Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-29 / 39. szám

Válságban az olasz alma­­termelés Olaszország Európa egyik legnagyobb alma­­termelője. Az ország északi részén — a szőlőn és boron kívül — a gaz­daságok legfőbb bevételi forrása a téli alma. Nem csoda tehát, hogy az al­matermelésben mutatko­zó jelenségek élénken foglalkoztatják a közvé­leményt és a sajtót. Itália Agricola című lap beszámol arról, hogy az utóbbi években az alma­termés 25—30 százalékát használták fel ipari cé­lokra, illetve a termés egy részét megsemmisí­tették. A legutóbbi évtizedben az árutermelő almások területe 7000 hektárral csökkent, és jelenleg már nem éri el a 70 ezer hek­tárt. A termés mennyisé­ge tíz év óta (1,5 millió tonna) nem változott. A termelés csökkenté­sére irányuló törekvések keretében prémiummal ösztönzik az elöregedett, illetve a nem megfelelő fajtájú almafák kivágá­sát. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetről az Európai Gazdasági Kö­zösség Agrárpolitikai Pénzügyek alapja gondos­kodik. Eddig mintegy 14 ezer hektár területre je­lentettek be kivágási szándékot. Nyilván a telepítési kedv megcsappanásának a következménye, hogy a termés 50—60 százaléka 15—20 évesnél öregebb fákról származik, és a szórvány almafák vegyes fajtájú termése 1972-ben még 300 ezer tonna volt. Igaz viszont, hogy az üze­mi ültetvények fajtái kö­zött az utóbbi tízévben kedvező változás történt: a piacos Golden Delicious részaránya 7,9-ről, 27,3 százalékra nőtt. Az almatermelőket ag­gasztja az a körülmény is, hogy a francia áru egyre inkább kiszorítja az olasz gyümölcsöt a német piacról. 1962-ben az olasz almaimport még 679 ezer tonna volt, ugyan 1972-ig 383 ezer tonnára csökkent, sőt Olaszország a legutóbbi években jelentős alma importot is bonyolított le. A A ♦?*«?• A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A <S A Pieítany-i (pőstyéni) Nö­­** vénytermesztési Kutató­­intézet ez év szeptember első hetében tanulmányutat rende­zett Lengyelországba a gyü­mölcstermesztők részére. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Lengyelországba? Magam is ott kaptam választ a helyszí­nen. Tudjuk jól, náluk a mezőgaz­dasági terület mintegy 93 szá­zaléka magántulajdonban van. Odafelé menet elcsodálkoztunk a föld feldaraboltságán. Még egy hektáros parcellát is csak ritkán lehet látni. Az utakon a forgalom kisebb, mint nálunk, útjaik keskenyek és rosszak. Akadályozzák a menetet az egylovas fogatok, amely a pa­rasztság fő közlekedési és áru­forgalmi eszköze. Nem látni az országban gabonakombájnt, a parasztok a lekaszált gabonát pajtákba rakják és télen csépe­lik. Bizonyosan alacsonyak a hozamok. Rendszertelenül épít­keznek és építenek családi há­zakat valahol a határban, a földjükön. Probléma lehet a vil­lanyáram vezetésével. Nem is­merős számomra Lengyelország állatsűrűsége és az állatte­nyésztés termelékenysége, de a szarvas-narhaálloniány nagysá­ga meglepett. Gazdánként 2—3, esetleg négy darab szarvasmar­ha (tehén, borjú, növendékál­lat) legel a réten, legelőn, reg­geltől késő estig karóhoz köt­ve. Nyáron szerintem ez na­gyon is olcsó állattartás. Nap­közben a gazda hordja a trá­gyát, takarítja be a termést és egy lóval szánt. Ennek a kis­üzemi termelésnek az az átka, hogy 10—15 cm-es sekély a szántás, a hiányos műtrágya adagolás, valamint a vetőmag fel nem újítása — kerékkötői a magasabb hozamok elérésé­nek. Annak ellenére, hogy a len­gyel gyümölcsészetről akarok írni, mindezeket meg kellett hogy írjam, hogy érezze a „Sza­bad Földműves“ olvasó tábora Is, hogy milyen jó nekünk, hogy mindezeken már túl vagyunk. Lengyelország gyümölcsésze­­tének központja Skierniewicén van, ott van a Gyümölcsészeti Kutatóintézet központja is. Az intézet igazgatója — a többek számára ismert Pieniažek pro­fesszor — a központi épület­ben, — ahol három napig vol­tunk elszállásolva — 130 tudós és tudományos munkatárssal dolgozik. A kutatóintézetnek 12 fiókja (gazdasága) van — az ország egész területén jól el­osztva. Ezeken a részlegeken további 80 szakember van, átla­gosan egy helyen 6—8 személy. A részlegek az éghalatnak és talajviszonyoknak megfelelő gyümölcsnemmel és feladattal dolgoznak. Ottlétünk alatt meg­látogattuk a Dabrowice-i, Górna Niwai-i, Brzezna-i, Nowa Wieš i részlegeket. A Pőstyényi Kutatóintézet szakemberei már ismerősek vol­tak. Skierniewicén, a két inté­zet között baráti kapcsolatot tartanak. Tudták, hogy a len­gyel szakemberek nagy része volt már kint — talán nem is egyszer — Kanadában, az Ame­rikai Egyesült Államokban és hogy az ott elsajátított tapasz­talatok és módszerek alapján dolgoznak. Ezért vittek bennün­ket is oda, és hogy azokból a módszerekből mi is valamit el­sajátítsunk. Amit láttunk az nem csoda, nem ördöngösség, hanem egy megfontolt, tudományosan alá­támasztott rendszer, amelynek Lengyelországban megvannak a kellő feltételei és eredményei a rendszeres és bőtermésben. Megpróbálom vázlatosan le­írni a művelés módját. Alany: Széles skálával dol­goznak: A közbeoltásnál min­dig Antanávka az alsó rész, a roft, McIntosh t, Wealthy-t, Gol­den Deliciust, Starkingot, Spar­­tent, Red James Grievet, Stark Earliest, stb. A Starkrimson ke­veset terem, akárcsak a Star­king és apró a termése. Árujuk egyharmadát az NDK- ba és Szovjetunióba csomagol­va szállítják és a többit Varsó­ba küldik. Agrote chnika: Szinte minden részlegen egyformán — füvesített parcellákkal dolgoz­nak. A sorköz van befüvesítve. A fasor alját évente lekezelik Simazinnal (10 kg/ha) és gra­­moxánéval. Szép tiszta a fák sora, erre szórják rá a műtrá­gyát — bedolgozás nélkül — és a föld felszínét ilyenkor moha lepi be. A fajtákat beporzás miatt jobban keverik (még a so­rokban is), mint minálnnk. Az vázoltás lehet M IX, M IV, MM 106 stb. Többnyire antanávka található a régebbi telepítések­ben, az újabban A—2, MM 106, M 11. Kötés: Régebbi telepítések­ben (8—12 év) nagy kötéseket használtak 8X6, 10X6 m, min­dig eltávolítva a sudár, a má­sodik ágcsoport után. A fiata­labb telepítéseknél támosrend­­szert készítenek három dróttal, de nem feltétlen kötözik drót­hoz az ágakat, csak a kifelé ál­lókat kurtítják késsel vagy füg­gőleges kaszával. Kötés 5X3, 6X5 m. Metszés: Amerikai mód­szer szerint végzik. Kiültetéskor visszavágják a fát, megadják neki az alap metszést, utána a termés beálltáig nem bántják. Mikor már terem, újra kezdik a metszését. Trágyázás: Nem rendel­keznek szerves trágyával, így csak műtrágyával gazdálkod­nak. A jelenleg folyó kísérleteik úgy vannak felállítva, hogy a legalacsonyabb N adag 90 kg/ha. Minden további parcella 30 kg-al növekszik, és a legmaga­sabb adag 270 kg/ha. Az arány N : P . К = 1 : 0,5 :1,6. A kísér­let azt mutatja, hogy a 270 kg nem a legmagasabb adag, lehet még növelni, mert vele arány­ban nő a hozam. A foszfor és káli műtrágyákat ősszel ada­golják, a nitrogén 75 százalé­kát, ősszel 25-öt tavasszal. Fajta: Sok fajtával dolgoz­nak. Valamikor mi féltünk a sok fajtától. Most félünk a Jo­­nathántól, a Goldentöl és a Starkingtól. Fő fajtájuk szinte nincs, termesztenek: Jonathánt, Starkrimsont, Bank­évi csapadékmennyiség 450— 550 mm, mint nálunk, ezért a szükségletnek megfelelően ön­töznek nagy adagokkal (50 mm egyszerre). Metszés után a se­bek bekenésére firnajszos fes­tékbe tesznek 2 százalék Top­szint, vagy Benlátot és azzal kenik be a sebeket. Növényvédelem: A lisztharniat náluk sem ismeret­len, Topszinnal és Benláttal vé­dekeznek ellene, nagyobb prob­lémájuk a varasodással van. Egy részlegen foglalkoznak a felsűrített pennetlé használat­tal. A Topszinnál pl. ha három­szorosára sűrítik fel a permet­­lét, akkor hektáronként 500 li­ter folyadékot permeteznek. Ha tíszszeresére, akkor 150 liter le­vet. A kaptárnál ötszörös anyag, 300 liter lé/ha. A virágzás előtt nem permeteznek lisztharinat ellen. A Brzezna-i telepen pél­dául kidolgozták az almainoly mechanikai védelmét. Csalogató lapokat készítenek ragadós fe­lülettel és a lapokat a női lep­kék hormon illatával kenik be. Éjjel egy ilyen lap képes volt két-három ezer hím lepkét ösz­­szefogni így elmaradt a női lep­kék megterinékenyülése. Végezetül: nem volt alkal­munk látni a kutatóintézet te­lepén kívül gyümölcsöst, csak útról. Az előadás szerint Grujec járásban magában van 16 ezer hektár gyümölcsös. A gazdák 8—10 ha fölötti telepítésekre kapnak kölcsönt. Egy biztos, az intézet néhány ezer hektáros gyümölcsöse ele­ven példaként szolgált szá­munkra. Volt mit tanulnunk a lengyel gyümölcsészektöl. BELUCZ JANOS mérnök, Calovo A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE ár késő délutánra járt, ám a Dolný Bár-í (Al­­bári) egyesített Efsz madi rész­legének kertészetében még dol­goztak az asszonyok. Munkájuk nyomán gyorsan teltek a ládák a zamatos paradicsommal, hogy mielőbb kamionokba kerülje­nek, s aztán irány: Csehország. A 17 hektáros kertészet veze­tője, Vincze Károly kertész, lá­togatásunkkor igen elégedett volt. Nemcsak annak örült, hogy a csúcsmunkák Idején a diákok is alaposan kiveszik ré­szüket a munkából, hanem első­sorban annak, hogy a tervezett 1 millió 100 ezer Kés bevételt már csaknem sikerült teljesí­teni. — Ha nem jön közbe semmi, talán a másfél milliót is elér­jük — mondotta. — Eddig min­den úgy ment, mint a karika­­csapás, tehát joggal lehetünk bizakodóak. Hektáronként 620 mázsa paradicsomot szüretel­tünk. Nagyon jól fizetett a kecskeméti 700-as korai, illetve késői fajta. Nyolc hektárról öt­ven vagonnal szedtünk, tehát több mint hatszáz mázsát hek­táronként. A felvásárlás az első napokban egy kissé akadozott ugyan, de most már minden zökkenőmentesen halad. A szál­lítókocsik a rakományt egye­nesen innen viszik a podivíni konzervgyárba. Az állandó munkaerők száma kertészetünkben húsz — foly­tatta a tájékoztatást Vincze elv­társ. — Valamennyien kitűnő dolgozók, azért külön kiemelni senkit sem akarok. Tény az, hogy a járásban talán nincs még egy olyan kertészet, ahol egy nap alatt egy asszony nyolc-tíz mázsa paradicsomot szedjen a ládákba, természete­sen már megtörölgetve. — A csúcsmunkák idején a Családtagok is segítenek. Ilyen­kor 55—60-an is dolgoznak. Ezenkívül a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Magyar Gim­názium tanulói is kijárnak, akikkel szerződést kötöttünk, hogy két hetet ledolgoznak ná­lunk. így mi is jól járunk, és ők is megtalálják számításukat. — Hogy honorálják az asz­­szonyok szorgalmát? — A jő munkaerőt nemcsak megbecsüljük, de kellőképpen jutalmazzuk is. Azt hiszem, va­lamennyi lányunk, asszonyunk elégedett a keresettel, hiszen az egész évi átlagos fizetés mintegy 1800 korona. Ilyenkor, a főidényben azonban 2500— 3000 koronára is kijönnek. Ha ehhez hozzászámítjuk még a gabonát, úgy hiszem, senkinek sem lehet oka panaszra. A mun­kát február elején kezdjük a tápkockák készítésével és no­vemberben fejezzük be. — Paradicsomon kívül mivel foglalkoznak még? — A 14 hektár paradicsomon kívül fél hektáron hagymát, eredményekről számol majd be, mint szomszédja. Sajnos, téved­tünk. Michajlov Dezső, kertészt merőben más hangulatban ta­láltuk, mint kollégáját. Eleinte még nyilatkozni sem akart, a végén azonban mint a láva tört ki belőle a keserűség. — Nincs mivel dicsekednünk. Ellenkezőleg. Annyi a gondunk, bajunk, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, — mondotta keserű szájízzel. — Kertésze­tünk tizenegy hektáros. A ter­vezett bevétel 900 ezer korona. Ha 700 ezret sikerülne teljesí­tenünk, már nagyon elégedett leszek. Hogy panaszaimnak mondanom, hogy legalább húsz mondanom, hogy legtlább húsz vagon paradicsomunk elrod­­hadt, ami mintegy 200 ezer ko­rona kárt jelent. És az ok? El­sősorban munkaerőhiány. Nem ÖRÖM ÉS ÜRÖM azonkívül káposztát, őszi kar­fiolt és kelkáposztát, valamint egy hektáron paprikát is ter­mesztünk. Paprikatermésünk, noha az egész kertészet terüle­tét öntözzük, nem sikerült vala­mi fényesen. Ettől eltekintve, azonban igen elégedettek lehe­tünk az idei esztendővel, hi­szen, ha számításaink nem csal­nak, a kertészet tiszta bevétele meghaladja majd a 800 ezer ko­ronát. • * * Mádtól mindössze egy kőhají­­tásnyira fekszik a Kutníky-í Efsz povodai (pódafai) részle­gének kertészete. Oda is elláto­gattunk, szinte biztosra véve, hogy a főkertész hasonló szép 1 volt, aki leszedje. A paradicsom túlérett, jött egy eső és ez be­tetőzte a bajt. A föld úgy piros­uk a sok lehullott terménytől, mint egy csatatér valami nagy ütközet után. — Mennyi a kertészet állan­dó dolgozója? — -Tizenhat stabil emberünk van. Abból legutóbb öten voltak betegállományban. Azonkívül, ha a családos anyáknál megbe­tegszik valamelyik gyerek, eset­leg a férj, szintén otthon ma­radnak. Van, aki építkezik, s ép­pen a legnagyobb dologidőben várja a kőműveseket, ezért nem jöhet. A munka dandárjában, amikor kétszáz ember is kevés, néhány asszonnyal dolgozni csaknem egyenlő a nullával. A hangosbeszélön is kértem már segítséget. Brigádokat hirdet­tem, de csak néhány gyerek jött el. — Mit tesz a vezetőség az áldatlan állapot javításáért? — A vezetőség is igyekezett menteni a menthetőt. Több-ke­vesebb sikerrel. Még jó, hogy a Vöröskereszt és a sportegyesü­let tagja nem hagytak minket cserben, és 44, illetve 33 mázsa paradicsomot szedtek. — A diákok bizonyára szíve­sen vállaltak volna brigádmun­kát — vetettem közbe. — Erről a lehetőségről sem feledkeztünk meg. jelenleg is dolgozik 120 tizenöt-tizenhatéves tanuló a paradicsomnál. Sajnos, 10. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 29. • A TARTALOMBÓL Ф Kertészkedés — hasznos szórakozás ( A növényi tápanyagok % Kevésbé ismert zöldségfélék ф A borok tisztításának lehetőségei ф Érdemes csemege­szőlőt és őszibarackot termeszteni ф Gyérülő madár­világunk védelmében ф Októberi teendők • Fundazol 50 WP ф Lengyelországi tanulmányúton azt kell mondanom hogy ez a segítség nagyon gyatra. A tanító szerint, nagy örömmel jöttek a brigádra, ám a munkához nem igen fűlik a foguk. Többször is szóltam nekik, de a vége az lett, hogy kinevettek, így inkább el­mentem. Beszélgetés közben megtekin­tettük az üvegházi, illetve fólia­sátorban levő paprikát is. A be­­gyomosodott, húsos paprikák egy része itt-ott bizony már fonnyadni kezd. — Legutóbb augusztus 7-én szedtünk paprikát. Egyszerűen azért, mert nem volt emberünk. Azóta nem adtunk el egy kilo­grammot sem. Csak ma jelentet­tem az Orechová Potoü-i (diós­­patonyi) Zeleninának, hogy húsz mázsát szállítunk, úgy­hogy az asszonyokat most erre a munkára osztom be. A búcsúzás -után még sokáig rágódtam azon, vajon mi lehet až igazi oka annak, hogy a két „szomszédvár“ évvégi mérlege ennyire különböző lesz. Az anyagi ösztönzőkben nem ke­reshetjük a probléma rákfené­jét, hisz mindkét helyen jól ke­res az, aki jól dolgozik. E kér­désre egy ilyen rövid beszélge­tés után lehetetlen válaszolni. Ahhoz napokat, esetleg heteket kellene eltölteni az említett efsz-ben. Annyi azonban biztos: körültekintőbb, gondosabb mun­kaszervezéssel, és egy kis elő­relátással ezt a nesézséget is meg lehet, és meg is kell olda­ni. Jó példáért, tapaszetalatcse­­rére igazán nem kell messze menni. (Ordódy Vilmos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom