Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-03 / 44. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. november 3. Megvalósult tervek Rendkívül magas műszaki színvonal, nagy teljesítő képesség jellemzi a balakovoi vízierőművet. 8 A VOLGA-MENTI BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Első ízben kilenc évvel ezelőtt jár­tam a Volga-mentén. Most, hogy Ismét lehetőség nyílott e szép vidékre láto­gatnom, felkerestem néhány olyan he­lyet is, ahol kilenc évvel ezelőtt meg­fordultam. Ezek közé tartozott Belá­kovo járási székhely is. Csodálatra méltó fejlődést tapasz­taltéin ebben a városban, amely kilenc évvel ezelőtt — a régi házaival s ak­kor még csak kibontakozásnak indult Iparával, az ötvenezer lakosával — egyszerű nagy községnek tűnt. Per­sze, a város és környékének fejlesz­tését körvonalazó távlati tervek már az első látogatásomkor is jelezték azt, hogy a kommunizmus építésének je­lenlegi szakaszában ezen a vidéken la lényeges változások lesznek. Balakovo ma egy komoly ipar! köz­pont. A Volga jobb partjával már nem komp- és hajójárat, hanem a korszerű vízierómű és annak peremén épített széles elsőrendű országút köti össze. A vízierőmű, amit joggal nevezhetünk építészeti remekműnek, megnyitotta a város fejlődésének új korszakát. Azt követte e vegyipari üzemek — köztük a négyszázmillió rubel beruházással készült műtrágyagyár — létesítése, valamint az építőipar és a helyi gaz­dálkodás különböző szplgáltatásokat nyújtó üzemeinek korszerűsítése. A nagyméretű iparosítással párhu­zamosan közel hetvenezer új polgár­ral szaporodott a város lakóinak szá­ma. Távoli vidékek dolgozóinak ezrei találtak új otthonra. A városnak azon­ban nemcsak a terjedelme, hanem az arculata is teljesen megváltozott. Ha­talmas toronyházak, korszerű kultúr­­házak, iskolák, szociális intézmények és fényűzően berendezett kávéházak igazi nagyvárosi rangra emelték az egykori „nagyközséget“. Az utakat vtrág-ágyások szegélyezik és karban­tartott park szinte minden Jelentősebb utcában található. Nem a régi helyen, hanem új épületben találtam meg a városi és a járási pártbizottságot is, ahol a régi ismerőseim kedves ven­dégként fogadtak. Itt aztán módom­ban állt megismerkedni a városkere­teit meghaladó, vagyis a járás mező­­gazdaságának helyzetével, a termelés­­fejlesztési törekvések eredményeivel is. A balakovoi járás a kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező körzetek közé tartozik. Ez a körül­mény természetesen rányomta a bé­lyegét a járás mezőgazdaságára is. A gyakran jelentkező aszály sok éven keresztül gátolta a mezőgazdaság fej­lődését. S hogy a mezőgazdasági üze­mek ennek ellenére is gyarapodtak és dolgozóiknak jó módot biztosítottak, az a színvonalas munkaszervezéssel, a termelés gyorsütemű gépesítésével, az adott természeti előfeltételek ész­szerű kihasználásával magyarázható. A mezőgazdaság fejlesztésének táv­lati tervével már kilenc évvel ezelőtt megismerkedtem. A tervben első he­lyen szerepelt a „Szaratovi-csatorna“ elkészítése és az öntözőrendszer fo­kozatos kiépítése, tehát az aszályve­szély tervszerű leküzdése. Az első öt­száz hektárra kiterjedő öntözőrend­szer 1967-ben készült el, s ebben a járásban az idén már tizenegyezer hektárt öntöztek. Persze ez még min­dig csak egy töredékét képezi annak a hatalmas földterületnek, amellyel a járás tizenhét kolhoza és négy szov­­hoza rendelkezik. Kedvező hatása azonban hatványozottan megmutatko­zott a termelési eredményekben. Ugyanis az öntözéses gazdálkodás be­vezetése előtt a búza hektárhozama csupán tíz mázsa körül mozgott, s az aszályos években pedig még kisebb volt. Például a Kari Marx nevét viselő natalinoi kolhoz, amely több mint húszezer hektár földön gazdálkodik, sok éven keresztül — a kedvezőtlen száraz időjárás miatt — csak 8—10 mázsás hektárhozamot ért el. Az idén, amikor kétezer hektárnyi búzavetést szükségszerint öntözhettek, az öntö­zött területeken 45 mázsás hektárho­zamot, az összvetésterületen pedig huszonhat mázsás átlaghozamot értek el. Járási méretben pedig 1967-ben csupán hárommillió púd gabonát ter­meltek, míg az idén több mint hétmil­lió pudot. A fejlesztési tervben rangos helyet foglalt el a gépesítés is. Elsősorban is nagyteljesítményű traktorok és a gabonakombájnok számának lénye­ges növelésével számoltak. Ebben az időben, vagyis kilenc évvel ezelőtt mutatkozott be ebben a járásban a Kirovec 700-as óriástraktor, amely a nagytáblás gazdálkodásnak nagyon megfelelt. Ma a járás területén 118 darab van belőle. Kilenc évvel ezelőtt ebben a járásban minden egyes gabo­nakombájnra közel 500 hektár gabona jutott, s bizony az aratás — a rendkí­vüli jó munkaszervezés ellenére is hat-hét hétig tartott. A gépesítés szín­vonala emelkedésének egyik jellemző vonása, hogy például az idén a leg­korszerűbb kombájnokra is csak 250 hektár gabona learatása volt tervez­ve. Lényegesen lerövidült tehát a ga­bona betakarításának üteme, mert a több kombájn lehetővé tette az ipar­ban dolgozók — de gépkezelői képesí­téssel rendelkező dolgozók százai se­gítségének igénybevételét. A gépesítés, illetve a korszerűsítés kiterjedt az állattenyésztésre is. Erre nagyon is szükség volt, mert magam is tapasztaltam az első látogatásom alkalmából, hogy a munkaerőhiánnyal párosuló maradi módszerek gátolják a gazdasági állatok számának növe­kedését és a termelés jövedelmezősé­gére is kedvezőtlen hatást gyakorol­nak. Mivel ismertem az ottani sajátos körülményeket, vagyis láttam, hogy a húsz-harmincezer hektáros gazdasá­gokban alig két-háromszáz ember dol­gozik, meglepett az a változás, amit az álattenyésztés szakaszán tapasz­taltam. Ma a balakovo járás területén több tizenhatezer á-llatot befogadó korszerű sertéshizlalda van és sikere­sen oldják meg a szarvasmarha-hizla­lás összpontosítását is a mezőgazda­­sági üzemek kooperációjában létesí­tett nagyhizlaldákban. Kezdetét vette a tejtermelés színvonalának emelése is. Néhány helyen már üzemelnek a modern tehénistállók, több helyen azonban most építkeznek és a jövő évben szakítanak végérvényesen az elavult módszerekkel. LÁTOGATÁS így kolhozban Balakovotól alig pár kilométerre van Krásny Jar község, s ott található a Szverdlov nevét viselő kilencezer­ötszáz hektáros kolhoz. Ez a település a közepes nagyságú községekhez tar­tozik, amit az is bizonyít, hogy a kol­hoznak háromszázötven állandó dol­­dozőja van. A járási méretben tapasz­talt fejlődés ebben a kolhozban is észlelhető. S bár itt az öntözőrendszer kiépítése csak kezdeti stádiumban van, ennek ellenére a gabonatermesz­tésben szép eredményeket értek el. Ez pedig döntően kihat a kolhoz to­vábbi fejlődésére tekintettel arra, hogy a szántóföldjeinek háromnegyed részén gabonát termeszt. Gamin Viktorovics Kuzmics, a kol­hoz agronőmusi képesítésű elnöke örömmel újságolta, hogy míg a VIII. ötéves terv időszakában a kolhoz ga­bonából csupán tizenhárom és fél má­zsás hektárhozamot ért el, addig az idén majdnem mégegyszer annyit. Ugyanis a búzájuk 24, az árpa pedig 29 mázsát adott hektáronként. Ez bi­zony nagy dolog az ottani időjárási viszonyok között. A sikert itt tehát nem az öntözéssel, hanem mással, a gabonafajta ésszerű kiválasztásával és az agrotechnikai követelmények be­tartásával magyarázzák. Mint városmelléki gazdaság céltu­datosan igyekszik kihasználni a nagy­város közelségével járó előnyöket. El­térően a várostól távoleső gazdasá­goktól, ebben a kolhozban nagy fi­gyelmet szentelnek a kertészetnek és a gyümölcstermesztésnek is. Az idén például harminc hektáron termesztet­tek zöldségféléket, harminckettőn pe­dig dinnyét. Termelési eredményeik, amelyek nem maradnak el a mi jónak minősített kertészeteink eredményei mögött, arról tanúskodnak, hogy értik a szakmájukat. Egyébként az éven­kénti eredmények általános értéke­lése is azt bizonyítja, hogy a kolhoz minden termelési ágazata rendkívül jövedelmező. A jövedelmük jelenté­keny részét természetesen a gazdaság fejlesatésére fordítják. Saját anyagi eszközeikből építik az új gazdasági épületeket és az öntöző berendezések nyolcszáz hektárra kiterjedő hálóza­tát is. A gazdaságfejlesztés mellett ez a kolhoz rendkívüli figyelmet szentel a községfejlesztésnek. Az új kultúrház, a középiskola új épülete, a gyermek­­otthon, a kolhoz székháza és az a tény, hogy a kolhoz évente százhar­mincezer rubelt fordít kulturális cé­lokra arra hagy következtetni, hogy az emberről való sokrétű gondosko­dást a fontos feladatok egyikének tartják. ☆ Tudjuk, hogy a szovjet népgazdaság fejlődését a tervszerűség elvének kö­vetkezetes érvényesítése jellemzi. Ezt tapasztaltam a balakovoi járásban is. Vezetők és beosztottak mind járási, mind pedig községi viszonylatban, minden tekintetben széleskörű tájéko­zottsággal rendelkeznek. Ismerik a gazdaságfejlesztés sajátos lehetősé­geit és minden szakaszon azt is tud­ják a dolgozók, hogy milyen felada­tok várnak megoldásra. A munkafel­­adetok megoldásában, a termelési eredmények növelésében pedig élen járnak a kommunista munkabrigádok, amelyekkel nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági üzemekben is (min­den gazdaságban többel) találkozha­tunk. A balakovoi járásnak baráti kapcso­latai vannak a trnavai járással. Eze­ket a kapcsolatokat — mint arról a járás vezető dolgozói tájékoztattak — ésszerűen gyümölcsöztetik. A kölcsö­nös látogatások főleg a termelési ta­pasztalatok kicserélésére irányulnak. Ezek a kapcsolatok, amelyek repre­zentálják a szovjet és a csehszlovák nép testvériségét, osztályszövetségét és megbonthatatlan barátságát, állan­dóan szilárdulnak és mind a balako­voi, mind pedig a trnavai járásban a termelés színvonalának emelkedését eredményezik. PATHÖ KÄROLY i , Nagy Októberi Szocialista ■- ' Forradalom hatására Eu­rópa számos tőkés államának a munkássága élet-halál harcot vívott a hatalmat bitorló, kizsák­mányoló kapitalista rendszer uralma ellen. Nálunk, Csehszlo­vákiában a szervezett forradal­mi harc kibontakozásához nagy lendületet adott az a körül­mény, hogy a forradalmi mun­kásosztály a kommunisták ve­zetésével az elnyomottak köré­ben helyesen értelmezte és ma­gyarázta a Nagy Október tróno­kat megrengető lényegét. Harc­ra buzdította a széles néptöme­geket, részint a szovjethatalom erkölcsi támogatására, részint a hazai kléro-fasiszta nagybirto­kos burzsoá rendszer megdön­tésére. A csehszlovákiai kommunis­ták törekvései a hazai és a nemzetközi burzsoázia érdek-Takarmány-keverö iparunk fej­lesztése a mezőgazdasági ter­melés egyik fontos előfeltétele. közösségének az összefonódása végett csak két és fél évtized véres küzdelme után válhattak 1 valóra. Miután a dicső szovjet vörös hadsereg hazánkból kiűz­te a hitleri fasiszta hordák utol­só maradványait is, mód nyí­lott arra, hogy munkásosztá­lyunk a harcokban edzett CSKP vezetésével valóra váltsa a nagy Lenin hagyatékát, aki arra ta­nított, hogy „minden forrada­lom legfőbb kérdése az állam­­hatalom kérdése“. Vagyis a szo­cializmus építése csak akkor lehet eredményes, ha az elnyo­másból felszabadult munkás­­osztály minden pozíciótól meg­fosztja a tőkésosztály képvise­lőit, társadalmi tulajdonba ve­szi a termelőeszközöket és min­den vonatkozásban maga veszi kézbe a hatalmat. Az ötvenes években került sor a lenini földművesszövetke­zeti program megvalósítására. Szlovákia számos falujában a kommunista párt hívó szavára a kis- és középperasztok szö­vetkezeteket alakítottak, lerak­ták a formájában nagyüzemi, tartalmában szocialista mező­­gazdasági termelés alapjait. A szövetkezetekbe tömörült pa­rasztság hű szövetségese lett munkásosztályunknak. Évek múltán a munkásosztály aktív támogatásával a szövetke­zetek megerősödtek és formáló­dás közben az új arculatú falu a szocializmus szilárd bázisává nőtt. A Dunajská Streda-i (duna­­szerdahelyi) járás számos ki­váló mezőgazdasági üzeme kö­zül a topoľnlkyi (nyárasdi) szö­vetkezet megalakulása is forra­dalmi változást hozott a falu dolgozóinak az életében. Hu­szonhárom évvel ezelőtt a 2400 lakosú községben 752 gazdasági egységet tartottak számon — táiékoztatott Kubik Béla, a he­lyi nemzeti bizottság elnöke Most azonban már 3000 lakos él ott, s az emberek sokasága a termelési-közgazdasági sike­reiről országos jó hírnek örven­dő szövetkezetben keresi csa­ládja és maga számára a kenye­ret, sokszorta jobban él, mint valaha. A falubeliek igényesek lettek önmagukkal szemben, a mun­kában, s ugyanúgy az egyéni életben. Ez a falu arculatán is meglátszik. Még nem is oly ré­gen volt, hogy a lakóházaknak mintegy 80 százaléka vályog­falú, náddal fedett volt. A fel­­szabadulás óta azonban az új telepen 330 korszerű összkom­fortos, kényelmes lakást építet­tek a dolgozók, s benn, a falu­központban 310 épületet alap­jától újjá varázsoltak, továbbá Nagy szükségük volt a falu­belieknek a korszerű művelő­dési házra. Úgyszólván minden­ki igényelte. A sok fiatal a kö­zel harminc tanító, a tizenöt fő­iskolát, a közel 150 középisko­lát végzett személy, s azok is, akik a szövetkezetben, az élet iskolájában szerezték meg a színvonalas termeléshez és irá­nyításhoz a képességet. A község könyvtárában 4700 kötet könyvet tartanak számon. A könyvtáros tájékoztatása sze­rint az év elejétől július végéig 343 személy 3494 kötet könyvet kölcsönzött. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek, s főleg a fia-A jólét forrása a szövetkezet 80 lakóházat korszerűsítettek. A nádfedeles vályogkunyhó ma már múzeális emlék marad az utókor számára. A nagyüzemi termelésre való áttérés előtti években a község négy boltja mindössze 4—4,5 millió korona forgalmat bonyo­lított le évente, most pedig a tíz korszerű üzletben mintegy 16 millió korona értékű árut vá­sárolt a lakosság egy évben. Ami pedig a falufejlesztést ille­ti, 1945-től napjainkig az összes beruházások értéke körülbelül 200 millió koronára becsülhető. Úgy vélem, érdemes azt is meg­említeni, hogy a helyi nemzeti bizottság vagyonának az értéke 1950-ben 1 millió 071 ezer, s 1972-ben már 18 millió 400 ezer korona volt. A közös va­gyon egyike az 5 millió 200 ezer korona értékű művelődési ház, amelynek a felépítéséhez a szö­vetkezet 1 millió 200 ezer koro­nával járult ho-zá. talok szeretik a jó olvasmányos műveket és közülük sokan ta­nulmányozzák a politikai iro­dalmat, főleg Lenin munkáit. Szólni kell arról is, hogy Dö­­mény János, Forró Géza, Varga Gyula és sokan mások a szövet­kezeti tagság megbízásából egé­szen fiatal fővel álltak a vezető pozíciókba, hogy a kisgazdasá­gokban szerzett tapasztalataikat most már a szövetkezetben gyü­­mölcsöztessék. Közben az élet iskolájának tapasztaltai mellé képességeiket szakmai tovább­képzéssel is gyarapították, mert így kívánta a becsület, meg az­tán a nagyobb feladatok is erre sarkallták őket. így az 1703 hektár mezőgaz­dasági, ebből 1598 hektár szán­tóterületen gazdálkodó szövet­kezet növénytermesztésének és állattenyésztésének hírneve ha­marosan országos méretekben is elterjedt. Évente összesen 520 vagon szemes terményt pro­dukálnak. Ebből 70 vagon vető­magot és 90 vagon kereskedel­mi gabonát állami alapokba ad­nak, a többi kell a saját vető­­mag-alapba és az állatok táplá­lásához szükséges keverékgyár­tásra. A termelés ésszerű fej­lesztésének méltó bizonyítéka, hogy szemes terményekből húsz évvel ezelőtt 29,03, az idén pe­dig 57,9 mázsás hektárhozamot értek el. Ehhez nagyban hozzá­járultak a Szovjetunióból be­szerzett búzafajták. A lucerna­széna termés ebben az évben több mint 43, a silókukorica termés több mint 173. a cukor­répa termés hektárhozama pe­dig 313 mázsával volt több, mint 1953-ban. Az előrelátó termelés-szervezés a növény­­termesztésben egy év átlagá­ban 16 millió 300 ezer korona nyersbevételt eredményez. A szövetkezet szarvasmarha- és sertéstenyészete évekkel ez­előtt a lehető legjobb színvo­nalra került. Állami törzste­nyészetünknek (kmeňový chov) egyik nagyon rangos bázisa. Az innen kikerülő tenyészállatok (tehenek, bikák, kanok és ko­cák) jó szolgálatot tesznek Szlo­vákia állattenyésztési program­jának a valóra váltásában. A szövetkezetnek 500 tehene van (100 hektárra átszámítva több mint 28 tehén), s közülük 83 bikanevelő tenyészállat. A gaz­daság irányított tenyészprog­­ramja eredményeképpen ötéves átlagban — egy évre átszámít­va — 4020 liter tejet termeltek tehenenként, ami már világszín­vonalnak is beillő, szép ered­mény. A következetes és apró­lékos állattenyésztői munka méltó jutalma, hogy évente mintegy 15 millió 500 ezer ko­rona nyersbevételt hoz ez az ágazat a közös gazdaságnak. Milyen jövedelemben része­sülnek a dolgozók? Talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, hogy egy állandó dolgozó vetü­letűben 1953-ban a havonkénti egyéni pénzjövedelem csupán 280; 1960-ban 1608; 1970-ben pe­dig már 2855 korona volt, a háztáji terület termésének az értékén kívül. S talán az is ér­dekes adat, hogy hatvanöt szö­vetkezeti család a korszerű la­kásberendezések mellé saját személygépkocsit is vásárolt. Jelenleg a szövetkezet vagyo­ni értéke 28 millió 954 ezer ko­rona. Ebből a gépek értéke 8 millió 300 ezer korona, s új, korszerű gépek vásárlására évente 1,5 millió koronát köl­tenek. A társadalmi feladatok telje­sítését illetően a szövetkezet évente 950 kg szemesterményt értékesít hektáronként, továb­bá 600 vagon cukorrépát, 100 vagon gyümölcsöt és 120 vagon zöldséget szállít az állami fel­vásárló helyekre. A tenyész­állatokon kívül (105 tenyész­­marha és 450 tenyész-sertés) évente 61 vagon vágóállatot (433 kg hús hektáronként) és 1 millió 750 ezer liter tejet (1147 liter tej hektáronként) adnak társadalmunknak. A példás irányítói munkát ér­tékelve köztársasági elnökünk 1963-ban Dömény János elnök­nek „Munkaérdemrendet“ és Forró Géza főállattenyésztőnek 1972-ben „Az építésben elért érdemekért“ állami kitüntetést adományozta. Meg kell említeni továbbá azt is, hogy a szövet­kezet az utóbbi három évben egy állandó dolgozóra átszámít­va évi 102 ezer korona munka­termelékenységet ért el, s mi­vel példásan teljesítette a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből rá háruló feladatokat, a szövet­kezet 1972-ben „Munkaérdem­rendet“ kapott. A topofníkyi szö­vetkezet tehát megalakulása óta olyan termelési színvonalat ért el, mely példa lehet más gazda­ságok számára is. Bátran állít­hatjuk, hogy munkájuk tudomá­nyos tevékenység, mert követ­kezetes, célravezető, minden téren megfontolt és nagyon igényes. HOKSZA ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom