Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-01 / 35. szám

1973. szeptember í. SZABAD FÖLDMŰVES, 9 RUHÁK KOZÉPKORÚAKNAK Fiatalosan, de mértéktartóan Manapság a középkorú nők köoy­­nyen tűnhetnek fiatalabbnak életko­ruknál. Ha helyesen táplálkoznak (!?), sportolnak, s a kozmetikára is szakí­tanak időt. Persze, azért az évek múl­nak — sajnos, nem nyomtalanul —, s minél magasabb a számuk, annál kívánatosabb, hogy eltereljük róluk a figyelmet, igyekezzünk kortalannak látszani. Ez a cél sok tekintetben az öltözködést is meghatározza. Kerüljük mindazt, ami az életkorra utal. Ne öltözzünk öregesen, de a ti­zenévesekkel se versenyezzünk. Az előbbi hibát általában azok a nők kö­vetik el, akik nem dolgoznak, a ház­tartást vezetik, a gyerekeket nevelik, az utóbbit a magányos nők, akik már unják függetlenségüket. Minél idősebb valaki, annál jobban fontolja meg a fekete, a szürke és természetesen a nagyon élénk színű ruhák viselését. A fekete mélyíti a vonásokat (kevésbé gyöngéden: a ráncokat), ezért csak más színnel kombinálva ajánlható. A szürke — akaratlan gondolattársítással is — könnyen emlékeztet az életkorra, kü­lönösen középárnyalataival, vagy mint alkalmi ruha. Nem feltűnő, s csaknem mindenki­nek előnyös a drapp, a vaj- és tojás­héj, a krém-, a homokszín, a barna és a középkék. De a pirostól, zöldtől, sárgától sem kell elriadni, ezeknek azonban hamvas, kevert árnyalatait viseljék. A ruha hossza térdig, térdközépig érjen, legfeljebb csak takarja a térdet. A mini még azoknak is nevetségesnek tűnik, akiknek szép a lábuk. A midi az idősebbeknél egyelőre megbukott, mert a szolid helyett inkább a rendet­lenség, az elhanyagoltság látszatát kelti. Rajzainkon a középkorúaknak, az CSALÁDI Jk (ИМ ■ ЯИц Г(ф]]1 idősebbeknek mutatunk be divatos és mégis szolid ruhákat. Szép és elegáns viselet a nadrág­kosztüm, különösen akkor, ha a fel­ső része a csípőt takarja. Blézerrel (1) vagy tunikával (2) karcsúsít. Aki nem szereti a nadrágot, hordjon szok­nyát blúzzal, pulóverekkel. A bekötős blúzt (3) csak karcsú derekú nőknek ajánlhatjuk. Praktikus és min­dig divatos a cha­­nelkosztüm.. Raj­zunkon (4) a szok­nya hólos, az elütő színű blúz megkö­tés nyakkal ké­szült. Telt alakúak­­nak előnyös a ka­bátruha (5), hosz­­szanti szabásvona­lát tűzés hangsú­lyozza. Változatlanul di­vatos az ingruha hólos szoknyával (6), ujja hosszú kézelőbe fogott, jerseyból, tiszta se­lyemből, műszálas anyagból készül­het. A hosszú ujjú alkalmi „alapm­űét“ (7) gyönggyel, sállal, dísztűvel te­hetjük változatos­sá. Feliérné Varga Agnes CSIBA LÁSZLÓ: cAtúftíÍÄ * / н Л* UX „ Gyermekkorom: egy sereg benyomás, egy életre­­szálú emlékezés. Néha a csillagos eget kémlelem, ahonnan csillag jut lejeié, és hirtelen elsötétül. Vajon hova lett? Hova lett édesanyám mesélő ajka az „Aranyhajű lányról“, hona lettek az őszi kuko­­ricafosztások mesélői? ... Majd tekintetem a messzeségbe mered, ahol fel­­jelragyog az emlékezés földi fények formájában. Ekkor feloldódik bennem a beszédes némaság s újra gyermek vagyok. Kukoricát fosztok, felet­tem fel-felragyog a hold fehér fénye, és csillag­szemek néznek rám a bújdosó, tovasurranó bárány­felhők közül. Vince bácsi szájából újra luillom a mesét a régi Csallóközről, az itt vadászó Mátyás királyról. — Mátyás király idejében híres vadászterület volt Csallóköz, ezért nevezték Aranykertnek is. Az évszázados jegenyék, fűzfák, rezgőnyárfák, aká­cok, futónövények indáival Voltak benőve. A ná­dasok, vízerek, csalitok, erdők apró szigetek búvó­helyül szolgáltak az állatoknak. Nagy számmal élt itt a nádifarkas, hód, vidra és vaddisznó. A lápok és erek vizeiben ezrével úszkáltak a víziszárnya­sok. Az egyik vadászat alkalmából Mátyás nagyon elfáradt és lovásza előtt bosszankodását fejezte ki, hogy milyen nehéz ezen a mocsaras vidéken lóhá­ton vadászni. Lovásza erre megkérte, hogy adjon nekt ebből a földterületből annyit, amennyit ő az­­alat megkerül lóháton, míg a király vadászebédjét elfogyasztja. A király beleegyezett, ERŐS György nevű lovásza pedig lóra pattant és elvágtatott. Út­közben kardjával szétvagdosta vörös palástját s a palást darabjaival jelezte útját. Ebéd végeztével már a királynál volt és bejárta vele a belovagolt területet. Látva a király a terület nagyságát, cso­dálkozva e szókra fakadt: „György, sok аI“ De azért az igazságos király ígéretét betartva a terü­letet lovászának adományozta. György a lovász itt telepedett le családjával s a községet Györgysoká­­nak nevezték. A hagyomány szerint így keletke­zett Dercsika, a mat csallóközi kisközség. — Es hová lett az Aranykert? — tettem fel a kérdést Vince bácsinak. — Hová lett? Hát eltűntették a haragos tündé­rekI Számotokra ez a történet ma már bizonyára más­ként hat. Mert ma, ahol valamikor víziszárnyasok hápogtak ott traktorok ekéje hasogatja a barázdá­kat, ahol régen halásztak, ott most búza terem. Azokon a helyeken, ahol a mocsarak és feneketlen ingovány miatt a közlekedés szinte lehetetlen volt, ott autók serege robog. Ismerem a jelszót: légy fit! És mivel a sport nem árt, ha megeszem a reggelit, kihozom a kerékpárt. A sport után jön a játék, a legjobb bújó én vagyok, minden óra szép ajándék, madár dalol s a nap ragyog. szép nap Ebéd után fürdőt veszek, ez élvezet mondhatom! Uzsonnáig ki sem megyek ez nekem a Balatoni Mikor a nap búcsúzni kezd. kinn a réten sétálok s anyókámnak hogy örüljön. szedek pár szál virágot. Szöveg és kép: ORDÖDY VILMOS, A fűszerek Mit Is nevez fűszernek — régies formájában — fűszerszámnak a ma­gyar és mit ért azon, amikor azt mondja: megfűszerez valamit? Semmi esetre sem csak azt, hogy sót, paprikát, ecetet, esetleg borsot tesz az ételbe. Nem azt érti, de ma azt cselekszi. Ha valahol egy-egy üzemi konyhába, vendéglői szakács mellé, vagy akár egy gazdasszony ár­nyékába sodor a sorsom — sajnos, meg kell állapítanom, hogy hajdan olyan híres magyar konyha sokféle íze napjainkban mintha egy kissé el­szegényedett, megkopott, elszintelene­­dett volna. Mintha a szakácsok — no, tisztelet az aránylag kevés, de annál megbecsültebb kivételnek — és a gazdasszonyok, akik közül az öregek már lassan elbúcsúznak tőlünk — megfeledkeztek volna arról, hogy a savanyú, sós, csípős ízeken kívül még sok más ínycsiklandozó fűszer is van a világon. Hogy mást ne említsek, még a jezsuiták kiadásában 1763-ban megjelent híres nagyszombati sza­kácskönyvben is — aminek az volt a címe, hogy „Szakáts mesterségnek könyvetskéje, melyben különb-külön­féle válogatott tzifra jó, egészséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sütése és főzése leirat­­tatik“, igen sokféle ma már nem is emlegetett fűszerszámok felsorolása található. Hogy mást ne említsek; a gyömbér, a szerecsendióvirág, a sáf­rány, a kakukkfű, és még sok egyéb. No és az az érdekes, hogy a paprika csak az 1775-ben megjelent Csapók­­féle „Magyar Kert“ című könyvecské­ben mutatkozik be először hazánk irodalmában. Azt írja róla a szerző, hogy „a paraszti emberek porrá törik és igen erős eszköz ez, s az ember vérét igen meghevíti.“ Lám a magyar konyha mai prima­donnája valamikor falusi hamupipőke volt és amikorra vezetöszerephez ju­tott, a többi fűszerek valósággal ki­öregedtek mellőle. Mi hát akkor a fűszer? Mit Is je­lent az, lia valami fűszeres? Azt, hogy ízletes, szebb, jobb, színesebb, kedve­sebb, és ha nem is értékesebb, de an­nak látszik, mert a száraztól, a szín­­elentől elüt. És tnit jelent a fíišžér'az'élelmezés­tudományban? Minden olyan anyagot, ami az étel­nek kellemes ízt, szagot, színt, zama­tot, és külemet ad. Eszerint tágabb értelemben valóban fűszer a só, az ecet, a sütőpor, a szödabicarbőna és talán még a zselatin Is, de valójában csak a fűszernövények ételjavításra felhasznált részeit, terméseit, magvait, virágait, bimbóit, leveleit, hajtásait, törzseit, tőkéit, rizómált és gyökereit használjuk fűszernek. No de mi közük van a fűszereknek az egészség megtartásához és a gyó* gyításhoz? Sok! Nagyon sok. Több olyan betegséget Ismerünk, amelynél az általános testi erő meg­tartása vagy megjavítása igen fontos feladat. Az erőt a bőséges, rendszeres táplálkozás adja. A komoly munkát végző egészséges ember számára ezért olyan elengedhetetlen a rendszeres és kielégítő táplálkozás. Az erősítésre szoruló beteg még jobban rászorul, és ugyanakkor rendszerint étvágytalan. Ha az ilyen étvágytalan beteget ízet­len, egyhangú, kellemetlen eledelekkel tömnek, étvágytalansága fokozódik és táplálékának még a legszükségesebb mennyiségét sem fogyasztja el. A vál­tozatos, jóízű, kellemesen fűszerezett ételeket azonban jéétvággal elfo­gyasztja. Az ízletes, jóízű, változatos étrend tehát ellensúlyozza, legyőzi az étvágytalanok és a gyenge betegek ét­vágytalanságát. Ám az ízesítéshez fű­szer, felhasználásukhoz fűszerismeret kell, mert azok adják még a különle­ges, vagy kellemes ételarómát — hogy úgy mondjam — az eledelek savát, borsát. Ez a fűszerezés általános haszna. A másik még érdekesebb. Pontosan egyes fűszerek eltiltásával kapcsola­tos. A betegek jórésze nem ehet csí­pős, erős, izgató fűszerrel készített ételt. Ezektől „egyes“ fűszereket el kell tiltani. Azért kell megismerni a régen bevált jő fűszereket, hogy ha az egyeseket eltiltják a kettesek, még használhatók, hogy a tréfa szavával éljek. Rengeteg használható fűszerünk van. Hogy csak egynéhányat említsek: a hagymák, a kapor, a sáfrány, a fe­­nyömag, a majoránna, a zsálya, a tár­­kány, a murok és sok egyéb, amikről még én sem tudom, hogy micsodák. A fűszerhatások Igen változatosak. A fűszerezésnek éppen az a művé­szete, hogy mindenki számára ízletes­sé, változatossá teszi a neki engedé­lyezett és sorozatosan fogyasztott éte­leket. Erről az egyszerűnek látszó, de igei? nagy horderejű kérdésről szól Rom­­váry Vilmos „Fűszerek könyve“ című kitűnő munkája. Dr. BUGA LÄSZL0 ^^^X^^^a^^^aЛЧЧЧVV^Vtt^XVkЧЧЧVЧЧЧVЧVk^XЧЧ^VVVЧЧVVЧЧV^XVMKW'CЧЯOi^KVГО^V^^^^»^*tЧ^^X^VC*X*^^^VC^ГО'K ERESZTBEJTVEHY ISKOLA ÉS TANULÄS VÍZSZINTES: 2. niölcs. 5. Szeszes ital. 8. Zola .. . francia író. 10. Nem ezt. 12. Vegyjele „S“. 14. Gubós növény. 15. Lekaszált és megszá­­ríott fű. 17. Temérdek. 19. Régi római pénz. 21. Balatoni üdülőhely. 23. Megszólítás. 24. Vágány. 26. Tibeti szarvasmarha. 27. Olasz névelő. 29. Ma­gyaros felsőruha. 32. Astatine kémiai jele. 33. Játszma (a teniszben). 35. Rege. 36. Időszak. 37. Nagy félsziget Észak- Európában. 39. Ékl 40. Termést betakarít. 42. Szlovák tengely. 43. Ige­kötő. 45. Azonosak. 46. Kettőzve: város a Dunán­túlon. 47. Figura. 48. Ma­gyarországi sportnyere­­mény-játék. 49. Hamis. 51. Gally. 53. Időmegha­tározás. 54. Bánat. 55. Német nem. 57. 1848-as szabadsághős. 59. Maláji súlyegység. 61. Japán gyöngyhalásznö. 62. Tejter­mék. 64. Afrikai antilopfajta. 65. Ki­csinyítő képző. 66. Európai nép. 67. Nem halt meg. 69. Betű kiejtve. 70. Aroma. 71. A bor, sör ts az. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első ré­sze. 2. Lapos.. 3. Állatlak. 4. Az idézet második része. 6. A csehszlovák re­pülőgépek jelzése. 7. Nyílás. 9. Nem ugyanaz. 10. Kazal közepe. 11. Kevert nit. 13. Francia tagadás. 16. A gon­dolkodás központja. 18. Gyümölcsös. 20. Folyó Jugoszláviában. 22. Angolna németül. 25. Negatív válasz. 28. Janá­ček személyneve. 30. Az első bárkás. 31. Férfinév. 32. Avatásban van! 34. Tél kezdete és vége. 36. Véredény. 38. Európai nép. 40. Alomba ringat. 41. Az idézet harmadik része. 44. A mun-és az energia egysége. 45. Minden­féle ócskaság. 50. Vékony fémkorong. 52. Tisztító eszköz. 54. Az Újpesti Dó­zsa, neves játékosa 56. Csacsihang. 57. Nem ki. 58. Személyes névmás. 60. Nem egészen agg. 62. Kevert kar. 63. Kaszáló. 66. Római 999. 68. Francia névelő. Beküldendő a függőleges 1., 4. és 41. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 32. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Az irányítás tudományát is el kell sajátítanunk! Könyvnyertesek: Brusznyai Erzsé­bet, Holiša Galsa) — Csókás Hilda, Kravany n./D. (Karva) — Sípos Jenő, Bajtava (Bajta). A könyvkézbesítéssel kapcsolatos késedelemért szives elnézést! A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom