Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-08 / 49. szám

1973. december 8. SZABAD FÖLDMŰVES. Akaraterő és a fogyókúra A társadalom igen széles rétegét érinti és érdekli ez a téma. Mostaná­ban igen sokat hallunk, olvasunk ar­ról, hogyan kell ésszerűen táplálkoz­nunk, de... Hiába van a sok felvilá­gosító munka, ha nem fogadjuk meg a tanácsokat és továbbra is hagyomá­nyos módon táplálkozunk. A fogyasztáshoz két alapvetően fon­tos dolog szükséges: Akaraterő és mérleg! Akaraterő nélkül nem megy a fo­gyás. Igen sokan elkezdik, s aztán abbahagyják a diétázást. Nincs elég türelmük és akaraterejük hozzá, pe­dig köztudott hogy egészségügyi és kozmetikai vonatkozásban egyformán hátrányos a túlsúly, jó lenne megsza­badulni a felesleges kilóktól. A diéta megkezdéséhez szükséges elhatározásban segít a tükrünk. Néz­zünk bele kritikusan, s egyben gon­doljunk vissza arra az időre, amikor még nem rendelkeztünk annyi feles­leges kilóval. Mennyivel előnyösebb volt a külsőnk. A kozmetikai vonatkozáson túlme­nően gondoljunk az egészségünkre. Ma már világszerte felismerték, meny­nyire káros az elhízás, ezt a felisme­rést kell egyénileg elfogadnunk. Ki akarja saját egészségének a kárát? Senki. Ha ezt átgondoljuk alaposan, máris sokkal könnyebb az elhatáro­zás — le kell fogynunk. Az akaraterő nemcsak az elkezdésig kell, hanem az elhatározás véghezvi­teléhez is szükséges. Elsősorban a diéta megtartásához. Ez alapvetően fontos, mert hogyan keletkezik szer­vezetünkben súlyfelesleg? Vagyis miért hízunk el? A meghatározás igen egyszerű: az energiafelvételünk nincs egyensúlyban az energialeadással, vagyis több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire szükségünk van. A felesleges kalória zsírrá alakul. A túl­súly erősen terheli a szervezet funk­cionális munkáját. Egy egyszerű pél­dán keresztül megvilágíthatő: Ha va­laki 10 kg túlsúlyban van, ez annyit jelent, mintha 10-kiogrammos bőrön­döt cipelne egész nap. A felkelés pil­lanatától a lefekvésig. Orvosi megállapítás szerint minden fölösleges kilogramm megrövidíti a várható élettartamot. A zsírlerakódás veszedelmes ellensége egészségünk­nek. Régen a kövér alak volt a szépség­­ideál, ma azonban már az orvosi ku­tatások eredményeképpen tudjuk, hogy nagy átlagban több féle oka lehet annak, ha valaki kövér: 1. a sok evés-ivás, 2. a mozgássze­gény életmód, 3. hormon eredetű okok vagyis a belső elválasztású mi­rigyek működési zavarai, 4. örökletes hajlam. A testsúlycsűkkentés gyakorlati megvalósításához elengedhetetlenül fontos a fürdőszobamérleg. Nehezen képzelhető el egyébként, hogy valaki diétázás alatt meg tudja oldani a két­­naponkénti testsúlymérést. Pedig az ellenőrzésre szüksége van. Ugyanis minden szervezet más és más, az egyik ember jobban hasznosítja az el­fogyasztott táplálékot, a másik kevés­bé. Tehát a mérleg az, amely megbíz­hatóan mutatja, van-e eredményes súlycsökkenés és mennyi. F. K. Elkészítésének titka csupán az, hogy a húst pihentetni kell néhány napig. Pihentetés után porhanyóssá válik, és a fiatal állat húsát már gyorsan elkészíthetjük. Ha az állat öreg volt, pácolni kell. A pácléhez annyi vizet forralunk, amennyi a húst ellepi. Vegyes zöldsé­get, vöröshagymát, egy gerezd fok­hagymát, néhány babérlevelet, tár­konyt, egész borsot, törött borsot, sét, borecetet teszünk bele, és kb. negyed­órán át forraljuk. Ezt a páclevet önt­jük az előzőleg füstölt szalonnával megtűzdelt húsra. A páclében a vad­húst hűvös helyen, négy-öt napig áll­ni hagyjuk, utána elkészítjük. A ge­rincet, különösen a fiatal állatokét, nem kell pácolni. Abból hirtelensült is készülhet. Ha vaddisznót főzünk, más páclevet készítünk. A pác alapja a vizen kívül a vörös bor. Keverhetjük fele-fele arányban is, de ha a bor nem túl erős, úgy tiszta boros pácot is készít­hetünk, amennyiben fenyőmagot, zöldséget, vöröshagymát, kakukkfüvet forralunk fel. Amikor a lé kihűlt, be­lerakjuk a vaddisznóhúst és hagyjuk benne állni, amíg csak el nem készít­jük. A VADHÚSRÓL Ha vadszárnyast: fenyvesmadarat, fácánt, foglyot készítünk, ezeket tol­lúkban pihentetjük. Utána a tollúkat leperzseljük, de nem forrázzuk le a madarat, hanem hideg vízben mos­suk meg alaposan. ÖZPÖRKÖLT Egy egészen finomra metélt vörös­hagymát forró zsíron megpirítunk. Utána két gerezd megkapart fokhagy­mát, meg egy kávéskanál pirospapri­kát adunk hozzá, és máris belerakjuk a kockára vágott, 80 dkg őzhúst, ne­hogy a paprika megrozsdásodjék. Megsózzuk, és egy kevés vízzel föl­eresztjük. Ha már párolódott egy ideig, teszünk bele egy kevéske vö­rösbort, egy karikára vágott zöldpap­rikát és egy kisebb paradicsomot, vagy télen két evőkanál lecsót, és puhára főzzük. Rizskörítéssel tálaljuk. NYÚL PÄC0LVA Miután a nyúl a bőrében állt né­hány napig, megnyúzzuk, páclevet ön­tünk rá. A páclevet három napon át, mindennap újra és újra felforraljuk, és visszaöntjük a nyúlra. A negyedik napon a füstölt szalonnával tűzdelt nyúlgerincet tepsibe tesszük, és a páclé egy részével meglocsolva, egy kevés zsíron pácoljuk. Közben a levé­ve! gyakran öntözgetjük. A zöldséget puhára főzzük, főzeléknyomón áttör­jük, 2—3 kockacukrot és egy kis liszt­tel meghintve megpirítjuk ős hozzá­adjuk. A mártást elvegyítjük azzal, amelyben a nyulat pároltuk, és 2 dl tejfölt keverünk bele. Zsemlegombó­cot adunk hozzá, és citromszeletekkel díszítjük. A jaguár és az oposszum ÍTUPI INDIAN MESE) Az oposszum, ez a kis, délamerikai, kenguruhoz hasonló erszényes állat, már többször lépre csalta a jaguárt. A foltos ragadozó ezért éktelen ha­ragra gerjedt. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megkeresi az oposszumot, és megfizet csalafintaságáért. Egyszer, amint a jaguár az erdőben ballagott, szokatlan zörgést hallott a feje fölött. Amikor felnézett, a régen keresett, csalafinta oposszumot pil­lantotta meg, amint egy faágon ülve liánt szedegetett. Az oposszum nyája­san megszólította: — Ügy vélem, szörnyű vihar köze­leg. Segíthetnél nekem leszakítani ezt a liánt. Ezzel szeretném magam a fá­hoz erősíteni, nehogy lesodorjon a vihar. A jaguár beleegyezően dörmögött: — Rendben van! Segítek neked! Egy feltétellel, ha előbb engem kötsz a fához. Hiszen én sokkal nehezebb va­gyok, mint te. Az oposszum a jaguárt előzékenyen egy vastag fához kisérte és mind a négy mancsát jó erősen hozzákötözte. — No, ez jól sikerült! — mosoly­gott az oposszum. — Ügy megkötözte­lek, hogy sohasem fogsz engem meg­fogni. — Majd kacagva odébbállt. A jaguár moccanni sem tudott, és még ma is ott lenne, ha nem jöttek volna a termeszhangyák. Siránkozva kérlelte őket: — Ó, drága hangyák, kedves meg­­mentőim! Szánjatok meg engem és szabadítsatok meg kötelékeimtől. Meg­hálálom nektek. A termeszhangyák megsajnálták a csapdába esett jaguárt, és két napig, éjjel és nappal, megállás nélkül rág­csálták a szoros kötelékeket, hogy megszabadítsák a jaguárt fogságából. Amikor a szétrágott liánok lehullot­tak, a jaguár haragos bömböléssel az utolsó szálig eltaposta a termeszhan­gyákat. Ezután az oposszum keresé­sére indult. A jaguár szándékáról az oposszum is tudomást szerzett, mert az őserdő­ben is szárnyon jár a rossz hír. Ször­nyen megijedt és félelmében csak éj­szaka merte kidugni hegyes orrát a vackából. Am a jaguár addig szimatolt utána, míg rábukkant búvóhelyére. A vackához vezető ösvényt gondosan megtisztította, majd gallyakkal be­fedte és elrejtőzött. Hamarosan megjelent az óvatos oposszum. A jaguár barátságoson rá­­vicsorított: — Nézd csak, milyen szépen meg­tisztítottam az utadat. Menj csak vé­gig rajta, meglátod, egyetlen kavics sem sérti fel többet a talpadat. — ö! Milyen kedves vagy — felelt az oposszum, miközben apró szemével a jaguárt kémlelte. — Roppant meg­tisztelnél, ha előttem mennél. Tetszett ez a válasz a jaguárnak és az útra szökkent és teljesen megfe­ledkezett a mély gödörről. Egyszer csak a jaguár óriási bőgéssel bele­­pottyant a gödörbe. Az oposszum har­sány kacajra fakadt örömében, hogy ismét túljárt a jaguár eszén. Akkoriban nagy szárazság uralko­dott azon a vidéken. A nap olyan for­rón tüzelt, hogy még a folyó is kiszá­radt. Csak imitt-amott csillogott egy kis pocsolya a meder fenekén. — No, megállj csak — morogta mérgesen a jaguár —, most nem me­nekülsz a karmaim közül. Ha meg­szomjazol, csak ide jöhetsz vizet inni. Igen ám, de a ravasz oposszum, mi­előtt a folyóhoz ért volna, óvatosan körülkémlelte a partot. Észrevette a folyópart bokrai között leselkedő ja­guárt. Nem mert inni, inkább vissza­fordult. Közben egyre azon törte a fejét, hogyan közelíthetné meg a fo­lyópartot úgy, hogy a jaguár ne lás­sa? Hirtelen ragyogó ötlete támadt. Az erdőbe sietett, egy hatalmas ber­kenyefát kivágott, megcsapolta tör­zsét, és a kibuggyanó gyantacseppek­­hez dörgölődzött. Majd a száraz leve­lekkel borított földön meghempere­­dett. A száraz levelek mind ráragad­tak a bundájára és tetőtől talpig el­borították. Amikor a folyóparthoz ért, rámor­dult a jaguár: — Állj! Ki vagy? — Én vagyok, kérlek, a Száraz Le­vél nevű. vadállat — felelte az oposz­­szum gőgösen, és megrázta magát, csak úgy zörgött rajta a sok száraz levél. — No, rendben van! Eredj! — szólt bánatosan a gyanakvó jaguár. — De, ha majd ittál a vízből, szeretném, ha megfűrödnél a pocsolyában. Kíváncsi vagyok, igazi-e a bundád? Az oposszum mit tehetett mást, mint teljesítette a jaguár kérését. Es uramfia! A levelek nem ázak le róla, mert a gyantát a víz nem oldja. Ettől kezdve az oposszum már nyu­godtan járhatott a folyóra inni, ha kedve tartotta, még fürödhetett is. Még talán ma is oda jár. VFent a torony tetején, varjú károg feketén, kár, kár, puszta a határ. J^,Hol felszárnyal, hol megüi, fújja rendületlenül, kár, kár, R puszta a határ. Szomorú a varjúnóta, de most nem telik rigóra, J kár, kár, puszta a határ. t Gubbaszt havas torony ormán, U panasz bugyog fel a torkán, kár, kár, puszta a határ. DÉNES GYÖRGY Télen, amikor hideg van, szél fúj, esik a hó — még fokozottabban kell ápolnunk bőrünket. A fedetlen bőrt az időjárási tényezők gyorsabban rán­­cositják. Reggel az arcbőr minőségének megfelelő tisztálkodás után az időjárás viszontagságaival szemben védő babakrémmel, vagy más lanolin tartalmú krémmel kenjük be a bőrt. Kozmetikai készítményekre vonatkozóan kérjük ki szakorvos tanácsát. Fontos szabály! Soha ne menjünk ki a hidegre nedves, vagy frissen mo­sott arccal, kézzel, mert „kifújja a szél“ a bőr megrepedezik, rendbehozá'sa hosszadalmas. Az ajkakat télen az időjárás ártalmai ellen viasztartalmú krémmel, ajak­­írral kell rendszeresen kenni. Különösen fiatalokra vonatkozik a figyel­meztetés: ne rágják, ne nedvesítsék ajkaikat, (rossz szokás), mert berepé­­dezík, fájdalmas gyulladás keletkezik. FÜRDÉSI SZABÁLYOK Eszményi tisztálkodás: a zuhany. Ajánlatos mindennapi használata. Felülmúlhatatlan előnye, hogy váltakozva lehet használni a hideg-meleg vizet, ez bőrünk rugalmasságát fokozza. A zuhanyozás mellett fontos a kádfürdő. Az ideges emberre frissítőén' hat, a bőrnek is jót tesz, ha a fürdővízbe két citrom levét csavarjuk. A für­dővíz kellemes meleg legyen, de ne túl forró. Ne áztassuk órákig magunkat a vízben, mert a bőr veszít természetes zsírtartalmából. A tisztálkodáshoz finom toalettszappant, és durva mosdókesztyüt hasz­náljunk, a körmöknek puhább kiskefét. (Szivacs és-műanyagszivacs hasz­nálatát mellőzzük.) A száraz bőrűek zuhany, vagy fürdés után bőrápoló olajat, vagy félzsíros krémet használjanak, a zsíros bőrűek bőrtisztító vizeket. Könnyedén kenjük be magunkat, egészen vékonyan, hogy a pórusok ne tömödjenek el. A hónaljárok és a testhajlatok ápolására különös gondot kell fordítanunk. Nagyon fontos, hogy fürdés után ezeket a hajlatokat teljesen szárazra dör­zsöljük, aztán híntöporozzuk be izzadásgátló hintőporral. A lábujjak között is alaposan töröljük meg a bőrt, ha gombás tünetek vannak a lábujjak között, enyhébb esetekben magunk is kezelhetjük, Miko­­fen hintőporral. Ajánlatos azonban minden egészségügyi problémával szak­orvoshoz fordulni. Fürdés után lehetőleg egy fél órát pihenjünk (ha nem közvetlenül esti alvás előtt fürdünk). Pihenés közben jó nagyokat nyújtózkodjunk a fekvő­helyen, megmozgatva minden izmot. Akkor sikeres teljesen a nyújtózkodj, ha ásítani kényszerülünk. Ha jól kinyűjtózkodtuk magunkat, pár percig nyugodtan feküdjünk, lábainkat helyezzük magasabbra. TEA - feketekávé helyet! A késő esti kávézás ártalma közis­mert. Az ilyenkor fogyasztott erős fekete szívdobogást, nyugtalan alvást okoz. Ezért, ha valami miatt mégis sokáig akarunk fennmaradni, inkább egy csésze teát igyunk. Teaszakértők szerint, hogy a tea jó legyen, nem szabad főzni, csak for­rázni. A kannába helyezett tealevélre, forrásban levő vizet öntsünk; a tea­levelet néhány percig hagyjuk benne állni, majd szűrjük le. Csak cukorral ízesítsük, mert minden más íz — ko­nyak, bor — csökkenti a tea valódi, sajátos ízét, aromáját, illatát. Az igazi teaínyenc nem egy fajtá­ból, hanem többféléből, keverékből főzi teáját. Sok népnél a tea nélkü­lözhetetlen élvezeti cikk. Az orosz ember otthona el sem képzelhető a meghitten duruzsoló szamovár nél­kül. Az angoloknál a délutáni, ötórai teázás elmaradhatatlan. Távol-Keleten a nyári hőségben is forró teát isznak; úgy vélik, ez enyhíti a hőségérzetet. Nyilván azért, mert a forró teától fel­­hevült test enyhébbnek érzi a levegő melegét, a kettő közötti hőmérséklet különbsége miatt. Nálunk is sok híve van már a teá­zásnak, különösen télen. Bárcsak köz­szokássá válna, hogy hajnalban, mun­kába menet odahaza hörpintenék fel a szervezetet felmelegitő, frissítő teát, mintsem az italboltban keresnék a munkakezdéshez szükséges lendüle­tet! ERKZTBEJTVÉIÍY VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze (folytatva a nyíl Irányában). 14. A disznópásztor. 15. Saját tetteit mások előtt dicsér­­gető. 16. Éjjeli mu­latóhely. 17. Nát­rium vegyjele. (ék. h.). 19. A rajt el­lenkezője lángol. 20. Ékezettel: női név. 21. Vissza: hullámhossz röv. 23. Szérumot fecs­kendezzen bele,... be! 24. Meghatáro­zott mennyiség. 25. Vissza: Megüt ... ... (Szélütést ka­pok). 27. Dzűrj! 28. Eduard beceneve szlovákul. 29. Bel­­őrség szlovákul röv. 30. Folyó Cseh­országban. 32. ... óvó (óvoda). 33. Az idézet második része. 37. Náchodl járás autójelzése. 38. Vissza: óvodai személyzetet (ék. hiba). 39. Kíván-e. 41. Betű kiejtve. 43. S-el az elején, fi­zetett pihenésre küldte (ék. hiba). 46. Nem kevés. 48. Verset mond for­dítva. 49. Évi, Ági, Gizi. 50. Uszály. 52. Tartó és nemzeti bizottság röv. (két szó). 53. Magyarország történelmi ne­vezetességű városból való. 54. Ilyen lap is van. 56. Müvészeflatinul for­dítva. 57. Ékezettel: a levegő. 58. Visz­­sza: puffog. 60. Cipészszerszám. 61. Fiúnév. 63. Muzsikáló. 65. A modern kukoricabetakarítás gépe (ék. hiba). 67. Az idézet befejező része. FÜGGŐLEGES: 1. Ház része. 2. Szel­lemileg fejlődő. 3. Bezárt. 4. A meny­­nyiségek egymáshoz viszonyítása, for­dítva. 5. Edénye. 6. Cseh határmenti város. 7. Hangtalan 16. 8. Dóra, Hilda. 9. Idea egynemű betűi. 10. Konc ke­verve. 11. Nemes vasat. 12. L betű pót­lásával brossod. 13. Teljesen. 18. Csú­nya tulajdonságával él vele szemben. 22. Kutya teszi. 24. Jó tulajdonság, kel­lemes viszony. 25. Névelővel, a lakás­nak egy részét. 26. Névelő, kétéltű (ék. hiba) és háziállat. 29. Línea. 31. Nem egészen elég rég. 34. Pára. 35. Körültekintő. 36. Literátus. 40. Ha­muvá változtatta. 42. Szakadt ruhát javító (ék. hiba). 44. Rendelkezés, el­rendelés fordítva. 45. Élettelen do­log-e. 47. Ütlek, fordítva. 51. Vánkos (ék. hiba). 53. Nem egészen elipszis. 55. Majdnem Puéblo. 57. Az egyik szülő tulajdona. 59. Hangtalan délbe. 62. Férje. 64. Személyes névmás. 66. Dé­nes, Zoltán Beküldendő a Vízsz. 1. (folytatva a nyíl irányában), vízsz. 33. és vízsz. 67. sorok. A Szabad Földműves 46. számában megjelent keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: „Gondoskodjunk a nők élet- és munkakörülményeinek javításáról“. Könyvjutalomban részesültek: Varga Miklós, Ladlce; Bankó Mária, Veiké Dravce; Kovács Aranka, Somotor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom