Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. július 14. Számvetés a szép szó jubileumi seregszemléiéről xxxxxxxxxxxxxxx4xxxxx>xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxx4Xxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxx\xxxxxxx\x\nxxxv I Immár hagyományosan Komárno (Komárom), Jókai Mór szülővárosa gondos házigazdája nemzetiségi kulturális életünk egyik legrangosabb rendezvényének: a szép szó és Thália varázslatos művészetének — a szavaiók s prózamondók, az irodalmi színpadok és az öntevékeny színjátszók országos seregszemléjének. A bratislavai Népművelési Intézet, a CSEMADOK Központi Bizottsága és a járási szervek közös rendezvényében évről-évre, újból és újból felgördül a függöny a Szakszervezetek Háza színpadán, hogy Dél- és Kelet-Szlovákía legjobb magyar ajkú színjátszó csoportjai, irodalmi színpadai és szavaló! bemutassák egész évben végzett lelkes munkájuk érdemdús eredményeit. 1. A SZAVALÖVERSENY A szavalók és prózamondók országos seregszemléjének — melynek keretében 41 versmondó és 32 prózamondó lépett színpadra —, ebben az évben is az volt a legfontosabb célja, hogy részben egyre magasabb szintre emelje az amatőr előadómüvészetet, s figyelmeztessen az anyanyelv szépségére; másrészt pedig választ adjon arra, vajon az utóbbi években tapasztalt átlagos színvonalról képesek leszünk-e tovább lépni, vajon az idei seregszemle, sorrendben már a XVIII. vers- és prózamondó verseny, hoz-e majd újabb tanulságokat és eredményeket? Nos, visszaidézve a Jókai Napok nyitó rendezvényén hallottakat, jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy a feltett kérdések többségére igennel válaszolhatunk. Nagyon sok szép, rangos mű szerepelt az előadásra választott versek között. A korábbi ízlés-bizonytalankodás ez idén alig-alig jelentkezett. A versválasztást, érthetően, nagy mértékben befolyásolta a jubileumi Petőfi- és Csokonai-év, bár ezen túlmenően is a versmondók többsége, főképp a III. és IV. kategóriában, elmélyültebb irodalmi érdeklődésről tett tanúbizonyságot. önmagában örömteli tény ez, de sokszor „könnyelműségre“ csábít, azaz olyan vers kiválasztására, mely csak részben vagy egyáltalán nem illik a versmondó egyéniségéhez, adottságaihoz. A helytelen vagy téves versválasztás aztán gyakorta a költemények hiányos megértését vagy félreértelmezését eredményezik. Megnyugtató volt viszont, hogy a versenyzők szinte hibátlan szövegtudással rendelkeztek, szavalás közben bátran éltek a korszerűség kritériumaival, s így egyre inkább előtérbe jut a külsőségeket kerülő, a mű gondolatát, érzelmét, hangulatát tolmácsoló előadásmód. Itt kell azonban hozzáfűzni azt is, hogy többen a hamis korszerűség hibájába esve, a belső átélés elérése nélkül egyfajta színtelen, egyhangú, dinamikailag s tempóban elszürkült, ún. értelmező stílust erőltettek. A győztesek (Gyüre Mónika, Kálmán Sarolta, Kálmán Zsuzsanna, Dobi Ákos, Szűcs Adrianna, Ceck Judit) sikere azonban ékesen bebizonyította, hogy Igenis, élni kell a jó értelemben vett hatásossággal: az érzelmek és indulatok bátor, sokszínű, belülről fakadó, érzelemre és értelemre egyaránt ható közvetítésével! A szavalóverseny kapcsán, összegezésképp elmondható, hogy a vers- és prózamondók ez idei seregszemléje az anyanyelv tiszteletének és a szép szó tolmácsolásának színvonalas ünnepe, a X. jubileumi Jókai Napok méltó kezdete volt. 2. IRODALMI SZÍNPADOK Esztendők óta fokozott érdeklődés kiséri irodalmi színpadaink országos JÓKAI NAPOK — TIZEDSZER! fesztiválját. Az ok is kézenfekvő: a Jókai Napoknak ez a két estéje szinte évről-évre a színjátszás e sajátságosán izgalmas ágazatának több tartalmi és formai újdonságát rejti magában, ezzel is bizonyítva, hogy irodalmi színpadaink körében állandó belső megújulási folyamat, egészséges pezsgés zajlik. A színpadi megfogalmazás újszerű eszközei, stiláris útkeresések, az elhangzó szavak és a színpadi mozgás egybeötvözésének folklóranyag vagy vérbő humor az irodalmi színpadi produkciókban, a dramatizált-rendezett cselekmény, vagy elvont, gondolati magvú irodalmi színpadi alkotás — ezek a lehetőségek és megválaszolatlan kérdőjelek bontakoznak ki e kétnapos seregszemlék során. Az idei, tizedik szemle is igazolta e kérdések jogosságát, állandó időszerűségét. Külön öröm, hogy az irodalmi színpadok tagjai — csekély kivétellel — ez idén fokozottabb mértékben tettek eleget a helyes magyar beszéd és a nyelv tisztasága követelményeinek, hiszen a szép színpadi beszéd az országos fesztiválon joggal tartozik az alapvető követelmények közé. Részben örömteli tény, részben irodalmi színpadi mozgalmunk további bővítését sürgető figyelmeztető jel, hogy a zsúfolt nézőtér elé lépő nyolc együttes közül ötöt (Forrás, Fókusz, Lant, József Attila I. Sz. és a CSEMA- dok komáromi )B írod. Színp.) már régi ismerősként, mondhatnám, törzsvendégként üdvözölhettük a Jókai Napokon, míg a három „újonc“ (a Fiíakovoí — Fiileki Magyar Tannyelvű Gimnázium írod. Színp., a Topofníky-i nyárasdi Sarló és a bodrogközi Vox Humana) nem csupán létszámban kevés, de teljesítményük — érthetően —, a megérdemelt siker mellett is elsősorban még csak jó rajt, jövőbe szóló ígéret. Az élvonalba jutásig teljesítményüknek sokat kell még érlelődnie, csiszolódnia. A bíráló bizottság a legjobb rendezés díját a bűCi (búcsi) LANT I. Sz. rendezőinek: Szobiné Kerekes Eszternek és Szobi Kálmánnak ítélte, a legjobb összeállítás díját a sahyi (ipolysági) József Attila Irodalmi Színpadnak adta a Petőfi nem alkuszik c. műsorért, a legszebb színpadi beszéd és a zsűri díját pedig a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) FÓKUSZ I. Sz. kapta — megérdemelten. 3. SZÍNJÁTSZÓ csoportok Az öntevékeny színjátszó mozgalom a vidéki kulturális élet, a népművelés egyik leghatékonyabb, legeredményeseb területe. Ennek tudatában megállapítható, hogy nem csupán szándékában, célkitűzéseiben, de ezek gyakorlati megvalósításában is rangos esemény volt az idei színjátszó fesztivál, melynek eredményei, hangulata s egész lefolyása azt bizonyítja, hogy műkedvelő színjátszásunk folytatva a tavaly megkezdett utat, kijutott az 1969—71-es időszak hullámvölgyéből s évről-évre nagyot lép előre. Szólni kell arról is, hogy a JN rendező szervei s a fesztivál válogató bizottsága dicséretes, elismerésre méltó munkát végzett; a kiválasztott együttesek meghívásában, szervezésében, irányításában egyaránt tudatos műsorpolitikai szempontok érvényesültek. Bátran leszögezhető, hogy az idei seregszemlén részt vevő csoportok között nem volt gyenge, vagy „csupán“ átlagos együttes. Az egyes csoportok rendezőitől fölkészült, kidolgozott, többnyire gazdagon árnyalt rendezést, a szereplőktől pedig a jól megformált, érett, emlékezetes alakítások egész sorát láthattuk. A kolárovu! (gútai) VNH magyar színjátszó együttese L. Zorin kétszereplős lírai történetét: a Varsói melódiát mutatta be Holubek László korszerű rendezésében, Szépe Katalin kiváló alakításában, szép színpadi beszéddel. Az elmúlt esztendők sikerekben gazdag hagyományaihoz méltó rangon szerepelt a vendégváró város színjátszó együttese, mely Szabó Magda: Leleplezés c. három felvonásos színművét játszotta Tarics János ötletes, a legapróbb részletekre is ügyelő rendezésében. (A zsűri Tarics Jánosnak ítélte a legjobb rendezés díját), öt esztendei „kihagyás“ után igényes vállalkozással láttuk viszont a CSEMADOK rožňavai (rozsnyói) h. sz. színjátszó csoportját, mely Gyárfás Miklós: Dinasztia c. történelmi vígjátékát mutatta be színvonalas előadásban — több kimagasló színészi alakítással és Krausz Zoltán szinte hivatásos mércével mérhető rendezésében! Az együttes joggal kapta hát a zsűri díját. Hazai magyar szerző: Siposs Jenő — Tülekedők c. szatirikus vígjátékának ősbemutatójára vállalkozott a CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) helyi szervezetének színjátszó csoportja, amelyet szintén hosszú kihagyás, kilenc évi szünet után üdvözölhettünk ismét a legjobbak között. Az öntevékeny mozgalomban kereken hat évtizede tevékenykedő Drobka Géza rutinos, bizton, kezű rendezésében, jő színészi teljesítményekkel, gyakori nyíltszíni tapsot arató előadásnak voltunk tanúi. Immár természetes hagyomány, hogy a Jókai Napokon egy-egy új csoport is bemutatkozik. Ez idén a CSEMADOK gabőíkovoi (bősi) helyi szervezetének színjátszó együttese esett át a tűzkeresztségen — a várakozást fölülmúló nagy sikerrel. Szabó György rendezésében Bogoszlavszkij és Gyihivicskij szovjet szerzők zenés vígjátékát, a Nászutazást mutatták be. A színjátszó fesztivál záróelőadásán a Jókai Napok eddigi évtizedének leggyakoribb vendége: a Levicei (Lévai) Városi Népművelési Ház mellett működő Garamvölgyi Színház, Maxim Gorkij: Vassza Zseleznova című drámáját vitte színre Nagy László megalapozott tudással fölvértezett, sikeres rendezésében és a címszerepet játszó Kabáth Gabriella átélt, fojtott szenvedéllyel párosuló, kitűnő játékával. Alakításáért megérdemelten nyerte el a legjobb női alakítás díját. Ugyancsak helyes volt a szakemberek döntése a legjobb férfi alakítás díj odaítélésében, melyet a Tülekedők c. vígjáték főhősének alakításáért Béres István kapott. Az idei, jubileumi fesztiválon az esti előadásokon kívül számos más rendezvény is gazdagította a Jókai Napok műsorát. Itt zárult a CSEMADOK KB elnöksége által meghirdetett Nagy Évfordulók c. irodalmi vetélkedő országos döntője. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett irodalmi szemináriumon dr. Csanda Sándor docens tartott előadást. Klimits Lajos, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának főrendezője pedig tr magyar dráma haladó hagyományairól adott elő a Jókai Napokon. Üde színfoltja volt a rendezvénynek a fesztiválbál és a számos megbeszélésre, eszmecserére módot nyújtó fesztiválklub is. Az idei, jubileumi Jókai Napok tehát számos gazdag művészi élményt, szép színházi estéket hoztak. Jelképes számvetés volt ez egy évtizedről, mely egyben további, még sikeresebb munkára is kötelez! BORSAI M. P. N em mindenki érti ezt a szót. konyít a cipészmesterséghez, és hajdanában a lószerszámot varrogatta, az jól ismeri. Ёп már kölyökkorumban megismerkedtem a szurkos jonállal. A suszter szomszédunk jó barátságban volt apámmal, és kölcsönösen látogatták egymást. Mindig volt valami közös témájuk, és gyakran beszélgettek, vitatkoztak a nekem még kevésbé érthető szocializmusról, a dolgozók helyzetéről és közben szidták a kizsákmányoló urakat. Egyszóval ennél a görbelábú kisembernél ismerkedtem a cipészmesterséggel. Amikor csak tehettem a műhelyben lábatlankodtam és hallgattam a kalapács egyhangú zenéjét s hosszasan elnéztem az ügyeskezű mester munkáját, s azt is megfigyeltem, miképp nyílik széles mosolyra szája, ha jó kuncsajt lépett a csöppnyi helyiségbe. — Mikorra szeretné, hogy meglegyen — kérdezgette odvariasan hajlongva. — Kérem tisztelettel, amikor óhajtja — ígérte meg a — ijesztett rám a rikítósra festett körmű szőke tündér — ez sokba kerül... — Üsse a kő — vágtam közbe — csak minél gyorsabban legyen kész. — Hát jó két hét múlva benézhet, — válaszolt szenvtelen arccal. — De hát én holnapután külföldre utazok és kell a gép. — Ha nem tetszik, vigye oda ahová akarja — s ezzel hátat fordított. Tanácstalanul szédelegtem ki. Ahogy a friss tavaszt szellő az arcomba vágott, mentő ötletem támadt. Veszek fonalat, szurkot és készítek dratvát s megvarrom egyedül, fa persze ehhez egy görbe tű is szükséegs, jutott az eszembe. Elsiettem a szaküzletbe. Ott ácsorogtam míg szóbaálltak velem é az elárúsítónő elővette a fonalgombolyagot. Tű és szurok nincs — jelentette ki únottan. — De hát azok nélkül nem boldogulok. — Nem ért a szóból — mordult ráni. rendelő szájaíze szerint a lábbeli elkészítésének időpontját. Egy alkalommal nem találtam a mestert a műhelyben. Nem sokat gondolkoztam, egykettőre lehuppantam a háromlábú gömbölyű székre. Körülnéztem és elkezdtem próbálgatni az össze vissza heverő szerszámokat. Közben egy talpnélküli cipőféleség akadt a kezembe. Az ócskának vélt lábbeli féle forma orra sokkal fényesebben ragyogott, mint a többi része. No, ez jó lesz a csúzlimra kőtartó bőrnek. Nem sokat gondolkoztam és addig-addig ráncigáltam, amíg le nem szakítottam. Abban a pillanatban lépett be a mester. — Látom, mégis csak suszterinas leszel — szól hozzám barátságosan. De amikor meglátta a kezemben a letépett lakk orrot, elkáromította magát és megragadta a fülemet és máris csattogott a lábszíj a hátamon, fenekemen. Nem igen értettem miért és hozzáfogtam bömbölni. A mester ordítozásából aztán kivettem, hogy egy új fejrészről téptem le a lakk orrot. Száz szónak is egy a vége, akkor örökre végeztem a cipészmesterséggel és apám unszolására sem álltam kötélnek. Sohasem hittem volna, hogy negyven esztendővel később az élet rákényszerít a suszterkodásra. Semmi sem tart örökké. A fényképezőgépem kopott táskája is „eltátotta a száját“ s majdnem teljesen szétfeslett. — Terembura ennek a fele sem tréfa — szemlélgettem. — Ha véletlenül kiesik a táskából a masina, eldobhatom. Sebaj, gondoltam egyet és máris siettem a közeibe lévő maszek cipőjavító műhelybe. — Ha lenne olyan szíves — kértem szépen az ismerőst. — Mi a fenét képzel — förmedt rám. Ki kínlódik a maga vacakjával. Hozzon talpalni valót. De különben van itt a közeibe egy öreg foltozó, talán neki lesz ideje — tette hozzá békítőén. Akkor hirtelen eszembe jutott az egykori szomszédom udvarias mosolya. — Azért sem megyek maszekhoz — szállt belém a düh. Van még állami javítóműhely is a világon. — Tudja milyen nagy munka ez, Megszeppentem, de csak egy másodpercre és máris belém szállt az ördög és berohantam a vezetőhöz. — Ez mégis csak disznóság — kezdtem nagy hangon. A vezető cslllapítgatott, magyarázgatott. Mikor látta, nem tágítok, előkerült a görbe tü és egy doboz szurok ts. Lelkendezve rohantam haza. Elővettem a vásárfiát és aztán elkezdtem töprengeni, hogyan is csinálta annak idején az öreg mester a dratvát. Végül is nekiláttam, sodortam a fonalat és aztán jól meghuzigáltam a szurokban. Nagy keservesen sikerült befűznöm azt a tü fülébe s neki akartam látni a varráshoz. Akkor jutott eszembe, hogy ár nélkül aligha boldogulok. Nem tehettem mást, visszarohantam az üzletbe. Toronyóra kerékkötő lánccal nem kéne — gúnyolódott az elárusító. Kerestem a főnököt, de elment sörözni. Visszafelé menet újból bekopogtam a cipész ismerőshöz. —- Rendes mester szerszámot nem kölcsönöz — hangzott az egyértelmű válasz. A lelkére akartam beszélni, és elkezdtem emlegetnt az egykori udvarias szomszédot. — Rég volt, igaz se volt. Különben menjen utána — szerelt le. Oda, ahol a hajdani szomszéd „lakik“ még nem szeretnék menni. A fényképezőgép táskájára pedig szükség lenne, hogy először is lencsevégre kapjam a maszekot, a javítóműhely alkalmazottját, a szaküzlet savanyúképű elárusítóját s ezzel a képaláírással megjelentessem valamelyik lapban: „Akik mindent megtesznek a dolgozókért“. — Ö én ostoba — jutott hirtelen az eszembe. Pofon egyszerű az egész, új tokot veszek. — Már egy éve nem kaptunk — hangzott az elárúsítónő válasza. Leesett az állam, most aztán mitévő legyek. Rájöttem, vettem egy új gépet és elrohantam vele az üzletbe a maszekhoz, a javítóműhelybe és lefotografáltam őket. Tudomásukra juttattam, hogy nem fogtak ki rajtam és az ő szolgáltatásuk nélkül is boldogulok. TÓTH DEZSŐ \ tt'VlWWlW‘w'TOA'ftWlV'W^WWWV.W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\, A szövetkezeti tagokból és nyugdíjasokból álló Fennsík! Együttes {Silica, Borzava) műsora Gombaszögön is nagy sikert aratott. A nagyszámú nézősereg az ünnepélyen. A budapesti Slágerszínpad művészei a szombat esti mű sorban léptek tel. A felvételen Korda György énekel a Corvina együttes kíséretével.
