Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-23 / 25. szám

Megéri a fáradságot A nitral (nyitrai) járás egyik kisközsége Ladice (Lédec) már hírnevet szer­zett magának kulturális te­vékenységével. A kultúra terjesztői ebben a községben is a pedagógusok. Most nem a kultúráról, hanem a mé­hészetről és annak szerve­zeti életéről beszélgettem Budai János pedagógussal, aki nagyon szereti a méhe­­ket és ő a méhészszervezet egészségügyi felügyelője. Elmondta, hogy falujuk a Zlaté Moravce-i Méhészszö­vetséghez tartozik, amely jó kezekben van. Az elnöki tisztséget Pszota Károly töl­ti be, a szervezet titkára pedig Böhm Géza, aki szin­tén szívén viseli a méhészek gondját-baját. Mint jó szak­méhész ismeri a méhbeteg­­ségek minden fajtáját. Ezért mint egészségügyi felügyelő negyedévenként — de ha szükséges többször is — megvizsgálja a körzetébe tartozó méhcsaládok egész­ségi állapotát s ha megálla­pítja, hogy azok költésrotha­dással fertőzöttek, irgalom nélkül elégetik. Nem képez­nek kivételt a méhész szer­számok sem. Azt a helyet, ahol a kaptárak voltak el­helyezve, klórmésszel fer­tőtlenítik és öt évig nem en­gedélyezik, hogy ugyanott helyezzék el a méheket. Szervezetük a tagság ré­szére negyedévenként tart gyűlést. Ilyenkor megbeszé­lik a legfontosabb teendő­ket és a terveket. Nagyon ak­tív a méhészek közötti kap­csolat a falvakon. Megbeszé­lik a legfontosabb teendőket és kicserélik tapasztalatai­kat. Kis közösségekbe tömö­rülnek a falu méhészei s azok maguk között szintén egy felelős személyt válasz­tanak titkári funkcióba, aki a szervezetben képviseli őket. Közös kirándulásokat szerveznek, amelyet tapasz­talatcserével kötnek egybe. Ezeket a szakiskolák, vagy nagyüzemi méhészetek kör­zetében rendezik. Télen szakelőadásokat tartanak, hogy ezzel is fejlesszék a méhészek szaktudását. A szervezeti élettel kap­csolatban Budai méhésztárs az alábbiakban nyilatkozott. Falunkban 16 méhész 230 méhcsaládot gondoz. A tit­kári funkcióval Szabó Fe­renc méhésztársat bíztuk meg, mert jő szakember. A méhek körül közösen vég­zünk minden munkát. A méhészkedést majdnem egyidőben kezdtük. Mondha­tom, hogy a tudásunkat szaklapokból és folyóiratok­ból merítettük. Akkoriban még (1952-ben) kevés volt a méhész. Kezdéskor sóvárog­va figyeltük azon méhészek eredményét, akik már előbb rendelkeztek méhcsaládok­kal. Láttuk, hogy méhcsa­ládjaik többször rajzanak mint a mieink. De nem tud­tuk elképzelni, mi ennek az oka. Később rájöttünk, hogy méheink jobb tulajdonság­gal rendelkeznek, mert töb­bet gyűjtenek, mint másoké. Mikor már megtanultuk, ho­gyan kell műrajt készíteni, három éven belül a családo­kat tizenhétre, majd később negyvenötre növeltük. Ma már 40—40 méhcsaláddal rendelkezünk, azonkívül tíz­­tiz pótcsaláddal s azokkal erősítjük főhordás idején a családokat. így nagyon jó sikereket értünk el. Falunk­ban egy méhcsaládban köl­tésrothadást állapítottak meg s igy azokat el kellett égetni, falunk pedig zárlat alá került. Volt olyan év, hogy 40— 50 kilogramm mézet perget­tünk egy családtól. Most ezektől a lehetőségektől el vagyunk zárva, pedig Szabó kollégával közösen egy Ze­­tor-traktort és két kiselejte­zett ipótkocsit vásároltunk. A pótkocsikból vándorkocsi­kat készítettünk. Méhesnek használjuk. Télen-nyáron a méhek otthona lett. A trak­tor pedig pihen. 9 Milyen intézkedéseket tesznek a méhbetegségek terjedésének megakadályo­zása érdekében? — Elsősorban szigorúan megköveteljük, hogy senki ne vásároljon műlépet mé­hészektől, hanem csak hiva­talos intézményektől. Másodszor, minden mé­hésznek a legszigorúbban be kell tartania a higiéniai követelményeket. Továbbá nem engedélyez­zük, hogy bárki is méhcsa­ládokat vásároljon és azokat a községbe hozza anélkül, hogy azok hivatalos egész­ségügyi kivizsgálásokat iga­zoló okmányokkal ne legye­nek ellátva. Negyedévenként megrendezzük az egészség­­ügyi ellenőrzést. Ha a fent említett köve­telményeknek minden mé­hész eleget tesz, akkor ab­ban reménykedhetünk, hogy a méhbetegségeket felszá­moljuk. Tudomásunk szerint az a méhész is, akinek a méheit el kellett égetni, olyan méhésztől vásárolt műlépeket, ahol a méhek az említett betegségtől fertő­ződtek. így a lépekkel együtt megvásárolta a betegséget is. Sajnos, akadnak felelőt­len egyének, akik a beteg­ség után a műlépeket érté­kesítik, nem törődve azzal, hogy milyen károkat okoz­nak másnak. 9 Van-e elegendő méh­­legelőjük? — igen, mert erdőkkel és legelőkkel vagyunk körül­véve. Kevés az akác s erre évente vándorolunk! Meg kell említenem azt is, hogy szükséges lenne a háztáji kertészkedők és a mezőgaz­dasági üzemek közötti együttműködés fejlesztése, ezzel sok esetben elkerül­hetnénk a vegyszerekkel történő károsodást. Az em­lített szervezetek többször nem tartják be a törvényes előírásokat. A gyümölcsösö­ket, a kultúrnövényeket elő­zetes figyelmeztetés nél­kül permetezik! Megtörtént, hogy a szövetkezet vezető­ségével emiatt törvénykedni kellett. Ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezet is elke­rülhette volna a fölösleges költségeket. Beszélgetésünk közben Bu­dámé is hozzászólt a dolgok­hoz. Ebből kitűnt, hogy fér­je segítségével elsajáította a méhészkedést. Megkérdez­te, hogy mit tennék akkor, ha a lépeket olyan helyen raktároznánk, ahol azt a molyok már több éven ke­resztül tönkretelték? El­mondta, hogy a legjobb vé­dekezési mbdszer az ecetsa­vas módszer. Ügy kell vé­gezni, hogy a lépek fölé há­­romdecis pohárban ecetsa­vat helyezünk s a kipárol­­gás — mivel nehezebb a le­vegőnél — lefelé száll és a lépeken lévő molylepkékét megfojtja. Ügyelni kell arra, hogy ilyen lépekben ne ma­radjon méz, mert az is ma­gába szívná az ecetsavat, ha a méhek elfogyasztanák, el­pusztulnának tőle. Szólt ar­ról is, hogy a legtöbb mé­hész gyümölcs- és zöldség­termesztéssel is foglakozik. Vegyszereket kell használ­nia a kártevők ellen. Sok méhész azonban nem tudja, hogy a vegyszereket és a méhészkedéshez szükséges szerszámokat nem szabad egy helyiségben tartani, mert azok kipárolgása is káros a műlépekre, s a lé­pekben maradt mézre, a méhek pusztulását eredmé­nyezné. Budainé szereti gon­dozni, etetni a méheket. Fér­jének hű segítőtársa. Na­gyon boldog, mikor jó a gyűjtési eredmény, de el­szomorodik, amikor sok cuk­rot kell vásárolnia, hogy a családokat fenntarthassák. Tisztában van azzal, hogy a méhészkedés kockázatos. A- kadnak jó és rossz hozamú évek. Tehát csakis az legyen méhész, akt ezt a tevékeny­séget szívből végzi. Gál Jeromos Hirdetés Kiváló tulajdonságú, nagyon jól mézelő, enyhén rajzó, egészséges törzsektől származó méhanyákat szállítok, darabját 50.— koronáért. Az anyák jel­zéssel vannak ellátva, a petézést és az élve érke­zést szavalatom. HORSCHL GYULA, nyilvántartott méhanyanevelő * lí IflR WiElMMTU (Folytatás a 6. oldalról.) helyzetet a petézés leállítása nélkül úgy érhetünk el, ha az anyát a családban egy-két ke­reten izolátorba helyezzük, ahol petézhet és a család nem érzi magát anyátlannak. Ha már a szabadon levő kereteken nincs legalább nyitott fiasítás, az izolált kereteivel együtt kivesz­­szük a kaptárból és tartalék­családot készítünk vele. A csa­ládot anyjától hirtelen meg­fosztottuk, és néhány órán belül a legegyszerűbb módon is si­kerrel anyásíthatjuk. Ha már a fiatal anya petézik, az elvett befiasított kereteit visszaadjuk, miután az öreg anyát a lépek­­ről eltávolítottuk. Előnye, hogy a család fiasítása tulajdonkép­pen nem szünetelt. Kipróbál­tam. Egyenes csere: A fiatal anyás keretet egyszerűen az öreg anyás keret helyére tenni. A fiatal anyás keretet a rajta ülő néppel, mézzel és virágporral ellátva kell betenni. Míg az öreg anyás keret helyén akkora hézagot hagyunk, amelybe majd belefér a fiatal anyás keret. Azt csakhamar betöltik fiatal éppen az anya befogadására alkalmas méhek. A fiatal anya nyugalmára vigyázzunk, tehát ne nyúljunk hozzá. Erős füstöléssel se iz­gassuk a családot. Hordástalan időben ezt a módot nem aján­lom, mert a kaptár huzamos nyitvatartása rablásra ingerel. Egyenes csere más módon: Az érett petéző fiatal anyát csendben minden zavarás nél­kül egyszerűen az öreg anya helyére teszem. Jó hordáskor ajánlható. Ha a fiatal anya ide­gességet mutat, résen legyünk, mert az idegesen viselkedő für­ge fiatal anyát még a saját né­pe is hamar körülzárja és le­szúrja. Mennél közelebb vannak az anyák korban és erőnlétben egymáshoz, a siker annál biz­tosabb. Anyásítás a kijáróban: öthat órával az öreg anya elvétele után a beadandó anyát kalit­­kázva a kijáróba helyezzük. Ha a méhek és az anya nyugodtan viselkednek, az anyát kiszaba­dítjuk és betereljük a kijárón. Más módon: Rendesen petéző anyát szabadon beszalasztunk a kijárón, ha előtte 24—30 órá­val a családot meganyátlanítot­­tuk. Anyásítás buktatással: Az anyátlan család felső léceire ráhelyezzük az anyát, megmárt­va egy kanál mézes cukros ol­datban. Míg a méhek az édes­séget az anyáról lenyalják, máris megbarátkoztak vele. Dziordzon azt ajánlotta, hogy az anyát a családból vett méz­zel kell megkenni, hogy vele egyszagú legyen. Vigyázat! Ha az anya erősen mézes, a kap­tár fenekére eshet, mert raga­dósan tehetetlen, ott könnyen megfulladhat, mielőtt a méhek észrevennék és lenyalnák. Anyásítás illatosítással: Illa­tosított híg cukoroldattal meg­permetezni az anyásítandő csa­ládot és az anyát ugyanebben az oldatban megfüröszteni. Az illatszer lehet citrom, narancs, ánizs, vanília stb. Sorolhatnám még az anyásí­­tások különböző módjait hosz­­szan, de nem kapnék rá helyet a lap hasábjain. Befejezésül leírom saját, rég­bevált módszeremet, melyben még sohasem csalódtam: Nap­fényes délelőttön elveszem az öreg anyát, de nem ölöm le. A késő délutáni órákban kalit­­kázva az etetőnyílásban a ke­retek fölött beadom a fiatal megpárzott auyát. Másnap reg­gel a kalitka dugóját kihúzom és a kaptárt gyorsan lezárom. Ha azt látom, hogy a kalitkát körülvevő méhek támadólag vi­selkednek, ezzel a művelettel várok mindaddig, amíg a kalit­ka körül nincs nyugalom. De ez az eset a legritkábban fordul elő. Anyátlanítás után nem ajánlatos a családot napokig árván hagyni, mert bölcsőket húz és akkor már az új anyát nem szívesen fogadja el. Ha valamilyen oknál fogva mégis elkéstünk, az új anya beadásá­val, és ez a helyzet előállt, a családot okvetlen át kell nézni és bölcsőkezdéseit le kell rom­bolni. A családból kivett öreg anyát pedig a tartalékcsaládból kivett fiatal anya helyébe teszem. Ott petézik addig, míg a tartalék­család érett bölcsőkkel való el­látására alkalom nem nyílik. A tartalékcsaládokkal sohasem neveltetek anyát, mert azok erőnlétet erre nem lehet kielé­gítő. Nagy Júlia, Lehnice Milliók a mézért Európában Magyarország az első helyen áll a mézterme­lésben. A külföldre szállított méz és méztermékekért évente átlag három és fél millió dollárt bevételez. Nemcsak mézet, hanem minden évben több mázsa méhpempőt exportál a „Gelée Royal“ közreműködésével. Franciaországban például ezt a tápanyag­ban gazdag terméket mézzel vegyítik, hogy ezáltal is növeljék a méz tápanyag értékét. Legújabban a méhszurkot (propolist) is exportálják külföldi gyógyszer és kozmetikai ipar részére. Nagyon értékes nyers­anyag a gyógyszerek és a kozmetikai szerek gyártásához. Franciaországba és a Német Szövetségi Köztársaságba pedig nagymennyiségű virágport szállít és mivel az nagyon gazdagon tartalmaz „B“-vitamint, gyermek ételekbe keverik. Magyaror­szágon a nagy mennyiségű méhtermékek kitermelését 40 ezer méhész segíti elő, akik 650 ezer méhcsaláddal rendelkeznek. A méhészek munkáját az állami Intézmények és a közigazga­tási szervek is segítik. Például felméréseket készítettek, hogy a méhek milyen növényekre repülnek a legszívesebben és me­lyek a jól mézelő növények. Azokat a területeket, ahol sok á mézelő növény feltérképezték és a nemesítő állomások a jól mézelő fákból és bokrokból nemesítenek, azaz szaporítanak s azok telepítését szorgalmazzák. (APN) Erőt, egészséget kívánunk! Svancer Lajos méhésztárs, aki nagyon jó barátunk, folyó év július 5-én tölti be 75. élet­évét. Alapos szakismeretével, nyelvtudásával, szorgalmával nagyban elősegítette méhésze­tünk fejlődését. Feladatának tekintette, a mé­hészetben az egészségügyi problémák megoldását s 15 éven át sikeres vezetője volt a Szlovák Méhész Szövetség egészségügyi bizottságának. Ne­ki köszönhető, hogy szívós és kitartó törekvése meghozta a gyümölcsöt, hogy a szomszédos országokból nem tört be hoz­zánk és nem terjedt el az „at­kakor“. Fáradságot nem ismerve azon dolgozott, hogy az illetékesek hozzanak tiltó intézkedést, s ne hozhassanak be méheket Szlo­vákiába a fertőzött területről — Csehországból. Ez sikerült is. E törekvés folytán megszer­vezte az egészségügyi járörszul­­gálatot — s azt közbenjárásá­val hatóságilag is bebiztosítot­ta. Ez az intézkedés bevált és ma már minden alapszervezet­ben sikeresen érvényesül. Svancer Lajos több méhészeti szakkönyvnek a szerzője. Ezek közül a „Gyakorlati méhész“ és a „Méhcsaládok táplálkozása, etetése és vándoroltatása“ ma­gyar nyelven is megjelent. Ez utóbbit 1971-ben a Moszkvában megrendezett nemzetközi méhé­szeti kongresszuson bronzérem­mel tüntették ki. Számtalan szakcikket írt szlo­vák és magyar nyelven, hazai szaklapjainkban, azonkívül kül­földi lapok kívánságára (Bie­nenvater) német nyelvű szak­­cikekket is írt. Hogy a nagy méhészközösség cikkeit szívesen olvassa és ér­tékeli — legjobb bizonyíték er­re az, hogy a „Včelár“ által 1972-ben indított versenyből a 12 újságból négyben díjat nyert. Lapunk olvasóitól elismerő nyilatkozatok érkeznek címére — továbbá kérik a szerkesztő­séget, hogy a jubiláló tollából minél több cikket jelentessünk meg. Szlovák és magyar nyelvű előadásait országszerte nagy érdeklődéssel kisérik s ma már kevés olyan alapszervezet van, amelyben Svancer barátunk ne tartott volna előadást. Beszámolókat tartott a Nem­zetközi Méhészeti Szervezet kongresszusain (Apimondia) Prágában 1963-ban, Várnában (Bulgária) 1968-ban és Mün­chenben 1969-ben, azonkívül szakelőadásokat Bécsben és Bu­dapesten. Fáradhatatlanul dolgozik. Ma is kezeli hozzátartozói és saját méheit — nem kevesebb mint 70—75 méhcsaládot, kutat, kí­sérletezik és persze tovább gyarapítja szaktudását. Bátran kijelenthetjük, hogy Svancer méhésztársunk az egészségügy és alkotás terén úttörő a méhészetben. Kedves Svancer méhésztárs! Kívánunk Önnek jó erőt. egész­séget és munkakedvet niéhész­­szövetségünk további sikerei­nek gyarapításában. LUZSICA I.ASZLÖ és a Szabad Földműves szerkesztősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom