Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-28 / 30. szám
Szabod Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. július 28. Ara 1,— Kčs XXIV. évfolyam, 30. szám. Szakmelléklet salákXKart Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója Legfontosabb: Д jő SZBľVEZBS —.i i ■ i .i..........—.i i................................. ■ i i ........... i A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának Központi Aratási Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította: jó ütemben halad az aratás, a gabona minősége megfelelő és a déli járásokban olyannyira előrehaladt a szemesek betakarítása, hogy megkezdődhetett a kombájnok átcsoportosítása az ország északi részébe. A nyugat-szlovákiai kerületben már sok mezőgazdasági üzemben befejezték az aratást. A kedvező időjárás elősegíti a szalma gyors betakarítását, az aszályos időjárás viszont helyenként akadályokat gördít a tarlőhántás elé. A gabona gyors betakarítását jelentősen elősegítették a Cseh Szocialista Köztársaságból és az Eszak-Szlovákiáből érkezett kombájnok. A mezőgazdasági üzemek irányítói, a legnagyobb elismerés hangján beszélnek munkájukról. Több mezőgazdasági üzemben anyagi ösztönzőkkel is serkentik a mennyiségi és a minőségi munkát. Emellett a járási művelődési központok Aratási híradót adnak ki, propagálva az élenjáró üzemek jó munkamódszereit, és a legjobb kombájnosok teljesítményeit. Aj Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi) járásban eddig már nyolc híradó jelent meg az aratásról. Csak az őszinte elismerés hangján szólhatunk az ízlésesen, grafikailag jól szerkesztett kiadványokról. — Sok minden elősegítheti az aratás gyors befejezését — állítja Bogyai Ignác, a Dolný Bárbél (Albár) és Mádból egyesült Béke szövetkezet elnöke. De szerintem leglényegesebb a jé szervezés. Ugyanis nemcsak a gabona betakarításáról van szó, hanem a jövő évi termés megalapozásáról is. A mi gazdaságunkban egy jó hét alatt nemcsak learattuk a 400 hektárnyi gabonát, hanem a szalmát is betakarítottuk s jelentős részén elvégeztük a tarlőhántást. Ogy is mondhatnám: a tábla egyik végén még láttuk a kombájnokat, a szalmabetakarítást és a másikon már megkezdődött a tarlóhántás. — Hány kombájnnal dolgoznak? — Két saját SZK—4-esünk van mindössze, de már hosszú évek óta kapunk segítséget a žilinai járásból. Most is öt kombájnt küldtek, de az egyiket átadtuk a szomszédos szövetkezetnek. — Alkalmaznak valamilyen prémiumrendszert? — Nem. A mi kombájnosaink öntudatos kommunisták és tudatában vannak, milyen fontos a gyors, szemveszteség nélküli betakarítás. Viszont frissítőt és teljes ellátást ingyen kapnak a vendégkombájnosok. — Hogyan sikerült egy röpke hét alatt befejezni az aratást? — Előre bocsátom, a mi határunkban nagyon eltérő a földalap. Egy táblában is van erősen kavicsos rész és jó minőségű talaj. Ez befolyásolja a gabona érését, és így az első napokban csak itt-ott „lopkodtunk“ néhány hektárt. Amikor már rendesen lehetett vágni, legtöbbször reggel héttől az esti szürkületig dolgoztak a gépek. Természetesen szombaton és vasárnap is. Ebédidőt sem tartanak a kombájnosok. Felváltva fogyasztják el a kosztot. Emlékezetes még a tavalyi időjárás. Mi akkor is igyekeztünk és még az esős időjárás beállta előtt magtárba került a gabona. Így aztán mindent sikerült első osztályú áron eladni, ami több mint háromszázezer koronát jelentett a közös kasszájába. Persze azért is igyekszünk, hogy felszabaduljanak a traktorok, amelyekre más munkaszakaszon van nagy szükség. — Már említettem, nagyon is változatos a talajunk. Ezért van olyan parcella, ahol csak 30— 35 mázsás a hozam. De olyan is akad, ahol a 60 mázsát is elértük. Árpából 45 mázsás volt az átlaghozam. Szerintünk a legjobban bevált fajta a 464-es és jövőre is ezt vetjük majd. Előnye, hogy Péter-Pál napjára beérik, nem dől meg, sörárpaként veszik ót és az 50 mázsás hozamátlagot el lehet érni. Egyszóval jobb mint a Diamant, amely a közvetlen szomszédos parcellán le is dőlt és a hektárhozam is alacsonyabb volt. A Falusor dűlőben aratott a szövetkezet két SZK—4-ese. Bartalos Géza egyedül ült a gép vasnyergében, mert segédje, a műhelymester a hűs fák árnyékában ebédelt. Bartalos elvtárs nyolc éve kormányozza ugyanazt a masinát, s kétszer a legjobb kombájnosként végzett a Dunajská Streda-i járásban s egyszer a žilinaiban is neki jutott a babér. Társa, Pintér József szintén nyolcadik éve irányítja a vaskolosszust, s ő is a járás legjobb kombájnosai közé tartozik. Az 6 segédje Kűrinél János, autószerelő, vagyis szintén javító szakember. Bartalos elvtársnak, a szövetkezet alelnökének masinája mohón falja a dús kalászokat. Sietős a munkája, de azért megállt egy percre. — Mennyit vár erről a tábláról? — érdeklődtem. — Hatvanat fölözi hektáronként — válaszolta szűkén, de magabiztosan. — Hallottam, holnap befejezik. És aztán ...? — Irány észak. Ott is vár az aranyló kalásztenger, — s máris indította gépét. — Elég bátrak voltunk. Búzából 50 mázsa átlaghozamot terveztünk — vette át a szót az elnök. — Gondolom, egy-két mázsával túl is lépjük. Különben igaza volt Gézának, ez a tábla testvérek között is megadja a 60—62 mázsát hektáronként. Azt hiszem, az új szovjet búzafajták közül nálunk az Auróra vált be a legjobban, az adja a legnagyobb hozamot. Az egyik hét keddjén kezdtek aratni és a másik hét szerdáján az aratóünnepélyen a tagság azok egészségére koccintott, akik fáradságot nem ismerve, rekordidő alatt betakarították a gabonát és sietve indulnak a žilinai járásba, hogy ott is minél előbb megtárba kerüljön a szem. A trsticei (nádszegi — galantai járás) szövetkezetben 964 hektárnyi területről aratják le a gabonát. Tizenegy kombájn indul reggelenként a határba, hogy fogyassza a búzatengert. A vaskolosszusok közül öt a prerovi járásból érkezett. _ Az aratást Nagy István elnök vezetésével egy operatív bizottság irányítja. Minden nap délutánján összeülnek tanácskozásra és megteszik a szükséges intézkedéseket. A gyors betakarítás érdekében prémiumrendszert is alkalmaznak a következő kritériumok szerint: menynyiség, minőség, szemveszteség és a tarló magassága. A legtöbbet tíz pontot lehet elérni; s jutalmazásban azok részesülnek, akik a legtöbbet szerezték. Repcéből 21 mázsás hozamot értek el hektáronként, árpából pedig 41-et. Az Ametist—464-es árpafajtából, két hektáron 120 mázsa termett. A szövetkezet vezetősége nagy jelentőséget tulajdonít a kölcsönös segítségnek, és a kialakult jó kapcsolatnak, amelyet a mezőgazdasági üzemek sokoldalúan hasznosítanak egymás között. TÖTH DEZSŐ Bogyai Ignác elnök a dús kalászú „Aurórában“ Bartalos Géza, a Dunajská Streda-i járás egyik gyönyörködik. legjobb kombájnosa a vasnyeregben. Az egyesített Cabaji Május 1. Efsz dolgozói elsőként fejezték be az aratást és teljesítették a gabonaeladás tervét a nitrai járásban. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium vezető dolgozója, Viktor Mráz elvtárs, az elsők között gratulál Čalovský Jozef mérnöknek, a szövetkezet elnökének az aratási koszorú átvételénél. A szakma mesterei A kombájnosok, helyesebben a jó kombájnosok ilyenkor a kenyércsata idejében egy kicsit hősök is. A munka hősei. Tudják, nagyon, de nagyon sok függ tőlük, lelkiismeretes munkájuktól, szakértelmüktől, szorgalmuktól. Ezért kora reggeltől késő* estig ott ülnek gépeik nyergében és fáradhatatlanul, a lehető legkisebb szemveszteség nélkül dolgoznak. Ilyenkor néhány napra minden más a háttérbe szorul náluk. Az épülő családi ház, a kert, sőt a családi élet, feleség és a gyermekek is. Az első, a legszentebb feladat: mielőbb tető alá hozni a termést. Szalay Emánuel és Mészáros János az egyesített Salai (vágsellyeij Efsz kombájnosaí is azok közé tartoznak, kiket maradéktalanul lehet dicsérni. Az ô érdemük is, hogy mire e sorok napvilágot látnak, szövetkezetükben már múlt időben beszélnek az aratásról. — Ügyes, szorgalmas ■ fiúk, mindig a legjobbak közé tartoznak. Szeretik a munkájukat és ez meg is látszik teljesítményükön, — jellemezte őket tömören, de kifejezően Dúfala Emil mérnök, a közös elnöke. — Az is előfordult, hogy nekünk kellett szólni, hagyják már abba és térjenek aludni, de ők csak folytatták. — Majd pihenünk az aratás után, — mondották, — toldotta meg az elnök szavait Hlavatí Károly agronómus. Hogy a Salai Efsz két vezetője nem túlzott, arról személyesen is meggyőződhettünk. Mikor kiértünk a határba, éppen az ebédet hozták. Ügy akartam egy felvételt készíteni, hogy az új E-512-es két „gazdája" együtt falatozik. Nem sikerült, mert ahogy Szalay leszállt, hogy megebédeljen, helyét máris fiatalabb kollegája foglalta el. — A kombájn nem állhat. Egyikünknek mindig dolgozni kell. Fölöslegesen kár volna az időt vesztegetni — mondotta. Beláttam az érvét s azért Szalay elvtárssal elegyedtem szóba, aki egy akkora rántottszelettel birkózott éppen, hogy alig fért a tányérjára. — Látja nem halunk éhen ... Nemcsak ebédet, de uzsonnát is hordanak. Hideg szódavíz és sör is kerül „asztalunkra", sajnos csak ilyenkor délben, ez pedig kevés. Hiába viszünk tartalékba néhány üveggel a kombájnra, az rövid idő alatt úgy felmelegszik, hogy ihatatlan. Különben, ami a munkánkat illeti, minden rendben megy, nincs semmi fennakadás. De nem is lehet, hiszen új gépet kaptunk és az ilyen masinával öröm dolgozni. S ha netán mégis elromlana valami, azért vagyunk itt, hogy megjavítsuk, elvégre ez a szakmánk. (Előzetesen az agronómustól megtudtuk, hogy már több mint tíz esztendeje ül aratáskor a kombájn nyergében. Mindig versenybén van az első helyezések valamelyikéért. Most például úgy emlegetik, mint a Legkiválóbb kombájnos cím büszke várományosét.) ф Minek köszönhető, hogy már egy évtizede az élvonalban van? — Egyszerűen annak, hogy szeretem azt, amit csinálok és igyekszem mindig úgy dolgozni, hogy tudásom legjavát nyújtsam. 1959 óta vagyok kombájnos, és az eltelt évek alatt szerzett tapasztalatot is felhasználom munkámnál. ф Az aratási időszakban négy-öt órát alusznak csak. Bizonyára már előre örül a megérdemelt pihenésnek. — Pihenésről még sokáig szó sem lehet. Amint befejezzük itt az aratást, a most épülő új házba költözöm feleségmmel és két gyerekemmel, majd ismét a kombájn következik. Ha itt a környéken már nem lesz ránk szükség, Csehországba a prerovi járásba megyünk segíteni. * # * Mészáros János még csak 21 esztendős, de már méltó partnere Szalagnak. — Örülök, hogy éppen vele kerültem őszsze — mondotta. — Már tavaly a silókukorica vágásánál együtt dolgoztunk és jól megértettük, megszoktuk egymást. De nemcsak egymást, az SZK—4-es után az E— 512-sel is gyorsan megbarátkoztunk. Szép, kényelmes gép, több rajta a hely, nem is romlik annyira, gyorsabb, és ami a leglényegesebb, teljesítőképessége is nagyobb. % Mit árulna el magánéletéről? — En is nős vagyok, egy féléves kislány boldog apukája. Ezekben a napokban bizony csak álmában látom a kicsit, de ha megleszünk a munkával, majd bőven kárpótolom magam. Gépjavító vagyok. Ez nemcsak a mesterségem, hanem a hobbim isi. Szabad időm nagy részét is azzal töltöm, hogy ismerőseim, barátaim motorkerékpárjait, autóit javítom. Annak viszont örülök, hogy eddig sem a mi, sem pedig kollégáink kombájnját nem kellett reparálni. Így a legkisebb idővesztesség nélkül takaríthattuk be a gabonát, mely átlagosan 45—46 mázsát ígér hektáronként, tehát többet a tervezettnél. Mészáros János is befejezte az ebédet, így nem marad más hátra, miht egy kézszorítással elbúcsúzni és továbib jó munkát kívánni a derék kombájnosoknak. (Ordódy)
