Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-10 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. február 10. A meszes talaj foszfortrágvázásának problémái }ó érzés hallani az állandóan korszerűsödő, rohamosan fejlődő mezőgazdaság eredményeiről. A hektárhozam fokozatos növekedése — az utóbbi tíz évben — olyan eredmény, amit nem is tudunk eléggé értékelni. Az eredményeket mérlegelve gondolnunk kell arra is, hogy azokat jórészt a tervszerű irányításnak köszönhetjük. Bebizonyosodott, hogy helyes az a törekvés, amely a mezőgazdaság rohamos fejlődéséhez, a vegyipar s a gépipar fejlesztésén keresztül vezet. A mezőgazdaság által ma használt korszerű gépek és a nagymennyiségű műtrágya teljesen megváltoztatták a'mezőgazdasági termelést. Ma nem ritka az olyan szövetkezet, ahol átlagban 300 kg/ha műtrágyát használnak tiszta tápanyagban. Az ilyen mértékű műtrágyázásnál nagyon fontos mérlegelni azt is, hogy egyes talajtípusok szerint, milyen a kihasználódás. I. RÉSZ MINT MÁR KORÁBBAN a problémával foglalkozva említettem Csallóköz és Kelet-Szlovákia jelentős területe sok meszet és magnéziumot tartalmaz. Csallóközben nem ritka a 23— 25% СаСОз tartalom (pl. Topolníky (Nyárasd) környékén). A sok meszet tartalmazó talajban műtrágyázás után különböző mészfoszfátok keletkeznek, melyek közül esak a szekundáris Са/НгР01/2 marad oldható formában! Л foszfortrágyák nagy mennyisége kötődik a mészre, s hogy ebből mikor mennyi oldódik fel és válik a növények számára hasznosíthatóvá, azt csak azok a folyamatok teszik lehetővé, melyek által változik a talaj kémhatása, vagyis pH értéke (savanyúsági és lúgossági foka). Ismeretes, hogy a foszfortrágyák talajban történő kihasználódása a nem túlságosan savanyú és nem nagyon lúgos talajoknál a legjobb. A túl savanyú talajoknál — melyek rendszerint bő alumínium és vastartalmúak — a foszfortrágyák hasznosulása még kisebb, mint a lúgos talajok esetében. Ezeknél a vas- és az alumínium még oldhatatlanabb formában köti a foszfort. Itt célszerű a talaj meszezése, mert ilyenkor a foszfor olyan mészfoszfátokat alakit ki, melyek sokkal oldhatóbbak és elérhetőbbek, mint a vas vagy az alumínium foszfátok. Ezt az teszi lehetővé, hogy az ilyen talajok kémhatása 5—7 között mozog, s ezen a mész nem sokat változtat, tíe a keletkezett mészfoszfát számára a szóbanforgó kémhatás azt eredményezi, hogy oldhatóbb formát ölt. Milyen a mészkarbonát tartalmú talajok szerkezete? A talajban érdekes módon a mészkarbonát (СаСОз) finom szemcsék formájában egyenletesen elosztva helyezkedik el a kolloid részecskékben. Kísérletezésnél sokszor úgy állítanak elő természetes mészkarbonátot helyettesítő talajt, hogy a mészkarbonátot por alakban keverik a talajmintához. A műtrágyák oldódásánál a talajban nagymennyiségű mészkarbonát-szemcse tökéletesen uralja a helyzetet és vegyi reakcióba lép a feloldott foszfátokkal. Így háromféle mészfoszfát keletkezhet, melyek közül csak az említett foszfát oldható. Ez pedig csak akkor alakul ki, ha nem túlságosan lúgos a talaj kémhatása. Csallóközi viszonylatban az így kialakult oldható mészfoszfátokróí nem is lehet beszélni. A TALAJ NÖVÉNYI ANYAGCSERE FORGALMÁBAN nagy szerepe van a finom kolloid részecskéknek, melyek felszínén a növényi táplálkozás céljából kötődnek a legfontosabb tápláló elemek a kálium, az ammónium, a magnézium, a mész, a nyomelemek és <a hidrogén. Ez a talaj szorbeiós komplexuma, s annak éitéke azt adja meg, hogy a talaj mennyi fontos tápanyagot képes kötni a kolloidok felszínén és a talajfolyamat közben másokkal felcserélni. A savanyú kémhatású talaj jobbára hidrogénnel, alumíniummal és vassal telített. Hogy a telítettség mértéke milyen, azt százalékban mutatják ki. Csallóköz talaja mésszel és magnéziummal telített, s ez nagyon nehezen cserélhető fel másra. A sok mésszel való telítettség úgy jön létre, högy a talajban szabadon jelenlévő mészkarbonátszemcsék különböző hatások folytán részben felszínükön átalakultak és oldódtak. A feloldott mész gyorsan telltettt a közeli kolloidrészecskék felszínét, s megakadályozta a másfajta tápanyagok ilyen mértékű szorbeióját. A talaj szorbeiós képességének a megállapítására szolgáló országos szabvány épp úgy, mint a felvehető foszfortartalom megállapításának a módszere, alkalmatlan a mészkarbonát tartalmú talajok viszonylatában. Például a csallóközi talajokról ezzel a módszerrel 600—700 %-os telítettségi értéket kaptak. Mivel ez lehetetlen, automatikusan százszázalékra mésszel telítettnek tartják a kolloidrészecskék felszínét. ANNAK TISZTÁZÁSÁRA, hogy egyes talajokon milyen mértékben érvényesülnek a foszformütrágyák, számos értékes kísérlet történt. Nagy lehetőség nyílt erre a rádióaktív P32-foszforizotop használatával. Magyar kutatók több talajtípuson végeztek ilyen kísérletet, annak megállapítására, hogy a poralakú vagy a szemcsészett szuperfoszfát érvényesül e jobban a talajban. 'A talajmintákat két hétig hagyták állni 60 %-os nedvességtartalommal, úgy hogy a réteg közepében egy szuperfoszfátszemcsét helyeztek el, és annak helyét pontosan megjelölték. Két hét után a szemcsétől különböző távolságra mintákat vettek, s megállapították azok foszfortartalmát. Bebizonyították, hogy a foszfor a tarka honmkkövön képződött talaj esetében marad vissza szemcsében a legkevésbé, vagyis ott oldódik ki és jut el a szemcséből a legtávolabbra, mintegy 20 mm-re a középponttól. A savanyú talajban a központtól legmesszebb csak 15 mm-re jutott el a feloldott foszfor. A nagy mészkarbonát tartalmú talajmintából a feloldott foszfor 90 százaléka a szemcse közvetlen közelében maradt. A feloldott foszfornak csupán egy százaléka vándorolt el 10 mm-re a szemcsétől. Ebből is látható, hogy a talaj mészkarbonát tartalma milyen csekély mozgási lehetőséget nyújt a felvehető foszfor számára. A szuperfoszfát szemcse kis gócban maradt elzárva és ennek a további oldódását gátolja a felületen gyorsan kialakult oldhatatlan mészfoszfát réteg. Így válik a szuperfoszfát hatástalanná. AZ EMLÍTETTEKBŐL A GYAKORLAT SZÁMÁRA nagyon fontos tanulságot lehet levonni. Nagyon elterjedt és előnyősnek tartott a granulált fszemcsézctt) szuperfasztál használata, pedig az elmondottak éppen annak hátrányáról tanúskodnak! Nem kifizetődő a túlságosan mészkarbonát tartalmú talajokon szemcsézett szuperfoszfátot használni, mert a szemcsétől oldódás után csak nagyon kis távolságra juthat el a tápanyag, s ez csökkenti annak a lehetőségét, hogy a gyökerek elérjék és hasznosítsák. Másrészt az aránylag sok hatóanyagot tartalmazó szemcse felületén kialakult oldhatatlan mészfoszfátok (a 7,5— 8,5-ös pH tartományban | akadályozzák az oldódást, vagyis elzárják, hatástalanítják a foszforgazdag szemcsét. A nagy mészkarbonát tartalmú talajokon ezért sokkal előnyösebb a foszfortartalmű részecskék számának a növelése. Mivel kicsi a foszfortápanyag hatótávolsága a talajban, a hatás úgy növekedhet a legjobban, ha a foszforgazdag gócokból a talajban nagy terület keletkezik, amit leginkább a poralakú szuperfoszfáttal oldhatunk meg. A közelmúltban nagy gondot fordítottak arra is, hogy milyen műtrágyázás! módszerekkel lehetne a nagy mészkarbonát tartalmú talajokon a foszforműtrágyázás hatásfokát növelni. Amint a fent leírt kísérlet is bizonyítja, a foszfortrágyát úgy a legelőnyösebb ^ talajba juttatni, hogy azt a gyökerek hamar elérhessék. Hasonló célra régebben nálunk a kombinált vetőgépet használták. Azok lehetővé tették a foszforműtrágyának a vetéssel egyidöben történő kiszórását, így a tápanyag a vetőmagtól kb. 4 cm távolságra, azaz 4 cm-rel az elvetett mag szintje alá került. Ott akkor érték el a gyökerek, amikor a növénynek a foszforra a legnagyobb szüksége volt. EZ A MÓDSZER VILÁGSZERTE ELTERJEDT, még a kevés mésztartalmú talajokon is. Főleg Kanadában rendelkeznek e téren nagy tapasztalattal. Nálunk sajnos jelenleg ilyen vetőgépet nem gyártanak, de Magyarországon, ahol a problémával sokat foglalkoznak, ilyen gépek már forgalomban vannak. Tanulságosak azok a próbálkozások is, amelyekkel fokozni Igyekeztek a foszforsav vándorlását a talajban. Ezt úgy érték el, hogy a talajba olyan anyagokat kevertek, melyek csökkentették a mész hatását. Ilyen anyag például, a komplexon III (Etiléndiamintetraacetát dinátriumsója), mely magára köti a talaj mésztartalmút, mire a foszfortrágya szabadon érvényesülhet. Például 150 gramm talaj mintához 88 gramm komplexont kevertek, s az teljesen megszüntette a mész káros hatását. Már 11 gramm hozzáadásával Is nagyon fokozódott a foszfor tápanyag vándorlása és kihasználódása. Sikeresen fokozódott a foszforhalás azoknál a kísérleteknél is, amelyeknél a mész- kötő komplexon nem a talajba, hanem a szuperfoszfátba keverték. Az ilyen szemrsézett szuperfoszfát használata esetén a szemcse foszfortartalma kedvezően 90-ről 60 százalékra csökkent és a hatósugár tízről 20 mm-re nőtt! Sajnos, a komplexon széleskörű felhasználására nincs a gyakorlatban lehetőség, mert ez az anyag nagyon drága. Megmutatta azonban, hogy milyen nagy jelentősége volna használatának, ha ezekre a talajokra mészelvonó anyagot adnánk. A kísérleteknél felhasználták továbbá a jóval olcsóbb oxalátot is, mely a talaj mésztartalmúból szintén oldhatatlan vegyületet alkotót, de ez nem járt olyan jó eredménnyel, mint a komplex használata. LÁTHATJUK TEHAT, hogy a Jó terméshozam árnyékában még mindig rejtőznek olyan problémák, melyeknek megoldása főleg a nagy mészkarbonát tartalmú talajokon gazdálkodó szövetkezeteknek további lehetőségeket jelenthetnek. Gondoljunk csak arra, hogy a szuperfoszfát kihasználhatősági százaléka kísérleti viszonyok között Is csak 25—33 százalékos, holott a jövőben éppen a szuperfoszfát gyártásához szükséges természetes foszfátokban lesz nagy hiány, mert a világ foszforkészlete nem kimeríthetetlen. Pár évtized múlva a mezőgazdaság többnyire a most talajba kerülő kihasználatlanul maradt oldhatatlan foszfor Igénybevételére kényszerül. A jövő mezőgazdász generációi jó gazdának tartanak bennünket, ha most szuperfoszfáttal bőségesen trágyázunk. TARR GYULA vegyészmérnök, az Öntözésgazdasági Kutatóintézet dolgozója Néhányan a vezérkarból: Takács László központi nurmázó, Tóth Pál fözootechnikus, Híves Márton baromfifarmvezető. Л Nenincei (nyényei) Efsz a Velký KrtlS-i (nagykürtösi) járás” ban mindig az élvonalba tartozott, mert a vezetőség összhangban Csehszlovákia Kommunista Pártja mezőgazdasági politikájával, minden lehetőséget felhasznált a haladó módszerek alkalmazására, a termelés korszerűsítésére. Sosem féltek a nagyobb beruházásokkal járó termelési ágak fejlesztésétől sem. Ennek eredménye például a majdnem teljesen automatizált és sok hasznot hozó bnromfitenyészet, amely eredményeivel, sikereivel párját ritkítja az egész közép-szlovákiai kerületben. Amikor a CSKP Központi Bizottsága határozatában meghirdette a termelés koncentrációját, a vezetőség az üzemi pártszervezet bizottságának inspirálására még 1970-ben jó politikai meggyőző munkával készítette elő a „talajt“ Nenince, Bátorová (Bátorfalu), Opátov. Nová Ves (Apátújfalu) egyesítésére. Az ökonómiai elemzések alapján részletesen megmagyarázták a szövetkezeti tagoknak az egyesülés előnyét, és végül is az agitácíós munka hatására, 1971-ben létrejött a három szövetkezetét magába foglaló 2200 hektárú üzem. Működéséről még a múlt évben olyan információkat szereztünk Híves ökonómus elvtárstól, amelyek arra engedtek következtetni, hogy az indulás jó volt és ezért kíváncsian látogattunk el az új év első hónapjában hozzájuk, hogy képet kapjunk az első komolyabb eredményekről. Nemcsok László elvtárs épp a járási pártbizottság ülésén tartózkodott, ezért egy kis előzetes szondázást végeztünk az egyesült szövetkezetben. Meghánytuk-vetettük a problémákat, az előnyöket, Tóth Pál főzootechnikussal, Takács László központi normázóval, Híves Mártonnal, a baromfifarm vezetőjével, Nemcsok Vincével, az egyik tojópavilon berendezéseinek kezelőjével, Orem Józsefnéval és még jónéhány vezetővel, valamint taggal. Már- a beszélgetés elején olyasmikről hallottunk, amik azt igazolták, hogy a szakosítás máris érezteti hatását a termelés fokozódásában. Olyan korszerű gazdasági egység alakul ki, amelyben lényegesen megváltoznak a tagok élet- és munkakörülményei Is. A baromfitenyésztésben például az asszonyok már két műszakban dolgoznak és emellett megkeresik a havi 1500—1600 koronát. De más termelési szakaszokon is olyan jelenségeket tapasztaltunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a szövetkezetben a lehetőségekhez mérten magasan gépesítik a termelési folyamatot és így a dolgozók kevesebb erőkifejtéssel is jól keresnek, és emellett több szabad idejük van. HELYESLIK AZ EGYESÍTÉST Két és féknilié korona tééhletbevétel Kisvártatva megérkezett я gyűlésről Nemcsok László elvtárs, akivel igyekeztünk összesíteni az aránylag rövid idő alatt szerzett tapasztalatokat és adatokkal rögzíteni az eredményeket. Amikor célzást tettem az egyesítésre, derűs arccal jelentette ki, hogy sokéves tapasztalatai alapján bátran állíthatja, hogy az egyesítés helyes volt, és nincs más út a termelés fokozására. A nenincei szövetkezetben már előbb is több kísérletet tettek a szakosításra, azonban fékezően hatott, hogy nem tudtak nagyobb beruházásokat végrehajtani. Bár a baromfifarmjuk előbb is jövedelmező volt, de a termeléshez több szemestakarmányra volt szükségük. Persze sok álmatlan éjszakát okozott nekik is, hogy a bátorovál és Opatová Nová Ves-i efsz elég alacsony szinten gazdálkodott és a nenincei efsz tagsága többször felhánytorgatta, hogy ha ezekkel egyesülnek, visszaesik a termelés. A vezetőség azonban figyelembe véve a rendelkezésre álló munkaerőt, az egyes szakaszok eredményeit, úgy döntött, hogy az igényesebb termelési ágakat Nenincére csoportosítják, ahol egyrészt megfelelő szakgárda, másrészt hozzáértő munkaerő van. Ezért fejlesztették tovább a baromfitenyésztést és több teret adtak a kocatenyésztésnek és a malacnevelésnek. Bátorován pedig a kevesebb munkaerőt igénylő szarvasmarha- és sertéshizlalás maradt. Az átcsoportosításnak máris megmutatkoztak az eredményei, mert a tehenek évi átlagos tejhozama darabonként 300 literrel emelkedett. így 3140 liter az átlagos évi tejhozam. Tervbe vették egy 600 férőhelyes tehénistálló építését, amelyben az eddiginél még gyorsabb ütemben fokozhatják a hasznosságot. A baromfitenyésztéssel az elnök elégedett. Nem csoda, hisz az átlagos tojáshozam tyúkonként 222 darab volt, és mivel ma már egy gondozó 10—14 ezer tyúkot lát el, a munka termelékenysége annyira növekedett, hogy minden darab tojáson 20—30 fillér a tiszta haszon. Ma már a szövetkezet bevételének 35,5 százaléka a baromfitenyésztésből származik és a jövőben ezt a százalékarányt még jobban fokozák. Amíg a múlt évben 35 ezer tyúkot és 11 500 csirkét tartottak, az újévben már 50 ezer tyúkjuk és 60 ezer csibéjük lesz. Az automatizált baromfipavilonok mellett az elavultakat korszerűsítik, hogy ily módon is többet termelhessenek. Az értesülések után élénk vitába kezdtünk. Az egyesült efsz szervezeti felépítéséről, és a munka szervezéséről volt szó. Az elnök régi szövetkezeti funkcionárius, aki ismeri a közös gazdálkodás minden csínját-bínját, sok sikerben és buktatóban volt része és ha valamit elhatároznak, mindig visszatekint és a tények alapján tesz javaslatokat. Amikor például egyesítették a három szövetkezetét, úgy látták, hogy fékezné a fejlődést, ha minden részlegen még kisebb vezetőségeket és úgynevezett „gazdaság-elnököt“ hagynának. Ezért a volt szövetkezetekben csak egy-egy csoportvezetőt és segéd zootechnikust hagytak meg és létrehoztak egy minden szempontból erős, közös vezetőséget, a legmegfelelőbb tagok közül, amely előtérbe helyezi a társadalmi érdeket, persze a tagok érdekeivel összhangban. Az elnök szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezetőség rugalmasan irányítja a tagságot és a munka szervezése állandóan javul. Hogy a közös érdek mennyire egybevág a tagok érdekeivel is, azt a legjobban a tények bizonyítják. A munka termelékenységének növekedése következtében a szövetkezet a pénzügyi bevételi tervét 2,5 millió koronával túlteljesítette és emellett lényegesen csökkent az önköltség Is, ami azt Jelenti, hogy a tagoknak bőven jut a munkaegységre. A múlt évi eredmények alapján a nenincei székhellyel működő egyesített szövetkezetei ma a járásban a legjobbak közé sorolják és a jövőben még további területeket csatolnak hozzá. Többák között a pálházi gazdaság is a nagy családba tartozik majd. BÁLLÁ JÓZSEF
