Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

1973. szeptember 22. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SIKEREK ZÄLOGA: A szocialista munkaverseny Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata célul tűzte a mezőgazdaság dolgozói számá­ra: saját erőforrásainkból biztosítani kell az egyre növekvő élelmiszerszük­séglet kielégítését. Az ebből eredő feladatok csak úgy teljesíthetők, ha a szövetkezeti tagok, mezőgazdasági dolgozók munkakezdeményezését rend­szeresen felkaroljuk. E téren Nyugat- Szlovákiában is a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségének járási bizott­ságai a járási mezőgazdasági igazga­tóságok fő támaszai. Tavaly az efsz-ek VIII., kongresszu­sa tiszteletére igen jelentős kötele­zettségeket vállaltak az említett ke­rület szövetkezeteinek tagjai, melyek értéke túlhaladja a 152 és félmillió koronát (ebből a munka- és életkör­nyezet javítására vonatkozó munka­felajánlások értéke közel 80 millió korona). Nos, ezt a népgazdasági szempontból igen számottevő vállalá­sukat teljesíették a kerület szövetke­zetei, sőt túlteljesítették több mint 50 millió korona értékű munkával. E szép siker 540 szövetkezeti, 1238 kollektív és 6592 egyéni munkafel­ajánlás eredménye. A szövetkezeti tagok ez idei munka­felajánlásai elsősorban a tervfeladatok teljesítésére, illetve túlteljesítésére irányulnak. Például a legutóbbi zár­számadó közgyűlések időszakában a Februári Győzelem 25. évfordulója tiszteletére csaknem félezer szövetke­zeti, több mint ezerháromszáz csoport és közel tizenhatezer egyéni kötele­zettségvállalás történt, amelyek érté­ke — Nyugat-Szlovákia járásairól lé­vén szó — több mint kétszáz millió korona. S ebből az élet- és munka­­környezetjavftást elősegítő vállalások értéke kilencvenöt millió korona. Ezen kötelezettségvállalások telje­sítését a járási mezőgazdasági igaz­gatóságok és a szövetség járási bi­zottságai közösen végzik. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom keretében folyó munkaver­seny a szövetkezetekben szorosan összekapcsolódik a szocialista brigád­mozgalommal. Ennek a mozgalomnak a vezérelve: szocialista módon élni és dolgozni) Érvényre juttatása a mező­­gazdasági üzemek munkaközösségei­ben egyúttal az eszmei-politikai ne­velés fontos láncszeme. A szövetség járási bizottságai, kar­öltve a mezőgazdaság állami irányító szerveivel, az SZLKP járási bizottságai útmutatásával jelentősen elősegítették a szocialista brigád megtisztelő el­mért versenyző munkaközösségek szervezését. Nyugat-Szlovákia járásai­nak szövetkezeteiben ez év június vé­géig összesen 248 kollektíva (2940 taggal) versenyzett ezért a címért, Ebből 93 munkaközösség az állatte­nyésztés, 58 a növénytermesztés, 79 a gépesítés szakaszán, a többi pedig a mezőgazdasági termelés más ágaza­taiban. Es most érdemes idefigyelni: ai idén előreláthatólag 29 kollektíva jut a szocialista brigád cím birtokába. Legtöbb munkaközösség versenyez e címért a Bratislava-vidéki járásban (48), utána következik a nitrai járás (40), valamint a komáromi járás (25), A legkevesebb munkaközösség (csu­pán 6) versenyez a trenöíni járásban. Ezek a munkaközösségek a kerület mezőgazdaságának élharcosai, a hala­dás, a tudományos-műszaki forrada­lom vívmányainak népszerűsítői, sőt gyakorlati alkalmazói, a szocialista munkaverseny szervezői, példamuta­tói. Erről kiváló eredményeik is mél­tán tanúskodnak. Az idei gabonatermés — és annak gyors, veszteségmentes betakarítása — felülmúlt minden eddigit. Az SZLKP KB elnökségének határozata szerint ehhez hozzájárultak a szövetség já­rási bizottságai is' Mégpedig olymó­don, hogy segítettek a szocialista mun­kaverseny megszervezésében, a gabo­­nahetakarltásban résztvevő dolgozók lehető legjobb munkakörülményeinek megteremtését szorgalmazták, népsze­rűsítették a szocialista munkaverseny legkiválóbbjainak eredményeit, a ko­­márnoi járás dolgozóinak aratási fel­hívását, a „Több gabonát a hazának!“ című kolíni felhívást. Mind az egyi­ket, mind a másikat Nyugat-Szlovákia járásai elfogadták. Az ennek követ­keztében elért eredmények már isme­retesek: a komárnoi járás, illetve a nyugat-szlovákiai kerület fejezte he elsőként az aratást, köztársasági mé­retben. Ez a rövid összefoglaló is azt bizo­nyítja, a kerület szövetkezeti paraszt­sága — s velük együtt valamennyi mezőgazdasági dolgozója — sokat kö­szönhet a példás eredmények elérésé­ben a szocialista munkaversenynek, egyre fejlettebb módszerei alkalmazá­sának, s a verseny színvonalasabb és helyesebb irányításának — mely mód­szerek a mezőgazdasági termelés irá­nyításának állandósult formáivá vál­tak. S fölöttébb a párt, az állami irá­nyítószervek, a társadalmi szerveze­tek jó munkáját dicséri. A további szoros együttműködés, a szocialista munkaverseny újabb kibontakoztatása az őszi munkák sikeres befejezésének a záloga. JUDr. MICHAL ĎURDIAK a pohárba! csárda vezetője papíron is bizonyítani tudja, hisz levélben tett jelentést ró­luk a Zemianska Olča-i körzeti rend­őrparancsnokságon és a hnb-n. — A szerk. megyjegyzése.) Igaz, előfordul, hogy hajbakapnak a fiatalok, de ez csak amolyan virtuskodás. Ha össze­törnek valamit, hát megfizetik. Az idény elején éppen a fiatalok tették rendbe a csárda udvarát, s a szövet­kezet is mindig számíthat rájuk. Köz­ségünkben működik a járás egyik leg­jobb SZISZ-szervezete. Egy év alatt mintegy nyolcezer korona értékű ki­segítő munkát végeztek a községben, a szövetkezetben. Ezért talán csak nem rosszak? Hogy tönkre teszik az lrányjelző táblákat? Hiszen még kő­vel sincsenek megdobálva, mint egyes helyeken a helységnévtáblák. A csár­da főnökének inkább arról kellett volna beszélnie, miért árulja drágáb­ban a portékáját, vagy arra panasz­kodni, hogy a Jednota miért nem épí­ti ki az úthálózatot, a közmegvílágí­­tást stb. Hol az igazság? Az elhangzottak alapján nehéz meg­állapítani, hol az Igazság, de feltéte­lezhető, hogy a verekedések ügyében a csárda vezetőjének oldalán. Mert, bár egyesek tagadják, verekedések mégiscsak vannak. A cikkben a kör­nyék „vitézeiről“, nem pedig a község fiataljairól volt sző. Nem tudni, miért érezték sértve magukat éppen a ko­­lozsnémaiak? Talán mert néhány helybelire is vonatkozott a megállapí­tás? Ezt jónéhányan el is Ismerik. Más dolog, hogy mit neveznek a köz­ségben verekedésnek és mit virtusko­dásnak. Mert ugyebár még túlzott jó­indulattal is nehéz virtuskodásnak nevezni az ököljog alkalmazását, a poharak tördelését, a berendezés ká­rosítását, a szórakozni vágyó vendé­gek megbotránkoztatását, a kerítés le­gyűrését, a jegyszedő leütését stb. Szemtanúk állítása szerint egyes helybeli lakosok, akik sajátjuknak te­kintik a csárdát, nemigen fizetik meg a zenedíjat, inkább illegális úton, a kerítésen keresetül jönnek-mennek. Ogy tudom, Dömötör Kálmán jegysze­dőt megverték, leütötték, Szabó Béla jegyszedőt pedig saját állítása szerint megfenyegették, hogy a Dunába dob­ják. Miért? Mert egyáltalán belépő­díjat mert követelni szombat-vasár­nap, amikor zene is van a csárdában. Ügy tűnik, hogy ez több a virtusko­dásnál! Az árdrágításról magam is meggyő­ződtem. Két deci Badacsonyi szürke­barátért 9,40-et. fizettem. Utánanéz­tem: a hivatalos ára 8,70. Ez nem rá­galmazás. A Jednota vezetőit meg­nyugtathatom, pecséttel, aláírással el­látott hivatalos bizonyítékok vannak a kéziemben! Annyi bizonyos, hogy az előző cikk­ben jelzett rendellenességekkel kap­csolatban a csárda vezetőjének van igaza, az árdrágítás ügyében pedig a község lakéinak. Mielőtt azonban kimondanánk a végső szót, lássuk miként nyilatkozik a fentemlített tények ismeretében a csárda főnöke, akivel ismételten az oly nagy felháborodást kiváltó cikk szerzője beszélgetett. „Amit mondtam, igaz — az árdrágítást elismerem" Tóth László határozottan kiállt a vitás cikk tartalma mellett és elté­rően múltkori beszélgetésünktől, állí­tásait bizonyítékok egész sorával tá­masztotta alá. Ezen bizonyítékok sze­rint: május 25-től június 5-ig öt ízben volt verekedés, duhajkodás, melyeket írásban jelentett a Zemianska Oľča-í, (nemesócsai) rendőrőrsnek és a hnb­­nek. A verekedésben ismétlen a kör­nyék .vitézei" vettek részt. Előfordult olyan eset is, amikor bizonyos sze­mély alkohol hatása alatt félmeztele­nül táncolt a csárda udvarán. Az em­lített verekedések eredménye: az ösz­­szetört poharak értékének 30 száza-ŐSZI GONDOK A szeptember és a kánikula igen távoli rokonok. Az idén azonban frigy­re léptek. A hónap első harmadában olyon hőségek voltak, amilyenre a legidősebbek sem emlékeznek. De nem is emlékezhetnek. Legutóbb ugyanis — ahogy azt a meteorológusok állít­ják — 122 éve, vagyis 1851-ben volt hasonló meleg időjárás szeptember első felében. Nem csoda hát, hogy a szövetkezetek öntözőberendezései megállás nélkül dolgoztak, hogy leg­alább némileg pótolják a természetes csapadékot. A tervezett hektárhoza­mok kukoricából és cukorrépából a legtöbb helyen így is kisebbek lesz­nek a tervezettnél. Látogatásunkkor az egyesített Ša­­morínl (Somorjai) Kék Duna Efsz fia­tal agronómusa, Zaťko mérnök is a várható kilátásokat latolgatta Aranyo­si Endre mérnökkel, aki az idén ke­rült ki az iskolapadból, s most há­rom hónapos gyakorlati idejét tölti Šamorínban. — Az idei ősz még vagy 25—30 milliméterrel szegényebb csapadékra, mint az 1947-es katasztrofális eszten­dő — mondotta az agronőmus. — A nagy szárazság ugyancsak kihat a terméshozamokra és a betakarításra. Szerencsére a mai korszerű agrotech­nika mellett már van ellenszerünk a természet szeszélyei ellen, úgyhogy a helyzet távolról sem olyan kedve­zőtlen, mint annakidején. A talajelő­készítés, a legelLenállóbb vetőmagfaj­ták kiválasztása, a trágyázás, a kul­túrák gondozása stb., mind a mi ja­vunkra billenti a mérleget. — Igen, 660 hektáron többfajta ku­koricát vetettünk és a napokban már megkezdjük a betakarítást. Először az LG 19-es francia, és a ZPSC 48-A faj­tákra kerül sor. Júliusban és augusz­tusban a kukorica nem kapta meg azt a 40—60 mm-es minimális csapadékot sem, így a csövek a szokásnál kisebb­re nőttek, s a hektárhozamok sem érik el majd a tervezett 55 mázsát. Kivételt csak a Duna közelében fekvő, illetve az öntözött parcellák képez­nek, ahol 50—52 mázsás hozamot vá­runk. — Jövőre 200 hektárral növeljük az említett termésterületet, úgyhogy a kukorica lesz termőföldünk igazi ki­rálynője. Ha már a vetésterület bőví­téséről szólok, megemlítem a szóját is, melyet jövőre 25-ről 150 hektárra majd újabb esztendő múlva 200 hek­tárra növeljük. — És mit ígér a cukorrépa? — kér­deztük. — Ez a növény is megsínyli a szá­razságot. Kétszáz hektárból hatvanat öntözünk, de ez kevés ahhoz, hogy elérjük a tervezett 450 mázsát. Szá-SOKAT SEGÍTETT Új, 90 mításaink szerint 350—400 mázsát lesz az átlagos hozam, ami a múlt évi 500 mázsához viszonyítva elég kevés. A szedést csak október elején akarjuk kezdeni, hogy ezzel is megnyújtsuk a vegetációs időszakot, és reméljük ad­dig a várható eső is segít valamit. — Mi a helyzet a felvásárlás és a szárítás terén? — A szárítással általában nehézsé­geink voltak. Az idén október 10-én üzembe helyezünk egy magyar típusú MGF-OB szárítóüzemet, mely kukori­catermésünk 50 százalékát szárítja majd. A többit a felvásárló üzemnél szárítjuk. Cséfatvai László, a közös mechanl­­zátora a legjobbkor toppant be. A be­szélgetés ugyanis a gépek előkészíté­sére terelődött. A gépesítő megtörölte izzadt homlokát és a panaszok egész áradatát zúdította ránk. — A komplex gépesítés már termé­szetes nálunk. A kézi munkát kikü­szöböltük. Am a gépek hibásodását nem lehet elkerülni, s ha olyan alkat­rész romlik el, melyet nem lehet be­szerezni, állhat a gép. Előfordul, hogy pár koronás szemmeringért nemegy­szer 300—400 kilométert is kell utaz­ni, s nagyon örülünk, ha egyáltalán megkapjuk. Tizenkét javítónk mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, ám sokszor ők is megoldhatatlan fel­adat előtt állnak. A Braud-adaptérok is gondot okoznak. Már ötödik éve szolgálnak, s így nem csoda, hogy időről Időre „rakoncátlankodnak“. Ä hiányzó pótalkatrészeket a betakarí­tásig, ha törik, ha szakad, beszerez­zük, hogy a munka harmonogramot betarthassuk. A cukorrépa betakarítá­sához három kiszántóval és négy ka­­rajozóval rendelkezünk. Cséfalvai elvtársnak mennie kell, búcsúzunk, de útközben az ajtóból még megjegyzi: — Azt kellene megírni, hogy az AGROTECHNIKA járásunkban még az idény előtt végezhetne egy felmérést, melyik efsz-nek mire van szüksége, úgyhogy időben tudják biztosítani a hiányzó pótalkatrészeket. Nos, mi ezt a kérést szívesen tol­mácsoljuk. Ordúdy Vilmos A SZÖVETKEZET — Bizonyára többfajta kukoricát etettek, hogy a betakarítást ne egy­­zerre, hanem folyamatosan végez­tessék. — vetettük közbe. lékával, azaz 803 koronával terhelte be a Jednota a csárdát. Ezek az ese­mények ismételten jelentve lettek az említett szerveknél. A kellő Intézke­dések azonban elmaradtak. A rend­őrök és a helyi közrendészet tagjai ugyan szombat délutánonként jártak néha a csárdában, de éjjel és vasár­nap a mulatságok idején az ellenőr­zések rendszeresen elmaradtak. A cikkben említett útjelző táblák ügyében a következő a helyzet: való­ban tévedés állt fenn ebben az ügy­ben, mert azok az irányjelzők, melye­ket évekkel ezelőtt raktak le, állnak, mindenféle rongálás nélkül. Csak egy a bökkenő: összesen hármat számol­tunk meg belőlük, azok szerint vi­szont ember legyen a talpán, aki eléri a célját mindenféle bolyongás nélkül. Ezt látva Tóth László, mivel kérvé­nyét nem vették tudomásul, vagy leg­alábbis nem intézték el a kérelmet a további útjelzők ügyében, elhelyezett néhány saját készítményü útmutatót. Ezek azonban csak néhány napig „üzemeltek". Utána nyomtalanul „ke­reket oldottak", hogy kt által vagy mi által? — ez nem ránk tartozik... A csárda vezetője szerint sokan helytelenítik, hogy olcsó pálinkát és csapolt sört nem kapnak. Miért? Egy halászcsárda legyen színvonalas. Ta­lán ha nem így lenne, kevesebb rend­bontás fordulna elő? Tessék belegon­dolni! Az árdrágítást Tóth László csárda­vezető ugyan elismeri, de azzal érvel, hogy a csallóközi dal- és táncünne­pély alkalmával Ijűsz inas állt a csár­da rendelkezésére. Ezek mindannyian fiatal fizetőpincérek voltak, drágábban adták az italokat, és nem tudták őket ellenőrizni. Egyébként úgy tűnt, hogy az árdrágítást, a pótjövedelmet saját részére Is természetesnek tartja. Ez persze nagyon szomorú. Végül még szeretném megjegyezni: az előző cikk megírásakor engem csu­pán a jószéndék vezérelt. Nem gon­doltam, hogy a puska így sül el. Bí­zom benne, hogy elfogultság nélküli megértésre talál e néhány sor és eléri célját. A személyes ellentéteket félre­téve, tárgyilagosan mérlegeljék a hely­zetet az erre hivatott szervek. Kádelc — Perek helyes óvoda Példásan kivették részüket a palásti fiatalok az óvoda építési munkálataiból Pláiíovcében (aPláston, levicei já­rás) új, három osztályos óvoda épül, kilencven gyermek számára. Ez az in­tézmény fényesen igazolja, mire ké­pes a társadalmi összefogás, mit le­het közös erővel létrehozni. Csakis így válhatott valóra a Nemzeti Front választási programjának e jelentős célkitűzése. Nagyon kitett magáért a helyi efsz. amely 200 ezer koronával, továbbá az építkezési anyagok ingyenes szállítá­sával járult hozzá, valamint az óvodát a szövetkezet építési brigádja hozta tető alá. Dicséretre méltó munkát vé­geztek a szövetkezet tagjai, s a fia­talok is jeleskedtek. A község egy szép közintézménnyel gazdagodott, amelynek pénzértéke meghaladja a két és fél millió koro­nát. De vajon tényleg ennyi az értéke az új, korszerű és kényelmes óvodá­nak? Ki tudja érdemben felbecsülni a palásti mamák jóleső biztonságérze­tét? Azt az önfeledt örömet, boldog­ságot, amelyet az óvoda szebbnél szeb játékai váltanak majd ki a gyer­mekekből? ... Itt szokják meg a pöt­tömnyi emberpalánták a közösségbe való beilleszkedést, tanulják meg: minden ember egyenlő jogú, beszéljen bármilyen nyelven, bűre legyen barna, vagy fehér. Es mily nagyra értékelhető az a tapasztalat, amelyet az építöbrigád szerzett? Valószínű, erre alapozódik a palástiaknak az az elhatározása, hogy a közeljövőben hozzálátnak az iskola gyermekjátszóterének építésé­hez, s közösen munkálkodnak majd azon is, hogy a két és fél millió ko­rona beruházást igénylő egészségügyi központ is felépüljön. Mint a tények mutatják: a plááfov­­ceiek lehetetlent nem ismernek. Főleg akkor, ha a Nemzeti Front választási programjának célkitűzései megvalósí­tásáról van szó! N. Považský Most épül a Starý Tekov-i (óbarsi) óvoda is, amely szakasztott mása a plááfovcei (palásti) óvodának

Next

/
Oldalképek
Tartalom