Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-29 / 39. szám

I 1973. szeptember 29. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Több tejet a dolgozók asztalára a szovjet Állattenyésztők országos versenye Reggel indultunk a tejgazdaság le­gelőire. Autónk a láthatár végső pont­ján húzódó erdők felé vezető sztyep­péi úton robog. Otközben Alexej Iva­­novics Antonov, a „Kombajn“ szovhoz zootecbnikusa magyarázza: — A tejelő állatok tenyésztése a mezőgazdaság egyik legbonyolultabb ágazata. Nem olyan egyszerű elérni nagy tejhozamot. Sok tényező játszik itt közre, az alapvető feladat azonban a tejelő tehenek faji tulajdonságai­nak megjavítása, az állatok megfelelő takarmányozása, gondos ápolása. A legfőbb persze az ember: lelkiismere­tessége, művészete, önfeláldozása. Bekapcsolódva az állattenyésztők országos versenyébe, a gazdaság dol­gozói elhatározták, hogy az istállózási időszakban egy tehéntől 2800 kg tejet fejnek, és 1973-ban elérik a 4500 kilo­grammot. Kötelezettségvállalásaikat eddig sikerrel teljesítik. A múlt év október elsejétől ez év júniusáig min­den egyes tehéntől 2800 kg tejet fej­tek. Az idei öt hónap alatt az egy te­héntől kifejt tejmennyiség 1974 kilo­gramm. S már itt is vagyunk a nyári tábor­ban. Pár perccel ezelőtt terelték ide a legelőkről a csordát, folyik a nap­pali fejés. A csendet csupán a fejő­gépek zúgása töri meg. Még a fejőnők hangja sem hallatszik. Minden tech­nológiai folyamat pontosan, zavarta­lanul megy végbe. Megismerkedünk az állattenyésztők táborával is. Ütvén kilométer távol­ságban élnek a szovhoz központi tele­pülésétől kényelmes hétvégi ház tí­pusú házikókban. Mégsincsenek elsza­kítva a világtól. Rendelkezésükre áll a rádió és ‘á televízió. Az étteremben díjtalanul ízletes reggelit, ebédet és vacsorát kapnak. A fejés után összegyűlt fejőnők kö­zött élénk vita indul: — Nagy örömünk telik az elért eredményekben — mondja t. M. Ara­pova. Gazdaságunk élen jár a tejter­melésben és beszolgáltatásban, jelen­leg a verseny a legfontosabb gondunk. Nagyon komoly kötelezettséget vál­laltunk. Ez év számunkra az ötéves terv döntő éve, amelyben a legjobb eredményeket kell elérnünk: a tervet nemcsak teljesítjük, hanem túl is kell szárnyalnunk. Nálunk nem könnyű az első helyre kerülni. Éppen ezért jól­eső érzés, hogy sikerült megelőznöm társnőimet. A bekötéses időszakban minden tehéntől 3079 kilogramm tejet fejtem. Arapova méltó versenytársainak bi­zonyultak T. Ĺ. Bikova, Z. I. Golovko, A. M. Kornyijenko, N. I. Nyikolajeva, V. P. Belogrivceva — a magas tejho­zam figyelemreméltó mesterei. Nagy hatást gyakorolt a gazdaság dolgozóira L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkárának az állattenyésztők orszá­gos versenye résztvevőihez intézett le­vele, amelyben magasan értékelte az állattenyésztők munkáját, akik siker­rel birkóztak meg a múlt év kedve­zőtlen időjárási viszonyai előidézte nehészégekkel. — A párt gondoskodására még jobb munkával válaszolunk — jelentette ki T. Ĺ. Bikova fejőnő. jelenleg egy púd tejet fejek egy tehéntől, a tejhozam emelésének tartalékai azonban még nincsenek kimerítve. Nem kevés tejet vesztünk azzal, hogy a pásztorok túl gyorsan hajtják a teheneket a fejésre. Ha tehát lassítjuk a csorda mozgásá­nak ütemét, biztosan emelkedik a tejhozam. — Igazat mond Taiszija Bikova — jegyezte meg Z. I. Golovko. — Én az idén azt a kötelezettséget vállaltam, hogy egy tehéntől 5550 kg tejet fejek, jelenleg minden jól megy, de még jobb eredményeket is elérhetünk, ha a tehenek sót meg csontlisztet kap­nak. A fejőnők nemcsak magas tejhoza­mot érnek el, hanem biztosítják a tej kiváló minőségét is, amely teljes ér­tékben, tisztán kerül a szaratovi dol­gozók asztalára. A tejgazdaságot 1956-ban alapítot­ták. A jekatyerinovszki járásban 40 borjút vásároltak. Nem ment persze minden olyan simán. Az első években egy tehén csupán 1200 kg tejet adott, a tenyészállatok nem voltak fajtiszták, s az állatok élősúlya nem haladta meg a 450 kilogrammot. A szakembe­rek nekiláttak tehát a munkának, hogy fajtiszta csordát hozzanak létre. Evről-évre javultak az eredmények. 1965-ben a 600—700 kg élősúlyú tehe­nek már 3358 kg tejet adtak, 1966-ban — 3382-t, 1967-ben — 3403-at, 1968-ban — 3683-at, 1969-ben — 4347-et, 1970-ben — 4017-et, 1971-ben 4515-öt és 1972-ben a rendkívül nagy száraz­ságban is 4226 kg-ot. A szóban forgó tejgazdaság a körzet élenjáró gazda­ságai soraiba emelkedett. — Célunk nemcsak az, hogy minél magasabb tejhozamot érjünk el, ha­nem fajtiszta növendékmarhát is ki akarunk tenyészteni — jegyezte meg a szovhoz zootechnikusa. — A múlt évben több mint száz bikaborjút és üszőt adtunk el a környék kolhozai­nak és szovhozainak. A tejgazdaságban több nagytejhoza­­mú, ún. csúcstartó tehén van. Számuk aránylag magas, a csorda negyed ré­szét teszi ki. Az állattenyésztők min­den egyes tehén számára etetési ren­det dolgoztak ki. Ennél figyelembe veszik az állat súlyát, produktivitását, a tej zsírtartalmát, valamint az állat egyéni hajlamait. Többek között azt is, milyen takarmányt szeret a leg­jobban. A teheneket különféle jó mi­nőségű takarmánnyal etetik, jelenleg például a legelőn elegendő zöld takar­mányt kapnak, kiegészítve 1 kilo­gramm tej után járó 250 gramm kon­centrált takarmánnyal és lekaszált lucernával. Ez biztosítja, hogy egy tehén naponta 13—14 liter tejet ad. A teheneket naponta háromszor fe­jik. A gazdaság számos vendégének kü­lön meglepetést jelent az a tény, hogy ilyen kis mezőgazdasági területtel rendelkező szovhoz saját takarmányá­val képes ellátni a szarvasmarhát. A takarmánynövények termesztésének helyes rendszerével, a talaj megfe­lelő művelésével, valamint a műtrá­gyázással a szovhoz magas hektárho­zamokat ér el. Jelenleg az a céljuk, hogy másfél évre szóló széna- és si­lókészletet, továbbá egy évre szóló takarmányrépa-, tök- és sárgarépa­készletet alakítsanak. I. N. SCSEGLOV Egy kiállítás margójára • Sikerrel zárt a Magyar Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás Prá­gában 9 Képviselve volt Európa egyik legmodernebb fitotron állomása is # Az utolsó négy év alatt 2B-ról 32 százalékra növekedett a mezőgazda­­sági áruforgalom Csehszlovákia és Magyarország között. Amint erről már a lap hírt adott, augusztus végén és szeptember elején rendezték meg a prágai J. Fučík park­ban a Magyar Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítást. Komoly érdek­lődés mutatkozott iránta, hiszen sok ezren tekintették meg. Ez részben an­nak az elgondolásnak köszönhető, amely célul tűzte ki, hogy a kiállítás sokoldalúan mutassa be a szakembe­reknek az élelmiszeripar és a mező­­gazdaság legújabb termékeit s ugyan­akkor a nagyközönség számára is ér­tékes és érdekes látnivalót nyújtson. A kiállítás előcsarnokában adatok Ismertették a magyar mezőgazdaság eddig eléct eredményeit, felvázolták távlatait és bemutatták a baráti or­szágokkal fenntartott kapcsolatokat. Mivel ez a kiállítás a csehszlovák­­magyar kereskedelmi együttműködést szolgálta, a számtalan adat közül ér­demes megemlíteni a következőt: A legutóbbi négy év alatt a két ország közötti mezőgazdasági árucsereforga­lom 28 százalékról 32 százalékra emelkedett. A nagy csarnokban a gyümölcster­mesztő vállalatok kiállítási anyaga ka­pott helyet. A közönség így megismer­kedhetett a kiváló magyar gyümölcs­fajtákkal. Szinte hihetetlennek tűnik az a tény, hogy Magyarországon a gyümölcskertészet a mezőgazdasági Össztermelésnek csupán tíz százalékát teszi ki. A kiállításon bemutatkoztak a köny­­nyű szerkezetű mezőgazdasági épüle­tek kivitelével és forgalmazásával foglalkozó vállalatok is. Modelljeik a korszerűség jeleit viselték magukon, hiszen nagyobbára alumínium, üveg, PVC-műanyag a domináló elem. Nagy sikert arattak azok a „Mobil“ jelzésű könnyű és szállítható mini-raktárak, amelyeket a mezőgazdaság napjainkig is hiányol. A kiállításnak e rövid Jellemzése után felmerülhet a kérdés, hogy a szakemberek kíváncsiságát és a kö-, zönség érdeklődését mi kötötte le el-' sósorban. Pontos választ erre aligha lehetne adni, de a számtalan véle­mény és a kiállítás egyes részlegei előtt összetorlódó érdeklődők száma szerint a martonvásári Fitotron expo­zíciója vitte el a pálmát, ami egyálta­lán nem nevezhető véletlennek. Bővebb felvilágosítás céljából felke­restem dr. Baldaszti Lászlót, az in­tézet tudományos munkatársát, ö mondta el, hogy az állomás sokéves múltra tekint vissza, azonban az 1972-es év az, mely pirosbetűvel író­dott be a kutatóintézet „nagykönyvé­be“. Ugyanis ebben az évben adták át az új, 125 millió forint értékű fitotron állomást, ami Magyarországon párját ritkítja. Az intézet a legfontosabb mezőgaz­dasági növények genetikai, biokémiai, fiziológiai vizsgálatával foglalkozik. A kutatások alanya azonban minde­nekelőtt a kukorica, .de jelentős ered­ményeket értek el a búza és az árpa kutatási területén is. A vizsgálatokhoz szükséges klíma berendezést Kanadá­ból szerezték be, s értéke meghalad­ja a félmillió dollárt. Baldaszti elv­társ külön kiemelte a növénynevelő­ház műszaki adottságait. Itt a külső környezet teljes kizárása mellett szab­ható meg a kutatáshoz szükséges leg­kedvezőbb klíma, ami a vizsgálatok elengedhetetlen követelménye. A kutatóállomás munkája az ered­ményeken mérhető le. Amint már em­lítettük a martonvásáriak kutatási érdeklődésének középpontjában a ku­korica áll. Ezért legalább röviden ér­demes jellemezni az általuk kineme­sített 23 fajta közül a legbeváltabba­­kat. IGEN KORAI ÉS KORAI HIBRIDEK Mv-TC 281. Háromvonalas hibridku­korica. Tenyészideje 130—134 nap, kö­zépmagas növésű, korán vethető. Ter­mőképessége hektáronként 65—70 mázsa. Javasolt állománysűrűsége 49 —52 ezer növény hektáronként. Mv-TC 290. Háromvonalas hibridku­korica. Tenyészideje 132—136 nap. Általában zöld száron érik, ezért a szár sllózásra alkalmas. Termőképes­sége hektáronként 65—70 mázsa. Ja­vasolt állománysűrüség a 49—53 ezer növény hektáronként. KÖZÉPKORAI HIBRIDEK Mv-TC 540. Szintén háromvonalas hibridkukorica. Tenyészideje 150—155 nap. Középmagas, erősszárú, jő álló­képességű, kezdeti fejlődése kiváló. Kétcsövességre hajlamos. Termőké­pessége hektáronként 80—85 mázsa. Javasolt állománysűrüség 30—38 ezer növény hektáronként. Mv-SC 530. Kétvonalas hibridkuko­rica. Tenyészideje 150—154 nap. Kö­zépmagas, erősszárú, alig fattyasodik. Alkalmazkodó képessége kiváló, szá­razságtűrő, gépi betakarításra alkal­mas. Termőképessége hektáronként 80—90 mázsa. Molyra gyengén tole­ráns. Allománysűrűsége 36^42 ezer növény hektáronként. kozépkEsei es keséi hibridek Mv-TC 635. Háromvonalas hibridku­korica. Tenyészideje 163—167 nap. Sötétzöld színű, szára középmagas, kétcsövességre. hajlamos. A legkülön­bözőbb termesztési viszonyokhoz jól alkalmazkodik. Termőképessége hek­táronként 80—95 mázsa. Javasolt ál­lománysűrűség 35—40 ezer növény hektáronként. Mv-SC 620. Kétvonalas hibridkuko­rica. Tenyészideje 162—165 nap. Vas­tag szára erős, sötétzöld színű, víz­igényes. Termőképessége 85—90 má­zsa. Allománysűrűsége 34—42 ezer növény hektáronként, A legismertebb fajták ismertetése után érdemes néhány pillantást vetni a kutatóintézet által Csehszlovákiával létesített kapcsolatokra. Az Agroímpex Külkereskedelmi Vál­lalat a Martonvásáron kinemesített kukorica vetőmagból 10—15 ezer ton­nát szállít főleg a baráti szocialista államokba. Hazánkba az idén 5750 tonnát szállított, ami azt igazolja, hogy Csehszlovákia a kukorica vető­mag legnagyobb átvevője. E mennyi­ség nagyobb része Szlovákia termesz­tőinek jutott. Jövőre — dr. Baldaszti László szavai szerint — lényegesen megváltozik a helyzet, mert a csehor­szági termesztők is behatóan érdek­lődnek e jól bevált fajták vetőmagja | iránt. A martonvásári kutatóintéze.t | egyébként szoros kapcsolatot tart I fenn a Praha—Ruziné-l Genetikai és | Növénynemesítő Kutatóintézettel. Kö- g zösen határozták meg azt is, hogy Csehország területén a legalkalma­sabbnak a Mv-TC 290-es típus mutat­kozik. Zárszóként talán még annyit, hogy ez a kiállítás minden sikere mellett \ példaképe volt a szocialista mezőgaz­daság terén kialakult nemzetközi együttműködésnek. Reméljük, hogy ezt a kiállítást a jövőben ehhez ha­sonlók követik majd. Az öt-tíz perccel ezelőtt még 76—75 százalékos víztartalmú lucerna a végtermék-kibocsátó üzemrészben már finom zöld lisztként — vagy ha így rendelik a vevők — púderként ömlik a mérő, egalizáló automatákból a fólia- vagy a papírzsákokba. Enyedl Zoltán képriportja. Csongrád megye új iparága: a takarmányliszt gyártás Csongrád megye klasszikus iparágai közé az utóbbi években valósággal berobbant a szocialista mezőgazdaság jellemzője­ként a szárító — különféle takarmányliszteket gyártó ipar, a maga kompjutereivel, elektronikus mérőműszereivel, ijjari tévé­kameráival és képernyőivel. Ezekben az üzemekben ismeretlen a régi hagyományos malomipar szennye, fullasztó pora. Or­szágszerte is igen sok, de ebben a déli megyében ma már leg­alább tíz ilyen üzem van, részint épülőben. Több gyárban azon­ban már hosszabb-rövidebb ideje termelnek. A Csongrád me­gyei kiemelkedően nagy karotin és fehérjetartalmú lucerna­liszt, egyre keresettebb nemcsak a szocialista országok, hanem a nyugati államok piacain is. Képeink a székkutasi Oj Élet ter­melőszövetkezet terményszárító és takarmányliszt-gyártó üze­mében készültek. A székkutasi gyár teljes személyi állománya e^vébként kilenc ember A vezérlőteremben a gyártást irányító fiatal diszpécser a hat televíziós képernyőről a gyártási folyamatok valamennyi mozzanatát egyszerre láthatja. E kép hátterében a kisebb-nagyobb méretű gyűjtő adagolA ciklonokból látható részlet. Kalita Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom