Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-10 / 45. szám

(Folytatás a 11. oldalról.) követően — a jó áttekintés ér­dekében — az egészségesnek talált állatokat egyenkint he­lyezzük 1,50—1,60 m magas­ságban felállított sima pado­zatú, vékony dróthálóval körül­zárt ketrecbe, hogy a külem elbírálását a test képzeletbeli részekre bontásával elvégezhet­jük. Igaz, hogy a szelekciós munkánkat így lassabban tud­juk elvégezni, azonban többlet fáradságunkat a testalkati hi­báktól teljesen mentes törzs­­állomány kialakítását jutalmaz­za. A fej bírálatakor arányítsuk azt az egész test tömegéhez, amely lehetőleg mérsékelten kicsi, széles homlokú legyen. Általában a hústípusú állatok feje négyzet, míg a kettőshasz­­nosításű- és tojótípusúaké tég­lalap alakot képez. A kakasok fejalakulása a to­jókéhoz viszonyítva valamivel durvább. A finom fejalakulásból általában élénk vérmérsékletre lehet következtetni. Vizsgáljuk meg a csőr alakulását, a kávák felső- és alsó szélességét, ma­gasságát, hosszúságát, amely a táplálék felvételéhez úgy a leg­megfelelőbb, ha rövid és kissé hajlott. A csőr színe egyezzen a lábak és a bőr színével, amely majd a tojástermelés folyamán egyre halványul. A szemek le­gyenek mérsékelten kintülők, élénk tekintetűéi?. Általában a beteg állatok szeme bágyadt, beesett és színtelen. A taraj és az állebeny alakja és színe ké­pezze vizsgálatunk tárgyát. Élénk piros, finom tapintású fejfüggelékek a jó tojástermelő állatok jellemzője. Szederjes, kékes színeződésű, zsugorodott tarajalakulásból lappangó be­tegségre, vagy a tojástermelés átmeneti szüneteltetésére lehet kővetkezetni. A nyak legyen középhosszú, mérsékelten telt tollazat fedje, s fokozatos átmenetet képezzen a fej és a törzs között. A kettőshasznosítású és tojó­­típusú jércék törzse hosszúkás és széles, továbbá mérsékelten mély. Ha a jérce tojóhasa lágy tapintású — amely különben pehelytollazattal mérsékelten borított — és a szeméremcsont­jai közötti távolság 2—3 ujjnyi szélességre tágult, ez annak a jele, hogy tojástermelésbe kez­dett. A mell legyen telt, mérsé­kelten mély, jól legömbölyített. A görbe mellcsont nem kielégí­tő mészellátásra utal. A hát hosszú, s egész hosszában szé­les, vízszintes tartású legyen, amiből a középhosszú farok mérsékelten széles, a vízszin­tessel körülbelül 30 fokos szö­get képezzen. A kormánytollak szélesen fedjék egymást. Nem kívánatos a lefelé ívelő, fácán­farok vagy a túlságosan felálló mókusfarok sem. Ugyancsak sú­lyos külemi hibának számít a ferde farokállás, ami legtöbb­ször a farcsont hibás fejlődésé­ből származik. Az ilyen jércé­­ket és kakasokat feltétlenül se­lejtezzük ki. A szárnyak a törzshöz jól csukódjanak s mellső részüket jól fedjék a melltollak. A röp­­tollak tartása legyen majdnem vízszintes, az első- és másod­rendű szárnytollak pedig széle­sek. Ha a szárny csukott a szárnytollak fedjék egymást. Mivel a ferde, lógó és kicsava­rodott szárny gyenge szervezeti szilárdságra utal, az ilyen ál­latokat tenyészállományba ne soroljuk. A lábak középhosz­­szúak, talajon tágan állók, a törzsből kiindulva függőlege­sek legyenek. A hosszú, vastag lábszár durva szervezetre vall. Selejtezzük az X lábállású álla­tot. Ne soroljuk törzsállomány­ba az igen rövid lábállású jér­­cét, mert szabadtartásban — élelemkeresés közben — har­matos, esős időszakban a tojó­­hast borító tollazata átázik, ami miatt hamar felfázik. A lábszárakat sárgaszínű pikke­lyek borítják. Súlyos külemi hi­bának számít a tollazattal fe­dett lábszár. A lábujjak közép­­hosszúak, erősek, egyenesek, jól szétállők; körmökben vég­ződnek. A legtöbb tyúkfajtának négy lábujja van. Egy tenyészkakast 10—12 da­rab tojóhoz osztunk be; főleg a kakas, de a tojók is törzskönyv­­vezett szülők leszármazottai le­gyenek. Ismert származású nö­vendékkakasok külemi bírálatát is ajánlatos elvégezni, azonban itt a válogatást nem kell olyan szigorúan végrehajtani. Éves tyúkok közül csak a rendkívül értékes, sok jól keltethető to­jást termelő, gyorsan vedlő és nem kotló egyedeket hagyjuk meg a második tojástermelési évre. Ha a tyúkok első évi to­jástermeléséről nyilvántartást vezettünk, szelekciós munkán­kat nagyon le lehet egyszerűsí­teni. Amilyen nagy szakértelemmel végezzük el az új törzsállomány kialakítását, ugyanolyan gon­dossággal biztosítsuk állataink részére a tiszta levegőjű, vilá­gos istállót és a teljes értékű takarmány ellátást. így érhető csak el, hogy a tojásszegény késő őszi és kora téli időszak­ban jércénkint legalább 30—35 darab tojást kaphassunk. Ha majd januárban beköszönt a keltetési Idény, remélhetjük, hogy a szaporító anyagként fel­­használásra kerülő tenyésztojá­­sok súlya addigra eléri az 55— 65 grammot. Kerényi Ervin agrármérnök, Bratislava t* A ♦♦♦ A A A A A •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦’* *> *> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> л л ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> л л л л ♦> л »> л v^v Уф— vy А, А А A аА аА V ♦ V V ♦ лА а аА аА аА аА аА аА аА V V V V V m í ч ÍRI шлт-4- A baromfitenyésztő külö­nösen jól gondozza és takarmá­­nyozza állatait, nehogy a tojás­hozam mennyiségében csökke­nés álljon be. A letojatás folya­matát a téli időszakban Is a tavaszi vágy a nyári hónapok szintjén kell tartani. Minden tenyésztőnek gondoskodnia kel­lene, hogy állatainak a tyúkól mellett eléggé nagy kifutó, ka­­pargálóhely álljon rendelkezé­sére, ahol az állatok esős, nyir­kos időben is tartózkodhatnak, amilyen időjárás november hó­napra jellemző. A tyúkok ivó­vizét naponta cserélni kell, mi­közben a tenyésztő egyúttal el­lenőrzi, nem fagyott-e az be. A fagyos Időjárás beálltával ajánlatos enyhén felmelegített friss vizet adni az állatoknak. # A kacsatenyészto állatait egész nap a kifutóban hagyhat­ja. A fagyok beállta előtt elő­nyös, hogy a kacsáknak fürdő­víz álljon rendelkezésükre, ahol naponta alaposan tisztálkodhat­nak. A kacsaólat, amelyben az állatok éjszakáznak, tisztán és szárazon kell tartani. 0 A lúdtenyésztő hasonló­képpen gondoskodik állatairól e hónapban, mint a kacsate­­nyésztő. Takarmányozásuk is hasonló, azonban ajánlatos a szokásos takarmányadagot zab­bal kiegészíteni. ■ A házinyúltenyésztő álla­tait lassanként rászoktatja a téli takarmányozásra. Mivel már nincs lehetőségük friss, zöld ta­karmány beszerzésére, ezért ezt takarmányrépával, takar­mány kelkáposztával, sárgaré­pával stb. helyettesíti. Azokat a fiatal nyulakat, amelyeket jő minőségű gereznaszerzés céljá­ból levágásra szánunk, legalább az utolsó hónapban jobban kell takarmányozni és eledelükbe zabot, árpát és búzát iktatni, hogy szőrzetük kellő fényt kap­jon, ami fokozza a gerezna ér­tékét. Ez főleg akkor szükséges, ha ezt szőrmekészítésre szán­juk. ф A galambtenyésztő meg­figyelheti, hogy szárnyasai a hűvösebb napokon már szíve­sebben tartózkodnak a galamb­házban. Ez a galambtenyésztő részére gyakoribb galambház­tisztítást jelent, melynek terü­lete eléggé nagy legyen, a tér­ség jó megvilágításával, és ter­mészetesen a légtér kellő szá­razságával. Mivel ebben az idő­szakban még nem kívánatos a fészkelés, ezért a napi takar­mányadagot a borsó és a bük­köny bizonyos hányadával csök­kentjük. Amennyiben a tenyész­tő galambjait nemek szerint el­különítve tartja, úgy egyik nap a hímeket, másnap pedig a tojó­kat röpteti. A A kecsketenyésztő állatait e hónapban már nagyobbrészt istállóban tartani kényszerül, mivel részben a rossz időjárás, részben pedig a megfelelő le­gelő hiányában a kihajtásra már nem gondolhat. A zöldta­karmány hiányát takarmány­­répával és sárgarépával pótol­ja, amelyet reszelt állapotban, korpával behintve etet. A rossz időjárás ellenére szükséges a kecskéket minden nap legalább rövid ideig a kifutóba engedni, mert a testmozgás és a friss levegő jó egészségi állapotuk fenntartására szükséges. Mivel ebben az időszakban az állatok nagyobbrészt az istállóban tar­tózkodnak, gyakrabban kell tisztítani az istállóteret és gon­doskodni arról, hogy az alom állandóan száraz legyen. A Az exotikus madarak te­nyésztőjének szárnyasai lassan­ként már megszokják a ketre­cek kis területét. Takarmány­adagjukból kihagyjuk az élő eledelt (lisztkukacot), azonban a sárgarépát és a tojást meg­hagyjuk. A fészekrakást már azzal Is fékezzük, hogy a ket­recekbe nem helyezünk kis fé­szekbódékat. A téli időszakban a tenyésztőnek a szokásosnál több gondot okoz a terület tisz­tántartása, mivel a kis kalitkáit aránylag gyorsan tisztátalanná válnak. A vizet naponta több ízben kell cserélni, mivel az apró exotikus madarak kivétel nélkül szeretnek fürödni és így a víz gyorsan bepiszkolódik. ir A nemes kanárimadarak tenyésztője madarait teljes ütemben készíti elő az ének­versenyre. Ezért naponta né­hányszor kollekciónként maga elé helyezi őket, és figyeli éne­küket, hogy anriak minőségét maga bírálja meg, még mielőtt a madarak versenyre lépnének. Ilyen énekpróbát naponta több­ször ajánlatos végezni, s eköz­ben változtatni a madárkollelt­­ció helyét, hogy a madarak á környezet változását megszok­ják, amelyre a verseny folya­mán többször sor kerülhet. —ar— (Folytatás a 6. oldalról.) két. Használhatunk csoportos tojófészket, ezeket zavartalanul felkereshetik a tojók, anélkül, hogy társaik bántanák őket. A zárt tartásban a tojók szűk helyre kényszerülnek, s körül vannak véve „ismerőseikkel“, azokkal, akikkel szemben domi­nancia-viszonyuk tisztázott. Ha egy állat kilép ebből a körből, az idegenek azonnal zavarják, csipkedik. Ez szűk határok közé kényszeríti az egyedeket. Ha­sonló ez a szabadban megfi­gyelt háremhatárokkal, vagy inkább ugyanaz, csak éppen a helyzet adta módosult formá­ban. Ennek az állapotnak számos fontos következménye van. El­sősorban az, hogy az etetőket és itatókat úgy kell elhelyez­nünk az ólban, hogy egyetlen állatnak se kelljen messze men­nie érte. Ez kényelmetlenséget okoz nekünk, de így felel meg az állatoknak, és ez a döntő. MEGVÁLTOZNAK AZ ÖSZTÖNÖK? A csaknem száz generáció­ban rögződött ősi tulajdonsá­gok, amiket a korallszigeten élő tyúkokon megfigyeltek, mind megtalálhatók a mi házityűk­­jainkon is. Egyes tulajdonságok talán kifejezettebben, mások kevésbé. Ezek a tulajdonságok megfigyelhetők azokon a mai hibrideken is, amelyeket szá­mos generáción át igazán zárt körülmények között szaporítot­tak. De vajon ezek mind.az ősi vad-tyúk ösztönei, vagy már módosult ösztönök? A domesz­­tikált tyúk ösztönei bontakoz­tak ki, vagy a többé kevésbé rejtettek is előjöttek? Joggal tehetjük fel a kérdést: a mai korszerű tenyésztés, amelynek átalakító hatása sok­kal jelentősebb, mint évszáza­dokon át a háztájon tartásé volt, mennyire fogja átformálni a tyúkokat? Eltűnik-e végleg és teljesen a kotlási,hajlam, vagy csak la­tens (lappangó) marad? Ho­gyan módosul a dominancia je­lensége és az egykakasos há­remhajlam? A módosulások és az elnyomott ösztönök milyen stressz-veszélyeket rejtenek a nagyüzemi tartásban? Mind olyan kérdések ezek, melyek joggal érdeklik az állattartással foglalkozó szakembereket, és amelyek gyakorlati jelentősége is vitathatatlan. Várady Barna A házinyúl tejtermelése A hústermelés fellendítése érdekében növelni kell az anyánkénti ellesek számát, az almok nagyságát és csökkenteni a fiókák elhullását. Ezek elérése céljából a kiválasztás (szelek­ció) során az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a tenyészanyák tejhozamára. A ked­vező felnevelési eredmény, a 3 hetes korú le­választás eredményessége, a választási súly, a liókák kedvező súlygyarapodása főként az anyanyúl tejhozamától függ. Főként a nyíllak korai választása esetén van a nagy tejhozam­nak különleges jelentősége, mert csak vele nyerhetők a hízlalási fázisra jól fejlett, erőtel­jes nyulak. A középnehéz fajták között az újzélandi szü­letési súlya 50 g, s 5—6 napos korban már meg­kétszerezi a testsúlyát. A 21 naposak átlagsú­lya eléri a 310 g-ot. Az alomnagyság és az anya szoptatási készsége természetesen nagymérték­ben befolyásolja az eredményt, fgy a három­hetes súly 200—600 g közötti. Három hetes korig a kisnyulak az anyatejen kívül más táp­­! anyagot nem igen vesznek fel, tehát a 3 hetes I súlyban messzemenően a szoptatási teljesít­mény tükröződik vissza. így ez az anya felne­velési képességének értékmérője. Vizsgálatok szerint az anyák 24 óra alatt csak egyszer szoptatnak. A kisnyulak súlygyarapodása rendkívül in­tenzív, ebben a galamb kivételével minden más háziállatot felülmúlnak. Az anyanyúl tejének tehát rendkívül magas tápanyag-koncentráció­val kell rendelkeznie. Szemlélteti ezt a követ­kező táblázat: 1. táblázat Különféle állatfajok tejének átlagos százalékos összetétele (Nehring után) U Állatfaj N > Fehérje Zsír Tejcukoi Ásványi anyag Házinyúl 69,5 15,5 1,05 2,0 2,5 Szarvasmarha 87,6 3,3 3,5 4,8 0,8 Juh 83,5 5,2 8,2 4,2 0,9 Sertés 81,5 6,2 7,1 4,2 1,0 Ló 90,1 2,1 0,8 7,7 0,3 A táblázat szerint a nyúl teje fehérje-, ásvá­nyi anyag-tartalom tekintetében minden más haszonállatot messze felülmúl. 2. táblázat A nyáltej százalékos összetétele a laktáció egyes szakaszaiban N > Fehérje Zsír Tejcukor . Ásványi anyag Föcstej (Kolosztrum) 68,52 13,5 14,7 1,83 1,65 7—21 nap 73,80 13,0 10,0 1,00 2,20 A laktáció 30 napjáig a tejcukor kivételével minden tápanyag lassan növekedik. A tej tápanyagösszetétele a fejlődő állatok specifikus szükségletének megfelelően variáló­­dik. Kísérletben 143 fialásból származó 1299 bur­gundi fajta szopósnyúl átlagos napi tejfelvétele 3 hetes korig elérte élős'úlyuk 15—20 száza­lékát. 3. táblázat A napi anyatej-felvétel 0—6 hetes korig, 60 g születési súly esetében A hetek száma A tej mennyisége g 0—1 13,3 1—2 23,0 2—3 30,0 3—4 26,0 4—5 19,0 5—6 12,0 Hat hetes szoptatási idő alatt egy anyanyúl átlagosan 6—7 kg tejet termelt; a laktáció első napján 50 g-mat kezdett, a 20. napon elérte a 240 g-ot. A laktáció 42. napján már visszaesett 80 g-ra. A fajtától függően nagymértékben variálódik a szoptatási idő alatt termelt tej mennyisége. Cowie (1969-ben) a hollandi nyállal 42 napos kor, illetőleg szoptatási idő alatt átlagosan 3820 g-ot ért el. Lényegében befolyásolja a tejmennyiséget az ellett kisnyulak száma. Minél több kisnyúl szo­pik, annál több tejet termelnek a mirigyek. Ä tejkiválasztódás bizonyos mértékig alkalmaz­kodik a kisnyulak számához. Ennek megfele­lően ezért legalább annyi nyulat lehet felne­velni, amennyi a csecsbimbék száma. A hústermelés növelése érdekében azonban abban az esetben sem szükséges a kisnyulakat kiselejtezni, ha számuk a csecsbimbókét is túl­haladja. Alacsonyabb ellési szám esetén ngyan relatíve nagyobb a tejkínálat, így magasabb súlyt érhetnek el a kisnyulak, mint nagyobb alomszám esetében. Ha megfelelő a takarmá­nyozás, a súlykülönbség kiegyenlítődhet, és választás után 12—15 hetes korban felül is múl­ható a szokásos súly. Tudományos vizsgálatok alapján ismert, hogy a kisnyulaknak az első hetekben 1 kg súly­­gyarapodáshoz 1,8 kg tej szükséges. Egy alom első heti súlyfelvétele tehát szo­rozva az átalakítási index-tényezővel 1,8-al, pontos becslési értéket ad, az anyanyúl tejho­zamának mértékéről. E módszerrel összehasonlítható az egyes anyák tejhozama. így végezve a tenyészállo­­mány szelekcióját, megbízhatóbb adatokat nye­rünk, mintha csak a kisnyulak súlygyarapodása szolgál szelekció alapjául. Garten und Kleintierzucht (NOK) A jövő évi tyúk-törzsállomány kialakítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom