Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-06 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 8 Fontos követelmények A jó silókukorica-termesztést és konzerválást számos körülmény befolyásolja. Az alapkövetelmé­nyek közé tartozik többek közt a termesztésre legalkalmasabb faj­ták kiválasztása, a silózásra érett növényzet betakarítása, s nem utolsó sorban a vermelés techno­lógiájának betartása. A termesztésnél be kell tartani a korszerű agrotechnika, a trágyá­zás, a növényvédelem s a betaka­rítás komplex módszereinek és gé­pesítésének az alapelveit. A zöld­anyag növekedése a szárazanyag­tartalom, valamint a tápanyagok koncentrálódása a növényben a vegetáció alatt nem mindig egyen­lően, hanem a fejlődéstől függően, tehát eltérően jut kifejezésre. A silókukorica minőségét ille­tően különösen fontosak azok a mennyiségi változások, amelyek a növényben a tejes érés szakaszá­ban mennek végbe. A kukorica­csövek részaránya a szem meny­­nyiségét illetően aránylag gyorsan kialakul, ami nagy befolyással van az elvermelt zöldtömeg tápanyag készletére. A kísérletek során illetékes szakemberek megállapították, hogy egyes kukoricahibridek különféle sűrű vetésnél mint „viselkednek“. Megállapították, hogy a zöldanyag mennyisége a tejes érés idején volt a legtöbb, ezzel szemben a maximális szárazanyag-tartalmat viaszos érésű kukoricánál érték el, s a szárazanyag tartalom érthetően a teljes érésben volt a legideáli­sabb. 4 A kísérleti eredmények bizonyí­tották, hogy előfordul némi inga­dozás a minőségben az agroökoló­­gia és az éghajlati tényezők hatá­sára. Erre hatással lehet persze a fajtaválaszték, a növény sűrűség, valamint a trágyázás is. Ebből az következik, hogy 33 százalékos szárazanyagú növény­ből hektáronként mintegy 30,1 százalékkal több szárazanyag mennyiséget, 21,17 százalékkal több nitrogén tartalmú anyagot, 17.,30 százalékkal több nitrogén­­tartalmú emészthető anyagot és 18,32 százalékkal több keményítő­értéket értek el, mint a növényzet 23,5 százalékos szárazanyag meny­­nyisége esetén. Tehát a szilázs na­gyobb tápanyag mennyisége a nö­vényzet kedvezőbb szárazanyag tartalmánál jelentkezett. Közismert, hogy a kukoricaszi­­lázs könnyen emészthető, kitűnő tápláléka a szarvasmarhának. Jó, konzervált takarmányt azonban csak akkor készíthetünk a zöld­anyagból, ha a növény szárazanya­ga meghaladta a húsz, és nem lép­te túl a 355 százalékot. Ugyanis a húsz százalékon aluli és a 35 szá­zalékon felüli szárazanyag-tarta­lom esetén semmiképpen sem vár­hatunk jó takarmányt. A megengedettnél kisebb száraz­anyag tartalmú szilázs rendszerint savanyú, s a savak aránytalansága következtében nem fejlődhetnek ki benne a tejsavképző baktériu­mok, vagyis a nem kívánatos ecet­sav jut előtérbe Ugyanakkor a ta­karmány ízanyagai is elfolynak, a verem aljában gyűlnek össze, s ez­zel tekintélyes mennyiségű táp­anyag is kárbavész. így, valamint a fejletlen magvak következtében, aránylag nagy veszteség éri a ter­melőt, a tápanyag mennyisége te­kintetében. Ugyanakkor az alkal­mazható technológia és az emészt­hetőség végett a 35 százalékon fe­lüli szárazanyag ^tartalmú növény sem alkalmas szílázsolásra. Az elmondottak arra utalnak, hogy szilázsoljásra az a kukorica a legalkalmasabb, amelynek a szá­razanyaga 25—35 százalék körüli, de a legjobb az olyan kukorica, amelynek a szárazanyaga 28—32 közt változik. Csak az ilyen szilázs őrzi meg a legnagyobb mennyiségű tápanyagot. Ezt a szárazanyag tar­talmat azonban olyan növényeknél érhetjük el, amelyeket a tejes érést követő viaszos érés átmene­tében takarítjuk be. Abban az idő­ben ugyanis a legjobb a növény szemtermésének az aránya (30— 35 százalék), melynek a száraz­anyag tartalma 40—50 százalék közt váltakozik. A zöldanyag betakarításánál jól beváltak a hazai gyártmányú, SfiUB 183 típusú szecskavágók, amelyeknek a készítését a kis tel­jesítőképesség végett beszüntet­ték, de számos mezőgazdasági üzemben még használatosak. A külföldi gyártmányok közül na­gyon jó a Szovjetunióból behozott SZK—2,6 típusú szecskázó, amely­­lyel — erős traktor után akasztva — jó szervezéssel nyújtott mű­szakban 200 tonna kedvező hosz­­szúságúra vágott zöldanyagot is betakaríthatunk. Ugyanakkor na­gyon hasznos betakarító gép az NDK-ban gyártott E 280-as típusú járva-szecskázó is. A szilázskészítésnek nagyon fon­tos további követelménye a ver­mek megtöltésének a gyorsasága, s a beszállított zöldanyag tömörí­tése. A szállításnál jól beváltak a nagy űrtartalmú betakarító kocsik, továbbá a magasított oldalú — minden szövetkezetben és állami gazdaságban megtalálható pótko­csik. A tömörítésnél helyenként lánctalpas- vagy kerekes traktoro­kat használhatunk, főleg ha két oldalt átjárható vermekben kon­zerváljuk a takarmányt. Ha a zúza­lék vagy a szecska szárazanyaga 25 százalékon felüli, úgy a szi­­lázsolásnál 100 kg zöldanyagra 0,5 kg karbamidot adhatunk, s ez­zel növelhetjük a kukoricaszilázs nitrogén tartalmú anyágkészletét, illetve tápanyagainak értékét. A takarásra bevált a fólialepedő, mely elősegíti a tökéletes érést, s megakadályozza a nem kívána­tos esővíznek a szilázsba való be­jutását. Né feledjük, hogy a kuko­ricaszilázs egyre inkább döntő sze­repet tölt be a mezőgazdasági üze­mek takarmányalapjában. —hai—■ A Rožnavai (Rozsnyói) Járási Párt­­bizottság a CSKP KB áprilisi plenáris ülése, valamint a földművesszövetke­zetek Vili. országos kongresszusa ha­tározatainak megvitatása céljából já­rási pártaktíva értekezletet hívott egybe. A megbeszélésen részt vettek a szövetkezetek elnökei, agronómusai, valamint az állami gazdaságok -igaz­gatói. Az értekezleten Árpád Cefo elvtárs a járási pártbizottság mezőgazdasági és élelmezésügyi titkára számolt be a gabonatermesztési sikerekről. Rámu­tatott a fogyatékosságokra és a gabo­natermesztés fokozásának további le­hetőségeire. Megjegyezte, hogy a já­rásban idén gabonafélékből rekord­­termést (31 mázsa/ha) értek el, s hoz­zátette, hogy az átlagos hozam jobb is lehetett volna, ha jónéhány gazda­ság a gabonatermesztés tekintetében nem marad a járási átlag alatt. A me­zőgazdasági üzemekben, ahol ponto­san betartották az agrotechnika sza­bályait, s gondot fordítottak az ipari trágyák nagyobbarányú felhasználá­sára (a Prihradzany-i Efsz-ben 37,7, a gočaltovoiban 37,4, a berzéteiben 36,8, a plešiveciben 35,5, a salaboši­­ban 35,1, a görgőiben 34,1 mázsa) átlagon felüli gabonatermést értek el hektáronként. Idén a járásban ezer vagon gaboná­val termeltek többet mint tavaly. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a gabo­natermesztés terén a járásban még sok fellelhető tartalék van. Az üze­men belüli lehetőségek következete­sebb kihasználásával, a jobb szerve­zéssel, az emberek gondosabb felso­rakoztatásával, a talaj termő erejé­nek szakszerű kihasználásával mód nyílik az idei eredmények jelentékeny túlszárnyalására is. Hiszen a szalabosi szövetkezetben a Mironovszkája búza­fajta 64, és az Ojgömöri Efsz-ben ugyanez a fajta 61,5, a Gömörtapolcai Efsz-ben az Auróra búza 55, a pleši­­veci szövetkezetben a Kaukaz búza­fajta 55 mázsát termett hektáronként. A vázolt eredmények azt bizonyít­ják, hogy az ötéves tervidőszak végé­re a rožnavai járásban is elérhető a kitűzött 40 mázsás átlagos héktárho­­zam. Ez arra figyelmeztet, hogy tenni kell valamit, mert ha például az átla­gos színvonalú üzemek termelését a nagyon jók, a gyenge eredményt el­érőket pedig a közepesek színvonalá­ra fölfejlesztenék, úgy öt mázsával emelkedhetne a gabonafélék járási átlaga. Tavaly a járás mezőgazdasági üze­meiben 200 kg tiszta hatóanyagot tar­talmazó műtrágyamennyiséget hasz­náltak a földterület hektárjára, az öt­éves tervidőszak ujrnlsó esztendejében pedig 300 kg tiszta hatóanyagra lesz szüksége a talajnak hektáronként ah­hoz, hogy a mezőgazdasági üzemek teljesíthessék a célkitűzéseket. Vitathatatlan, a bőségesebb táp­anyagadagolás nagy mértékben befo­lyásolja majd a végeredmény alaku­lását, de tudnunk kell, hogy csak egyike a kedvező hatást gyakorló té­nyezőknek, ezért a kifejezőbb ered­­mny további fontos követelménye a nagy hozamot nyújtó vetőmagvak használata, melyeknek a beszerzése nem kizárólagosan a járási szerve­ken, s az egyes termelő üzemeken, hanem sokkal inkább a központi vető­mag és műtrágyaalap elosztásán mú­lik. Farkas István, a plešiveci szövet­kezet elnöke elmondta, hogy a zabo­látlan Sajó folyó nagy károkat okoz a környező gazdaságoknak, s valóban sok terménytől fosztja meg népgaz­daságunkat. A Sajó völgyében gazdál­kodó szövetkezeteknek az árterületen lévő földjei átlagon aluli gabonater­mést hoznak. Akarva, akaratlan, tu­domásul kell ezt venni. Különben ezek a földek máskor sem nyújtanak kielégítő hozamot. Csak terhére van­nak a gazdaságoknak, s rontják a já­rás termésátlagát, s az ország amúgy is kevés termőterületének eredményes kihasználhatóságát. Ezzel szemben a Sajó szabályozása a szóbanforgő terü­leteknek a lehető legjobb kihasználá­sát tenné lehetővé. Hasonló a helyzet a vizenyős föld­területek meliorációs rendezésével is, s ezek nem is annyira rejtett lehető­ségek. Feltárásuk elengedhetetlenül szükséges népgazdasági érdek. —ib— A sikerek jobb eredményre ösztönöznek A XIV. pártkongresszus nagy feladatokat tűzött ki a mezőgazdasági dolgozók számára. Emelniük kell az egy egységnyi területre jutó nyerstermelést, ami lehetővé teszi a fagyasztói piac jobb ellátását. A feladatokat sike­resen teljesítik a trebišovi járás zatíni (zétényi) szövet­kezetében is. Ez a gazdaság az élenjáró szövetkezetek közé tartozik. Hektárhozamaikkal s egyes növényfajták tekintetében már több ízben az első helyet érték el já­rási méretben. О Bohács János, agronomics az eredményeket az aláb­biakban jellemzi: — A sikerek mögött látni kell az embert, akinek a feladatok teljesítéséhez minden lehetősége megvan. Eb­ből következik, hogy meg kell adni a növénynek mind­azt, amire szüksége van. A talajelőkészítés ebben na gyón fontos tényező. A gépekkel olyan magágyat kell készíteni, amely egyes fajtának a legjobban megfelelő. Nagyon fontos továbbá az agrotechnikai határidő be­tartása is, valamint a tápanyag visszapótlás. Ahogyan az embernek, ugyanúgy a növénynek is szüksége van a „táplálkozásra“. Ezeket úgy kell adagolni, ahogyan azok a növény fejlődésében szükségesek. Ezt követi a növény ápolása és a védelme. Mindezek hozzájárulnak a jó ered­mények eléréséhez. О Hogyan képzeli el a hektárhozamok további foko­zásának a lehetőségeit? — Gyermekkoromtól a mezogazdasagban élek. Az apám is ezzel foglalkozott. Már ő is arra törekedett, hogy ha az egyik parcellán jó hozam volt, miként érhetne el a másikon is hasonlót. Ezt tartom szem előtt és saját tapasztalataimat igyekszem társítani a tudományos isme­retekkel, s e kettőt úgy alkalmazni, hogy a közös mun­kánkat minél nagyobb siker koronázza. Ugyanis ha jó, színvonalas a növénytermesztés, akkor feltétlenül ered­ményes az állattenyésztés is. E kettő pedig nálunk a termelés alapját képezi. Az elképzelésem az, hogy to­vábbra is tartani kell a kapcsolatot az élenjáró mező­­gazdasági üzemekkel. Nem szégyen megkérdezni másutt, hogyan értek el kiváló eredményt. Ha pedig alkalmazni tudjuk a szerzett ismereteket, az feltétlenül a jobb ered­mények, vagyis a többtermelés eléréséhez vezet. A hek­­térhozamok fokozásához jók a feltételeink, s talán a közel húsz évi agronómuskodásom is mond valamit. A hatvanas évek kezdetén 20—25 mázsás hozamról, mint nagy eredményről beszéltünk. Most pedig több mint 350 hektárról 49 mázsás átlagos hozamot értünk el. Ahogyan a hozam egy évtizeddel ezelőtt kimagaslónak tűnt, úgy most már átlagos. Most azonban elértünk 70 mázsás hektárhozamot is, tehát arra törekszünk, hogy bizonyos időn belül a 70 mázsa legyen az átlagos. Az idei sikerek arra ösztönöznek bennünket, hogy a célkitűzéseket a lehető legrövidebb időn belül teljesítsük. Parajos László A Levicei (Lévai) Járási ** Mezőgazdasági Igaz­gatóság épületének nagyter­mében szeptember 18-án megtartották a szövetkeze­tek és az állami gazdaságok szakemberei, valamint a me­zőgazdasági iskolák pedagó­gusai és a járás területén gazdálkodó központilag irá­nyított mezőgazdasági üze­mek képviselőinek részvéte­lével a gabonatermesztési konferenciát. A járási párt­­bizottság a járási nemzeti bizottság, valamint a kerü­leti mezőgazdasági igazga­tóság képviselőin kívül az értekezleten részt vett Mi­chal Andraščík mérnök, a Nitrai Mezőgazdasági Főis­kola professzora is. Pavol Bukoven a járási egy százalékán, mintegy 90 hektáron pedig egyéb gabo­nát termesztenek. Terv szerint 1975-ben a gabona vetésterületének a 40 százalékán a bötermo Kaukaz, 30 százalékán a Mi­ronovszkája, 20 százalékán az Auróra, a hátralévő terü­leten pedig egyéb fajta ke­rül termesztésre. A fajta­váltást kezdetben a terület­nek 50, később pedig száz százalékán, évente végzik. Ennek a fontosságát Michal Andraščík professzor is hangsúlyozta. A konferencia résztvevői közül sokan beszámoltak a Tanácskoztak mezogazdasagi igazgatóság főmérnöke, beszámolójában ismertette a legutóbbi évek gabonatermesztési eredmé­nyeit. Beszélt a gabonával bevetett területek hozamá­nak fokozatos emelkedésé­ről. Amíg például 1968-ban 39 892 hektár, illetve a járás szántójának 49,2 százaléka képezte a gabonaterületet, úgy idén 44 241 hektár terü­leten (54,63 százalék) ter­mesztettek gabonát. A ter­méshozamban szemléltetően mutatkoznak a változások, s ezt a bőtermő szovjet ve­tőmagvak használata, a szakszerű talajművelés, a vegyszeres kezelés és a mű­trágyák szakszerű igénybe­vétele tette lehetővé. A já­rás mezőgazdasági szakem­berei a következő évekre főfeladatként az őszi gabo­­naneműek termesztésének a fokozását tűzték ki. A járás­ban 1975-ig a terület 32 szá­zalékán, azaz 25 800 hektá­ron őszi búzát, 20—21 szá­zalékán, vagyis 16—17 ezer hektáron őszi árpát, 10—12 százalékán, azaz 10—11 ezer hektáron szemeskukoricát, A párthatározat kötelez! A Malý Horeš-i (kisgéresi) szövetkezet pártszervezetének vezetősége a közelmúltban részletesen foglalkozott a CSKP KB és a SZLKP KB áprilisi plénumán elfogadott határozatok valóra váltásával. Az értekezleten részt vettek a szövetkezet vezető dolgozói is. Végezetül határozat született, mely arra kötelezi az efsz vezetőségét, hogy mozgósítsa az erőket az idei fel­adatok teljesítésére és túlszárnyalására, tegyen kedvező lépéseket az ötö­dik ötéves terv feladatainak a teljesítésére. A kommunisták részletesen foglalkoztak a nagyüzemi termelés szakosí­tásával, az új technológia fokozott ütemű bevezetésével, a kooperációs tevékenység fejlesztésével és nem utolsó sorban a termelés sokrétű ész­­szerüsítésével, miáltal mód nyílik a termelés hatékonyságának további növelésére. A pártszervezet vezetősége az idei első félév eredményeit vizsgálva merész feladatot tűzött ki: az ötéves terv végére a mezőgazdasági nyers- és az árutermelést a főbb mutatókban — üzemi méretben — az országos színvonalra kívánja emelni. A szövetkezet 1461 hektár szántón és 467 hektár réten és legelőn foly­tat intenzív növénytermesztést. A szövetkezet évi bevételének töbtí mint a fele az állattenyésztésből származik. Evek során a társadalmi szükséglet felismerésével erőteljesen fejlesztették ezt az ágazatot. Ha megvizsgáljuk a szakosítást, a szarvasmarha tenyésztésig s ezen belül a tejtermelésig jutunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más területen ne ismerték volna fel a kínálkozó lehetőséget, illetve a tejen és a marhahúson kívül ne termelnének egyéb /ogyasztói igényt kielégítő állati terméket. A szakosítás folytán a sertéstenyésztést is fejlesztik. Jelenleg több mint 1800 sertést hizlalnak. Idén 234 mázsa sertéshúst adnak társadalmunknak. A juhállományuk 1188 darab. A viszonylag magas gyapjúhozamon kívül a szövetkezet juhállománya a jobb húsellátást is szolgálja. Mint már említettük, a szarvasmarhaállományt fejlesztik intenzívebben és elsősorban a tejtermelésre szakosodtak. Az állományban 1018 szarvas­­marhát, illetve 268 tehenet tartanak. Tavaly 2750 liter volt tehenenként a tejátlag, s idén 2850 litert terveztek. Az első félévi eredményekből biz­tosra vehetjük, hogy a tervezett hozamnövelést valóra váltják. Az első félévben a tervezett 372 helyett 373 ezer liter tejet értékesítettek. Ezt a takarmányozási technika tökéletesítése tette lehetővé. Persze még így is sokat kell tenniük ahhoz, hogy elérjék a háromezer literes fejési átlagot, viszont a marhahús termelésben sokkal könnyebb jövedelemnövekedést elérni. Ebben a tekintetben a féléves tervet száz százalékon felül teljesí­tették. Hagyomány a szövetkezetben, hogy a vágómarhát magas súlyban, első minőségi osztályban adják el. Az idén értékesített növendékek átlag­súlya meghaladta az 500 kilót. Kilátás van rá, hogy 700 ezer korona több­letjövedelmet érjenek el. Az állatállomány összetétele jó. Látszik a következetes válogatás ered­ménye. Ez kedvező feltétel a további sikerekhez. Nagyon megfelelő a tar­tási hely, s az is, hogy hozzáértők, lelkiismeretesek a gondozók s a tehe­nészek. A jó feltételekhez a takarmányok is kéznél vannak. Mintegy 13 ezer mázsa szálastakarmánnyal, 4000 mázsa szenázzsal, 30 vagon lucerna­­liszttel és 2000 mázsa szilázzsal rendelkeznek. Kukoricaszilázsból 375 va­gonnyit készítettek. A feltételek nagyon jók ahhoz, hogy a szövetkezet a 8 millió 200 ezer korona bevételt az állattenyésztésből elérje, azonban a fejlesztést szorgalmazó párthatározat még többre kötelez! Illés Bertalan A nemes cél érdekében tapasztalatokról. Ott láthat­tuk a legjobb gabonater­mesztő szövetkezetek képvi­selőit, köztük Varsányi György mérnököt, a Tekov­ský Hrádok-i (váradi) szö­vetkezet szakemberét. Ebben a gazdaságban 182 hektáron 60,13 mázsás hektárhozamot értek el gabonából. Varsá­nyi mérnök aprólékosan, úgyszólván receptszerűen is­mertette azokat a körülmé­nyeket és módszereket, ame­lyek lehetővé tették már kö­zel egy évtizede a gabona­hozamok állandó növelését, szövetkezetükben. Hasonló­képpen számolt be a Horná Seč-i (felsőszecsei) szövet­kezet elnöke, Márkus And­rás, és a domasai (damásdi) szövetkezet agronómusa. Tö­rök mérnök is. A konferen­cia résztvevői olyan intézke­dések megtételére vállalkoz­tak, amelyek a közeljövőben meggyorsítják a CSKP XIV. kongresszusa által kijelölt feladatok teljesítését. N. POVAŽSKÝ

Next

/
Oldalképek
Tartalom