Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-24 / 47. szám
I 1973. november 24. SZABAD FÖLDMŰVES, [5 Egy nap a kommunizmus krasznoármejszki építői között Közép-európai időszámítás szerint hajnali négy óra lehetett, amikor a Volgográd irányába száguldó gépkocsink irányt változtatott és egy több tornyú aranykupolás templom, a toronydaruk sokasága, s végül egy megújulásának időszakát élő kisváros érdekes látképe figyelmeztetett: megérkeztünk Krasznoármejszkba. Dtunk első állomását aránylag könynyen megtaláltuk, mert a húszezer lakost számláló város területe, a lakosságot tömörítő nagy épületek számának növekedése folytán, nem sok bolyongást igényel. A városi pártbizottság első titkára, Iván Andrejevics Najgyonov — dicséretére legyen mondva — közvetlen szívélyességgel, tehát mint régi ismerősöket, igazi jó barátokat fogadott. S a beszélgetésünk is mind vele, mind közvetlen munkatársaival és a városi szovjet képviselőivel hivatalos sallangoktól mentesen, közvetlen légkörben és hangnemben folyt. Nagy érdeklődést tanúsítottak hazánk és népünk élete iránt. Főleg arról faggattak, hogy mi újság van a trenčíni járásban, amelyhez e város és körzetének lakosságát ezerkilencszázhatvankilenctől közvetlen baráti kapcsolatok fűzik. Majd megismertettek Krasznoármejszk múltjával és jelenével s érzékeltették fejlődésének távlatait is. Elmondták például, hogy ez a kétszáztíz évvel ezelőtt alapított város már sok évtizede a fehérneműt gyártó iparnak egyik közismert „fészke“. Majd felajánlották, hogy szabadon választhatok mit szeretnék megnézni. — Megnézhetjük a korszerű kenyér- és süteménygyárat, a tejfeldolgozó üzemet, a naftaelosztó vállalat üzemrészlegeit, a négy középiskola vagy a több kulturális-szociális intézmény bármelyikét — mondották. A beszélgetés közben azonban az is kiderült, hogy ennek a városkának járási székhely rangja van, s így a városi politikai és közigazgatási szervek hatásköre is lényegesen meghaladja a város kereteit. Hét kolhoz- és tizenhat szovhozfalu tartozik irányításuk alá. Most már helyben vagyunk — gondoltam. Könnyű lesz a választás, mert élhetek azzal a közmondással, hogy ,,a suszter maradjon a kaptafánál“, így is történt. Decsak majdnem, mert a mezőgazdaság mellett azért két gyárban, a fehérnemű- és törülközőgyárban is egy kissé széjjel néztem. A KEDVEZŐTLEN ÉGHAJLATI VISZONYOK sem Állhatják ütjAt A MEZÖGAZDASÄG FEJLŐDÉSÉNEK A körülmények Ismeretében arra a következtetésre jutottam, hogy a krasznoármejszki járás mezőgazdasági dolgozói ma még nem élvezik azokat az előnyöket, amelyeket a szomszédos járások mezőgazdászainak a Szaratovi Kanálisra épülő nagy kiterjedésű öntözőhálózat nyújt. Ezt a tényt ott senki nem is titkolja. Megmondják nyíltan, de egyben azt is közük az érdeklődővel, hogy már közeledik a fordulat és nem telik bele sok idő, s a Volga vize ezen a tájon is elűzi az aszályveszélyt. Tudatában vannak annak — s ez a mezőgazdasági üzemek fejlődésén is vissza tükröződik —, hogy a kedvezőtlen természeti adottságokkal harcba kell szállni, és a sajátos helyi lehetőségek optimális kihasználásával kell emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát. Itt a dolgozók már egyértelműen tudatosították, hogy ezt követeli a saját érdekük, de ezt igényli az egész szovjet társadalom érdeke is. A huszonhárom mezőgazdasági üzem 332 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Kétszázharmincezer hektáron a szovhozok, százkétezer hektáron a kolhozok. Gabonát évenként 110 ezer hektáron termesztenek. Nem titkolták persze azt sem, hogy sok éven keresztül kis hektárhozamokat — 9—10 mázsát — értek csak el. A tudománynak a mezőgazdaságba való behatolása és a műszaki vívmányok gyarapodása azonban lényeges változást eredményezett a gabonatermesztésben, különösen az utóbbi évek folyamán. Vagyis a talajművelés, a szakszerű tápanyagellátás, a termesztésre legalkalmasabb gabonafajta céltudatos kiválasztása és a növényvédelmi munkák színvonalának emelése következtében, valamint a további agrotechnikai követelmények példás teljesítésével elérték azt, hogy az idén járási átlagban húsz mázsa gabonát termeltek hektáronként. A mezőgazdasági üzemek — hasonlóan, mint nálunk — minőségi szempontból e Volga menti járásban is differenciálódnak. Az eredmények ismeretében úgy láttam, hogy a legjobb példát a Zolotoje község Csapájev kolhoza mutatja. A kolhoz elnöke, Alexander Andrejevics Karcsiaskín Lenindíjas. Ezt a rendkívüli jelentőségű kitüntetést azért kapta, mert a kolhoz minden mutatóban túlteljesítette a nyolcadik ötéves terv célkitűzéseit. Tény, hogy a gabonatermesztési eredményei az idén is hektáronként tíz mázsával meghaladták a járási átlagot. Zolotoje lebilincselő látványt rejtegetett számomra. A tengerként terebélyesedő Volga hullámai fölött már jókora távolságról megláttam impozáns hajóállomását és a jó módot hirdető több emeletes lakóházait. A legnagyobb élményt nyújtó jelenségnek azonban a brigádközponton voltam szemtanúja. Aratás volt. Az utolsó tábla búzát vágták a kombájnok. Persze, ez a tábla olyan méretű volt, mint nálunk egy kisebb község határa. Harminc gabonakombájn és számtalan teherautó búgásától volt hangos a határ. Összpontosított „támadás“ volt ez az utolsó tábla gabonatenger ellen, hogy még nagnyugta előtt pontot tehessenek a kenyércsata végére. Beszélgetésre csak a vezetők ösztönzésére szántam el magam. Sajnáltam megzavarni az embereknek és a gépeknek a harmonikus együttműködését. A A VOLGA-MENTI BARÁTAINK ÉLťTťBÔL kombájnosok, a kolhoz sorkatonái azonban nem vonakodtak a baráti kézszorítást követő beszélgetéstől. Beszélgetés közben felismertem azt is, hogy a termény betakarítása itt nemcsak a kolhoztagok szívügye, hanem e munkákban szép számmal vesznek részt ipari munkások is. Tehát a munkás-paraszt összefogásnak egy sajátos formájával találkoztam. Meglepődöttségem láttán a járás vezető funkcionáriusai magyarázatot fűztek e jelenséghez. Elmondották, hogy az egyes gazdaságok méretei eléggé nagyok a kolhoztagok létszámához viszonyítva és az ipari munkások segítségére elsősorban azért van szükség, mert a mezőgazdasági üzemek a földjeik nagyobb részén gabonát termelnek. S ha aratás idején a kolhoztagok segítség nélkül maradnának, úgy a beérett gabona hosszú ideig sok veszélynek lenne kitéve. Ezért járási méretben négyszázötven ipari munkás sajátította el a kombájnkezelés tudományát és száz géplakatossal együtt minden évben segítséget nyújt az aratásban. Nagyon szép jelenség persze az is, hogy az ipari üzemek természetesnek veszik ezt a segítségnyújtást és az átmenetileg nélkülözött munkásaik termelési feladatainak teljesítését a megcsappant létszámú ipari kollektívák önkéntesen vállalják. A krasznoármejszki járás mezőgazdaságának fellendülését elősegítette a termelés lényeges összpontosítása és szakosítása is. Négy mezőgazdasági üzem például sertéstenyésztéssel és hizlalással foglalkozik a lehető legkorszerűbb körülmények között, vagyis a korszerű hizlaldák mellett saját takarmánykeverő üzemrészleggel is rendelkezik. A tejtermelésre öt gazdaság van szakosítva, míg a további gazdaságok szarvasmarha hizlalással, mások pedig nagyüzemi baromfitenyésztéssel foglalkoznak. Tehát mindaz amit láttam és hallottam arról győzött meg, hogy még a kedvezőtlen éghajlati viszonyok sem állhatják útját a mezőgazdaság fejlődésének, ha a gazdaságfejlesztés céltudatosan alkalmazkodik a helyi természeti és közgazdasági adottságokhoz, s ha az a dolgozók széles rétegeinek kommunista helytállásával párosul. NÉHÁNY ÖRA A TAKÁCSOK KÖZÖTT Krasznoármejszk egyik büszkesége a ,Trikotázsné závody“, vagyis a férfi és női alsóneműt és melegítőt gyártó üzem. Büszkék is lehetnek rá, mert termelését 1945-höz viszonyítva tizenötszörösre növelte. Gyártmányai — amelyek a legfinomabb igényeket is kielégítik — mind a hazai, mind pedig a külföldi piacon nagyon keresettek. Naponta negyvenötezer darab komplett alsónemű készlet hagyja el a munkaasztalokat. Az üzem dolgozóinak negyven százaléka fiatal, vagyis komszomoltag. Anatol Alexajevics Berezsnov, az üzemi pártszervezet titkára, Szasa Filinov, a Komszomol üzemi szervezetének titkára, valamint Galina Fjodorovna, az üzemigazgató ökonómiai kérdésekkel foglalkozó helyettese elismeréssel nyilatkozott a fiatalok helytállásáról. Igyekeznek elsajátítani és mindjobban gyümölcsöztetni az idősebb dolgozók gazdag tapasztalatait és a szocialista munkaversenyben nagy kezdeményező készséget tanúsítanak. A fiatalok érdeme is, hogy ez az üzem minden évben túlteljesíti termelési tervét, s hogy az üzemben jelenleg huszonnégy kommunista munkabrigád létezik. Az üzem vezetősége kedvező előfeltételeket teremt a dolgozói, különösen azonban az ifjúság részére. Nagy vívmánynak tekinthető elsősorban is az, hogy a dolgozók hetvenöt százaléka korszerű üzemi lakásokban lakik. A cél természetesen az, hogy a régi, tehát elavult családi házak megsemmisítését eredményező városrendezéssel párhuzamosan minden dolgozónak összkomfortos üzemi lakást biztosítsanak. E távlati cél elérése érdekében az üzem minden évben húsz lakásegységet épít dolgozói részére. Az üzemi klub, amely a dolgozóknak — főleg azonban a fiataloknak második otthona, nagyvárosi igényességet tükröző impozáns jelenség, és a sokrétű nevelő munkának, valamint a fiatalok öntevékeny kulturális mozgalmának méltó hajléka. Az említett űzőmnél nincs kisebb hírneve a Karl Liebknecht nevét viselő törülközőket készítő gyárnak sem. Gyártmányai a hatalmas szovjet állam minden köztársaságában jó hírnevet szereztek. A tervezett évi teljesítménye 15 millió — hatféle méretű és sokféle színű — törülköző. Andrej Andrejevics Paskov, üzemi párttitkár, Klavgyina Andrejevna Presznjakova, a termelési részleg vezetője, Mária Ivanovna Kiljevatova, a szakszervezet üzemi vezetőségének alelnöke, Nadezsgya Vasziljevna és Peter Fedorovics Szafonov mesterek azonban úgy vélekedtek, hogy az egész üzemre kiterjedő szocialista munkaverseny hatására, az egész évi termelési tervet novemberben teljesítik. Állításukban márcsak azért sem ' kételkedhetünk, mert az ezerháromszáz dolgozót alig meghaladó kollektívában hetvenkét brigád versenyez a Kommunista Munkabrigád cím elnyeréséért és tizennyelc brigád már viseli is ezt a megtisztelő címet. Kétségtelen, hogy a szocialista munkaversenynek gazdag hagyományai és elismerést kiváltó következményei vannak ebben az üzemben. Ezt az is bizonyítja, hogy az 196Q-as évektől az üzem dolgozói részt vesznek a textilipari dolgozók országos versenyében és már több esetben rangos helyet vívtak ki maguknak. 1972-ben például a harmadik helyen végeztek, s az idén Is jól állhatnak, mert július végéig 106,4 százalékra teljesítették a termelési tervüket. Ebben az üzemben is — az előbbihez hasonlóan — sok minden tanúskodik arról, hogy az üzem vezetősége példásan gondoskodik a dolgozók munka- és életkörnyezetének szépítéséről. Erre utal az épülő huszonkét lakásegység, a bejáró fiatalok részére épülő munkásszálloda, a tanoncotthon és az üzemi klub is, mint a folyó esztendőben kifejtett építő törekvések nagyszerű vívmánya. Pathó Károly Szélsebesen száguld az autóbuszunk a nyárfákkal szegé* lyezett nyílegyenes műúton. Széltőrő sávokkal tarkított a végtelen síkság. A hatalmas parcellákon gépóriások vontatják a cukorrépa-kombájnokat és a vezetőgép-aggregátokat. Végre előtűnnek Korenovszk [krasznodarl körzet) mezőváros eiső házacskái. Amikor közelebb érünk, ugyancsak megcsodáljuk őket, mert ízléses kivitelezésükkel, faragványaíkkal műemlékként hatnak ránk. Szemlélődésünkből a fékek csikorgása rezzent fel. Az új városközpontba érkeztünk, ahol a Lenin Kolhoz székháza előtt már felsorakoztak a pionírok. Néhány kedves versecskével és virágcsokorral köszöntenek minket. A fogadtatás után Alekszandr Federeovlcs Guszev, a 12 700 hektáros közös gazdaság elnöke tessékelt be az ízléseden berendezett irodába. A mahagon-asztalokon gyümölcs teríték vár. A sarokban versenyzászlőkat látunk. A szekrény tetején fél tucat kupa tanúskodik arról, hogy a kolhoztagok ugyancsak kiveszik részüket a különböző versenyekből. A kolhozelnök többek között megemlíti, hogy az egyik traktoros a begyűjtési munkákban elért eredményeikért épp a napokban hozta el a körzeti kupát. De még a lóversenyről se jöttek haza üres kézzel a kolhoz fiatal zsokéi. Egy-két ellesett mondat után máris elénk rajzolódik a közös gazdaság képe és megállapítjuk, hogy mind termelési eredményeivel, mind társadalmi tevékenységével élenjár. A kolhoz vezetőivel annyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy nem is nagyon firtatjuk a gazdasági eredményeket. Anynyit azért mégis elárulnak, hogy a kubányi kozákok földje gazdagon fizet a szorgalmas munkáért. Igaz, jók a termelési feltételek, mert a föld humusztartalma meghaladja a hat százalékot. Népiesen ezért „kövér földnek“ nevezik. A gépek is ideális körülmények között dolgozhatnak, mert a nagykiterjedésű táblákon keveset kell forogniuk. A jó karbantartás és a könnyű talajmüvelési lehetőségek következtében aránylag kevés az üzemfogyasztás és a gépek kopása is lassúbb, mint más körzetekben Igaz a gépudvarok versenyző kollektívái mindent megtesznek a kevesebb üzemanyag és alkatrész' fogyasztás érdekében Az udvarokon szép sorban állnak a gépek. A hasznavehetetleneket azonnal a vasgyűjtőbe szállítják. Amikor később körülnéztünk a hatalmas gazdaságban, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy itt már meghonosodott ez a jelszó: „Rend a lelke mindennek “ A fiatal kolhozelnök azt állítja, hogy a rendszeretet lényegesen hozzájárul a kiváló gazdasági eredmények eléréséhez. A kolhoztagok munkakedvét pedig magasfokú szociális gondoskodással fokozzák A nagy család minden tagjával törődnek a lehetőségek felhasználásával. Szemle közben vagy féltucatnyi készülő emeletes házat láttunk. Az elnök elmondota hogv ezek mind a kolhoztagok részére készülnek. Eddig már kétszáz — főleg fiatal házaspár és szakember — kolhoztag kapott a szövetkezettől teljesen ingyen lakást Erre a célra évről-évre nagyobb összeget fordítanak a közös alapból és ilymódon el akarják érni, hogy a tagok közül minél kevesebben kényszerüljenek családiház építésére. A cél ugyanis a születő város gyors fejlesztése, tehát nem akarják még jobban nagyobbítani területét. (A Szovjetunióban a 100 ezer lakosú városokba már nem engedélyezik a családiházak építését.) Néhány percre megállunk a korszerű bölcsőde és óvoda előtt, amit szintén a kolhoz épített 150—200 gyerek részére. A kis emberpalánták épp ebédhez készülődnek, a szemesebbek elmondanak néhány versikét, amiért cukorkával jutalmazzuk őket. Kattan a fényképezőgép a tágas helyiségben, ahol igazán Kubányi kozákok földjén jól érzik magukat a kolhoztagok gyermekei. Kint az udvaron az „eszterlánci cérnát“'táncolják a nagyobb óvodások a tanítónő felügyelete alatt. A város óriási kultúrházában rendkívül sokrétű tevékenység folyik. Ennek ellenére a kolhoz felépítette saját kultúrházát. Igazi építészeti remekmű kívülről, belülről. A nagyteremben Politikai iskola a természetben. falfestmények örökítik meg a kolhoztagok alkotó munkáját. A korszerű színpadon felléphetnek a legigényesebb kultúregyesületek is. A különböző kisebb-nagyobb helyiségek kitűnően alkalmasak a mindennapi művelődésre. A kultúrház a közös gazdaság büszkesége, a kolhoztagok nagyon szívesen töltik itt szabad idejüket. Mivel a kolhoz földterülete nagy kiterjedésű és az egyes termelési központok messze esnek egymástól, igyekeztek sokoldalú komplex egységet kialakítani. Minden termelési központnak van például Lenin-szobája, ahol rendszeres politikai nevelőmunka folyik. Ebben a helyiségben és az előtte való térségben a faliújságokon ott láttuk a kolhoz legjobb munkásainak fényképeit, de rendszeresen kimutatják a napi munkaeredményeket is. A politikai nevelőmunkára minden alkalmat megragadnak. Ottjártunkkor ebédszünetben rögtönöztek politikai tízpercet kint a természetben. A pártszervezet agitátora épp a moszkvai béke világkongresszusról és általában a béke lehetőségeiről beszélt a kolhoztagoknak. A termelési központokban éttermeket is létesítettek. Épp ebéd közben látogattunk meg egy ilyen korszerű, tágas étkezdét. A kolhoztagok dicsérték a szakács főztjét és főleg a kolhoz vezetőségét, hogy ilyen olcsó (egy ebéd ára 30 kopejka — átszámítva 3 korona) étkezést biztosított számukra. Csak abban az egy kolhoz-étkezdében 150—200 ebédet főznek naponta, attól függően, hogy hányán tartanak rá igényt. A kolhoz vezetősége állandóan törődik a káderutánpótlással Is. A fiatal munkaerők különböző kedvezményeket kapnak s ezért szívesen jönnek ide dolgozni. Az elnök számításai szerint jelenleg a tagok életkorátlaga 35—38 év. Messzemenően támogatják azokat a kolhoztagokat, akik tanulnak. Ennek eredményeként ma a kolhozban 130 középiskolát végzett szakkáder dolgozik, a vezető helyeket pedig nyolc mérnök tölti be. A jövőben úgyszólván nem lesz olyan fiatal tagja e kolhoznak, aki meg ne szerezné az érettségit. A Szovjetunióban ugyanis az új közoktatási törvény szerint minden iskolaköteles polgár számára kötelező a középiskolai végzettség megszerzése. A kolhoz vezetősége segíti mindazokat, akik megfelelő szellemi képességgel rendelkeznek a középiskola elvégzéséhez. A krasznodarl körzetben olyan kolhozban jártunk, amely termelési eredményeivel párját rikítja. A munka frontján már sorsok tag tüntette ki magát. Tizenketten kaptak például magasabb állami kitüntetést, s többen rendelkeznek különböző elismerő oklevéllel. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának határozata kimondja, hogy minden lehetőséget fel kell használni a kolhoztagok élet- munkakörülményeinek javítására. Termelési téren ugyanis a jő gépellátás, ipari trágya-juttatás következtében jók a feltételek, azonban a társadalmi, szociális és kulturális tevékenység még nem volt kellő szinten. Mint a párthatározat is kimondja viszont, a véső cél az emberek jólétének állandó fokozása. Arról van szó, hogy minden kolhoztag úgy éljen a közösségben, mint egy példás család tagja. Ezt a Korenovszki Lenin Kolhozban sikerült elérni. Persze ez eredményekkel még nincsenek megelégedve és a távlati tervek szerint további lehetőségeket biztosítanak az élet- és munkahelyi körülmények javítására. Az alapos szemle után hosszabb ideig elbeszélgettünk a rendkívül kedves kolhoziagokkal, és annyira összemelegedtünk, hogy bizony nagyon nehéz volt a búcsúzkodás. Néhányan motorkerékpárjukkal elkísértek gazdaságuk határáig és sokáig integettek robogó autóbuszunk után. BÁLLÁ JÖZSEF
