Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-09 / 23. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES, ÍS71 ftflrfw Í. Felkészülten várják az aratást A Horný Bár-i (Felbári) Efsz még 1962-ben egyesült a bodíkyi fbodaki) és a šulanyi (süli) szövetkezettel. Ennek ellenére mindöszsze 1650 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, amelyből 1263 hektár a szántó. Természetesen évről-évre figyelemre méltó eredményeket érnek el. Legutóbb, amikor a szövetkezetben jártunk, teljes ütemben folyt a lucerna betakarítása. A tavalyi tapasztalatok alapján a 180 hektáron elterülő lucernásuk nagy részét préselik, mivel így meggyorsul a begyűjtése és a levélzet is rajta marad a száron. Persze tudni kell azt is, hogy mikor legalkalmasabb Ía lucerna sajtolása. Azonkívül negyven hektáron vörösherét is termesztenek, aminek következtében májustól késő őszig megvan oldva az állattenyésztés részére a zöld futószalag. Az idén 350 hektáron búzát, 180 hektáron árpát, 103 hektáron cukorrépát, 35 hektáron repcét és 180 hektáron kukoricát termesztenek. A kukoricánál 50 hektáron a CE—250-es fajta vetőmagra van beállítva, amelynél az egy négyzetméterre eső egyedek száma megfelel a jő hozam eléréséhez. A búza virágzásakor repülőgépről 200 hektáron 50 százalékos nitrogéntápot (močovina) szórnak szét, melynek következtében emelkedik a gabona fajsúlya. Mindezt Zsemlye Ferenctöl, a szövetkezet elnökétől és B u g á r Arpád fögépesítőtől tudtam meg. Beszélgetésünk során még elmondották, hogy a négy darab SK— 4-es kombájnjuk már ki van javítva. Az aratás meggyorsítása érdekében pedig Csehországból három E—512-es kombájn érkezik majd. A szalma begyűjtését három magasnyomású sajtológéppel, két rakodóval és három öngyűjtő kocsival biztosítják. Az elmondottak alapján kitűnik, hogy a Horný Bár-i szövetkezetben felkészülten várják az aratást. 1óváry) Jó szervezet A minap tartotta meg a Branči ■j (Berencsi) Nemzeti Front vezetőí sége értékelő közgyűlését, amelyen I megvitatták a faluban működő tömegszervezetek tevékenységét és 5 elért eredményeit. { Az értékelést Cigán Imre elv- I társ, a Nemzeti Front elnöke tarj tóttá, amelyből megtudtuk, hogy a községben kitűnő eredményeket ér \ el a Nőszövetség alapszervezete. ; A szervezetnek 107 tagja van. A !1 tagsági illetéket már az év első i negyedévében 100 százalékra ren- I dezték. Legsikeresebb rendezvé* nyeik közé tartozik a sütő- és var- I ró tanfolyam. A sütő tanfolyamnak * 26 látogatója volt, ahol a nők elsajátíthatták a sütés művészetét, és kibővíthették eddigi ismereteiket. A sütő tanfolyam vezetője Nagy F. szakácsmester volt. A varrótanfolyamot pedig 16 asszony fejezte be, Pintér Mihályné vezetése alatt. Lőrincz László Nem volt elővigyázatos A reggeli órákban., amikor Ivančik Lajos a Košúti Efsz dolgozója munkába ment, bizonyára nem gondolt arra, hogy a munka elvégzése után soha többé nem tér haza. A szövetkezet kertészetében és gyümölcsészetében dolgozott már évek óta. Példás munkás volt, ezért rábízták a kertészeti kistraktor kezelését. Ivančik Lajosnak azonban nem volt hajtási engedélye. Ez senkinek sem számított, hiszen munkáját jól végezte. Természetesen csak addig, amíg el nem jött a szerencsétlen pillanat. A falu útjáról rátért a Dudvág partjára, amely nyirkos volt, így a kistraktor megcsúszott. A pótkocsi maga alá temette a becsületes családapát, a szövetkezet példás dolgozóját, aki a helyszínen élétét vesztette. Krajcsovics Ferdinánd Levicén (Léván) az utóbbi években több gyárüzem építését kezdték meg. Közülük a szövőgyár már üzemel is. Ennek természetes következménye a lakásépítés, hiszen az üzemek dolgozói számára lakásokra van szükség. A járási, illetve helyi szervek tudatában vannak ennek a fontos követelménynek, ezért arra törekednek, hogy a földalap gazdaságos kihasználásával minél több lakást építsenek. Lassan már eltűnnek a földszintes, egészségtelen lakóházak, s helyettük felhőkarcolók szöknek a magasba. Felvételünkön bemutatunk egy ilyen tizenkét emeletes épületet a sok közül, amely a vasútállomás előterének dísze. Kép és szöveg: Andriskin József SZOL A NOIL. Kolárovón (Gután) 1965 óta kevés rendezvénye volt a CSEMADOK helyi szervezetének. Az emlékezetes árvíz tönkretette a kultúrházat, s az ül még ezidáig sem készült el. Ezerkilencszázhetventöl a vezetőség, valamint a tagság elhatározta, hogy a kultúrház hiányában is hozzákezdenek a kultúrrendezvényék bővítéséhez. A városi kultúra továbbfejlődéséhez az efsz fel■ ajánlotta kultúrtermét. Ettől az időtől a CSEMADOK helyi szervezete sokat hallat magáról. Többek között a közszolgáltatások üzemének a SZISZ alapszervezetével közösen népi tánccsoportot alakított, amely több sikeres fellépéssel dicsekedhet. Az első „Szól a nóta“-versenyt 1 1972-ben rendezték meg, s a hazai versenyzőkön kívül a környékbeli énekesek is felléptek. Nemrégiben Szálai István, a szervezet elnökének rendezésében pódiumra léptek a második „Szól a nóta"-verseny szereplői. A rendezvényt a szövetkezet kultúrtermében tartották meg, amelynek több mint 350 nézője volt. A versenyen a hazai énekeseken kívül felléptek a komdrnot (komáromi) és a Nové Zámky-t (érsekújvári) járás magyarnóta-énekesei is. Azt szokták mondani, egy rendezvény sikere sokban függ a jó konferansziétól. Ezúttal igazán jó, szellemes, talpraesett volt az össze-I kötő szöveg, amit szép, magyaros kiejtéssel SZABONÉ Molnár Márta adott elő. A közönség végig élvezettel figyelte az előadókat és gyakran szűnni nem akaró tapssal jutalmazta őket. Nagyra értékelhető FARKAS János és népi zenekarának kiváló kísérete, amely az énekesek számára jó ritmust és biztonságot jelentett. A bíráló bizottság NAGY József, a városi nemzeti bizottság elnökének vezetésével az első díjat egyhangúlag az iiai ROSZICSKA Irmának szavazta meg. A második helyen GRÖF György Veľký Kier-t (nagykéri) énekes végzett, a harmadik VANYA István, kamenínt (kéméndi) versenyző lett. A közönség díját pedig MORVAY István szerezte meg. A győztesek elismerő oklevelet, valamint a CSEMADOK, az efsz, a Jednota és a közszolgáltatások üzemének díjait kapták jutalmul. A'nótaverseny teljesítette célját. Ezzel a kiváló és értékes műsorral tovább gyarapodott a CSEMADOK tevékenysége. OLÁH JÓZSEF Pincér a javabOl Az utazó tudja legreálisabban értékelni a vasútállomáson dolgozó pincéreket. Ilyenkor nyáron mindenkinek jólesik a frissítő italok fogyasztása. Szojka Sándor (a képen) 1948— 1950-ben a Štúrovo! állomás vendéglőjében tanulta ki a mesterséget. Inasévében még divat volt a pofon, így ő sem kerülhette el. Télen a szószoros értelmében egy téglából épített disznóólban aludt két inastársával együtt. Nyáron azonban már jobban kibírták, mivel Stúrovon (Párkányban) volt a végállomás, s így a vonatfülkékben aludhattak. Egy évben csupán négyféle ételt ismertek, mégpedig spenót- és krumplifőzeléket, valamint sertéstüdőt savanyúan elkészítve, télen pedig mártás szerepelt gombóccal az inasok étlapján. A kvetoslavovi (úszori) állomáson levő vendéglőbe 1957-ben került, ahol feleségével együtt jelenleg is dolgozik. Abban az időben a napi forgalom 800, most viszont 7 ezer korona. Hétfőn reggel és pénteken délután kell a legtöbbet ugrálnia, mivel az emberek akkor utaznak haza, illetve vissza a munkahelyükre. S hogy elégedettek az utasok, azt bizonyítja a panaszkönyv, amibe csak dicsérően írnak a vendéglő főnökéről. Ez persze nem csoda, hiszen naponta a 400 darab rakottzsemlyét is saját maga készíti el, s reggel félöt órakor már az átutazók rendelkezésére áll. Természetesen Szojka Sándornak is van egy titkos vágya, de valahogy nem akar beteljesülni. Ugyanis szeretné, ha a jelenlegi nem éppen higiénikus épület helyett újat építenének. Járt ebben az ügyben a Jednota illetékes osztályán, azonban azt a választ kapta, hogy minél kisebb a „putik“ annál nagyob hasznot hoz. (Mindenesetre nagyon furcsa nézet!) —óv— A nyárhoz nemcsak a fürdés, de a csónakázás is hozzá tartozik. foto: — öp A nyugdíjasokról, rokkantakról való gondoskodás, megbecsülés szép példáját szolgáltatta a Polygrafiai Üzemek Bratislava-Krasňany Igazgatósága. Karöltve a helyi tömegszervezetekkel, bensőséges ünnepség keretében fogadta azokat a dolgozókat, akik felett eljárt az idő és akiknek életük ladikja régen kikötött a nyugdíjkorhatárnál. Szép számban jelentek meg az idős dolgozók, akiket feldíszített terem fogadott. A nyugdíjasokat Hrazdil József igazgató keresetlen, de szívből jövő, meleg szavakkal köszöntötte. Kiemelte becsületes munkásságukat, szaktudásukat. R-ý — ® Az ofdzai (olgyai) tekézök ebben az évben is kitesznek magukért. Eddig négy barátságos mérkőzést játszottak, s mind a négyet megnyerték. Május 19-én és 20-án ismét zajos volt a tekepálya. Ugyanis nagyszabású versenyt rendeztek, amihez értékes díjakkal járult hozzá a rendezőség. A győzelmet az ofdzai ifj. Fekete Károly szerezte meg a lehnicei (nagylégi) Csömör V. és a tonkovcei (tonkházai) Méry V. előtt. _ Ifj. Földváry Sándor Május 17-én LuCenecen (Losoncon), a CSEMADOK székházában, 18-án pedig Filakovon (Füleken) író-olvasó találkozót rendeztek hazai irodalmunk két kiemelkedő képviselőjével, Ordódy Katalinnal és Duba Gyulával. A két író őszinte, baráti hangnemben beszélt munkásságáról, válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A nagyszámú közönség mindkét helyről egy kellemesen eltöltött délután emlékével távozott. Pálházy József Tvrdošovcén (Tardoskedden) jó ütemben halad a lakásépítkezés, mely a választási program fő feladatai közé tartozik. A múlt évben az úgynevezett Ligetben nyolc lakásegység építését kezdték el. A munkálatokat a Járási Építőipari Vállalat végzi, s hamarosan átadásra kerülnek az új lakások. Még ebben az évben újabb tizenkét lakásegység építését kezdik el. _ Bogdány Géza • A Nánai Állami Gazdaság Kamenný Most-i (kőhídgyarmatl) részlegén az idén 250 hektáron termesztenek kukoricát. Jelenleg a kukorica sarabolását és kapálását végzik. Meidlik Kálmán A múltban az emberek mindennapos dolgaihoz tartozott szaktudásuk fiú ágon való továbbadása, így apáról fiúra nemcsak a vagyon, de sok esetben az ősi mesterség is átszállt. Mikor a szakmában növekvő emberkék elérték a tizenötödik életévüket, már kitűnő mesteremberként dolgoztak. így élt és dolgozott Lukovics József is mesterlegény módján az apja műhelyében. Ezernyolcszázkilencvenkettőben apja tizedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Két éves volt, amikor a szülőház tűzvész áldozata lett. Apja akkor vette meg a Szent András utcai házat, amelyben még ma is él és dolgozik az idős csizmadia. Az ősi ház maga egy külön fejezet. Az 1870-es években még négytantermes iskola volt. Az ódon, macskaköves utcácskából kapualj vezet a ház udvarába. Az épület vaskos falai ügyes építész munkáját dicsérik. Falai között rengeteg kecsesnél kecsesebb, hosszúszárú lábbeli készült. Az öreg Lukovics műhelyében állandóan négy mesterlegény és két inas dolgozott. Felszabadulás után az ifjú Lukovics is az apja műhelyébe szegődött. Ezerkilencszáztizennégyben kiváltotta az engedélyt, miszerint ő is a csizmadia ipartestület tagjának számított. A csizmadia ipar Komáromban к ekkor élte virágkorát. A városban fi több mint ötven csizmadia műkő- | dött. Az elkészített csizmák tucat- d jait vásárokon értékesítették. El- f jártak a környék nagyobb falvaiba. | A csizmák óriási ládákba kerültek, í amelyekbe 50—60 pár is belefért, j* Két-két ládát helyeztek egy kocsi- p ra, melynek tetejére egy-egy csíz- gj madia ült. A csizmák formája és minősége a különböző osztályok igényeihez alkalmazkodott. Másforma csizmát viselt a földműves, jobbat a földesgazda, másneműt a mesterember, és finomabbat az úri osztály. Természetesen a lábbelik, viselése és készítése azóta nagy változáson ment keresztül. Csizmát viselő embert ma már nagyon ritkán lehet látni. Ez az, ami a csizmadia mesterségnek a megszűnését okozta. A komárnoi csizmadiák ősi mesterségéről hiteles adatokat pedig már csak egy ember képes nyújtani, a még élő Lukovics József, az idős csizmadia. Kerék András TMmfmm КОМИ IITOISO CSIZMADIÁM
