Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-03 / 5. szám

1873. február 3. SZABAD FÖLDMŰVES 15 Ili mezőgazdasági telepek és a közegészségügy Szocialista mezőgazdasagunk új íej­­lttdáai szakasza, melyet a kooperációs 6a integrációs alapokon termelő üze­mek nagyméretű szakosítása jellemez, sok nagyüzemi telep létrehozását von­ja maga után. Ennek kapcsán jelentős változások várhatók a növénytermesztés szerve­zésében is, ami főleg a földterület további összpontosításában is kifeje­zésre jut. Mindezek a jelenségek a termelés újszerű megszervezésében nagyban befolyásolják a települések és a lakó­telepek elrendezéséi, az életkörnye­zetet, a mezőgazdasági dulgozók. va­lamint egyéb lakosság életszínvonala emelkedését, az egészséges környezet létrehozását. Vitathatatlan, ez az új irányvonal a termelésben a gazdasági előnyök mellett számos probléma megoldását teszi szükségessé. — főleg közegész­ségügyi téren. Л mezőgazdasági tele­pek újjárendezését és újak építését éppen azért úgy szabad csak megva­lósítani. ha komplex módon kivizs­gáltuk ilyen egység hatását az egész környezetre. Minden egyes mezogazdasagi telep létrehozásánál be kell tehát tartani a környezetvédelemre érvényes ren­deleteket és jogi előírásukat, valamint az általános érvényű alapelveket. Körülményeink mellett közegész­ségügyi szempontból, s az egészséges életkörnyezetről való gondoskodás terén a mezőgazdasági telepek létesí­tésénél az alábbi főbb elveket kell betartani: a) az életkörnyezet védelmét (leve­gő, víz és talaj); b) a természetvédelmet; c) a lakóterület védelmét a telepen és a lakásokban; d) a munkaterület és a munkahely védelmét stb. A közegészségügy vedelme szem­pontjából meg kell oldanunk: A TRÁGYA KEZELÉSÉT és felhasznAlAsAt A szóban forgó problémának a megoldása elengedhetetlen követel­mény minden egyes nagykapacitású állattartó telepnél. Külön hangsúlyoz-, ni kell a sertéstelepek problémáit. A nem egységes, folyékony sertéstrágya ugyanis erősen koncentrált, bűzös, s nehezen tárolható. Esetenként tar­talmazhat antibiotikumokat, melyek kihatással lehetnek a szántóföldek humusza képződésére. A trágyából eredő nitrogénes és foszforns anyagok nagyméretű kon­centrálása a földekre és a növények­re káros hatással lehet, főleg a keve­sebb csapadékkal rendelkező körze­tekben, s hasonló károkkal járhat az emberek és az állatok táplálkozáséra, továbbá a földalatti és a talajszinti vizek tisztaságára stb. A sertéstrágyá­nak trágyázási célokra való nagymé­retű felhasználása pedig kihatással lehet a föld kémiai és fizikai tulaj­donságaira, valamint a gyomok nagy­méretű elterjedésére. A sertéstrágya hazai kihasználása megoldásán már dolguznak, illetve kidolgoztak néhány módszert, s egyes gazdaságokban ezeket a berendezése­ket épitik, vagy mar üzemeltetik. Ilyen módszer például a trágya kihor­dása vagy folyékony részének öntöző­rendszerben való felhasználása, a ki­­fecskendezese s a talajba dolgozása. Másik megoldás a tisztítótelepek épí­tése, melyekben a trágya bizonyos technológiai folyamaton mechanikai, biológiai és kémiii tisztításon megy keresztül, és szárításra kerül. Mind­ezek azonban csupán részleg megol­dásuk, s nem áll rendelkezésünkre huzamosabb idő kísérleti eredménye, amit a Csehszlovák Tudományos Aka­démia szakemberei végeznek, s a szó­­banforgó problémának a sikeres meg­oldását azoktól várjuk. A kísérletet sajnos, csak az ötéves terv végére fejezik be. Mivel azonban mezőgazda­sági telepek állandóan épülnek, fő­leg az 5000-nél nagyobb befogadóké­pességű sertéstelepeknél kell megol­dani a trágyakezelést es felhasználást olymódon, hogy az megfeleljen a kör­nyezeti viszonyoknak. Természetesen a probléma megoldása más állatfaj­ták nagy kapacitású telepeire is vo­natkozik. Nagy gondot kell fordítani egész­ségügyi szempontból a különféle szol­gáltató üzemek tervezésére és üze­meltetésére. például az agrokémiai központokra és egyebekre. Ezeknél a vegyszerek használata kárns kimene­telű lehet a környezetre és a vízgaz­dálkodásra. vtzGAZoAlkodAs A vízgazdálkodás terén, tekintettel az állatállomány összpontosítására, nemcsak jelentősen növekedik az Ivó­víz-szükséglet, hanem egyben a trá­gya öblítéséhez és hígításához is nagymennyiségű vizet használnak el. A nagyobb problémát azonban az esetben is a trágya okozza, mivel ez — amint már említettem — komolyan veszélyeztetheti a földalatti és a ta­lajszinti vizek minőségét, ha nem ol­dottuk meg kellően a tisztitórend­­szert s nem akadályoztuk meg a trá­gyának az altalajba történő bejutását. Hogy ez mennyire fontos, ezt az is mutatja, hogy egy 10 ezres sertés­telep — ha átszámítjuk a trágyában lévő káros anyagok tartalmát — egyenértékű szennyeződést okoz mint­egy 25—6U ezer lakosó város szeny­­nyezodése. Egy 2000 kapacitású tehén­telep pedig hasonló szennyeződést okozhat, mint egy 22 ezer lakosú vá­ros. Minden esetben szükséges tehát a megfelelő tisztítóremiszer és telep ukszeríi megtervezése, hogy elkerül­hető legyen a talajvizek szennyező­dése. TELEPÜLÉSEK, LAKOTT TERÜLETEK. TERMÉSZETVEDELEM Közegészségügyi szempontból a /ógazdasági üzemek elhelyezésével szoros összefüggésben fontos továbbá az urbanisztika és az architektúra követelményeinek az ésszerű betar­tása. Ugyanis csak így lehet harmo­nikus összhangot teremteni a mező­gazdasági termelés és a település to­vábbi fejlesztése tekintetében. Min­den településnél meghatározó jelen­ség a fejlesztési irányelv, s ezzel összhangban kell elhelyezni a termelő üzemágakat és más létesítményeket, betartva az előírt távolságokat stb. Például az új, nagykapacitású szarvasmarha-telep (500-nál nagyobb tehénfarm vagy 800-nél nagyobb nö­­vendékmarlia-farm) esetében a távol­ság a legközelebbi lakóház és lakó­telep között legalább 5U0 meter le­gyen. A borjúfarmoknál (B00 befoga­dóképességen felül) a távolság leg­alább 1000 és a 10 ezresnél nagyobb kapacitásnál még nagyobb távolságra kell a telepet építeni. A baromfitele­pek esetében (100 ezernél nagyobb kapacitásnál) a távolság körülbelül 1000 méter lehet. Megfelelő távolsá­got kell betartani a többi állattartó telepek esetében is. A régi mezőgazdasági telepek fej­lesztésénél az istállókat szintén meg­felelő távolságra kell építeni a lakó­településtol, s ha ezeket a telepeket újjáépítjük, illetve tovább bővítjük, nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Olyan esetekben, amikor ezeknél a telepeknél nem tarthatjuk be a kí­vánt távolságot, a lakások körül zöld védosávut kell létesíteni. A munkaterületi és munkahelyi vi­szonyok jelentus javítása érdekében kívánatos a zöld védósávnk létesítése a farmokon beltií is. Ez vonatkozik az új s a régi telepekre egyaránt. Sajnos, a régi telepeknél tervezték ugyan a zöld védősáv létesítését, azonban ke­vés helyen találhatunk ilyet. A további intézkedések közé tarto­zik például a trágya és a telepen lé­vő egyéb anyagok higiénikus és szakszerű tárolásához szükséges be­rendezések létesítése. Elengedhetet­len kellékei minden mezőgazdasági telepnek a higiénikus és szociális be­rendezések és azok tisztántartása. Ilyen berendezések a régi telepeken kevés helyen találhatók, különben er­ről egy nemrégen végzett vizsgálat is tanúskodik. A meglátogatott farmok­nak csupán 6 százalékán találtak megfelelő szociális és higiéniai be­rendezéseket. Sok problémát okoz továbbá a mikroklíma megoldása egyes épüle­tekben. Nem megfelelő a légcsere. A nedvesség s a hőfok előidézője a káros munkakörülményeknek. de rendkívüli módon befolyásolja az épület rongálódását is. Higiéniai szempontból a telepek elhelyezésénél nagy jelentősége van az anyagmozgatáshoz szükséges útvo­nalaknak is. Vonatkozik ez főleg a trágya, a szilázs és más használatos .anyaguk szállítására, melyeknek moz­gatását úgy kell biztosítani, hogy ne érintsük a lakótelepeket. BODNÁR LÁSZLÓ mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozójc A nitrai Instald nevű vállalatnál havonta 30—40 villanymotort javítanak ki a szövetkezetek és állami gazdaságok számára. A vállalat jó munkáját dicséri az is. hogy feladatát mindig 100 százalékra teljesíti. Ebben nagy része van Jén Önriöka elvtársnak, aki becsületesen vezeti n vállalatot és számos fiatalt nevelt jó szakemberré. Pavel M a t i s C lgondnlkodtató elmet adtam K írásomnak. Miért? Elmen dóm. azaz bővebben leírom, luigy mindazok, akik szőlészetben dol­goznak, vezető vagv munkai minő­ségben, kissé okuljanak belőle, s ha netán érintené a lelkiismere­tűket — úgy értve, jól vagy hely­­lalenül bántak-e a szőlőlékével — az Írás szolgáljon tükörként szá­mukra. ahnl megláthatják jó és rossz munkájukat. Kezdjük a telepítéssel, amikor tervezgetjük, melyik dűlőn aka­runk telepíteni. Ha olyan alacsony fekvésű helyre telepítünk, ahol a tavaszi és koraőszi fagyok tönkre­teszik a termést, utt a tökék sír­nak, ha olyan helyre telepítünk, ahol a harmat, a köd, sokáig ural­kodik, nincs kellő szellőzés, a rozsdásodás és a peronnszpóra uralkodik. Ha a talajban sok a mész, vagy ahol a nap nyárnn is csak 7—8 óra kőről bukkan elő a hegy mögül, északi, tehát nem megfelelő a fekvés stb Kertekben, a házak és a fák ár­nyékában rendszerint sír a töke, mert kedvezőtlen körülmények kö­zött kell élnie. Sorolhatnám to-Mivel könnyű a munka. Így az idős nyugdíjasok és a fiatal lányok végzik túlsúlyban. Már annyira kényelmessé vált a mun­ka. hogy a magas művelési mód­nál alig kell lehajolva dolgozni, csak a tisztogatásnál és ezt a ke­vés léhajlást is sokszor ki kell kényszeríteni a tisztelt dolgozók­ból. Ha tisztogatáskor ügyetlenül heszaggatjuk a toké combnak ki­választott vesszőit, melyekből az új kordonkarok keletkeznek, ak­kor már sir és könnyeket is hullat a töke! A BETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS A permetezés nagyon fnntns mű­velet. Mindig e betegség megelő­zése a döntő. Hogy úgy fejezzem ki niagam, ennél a műveletnél nem tehetek úgy, mint aki gyűlésre megy annak befejezése után. Ké­sett? Hát réndben van! Ezzel szemben a szőlészetben pontos időben ntt kell lenni a permetező­gépekkel, mert aki késik, az na­gyon sok problémát vnn maga után. Ha a szolotoké sírni tudna! vább a káros hatású tényezőket, most axnnban áttérek a talejeln­készftésre. Megadtuk-e az összes szükséges szerves és szervetlen tápanyagokat helyes arányban a talajnak? Fer­­totlenítettük-e a talajt a férgek és egyéb kártevők ellen? A talaj üle­pedett volt-e? A fordítást elkésve végeztük, úgy légüres térbe he­lyeztük a tőkét (kötött talajokon fordul elő). A TERÜLET KIMÉRÉSE ÉS KAROZASA Számoltunk-e az erózióval, s a sorokat úgy irányítottuk, hogy a tokék a napfényt egyenlő arány­ban kapjak, — lehetőleg mindkét oldalról? A karót úgy vertük-e he a földbe, hogy amikor a varjú rá­száll, kidől alatta? Igaz, ebben az esetben még nem str a tőke, csu­pán több a kiadás, mert a karót újra be kell veretni. Egy viharns záporesö után pedig, mint a harc­téren az elesett katonák, a karók úgy fekszenek a földön. Hogyan lehetne elkerülni az ilyesmit? Humorosan mondva úgy, hogy a varjakat el kell riasztani nehogy megközelítsék a területet, vagy a záporesö ellen ponyvát teríteni a a szőlőterület fölé, — de helye­sebb, ha becsületes munkát vég­zünk. KIÜLTETÉS Helyesen tároltuk az oltványo­kat? A gyökerek közül homokkal kiszorítottuk-e a levegőt? Ha da­rabos. földes homokkal takartuk be. akkor a rágcsálók biztosan jól elbántak vele. Amikor az oltvá­nyok fejét egy-két szemre metszet­tük, libazöld volt-e a metszés he­lye, avagy halvány égszínkék? Ha líbazöld volt a vess/ó színe, akkor egészséges, s él az oltvány feje, ha pedig halvány égszínkék, akkor már félszáraz, vagyis beteg. Az ilyen vesszőt kár kiültetni. Az ültetés nem órabér, hanem da­rabszám szerint történik, azaz nor­mára. így aztán nagy a teljesít­mény, sokszor a jó minőségű mun­ka rovására, s 10—11 óra alatt 5—В ezer vesszőt is ki lehet ültet­ni, — vfznvomáxos fúrókkal, köny­­nyű talajon. A nagy kapkodásban rendszerint légüres lyukakba kerül az oltvány. A szőlész nem állhat ntt állandóan egy-egy ültető mellett. A csirkézéskur, esetleg jókora nagyságú rögökkel takartuk be az oltványokat. Onnan csak nagyne­­hezen tud kibú|ni, s fejlődni a haj­tás. a vessző. Ha a becserepesedett talajt nem bontjuk ki, akkor a tő­ke sir a föld alatt. Ha az első kanalaskor befüvese­­dett a talaj, s kibontottuk a lel csirkézett hajtást, s elfelejtettük visszatakarni, a forró napsütés kárt okozott, ilyenkor is sir a to­ké. Ha kapáláskor megvágtuk, megsértettük a tőkét, akkor már vérzik a tőle, de ha „ügyesek vol­tunk“, jól betakartuk földdel, hogy a szőlész észre ne vegye. A kötés és a választás munkáit a második éves szőlőkben különös gonddal kell végezni. Többen úgy mondják, hogy ez a legkönnyebb munkák egyike, s valóban így van. A gépi munkáknál sokszor bnsz­­szantó jelenetek játszódnak le, amikor olyan személy kezeli a gé­pet, aki mindent könnyen vesz, nincs benne felelősségérzet, meg­gondolatlanul hajtja végre a rábí­zott feladatot, s ezzel szemben a jó fizetést megköveteli. Az ilyen munka után bizony sokszor még ő reklamál, holott könnyelműsége miatt nagy kár keletkezet. Ezért ne feledjék el kedves gépkezelők, hogy egy tőke nem egy szál kuko­rica vagy egy szál paprika palán­ta. Azok csak egy évre szólók, a tőke azonban legalább 30—40 évre. Ha a szőlőtőkék szirénázni tud­nának, akkor azt hinnénk, hogy légiriadó van. Pedig csak egy jó­nak nem mnndható traktoros fele­lőtlen munkájáról van szó. A MUNKAKÖI.TSÉGRÖL Az évi munkaterv kidolgozása­kor magunk előtt látjuk az elér­hető bevételeket és a kiadásokat. Megtörténik azonban, hogy az idő­járás miatt nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt mi eltervez­tük. Ilyenkor a kiadások — ha rendbe akarjuk tartani a szőlőt — rendszerint nagyobbak. Az olyan vezető, aki ilyenkor nem rendelkszik kellő tapasztalat tál, nagy hibát követhet el. A jó szőlész ugyanis hosszú távra ren­dezkedik be. s úgy mérlegel min­den tennivalót, hogy csalódás ne érje a következő években. Nagy hiba, amikor a tapasztalt szőlészre nyomást gyakorolnak nlyan veze­tők, akik csak a munkaköltság megtakarítást tartják fnntosnak, sőt többször fenyegetőznek, mert valaki félrevezette őket azzal, hogy a szőlészetben nlyan munkákat végeznek, amilyeneket nem is kel­lett volna. Elfelejtik, hogy ha egy eszten­dőben rnsszul kezeltük a szőlőt, amiatt éveken keresztül szenved hetünk, de erről majd a következő cikkemben írok okulás képpen. A METSZÉSRŐL ALTALÄBAN Télen, ha az idő kedvez, a szőlőt metszhetjük. A metszés ha értünk hozzá, nagyszerű munka. Amikor 25—30 személy metszeni megy, kü­lönösen az első napokban, többen kissé félnek tőle, hogyan is kezd­jék el. Nem csoda, hiszen 10 hó­nap telt el azóta, hogy utoljára metszettek. Meg vagyunk ijedve a tőkétől, ha nem megfelelő. Mi lenne azon­ban, ha a tőke a helyéről elsza­ladna, persze csak azoktól, akiket már munkájukról „megismert“. A töke ilyen metszőktől félelmében reszket. S ha ütni is tudna, égy többen ki sem mernének menni a szőlőbe. Amikor lelkiismeretlen munkát végzünk, a szakember szive vér­zik. Azon gondolkodik, hogyan le­het ilyen lelkiismeretienül dolgoz­ni. Ezen írás keretében csak a főbb hibákra mutattam rá. A következő cikkben a szolotoké örömeiről, a helyes és a szakszerű munkáról fogok írni. PÁSZTOR JÓZSEF, a Cebovcei Efsz szőlósze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom