Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-06 / 1. szám

1973. január 6. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 NAPIRENDEN: A TÖMEGPOLITIKAI MUNKA HAZAFIAS KÖTELESSÉG Afféle év végi számadást végeztek az ünnepeket megelőzve a komáromi járáshoz tartozó Bodza (Bogya) köz­ségben. Ezúttal arról esett bőven szó, miként váltak valóra a Nemzeti Front hatáskörébe tartozó társadalmi- és tömegszervezetek 1972. évi célkitűzé­sei. Melyik szervezet tagjai jelesked­tek a legjobban a társadalmi- és tö­megpolitikai munka szakaszán; s mit kell tenni annak érdekében, hogy ez a fontos, felelősségteljes és céltuda­tos erőfeszítés méginkább hatékony legyen? Mert, bár eredményes eszten­dőt tudhatnak maguk mögött, behoz­­nivaló azért akad... PÉLDÄS IFJÜSÄG Nos hadd kezdjem azokkal, akiké a jövő. Vagyis a fiatalokkal! Vajon kel­lően tudatosítják-e, amit tanulnak, annak elsősorban ők, s ezen túlme­nően a szocialista társadalom veszi hasznát. Amint a beszélgetésekből ki­világlott, igenis, ennek tudatában cselekszenek. Példásan eljárnak a pártiskolázás előadásaira, s élénk ér­deklődéssel figyelik azt, hogy ezáltal is gvarapitsok politikai ismereteiket — függetlenül attól, hogy pártta­gok-e, vagy sem! —, ami dicséretes dolog. Többnyire szövetkezeti fiata­lok. A SZISZ elnöke, K ó s a Gusztáv jó szervezőnek, s irányitónok bizonyult, aki fáradságot, időt nem kímélve, — a vezetőség tagjaival együttműködve — arra törekszik, hogy az ifi-szerve­zetet élenjáróként emlegessék a járás­ban. Nem is húzódoznak a fiatalok a különféle vetélkedőkbe való bekap­csolódástól, s az egyéb rendezvények lebonyolításától fasztalitenisz-verseny, stb.j. Olvasókörük is eléggé tevékeny, s a zenekaruk (jelenleg 6 tagú) ugyancsak többször hallat magáról. Hagyományos múltra tekinthet visz­­sza, hiszen 1940-ben alakult, s azóta évről-évre működik, rendre megfia­talodva, fiatalokkal felfrissülve. Ezektől a fiatalokról távol áll a huliganizmus. Ehelyett tevékenyen résztvesznek a 40—45 tagú HESZ- szervezet, az önkéntes tűzoltótestület versenyein, s egyéb munkájában (lő­tér építése, lövészeti és egyéb verse­nyek). Nincs is velük gondja a köz­­biztonsági közegeknek, sem a hnb­­nek. Ehhez bizonyára hozzájárul az is, hogy az SZLKP helyi szervezetének 5 tagú bizottsága gyakorolja a SZISZ feletti védnökséget, résztvesz minden esetben az ifi-szervezet rendezvé­nyein, gyűlésein, természetesen fel­váltva. A NŐK SEM HAGYJAK MAGUKAT LEPIPÁLNI Sőt! Olyan hír járja róluk, hugy nem várnak a nógatásra. Tüstént be­kapcsolódnak a társadalmi munkába, a különféle rendezvények szervezésé­be. Például: a főjavításon átesett kul­­túrház kitakarítását, rendbetételét önként vállalták. S külön dicséretet érdemelnek azért, hogy kötelezettség­vállalás formájában elősegítették a „Vietnami akció“ sikerét (számos ta­karót készítettek ez alkalommal). Ugyanígy jeleskednek a nőbizottság­ban, a Szülői Munkaközösségben, s a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szer­vezetében. A legutóbb például 25 ön­kéntes véradó jelentkezett a véradó­akció keretében. S ez jórészt az ő sze­mélyi agitációjuk hozzájárulásával. A legaktívabb szülői munkaközös­ség — R á c z Sándor hnb-elnök sza­vai szerint — a bogyaréti, amely pél­dául az iskolások és az óvodások be­vonásával sikeres ünnepségeket ren­dez (legutóbb a Télapóünnepséget), amely ünnepségek úgy vonzzák a szü­lőket, mint a jó méhlegelő a szorgos méhecskéket. Csupán egyetlen elejtett szó ütött szíven: egyre kevesebb a gyermek! Pedig értük élni — öröm, boldogság. Ezt annál is inkább hangsúlyozzuk, mert szocialista tár­sadalmunk népesedési- és szociál­politikája messzemenően támogatja, immár nemcsak a gyermekes családo­kat, hanem a családalapító fiatal há­zaspárokat is. Hiszen megélhetési gondok már nem állnak útjába a gyermeknevelésnek... Mint elöljáróban említettük, a bá­rom település fiataljai jó úton járnak, s tudják; amit ma építenek, maguk­nak építik. A nők is aktívak mind a termelő, mind a társadalmi- tömegpo­litikai munkában — kivéve a gyer­mekáldást, amely... Node, ami késik, nem múlik... 1? Remélhető, hogy az óvodák (3 van belőle!) néhány év múlva teljesen benépesednek, s önfe­ledt, vidám gyermekkacaj tölti be fa­laik közét. Csupán a fogadkozás nem elég. Ezen a téren is tetteken a sor!... Elvégre, hazafias kö­telesség) nkl Jogtanácsadó A marceloval (marcellházi) szövet­kezeti tagok kérdezik: ki a felelős a szövetkezetben a munkavédelemért? A Munka-Törvénykönyv 137. §-a szerint a termelőszövetkezetekben és az egységes földművesszövetkezetek­ben a munka- és egészségvédelemért a vezetőség felel, rajta kívül pedig tevékenységük körzetében a szövetke­zet egyéb szervei, valamint mindazon személyek, akiket a munka szervezé­sével, irányításával és felügyeletével bíztak meg. (Ha ezt a kérdést az efsz-ek keretén belül vizsgáljuk, akkor hangsúlyoz­Gyakran tapasztalhatjuk, hogy pártunk Központi Bizottságának főtitkára, Gustáv Husák elvtárs rendkívüli érdeklődést tanúsít az egyszerű munkás­emberek élete iránt. Felvételünk az egyik üzemlátogatás alkalmából ké­szült és megörökítette Husák elvtárs sok közvetlen hangú, baráti beszél­getésének egyikét. gozót e feladatok végrehajtásában. Abban az esetben, ha a szövetkezetek minden szerve, tisztségviselője hatha­tósan együttműködne, nem lenne a mezőgazdaságban annyi baleset, főleg halálos kimenetelű és jelentős anyagi Az efsz-ekben ki felelős a munkavédelemért? nunk kell, hogy a taggyűlés, mint a szövetkezet legfelsőbb szerve e fel­adatait úgy teljesítheti, hogy ellenőr­zi e téren a vezetőség és az elnök tevékenységét. Nem szabad megfeled­kezni a munkavédelmi előadóról, va­lamint az egyes részlegek vezetőiről sem, akik a szövetkezeti tagság mun­káját közvetlenül irányítják. Fontos feladata van itt a felügyelő (ellenőr­ző) bizottságnak is, mely csak a tag­gyűlésnek felelős, mint független szerv ellenőrzi a szövetkezetben a szocialista törvényesség betartását, tehát a Munka-Törvénykönyv ezen szakaszai betartását is. Fontos szerepük van a szövetkezet szakbizottságainak is: feladatuk az egész tagság figyelmét a munka- és egészségvédelem kérdései megoldá­sára irányítani. E szakbizottságok fel­adatai közé tartozik: rendszeresen foglalkozni a munka- és egészvéde­lem feladataival, hathatósan segíteni a vezetőséget és minden vezető dol­kár, és emberáldozat. Az egyes szer­vek és személyek céltudatos együtt­működésének szükségessége nem menti fel azonban a szövetkezet veze­tőségét a munka- és egészségvédelem területén a törvényes felelőssége alól. Ezt minden egységes földművesszövet­kezetben tudni kell! KI A FELELŐS A DOLGOZG SZEMÉLYI TÁRGYAIÉRT? E kérdéssel fordult hozzánk a Se­­nec-i (szenei) Állami Gazdaság több dolgozója. A Munka-Törvénykönyv 187. §-a szerint a munkaadó szervezet felel a dolgozót érő mindazon károsodásért, amelyet munkafeladatai teljesítése­kor, vagy pedig ezzel közvetlen kap­csolatban a munkaadó kötelességei elhanyagolása vagy pedig a szocia­lista együttélés törvényeivel ellenté­tes, előre megfontolt szándékú tevé­kenysége miatt szenvedett. Ez annyit jelent, hogy a munkaadó szervezet felel a dolgozó tulajdonán esett kárért, melyet a dolgozó mun­kája idején félretett, de csak akkor, ha személyi tárgyait egy előre meg­határozott helyre tette le, vagy pedig olyan helyre, ahova ilyen és hasonló dolgokat rendszeresen el szoktak he­lyezni pl. a fogasra, az öltözők és ru­határak szekrényeibe. A munkaadó szervezet akkor is felel a dolgozók tulajdonát képező tárgyakért, ha gon­doskodott a tárgyak biztonságos elhe­lyezéséről, — de csak akkor, ha olyan tárgyakról van sző, amelyeket a dol­gozók rendszeresen magukkal horda­nak a munkába. Nem felel tehát pél­dául egy aranyóra, értékes ékszer, nagy pénzösszeg eltűnéséért, amelye­ket az állattenyésztési és növényter­melési, és egyéb munkahelyekre sem szoktak a dolgozók magukkal horda­ni. Ezért a munkaadó szervezet ez esetben a kárért csak 1000 korona értékig felel. Ha a munkaadó szerve­zet ezen értéktárgyak megőrzését vállalta, korlátlanul felel az őrizetbe vett értéktárgyakért. A munkaadó szervezet akkor Is teljes értékben felel az esetleges károsodásért, ha bebizonyosodik, hogy a kárt a munka­adó szervezet egy másik dolgozója okozta. Ebből következik, hogy a dolgozó­nak saját érdekében tudnia kell: mely dolgait — hova tegye...? (dr) ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉ Kubikusok hona ez a község a má­sodik világháború előtt. Penészes la­kásaiban sínylődik, nyomorog a fehér­nép, a gyermekekkel. S a munkabíró férfihad meg időnkint kirajzik belő­le. Gyalogosan, talicskát maguk előtt tóivá vágnak neki az ország távoli részeinek, munkát keresve, egészen Vrútky-ig, Prešovig, Prágáig. Mit vit­tek magukkal? Egy darab száraz ke­nyeret — ha volt! —, pár fej vörös­hagymát. A fiatalok sorsa? Az sem volt különb: szolgának, cselédlány­nak szegődtek a nagygazdához, úri házakhoz. A nincstelen proletárokat a tüdővész tizedelte, meg a bazedov­­betegség kínozta. A további betegsé­geket a koplalás, a ruhátlanság, a fű­­tetlen szoba váltotta ki. Orvosi keze­lés nélkül... Így vallanak a krónika megsárgult lapjai: szolgasorsről, megpróbáltatás­ról. Őseik Gúg település dombos ré­szeiről Ide, Zemnére (Szlmö) húzód­nak le Csák Máté pusztító hadai elől. A kurucokkal való együttműködésük miatt meg Heister osztrák generális mindent felperzseltet. Nagyapáinknak nem maradt más hátra, minthogy a szímői lapályon, vizenyős talajon, cö­löpökre építsék házaikat. Ezek ma­radványai csak a felszabadulás után tűntek el. E hajdani nyomortanya szülötte Kosík István, a proletártömegek kö­rében jől ismert kommunista parla­menti képviselő, akit a fasiszta német gestaposok, mint szabadságharcost megyilkoltak. Innen származik a hír­neves fizikus, Jedlik Ányos is, akinek nevéhez számos felfedezés fűződik. Mindkét egyéniség nagyságát már­vány-emléktábla hirdeti az utókornak. E század 30-as éveiben már a kom­munista párt erős szervezete szólít Koldussors - jómód, műveltség harcba a nyomorúság, a kizsákmá­nyolás, a jogfosztottság ellen. Ebben a harcban nagy segítséget nyújt a Vörös Szakszervezet és a haladó egye­sületek. Az osztályöntudatos proletá­rok Igazságos küzdelme az adóterhek alatt nyögő, végrehajtók által zakla­tott kis- és középparasztok értelmes fiait is a párt, a haladó szervezetek soraiba állítja. így aztán nemegyszer kerül sor a kubikusok, mezőgazdasági napszámosok, munkanélküliek által szervezett tüntetésekre, bér- és éhség­­sztrájkra. Bár a proletárok legkivá­lóbbjait nemegyszer kardlapozzák, kí­nozzák, bebörtönzik, ezek a nagy meg­mozdulások a környékbeli falvak nincstelenjeit, nyomorgóit is szolida­ritás vállalására késztették, öntudat­ra ébresztették, harcra mozgósították. A bebörtönzöttek számát gyarapítot­ták a komáromi fegyházban a ruha, lábbeli híján, télidőben iskolát mu­lasztó gyerekek szülei is. A második világháború idején na­gyon sokan megtagadták a Szovjet­unió elleni frontszolgálatot. Maguk­csinálta bunkerekben várták a felsza­badító szovjet csapatokat, illegálisan fékezve a hitleri fasiszta hordák visszavonulását. A kommunisták me­nedéket nyújttottak a szökött kato­náknak, lőszerüket, s egyéb fegyver­zetüket a Vág folyóba vetették. Az osztálvöntudatos proletárok hit­ték, s remélték, hogy József Attila magyar proletárköltő szavai egyszer beteljesülnek: „De szeretnék gazdag lenni...“, saját asztalnál jőlakni, me­leg szobában pihenőre térni... A felszabadult dolgozók a második világégés befejeztével — kommunis­tákkal az élen — a kladnői ipari építkezésekre siettek, ahol már tuda­tosan rakták le a szocializmus alap­pilléreit. Itt érte őke az 1948-as feb­ruári esemény híre. Gottwald elvtárs szavára fegyvert fogtak, majd a prá­gai Vencel-téren tettek hitet, hogy — ha kell, életük árán is — megvédik a munkáshatalmat. Ez idő tájt közsé­günk munkaképes lakosainak mint­egy 70 százaléka vállalt munkál a csehországi építkezéseken, s a leg­többjük élmunkás-kitüntetést szerzett. Községünk lakosait nem lepte meg a CSKP IX. kongresszusának a mező­­gazdaság szocialista átépítésére vo­natkozó határozata. Saját tulajdonuk­ká vált az a föld, amelyre verejtékük hullott; kisajátították az elhanyagolt földeket, az egyházi birtokot, majd 1949. december 22-én egységes föld­­művesszövetkezetet alakítottak. A ve­zető-irányító szerepet a harcokban edzett, tapasztalt, jó szervezőképes­ség,, megbízható emberek vállalták. Végre, földhöz jutott a kisemmizett, oly sokszor megalázott proletár; meg­szűnt 10—14 napos ingyenes robot, a részesaratás — közösen, egyre jobb eredményeket értek el a szövetkezeti gazdálkodás éveiben. Jelenleg már huszonhárom éves múltra tekinthet vissza a szövetkezet valamennyi tag­ja, akik megtalálják számításukat. Munkaerőhiányt nem ismernek. Az iídősebbeket felváltják az iskolákból kikerült, értelmes fiatalok, akik ked­vükre művelődhetnek, szórakozhatnak szabadidejükben. A dolgozó nők gyer­mekeiket korszerű gyermekővóba ad­hatják. ... S lám, a szocializmus tette le­hetővé a pangó vizek lecsapolását, ilymődon ezek a területek is termő­földdé válhattak. A szövetkezet mezs­gyében határának nagyobb részét ön­tözőrendszer hálózza be, s a növény­zet szomját a Vág langyos vize oltja. A homokos területeken pedig gyü­mölcs, szőlő terem. A szímöiek járta­sak a zöldségtermesztésben is, ennél­fogva nemcsak belföldi szükségletre termelnek, hanem jut belőle bőven külföldre Is. A lengyel Rofama tipusú szárítómű, ami több mint ötmillió koronába ke­rült, felszárít minden lucernát, kuko­ricát, gabonafélét, amelynek igen nagy hasznát veszik. Az itteni szövetkezet két szomszé­dos szövetkezettel társult, hogy még­­jobban kihasználhassák a nagy telje­sítményű mezőgazdasági gépeket, sza­kosítottal! még jövedelmezőbbé téve a termelést. A jólét megteremtődésével párhuza­mosan az itt élő emberek világnézete is megváltozott, haladóvá vált. Nem­csak az ifjúság, hanem az idősebb nemzedékek is magukévá tették a párt ideológiáját. Ennek az eredménye, hogy az iskolaköteles gyermekek el­enyésző százaléka jár csak hitoktatás­ra. Egyre több az olyan fiatal, aki csakis polgári házasságot köt; ugyan­akkor igen számottevő azoknak az el­hunytaknak a száma, akik végrende­letükben polgári temetési szertartást kérnek. A tömegszervezetek közül említést érdemel a SZISZ tevékenysége; a fia­talok élen járnak mind a faluszépí­tésben, mind a kulturális- és tömeg­­politikai munkában, példát mutatva a többi szervezeteknek. Üj, húsztantermes iskola épült. A szülői munkaközösség rendezvényei­nek bevételeiből varrógépet, filmező­gépet és egyéb segédeszközöket vásá­rolt. Mig a letűnt társadalmi rend­szerben mindössze 3 érettségizettet tartunk számon, addig a felszabadu­lás óta mintegy 360-an végeztek ta­nonciskolát, ipari és mezőgazdasági technikumot, főiskolát. A könyv sze­relmesei minden olyan olvasmányt megtalálnak, ami Iránt érdeklődnek. A szövetkezeti klub művelődési, szó­rakozási lehetőséget nyújt mind a fiataloknak, mind az idősebb nemze­dékeknek. ... A hajdani koldussorsban élők gyermekei és unokái ma megközelítő­leg hét millió korona bankbetéttel rendelkeznek. Míg a lakásépítés terén J910-től 1945-ig közel százan építettek sárvis­kót — ami jobbára csak a széltől védte lakóit —, a februári győzelem óta eltelt negyedszázad alatt 327 kor­szerű, tágas, új családi ház épült, ezek közül jónéhány többszintes. Vagyis igen lényegesen fejlődött a lakáskultúra. Szolgáljon erre egy összehasonlítás: mig a kapitalista rendszerben egy lakásegységre kilenc személy jutott, addig ma 1,6 fő. Köz­ségünkben 95 konyhában villany- és 320-ban pedig gázfűtés létezik. Vi­szont a mai ötvenévesek nem ismer­ték a fűtött szobát, ugyanakkor ma a központi fűtéses lakások száma már meghaladta a százat, 423 lakásban víz­vezeték szolgáltatja a jő vizet. Ami meg a fürdőszobát illeti, ebből 293 található a községben. Anyáink lan­gyosvízben, szappan nélkül mosták az elnyűtt rongyokat (mosószerre nem tellett), ma 410 háztartásban mosógép könnyíti a tisztálkodást. Az is való tény, hogy már 1927-ben bekapcsolták községünkbe a villany­­hálózatot. Csakhogy ennek hasznát a kiváltságos jegyző, orvos és a ven­déglős látta. A régi nyomortanyákat, roskadozó házakat földgyaluk túrták szét, he­lyükön impozáns lakóházak hivalkod­nak, bizonyítva a szocializmus életre­valóságát. Közös erővel járdák, par­kok, virágágyás-szegélyek létesültek. A főbb községi utak kemény burkola­tot kaptak, megszűnt a por és a fe­neketlen sár. Oj korszakot, a szocializmus kor­szakát nyitotta meg a Győzelmes Február. A huszonöt év szocialista fejlődése, a CSKP iránymutatása, dol­gos lakosságunk szorgalma, közös gazdasága nyomán gazdagok, jómó­dúak, felvilágosultak lettek az embe­rek. Sose feledjük: ezt az embersége­sebb, létbizonytalanságtól mentes, jó­módú életet elődeink kíméletlen osz­tályharca, proletárszolidaritása, a munkásosztály Győzelmes Februárja, a CSKP politikája alapozta meg, a Szovjetunió önzetlen segítségnyújtása hozzájárulásával. BÚKOR JÓZSEF, Zemné (Szímő) r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom