívánok kéteknek,

Tiszta szívből ünnepeljük karácsony estéjét.

Adjonisten minden jót, mi tavalokon szűkén volt,

A gazdának bort, búzát,

Gazdasszonynak tyúkot, lúdat, jó tojót, .

A legénynek egy szép mátkát,

A lányoknak azonszerint.

Országunkban rendet, békességet,

Holtunk után örök üdvösséget.

Ezt követte az ostyahordás. A falu kántora nagy menynyiségben sütötte a karácsonyi ostyát, melyet apró diákjaival hordatott szét a faluban. Az ajándékostyáért pénzt, gabonát vagy egyéb termékeket kapott ellenértékként, főleg babot, mákot, lencsét, gombát, szárított gyümölcsöt. A gyerekpk is parázsolás-köszöntővel állítottak be a gazdák portájára. Az idők folyamán a parázsolásköszöntő általánossá vált a palócföld többi falvában is.

Kárácsonyeste a családfő és a legkisebb fiú parázsra hintett tömjénnel füstölte ki a házat és a gazdasági épületeket, hogy kiűzze a gonosz szellemet. Az ajtófélfára szentelt krétával jegyezte fel a tömjénes füstölés megtörténtét, hogy távol tartsa a gonosz szellemet a visszatéréstől. A szelleműzés megtörténtével az ünnepi vacsora előtt jött vissza a házba a parázsolás-köszöntővel, melyre az ünneplőbe öltözött család valamennyi tagja ugyancsak ezzel a köszöntővel válaszolt. Ezután következhetett a karácsonyi vacsora, melynek kellékei voltak: a morvány, a karácsonyi fonott kalács, ostya, méz, dió, alma, árpagyöngyös, aszaltszilva-leves, sütött, vagy rántott hal, mákosguba, bor és mézespálínka. A vacsora áldásmondással kezdődött, a- felnőtt családtagok egy pohárka mézespálinkát ittak egymás egészségére, ezt követte a mézzel megkent ostya és az alma, majd következtek a főételek. Vacsora után karácsonyi énekekkel, az év eseményeinek megtárgyalásával telt az idő az éjféli mise kezdetéig.

A szilveszterest meghitt családi ünnepség faluhelyen, és a víg hangulatban elköltött ünnepi vacsora után szokásos a vendéglátás, melynek során a harmonika hangja mellett felcsendülnek a dalos ajkakon a palócföld örökszép népdalai. Az utcáról is víg énekszó hallatszik. Az ismerősökhöz indult legények ajkán csendül a dal, a szilveszter éjjel szokássá vált lövöldözések durrogása közben.

Babonás népszokás szilveszter alkalmával is bőségesen akad, D. I.