Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-16 / 24. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. Jöntns 18. 6 Eredményes küzdelembiztató távlatok Tinmh hátán domb, terjedelmes erdőségek és terméketlen hegyoldalak jelzik, hogy az észak-csehországi kerület mezőgazdászainak meg kell küzdeniük a termelési eredményekért. Bizony a síksághoz szokott ember nehezen tudna megbarátkozni a gazdálkodás ottani lehetőségeivel és a munkája nyomán nem születnének olyan eredmények, mint a mezőgazdasági termeléshez optimális természeti adottságokat nyújtó síkságon. A helybeli dolgozók azonban természetesnek tartják azt a követelményt, hogy a kedvezőtlen természeti adottságok mellett is küzdeni kell minden talpalatnyi terület kihasználásáért, a gazdálkodás színvonalának emeléséért. A Litoméricei Állami Gazdaság dolgozói azonban nemcsak a kedvezőtlen természeti és éghajlati viszonyokkal szálltak hadba, hanem folyamatosan le kellett küzdeniük a kezdéssel és a gazdaság növekedésével járó nehézségeket is. Elhanyagolt földek és a németek által szinte teljesen kifosztott kisgazdaságok egyesítése nyomán teremtették meg a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapjait. Majd olyan szövetkezeteket karoltak fel, illetve egyesítettek az állami gazdaság keretében, ahol a mezőgazdasági termelés alapelvei ismeretének hiányában csak eredménytelen „kontárkodás“ folyt. Azt, hogy egyes községekben mennyire nem értettek a mezőgazdasági termeléshez, az is jellemzi, hogy volt olyan eset is, amikor néhányan vetőmag helyett korpát szórtak a földekre, gondolva, hogy majd így is arathatnak. A társadalom iránti felelősségtudat elmélyülése nyomán szilárduló akaraterő, amely a szakismeretek Iránti példás érdeklődéssel párosult, döntő fordulathoz vezetett nemcsak az említett állami gazdaság, hanem a járás egész mezőgazdaságának életében. A járásban jőnéhány szövetkezet már olyan termelési eredményekkel dicsekedhet, hogy azok a kedvezőbb körülmények között gazdálkodó síkvidéki szövetkezeteknek sem válnának szégyenükre. Az évről-évre növekvő állami gazdaság pedig — amelynek a közel hatezer hektárnyi mezőgazdasági területe huszonöt község és település határára terjed ki — az ottani viszonyokhoz mérten szinte csodákat müvei. Hatalmas kiterjedésű gyümölcsösök díszítik az egykori kopár hegyoldalakat, a művelhető területeken pedig dús kultúrnövényeket lenget a szellő. A termelés eredménymutatói persze szerényebbek, mint nálunk, a hagyományos mezőgazdasági területeken, a termelési költség pedig jóval nagyobb. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy az állami gazdaság dolgozói jelentékenyen hozzájárulnak a közellátási problémák megoldásához. A zöldségtermesztésük például olyan méretű és annyira fejlett, hogy nemcsak a járás zavartalan ellátását biztosítja, hanem még exportcélokra is termel. A talajművelés korszerűsítése, a tápanyagellátás fokozása és a nagyhozamú szovjet búzafajták meghonosítása a búzatermesztésben is figyelemre méltó vívmányokat eredményezett. Az utóbbi két esztendőben például harminc mázsa búzát gyűjtöttek be hektáronként. A gazdaság állattenyésztése is sokat fejlődött az utóbbi évek folyamán. Kialakult a szarvasmarha és a sertések törzsállománya, s Így egy év alatt közel ötezer sertést, tehenenként pedig 2550 liter tejet értékesítenek. A körülmények ismeretében az ember egyértelműen arra a megállapításra jut, hogy lényegében jól gazdálkodik ez az állami gazdaság, amely egy átlaghektáron kilencezerötszázhatvan korona értéket termel. A gazdaság szilárdulásának és a termelés fokozatos növekedésének a kulcsát abban látom, hogy az ésszerű bérezéssel, az anyagi érdekeltség elvének következetes érvényesítésével sikerült stabilizálni a dolgozókat annak ellenére, hogy az ipar szinte korlátlan méretű munkalehetőséget kínál. Ez persze egyrészt a szocialista államunk céltudatos gazdaságpolitikáját, másrészt pedig a gazdaságirányítás és munkaszervezés sajátos formáit is dicséri. Ezek a kedvező előfeltételek természetesen a tömegpolitikai munkára és a dolgozók kezdeményező készségének kibontakozására is hatással vannak. A dolgozók kibontakozó aktivitását, politikai öntudatának elmélyülését — a termelési eredmények mellett — talán az bizonyítja a legjobban, hogy a gazdaság dolgozóinak hetvenöt százaléka részt vesz az egyének, csoportok és a gazdasági részlegek közötti szocialista munkaversenyben, melynek motorját a szocialista munkabrigádok és e cím elnyeréséért versenyző termelőcsoportok képezik. A Litoméricei Állami Gazdaság dolgozóinak eredménydús küzdelme — ami ezen nagy gazdasági egység szilárdságában és a termelés növekedésében mutatkozik meg — megnyitotta a gazdaságfejlesztés éj távlatait. Létrejöttek a termelés belüzemi összpontosításénak és szakosításának legnélkülözhetetlenebb előfeltételei. Az ottani sajátos viszonyok ismeretében — tehát kiindulva abból, hogy huszonöt község határáról van szó — az ember törvényszerűen arra a következtetésre jut, hogy nem lesz könnyű munka a jelenlegi gazdasági részlegeket csupán négy részlegbe tömöríteni, majd ezzel egyidöben mind az állattenyésztést, mind pedig a növénytermesztést összpontosítani és szakosítani. Ezek a törekvések szükségszerűen kikényszerítik a gépesítés színvonalának további emelését és a korszerű, nagykapacitású gazdasági épületek, főleg istállók rendszerének mielőbbi kiépítését. A gazdaság vezetői — a bonyolult feladatok ellenére — bíznak abban, hogy gazdaságfejlesztési törekvéseiket siker koronázza. Ugyanis e feladatok megoldását szolgáló küzdelemben számítanak egyrészt a gazdaság dolgozóinak példás helytállásával, valamint azzal is, hogy szocialista társadalmunk a jövőben is hatékony segítséget nyújt számukra a kedvezőtlen természeti adottságok mellett is nagy értékeket „rejtegető“ termelésfejlesztési lehetőségek optimális kihasználásához. Mivel eddig még nem ismertem Litoméfice és Észak-Csehország mezőgazdaságát és a termelés fejlesztésének sajátos előfeltételeit, így látogatásom természetesen azt a célt követte, hogy további népszerűsítés és meghonosítás céljából felgyűjtsem azokat a termelési tapasztalatokat, amelyek a sajátos dél-szlovákiai viszonyok között is sikeresen alkalmazhatók. Az ottani körülmények azonban jóval mostohábbak a mezőgazdasági termelésre, mint a Duna-, az Ipoly- és a Bodrog-menti síkságok. Ez természetesen visszatükröződik a gazdaság és a termelés fejlesztésében elért lényegesen kisebb vívmányokban, eredményekben is. Ennek ellenére úgy érzem, hogy fáradságom nem volt hiábavaló, mert némileg talán érzékeltetni tudom lapunk olvasóival, a nagyszerű termelési eredményeket elérő dél-szlovákiai mezőgazdasági dolgozókkal, hogy a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenebb természeti adottságok mellett is — nemcsak az említett állami gazdaságban, hanem minden községben — a mezőgazdasági dolgozók becsülettel helytállnak abban a nemes küzdelemben, amely a mezőgazdasági termelésünk állandó fejlődését, társadalmunk életszínvonalának emelkedését szolgálja. PATHÖ KAROLT Kemizálás a mezőgazdaságban Л mezőgazdasági üzemek termelési tevékenysége és annak közgazdasági megoldása sarkalatos kérdés. Szorosan kapcsolódnak egymáshoz a különböző műszaki megoldások, a gépesítés, a kemizálás, a növénynemesítés, az üzemszervezés stb. Ezekről beszélgettem a közelmúltban Mikita elvtárssal, a Kelet-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével, aki választ adott arra, hogyan fejlődik kerületükben a vegyszeres gyomirtás. — Mezőgazdasági üzemeink termelését a kemizálás forradalmasította. Ma már nemcsak a növényvédelmi munkákat foglalja magába, hanem a tápanyagvisszapótlást s bizonyos értelemben a talajmüvelést is. Mezőgazdasági üzemeinkben 1960- tól korszerűsödött a növényvédelem. Az eltelt tizenkét év sok hasznos tapasztalattal gyarapította a mezőgazdasági üzemek vezetőinek tudását. A vegyszeres gyomirtás ma már minden mezőgazdasági szakembert érdekel. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a vegyszerek használata nem teljes mértékben oldja meg я gyomirtás problémáját. Az egyes növényfajtáknál használatos szerek bizonyos kultúrnövényekre nem károsak, azonban akadnak .olyan gyomfajok is, melyek a használt vegyszertől sem pusztulnak el. Ennek következtében egyes gyomfajok — ha a kultúrnövényt monokultúrában termesztjük — nagyon elszaporodnak, s előbb-utóbb lehetetlenné teszik a kultúrnövények termesztését. % Melyek azuk a tényezők, amelyeknek a betartása fontos a mezőgazdasági üzemekben? — A fentiek ismeretében a gazdaságokban meg kell valósítani a vegyszeres gyomirtás komplex rendszerét, azaz minden növényt védeni kell az elgyomosodástól. Így a kalászos kultúrákban olyan gyomfajokat irthatunk, amelyek ellen a kapásokban másként is védekezhetünk. Persze akadnak olyan gyomfajok is, amelyek sem a kalászosokban, sem a kapásokban nem irthatók a kultúrnövény károsodása nélkül. Ilyen például a tarackbúza, mely a burgonya termesztésénél Is veszélyes. Abban az esetben, ha a burgonya elóveteménye kalászos — s a szakember tudja, hogy a talaj tarackbúzával fertőzött — aratás után a tarlót vegyszerrel kezelteti, s a veszélyes gyomot irtja. A kővetkező évben az erre a területre kerülő burgonya vegyszeres kezelése eredményes lesz. # Milyen szerepe van a vegyszernek az állati kártevők elleni küzdelemben? — Ismeretes, hogy egy rendszeresen alkalmazott rovarirtó szerrel szemben — bizonyos időn belül — ellenálló rovartörzsek alakulnak ki. Ezért szükséges a szerek gyakori váltása. Igen fontos, hogy csak indokolt esetben használjunk rovarirtószereket. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a szakemberek ok nélkül is permeteznek. Nagy figyelmet kell fordítani a hasznos rovarok védelmére is. Ennél a kérdésnél, különös tekintettel a katicabogarakra, a fürkészekre és más hasznos rovarokra, az aranyszemű fátyolkát kell védelmezni. Az elmondottakon kívül óvnunk kell a méheket is, ezért rovarirtó szerekkel a virágzó növényeket sosem szabad permetezni. A méh az ember segítőtársa. Igen sok növény megtermékenyítését végzi. Néhány veszélyes kártevő ellen az agrotechnikával is védekezhetünk. Például a múlt évben dohányültetvényeinkben nagy károkat okozott a mocskospajor. Amennyiben dohánykultúránkat és a tábla körüli területet gyommentesen tartjuk, a vetési bagolypille tojásrakását meggátolhatjuk, s kizárjuk a lehetőségét annak, hogy a hernyók a dohányra átvándorolva károsítsanak.-Illés-Korszerű módon... Idén az NDK mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak a tulajdonában lévő 250 nagy kapacitású vegyes hasznú szárítóberendezésekkel mintegy 25 százalékkal több takarmányt dolgoznak fel, mint régebben. Ezeket a berendezéseket a lucerna- és a hereliszt készítésén kívül a kapás takarmányok szárításánál is eredményesen felhasználják. Ezzel párhuzamosan a cukorgyárak száritő berendezéseinek jelentékeny hányadát is hasonló célra állítják át. így együttesen majdnem egy millió tonna kitűnő minőségű feldolgozott takarmányt juttattak az állattenyésztésnek. Az ország nagy, kurszerű állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságaiban új módszerrel dolgozzák fel a zöldtakarmányokat. Ez abból áll, hogy a keverékként termesztett zöld gabonaféléket alkalmas gépekkel feldolgozzák és a takarmányt összepréselik. Ezzel a módszerrel jelentősen leegyszerűsítették a takarmány tartósítását. —in A zöldségfélék öntözése igényes feladat! Viszonyaink között a zöldségfélék vízigényét nem tudjuk kellő módon kielégíteni. A természetes csapadék úgyszólván egy évben sem elegendő a növények kedvező életfenntartásához. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, ha nem az évi átlagos csapadékmennyiséget vizsgáljuk, hanem a zöldségfélék intenzív vízfelhasználásánk az időszakát, a június és a július hónapokat vesszük figyelembe. Ha hazánk egyes vidékeinek csapadékviszonyait figyeljük, a talajok, Illetve tájak csapadékmennyisége ötvenéves átlagban eléggé nagy eltérést mutat. Az évi átlagos csapadékmennyiség között az eltérés nem olyan szembetűnő, azonban a vegetáció alatt lehullott csapadékmennyiség között eléggé nagy az Ingadozás. Csallóközi viszonylatban a természetes csapadék mennyisége 140—170 mm között váltakozik. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a növény vízfogyasztására halő tényezőkkel, a hőmérséklet alakulásával, nem a legkedvezőbb helyzetnek lehetünk tanúi. Azt mondhatjuk, hogy a Csallóköz az ország legmelegebb, s ugyanakkor csapadékban a legszegényebb területe, ahol a zöldségfélék vízigényét csak nehezen elégíthetjük ki. A zöldségfélék nagy terméstömeget nyújtó növények, testük felépítéséhez sok vizet igényelnek. Tenyészidejűk aránylag rövid, fejlődésük gyors, tehát ha életük folyamán átmeneti zavarok állnak be, későbben nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem képesek a lemaradást behozni. Ez természetesen terméscsökkenéssel jár. Ennek további kellemetlen velejárója a bevételcsökkenés. Sok esetben a zöldségféléknél uem a nagy tömeg, hanem a koraiság és a minőség a fontos. A korai zöldség adja ugyanis az első bevételt az üzem számára. A koraiság, s a minőség nagymértékben függ a növény vízellátásától. Az idei szeszélyes tavaszt, a korai szárazságot, a csapadéktalan őszt és telet, nagy höingadozás előzte meg. Amikor elérkezett a szabadföldi zöldségek kiültetésének az ideje, a palántanevelőkben bőséges vízmennyiséghez szokott növények fejlődését, a száraz tavasz kedvezőtlenül befolyásolta. A kiültetett palánták nehezen tűrték az átmenetet. Az öntözést szükséges rossznak tartjuk. Rossz azért, mert a csőhálózat, s annak beépítése nagy ráfordítást igényel, azonban enélkül nem lehet belterjes gazdálkodást folytatni, s a termelés sem lehet kifizetődő. Habár öntözőhálózatunk (Felső- Csallóköz) a legnagyobb, s a legjobbak közé tartozik, annak ellenére takarékoskodnunk kell a vízzel. Keressük a módját az öntözővíz-mennyiség csökkentésének. Ennek keretében kevésbé vízigényes növényeket termesztünk. Ez azonban eléggé előnytelen, mert ilyen növények kisebb hozamot adnak. Nálunk, ahol a vízellátás — ha nem is a legideálisabb — kedvezőnek mondható, inkább az Intenzív fajokat és fajtákat kellene termeszteni. Az öntözésnél felhasznált vízmennyiség csökkentésének egyik módja a téli csapadék megőrzése a talajban. Ebben az évben azonban nem nagyon volt mit megőrizni. Ez Csallóközben évről-évre nagyobb gondot okoz. A téli talajnedvesség megőrzését létkérdésnek tekintjük. Ezt az időben elvégzett talajműveléssel óvhatjuk meg. Sajnos a zöldségtermesztést egyes gazdaságok nem szívesen végzik. A kertészeknek sokszor közelharcot kell vivniok, ha valamilyen talajművelő eszközt akarnak. A későn végzett munka rendszerint bevételcsökkenést okoz. Sokszor halljuk, hogy a kertészet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez helytelen felfogás, hiszen zöldséget mindenképpen termeszteni kell, mert északi járásaink ellátása még nem kielégítő. Rendszerint a magas talajvízszint kedvezően befolyásolja a termelést. Üdén tartja a talajt s a felső termőréteget kellő mennyiségű nedvességgel látja el. Ilyen talajon jól termeszthetők a vízigényes növények is. Ezek a talajok úgyszólván a Csallóköz minden gazdaságában megtalálhatók. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ezeknek a vízingadozása ne legyen több a kelleténél, ne keletkezzenek belvizek, melyek későn apadnak el, s a tavaszi munkákat késleltetik. Beszélnünk kell továbbá az öntözővíz minőségéről is. Minden esetre a növények mesterséges vizelltásánál legalkalmasabb a lágy folyóvíz, ha az ipari szennyeződéstől mentes. A Kis-Duna vize alkalmatlan a zöldségfélék öntözésére, mert erősen szennyezett. Marad tehát a bágergödrök vize, melyek egyelőre még tiszták. Ilyen gödrökből a Csallóközben szerencsére van elegendő. Világviszonylatban az esőztető berendezések használata egyre nagyobb méretet ölt. Azonban a növények a lehulló vízcseppekkel szemben nagyon érzékenyek. Ha ugyanis a szórófejek nem porlasztanak tökéletesen, akkor a lehulló víz tömöríti a talajt, az cserepessé válik, s ez nehezíti megmunkálását. Kertészeteinknek nagy hányada még nem rendelkezik a legkorszerűbb porlasztókkal, ezért az öntözés eléggé egyenetlen. Előfordul, hogy közvetlenül a szórófej alatt a talaj eliszaposodik, azonban akadnak öntözetlen, kevés vízhez jutó sávok is. Ez sem termelési, sem pedig takarékossági szempontból nem előnyös. Ezért nem tartjuk helyesnek azt a „takarékosságot“, amikor az elöregedett szórófejeket sajnálják kiselejtezni, és a célnak megfelelő porlasztókat beszerezni. Tény, hogy a legújabb szórófejek nem olcsók, azonban könynyebbé teszik a talajmunkákat, s a növények egyenletesen jutnak vízhez. A felületi öntözésekkel együtt a barázdás módszer is elterjedt. Ennek nagy hátránya, hogy a kertészet dolgozóitól nagy figyelmet igényel. Egyszerre csaknem 50—60 mm vízmennyiség adagolható, s a módszer bevezetésénél bizonyos talajrendezés is szükséges. Hátránya mellett persze előnye is van. Ugyanis a talajfelszínnek csak egy részét nedvesíti, s ezzel nagymértékben csökken az öntözés utáni talajmunka. —Könözsy—
