Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. július 14. Szocialista szellemben neveljük a fiatalokat A FIATAL NEMZEDÉK SZOCIALISTA NEVELÉSÉVEL FOGLALKOZOTT A CSKP, VALAMINT AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Július 3-án és 4-én nagyjelentőségű belpolitikai eseményre került sor, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, majd 5-én Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága is részletesen foglalkozott az ifjúság nevelésének problémáival. Mindkét központi bizottsági ülésről határozatot tettek közzé, és az elhangzott főbeszámolók is konkrétan megszabták az irányt a fiatalok körében végzett nevelő munkával kapcsolatban. A CSKP KB ülésén Ján Főj tik a CSKP KB titkára terjesztette elő a CSKP KB Elnökségének jelentését „a fiatal nemzedék szocialista nevelése, előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban“ címen. Már a témakörből is észlelhetjük, nagyjelentőségű probléma megvitatására került sor, mivel nem mindegy, hogy az utánunk következő generáció milyen mértékben kamatoztatja majd az elődök forradalmi harca árán létrejött szocialista vívmányokat. Fojtík elvtárs, részletesen fejtegette azokat a kérdéseket, amelyek öszszefüggnek a fiatalok nevelésével. Hangsúlyozta, az Ifjúságot a szocializmus és a kommunizmus szellemében kell nevelni. A jövőben fiataljainknak többször kell találkozniuk azokkal a régi veteránokkal, akik aktívan küzdöttek a szocialista rendszer létrehozásáért. Ezer meg ezer gyűlésen kell beszélniük a társadalmunkban kialakult politikai, társadalmi és gazdasági válság okairól, hogy helyesen ítélhessék meg az eseményeket. Az Ifjúságra ugyanis — mivel még nem formálódott ki világnézetük — nagyon könnyen hatnak az opportunista, jobboldali antiszocialista erők. Következetes harcot kell indítani az ifjúság körébe becsempészett kispolgári radikalizmus és más káros nézetek ellen. A CSKP KB titkára kitért arra is, hogy már az iskolákban meg kell kezdeni a fiatalok marxista nevelését, hogy fokozatosan sajátítsák el az alapismereteket és így öntudatos polgáraivá váljanak szocialista hazánknak. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban hangsúlyozta a tanítók és nevelők felelősségét és tényekkel bizonyította, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség, valamint a pionírszervezet keretében nagyszerű lehetőségek vannak az ifjúság nevelésére. Az iskolai és társadalmi neveléshez azonban elengedhetetlenül szükséges a család segítsége, mert ha a gyerek kettős nevelést kap, akkor bizonytalanná válik, és nehezen találja meg a helyét a szocialista társadalomban. A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága által kiadott határozatok a külpolitikai bevezető után konkrétan megszabják az új nemzedék nevelésével kapcsolatos teendőket. A CSKP Központi Bizottsága megállapította, hogy a fiatal nemzedékkel az utóbbi időben elég sokat foglalkoznak a párt és állami szervek, valamint a társadalmi szerveztek. Az ifjúság szocialista tudatának formálásával már jelentős haladás történt, úgyszintén munkaaktivitásának kibontakozásában, valamint a politikai életbe való szélesebb körű bekapcsolódásában. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy egyre több fiatal lép a pártba. Ezen a téren elért eredmények azonban még mindig nem kielégítőek, ezért tovább kell fejlesztenünk a XIV. kongresszus határozatainak megvalósítását. A jelenlegi és jövőbeni feladatok teljesítésének igényessége megköveteli, hogy az összes párt-, állami szervek, társadalmi szervezetek és funkcionáriusok figyelme még nagyobb mértékben összpontosuljon az ifjúság nevelésére. El kell érnünk, hogy az ifjúságunk egyre mélyebben azonosítsa magát a szocializmus eszméivel és növekedjék részarányuk szocialista jelenünk és kommunista jövőnk formálásában. Az iskola figyelmét a nevelő, művelő tevékenység további javítására, a tanulók és diákok szocialista tudatának formálására kell összpontosítani. A határozatok a kerületi, járási és párt alapszervezetek feladatául adják, hogy azok biztosítsák a fiatalság nevelésével összefüggő problémák előtérbe helyezését. Ezek a szervek minden fokon aktívan hassanak oda, hogy az állami, gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek tekintsék tevékenységük mindennapi szerves részének az ifjúság nevelését. Teremtsenek feltételeket az ifjúság aktív részvételére a szocialista társadalom építésében és irányításában. Támogassák az ifjúság kezdeményezését és sokoldalúan segítsék a Szocialista Ifjúsági Szövetséget. Bontakoztassák ki a pártszervek mellett az ifjúsági munkával foglalkozó bizottságok tevékenységét úgy, hogy aktívabban segítsenek az összes állami és társadalmi szervezetek nevelő tevékenységének szervezésében és egységesítésében. A kommunisták felelősségérzetét, az eddiginél jóval nagyobb mértékben fokozzák a család neveléséért. Az iskolai nevelés különböző fokozatain a lehető legnagyobb mértékben el kell mélyíteni a párt vezető szerepét. A feltételeknek megfelelően a kerületi, járási és helyi pártszervek, szervezetek a feltételeknek megfelelően létesítsenek alapszervezeteket a kilencéves alapiskolákban. Ha nincsenek feltételek szervezet alapítására, ezt a ráhatást közvetlenül a járási pártbizottság irányítja a szakszervezetekben és az iskolaigazgatásban működő kommunistákon keresztül. Az ifjúság körében kifejtett általános munkában feltételeket kell teremteni, hogy a legjobbakat párttag jelöltekké készítsék fel, hogy a CSKP-ba való belépést megtiszteltetésnek, a szocialista társadalom érdekében végzett aktív, öntudatos és becsületes munka legnagyobb fokú értékelésének tekintsék. A határozatok szerint társadalmi életünk minden szakaszán felméréseket kell végezni az ifjúság nevelésével kapcsolatban, és többek között a párt iskola-politikai céljai elérésének biztosítására fokozni kell az oktatásügyi minisztériumok, az összes fokú nemzeti bizottságök, ískolavežeťôségek és nevelési intézmények vezetőségeinek felelősségét, a nevelési-oktatási folyamat eredményéért. A XV. kongreszsusig ki kell dolgozni oktatási rendszerünk hosszúérvényű távlati fejlesztésének tervezetét, amely biztosítja az oktatási rendszer demokratikus jellegének további elmélyítését, az oktatási rendszer modernizálódását, amely lehetővé teszi az egész ifjúság számára, hogy a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelő általános műveltségre tegyen szert. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunistáknak is nagy gondot kell fordítaniuk az ifjúság nevelésére. A határozatok szerint az ifjúságot teljes mértékben be kell vonni a műhelybizottságok munkájába. A legfejlettebb dolgozók, művezetők, élenjáró munkások és a szocialista munkabrigádok tagjai személyes példával is növeljék a fiatalok bizalmát. Fejlesszék a dolgozó ifjúság kezdeményezését, szervezzék meg aktív részvételét a tudományos-műszaki haladásban, támogassák általános műveltségének és szaktudásának gyarapítását. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben teremtsenek káder- és anyagi feltételeket a fiatalok érdeklődés szerinti tevékenységének fejlesztésére, szabad idejének célszerű felhasználására. Határozottabban segítsék a fiatalokat munka- és életproblémáik megoldásában. Az ifjúságnak a jövőben a CSKP XIV. kongresszusa határozatának szellemében, az eddiginél jóval nagyobb érvényesülési lehetőséget kell biztosítani a Csehszlovák Testnevelési Szövetségben és a Honvédelmi sportszövetségben. El kell érni, hogy a fiatalok hozzáférhessenek mindazokhoz a testnevelési eszközökhöz és létesítményekhez, amelyek segítségével jó sportolókká válhatnak. A pártszervezetek és a különböző tömegszervezétek, valamint egyesületek e napokban foglalkoznak az ifjúság nevelésének kérdésével és konkkrét távlati terveket dolgoznak ki, amelyek megvalósítása, lényegesen hozzájárul majd az újtipusú szocialista ifjúság kialakításához. Kommunistáknak és minden becsületes polgárnak mindent meg kell tenni azért, hogy a fiatalokat megnyerjük a szocializmus nagy ügyének, mert ily módon, azok céltudatosan, minden energiájuk felhasználásával végzik alkotómunkájukat a társadalom különböző szakaszain. Eddig soha nem látott lehetőségeket teremtettünk az ifjúság érvényesülésére, közös összefogással el kell érnünk, hogy minden fiatal kihasználja az előnyöket, a lehetőségeket és teljes emberként, politikailag és szakmailag felkészülve állhasson az idősebbek helyére. Országszerte máris élénk vita folyik a határozatokról, hogy azok minden sora érvényesüljön a gyakorlatban a tapasztalt öregek, valamint az életbe induló fiatalok összefogására van szükség. Nem hunyhatunk szemet a káros tünetek felett A szocialista társadalom kiegyensúlyozott fejlődése feltételezi, hogy az eredményeink, szocialista vívmányaink tudatosítása és megbecsülése mellett számon tartsuk azokat a nem kívánatos jelenségeket is, amelyek hol kisebb, hol pedig nagyobb mértékben fékezik a fejlődés ütemét, lassítják a szocialista életstílus kialakulásának folyamatát. Látnunk kell tehát azt is, hogy a szocializmus építésének harmadik évtizedében még mindig élnek az emberek egy bizonyos rétegének tudatában a kispolgári életfelfogás káros csökevényei, amelyek ellentétben vannak a szocialista erkölcs normáival és fékezik e csökevények hordozóit abban, hogy a még boldogabb jövőt formáló társadalmi igyekezetben elkötelezett helytállást tanúsítsanak. Kétségtelen, hogy a kispolgári csökevények ma még társadalmunk minden rétegében érzékelhetők. A legszembetűnőbben azonban az egykori kistermelők életfelfogásában és magatartásában taDasztalhatók. Az egyik ilyen szembetűnő és felmérhetetlen károkat okozó csnkevény például az individualizmus, vagyis az önzés. Számtalan példát lehetne felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy falvalnkban ennek a káros kispolgári csökevénynek még mindig nagy tömegbázisa, számottevő hordozója van. Ugyanis a rossz példa ragadós. Csak egy-két ember legyen egv közösségben olyan, aki mindenben csupán a saját önző érdekeit követi, és büntetlenül élősködik a közösségen, akkor az megfertőzheti, s előbb-utóbb meg is fertőzi az egész környezetét. S nem kell nagyító üveggel keresni, anélkül ts találunk ilyen embereket minden községben Nézzünk csak egy kissé körül, s' ha nem vagyunk félszegek vagy nem kell tartanunk attól, hogy alapos okok miatt bennünket is önzéssel vádolhatnak, újjal tudunk rámutatni azokra az emberekre, akik a javak kitermeléséhez, a közösség gazdagításához csak ímmel, ámmal járulnak hozzá, de a kitermelt javakból mindig a legnagyobb részt követelik és azt nagyon gyakran ki is könyökölik maguknak. Hova vezethetnek és hova vezetnek eléggé gyakran ezek az erkölcstelen jelenségek? Annak a veszélyes nézetnek a térhódításához, hogy „nem érdemes az embernek törnie magát, mert jobban boldogul a szájhős tunya, az örökké elégedetlen élősködő. Az önzés tehát egy olyan rákfene, amely rombolja, aláássa a szocialista munkaerkölcsöt, veszélyezteti a közösség boldogulását, vagyis fékezi a szocialista társadalom fejlődését. Nagy hibát vétenek tehát mindazok, akik ennek a káros kispolgári csökevénynek az elburjánzását lehetővé teszik. Az egyéni érdekeket megtestesítő össztársadalmi érdek következetes harcot igényel az élősködés és önzés minden formája ellen. A tartós eredményekhez vezető harci mód, a céltudatos politikai nevelő munka, mely új tartalommal telíti az ember tudatát, gyökeresen és nemcsak máról holnapra, hanem hosszú távlatokra megjavítja az egyéneknek a közösséghez való viszonyát. Feltétlenül számolni kell azonban azzal, hogy olyan „betegek“, az önzésnek olyan megrögzött hívei is vannak, akiken a nevelő munka, vagyis ez a hatékony gyógyszer nem segít csak akkor, ha az „operálással“ is párosul. Az emberek kisebbmagyobb közösségei felismerik a radikális beavatkozásra érett „beteges tüneteket“. Ezek után tehát arra van szükség, hogy e beteg tüneteket teljes határozottsággal eltávolítsák, az önző beállítottságú egyének mohóságát, ha szükséges radikális intézkedésekkel is megszüntessék, s azokat a közösségi érdekek becsülésére, lelkiismeretes munkára kényszerítsék a társadalmi ellenőrzés hatékonyabb gyakorlása által. Egy másik vonás közösségi életünkben a lakosság egy rétegénél gyakran tapasztalható határozatlanság, ingadozás, ami látszóleg közönbösségben nyilvánul meg. Ez semmivel sem veszélytelenebb kispolgári csökevény az önzésnél. Ugyanis egy bizonyos közösséghez tartozó emberek egy részének közömbös magatartása fékezi a közösség összefogásának teljes kibontakozását. Természetes, hogy ennek a csökevénynek a gyökerei is a kapitalista társadalomba nyúlnak vissza. Az egykori kisárútermelők, mint ismeretes a kapitalista társadalom két alapvető osztálya: a tőkésosztály és a munkásosztály között álltak. Többségük magatartását a látszólagos közömbösség, a kivárás és az erőviszonyok alakulása szerinti alkalmazkodás jellemezte. Ennek megfelelően a kisárutermelők jelentékeny rétege a történelem során a politikai harcokban hol a burzsoázia, hol pedig a proletariátus segédcsapatának szerepét töltötte be. Az persze igaz, hogy állásfoglalása nem-egyszer döntően kihatott a politikai harcok kimenetelére. A kistermelők hatalmas rétegeinek fokozatos elszegényedése azonban törvényszerűen oda vezetett, hogy a lakosságnak ez a számot tevő rétege — főleg elszegényedő parasztok és kisiparosok — a forradalmi munkásosztály szilárd szövetségesévé vált és aktív szerepet töltött be a társadalom forradalmi átalakulását szolgáló politikai harcokban. Majd pedig a dicső Februári Győzelem után — a párt és a szocialista állam irányvonalát követve — az önkéntesség elvének tiszteletben tartása mellett — a szövetkezeti termelési formát választotta. A termelési mód forradalmi átalakulása azonban nem vezet azonnal az emberek gondolkozásmódjának, magatartásának gyökeres megváltozásához. Kihat, de csak fokozatosan a tudatformálódásra, tehát mindjobban előtérbe kerül az „enyém“ helyett a „miénk“ fogalomnak a térhódítása. Ha azonban a gazdasági fejlődés mellett az ideológiai nevelés lemarad, úgy sokáig érezhetők a kispolgári csökevények ingadozásban és közömbösségben is érzékelhető következményei. Miben nyilvánul meg ennek a kispolgári csökevénynek káros jellege falvainkon? A lakosság egy bizonyos részének közömbösségében a létfontosságú kérdésekkel járó gondok iránt. Tehát abban, hogy gyakran még azok sem vállalnak részt a község- és gazdaságfejlesztési gondokból, akik a munkákban jól helytállnak. Gyakran ugyan türelmesen meghallgatja a jobbnál-jobb ötleteket, de sem mellette, sem pedig ellene nem foglal állást. Kivár, nem akar állástfoglalni sem a maradiság konzerválása, sem pedig a haladást szolgáló intézkedések mellett. Pedig a szocialista építésünk huszonöt éve alatt számtalanszor meggyőződött arról, hogy melyik a helyes út. S ennek ellenére néhány helyen még az is előfordul, hogy a maradiság szószólóinak erősödő hangja kedvezőtlen hatással van a gazdaság- vagy községfejlesztési intézkedések megvalósulására. A tények egész sora nap, mint nap bizonyítja, hogy a termelés korszerűsítése nem öncélú folyamat. Minden ésszerű határozat és intézkedés a dolgozók érdekeit szolgálja. Ezért mindenkinek tudatosítania illik, hogy nincs helye az ingadozásnak, a kivárásnak és az eseményekkel szembeni közömbös magatartásnak. Ha az embernek nem közömbös a személyi jövedelmének alakulása, akkor nem lehet közömbös szemlélője sem a károkhoz vezető jelenségeknek, sem pedig azoknak a létfontosságú döntéseknek és törekvéseknek, amelyek a fejlődés ügyét, növekvő jólétünk gazdasági alapjainak megteremtését szolgálják. PATHŰ KÁROLY Megcsillant a béke fénye Helsinkiben, Finnország fővárosában július 3-án, kedden hosszas előkészítő tanácskozások után harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével nyílt meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Azóta sok nyilatkozat hangzott el és a résztvevő államok több javaslatot nyújtottak be a feszültség enyhítésének érdekében. A szocialista országok javaslatainak vezérvonala, hogy az erőszakot mindenképpen ki kell zárni az egyes fölmerülő problémák megoldásában. Tehát arról van sző, hogy különböző nemzetközi fórumokon kell közelebb hozni az érdekelt országok nézeteit és kisebb-nagyobb kompromisszumokkal végülis egyezmények formájában kell azokat rögzíteni. A javaslatok közül kiemelhetjük a Szovjetuniónak az Európai biztonság alapjairól és az európai államok kapcsolatainak elveiről szóló általános nyilatkozat-tervezetét. Ez a nyilatkozat három fő pontba foglalja össze azokat a teendőket, amelyek a jövőben lényegesen hozzájárulnak a tartós béke létrehozásához. A nyilatkozat bevezető részében emlékeztet arra a mérhetetlen nyomorúságra, amelyet mindkét világháború zúdított az emberiségre. Hangsúlyozza, hogy Európát mentesíteni kell az agressziós cselekményektől és az állandó tartós béke övezetévé kell változtatni. Az európai államok kapcsolatait olyan módon kell alakítani, hogy fokozatosan megszűnjenek a katonai politikai csoportosulások. Az első fejezet kötelezi a biztonsági értekezleten résztvevő államokat, egymás függetlenségének tiszteletben tartására és hogy az ENSZ alapokmányainak értelmében lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről kölcsönös kapcsolatainkban és ezzel kötelezik magukat, hogy az európai népek életéből kiiktatják a háborút, mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét. Tiszteletben tartják a jelenlegi határokat, nem támasztanak egymással szemben semmiféle területi igényeket és elismerik, hogy a térségben a béke csak abban az esetben maradhat fenn, ha senki sem támad a jelenlegi határokra. Egymás belügyeibe nem avatkoznak és tiszteletben tartják más államok politikai, gazdasági és kulturális rendjét. Az emberek rendelkezhetnek sorsukkal és minden népnek joga van olyan társadalmi rendet teremteni, és olyan kormányzási formát választani, amelyet célszerűnek és szükségesnek tart országa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének biztosításához. Igen figyelemreméltó a nyilatkozat azon része, amely hangsúlyozza, hogy a résztvevő államok a jövőben tartózkodnak olyan államok politikai, katonai és gazdasági támogatásától, amelyek a nemzetközi békét és biztonságot akarják veszélyeztetni. A Szovjetunió kormánya által készített általános nyilatkozat leszögezi azokat az alapelveket, amelyek betartása a jövőben messzemenően garantálná a béke megőrzését. A nyilatkozattal kapcsolatban már eddig is számos ország képviselője fejtette ki nézetét és az a vélemény alakult ki, hogy ez lehet az alapja a tárgyalások során kialakuló, minden kérdésre kitérő nagy Európai egyezménynek. Az európai országok képviselői a történelemben először ültek közös asztalhoz, hogy meghányják-vessék az égető problémákat, és végülis olyan művet formáljanak, amelynek megszületésére hálával gondol vissza majd az utókor. BOHUSLAV CHŇOUPEK csehszlovák külügyminiszter a biztonsági értekezleten felszólalásában hangsúlyozta, hogy az európai népek együttműködésére a lehetőségek kiinerfthetetlenek, csak fel kell azokat használni az enyhülés érdekében. Elégedetten állapította meg, hogy a biztonsági értekezletet a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió kezdeményezésére hívták öszsze, ami azt jelenti, hogy tovább haladunk a Lenin által megszabott békés egymás mellett élés útján. A világ első szocialista országában született meg a békedekrétum is, amelynek alaptéziseit a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának békeprogramja fejlesztett tovább. Ennek köszönhető, hogy Európa fölött egyre reményteljesebben csillant meg a tartós béke fénye. (baj
