Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-16 / 24. szám

*873. Június 18. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Amikor ezeket a sorokat papírra vetettem, elviselhetetlen volt a hőség. As emberek ezrei keresték fel a kö­zeit erdőket, üdülő központokat, hogy a folyók hűs vizében menedéket talál­janak a „kánikula“ elől. Hőnapokon keresztül nem esett az eső, Így bár­merre vitt az ütünk, mindenütt szom­jazó területeket láttunk. A kukoricát sarabolő traktorok mögött porfelhők úsztak. Az autóbuszon, a vonaton, az utcákon is arról beszélgettek, hogyha továbbra sem hull csapadék, tönkre­megy a becsületes munka eredménye. Egy segítség van csupán, mesterséges csapadékkal kell ellátni a földeket. Ott, ahol kiépítették az öntöző háló­zatot, a határ valóban egy beláthatat­lan szökőkúthoz hasonlított. A víz­­sugár frissen szökött a magasba, hogy azután aláhulljon és szomját oltsa a növényeknek. Könözsy Gábor, a Dunajská Streda-i '(dunaszerdahelyi) meliorációs köz­pont középteljesltő képességű öntö­zési rendszerének a vezetőjét azzal a kérdéssel kerestük fel, hogy beszéljen munkájukról, az eddig elért eredmé­nyekről, tapasztaltokról. — A mezőgazdasági termelőerő gyors fejlődése — mondotta, a lakos­ság életszínvonalának az emelkedése szükségessé teszi a vízgazdálkodási rendszerben is a szakosítást. A fentie­ket pártunk legutóbbi kongresszusa mint fontos feladatot tűzte ki mező­gazdasági dolgozóink elé. Hiszen a mezőgazdasági munka a termelés függvénye, amely szoros kapcsolatban van a talaj termelőerejével is. A talaj termelőerejének két fontos ismertetője van. Az egyik a vízgazdál­kodási képessége, a másik pedig a tápanyag készlete. Ez a két tényező szabályozza a növény életét az egész vegetációs idő alatt. Éppen ezért mindkét tényezőnek elegendő mennyi­ségben kell a növény rendelkezésére állnia, kezdve a csírázástól a termés betakarításáig. Hazánkban az öntözés elsőrendű szerepet játszik a meliorációs tervek elkészítésénél. Végső célja a tervsze­rű öntözéses gazdálkodás bevezetése, főleg a csapadékban szegény termő­tájakon. Földrajzi fekvésénél fogva idetartozik a Dunajská Streda-1 járás egész területe is. A járás területén a nagy, illetve a középteljesítő képességű öntöző rend­szer működik. A középteljesítő képes­ségű öntözési rendszer jelenlegi terü­lete 8 ezer 299 hektár, amely az ötö­dik ötéves terv végére további 5 ezer 402 hektárral bővül. Az említett öntözési rendszerhez 26 gépház tartozik, ahova a vizet az S—6, az S—7-es kanális, valamint a kavicsgödrök szolgáltatják. Ogy a gépházakat, mint a földalatti hálóza­tot figyelemmel kísérjük, s az üzemel­tetés közben előforduló meghibáso­dást pár óra alatt eltávolítjuk. Persze nem kell senkinek sem bizonygatni, hogy idén mind télen, mind tavasszal kevés volt a csapadék. Számunkra ez mégsem okozott különösebb nehézsé­get, mivel a gépházakat, a föld fel­színén levő hálózatot, valamint a szó­rófejeket az idény befejezése után, az előírásoknak megfelelően fokozatosan kijavítjuk és konzerváljuk. Főleg en­nek köszönhető, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem március közepén teljes erőbedobással megkezdhette az öntözést. így évi tervünket, amely a termőföld 7 ezer 049 alap- és 11 ezer 468 ismétlő hektárénak az öntözését irányozza elő, túlszárnyaljuk. Eddig 4 ezer 250 alap- és 4 ezer 450 ismétlő hektáron végeztük el az öntözést. Jó arról is beszélni, hogy szorosan együttműködünk a JMI-vel és a mező­­gazdasági üzemek agronómusaival. Minden évben közösen dolgozzuk ki az öntözhető területeken a vetésfor­gót. Ezáltal csak olyan növényeket termesztenek az említett területeken, melyeknek rendkívül magas a vízigé­nye. Tapasztalataink szerint például a bő hozamú szovjet búzafajták (Au­róra, Kaukaz), a kukoricánál pedig az új hibridek jól bírják a csapadé­kot, ami az elmúlt évben a hektárho­zamoknál is megmutatkozott. Az idény után a gépházakat, illetve gépészeket kiértékeljük, s hogy kiváló munkát végeznek, az alábbiak ékesen bizonyítják. Ugyanis minden egyes öntöző csoport részt vesz a szocia-Nemcsek Gusztáv agronómus az ön­tözéssel kapcsolatban, a következőket mondta: — A közmondás azt tartja, hogy a májusi eső aranyat ér. Ez rendben is volna, csakhogy az idei május szűköl­ködött a csapadékkal, Szerencsénk van, hogy 672 hektáron kiépítettük a középteljesltő képességű öntözési rendszert. Eddig a búzát, az árpát, a tavaszi keveréket, a lucernát és a do­hányt öntöztük. Hajnali 4-től délelőtt 10 óráig, majd 12-től 19 óráig és 21- től 24 óráig működnek a szivattyúk. Fájlalom azonban, hogy este héttől 21 óráig áramkorlátozás végett nem öntözhetünk, pedig tapasztalatból tu­dom, hogy akkor volna a leghatáso­sabb. Az öntözésnek a mezőgazdasági ter­melésben nagy jelentősége van. Ép­pen ezért a jövőben a Kis-Duna men­tén újabb 323 hektáron kiépítik az öntözési rendszert, mert a hektárho­zamokat is csak így tudjuk tovább növelni. Például a vieskai (kisfaludi) részen, kavicsos a földterület. Bizony, ha nem tudnánk azt a részt mester­séges csapadékkal ellátni, az idei Vizet kap a szomjazó föld. lista munkaversenyben, aminek meg is van az eredménye. A járás közép­teljesítő képességű öntözési rendsze­rével szlovákiai méretben, a szocia­lista munkaversenyben már két ízben az első helyen végzett. Legutóbb az Orechová Potôň-i (dióspatonyi) szö­vetkezet volt az első. A második, va­lamint a harmadik helyet szintén já­rásunk szerezte meg; mégpedig a To­­pol'níky-i (Nyárasdi) Efsz és a Dunaj­ský Klátov-i (Dunatőkési) Állami Gaz­daság képviseletében. A verseny feltételei a következők voltak: A beépített öntözhető területből mennyi alap — illetve ismétlő hek­tárt öntöztek az egyes mezőgazdasági üzemek. Vetése után a növénynek egészen a begyűjtéséig meg kellett adni igénye szerint, a szükséges víz­mennyiséget. Azonkívül nagyon fontos tényező volt, hogy hektáronként hány mázsát értek el az egyes fajtákból. Beszélgetésünk után több mezőgaz­dasági üzemet meglátogattunk. Az Orechová Potőű-i szövetkezetben szárazság teljesen megállította volna a növényzet fejlődését. Amíg nem ön­töztünk, az említett területen cukor­répából 380 mázsát, a kukoricából májusi morzsoltan 30 mázsát, lucer­nából pedig hektáronként 55 mázsát értünk el száraz állapotban. Ez ma a cukorrépánál 450 mázsa, a kukoricá­nál — májusi morzsoltan — 50 mázsa és a lucernánál száraz állapotban 110 mázsa. További jelentősége az öntö­zésnek, hogy így az állatállomány ré­szére minden fennakadás nélkül biz­tosítani tudjuk a zöld futószalagot. Utam során meglátogattam a !I-es számmal jelölt visekai (kisfaludi) gépházat, amelynek Mocsonoki István a vezetője. — A közös 1966-ban kezdte el az öntözéses gazdálkodási formát — mondotta, s azóta én vagyok a gép­házban. A kezdetben elég sok problé­mát kellett leküzdeni. A földalatti csövezés közvetlen a próbaüzemelte­tés után több helyen meghibásodott. Ezt azonnal észre lehet venni, mivel a nyomásmérőnek minimum 7,5, mak­­szimum pedig 8,5 atmoszférát kell mutatnia. Természetesen a meghibá­sodást a hibás anyag is okozhatta, vagy az, aki a csöveket összeillesztet­te felületes munkát végzett. Minden­esetre két éve már nem történt cső­repedés, s talán ebben is rejlik, hogy elsők lettünk a szocialista munkaver­senyben. Továbbá hozzájárult az ön­tözőcsoport becsületes munkája. Hi­szen már hajnali fél négy órakor ta­lálkozunk a gépházban, ahol minden­ki megkapja a napi feladatát. Vagyis a saját szakaszáért felel, ami abból áll, hogy az áramkorlátozás idején a föld feletti hálózatot (350 méter) más helyre rakja át. Vigyáz a csövek he­lyes lefektetésére és arra, hogy a szó­rófejek mindig üzemképesek legye­nek. Könözsy elvtárs befejezésképpen még elmondotta, hogy az aratás ide­jén sem szünetel az öntözés. A SZISZ JB ösztönzésére három hónapon ke­resztül néhány mezőgazdasági üzem­ben, a fiatalok végzik majd az öntö­zéssel járó feladatokat. Mert csak ak­kor van értelme a középteljesítő ké­pességű öntözési rendszer kiépítésé­nek, ha a növény minden esetben megkapja a fejlődéséhez szükséges csapadékot. Tehát ott, ahol kihasznál­ják az adott lehetőséget, a hálózat ki­építésénél felhasznált pénzösszeg aránylag gyorsan visszatérül, s aztán száz százalékos haszonnal jár. Az áramkorlátozás idején jő egy kicsit az öntöző csoport tagjainak is megpihenni. ÖVÄRY PÉTER ШШомли! тЕеншкл ■ R R V ■ II ■ ■ R n ■ R ■ R R R R m No K R S R R : R R R R H R S „Podhorka" kukorica Évtizedekkel ezelőtt a Morava folyó völgyében aránylag nagy te­rületen termesztették a kukoricát. A mezőgazdasági szakemberek újabban azt hangoztatták, hogy ahol jó eredményt hoz a cukorré­pa, ott a szemes kukoricát is si­kerrel termelhetik. A tanácsot azonban nem nagyon szívlelték meg. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Otrokovicei Állami Gazdaságban dolgoztam, önszorgalomból kísér­leteztem a kukoricával. A kísérlet­ben több fajtát igénybe vettem. Ti­zenegy évbe telt, míg közülük ki­választottam a legkorábban érőt. Ez szépen színezett, nagyszemű volt. A jelzett idő alatt sikerült a te­­nyészidot húsz nappal lerövidíte­nem, s megközelítenem a Kofovi korai kukoricafajta tenyésztulaj­­donságait. A sárga színárnyalat az én kukoricámban ritka jelenség. Tehát a Podhorka kukorica fekete színezetet vett fel, ami az alapos átnemesítésböl eredt. Ezért nem téveszthető össze mis, hosszabb tenyészidejű fajtával. Ennek a kukoricának a termesz­tése jól trágyázott és árnyékolat­lan talajon eredményes. Ezzel szemben az előveteményre nem igényes. Megfigyeltem, hogy a Pod­horka kukorica 8—10 cm mélység­ről is eredményesen, egyenletesen kelt, s nem károsították a váratla­nul bekövetkező kései fagyok. A kísérletben a gyöktávolságot 80 cm-ben határoztam meg. Egy hely­re négy szemet tettem. Kiültetés előtt a magot beáztattam, s ezzel gyorsítottam a kikelést. A vázolt mélységből a mag 15—20 napon belül kelt ki. Amikor a termés beérett, a nagy csöveket külön raktam, így nyer­tem új vetőmagot a következő évi kísérlethez. A növény közt előfor­duló sárgaszínű mag, nem megfe­lelő további szaporításra. Erősen hiszem, hogy következe­tes nemesitől munkával a Podhor­ka kukoricát sikerül a hegyvidék növényzetévé varázsolni. —zeno— Sajtgvártás fordított sorrendben Francia kutatók olyan üj eljárást dolgoztak ki sajt gyártására, amely finom hártyán törtónó „ultraszűré­sen“ alapul. A sajtot hagyományosan a követ­kező módon állítják elő. A tejhez oltóanyagot adagolnak, amelytől megalvad. A megalvadt tejet leszű­rik, s a visszamaradt alvadékból lesz a sajt. Ezzel az eljárással a szűrletben maradó tápláló anyagok egy része, mindenekelőtt a fehér­jéknek mintegy a negyede elvész. Továbbá: a sajtba kerülő tápanya­gok mennyisége minden esetben más és más, minthogy a tej nem alvad meg pontosan ugyanazon a módon. Az új eljárásban a munkafolya­matot megfordították. A tejet meg­­alvasztása előtt egy különösen fi­nom hártyán átszűrik. Valamennyi fehérje visszamarad a szűrőn és a víztartalmának többségétől meg­fosztott tejet alvasztják meg. Az új eljárásnak azonkívül, hogy az ér­tékes fehérjék teljes mennyisége átkerül a sajtba, az az előnye, hogy a tejből 15—20 százalékkal több sajt készíthető, valamennyi sajt összetétele egyforma, végül: kevesebb oltóanyag szükséges hoz­zá, minthogy a megalvasztandó folyadék mennyisége is kisebb. (Bréves nouveiles de France) Az első Kirovecek Bulgáriában A Szovjetunióban gyártott Kirovec traktorok nálunk jól beváltak és más országok mezőgazdaságában is érdeklődnek irántuk. A Bol­gár Népköztársaságban azonban csak hírből ismerték, ezért újabban rendeltek belőlük. Az első szállítmányok már meg is érkeztek és nagy ámulatba ej­tették a mezőgazdasági üzemek dolgozóit, mert ilyen nagyteljesítmé­nyű gépeket mág nem láttak. Évvégéig a bolgár mezőgazdasági üzemek 100 K—700-as kerekestraktort kapnak, hogy a gyakorlatban megismerkedhessenek a kitűnő gép munkájával. Oj természetes édesítőszer Az íz és az illat biokémiai me­chanizmusának kutatása során új természetes ízesítőszerre bukkan­tak, amelyet felfedezésének szín­helye (Monell Chemical Senses Center, Pennsylvania) szerint mo­­nellinnek neveztek el. Figyelemre méltó, hogy olyan fehérjeszerű anyagokról van szó, amely nem tartozik a cukrok csoportjába. Az első olyan protein felfedezése ez, amely édes íz érzetét kelti az em­berben. A monellint a Dioscoreo­­phyleum cumminsis nevű piros bo­gyóból állították elő, amely a nyu­gat-indiai szigeteken terem. A kí­sérleteket most azzal a céllal foly­tatják, hogy megtudják, mi a ma­gyarázata az édes íznek, s ha min­den jól megy, a készítményt talán közfogyasztásra is termelni fogják. (Chem. Eng. News) A gabonafélék rozsdabetegségei és a lisztharmat — a fertőzés el­hatalmasodása esetén — tetemes károkat okozhat mezőgazdasá­gunknak, ezért érthető, hogy a termelők körében mind nagyobb az érdeklődés a hatásos vegyi ké­szítmények iránt. A dél-szlovákiai körzetben leg­inkább a tavaszi árpát támadják ezen betegségek, s így ezek meg­védésére irányul a legnagyobb erő­feszítés. A Dunajská Streda-i já­rásban pl. már két éve kísérlete­zünk a Calixin elnevezésű gomba­ölő szerrel, s nem eredménytele­nül. Kísérleteink során megállapí­tottuk, hogy a nevezett szerrel ke­zelt parcellák növényzetének át­laghozama esetenként 2—3 mázsá­val meghaladta a kezeletlen terüle­tek hozamát. Megfigyeltük továb­bá, hogy az árpa esetében nemcsak a termés mennyiségét, hanem an­nak minőségi alakulását is kedve­zően befolyásolta a Calixin-nel való kezelés. A szóban forgó készítmény elő­nye, hogy a hazánkban használa­tos gyomirtó szerekkel, egyéb gombaölő szerekkel, nyomelemeket tartalmazó anyagokkal, valamint a hugyannyal és a CCC készítmény­nyel is jól keverhető, s azokkal egy permetlében applikálható. A gyomirtó-növényvédő permetezé­sekre amúgy is mindenütt sor ke­rül, tehát a Calixin-nei történő ke­zelés nem jár nagy többletkiadás­sal. Mi a járás területén a fertő­­zöttség foka szerint 0,5—0,75 liter készítményt adagoltunk egy hek­tár termőterületre, mégpedig a gyomirtással egyidöben. Igaz, né­mileg megnövekedett a növényvé­delemre fordított összeg, de ez szerintem megérte, hiszen az em­lített módon kezelt parcellák 2—3 mázsás hozamnöveléssel hálálták meg a gondoskodást. PONGRÄCZ GABOR Látogatóban az esőcsinálóknál...

Next

/
Oldalképek
Tartalom