Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-27 / 43. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1973. október 27

ro.

Igényes és sokrétű a Nőszövetség munkája

Szocialista társadalmunkban minden eddiginél fontosabb feladatok hárulnak a dolgozó nőkre. A CSKP XIV. kongresszusa határozatának értelmében egyre többen kerülnek vezető beosztásba, felelős funkcióba. Az egyenjogúságot már nemcsak hirdetjük, de a gyakorlati életben is érvényesítjük. Az e téren elért eredmények nagy részben p Nőszövetség agilis, elkötelezett munkájának köszönhető, mely fennállásának néhány éve alatt sziszifuszi munkát végzett.

A napokban felkerestük a Szlovák Nöszövetség Központi Bizottsága politikai szervezési osztályának vezetőjét Ružena Chebenovát, akivel több — a nőket érintő — aktuális kérdésről beszélgettünk.

— Igen örvendetes, hogy az alapszervezetek nagy százaléka tevékeny — mondotta bevezetésképpen Chebenová elvtársnő. — Különösen nagy aktivitás mutatkozik a politikai nevelőmunka terén, a faluszépítési akcióknál és a különböző érdekköröknél. Bátran kijelenthetem, hogy a Nőszövetség jelentősen hozzájárult a dolgozó nők felemelkedéséhez, öntudatra ébredéséhez. Legjobban annak örülünk, hogy az egyszerű falusi asszonyok politikai téren is rengeteget fejlődtek. Sikerült elérnünk, hogy a mai nő munkáján kívül már nemcsak a háziasszonyi teendőkkel törődik, de bekapcsolódik a politikai és társadalmi életbe is. i

— A Szlovák Nőszövetség kongreszszusára csak néhány hónap múlva, pontosabban február közepén kerül sor. Az alapszervezetek évzáró gyűlései azonban már szeptemberben megkezdődtek. Bizonyára van áttekintése ezekről.

— Eddig több mint ötszáz alapszervezet tartotta meg évzáró gyűlését, melyeknek zöme tartalmi, szervezési és káderszempontból jól volt előkészítve. Az alapszervezetek munkájáról érkező jelentések többnyire igen konkrétak és kifejezők. Az alapszervezetek tevékenysége a Nőszövetség Szlovákiai Központi Bizottsága határozataiból indulnak ki. A fő figyelmet a nők politikai nevelőmunkájára, a taglétszám növelésére és a többi alapszervezettel való szoros együttműködésre fektetik. Igen szép eredmények születtek a faluszépítési munkáknál, valamint az érdekkörök tevékenységénél. Az évzáró gyűléseken a múlttal ellentétben jóval több a felszólaló leány és asszony. A vita is igen élénk, mely elsősorban a nőket érintő legégetőbb problémákról folyik. A felszólalók zöme a községek élelmiszer ellátásáról beszél. Sok kritika hangzik el a szolgáltatások, a tej- és péktermékek gyenge minőségére, a rendszertelen élelmiszer ellátásra. A gyerekes anyák a bölcsődék, óvodák egésznapos üzemeltetését sürgetik, különösen idénymunkák idején. Néhány községben tanácsadót szeretnének létesíteni a kismamák részére. Az üzemekben, gyárakban dolgozó lányok, asszonyok a fáradságűző tornagyakorlatok rendszeres bevezetését javasolják. A Kelet-szlovákiai Nőszövetség tagjai a többi alapszervezettel karöltve, a cigány származású nők átneveléséhez is hozzá akarnak járulni. Az évzárókon elhangzó javaslatok között az idős, magatehetetlen polgárok megsegítése is szerepel. Ami az érdekköröket illeti, az asszonyokat elsősorban a varró-, a főző- és a sütőtanfolyamok érdeklik.

— Az évzárók lefolyásával a járási konferenciák előkészületeiről is hű képet és jó áttekintést nyerünk, főleg arról, hogy milyen eredményeket értek el az egyes járásokban a nők helyzetének javítása és politikai fejlődése terén. Az első, a legfontosabb lépést a káderszempontból való felkészülés jelentette, hogy a járás női funkcionáriusai minden tekintetben képzettek legyenek és jól ismerjék a problémákat. E célból több szemináriumot, aktívát rendeztünk, melyeken a mezőgazdaságban, az egészségügyben, az iparban stb. dolgozó nők külön-külön találkoztak, hogy megvitassák a specifikus kérdéseket.

— Milyen módszerekkel aktivizálják az olyan nőket, akik még nem tagjai a Nőszövetségnek?

— Az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy az alapszervezetek élére fokozatosan olyan egyén kerüljön, aki lelkesedéssel és személyi példával magával tudja ragadni a többi aszszonyt is. Sok alapszervezetet tudok felsorolni, ahol a kádercsere gyökeres változásokat hozott. Senicán például két-három esztendővel ezelőtt stagnált a szervezeti élet. Jóformán semmiféle tevékenység nem folyt. Akkor egy olyan asszony került a Nőszövetség élére, akinek nemcsak munkakedve, nagy gyakorlata, de tekintélye is volt a faluban. A huszonhat tagú szervezet rövid idő alatt hatvanra növekedett, s ma már valamennyi aszszony nemcsak a rendezvényekre és a gyűlésekre jár, de brigádmunkákon is részt vesz. Az ilyen aktív vezetőknek köszönhető, hogy az idei év első felében 25 ezerrel bővült tagjaink száma és így teljesülhetett kívánságunk: táborunk negyed millióra, pontosabban 252 ezerre emelkedett. E magas szám ellenére, sajnos még mindig sok az olyan községünk, ahol nincs a nők között párttag, senkit sem érdekel a politika, nincs aki példát mutasson.

vezesse a többieket, ezért nincs alapszervezet sem.

— Az aktivizálásnál roppant fontos az agitációs-propagációs munkát körültekintően, ésszerűen végezni. Az egyik alapszervezet például úgy szerzett rengeteg új tagot, hogy egy rendkívül vonzó rendezvényre a falu öszszes asszonyát elhívta, és ott élő példákkal bizonyította a Nőszövetség tevékenységének hasznosságát, szükségességét. A politikai nevelőmunkához érzékenyen kell hozzányúlni. Csaknem biztos kudarcra van ítélve egy „száraz“ előadás. Sokkal ésszerűbb és eredményesebb összekötni a kellemeset a hasznossal. Példaként említ; hetek egy akciót, melyen a Nőszövetség tagjai a vietnami asszonyok és gyerekek részére különböző térítőkét, takarókat, huzatokat varrtak és hímeztek. Amikor így többen összejöttek, természetesen Vietnam is szóba került. Beszélgetés közben az érdeklődők sok tisztázatlan kérdésre kaptak választ az „előadótól“. Az asszonyok észre sem vették, hogy politizáltak, ám a látókörük gyarapodott. Hasonló formában kellene megismertetni a falusi asszonyokat az összes aktuális politikai problémával és az ilyen alapvető kérdésekkel, mint pl.: mi a proletár internacionalizmus, miért a munkásosztályé a vezető szerep a szocialista államokban stb. A politikai oktatások tehát necsak előadások, de beszélgetés formájában is folyjanak. A hosszú téli estéken a marxista világnézet alapjairól, a gyermeknevelés problémáiról, az alkoholizmusról, a kispolgári gondolkodásmód károsságáról stb. is kellene beszélni.

— A járási konferenciák és kongresszusok tiszteletére bizonyára sok szocialista kötelezettségvállalás született..

— Természetesen. A nőszövetség felajánlásai főleg a választási programok teljesítésére, a faluszépítésre, a munkabiztonság növelésére, a Z-akció keretében épülő óvodák, bölcsődék építésére, és nem utolsósorban a mezőgazdasági csúcsmunkákra irányulnak. A galantai járás asszonyai például a választási program teljesítéséhez 2200 brigádórával járulnak hozzá. (Ebből csak a kajali nők 1500 óra ledolgozását vállalták.) Néhány alapszervezet a moszkvai békekongresszus tiszteletére is tett kötelezettségvállalást. A popradi járás öt alapszervezetében elhatározták, hogy tizenegy — a moszkvai békekongresszus nevét viselő szocialista munkabrigádot alakítanak.

Végezetül még egy kérdés. Mit várhatunk a Nőszövetség szlovákiai, illetve országos kongresszusától?

— Elsősorban azt, hogy a jövőben még eredményesebb munkát fejtünk majd ki, hogy szövetségünk megfiatalodik, a magasabb funkciókba olyan fiatalok kerülnek, akik már a felszabadulás után, a szocializmus építésének időszakában születtek. Ez lesz tehát az egyik legfőbb pozitívum, mely lehetővé teszi azt, hogy tevékenységünk még jobban elmélyüljön,»főleg a nők politikai munkája terén és így több lehetőségünk nyílik felszínre hozni a nők problémáit és kiküszöbölni a negatívumokat.

ORDÖDY VILMOS

MÄTYÄS FERENC:

d chilei qalamh

Az a galamb; a sebzett szárnyú szállna Santiagóból, célja felé venné irányát, — s felhők tornyai közt vergődik, szivéből riadó szól.

Karvalyok hada vicsorog rá,

bekerítették szegényt, lebegne pedig egyre feljebb, — s szelek örvénye vágja sárba, nem érheti el a fényt.

Dühök tábornokai jönnek

vizen s boszorka-porba, megölik Allende szellemét, —

Neruda letette gitárját, mint Granadában Lorca.

Millió kéz nyúlt fel az égre,

s az a galamb menekül, hinni szeretné: pirkad a Nap, de csak máglyatűz világít ott, szakadékokba repül.

Fekete pernye közt keresi,

hol tör elő virradat, s hamuzápor hull kék tollára, szeméből kiöli a sötét az éjszakai radart.

Az az eltévedt sebzett szárnyú,

felhűbilincsben hol van? —

Eladja egét is az ember, vérnyomok közt verdes galambja, s jelkép csak, ég a tolla.

Meggyfa botommal hogy mutassam, hogy önmagad zúzod szét máglyatüzekben, ha közönybe menekülsz: — ma még napos oldal , eszmélj fel emberiség!

Szlovákiában az énekcsoportnk sokasága tevékenykedig. Közülük jó néhány szövetkezeti tagokból tevődik össze, akik színpompás népviseletükkel és eredeti népdalaikkal mindenütt megnyerik a közönség szívét.

GYIMESI GYÖRGY:

Az Ordöngóstől a Hortobágyig

DRÄMÄK ÉS ÜNNEPNAPOK

A Madách Könyvkiadó 1973-ban megjelenő könyveinek jegyzékét olvasva, az első pillanatban felötlött bennem a gondolat, hogy Gyimesl György: AZ ÜRDÖNGÖSTÖL A HORTOBÄGYIG című könyve a hazai vadászirodelomban adósságtörlesztés lesz.

Az olyan keveset emlegetett — némi fenntartással — a talán megelőzött csehszlovákiai magyar vadászirodalom új kötettel gyarapodott. Jurán Vidor távozása után bizony várnunk kellett, míg hagyatékainak akadt folytatója. Ebből a tanulság az, hogy sokszor nem a kiadókon múlik, van-e, vagy lesz-e vadászirodalmunk, hanem azon a puszta valóságon, hogy nincsenek emberek, írók, akik foglalkoznának vele. Gyimesl György, noha kenyere az írás, a hallgatást megtörte. Szenvedélye a vadászat, és könyve bizonyítja, hogy az íráshoz is olyan őszinte szenvedéllyel nyúlt, mint a vadászathoz. Fő erénye, hogy a szenvedélyen túl tapasztalt vadász,'alapos vadászati ismeretekkel rendelkezik és az írásra is felkészült. Így valósulhatott meg, hogy könyve érdekes, anyaga értékes, nyelvezete könnyed, érthető és a „nem vadász“ olvasó számára is élményt nyújt.

Gyimesl György könyvében tíz vadásztörténet olvasható. Az Ördöngőstől, Magyarországon, a Szovjetunióban és Romániában szerzett vadászélményem keresztül elkalauzol bennünket egészen a hortobágyi vadlibázásig, sőt azon túlmenően egy-egy fejezetet szentel a zergevadászatnak és sikeres vaddisznózásnak is. A vadásztörténetekből nem hiányzik az író önálló véleménye a vadászat jelentőségéről, formáinak helyességéről, vagy hibáiról. Mondanivalóját helyenként adatokkal is alátámasztja, tehát akaratlanul meggyőz, agitál a vadvédelem, a vadászat ügyében.

Gyimesi könyvével kapcsolatban az egyik kritika az emberi kapcsolatok, a mélyebb emberi ábrázolás hiányét kifogásolja. Nos, az említett hiányérzeten csak akkor tehetjük magunkat túl, ha gyakorlatban is ismerjük a vadászok mentalitását. Íratlan törvény, hogy a vadász társát minden körülmények közt segíti, de bosszús, ha hibái szándékos eredetűek. Természetesen mulat, szórakozik — nem kárörvendően — társa ügyetlenségéből, vagy túlbuzgóságából fakadó eredménytelenségén, ami a vad zsákmányolását, elejtését illeti. Az élcelődések, ugratások tűzkeresztségén átesik minden kezdő vadász és ezen tényezők teszik a fiatal, kezdő vadászt éretté, felnőtté a vadászat terén. Hasonló esetekkel vagy jellemekkel a könyvben is találkozunk.

Az emberi kapcsolatok szép példájáról tesz tanúbizonyságot a „jávorszarvas-vadászaton a Szovjetunióban" című fejezet minden sora, a fogadtatástól kezdve, egészen a vadászat gyakorlásáig.

A legszebb és legemberibb jelenet a fejezetben, talán Dimltrij Alekszandrovics meleg konyhájában játszódik le, ahol a cselekmény egy meghibásodott zárdugattyú javítása körül forog. Mint kiderült, az öreg vadász, a házigazda nem értett a Mauser rendszerű vadászfegyver zárdugattyújának szétszedéséhez „de egyelőre — írja a szerző — nem akartam a jőakaratú házigazdát megsérteni“. Pedig a zárdugattyú ki volt téve az öreg kezében súlyosabb meghibásodásnak is.

Azután megtalálták a kompromisszumos megoldást, a befagyott olaj kiolvasztását a zárduggattyúból. A konyhai jelenet így fejeződik be:

„Jól megrakta a tűzhelyet fával, én pedig a sütő falának támasztottam lyukával lefelé a zárdugattyút.

Ezen az éjszakán a legkisebb okom sem volt panaszkodni a tél zordságára, mert készséges házigazdám reggelig olyan tüzet táplált, hogy ha ökröt éppenséggel nem is, de borjút mindenesetre lehetett volna rajta sütni.“

Ami a könyvből kimaradhatott volna, az a gyakran használt „célzóvíz“, alkohol emlegetése. Minden szellemessége ellenére is az olvasóban azt a benyomást keltheti, hogy a vadászok kivétel nélkül csak isznak és isznak ... A szerző némely története is a könyvben kiadós ivászattal zárul. Nincs szándékomban bizonygatni azt, hogy a vadászok egy-egy vadászat után (e sorok írója sem mentes tőle), nem fogyasztanak alkoholt. A jó öreg közmondás is azt mondja, hogy az utolsó kör az asztalnál fejeződik be, de gondolkodjunk. Szó esett róla a kötetben is. A legtöbb vadász saját gépkocsijával érkezik a vadászatra és azon távozik, illetve szeretne családjához hazatérni. Ennek következtében nem fogyaszt alkoholt. Nem utolsósorban, nem üdvös az alkoholfogyasztás táplálása, reklámozása.

Visszatérve a könyvhöz, értékes felvételek gazgadítják, amelyek a könyv tartalmát, mondanivalóját közelebb viszik az olvasóhoz. Elrendezésük, kiválasztásuk a könyv mértékének megfelel. Ugyanakkor a védőborító és kötésterv nem nyerte meg tetszésemet. Nem méltó irodalmi műhöz. Nem akarok erős szavakat használni, de Inkább a szakácskönyvnél, plakátokon és meghívókon szoktuk meg a hasonló mondanivalót. Célszerűbb és méltóbb lett volna egy sikerült, tartalmas felvétel felhasználása.

Végezetül, a vadászat ünnepnap, de egyben dráma is, ami egy-egy ritka, értékes, vagy az ember számára hétköznapi vad kimúlásával végződik. Lehet, hogy mégis jobbak vagyunk? Széchenyi Zsigmond ezt mondaná: „emberséges vadölők“.

Motesíky Árpád