Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-27 / 43. szám

ожигав: 8 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1973. október 27. Valóra válnak... A Košice (Kassa)-vidéki járás­ban Olšovany községben az idei választási akcióprogram megvaló­sítása érdekében négy közösségi és SO egyéni kötelezettségvállalást fogadtak el. Ennek teljesítésével hozzájárulnak a polgárok egy több küldetésű épület felépítéséhez, ahol többek között helyet kap a helyi nemzeti bizottság és a kul­­túrközpont is. Körülkerítik az is­kola földjét, s rendbehozzák a labdarúgópályát. A község lakosai 7465 munkaóra, (ebből 1600-at az ifjúság) ledolgozását vállalták. A vállalt feladatok folyamatos telje­sítése azt mutatja, hogy az adott szavak a községben valóra válnak. Iván Sándor Százhat éves cukorgyár Magnus Ottó mérnök a sládkovi­­čovoi (diószegi) cukorgyár igazga­tója éppen a cukorrépa felvásár­lási tervét tanulmányozta, amikor meglátogattam. — Miként halad a munka? — kérdeztem. — Kezdetben nehézségeink vol­tak. Le kéllett állítanunk az üze­met, mert nem volt elegendő cu­korrépa. Több gyár ezért le is állt Szlovákiában, mert az esőzések miatt nem lehetett szedni a répát. Most már más a helyzet. Van ele­gendő nyersanyag, így teljes ütem­ben halad a cukor gyártása. Eb­ben az évben 172 ezer tonnát ter; falura veztünk feldolgozni. Ha minden jól megy, december 22-ig befejezzük a feldolgozást. — Ügy hallottam, hogy már nem gyártanak kockacukrot. Mi az igazság? — Cukorgyárunk százhat éves és ez idő alatt valóban nagyon sok kockacukrot gyártott, melyet jól ismertek a vásárlók. A panasz azonban az volt, hogy a kockák nem egyformák, különböznek egy­mástól. Ezért ebben az évben leál­lítottuk a kockacukor készítését, amit a Dunajská Streda-i (duna­­szerdahelyi) „Juhocukor“ vett át, mivel a gyár korszerű felszerelés­sel rendelkezik. Nálunk sajnos na­gyon primitív gép volt, ami nem felel meg a mai követelmények­nek, hiszen néha még a cukor is olajos volt a fogaskerekektől. Krajcsovics Ferdinánd Jól szórakoztak A CSEMADOK hroboüovoi (alis­­táli) alapszervezete a közelmúlt­ban szüreti bált rendezett. A Jed­nota vendéglőjében nyolcvan sze­mély számára készült az ízletes vacsora. A vendéglő vezetője Mu­­zsay Gyula ötöd magával gondos­kodott arról hogy ételben, italban ne legyen hiány. A Jó szórakozást elősegítette még Iván Géza népze­nekara, akik vérpezsdítő muzsiká­jukkal táncra perdítették a Jelen­levőket. A kulturált szórakozást biztosította az is, hogy a szüreti bál csak vacsorázó vendégek szá­mára volt rendezve. Mindenki ké­nyelmesen elfért és nagyon Jól érezte magát. Ide kívánkozik még, hogy a szőlőt a terem díszítésére a helyi efsz szolgáltatta. Kurucz Nándorné Felvételünkön a szeminárium vezetői láthatók. RÁDIÚSOK ÜNNEPE A Szabad Földművesben is meg­emlékeztünk annak idején a Cseh­szlovák Rádiónak arról az ötven éves jubileumi ünnepségéről, ame­lyet a magyar adás szerkesztősége Rimavská Sobotán (Rimaszombat­ban) rendezett meg. Úgy látszik, ezeket a vidéki rendezvényeket hagyományosítani szeretné a ma­gyar kollektíva, mert a Rudé právo megalakulásának idei évfordulóját, a Sajtó, a Rádió és a Televízió Napját néhány nappal ezelőtt No­vé Zámky-ban (Érsekújváron) ün­nepelte. S hogy mi ezeknek a vidé­ki összjöveteleknek a publikációs érdekességük, miért írunk mi ma­gunk is róluk? A magyarázat na­gyon is kézenfekvő: azért, mert ezek a „magánjellegű“ ünnepsé­gek minden esetben a vendéglátó városok lakosainak az ünnepeivé is válnak. Nézzük csak a legutóbbi Nové Zámky-i találkozót. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a magyar adás szerkesztői és tudósítói összegyűlnek, megemlé­keznek a Sajtó. Rádió és Televízió Napiáról, s kétnapos baráti együtt­­létben megbeszélik a közös problé­mákat. Igen ám, csakhogy maga a város is — elsősorban a járási pártszervezet az Elektrosvit, a művelődési otthon — részt kívánt venni a rendezésben. így történt aztán hogy a Rádió Magyar Szer­kesztőségének ünnepi találkozója a város lakosságának ünnepségé­vé vált. Az első nap a szerkesztők és a tudósítók baráti összejövetelével kezdődött. Majd szeminárium kö­vetkezett, melynek keretében Pre­­sinszky Lajos, a Dunajská Streda-i Marxista-Leninista Esti Egyetem igazgatója, valamint Jalecz Mária a Nitrai Pedagógiai Főiskola ma­gyar tanszékének tanára tartott értékes politikai előadást. Ezután következett a tulajdonképpeni saj­tónapi ünnepély, amely a város kultúrházának nagytermében zaj­lott le, és amelyen nemcsak a rá­diósok, a város lakosai, de a párt, az Elektrosvit és a művelődési ott­hon küldöttei is részt vettek. lakál István, a Rádió magyar adásának főszerkesztője megnyitó beszéde után a járási pártszervezet vezető titkára, Sucha Michal elv­társ méltatta a rádiósok sokszor igen nehéz, de mégis szép munká­ját. Itt tüntették ki a legszorgal­masabb levelezőket is: Boros Zsu­zsannát, Jedlicska Lászlót, Považ­ský Norbertét, Polák Lászlót, And­­riskin Józsefet és Holczer Lászlót. A nagyszámú közönség is meg­kapta, amit egy ilyen ünnepségtől elvár, mivel kultúrműsorral feje­ződött be a rádiósok ünnepe. En­nek egyik részében a CSEMADOK táncosaival kibővített művelődési otthon tánckarát, másik részében pedig a Szőttes népi táncait, vala­mint Bokoveczky Erzsébet dalait tapsolta meg a közönség. Végül, hogy a kétnapos találkozóról az ismeretbővítő tapasztalatcsere se maradjon el, az Elektrosvit vezető­sége másnap délelőtt üzemlátoga­tásra hívta meg a szerkesztőket és a tudósítókat. N. J. békeünnepély Kelet-Szlovákiában Sobráncon a kelet-szlovákiai ke­rület szőlészeti központjában októ­ber 7-én tetőződött a kerületi szü­reti békeünnepség. A városka, ez alkalomból ünnepi köntösbe öltö­zött, hogy minél méltóbban fogad­hassa vendégeit. Mintegy húszez­ren voltak kíváncsiak az ünnepély­re. Ünnepi beszédet a párt- és kor­mányküldöttség vezetője, Dr. Pe­ter Colotka elvtárs mondott, aki tolmácsolta a központi szervek üdvözletét, gratulált a mezőgazda­­sági és egyéb termelési ágazatok terén elért sikerekhez... — Na­gyon örülünk önökkel együtt ezek­nek a szép eredményeknek — hangsúlyozta Colotka elvtárs —, melyekkel a kelet-szlovákiai síkság dolgozó népe azt is kifejezi, hogy , a békés építést óhajtja, és elköte­lezett híve a szocialista eszmék­nek ... Őszinte elismerésünket fe­jezzük ki azokért az eredménye­kért, melyeket a michalovcei és trebišovi járás mezőgazdasági üze­mei a gabonatermesztés és szőlé­szet fejlesztése terén már eddig is elértek... A trebišovi járás magas állami kitüntetésben részesült, hi­szen az idén több mint 40 mázsás átlaghozamot ért el a kalászosok­nál. A michalovcei járás is több mint 110 százalékra teljesítette az állami felvásárlást. Ebből is kitű­nik, hogy a kelet-szlovákiai síkság visszatéríti a rendezésre fordított beruházásokat... Gazdag hagyo­mánya és nagy jövője van itt a szőlészetnek is. 1980-ig további 7000 hektárral bővül a kerület szőlőterülete; a michalovcei járás­ban meghaladja a 2000 hektárt... Az ünnepi beszéd után kitüntet­tek 30 olyan szövetkezetét, ame­lyek az idén 40 mázsán felüli hek­tárhozamot értek el búzából, majd sor került a népviseletbe öltözött csoportok és allegórikus kocsik felvonulására. A vidám ünnepély ez alkalommal az építőmunka és j a népek baráti összetartozásának Jegyében zajlott le. Nem akart vége szakadni a ropo gós szlovák és magyar csárdások nak. Nem is ok nélkül, hiszen az egyes szövetkezetek kimérői jó borral kínálgatták az ünneplőket. A szüreti ünnepélyek általában bor-, illetve gyümölcskiállítással egybekötöttek. így volt ez most is. A vendégek 85 fajta borból kóstol­gattak. A legnagyobb sikert a To­­kajhegyalja aranyérmes borai arat­ták. Elismeréssel szólhatunk a sok-sok lacikonyháról és a halász sátrakról. s SP©BT£LET i IT Illés Bertalan Tevékenyek Nincs még egy éve sem, hogy a trsticei (nádszegi) SZISZ alapszer­vezetének élére Molnár Margitot választották. Néhány hónap elmúl­tával csakhamar beigazolódott, hogy jól választottak. Az ő veze­tése alatt megmutatták a fiatalok, hogy nemcsak beszélni, de csele­kedni is tudnak. A faluszépítési akcióban több mint négyszáz bri­gádórát dolgoztak le, s még ebben az évben további száz órát vállal­tak. Mindamellett a szervezet tevé­kenyen kiveszi részét a kultúr- és sportmunkából. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben a CSEMADOK alapszervezetével közösen népdal­estet rendeztek. Azon kívül saját körükben is számos klubestet, if­júsági bált szerveznek. Ehhez meg­van a négytagú zenekaruk is. Az ifjúság szorgalmát dicséri, hogy tizenötezer korona értékben a szö­vetkezet vásárolta meg a hangsze­reket. Az eredményesség mellett azon­ban problémákkal is küzdenek. Legfájóbb pont, hogy az ifjúsági szervezet nem rendelkezik önálló klubhelyiséggel. Juhász Teréz, az alapszervezet titkára többek között azt is hiányolja, hogy a HNB kép­viselői a meghívások ellenére rit­kán járnak el a gyűlésekre. Krascsenics Géza A topolníkyi ifi kézilabdázónők jól szerepelnek az őszi idényben. MUTATJÁK A HELYES UTAT Ha a falusi sportéletről esik szó, automatikusan a „focira“ gondo­lunk. Nem csoda, hisz vidéken minden egyéb sportág fehér holló­nak számít. Különösen az megy ritkaságszámba, ha a gyengébb nem képviselői is hallatnak e téren magukról. A legtöbb helyen a ked­vezőtlen feltételekre, a fiatalok passzivitására hivatkoznak. — Nincs pénz, nincs pálya, nincs érdeklődés — válaszolják legtöbb­ször az illetékesek. Lehet, hogy néha igazuk van, ám hozzá kell tenni, hiába is vannak meg az em­lített feltételek, ha hiányzik a leg­fontosabb tényező: egy agilis veze­tő,, aki nemcsak beszél, de tesz is valamit a sportélet fellendítéséért. Számtalan példa bizonyítja: egy lelkes vezető, edző nagy dolgokra képes. Példaképpen említhetjük a topolníky (nyárasdi) ifjúsági kézi­labdázó nőket. Ezerkilencszázhat­­vanyolctól, mikor megalakult a községben a kézilabda szakosz­tály, és a hajdani iskolacsapat be­nevezett a legalsóbb osztályba, sorra nyerték a bajnokságokat. Ezerkilencszázhetvenegyben vég­leg beérett a gyümölcs. A topol­níkyi lányok felkerültek a „csúcs­ra“. Országos ifjúsági bajnokok lettek. A múlt évben négy játékosuk ugyan túl jutott az ifi korhatáron, ám ez az érzékeny veszteség sem befolyásolta annyira a csapat já­tékerejét. mintsem az várható lett volna. A tartalékok hamar felnőt­tek a feladatok nagyságához és a lányok ma már ismét az élbolyban küzdenek. — A kedvezőtlen őszi sorsolá­sunk ellenére az eddigi mérkőzé­seken nagyszerűen helytálltunk — mondotta találkozásunkkor Né­meth Pál edző, majd folytatta. — Ha a továbbiakban is ilyen jól „hajt“ majd csapatunk, az első két hely valamelyikére várom a lányo­kat. Annál is inkább, mert legne­hezebb ellenfeleinket tavasszal otthonunkban fogadjuk. Ha ebben a bajnoki évadban nem is sikerül győznünk, nem történik semmi, hi­szen a jelenlegi gárda még három­négy évig együtt marad, s ez a jö­vőre nézve igen bíztató. A csapat gerincét a következők alkotják: Turcsek Márta, Gaál Mária, Miklós Erzsébet, Czafik Judit, Krajcsovics Mária, Török Katalin, Benkovics Katalin, Novoszák Olga, Kovács Kati, Faragó Mária és Csölle Ro­zália. — 'Kik támogatják a kézilabda szakosztályt és milyen feltételek között dolgoznak? — Két patrónusunk van. Az efsz és a járási testnevelési szövetség. A szövetkezet évente mintegy 60— 70 ezer koronát áldoz ránk, de ez az összeg a közeljövőben még emelkedik. A sportszervezet élén Varga Gyula, az efsz ökonómusa áll, így a segítséget „első kézből“ kapjuk. Pályánkat esti világítással láttuk el. Ez a mi esetünkben nem fényűzés, de szükségszerűség. A legtöbb esetben ugyanis csak a ké­­ső délutáni vagy esti órákban tu- ij dunk edzeni s ilyenkor vesszük igénybe a világítást. Nagy hátrányt jelent, hogy nincs tornatermünk, így a téli felkészülésünk nem lehet olyan, mint ahogy szeretnénk. Elég szerény körülmények között dolgo­zunk. A lányok például maguk mossák felszerelésüket. — Ifjúsági csapatunk már or­szágszerte híres. Felnőtt együtte­sük kevésbé ismert. — Ök a divízióban képviselik községünket, s ugyancsak kacér­kodnak a bajnoki cím gondolatá­val. Az eddigiek folyamán lányaink veretlenül állnak a tabella élén, úgyhogy a második ligába való ju­tás reális célnak tűnik. Ennyit dióhéjban a topolníkyi kézilabdás lányok sikereiről. E nem mindennapos fegyvertény gyö­kereit már az iskolai testnevelési órákon kell keresni. A mozgőkész­­séget ugyanis már kis kortól ki le­het fejleszteni a gyermekekben, s ha az tehetséggel és szorgalom­mal párosul, — a topolníkyi példa is bizonyítja, — szép eredménye­ket lehet elérni. Az egyik legfon­tosabb feladat tehát meglátni és kiragadni a tehetségeket a szürke átlagból. Ezt sajnos kevés vidéki iskolában teszik. Németh Pál edző is elpanaszolta, hogy csak saját neveltjeire számíthat, a környező Alma Máterokban még nem „fedez­tek fel“ senkit. Végezetül még egy szép, követésre méltó példát emlí­tek. Topolníkyn a kisdiákok ingyen tekinthetik meg a bajnoki kézilab­da mérkőzéseket (melyekre átlag háromszáz néző jár), hogy így is népszerűbbé váljon ez a szép lab­dajáték. (Ordódy V.) A rožňavai járás egyik legjobb egységes földművesszövetkezete a CSSZBSZ nevet viselő Goöatovoi Efsz, 108 hektáron október 5-én befejezte az őszi búza vetését. Felvételünkön a szocialista mun­kabrigád címért versenyző traktorosok az utolsó zsák Mironovszká­­ját szórják a vetőgépbe. Malák L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom