Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-08 / 49. szám

Felkészülés a téli nyúltenyésztésre Ebben az évszakban eredmé­nyesen csak akkor tenyészthe­tünk nyulat, ha Időben felké­­szülünk-rá. Az időszerű adatok a következőképpen csoporto­síthatók: 1. Gondoskodás a téli ellető- és nevelohelyiségről. 2. Az anyák beállítása. 3. A takarmánybázis megterem­tése. ® 1. A téli ellető- és nevelő­helyiségről kellő leleményes­séggel igen egyszerűen és ol­csón gondoskodhatunk, még akkor is, ha nincs olyan épü­letünk, ahol állatainkat a zord téli időjárástól megvédhessük. könnyen és gyorsan elnyelhes­se. A vizelettel áztatott helyre a talajba vörös gilisztákat kell telepíteni. Ezeket olyan hely­ről legkönnyebb beszerezni, ahol a trágyalé huzamosabb ideig nedvesen tartotta a talajt. A vörös giliszták úgy elszapo­rodnak a talajban, hogy a nyúl­­ístállóban teljesen, közömbösí­teni tudják a vizelet kellemet­len szagát. Az ilyen istállóban a rácson keresztül a földre hul­ló bogyók oly szárazak, mint a puskapor. Ezeket időnként a kiürült nyúltápos papírzsá­kokba szoktam lapátolni, és vi­rágkertészeket örvendeztetek meg velük. A fertőtlenítéskor a gilisztákat kímélni kell. A ketrecek alatti talajt úgy fer­nylt t. Téli elletésekre csak kipruDált, bevált anyákat érde­mes beállítani, és még ekkor is számolni kell kieséssel, tehát tartalékokról is gondoskodni szükséges. A tél beállta előtt legalább egyszer ellessük az anyákat, mert ekkor sok kérdés eldől. Így különösen fontos, hogy az anya jól fészkeljen, szoptatás után gondosan takarja be fió­káit. Jól nevelő anyák nemcsak a saját szőrzetükkel, hanem alommal is betakarják ivadé­kaikat. Amelyik anya ezt az el­ső elléskor nem tudja, nem ma­radhat meg télire. Az se maradjon meg, amelyik ezen első feltételnek megfelel ugyan, de nem jól nevel, nem Ahol szalmabálák, könnyen beszerezhetők, a szabadban el­helyezett nyúlólak körülrakha­­tók, s még a tetőrész is befed­hető szalmabálával és fóliával takarható. Igen jó, meleg téli­istállónk lesz így s megfelelő mennyiségű állat elhelyezése esetén a legzordabb télen sem száll le a hőmérséklet benne a fagypont alá. Nálam még soha nem fagyott be az hatókban a víz. Szellőztetésről viszont gon­doskodni kell. Az ól úgy vilá­gítható, hogy lécekből ablak­keretet ütünk össze, és fóliá­val bevonjuk. Ha az ablakkere­tet bordázattal látjuk el, a ke­ret két oldalán felszegezett fó­lia szigetelő légréteget is ki­alakíthatunk, s ólunk melegebb lesz. Hátránya, hogy az egerek előszeretettel költöznek a bá­lákba, és számos betegséget be­hurcolhatnak. Az egeret ezért fokozottan irtani kell. Ha nem volna módunk nagyobb terüle­tet elhatárolni bálákkal, akkor ezt csupán az ellő anyák ré­szére biztosítsuk. Én közvetle­nül ellés előtt vittem be az így elkészített elletőbe az anyákat, és a külső hőmérséklettől füg­gően fokozatos szoktatással ke­rültek ki ivadékaikkal együtt a szabadba. Bécsi fehér, kékszemű házinyúl, Kunst Václav tenyészetéből. (К. Sz. felv.J Eredményesen ellettem télen nyulakat, és neveltem az iva­dékokat földbe ásott veremben, amelyre virágházhoz használt, ablak-, illetve (többrétű) fólia­fedést alkalmaztam. E verem készítése semmivel sem bonyo­lultabb a szokásos krumpli-, répa-vermekénél. Földbe ásott gödör, falait a beomlás ellen vesszőfonással vagy kizsaluzás­sal megvédjük, kukoricaszárral vagy más hőszigetelő anyaggal lefedjük,_s a tető egy részét vagy az ajtót átlátszó fóliával vagy üveggel ellátott virágházi ablakkal borítjuk. A csapadék elvezetéséről és a szellőztetés lehetőségéről gondoskodni kell. Mindkét változat esetében közömbösíteni kell az erős am­móniát Erre a következő meg­oldást javaslom. Az istállók pa­dozata földes legyen. Semmivel sem szabad burkolni, hogy a ketrecekből lefolyó vizeletet tőtlenítem, hogy- kitakarítás után rugós ásóval felásom, a felső részt jól leforgatom. Ha az istálló nem hűl ki, s a talaj nem fagy meg a giliszták is te­vékenykednek. # 2. Az anyák beállításához már nem elég a szaktudás — bizonyos szerencse is kell hoz­zá. Én nem tartozom a szeren­csés tenyésztők közé; mindig kiesett néhány anyám a te­nyésztésből. E kiesések felbo­ríthatják a téli tenyésztőmun­kát, mert ha megvan a meleg ól, azt állandóan benépesítve kell tartani, különben gazda­ságtalan lesz a munkánk. An­nál inkább számolni kell várat­lan tényezőkkel, minél nagyobb az állomány, minél több az anya. A nyúlnak számos betegsége van, igen érzékeny állat, te­­nyészértéke pedig akkor dől el, ha a tenyésztésben már bizo­szoptat, vagy ivadékai a válasz­tásig fokozatosan elhullanak. Legalább öt fiókát fel kell ne­velniük választásig. Az első ellés megterhelése felismerhetővé teszi az anya egyéb fogyatékosságait is, így például az orrhurut iránti fo­gékonyságot, a szoptatási idő­ben történő erős leromlást. Az anyának a szoptatási idő­szakban vemhesülnie kell, és életképes magzatokat világra hoznia, nevelnie. Amelyik ellés után három napon belül nem hajlandó párzani, és nem vem­hesül, erre 2—3 héten belül csak egy ízben kaphat lehető­séget s ekkor is csak ha külön­ben szép példány. Az anyának ivadékai elválasztásakor dió vagy mogyorónyi nagyságú vem­­hének kell lennie, s alapköve­telmény, hogy választás után általában néhány napon belül újra leelljen. E feltételeknek az új zélandi fajták általában, más fajták pedig kisebb-nagyobb százalék­ban megfelelnek. ф 3. Takarmánybázis nélkül, az elmondottak betartása hiá­bavaló. Télen drágább a nyulak takarmányozása. A fokozott igénybevétel a takarmányozás­ban a legkisebb takarékosságot sem tűri meg. Én ezért csak a legjobb minőségű nyúltápot etetem. Feltétlenül szükséges sárgarépa, takarmányrépa is, különösen, ha szemes takar­mányt etetünk. A takarmány gyors változtatásai még kény­szerből sem fordulhatnak elő. Az ilyen fokozottan igénybe vett anyákat nem szabad a nyúltáp hiánya folytán száraz kenyéren vagy más hulladékon tartani, s az eleségről előre gondoskodni. — Legalább két hetes tartalékunk legyen, hogy állatainkat a kereskedelemben időnként tapasztalható takar­mányhiánytól megóvjuk. Gondoskodni kell jó minősé­gű szénáról is. A nyulak szíve­sen rágcsálnak belőle akkor is, ha bőségesen el vannak látva táppal. Állandó szénaetetés ese­tében az egyéb takarmány gyors változataira sem olyan érzékenyek. A bálázott széna azonban könnyen penészesedik — különösen a bála közepén, ha nem volt az bálázás előtt ki­szárítva. A penészes széna min­dig növeli az elhullás! arányt, és ha nem is következik be, érezhető visszaesést okoz a süldők fejlődésében, s ez csak hosszabb pangási idő után, rosszabb takarmányértékesítés­sel vészelhető át. Lelassul a süldők fejlődése akkor is, ha itatásuk nem ki­elégítő. A szoptatós anyák víz­hiányát is először az ivadékok sínylik meg. Azokban az ólak­ban, ahol befagy a víz, a nyúl a jeget nyalogatja, és a havat eszi ha hozzáfér. A nyúlnak nem szabad szom­jasnak lennie, különben ha va­lahol becsorog valamilyen ned­vesség, azonnal nyalogatja s fertőzi magát. így hiába he­lyeztük dróthálós padozatú ket­recbe, fellép a bél- és a máj­­kokcidiózis, és nem tudjuk megállítani a fertőzöttek elhul­lását. Egy-egy sárgarépa vagy más gumós növény megszünteti a kínzó szomjúságot, ha vala­milyen ok folytán nem tudünk itatni. Jó volna azonban, ha a téli drágább tartási-tenyésztési kö­rülményeket az I. félévi nyúl­­felvásárlási árak fedeznék, vagyis ez lényegesen magasabb lenne, mint az év második felé­ben fizetett. Dr. DÓMJÁN MIHÁLY Vitaminok a baromfi életfunkciójában (4) 3 B5-vitamm (niacin, nikotinsav) A legtöbb takarmány viszony­lag nagy mennyiségben tartal­mazza. Triptofánból a szervezet maga Is képes nikotinsavat szintetizálni. Jó tudni, hogy a kukorica kevés nikotinsavat és triptofánt tartalmaz, sőt felté­telezhető, hogy inkább nikotin­savat hatástalanító antivitamint tartalmaz. Érthető tehát, hogy az egyoldalú kukorica etetéssel könnyen okozhatunk állataink­nak Bs-vitaminhiányt. A baromfi szervezete nem nélkülözheti a nikotinsavat, hisz aktívan részt vesz a szénhidrátok, zsírok- és fehérjék anyagcseréjében. Bs­­vitamin szűkös ellátása eseté­ben a fiatal állatok növekedése és tollasodása nem kielégítő. A csontszövetek rendellenes fejlődését okozzák az anyagfor­galmi zavarok s perozishoz ha­sonló lábgyengeség keletkezik. Tenyészbaromfi csökkent nlko­­tinsavellátása rontja a tojás keltethetőségét és tolifejlődési zavarok léphetnek fel. (A puly­ka és liba B5-vitaminigénye kétszerese, mint a csibéé. Amíg csibéknek és kacsáknak 25—30 mg/tak.kg niacint biztosítunk takarmánykeverékükben, puly­káknak, libáknak 50—60 mg-ot kell adagolnunk.) Be-vitamin (piridoxin, adermin) Az állati- és növényi takar­mányokban bőséges mennyiség­ben kimutatható piridoxin. Az aminosavak felhasználásában és átalakításában vesz részt. Amennyiben fiatal csirkék Be­­vitaminellátása hiányos, étvágy­talanság, növekedésbeli vissza­maradás, vérszegénység — sú­lyosabb esetben — görcsökkel kisért idegrendszeri bántalmak jelentkeznek. Csökkenti a tojás­termelést. Húshibridek Be-vita­­minigénye jóval több, mint a kettős hasznosítású vagy a to­­jőtípusú baromfié. A növendék- és kifejlődött állatok 3—5 mg piridoxint igényelnek takar­mány. kg-onként. Biotin Főleg növényi eredetű takar­mányokból biztosítja a baromfi szükségletét, azonkívül a bél­baktériumok is jelentős meny­­nyiségben szintetizálják. Felis­merésére az vezetett, hogy nyers tojásfehérjével etetett ál­latokon bőrgyulladásos tünete­ket észleltek. A tojásfehérje hőlabilis mukoproteidet tartal­maz, ami megköti és hatástala­nítja a biotint. Hiánybetegség esetében — a pantóténsav hiá­nyához hasonlóan — bőrgyul­ladás keletkezik, azonban meg­fordítva jelentkeznek a tüne­tek, először a talpbőr, majd a fejbőr betegszik meg. Perozis­hoz hasonló csontdeformálódás is keletkezik. Felnőtt állatoknál biotin hiányból eredően nem észlel­tek bőrelváltozást, azonban sú­lyosan romlik a tojás keltethe­­tősége. B10-vitamin (folsav) Friss, zsenge növények leve­lében és szénájában, -élesztő­ben, kalászosok magjában ta­lálható bőséges mennyiségben. A Bu-vitaminnaJ együtt irányít­ja a vérképződést. Hiányában csökken a vér hemoglobin tar­talma, vérszegénység léphet fel. Ha tenyészállatok folsavhiány­­nyal küzdenek, a keltetésre ke­rülő tojásokban az embrió fej­lődésében zavarok, (lábszár- és lábközépcsont elgörbülés, csőr eltorzulás), illetve nagyarányú embrió pusztulás keletkezik. Növendékbaromfinál fejlődésé­ben való visszamaradást, hiá­nyos tollasodást okoz. Folsav hiánya a növendékpulykák nyújtott nyaktartását válthatja ki. Az esetben kell folsavkiegé­­szítésről növendék- és tenyész­állataink takarmánykeveréké­ben gondoskodnunk, amennyi­ben annak jelentős hányada folsav szegény kukoricából és állati fehérjéből készült. Kolin Általában a baromfi állati- és növényi eredetű takarmányai­ban bőségesen fordul elő. A nö­vendék- és nagy tojáshozamú tyúkféle, valamint a pulyka so­kat igényel belőle. Nélkülözhe­tetlen a sejtszerkezet felépíté­sében, fenntartásában, illetve a máj zsíranyagcseréjében. Eset­leges hiánya növendékállatok fejlődési visszamaradását s a mangánhiányhoz hasonló csont­képződési elváltozásokat vált ki. Zárt istállózásban lévő tyú­kokon és kacsákon, továbbá zsíros májelfajulást észleltek. Csökkenti a tojáshozamot és nagyon rontja a kelési ered­ményt. Vannak irodalmi utalá­sok arra vonatkozóan is, hogy kolinhiány miatt az érett pete­tüszők gyakran felrepednek, il­letve a tüszők leválás után nem a petevezetőbe, hanem a has­üregbe esnek és hashártyagyul­­ladást okoznak. A takarmánykeverék összeál­lításakor terjedjen ki figyel­münk arra, hogy az aránylag kisebb kolinmennyiséget tartal­mazó kukoricadarához, fehérje­pótlás érdekében elsősorban hallisztet, szójadarát használ­junk fel, mert a javasolt 1500— 2000 mg takarmány kg-onkénti szükséglet növendék- és te­nyészállataink részére csak így biztosítható. B12-vitamin (kobalamin) A biológiai tudomány csak két évtizeddel ezelőtt fedezte fel a kobalamint, ami ember- és állatélettani szempontból nagy jelentőséggel bír. Ez a ve­­gyület a nitrogénen és foszfo­ron kívül 4,5 százalék kobaltot is tartalmaz. Ezért kapta a ko­balamin elnevezést. A növényi takarmányok nem tartalmaznak Bi2-vitamint, azonban az állatok bélbaktériumok közreműködé­sével bőséges mennyiségben képesek előállítani. Még a rö­vid bélcsatornarendszerű ba­romfi trágyája is kobalamin­­forrást biztosít. (Ezzel is alátá­masztható a mély- és öregalom hasznossága a baromfinevelés folyamatában.) Mivel a melio­­ninnal, kolinnal, folsavval és pantoténsavval szoros kölcsön­hatást támogat, optimális ada­golásuk esetében a csirkék és tenyésztyúkok részére szükség­letét már 10—15 meg (mikro­­gramm) Bi2-vitamin takarmány kg-ként kielégíti. Tenyésztojást termelő barom­fiállomány kobalamin ellátásá­ra hatványozottan gondoskodni kell. Nemcsak a tojáshozam csökkenésében nyilvánul meg hiányának hatása, a tojások keltethetősége katasztrófálisan romlik, nagy az embrióhalan­dóság, befülledés, kelésgyenge­ség. A Bi2-vitamin-hiánnyal ki­kelt csibék nevelése is sok veszteséggel jár, mert nem le­het pótolni a takarmánnyal e fontos éltetőanyagot. Eddigi vizsgálatok szerint a vörösvér­­sejtek képzésében is fontos funkciót tölt be. Magában és antibiotikumokkal kombinálva fiatal állatoknál javítja a ta­­karmányértékesülést. Túlnyo­móan növényi takarmányon tartott baromfi esetében, koba­lamin aminősavak jelenlétével a növényi eredetű fehérjéket is az állati fehérjéhez hasonló értékűvé tudják feljavítani. 2. C-vitamin (aszkorbinsav, skorbutellenes vitamin) Mivel vegyi szerkezetét a paprikában Szent-Györgyi Al­bert Nóbel-díjas professzor ál­lapította meg „magyar vitamin­nak“ is nevezhetjük. Vegyileg meglehetősen bonyolult össze­tételű sav — aszkorbinsav — a skorbut nevű betegség ellen­szere. A В-vitaminokkal ellen­tétben nem a növényi csírák­ban, hanem a kifejlődött növé­nyekben, friss gyümölcsökben található meg legnagyobb meny­­nyiségben. A baromfitenyésztés belter­jessége során beigazolódott, hogy a C-vitamin adagolása sem elhanyagolható. A nem ki­elégítő C-vitamin ellátás miatt gyakori, hogy enyhébb vagy sú­lyosabb légzőszervi betegségek megzavarják a csirkék növeke­dését, illetve a felnőtt állatok tojástermelését. Kísérleti ered­mények igazolják, hogy 100— 200 mg/takarmány kg-onkénti C-vitamin adagolás annyira kedvezően hatott a szervezet ellenálló képességére, hogy nátha, himlő, baromfitífusz és más fertőző betegségek fellé­pése esetében, intenzív győgyu­­lókészséget észleltek. A zárt baromfitartás során számtalan olyan stressz-ténye­­zővel találkozunk, amit ugyan­csak lokalizálhatunk folyama­tos C-vitamin adagolással. To­­jóházak optimálisnál magasabb hőmérséklete már megviseli a termelő állatok szervezetét. Romlik étvágyuk, csökken szer­vezeti ellenállőképességük, to­jástermelésük visszaesik s a tojások héja vékonyabbá, töré­kenyebbé válik. A hő-stressz okozta károsodást, valamint a kalcium jobb felszívódását C- vitamin adagolásával helyre lehet állítani. Ketreces tojás­termelés során gyakran előfor­dul a „ketrecfáradság“. A be­tegség felismerésével egyidő­­ben alkalmazott C-vitaminkúra, egymagában is gyors felgyógyu­lást eredményezhet. Amikor végéhez érkeztünk a baromfi számára legfontosabb vitaminok felsorolásához, haté­konyságuk megismeréséhez, nem hagyhatók említés nélkül azok a „vitaminantagonisták“, melyek különféle kémiai hatá­sukkal egyes vitaminokat meg­semmisíteni képesek. Antivitaminok az olyan szer­ves vegyületek, amelyek vita­minhiány betegségek előidézé­sére képesek, tehát gátolják az állati szervezetbe került vita­minok aktivitását. Főleg a szul­­fonamid vegyületek gyógysze­res alkalmazása során kelet­kezhet hipo- vagy avitaminózis a В-vitamin csoportjában, to­vábbá a C-, E- és K-vitaminok esetében, mivel az említett vegyszer gátolja a vitaminokat aktivizáló baktériumok szapo­rodását. A mezőgazdaság felfejlődő kemizálása (műtrágyák, nö­vényvédő- és gyomirtószerek) közvetve vagy közvetlenül ve­széllyel fenyeget — ha nem is elhullást okozó mérgezésekre gondolva — inkább az anyag­csere- és vitaminforgalom té­nyezőinek befolyásolásával ronthatja a szervezeti ellenál­lóképességet, a hús- és tojás­termelést. KERÉNYI ERVIN, agrármérnök iil!!lll!!llllilillllllllll!!llilll!llllíiil!!í!lllll!!l!ll!llllllllll!lll!ll!lllll

Next

/
Oldalképek
Tartalom