Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-01 / 35. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES ÚTTÖRŐK a gabonatermesztésben Ä Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás már évek óta élenjáró szerepet vállal a CSKP mezőgazdasági politikájának megvalósításában. A kedvező természeti feltételeket optimáli­san kihasználják a hatékony termelési módszerek bevezetésé­re. Amióta megtartották a gabonatermesztési konferenciát, a mezőgazdasági üzemekben sok minden történt. Ez a konfe­rencia erre az évre merész, reális célokat tűzött ki a gabona­­termesztés szakaszán. Búzából, ötven mázsás járási átlag el­érését tűzte ki, árpából pedig jóval negyven mázsán felüli hektárhozammal számolt. Tavaly a nehéz aratás próbára tette a mezőgazdasági üzemeket, s egyúttal meghatározó jellegű volt a továbbfejlődés szempontjából. Ugyanis akkor alkalmaz­ták nagyobb arányban a Kaukaz, Auróra és a Jubilejná szovjet búzafajtákat. Megállapították, hogy a Kaukaz és az Auróra bú­za bírja a nehéz, nedves talajokat, míg a Jubilejná nem annyira igényes a talajra, tűri a szárazságot. A TAPASZTALATOK LESZŰRÉSE Л járásban a hatvanas évek elején következett be az áttérés a hagyomá­nyos Bánkúti búzafajta termesztésé­ről a szovjet Bezosztája és Mironov­­szkája fajtára, melyeket a járási párt­bizottság kezdeményezésére meghí­vott szovjet mezőgazdasági szakem­berek ismertettek meg a mezőgazda­sági üzemekkel. A pártbizottság által kitűzött gabonatermesztési program első szakaszában ezeket a fajtákat termesztették, amelyek hektáronként 45 mázsát adtak. A termelés belterje­­sítése érdekében azonban a gabona­­termesztési program további szaka­szában rátértek a korábban kísérleti megfigyelés alatt lévő új, nagy hoza­mot nyújtó vetőmagvak meghonosítá­sára. A termelőüzemek elmélyítették kapcsolataikat a hazai kutatóbázisok­kal. Elsősorban a Nitrai Mezőgazda­­sági Főiskolával, s rendszeres előadá­sokat tartottak a növénytermesztők részére, tájékoztatták őket a legújabb kutatási eredményekről, és termelési módszerekről. A járásban úgyszólván nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahonnan szak­ember ne járt volna tanulmányúton a Szovjetunióban. Míg 1971-ben a búza vetésterületének 70 százalékán Be­­zosztáját, 30 százalékán pedig Miri­­novszkáját termesztettek, addig ta­valy az összetétel lényegesen megvál­tozott. Az említetteken kívül 1200 hektáron Auróra, 1400 hektáron Kau­kaz és 3368 hektáron jubilejná búza­fajtát termesztettek. Az átlagos hek­tárhozam járásunkban 45 68 mázsa volt. de érdemes megfigyelni, miiven a különbség az egyes fajták közt. Míg a Bezosztáia 43.36, a Mironovszkáia 40,48 mázsát adott hektáronként, ad­dig Aurórából 52.11. Kaukazból nedig 54,32 mázsa volt az átlagos járási hektárhozam. Bebizonyosodott tehát, hogy a Kaukaz, az Auróra és a Jubi­lejná búzafajta 16 termőtalajra talált járásunkban, ezért erre az évre eze­ket részesítették előnyben, túlhalad­ták a hatvan mázsás hektárhozamot. HATÉKONY MÓDSZEREKKEL A gabonatermesztési konferencia célkitűzéseinek megvalósítását min­den termelőüzemben elsődleges fel­adatnak tartották. Tavalv őszön ennek jegyében kezdtek hozzá a termés szempontjából nagy jelentőséggel bíró vetés előkészítéséhez. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a talaj jó minőségű megdolgozására, az agro­technikai határidők betartására, a tápanyagok adagolására, a fajtaösze­­tételre, a vetőmag előkészítésére stb. Az előző év tapasztalataiból kiin­dulva a húszezer hektáron vetett bú­zánál előtérbe kerültek azok a vető­mag-fajták, amelyeknél a nagy hozam elérése biztosítottnak látszott, llymó­­don a vetésterületnek 43,7 százalékán Kaukaz, 27,6 százalékán Auróra, 22.9 százalékán pedig Jubilejná búza ke­rült a talajba. Tavasszal korán végez­ték a vegyszeres gyomirtást, hogy ne okozzanak károkat a vetés fejlődésé­ben. Ez tökéletesen sikerült, a földe­ken nem lehetett gyomot találni. Árpából az előző évben a Jantar fajta nem nagyon sikerült, mert haj­lamos a betegségekre, ezért a követ­kező évben termesztését mellőzték. Helyette meghonosították az Ametyst (H 464) árpát, mely úgy hírlik, a jövő árpája. Legnagyobb mértékben a Dvo­ran (42,5 százalékl és a Diamant (25,3 százalék) árpa került vetésre. A hosszantartó tavaszi szárazság a járásban főleg a Duna-menti szövetke­zetekben kedvezően befolyásolta a termés alakulását, mert ott a talaj nedvességtartalma ideális volt. Idén e téren javulás következett be, mert például a Horný Bár-i (Felbári) Csallóköz Efsz-ben most adták át az öt kilométeres vízlecsapoló csatornát. A másik ágon, a folyamtól távolobbra eső gazdaságokban most győződtek meg igazán a felső-csallóközi nagy hatósugarú öntözőrendszer előnyeiről, mely 17 ezer hektár víz ellátását teszi lehetővé. Egyes időszakokat leszámít­va — amikor a csatorna az erős szennyezettség miatt nem üzemelhe­tett — az efsz-ek maximálisan kihasz­nálták a vizet nemcsak az évelő ta­­karmánvok, hanem a gabonafélék ön­tözésénél is. Az öntözéssel a járásban például a dunlájára emelkedett a lu­cerna hektárhozama, s termőterületét átlagosan öt-hét százalékkal csök­kenthették. s erre a területre is bú­zát vetettek. Ahogyan Gdovin mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság agronómusa elmondta, az idén több mint 3800 hektáron öntözték a gabo­nákat, ebből a búzát 2383, az árpát pedig 1460 hektáron. Sajnos néhány helyen problémák vannak az öntöző­­rendszer üzemeltetésével. Azonban tény, hogy Felső-Csallóközben az ön­­.tözés így is átlagosan hat-hét mázsá­val elősegítette a hektárhozamok nö­velését. A Zlaté Klasy-t ,,Béke“ Efsz­­ben Seftan agrármérnök szerint a ta­vaszi öntözés tíz mázsát hozott hek­táronként, vagyis ennyivel lett jobb a hektárhozam. A búza öntözésében ugyan a gyakran változó fajtaösszeté­tel következtében még nincsenek ki­forrott tapasztalataik, annyi azonban bizonyos, hogy az öntözés nagyon hasznosnak bizonyult. JÓ SZERVEZÉSSEL KIVÄLÖ EREDMÉNYEK Az idén a kenyércsata sikeresen, gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le, mert a járásban Idejében megtet­ték a szükséges intézkedéseket. A já­rást pártbizottság aratási felhívását valamennyi mezőgazdasági üzemben a pártszervezetek és az efsz-ek tagsá­ga megvitatta. Idejében elkészültek a gépek, s munkatervben rögzítették az aratás menetét. A komárnoi (komá­romi) járás versenyfelhívását egy em­berként tették magukévá, s a vrakunl (várkonyi) fiatalok pedig felhívást intéztek a járás fiatal kombájnosai­­hoz és gépkezelőihez, melyben elkö­telezték magukat a párt mezőgazda­­sági politikája célkitűzéseinek meg­valósításáért. A járási mezőgazdasági igazgatóság szocialista munkaversenyt hirdetett az aratásban résztvevők mozgósítására, s verseny folyt min­den gazdaságban, ahol a győzteseket saját forrásokból jutalmazták. Mivel a szárítási kapacitás az előtte való évhez viszonyítva javult, olyan határozatot fogadtak el, hogy húsz százalékos nedvességtartalomig arat­nak. A betakarítást 320 kombájnnal kezdték — közülük több Morvaor­szágból és Szlovákia északi járásából érkezeit. Aránylag ritkán fordul elő olyan eset, mint a medveďovi, (med­véi) Efsz-ben, ahol a kombájnok a tábla végén várták a gabona száradá­sát, hogy megkezdhessék aratását. Sikeresen szervezték meg a kombáj­nok átcsoportosítását azokba a szö­vetkezetekbe, ahol későbben kezdtek a munkához. Egyes szövetkezetek már hagyomá­nyos kapcsolatban vannak az ország távolabbi közös gazdaságaival éppen a vendégkombájnosokon keresztül. A Dolný Bár-i (Albári) Efsz-be már tized­szer látogatott el Ján Slúčik, kombáj­­nos, aki ezúttal a fiát hozta segédjé­nek Csallóközbe. Ügy érezték itt ma­gukat, mint odahaza. Szívesen jönnek máskor is ebbe a szövetkezetbe. A Horná Potôii-i (Felsőpatonyi) Vörös Csillag Efsz, a krométíži járás egyik szövetkezetével tart fenn barátságot, vetőmagvakkal és takarmányfélékkel segíti ki partnerét, míg amazok a kor­szerű gépek beszerzésében nyújtanak támogatást. A jó előkészületek után rekord-idő alatt, fennakadás nélkül fejezték be az aratást, mely nemcsak országos, hanem európai méretben is kiváló terméseredménnyel zárult. Teljesült a gabonatermesztő konferencia célkitű­zése, mert járási méretben búzából 50,04 mázsás átlagos hozamot értek el, árpából pedig 44 mázsát. Akadnak szép számban olyan gazdaságok Is, amelyekben túlszárnyalták a 60 má­zsás hektárhozamot is. Napjainkban a járási mezőgazdasá­gi igazgatóságon serény munka fo­lyik. összegezik az eredményeket, le­vonják a szükséges tapasztalatokat. Felkészülnek az újabb járási gabona­­termesztő konferenciára, ahol lesz mi­ről tárgyalni, hiszen az idei nagysze­rű eredményekkel korántsem mond­ták ki a végső szót. Svinger István Hogy felfigyel - jenek Amilyen gyorsan érkezett az aratás, ugyanolyan gyorsan biztonságos hely­re került a gabona. Persze akadnak emberek, akik az idei nyárról nem nagyon hízelgőén beszélnek. Ezek szabadságukat szeles, esetleg az év­szakhoz képest kissé hűvös napokon vették ki. Egy azonban bizonyos, a természet nem tehet jót mindenkinek. Idén a hűvös nyáreleje például nagyon ked­vezett a mezőgazdasági termelésnek — konkrétan a gabonafélék beérésé­­nek, — ami üzemi és össztársadalmi vonatkozásban sokkal fontosabb, mint teszem azt, egyes emberek sütkére­­zése. Ma már tény, hogy olyan ter­mést értünk el gabonafélékből, ami­lyenre a történelem során még nem volt példa. Ez mindenkit kárpótol. Gondolom azokat is, akik a nyár ele­jén nem bámulták le, mert a későbbi Időszakban a szabad szombatokon és a vasárnapokon erre bőségesen volt módjuk. A nagy termőképességgel felruhá­zott szovjet búzafajták, valamint a hazai nemesítésű árpafajták, kiváló terméseredménnyel örvendeztették meg hazánk dolgozó népét. A földmű­vesek áldozatkész munkájának, s per­sze a kutatók lelkes közreműködésé­nek, a szilárd munkás-paraszt szövet­ségnek az eredménye ez. Bebizonyosodott, hogy pártunk XIV. kongreszsusának célkitűzései a pa­rasztságnál, a munkásosztály hű szö­vetségénél nyitott szívre találtak. Per­sze a megvalósítás nem történt min­denütt simán, problémamentesen. Az erős akarat, a lelkesedés azonban le­gyűrte az akadályokat. így történt ez a selicei (sókszelö­­cei) szövetkezetben is. A minap meg­rendezett helyi jellegű aratóünnepé­lyen, — ahol résztvettek az SZLKP KB, valamint a galantai járás küldöt­tei, és a szabadságát hazánkban töltő A. A. Amvrosov moszkvai vendég, — Tomaskovics Károly, elnök. rin“rmmi«nr»rri-T-"r— I Alio! a tegnap elindítja a holnapot! Napjainkat a három- ét ötezer hektáros társult szövetkezetek kialakítása idejében bátran nevez­hetjük a nagy kapacitású termelési beruházások ötéves tervének. De korparancs is, hogy a munka­erők állandó csökkenése miatt a könnyebb lehe­tőséget válasszuk, vagyis az automata gépsorokat dolgoztassuk, mert azok üzemeltetéséhez még ta­lálunk — utánpótlásul — fiatalokat. A Dvory nad Zitavou-i (udvardi) szövetkezet üzemgazdászával folytatott eszmecsere alapján összegeztem a gazdaság termelése Iparosításának távlatait. Ebben az évben járásunkban harmadik­nak itt ts megkezdték egy ötezres korszerű auto­matizált sertéshizlalda építését. Az ötéves tervidő­szakban ilyen építkezésre 35 milliós keret áll a szövetkezet rendelkezésére. Vajon mi következhet az után? у Ebben a szövetkezetben nagyok a takarmányok tartalékai, természetes tehát, hogy megkezdték az 1200 tehenet befogadó korszerű istálló építését is. A nyolcvan hektáros gyümölcsös igénye máris megvalósult, hiszen kész a száz vagonos gyümölcs­tároló, melynek az értéke a hűtőszerkezettel együtt 1 millió 500 ezer korona. Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy a szövet­kezet nyilvántartása is elbúcsúzik az öreg kastély nyirkos falaitól, s még az idén beköltözik a kor­szerű irodaházba. Tetszik ez annál inkább Is, mert a kastély helyét már várja a jövőre építésre ke­rülő egészségügyi központ. Lényegében a szövet­kezetesítés kezdeti formái átadják a helyüket az ipari jellegű termelési folyamatoknak, röviden a tegnap elindítja a holnapot, hogy a termelés gaz­daságosságánál a dolgozók munkakörülményeinek a korszerűsítésénél nem különben az új, szocia­lista embertípus kialaktíásánál ismét nagyot lép­jünk előre. GÁBRIS JÓZSEF Tomaskovics Károly elnök, a tőle megszokott következetességgel arról beszélt, hogy a gazdaság fennállása óta gabonafélékből ilyen kimagasló eredményt még nem ért el. Pedig eb­ben a gazdaságban az utóbbi öt esz­tendőben meglehetősen állandósult — a közepesnél jobb — terméseredmé­nyekkel dicsekedhettek, ám termé­szetes csapadék tekintetében — ki­véve a szélsőséges időjárási viszonyo­kat — sohasem bővelkedtek. Öt évvel (1969) ezelőtt búzából 40,3; idén pedig 49,3; árpából 1969- ben 41,2; ebben az évben pedig 45,38 mázsás hektárhozamot értek el. Be­szélni kell persze arról is, hogy a 48,38 mázsás átlagos hozamot gabona­félékből 705 hektáros területen kel­lett kiharcolni. Tehát olyan nagy földterületen, mint amilyen nem egy szövetkezet egész területe. Ezzel az eredménnyel érdemelték kt — a ga­lantai járásban —a negyediknek ki­járó megtisztelő helyet. Kubicsko István főagronómus el­mondta, hogy a Mironovszkája és a Bezosztája búzánál 290; a Kaukaz, az .m* 1973. szeptember ! Osztyák Erzsébet, a kultúrbrigád tag­ja, az elnöknek az alábbi szavakkal adta át a sikeres aratás befejezését jelképező koszorút: — .... hogy ne legyen az ember arra többé szomorú ... Auróra és a Jubilejná búzánál 340, s az árpáknál pedig 240 kg műtrágyát adtak tiszta hatóanyagban a növény­zet hektárjára. Természetesen csúcshozamok ebben a gazdaságban is voltak. Az Auróra búza egyik 58 hektáros parcellán 55,98; a Mironovszkája száz hektáron 51,50; a Kaukaz búza pedig egy negy­ven hektáros parcellán 53 mázsát ter­mett hektáronként. Az átlag jobb is lehetett volna, ha a tavasz kedvez, azaz nem annyira vi­haros. A szélvihar a könnyű termő­réteggel együtt elsöpörte a búza nö­vényzetének mintegy 20 százalékát, s ez a későbbiek folyamán pótolhatat­lan volt. Nem segített a gondosan végzett megosztott tápanyagellátás sem, azaz nem annyira, mint egyéb­ként segíthetett volna. Ilyen hátrány­nyal Jutottak a csapadéktalan május­ba. Akkoriban persze még gondolni sem mertek a nagy termésátlagra, vagyis arra, hogy a szövetkezet fenn­állása óta, idén takarítják be a leg­jobb gabonatermést. Sokakkal beszélgetve szóbakerült, hogy Selicén — a közepes színvona­lúnál jobb gazdaságban — már na­gyon időszerű volna az öntözéses gaz­dálkodás bevezetése. Felbecsülhetet­len haszonnal járna a nagy, vagy a közép hatósugarú beépített öntöző­­rendszer, a természetes csapadékban szűkölködő években. Az elnök arról is tájékoztatott, hogy Idén október végén veszik át a kivi­telező vállalattól a 805 hektáros be­épített, közép hatósugarú öntözőrend­szert. Ez annyit jelent, hogy jövőre szárazság esetén a szövetkezetét nem érhetik meglepetések. Az is szóbakerült, hogy célszerűbb lett volna ezt az öntözőrendszert meg­építeni a szövetkezet más dűlőin, mert ahol beépítették, amúgy is jó termésátlagot érnek el. Ugyanis a gazdaság más területein víz tekinte­tében sokszorta ínségesebb a helyzet. Azon a területen a takarmánynövé­nyek sínylődnek, mivel az utóbbi négy hónap alatt mindössze 30 mm termé­szetes csapadék hullott, ezért kevés a takarmány, ami kedvezőtlen befo­lyást gyakorol a tejtermelésre. Azonban a szövetkezet átlagos ered­ményei — többéves viszonylatban is — nagyon jók, mert huzamos ideje tudományos megalapozottsággal ter­melnek. Utat mutatnak másoknak is arra, hogyan kell jól, szervezetten, okszerűen gazdálkodni. Körültekintettem a portán. Az iro­dák falán is végigsiklott a tekintetem. Kerestem valamit, a kitüntetést. Mit mondjak? Hiába kerestem. Ogy lát­szik, az illetékesek, az úttörő, a sok újat megvalósító szövetkezetre még nem figyeltek fel. Pedig nem ártana, ha ott is körülnéznének ... Most veszem észre, hogy az arató­ünnepélyről még nem is írtam. Ezért a befejezés legyen amolyan kárpótlás­féle, Vancsik Ferenc kultúrbrigádjé­­nak, akik ötletes műsorral szórakoz­tatták a jelenlévőket. Ezt a kultúrbri­­gádot a szövetkezet fiatal dolgozóiból szervezték, azonban köztük láthattuk az idősebb korosztály tagjait is, akik a színpadon ugyancsak helytálltak. Ez már nemcsak kezdet, hanem foly­tatása annak, ami a kultúra terén a községben évekkel ezelőtt elkezdő­dött. Céljuk: nem nagy semmit adni, hanem inkább kis valamit. Táncolni, énekelni, föleleveníteni a haladó ha­gyományokat. Aztán majd sor kéri'' hét a nagyobb dolgokra is. jó (el, hogy a szövetkezeti munkán tűi a kultúrában is igényességre töreked­nek. HOKSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom